Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 25. szám
VILÁG PROLETÁR!4/ EGYESÜLJETEK! $ Z 0 LJt 0 K MEGYEI T Bi2qttSÁG és A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam. 85. srzám. ARA: 50 FII LfiR. 1958 január 30. csütörtök. Kommunista harcoshoz illő gyászpompáva1, Szolnok magye dolgozóinat nag/ részvée koz spotte temettek ei Káváéi László elvtársat Fekete lobogókét lenget a szél Tisza- óldvár középületeinek homlokzatán, koszorúkat vivő emberek sietnek a temető felé. Mint hosszú, nem szűnő folyam hömpölyög a nép, sietnek a gyászruhás emberek. Gépkocsik érkeznek, a messzi vidékekről is eljönnek az elvtársak, hogy résztvegyenek Kávási László elvtárs, a Tisza Cipőgyár pártbizottságának fiatalon elhunyt titkára temetésén. Amint már tegnapi lapszámunkban megírtuk, Kávási elvtársat 31 éves korában, élete teljében, január 27-én ragadta magához a halál Tegnap délután 3 jvakor, méltó gyász- po>,ipával helyezték örök nyugalomra a Tiszaföldvári Községi Tanács által adományozott díszsírhelyen. Eljöttek temetésére a község dolgozói közül régi jó ismerősei, barátai, a Tisza Cipőgyár vezetői, munkatársai, harcostár. sai, a kommunisták legjobbjai, a járási, megyei pártbizottság és tanács, valamint más szervek képviselői. Több mint kétezer ember gyűlt össze ,hogy résztvegyen Kávási elvtárs végtisztességének megadásánál. A búcsúbeszédet Csáki István elvtárs, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára tartotta, aki fájdalmas, őszinte érzésektől átfűtött szavakkal vett búcsút az egész megye dolgozóinak nevében Kávási Lászlótól. „Drága Kávási Elvtársunk! Drága Barátunk! Fájdalomtól mélyen megrendülve állunk itt koporsód mellett, hogy búcsút vegyünk Tőled, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei és járási bizottságának tagjától, a harcos kommunistától, Néphadseregünk tisztétől, melegszívű barátunktól, egy munkában, harcban megtört édesapa egyetlen gyerme kétől, a hűséges férjtől, és szerető édesapádtóL Halálod híre mindannytum- kat lesújtott. Egy olyan fiatal szív sízűnt meg kebledben dobogni, amelyik életednek 31 esztendeje alatt mindig azokkal kereste és találta a megértést, akik azt akarják, hogy a földön legyen boldogság, békesség, az emberek mélyen és őszintén szerethessék egymást, s az ember alkotta javak a dolgozó milliók jólétét szolgál- ' ják. Nagy a fájdalmunk, mert alig néhány nappal ezelőtt még együtt terveztük a jövőt, együtt dolgoztunk azon, hogy a Te második otthonod, a gyár, s annak alkotói, a munkások, mérnökök, fiatalok és idősebbek még többet tudjanak adni ahhoz, amiért Te mindig küzdöttél, s ami nálunk, a mi szeretett hazánkban legfőbb vezérelve pártunk. és kormányunk egész tevékenységének: a dolgozó emberek jólétéhez. S most itt fekszel mozdulatlanul, némán. A mély embertársa szereidből fakadó mosolyt arcodra fagyasztotta a kegyetlen halál. A hazatérési váró hitves és drága gyermekied nem figyelheti többé munka végeztével érkezésed pillanatát. Nem gyönyörködhetsz többé az épülő gyárban, a zakatoló gépekben, a tavaszkor madárdalos, virágos Tisza-part szépségeiben, s munkatársaid ezen tú] nem fordulhatnak Hozzád bajaikban elvtársi tanácsért. — Sorunkból, az emberiség jobblétéért, a békéért küzdők sorából estél ki, s térsz pihenni drága hazánk földjébe Mennyi szép álmot, tervet, jövőt formáló kis- és nagy tettet fog itt most betakarni a fagyos rög. Fiatal voltál, erős és kommunista. Gyermekéved nem vdtt sem rosszabb, sem jobb mint azon millióké, akik a tőkés rendszer éveiben születnek. A nélkülözés, a nincs- telenség keserűsége volt a Tiéd is. Szüleid és a hozzad hasonló korúak szülőinek szemében hányszor fakad* fájó könyv azért, hogy nem tudták nyújtani gyermekeiknek azt. amit szerettek volna A Te gyermekéveid annyi ban volt más. mint általá- baai, hogy szerető édesapa értelmed első megnyilatkozó sátőí a néphez, a dolgozók hoz való hűségre és azokért való harcra nevelt. Benned látta annak az eszmének győztes katonáját, amelyér'. Ö 39 esztendővel ezelőtt, 1919-ben a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság vörös lobogója alatt rohamozott. Benned látta azoknak a küzdőknek egyikét, akiknek értelme és acélos karja megváltoztatja az akkori uralkodók alfái megváltozihatatlannak hirdetett világot, akik véget vetnek annak, hogy a munkások, parasztok millióinak gerincét a zsarnok uralom törje szét. Fájó szíve most könnyedet facsar fáraóit szemeibe, de enyhíti fájdalmát, hogy az ő harcos életét élte fia is, s amíg közöttünk volt, amíg együtt küzdött vele és velünk, elvhű, bátor, harcos kommunista volt. Drága Barátunk! A Te gyermekéveid nem nyújtottak Neked gondtalan, játékos, pajkos életet. Alig. hogy annyi erő lett testedben, amivel dolgozni tudtál, máris megkezdted azt. Csak a legalsófokú iskola kapui nyíltak meg akkor Előtted, mert az ilyen gyermekek nem mehettek tovább. Még gyermek voltál akkor is, amikor 15 éves korodban, 1942-ben oda álltái a gyárba a géphez, s amikor tagja lettél annak az osztálynak, amely ma a hatalom birtokosa, amely alkotásával, munkájával a társadalmat fenntartja és táplálja. Gyenge karod gyakran kimerült a munkában, s mégis nüg tudtál valamit munkád gyümölcseként hazavinni a szülői házhoz. De ránk köszöntött az a kor. amelyben a dolgozó ember megszabadul a kizsákmányolás terhétől és a zsarnokoktól, s a Te fiatal szíved, értelmed tudta, hol vár a küzdelem, hol tudsz leg öbbet tenni dolgozó népünkért. S amikor 1945-ben hazánk szabad lett, fiatalon, tetterősen, a kommunisták nagy családjának soraiba álltái, s bár ezernyi akadály, ezernyi baj tornyosult utunkban, utad- ban, sóira egy percre nem tágítottál. A gyár, amelynek munkás- küldötftsi most velünk együtt itt állnak Melle'ted, annyira szívedhez nőtt, hogy amikor elszólított a párt más munka torületre. akkor is mindig visszavágytál. Szeretned a gyárat, s azok, akik a gyárban együtt küzdöttek veled munkások, mérnökök, kom munisták és nem kommunis tók. szerettek Téged. Hányszor talált a késő éj bent a zakatoló gépek, az emberek között, hogy segíts ikkor is. amikor mások mát pihenni tértek. Hányszor Iá ott szerető élettársad, drága ‘eleséged és egyetlen kislá- yod éjjelenként a könyvek fölé hajolva, tanulás, közben. ’ mert akartad, hogy tudj kommunista módon embertársaidon segíteni. S ez az akarat, ez az erő segített hozzá, hogy tudtál örülni mások boldogságának, tudtál örökké nyugtalan, mindig jobbat akaró kommunista lenni. Fiatal életed harccal és küzdelemmel volt teli. De a harc, melyet folytattál, nem volt hiábavaló. Most, amikor elkísértünk utolsó utadra, búcsút veszünk Tőled, elmondhatjuk, hogy hazánk, szülőfalud képe más, mint amikor Te az életnek indultál. Most tél van. Csend nyugalom honol a falvakban, dé a falu népe készül, hogy amikor kinyílik a tavasz, ismét megfeszítve dolgozzon a földön most már a sajátján, amelyért apái és ősapái annyi vért és könnyet hullattak A föld, a gyár azoknak önti minden kincsét, akik a Te gyermekkorodban még em berszámba is alig jöttek, s akiknek a gyötrelemből sokkal több jutott, mint az étet öröméből. Részed van ebben Neked is drága Elvtársunk! Részét, van abban, hogy a Te és mások gyermekei élhetnek pajkos, játékos, gondtalan gyermekkort; részed van abban, hogy a gyár tetején — amelyben életed jelentős részét leélted — annyi küzdelem, harc árán, egy ellenünk a dolgozó milliók élete ellen irányuló véres ellenforradalmi támadás után is, de teljes fényében ott ragyog az ember ötágú vörös csillaga; részed van abban, hogy a gyái derék dolgozói a múlt évber, is több mint kétmillió ember lábára adtak cipőt. De részed van abban is, hogy azok, akik 15 hónappal ezelőtt magukat már győztesnek hitték, s zsarnok uralmukat újra ki akarták terjeszteni a munkásokra, egész népünkre, szárnyszegetten, vereséggel kényszerülitek visszavonulni. És hogy tudtál örülni mindnyájunkkal együtt a sd kereknek. — És nem szédül tél meg a sikerektől. Nem bíztad el magad a sikerektől. Nem bíztad él magad akitor sem, amikor Népköz- társaságunk kormánya mel- edre tűzte munkád elisme •éséül a Népköztársasági Ér demérem arany fokozatát és a ozociansLa Munkáért Er- emérmet. És nem ijedtél meg soha a .lehézségektől, mindig fiata néwetl küzdöttél azok legyő zéséért. Elfáradtál ebben a küzde emben? — Nem, soha nem “áradtál el! — Testedbe? már hosszabb idő óta küzd az élet a betegséggel, s Te kkor sem kapcsolódtál ki a ""’'Ilkából. am;kor nehéz nar aid voltak. Az aggódva fö- éd hajló drága élet társad ar cáa keresztül láttad a gyárat, a munkatársakat, láttad a jövőt, amelyért még nagyon sokat akartál küzdeni. Az ember élete azonban véges. S Te fiatalon fejezted be életed. Fiatal szíved akkor szűnt meg dobogni, amikor a Te néped újabb nagy csatákra készül fel, melynek során az élet a mainál még szebb, még boldogabb lesz. De Te tovább élsz azokban a harcokban és küzdelmekben, amelyet ezután Nélküled folytatunk, s azokban az eredményekben, amelyek már megvannak és amelyeket a lövőben ki fogunk vívni. Drága Barátunk! Elvtársiunk! Harcostársunk! Búcsúzom Tőled Szolnok megye kommunistái nevében, akik emlékedet megőrzik, akik saját halottuknak tekintenek Téged. ígérem, Neked jlvtársaim nevében, hogy továbbra is olyan következe- ességgel és elszántsággal .arcoiunk pártunk egységé ért, mint. ahogy azt hetedben Veled együtt tettük. Búcsúzom Tőled szerető édesapád nevében, aki egyet- en gyermekét gyászo ja benned, aki annyi gyöngódség- ű, szeretettel nevelt Téged! Férfias, mosolygó arcodat öbbé már csak emlékezete dézi, de így élte utolsó percéig megőrzi azt! T'ia helyett mi, a kommunisták nagy családja fogom k őrködni bé kessége, nyugalma felett és -zon leszünk, hogy e kegyet en csapást el tudja viselni. nvhO'riik atyai szívének fáj dalmát. Búcsúzom Tőled szerető fe- sséged, élettársad, harcos ársad nevében. A hitves -zeretetet semmi nem pótol hatja. De mi azon leszünk hogy a mi erő®, kommunista '■saládunk szeretete övezzr- gyöngéden, és meg'ört szívé ben az "’’ét iránt a szeretet üzét adiuk vissza. Életsorának további alakulása a rrr mondunk Ss. Búcsúzom Tőled drága ’gyetlen kislányod nevében Ír1’^°1mp rná-ö rio-^^jer fogja fel, de gyengéd apai eretetecen keresztül már érezte, mi a szülő, az édes- pa és milyen nehéz annak ki azt elveszti. Amit ő mos* 1 elvesztett, jenki nerr -dhatja reki De ígériük Ne *ed, drága Barátunk, hogv Tverrrekedet abban a szel ' emben neveli társadalmon' erős -írtunk, hogy méh'1 '-lyr^tó-’a leeven a nagyaop H édesapa harcának. Az éle ’’őtte ki+árult annak a harc -ak a nvomán. rn“'vnek Te ’s rénze^e küzdője voltál. H "egnő életót ga^dapabbí '-pia tenni az a tudat, hov a Te- pata1 égeted legezett nevünk gyŐ7elméne' ■Adóztad. Búcsúzom Tőled barátaid ■-pteVatór-'-'i't. Q2"" "'»*» ld is lóerőseid, az utca lakói aevéMai számunkból: Az 1958. évi tsz tervekről A baromfi'enyésx’ési tanácskozás e.é... Esti történet • • • Az 1958. évi népgazdasági tervet tárg\alta az országgyűlés szerdai illése Résztvett az ülésein Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Kádár Jámos, Kállai Gyula, Marosán György államminiszterek, Biszku Béla, belügyi- miniszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Anios István pénzügyminiszter, dr. Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Nagy József né könnyűipari miniszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, lncze Jenő külkereskedelmi miniszter, Tausz János belkereskedelmi miniszter. Kovács Imre élelmezés- ügyi miniszter, Trautmam. Rezső építésügyi miniszter, Kassa István közlekedés- és postaügyi miniszter, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. —« A tervezés munkájának megjavításéval megjavításával lehetővé vált — folytatta —, hogy az 1958. évi tervet már az év elején, januárban tárgyalja az országgyűlés. Az a célunk, hogy a jövőben a terveket az országgyűlés már a tervévet megelőző év decemberében tárgyalhassa. Ez a dolog rendje. Ez megkönnyíti a vezetés munkáját és megkönnyíti az üzemek és a vállalatok dolgozóinak munkáját is. Ügy gondolám, hogy mind- annyiunkat —, akik ebben a teremben a dolgozó nép megbízásából tanácskozunk — lelkesítenek azok a gazdasági eredmények, amelyeket az 1957. évi tervnek számos területén való túlteljesítéséről hallottunk. De nemcsak a mi Örömünk ez. Örömmel töltenek el azok a sikerek a gyárakban, a szántóföldeken dolgozókat is, akiknek jó munkája nyomán ezek az eredmények megszülettek. — Jóleső érzés, hogy a magyar népgazdaság —« a 22 milliárd forintot kite(Folytatása a 2-ik oldalon) JOOOOOOOOCX>OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOCXX)OOOOOQ Az ülést Nogyistók József jaz országgyűlés alelnöke nyi i tóttá meg. A vitában elsőnek Apró Antal, a Minisztertanács első ■elnökhelyettese szólalt feL ! Bevezetőben hangoztatta ;hogy Kádár elvtársinak a »kormány legutóbbi hónapokéban végzett tevékenységérő! ! szóló beszámolója képet adott Sárról a sokrétű munkáról amely hazánk gazdasági, pas' itiikai helyzetének erősítése ; és n emzetközd tekintélyének »növelése érdekében folyt. — Az ország állampo1 gárai ^meggyőződhettek arról, hogy ja párt Központi Bizottsága lés a kormány alkotmányosan, ja választott képviselők útján laz országgyűlés határozata1 alapján vezeti az országot. jEz a helyes és a jövőben is jezen az úton akarunk járni »Meggyőződésem, hogy az országgyűlés mostani tanácsko- ! zásai is és a hozott határoza >tok tovább erősítik Népköz j társaságunkat — mondotta majd emlékeztetett arra ihogv az elmük évben a nép »gazdaság 1957. évi tervét! iesak júniusban tárgyalhatta taz országgyűlés. ben, akik többé már nem látlak késő éjjel a munka után hazatérni. Búcsúzom Tőled Szolnok -egye dolgozói nevében. A harc, melyben több mint egy évtizeden keresztül Veled együtt küzdöttünk, még sok nehézséget tartogat számunkra. Hiányozni fogsz ebből a harcból, de a küzdelem előtt nem hátrálunk meg. Eszménket, pártunk célkitűzéseit, hazánk földjén mind nagyobb tömegek támogatják. S azt a zászlót, melyet pártunk 40 esztendeje sokszor tűzben és véres csatákban, de dicsőségesen hordozott, mind többen fóliák körül. Amiért Te is küzdöttél, mi valóra váltjuk. Fiatal, harcon életed felnövekvő uj nemzedékünknek példa marad! Nyugodj drága Barátunk, Elvtársunk békében! Emléked szívünk mindörökre megőrzi. — mondotta búcsúbeszédében Csáiú István elvtárs. Majd a gyár dolgozói nevében Márton József elvtárs, a Cipőgyár pártbizottságának tagja, helyettes párttitkár mondott búcsúbeszédet. trA Te szellemed mindig köztünk marad, barátaink soha el nem múló szeretettel fognak rád gondolni” •— mondotta ■•efejezésü] és a gyár vezetői, dolgozói nevében fcgadal matriett arra hogy mi den- kor emberi módon fognak ondoskodni Kávás elvtárs '* thagyott szeretteiről. Ugyaniak a gyár do’gozói uevébea Nondk András iparőr megható és mély érzésekkel fűtött verset szavalt el, amely kifejezte az egész kol- .ektíva ragaszkodását, szereltét Kávási László iránt. Megható volt látni azt a tengernyi koszorút, amelyet a műhelyek és irodák dolgozói, a község, a megye, a járás képviselői helyeztek el a síron. Egész elborította a sir- hantot a zöld és bordó koszorúk tömege. A koszorúzás alatt a munkásőrség díszszázada össz-sor- tüzet adott, majd díszmenetben vonult el Kávási elvtárs sirja előtt. A barátokkal, ismerősökkel, a volt munkatársakkal beszélgetve, mindenki csak a legjobbat mondta róla. Csendes, kevés beszédű, de annál többet cselekvő embernek Ismerték, aki szerette családját, hivatásának élt és munkája valóban maradandó nyomot hagyott a gyár életében. A hosszabb ideje óta tartó betegeskedését is igyekezett úgy elviselni, hogy ne okozzon aggodalmat hozzátartozóinak. A fiatal feleség, a megtört édesapa elcsukló szavai, fájdalmas zokogása kisérte végig a gyászszertartást. Mindenki, aki csak ott volt, aki csak eljöhetett, néma fogadalommal szívében távozott Kávási elvtárs temetéséről azzal a fogadalommal, hogy az ő példája csak követendő lehet minden kommunista minden beendetes dolgozó ember számáré.
