Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

V Az országgyűlés szerdai ülése (Folytatás az első oldalról) vő ellenforradalmi kárte­vés ellenére 1957-ben sokat fejlődött, erősödött és nem következett be az el­lenség jóslata: hogy a for­radalmi munkás-paraszt kormány nem • lesz képes megbirkózni a nehézségek­kel, hogy Magyarország a pénz­romlás, az infláció, a gazda­sági anarchia karmaiba ke­rül A továbbiakban ismertetne milyen nehézségekkel kellel; megküzdeni a gazdasági talp- raállásért. Megemlékezett a bányászok hősies munkájá­ról, a villamosenergiateirme- lés eredményeiről és megál­lapította, hogy energdabázj- sunkat tovább szélesítjük. Bővítjük majd a budapesti, és a dorogi erőmű kapacitá­sát, megépítjük a tiszapal- konyai, az ajkai, a borsodi és a tiszaiöld erőművet. Aláhúzta, hogy az eddig; eredmények mögött látni tel a dolgozó nép áldozatos munkáját, erőfeszítéseit. Az' állami ipar tavalyi tervét tíz százalékkal túlteljesítette. — Ez igen nagy jelentőségű eredmény, bár a terv lazább volt, mint az előző években Szénből, villamosenergiából hengerelt áruból téglából, cementből parrrut- és gyap j úszó vekből, kötöttáruból, cu­korból, húsból, vajból sör­ből, gabona- és takarmány- féieség-kböl és még sok más élelmiszerből is többet ter­meltünk, mint amennyit a terv előírt és a nyersanya­gok egész sorában is jobb volt az ellátás, mint az előző években. Ha figyelembevesz- fszük azt a segítséget, ame­lyet az idei terv megvalósí­tásához a Szovjetuniótól és a többi baráti országtól ka­punk, • elmondhatjuk, hogy 1956-ra olyan tervet tudtunk az országgyűlés elé hozni, amely feszített ugyan, de á végrehajtás során reálissá telhető célokat tartalmaz. — Mór Kádár elvtárs is szóvá tette, de én is meg akarom említem — mondoita —, hogy a múlt évben a bé­rek emelésével kicsit előre­szaladtunk és igen nehéz fel­adatot jelent a megnöveke­dett vásárlóerő áru keresleté­nek. fedezése megfelelő áru­alappal. Tévedés ne essék! Amikor erről beszélek, egy­ben kijelentem, hogy a párt központi bizottságá­nak és a kormánynak elha­tározott szándéka és ezt 1958-ban is főfeladatának tekinti, hogy az elért élet­színvonalat megszilárdítsa, tartóssá tegye, politikai, gazdasági tevékenységünket érré irányítsa. De hogy ezt a oéüít elérjük, ahhoz az kell, hogy az élet minden területén gátat ves­sünk a vásárlóerő és az áru­alap egyensúlyát bármilyen mértékben is veszélyeztető jelenségnek, az olyan tuda­tos vagy jóhiszemű törekvé­seknek, amelyek megfelelő mennyiségű és minőségű munkateljesítmény nélkül vagy a teljesítménnyel arány­ban nem álló bért követel­nek, illetve folyósítanak. Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy számos üzemben, gyár­ban, gépállomáson, állami gazdaságban béralap és át­lagbér túllépések voltak. Az ilyeneket nem szabad meg­engedni. A másik ilyen terület az anyaggazdálkodás, Az állami szervek és vállalatok számos esetben nem veszik figye­lembe a terv kö;elező jelle; gét, nem tartják be az érté- kesitésd terv előírásait és fel­rúgják az anyaggazdálkodási utasításokat. Nyersanyagban szegény or­szág vagyunk, számunkra nem közömbös, hogy hová mit és mennyit használunk fel, ' tehát az anyaggazdálkodást különösen kézben kell tar­tanunk. . A mmísztériumok munká­jával kapcsolatban a több' ■ózott nfegállapitotta, hogy e kohó- és gépipari mimszté rúna min.-egy «36 millió fo­rinttal túlteljesítette a tervé és nagy erőfeszítéseket tett t ^tógazdasági egyensúly meg- teremtésére, —» Munkájában azonban még számos hiba van. — Gazdasági vezetőink kö­zül egyesek a minisztériu­mokban. ü sernek ben elfelej­tették, hogy a tervtörvény- rtek szigorú előírásai vannak Az értékesítési tervek és utasítások megsértése címén estidéig senkii sem vontak fe­lelősségre. sőt célprémiumo­kat tűznek ki egyes anya­goknak a tervtől eltérő be­szerzésére, holott az ilyen, a népgazdaság egészének kán »kozó „ügyeskedők’’ nem ju­talmat érdemelnek, hanerr. büntetést. De a rossz munka telelőtien, nemtörődöm gaz­dálkodás miatt felelősségre- vonás nálunk különösen a» utóbbi esztendőben, a felső allami veze ésben ritka, mint a fehér holló. Az országgyűlés tegnapi tanácskozásán Dinnyés kép­ié élőt árkiunk besédé’-en töb bek között megemlítette hogy a parlamenti tárgyaló soknak új hangja van, bará­tibb, nem parancsoló mód­ban beszélnek, s ez nagyon pozitív jelenség. Én azonban azt hiszem, hogy gazdasági kérdésekben — elsősorban ott, ahol a népvagyonról, az anyagfelhasználásról van szó amit igen drága valutáén tu­dunk megszerezni — pénz­ügyi gazdasági kérdésekben meg kell szűnnie a kedélyes -égnek. Személyre való tekintet nél­kül, legyen az bármelyi­künk, a kormányban, az ál­lami vezetésben, vagy a vállalatok vezetésében — szigorú felelősséggel tarto­zik a népvagyonnal való elszámolásért és a tervsze­rű felhasználásért. (Taps) Ez a szigorúbb hang a gazdálkodásiban, nincs ellen tétben azzal a pozitív jelen­séggel. amelyet Dinnyés kép viselőtársunk az onszággyűlé'- munkájával kapcso’atban említett. Meg kell szüntetni az anyaggazdálkodási előírá­sok megszegését és nagyobb figyelmet kell fordítani a be­ruházási összegek helyes fel- használácára. A beruházások szétforgácsolásának jellemző példája a Nehézipari Minisz térium szénbányászati igaz hatóságának beruházási tévé kenysége, aminek következ­tében csak ezen az egy terű 'eten tavaly további 3öt) mii ’tá forinttal nőtt a befejezet, ’en állomány. A fő feladat a géni állőala nők növelése. Arra tőnek ■zunk, hogy beruházásain1 már 1958-ban t<snvlegece,r oöveHéte a termelő kaoaci 'ást. Most azonban kisebbe' a beruházási leh"trWteeV. ép oen ezért a beruházások vo nslán is és az anya^gazdái kodás vonalán is sztó-rú köz •'onto'ítást kell ben»e<»e+n' TTi énítkezést csak akkor le- v>et e'bezdeni. ha azt a terv hivatal és a gazdasági bízott rág úgy ítéli meg. hogy nép tazdaságilag hasznos. — Az az elkkpzeléttirk hogv kivá'ogatjuk nz ilyen 'wuházásokat, a befeiezé -ükre von atkrvtó időpontot ? ’-ormány jóváhagyja, s azor -zásban lévő anyagot, m-m kaprot. pénzt elsősorban ezek gyors befeiez°séne ha«7 "áljuk fel így akarunk vé net vetni a régi beruházás, oohtjika hibáinak és elérni hogy ne húzódjanak el évekig az építkezések, az ország ne legyen tele félig, vagy ne­gyedrészben elkezdett, il­letve megépített gyárak vállalatok, üzemrészek tö­megével. Ezután arról beszélt, hogy most viszonylag nagyon ke­veset tudunk beruházásra for­dítani a nemzeti jövedelem­ből. Arra törekszünk, hogy helyes . beruházási politiká­val, minél előbb egészséges ki. A nehézipari minisztéri­um szép eredményeket ért el. de a széntermelési költségek alakulása például még min­dig magas. A széntermelés költségeit tehát feltétlenü1 ■sökkenteni kell. Nagvrészbefi a kirívó hiá­nyosságokról beszéltem Nerr nzért tettem, hogv ezeket csak -sokorba kössem és itt el­mondjam. hanem a műnké megjavítása érdekében Hasz­nos volna, ha most Csergő és Czottner. elvtérs. itt az or­szággyűlésben választ adná­nak arra. hogy a gazdálkodás uitígjavnasara muyen miez- aedeseket kivannak tenni. A dolgozok között egyeb- aent ezek a problémák naj. imnt nap telmerülnek, mun ttasgyuieseken maguk a dol­gozók teszik »zóva a megmu .atkozó pazarlást és ebből a szempontból csak üdvözölhe­tem a diósgyőri, ózdi üzemek munkásainak kezdeményeze- sét, a Lenin Kohászati Mü­vek nagyolvasztó részlegének itezdemenyezését. amikor a2 ország dolgozóihoz fordul­nak és azt javasolják, tegyük társadalmi üggyé, széles nép­mozgalommá a takarékossá­got, lépjünk tel a pazarlás, a helytelen gazdálkodás, a lo­pás. s az úgynevezett fusizás elten, valamint azok ellen a jelenségek ellen, amelyek a kisiparban^ megmutatkoztak és amelyekre Kádár elvtárs utalt. Az itt mutatkozó vissza­élések nem is olyan kicsik. A „Gazdasági Figyelő” leg­utóbbi számában egész sora van felsorolva azoknak az iparágaknak, ahol kicsinek mondott, de valójában nagy — félmilliós és egymillió fo­rinton felüli rendeléseket — adnak állami üzemek iparo­soknak, amikor egészen egy­szerű munkáért, műanyagból gyártott hajcsattért több mint egymillió forintot fizettek ki állami vállalatok kisiparosok­nak anvaghiány idején. Ezután a szocialista orszá­gokkal folytatott gazdasági tudományos — műszaki együttműködésünkről be­szélt. A kölcsönös gazdasági segítség tanácsa 1949-ben alakult. Sokoldalú a ga da- sági együttműködés az orszá­gok között. Örömmel tölt el bernünket az, hogy mi részesei lehetünk az együttműködésnek, hogy a szocialista világrendszerhez tartozásunkkal hozzájárulha­tunk a tőkés országikkal való békés egymásmel'e'télés közepette megvalósítandó gazdasági versenyhez. Látni kell azonban azt is. hegy Ma­gyarország kis ország termé­szeti gazdasági adott-ágai viszonylag kedvezőtlenek. Népgazdasági fejlődését el se képzelhetnék másképp, mint együttműködve ezek­kel az országokkal, hiszen a szükséges nyersanya­gok egész sorát, valamint a gépek egy részét és a lakosság ellátásához szükséges köz­szükségleti cikkeket import utján szerezzük be. 1957-ben a szocialista tábor országai­ból származó importunk a be­hozatal 75 százalékát tette ki mig az ugyanoda irányult ki­vitelünk a kivitel 79 százalé­kát jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyagimportunk 71 százaléka a szocialista tábor­ból ered. míg az egész gép­ipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor országai felé irányul. 1958-ban nem teledkezünk meg ugyan a ka­íásnnfc jelentős fejlesztő-« tését. j Nyolcszáz millió forintért 1 építjük Kazincbarcikát Ez a műtrágyagyár évi százhai- mincezer tonna nitrogén mű­trágyát fog adni. Óriási beru­házás ilyen kis országban ea.v .lyen nitrogén műtrágyagyár de elvtársak, ennél az építke­zésnél — nem akarok senkit meggyanúsítani. — majdnem a szabotázssal egyenrangú hiányosságok fordulnak elő! Két darab kompresszorért már a félvilágot bejárták a izakembereink. Amikor kint voltunk a Szovjetunióban hetek alatt meg lehetett állapítani, hogy hogy a Frunze gyárban ne­künk szükséges óriási komp­resszorokat tudnak gyártani — s egy év telt el azzal hogv ezt Nyugaton kerestük' Az egész három millió rubelbe kerül Azonnal vállalták a megrendelést. Miért teszem ezt szóvá’ Szeretnék szólni a mi igen de­rék műszaki értelmiségünk­höz. amelynek többsége a né­pi demokráciához hű. de ha valami rendkívül komplikált dolog megoldáséról van szó. sajn&s elsősorban Nyugat fe­lé néz. Meg szeretném mon­dani. a Szovjetunióban most lefolytatott tárgyalások ide­jén akármelyik komplikált igen fontos gép. Diesel gép, vihamosmozdony vagy egyéb gépek egész'sora iránt érdek­lődtünk, — amiről itthoni azt regélték, s azt mondották, hogy csak Nyugaton van meg, a szovjet szgrvek azt mond­ták: ne keressék Nyugaton ezeket, a terveket, mi ezeket gyártjuk, óriási összegeket űzethetnek ki az angoloknak és a nyugatnémeteknek, ma ingyen a Magyar Népköztár­saság rendelkezésére bocsát­juk. (Taps.) Az 1958. évi tervet reális­nak tartom és meg vagyok győződve arról hogy itt, a vitában elhangzott javasla­tok tovább javítják ezt a tervet és népgazdaságunkat az 1958. évben tovább tudjuk fejleszteni. Egyrészt kijavít­juk a régi hibákat, biztosít­juk a dolgozók életszínvona­lát, másrészt, uj perspektívát dolgozunk ki, hiszen készül a hároméves tervünk, amikor is az ipar, a mezőgazdaság szá­mos területén tovább aka­runk egy lépéssel menni, fel­számolva a mostani nehézsé­geket. Biztos vagyok abban, hogy erre az országban meg van a megfelelő politikai elő­feltétel, de megvan — a szo­cialista országokkal való gaz­dasági együttműködésen ké­résziül is — a reális gazdasá­gi alap is Javaslom a terv elfogadását. (MTI). 0 Szov'e'Hii ó és az Egyesült miaunk liiniirabs, technika és nuve>adesí egyemnye Moszkva (TASSZ). Mint jelentettük Washington­ban héttőn véget értek azoka tárgyalások, amelyek 1957. október 28-án kezdődtek a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között a két ország kapcsolatainak kibővítéséről. A tárgyalások eredményeként aláírták „A Szov jetunió és az Amerikai Egyesült Államok kulturális, technikai és mű­velődési egyezményét. A két küldöttség Ijözös kommunükét fogadott el, amelyben többek között lejelentik: az egyezményben a két fél vállalja, hogy biztos vlja a cserét olyan területe­ken, mint a rádió és televiz*os áldások, továbbá tűrnek be­mutatása, valamint a legközelebbi két év alatt megszer­vezi a Széleskörű cserét a kultúra, a technika es a műve­lődés területén. Művelődési téren eloszd» a tanulmányai­kat befejező diákok, tanárok és egyetemi talárok cserebe­re kerül sor a két ország között. A megfelelő tudomá­nyos akadémiák előkészítik majd a tudósok cseréjét elő­adások. valamint tudományos kutatómunkák céljából. Az orvostudomány és a mezőgazdaság terén kétéves 'kószák alatt számos kölcsönös látogatásra kerül sor. Ezenkívül sport küldöttségek cseréje is lesz, kiváló szín játszó-cso por­tok és művészek pedig kölcsönösen látogatást tesznek a két országban. 1958—59 folyamán szakemberekből álló küldöttségek kölcsönös cseréjére kerül sor a vaskohászat, a bányaipai és a műanyagipar terén. Emellett a két fél megállapodott abban, hogy kívánatos további cserék megszervezése ipari téren 1958—59 folyamán. Biztosítják szakemberek bői álló küldöttségek cseré­jét az állattenyésztés, a mezőgazdaság gépesítése, az állat­orvosban, a gyapottermeiés é s a mezőgazdaság néhány más területén, továbbá küldöttségek 'cseréjét az erdőgaz­dálkodás és a faipar terén. Egészségügyi vonatkozásba« szakemberekből álló küldöttségek cseréjét irányozzák elő' a mikrobiologia, a fiziológia, az ideggyógyászat, az tibiott- kumkutatás, a biokémia terén, stb. Biztosítják írók, zeneszerzők, művészek csoportos cse­réjét a kapcsolatok megteremtése, tapasztalatok kicseré­lése és a két ország társadalmi és kulturális életének megismerése céljából. Megállapodtak, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kölcsönös megértésének erősödése és baráti kap­csolatainak fejlesztése céljából időnként megszervezik olyan adások cseréjét, amelyek a felek megállapodása alapján megvilágítják a nemzetközi politikai kérdéseit. E csere részleteiről alkalmakként jön majd létre konkrét megállapodás. A sport terén kosárlabda, hold, könnyű- és nehéz atlé­tikai, birkózó és egyéb sportversenyekre kerül sor. Meg­egyeztek abban is. hogy mindkét fél elősegíti az Idegen- forgalom fejlődését. Az egyezmény elvileg szükségesnek ismeri el, hogy köl­csönösségi alapon meg kell teremteni a közvetlen légijá­ratokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között és előírja, hogy később megfelelő tárgyalásokat kell folytat­ni erről a kérdésről. (MTI). Az hgyesmt Ávamok vezeldkörei fémek a tárayalasoktoi — írja a Piavda Moszkva (TASZSZ). A Pravda newyorki tudósítója a legújabb szovjet javaslatókkal összefüggő amerikai sajtó- visszhangokat elemzi. Megállapítja: az amerikai lapokból egyértelműen megállapítható az Egyesük Államok vezető körei félnek a tárgyalásoktól, manővereznek, mindent el­követnek, hogy kitérjenek a tárgyalások elöl. Resten, a New York Times sztmlcirója rámutat arra, hogy Dulles külügyminiszter, a tárgyalások esküdt ellensége „igyek­szik elhárítani maga felől azt a vádat, hogy csak szóban* hajlandó a tárgyalásokra, egyébként ravaszul egyhelyben topog, valójában ellenzi a tárgyalásokat. Munkához kezdett a Malomipari Vállalat üzemi tanácsa pitalista világpiaccal való kapcsolataink erősítéséről, de a kölcsönös gazdasági segítség tanácsán keresztül a hosszú­lejáratú megállapodások egész sorát kötjük meg a testvéri országokkal. Mint ismeretes, a Szovjet­unióval már meg is kötöttük hosszúlejáratú . az 1958—60 évre szóló kereskedelmi meg­állapodásunkat. Ennek kere­tében biztosítottuk számos olyan fontos anvag és felkész­áru behozatalát mint a vas­érc, a nversvas. a nyersolaj, a ferróötvözetek, a kohó­koksz. a bányafa a fűrész­áru, a cellulózé, a színesfé­mek. stb.. amelvek népgazda­ságunk fejlesztése szemnont- iából nélkülözhetetlenek és beszerzésüket kapitalista or­szágokban nehezen lehetne biztosítani. A Szovjetunióval kötött “gvezménvek közül különösen nagy jelentősége van annak a -megállapo­dásnak, amely szerint a Szovjetunió a Magyar Nép- köztársaságnak az üzemek építése, rekonstrukciója valamint közlekedésünk fej- . lesztése céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy há­romszázmillió rubelt jelent. A háromszáz millió rubel további része lehetővé tesz! a magyar ipar hagyományos, külföl­dön is igen jón évű Diesel híradás'-chnikai műszer­ipari és erősáramú gépi gyártásának igen nagyará­nyú felfuttatását lehetővé teszi gördülőcsapágy-gyár­Törökszentmiklóson a Ma­lomipari Vállalat központjá­ban a napokban életre hívták az üzemi tanácsot. Nem soká tétlenkedtek. Az első ülésen komolyan munkához fogtak, hogy segítséget adjanak a vál­lalat egyes problémáinak megoldásához, betöltsék fela­datukat az üzemi demokrácia kiszélesítésében. Az U. B. elnök, aki most már az üzemi tanács elnöke is, először megismertette egy­mással a megjelenteket. Ez­után az üzemi tanácsok jog­körével kapcsolatos feladato­kat vették napirendre. Ez nem volt nehéz, mert a tanács minden tagja már írásban megkapta, illetve a sajtóból is ismerte a feladatokat. Ez­után a gazdasági kérdések tárgyalására került sor. Ebből a célból már jóval előbb ki­osztották a nyers mérleg- beszámolókat úgy. hogy volt idő megfelelő tanulmányozás­ra, gondolkozásra. Ez volt a2 értekezlet fő anyaga. A Malomipari Vállalat 1958. január 1-től lényegesen önál­lóbb lett. mint volt. Termelt áruját maga érté­kesíti. közvetlen kapcsolat­ban áll a sütőiparral és a kiskereskedelemmel. Tehát ebben az évben már a sokat sérelmezett közvetítő szervek nem voltak a terme­lők és fogyasztók közül. Ez egyrészt kevesebb adminisz­trációt követei másrészt ja­vítja a minőséget is. A mérlegbeszámoló fényt derít arra is. ho«v az elmúlt év eredménye nem megvetni való, a vállalati nyereség­részesedés körülbelül 12 napi fizetésnek megfelelő lesz. Ez azt jelenti, hogy mintegy 670 ezer forint kerül a dol­gozók közötti kifizetésre a mérlegbeszámoló jóvá- aagyása után. Ezzel kapcsolatban a tanács­tagok érdekes javaslatot tet­tek. Elgondolásuk az, hogy az 58 éves rövidített nyugdíj- korhatár miatt tavaly nyuga­lomba vonult dolgozók 30 szá­zalék erejéig részesüljenek a nyereségből. A tanácskozáson a tervfel­adatokkal és a gazdasági munkával kapcsolatban is ér­tékes javaslatok vetődtek fel. Például legszigorúbban megkövetel­ték a vállalat vezetőségétől hogy vonja felelősségre a munkafegyelem ellen vétő­ket és a társadalmi tulaj­don megkárosítóit. Ezen túlmenően a termelé­kenység emelését elősegítő javaslatokat is tettek. Elhatá- ozták. hogy a Békéscsabai Malomipari Vállalattal folyó párosversenyt április 4. tisz­teletére új célokkal egészítik ki. Mégpedig úgy. hogy a minőségjavítás ós a fajlagos kiőrlés mellett egy-egy pont lesz a munkafegyelem és a társadalmi tulajdon védelmé­nél mutatkozó eredmény. Ha ezeket a verseny pontokat a vállalat megvalósítja, akkor a termelési eredmények nö­vekednek és az élüzemek so­réba kerülnek. A verseny i<5 elbírálása érdekében a tanács termelési bizottságából egy versenyértékelő csoportot ala­kítottak, melynek az lesz a célja, hogy ellenőrizze, illetve igazságosan mérlegelje a ver­seny eredményeit Ez a kez­deményezés egyébként a kar­cagi egység dolgozóinak ja­vaslata alapián született meg. A bérezés még nem került az üzemi takács napirendjé­re, egyelőre csak az előkészü­leteknél tartanak. Olvan ha­tározat született, hogy a vál­lalat 16 egységénél felül kel) vizsgálni a bérezést A gazda­sági eredmények növelését segíti az a javaslat, hogv meg­felelő jutalomban részesítsék a helyi adottságok és erőfor­rások felkutatói. A tanácskozás első alka­lommal Is jó munkát végzett És hogy a továbbiak is ered­ményes lehessen, határozaté' hoztak, hogy az ülés anvagái mindig jóval előre. írásban kell közölni a tanácstagokkal Ez azért szükséges, hogv az üzemi tanácsban dolgozók menetközben is segíteni, el­lenőrizni tudják salát hatá­rozataik végrehajtását. Továbbá, hogy munkaterüle­tükön széleskörben megbe­szélhessék a dolgozókkal a na­pirendre kerülő ügyeket és az lésen már az ö-ssz dolgozók érdekében. képviseltében stófoossanak. Egyébként az üzemi tanács i értekezleteit nem mindig a központban harem a vállalat 16 telepén hol itt. hol ott tartják meg Ez azért is iő. mert az ö«sze- r,vű1ő ütemi tanács fgv mind­ert ki is cserélheti tapaszta­ltait a telep dolgozóival, tü­zetesen megismerheti munká­jukat. AB, t

Next

/
Thumbnails
Contents