Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-25 / 21. szám
Ä Partéiét hírei Ä2T MSZMP Megyei Vég* Szolnok város üzemi párt- rehajtó Bizottság határozata alapszervezetednek kommuszerint január 31-én, 9 órai niatái 270 kisgyűlést tartanak munkahelyeiken, amelyeken kezdettel Jászberényben, a Tisza Klub helyiségében tapasztalatcserére hívják össze Jászberény város, Jászapáti, és a jászberényi járás propagandistáit. A propagandisták össaejövetelükön a pártokta- itás edigi tapasztalatairól és módszereiről tanácskoznak. Tisztázásra kerülnek azok az elvi kérdések is, amelyekről a legtöbb vita folyt a szemináriumokon. Majd a propagandistákkal közösen megvitatják a párt megyei végrehajtó bizottság pártokta'ás- ról szóló határozata végrehajtásával kapcsolatos feladatokat * A napokban tárgyalta Kunhegyes község párt-végrehajtó bizottsága a földművesszövetkezetek múltévi tevékenységét és határozataival jelentős útmutatást adott a földművesszövetkezetek sokoldalú munkájához. A többi között olyan határozatot hozott, hogy február 15-ig a földművesszövetkezetben dolgozó kommunisták önálló párt-alapsze rvezetet alakítsanak, s a földművesszövetkezet. igazgatóságán belül is életre kell hozni az MSZMP csoportot^ a kommunista és munkáspártok békekiáltványát ismertetik a dolgozókkal. Szerdán a Járműjavító kommunistái már 80 kisgyűlésen vitatták meg a dolgozókkal a békeharc időszerű kérdéseit és megindult a tiltakozó aláírásgyűjtés a békeíveken. — Szolnok város dolgozód aláírásaikkal is kifejezésre juttatják, hogy egyetértenek a békekiáltvánnyal és elítélnek minden dlyan törekvést, amely a háború előkészítésére irányul. • Kunmadaras MSZMP bizottsága és végrehajtó bizottsága . minden támogatást megad, a községi Népfront Bizottságnak, s maguk a párttagok is tevékenyen részt- vesznek a Népfront munká- jábán, ami azt eredményezi, hogy ebben a községben mozgalmas a népfront-élet. A Népfront rendezvényeire, előadásaira mindig nagy számban megjelennek a község lakói. ■— Február 4-re a Népfront Bizottság paraszt nagygyűlést tervez, amelyre felkérték Nánási László országgyűlési képviselőt előadónak, aki szívesen tesz eleget a kunamdarasiak meghívásának. ■ ■ I O ■*»»»» III Ili» Ilii! TÖRÖKSZENTMIKLŐSI HÍRADÓ Pedagógusok és termelőszövetkezeti tagok találkozása A téli iskolai szünidőt kihasználva, Lázár Barna elv- társ, a Hunyadi-úti iskola igazgatója ellátogatott a Petőfi Termelőszövetkezetbe. Szóba elegyedett Hoppál Zsiga bácsival, a szövetkezet egyik tagjával, s ekkor támadt az az ötlete, mi lenne, ha egyszer a2 iskola tantestülete meghívná beszélgetésre a tsz tagságát? Meg is kérdezte Zsiga bácsitól, mi erről a véleménye. Ö helyeselte, majd a szövetkezet vezetői is egyetértettek ezzel, s el is határozták, hogy január 16-án az iskolában találkoznak. A meghatározott nap estéjén ötvenkét tsz tag jött el az iskolához, ahol a pedagógusok fogadták őket és nyomban megkezdődött a fesztelen beszélgetés, Szó esett itt arról, hogy tanul a kis Erzsiké, a Pista gyerek, s hogyan készülnek a tsz-tagok a tavaszi munkára, A közös gazdaság tagjai elmondották, mit terveznek, hogyan állnak gazdaságilag, a pedagógusok pedig arról beszéltek, mi módon szeretnék segíteni a szövetkezetét, EH is tervezték, hogy a tél folyamán előadást tartanak a gyümölcsfák téli ápolásáról, munkaegység-számításokat csinálnak és a problémák megoldásában is segítenek. —Tervezik azt is, hogy később egyénileg dolgozó parasztokat is meghívnak ezekre a találkozókra. A résztvevők jól érezték magukat, amit még csak fokozott a filmvetítés is. A tsz- tagok kérték, hogy máskor is rendezzenek ilyen összejövetelt. 300 e*ep forinttal növekszik a községfejlesztési alap Az üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél most folyik az elmúlt év mérlegelése. Kiderült, hogy a városi tanács az , előirányzott községfejlesztési alapot 300 ezer forinttal növelni tudja. — Ugyanis ennyi pénz áll rendelkezésére saját, és egyéb bevételekből. Külön kell megemlíteni, hogy a kismalom terven felüli nyeresége a fenti összegnek felét, 150 ezer forintot tesz ki. Ezért a kismalom dolgozóit joggal illeti dicséret. Építőipari munkások problémái Múlt vasárnap, a déli órákban éplfő-munkások igyekeztek a Vasas kultúrház felé. Kedves vendéget vártak, aki: az idősebbek közül jónéhá- nyan ismerősként üdvözöltek. Somogyi Miklós elvtárs, a Szaktanács mostani elnöke a felszabadulás előtti időkben is töbször járt Török- szer, tmi idősön és segítette az Építőipart Munkások Szak- szervezetét, s most is ellátogatott, hogy találkozzon ismerőseivel, harcostársaival és közösen beszéljék meg a problémákat. A kötetlen, szülte családi jellegű beszélgetés során mindenki elmondta véleményét, s felihívták a figyelmet a hiányosságokra. Sok sző esett arról, hogy a többi iparághoz képest a termelési költségeket illetően, az építőipar igen elmaradott. Boncolgatták, mi ennek az oka. Az idősebb elvtársak azt kifogásolták, hogy míg a múltban erős csoportja volt az Építőipari Munkások Szakszervezetének a városban, addig most nincs egy helyiség sem, ahol összejöhetnének. A megbeszélésen jelenlévő Elek elvtárs, a Városi Pártbizottság első titkára megígérte, hogy támogatja ezt a kérést, s ha kiürítik a volt Kereskedelmi Kört, ott az építőipart munkások is helyiséget kapnak. Sok szó esik mostanában a békéről, a békeharc fontosságáról Törökszentmiklós üzemeiben, a vállalatoknál és intézményeknél ezekben a napokban tárgyalják a dolgozók a Kommunista és Munkáspártok moszkvai nyilatkozatát és a Békekiáltványt. Az előadók és a felszólalók szenvedélyes hangon nyilatkoznak arról, hogy a mi népünk békét akar, egyetért a Békekiáltványban foglaltakkal. Elmondják: élénken él emlékezetükben a múlt, a háború borzalmas szenvedése, éppen ezért minden erővel küzdeni fognak a bé- kéérti A kemencénél A Szolnoki Tégla gyárban zott ■— Azonban. befejeződött a gyártási szezon. A nyerstégla anyagát adó terjedelmes bányagödröket vastagon fedi a hó. Nyugalmasan pihen az öreg gőzgép is, a présgépen kedvükre „barálnak” a karbantartó lakatosok. — Most nem áll mögöttük várakozva méltatlankodva az egész nyersgyártó-brigád, mint a kampányn alatt, ha üzemzavar volt. Azért mégsem kell azt hinni, hogy az üzem afféle téli álmot alszik. A kemence ég- benyuló kéménye szürke, alig észrevehető füstöt pipálgat. A kisvasút sínjein jólrakott csi- lék járnak szaporán a kemence és a szárítószínek között. A kihűlt kamrák alacsony, bolthajtásos bejáratain taligák fordulnak ki-be — a kész — még mindig meleg téglákat hordják ki a rakodó stószok- hoz. Most ez a munka járja — még egy darabig —, amig lesz elég kiégetésre váró szikkadt tégla. S itt a kemence körül vajmi kemény legények dolgoz* nak — a munka java itt van most. Mindenfajta ember — azt mondják — nem is jó ide. Erről egyébként bárki meggyőződhet, csak próbálja megemelni azt a rakott taligát, amivel MAG VAR LÁSZLÓ szinte percenként közlekedik az égetőkamra és a ra- kodóhelv között. Bizony nem megy ez mindenkinek úgy, mint neki. Napcserzett arcú. nyúlánk, szikár ember, hosszú izmos karokkal. Emellett a tenyere is keménnyé edződött. MAGYARI azonban hozzászokott szakmája köv- vetkezményeihez. Hat éve van a téglagyárban. Előzőleg finomabb munkája volt az biztos —• a vasútnál tíolgo— Mit ér az, —• mondja, mikor visszaemlékezik rá — néha-néha,— abban az időben nem fizettek ott jól. — Nekem meg három családom van. Lassacskán beszél, mig pihen — cigarette után kotorász, azán békésen szürögeti fogai között a füstöt — Ugylehet most sem keresnék annyit, mint itt — Mennyi az? — kérdezem. Hunyorít egyet — mert hiszen erre lehet is, nem akármilyen munkást dotálnak igazgatónak is beillő fizetéssel. — Hát úgy 3.500 volt úgy, hogy 4.000 forint Hirtelen a művezetőre nézünk. Ö is igazolja — én meg hitetlenkedem. A művezető elvtárs fejbő- lintással bizonyítja, hogy az bizony így van. Darabbérben dolgoznak tavaly óta, — sima, könnyen kiszámolható és ellenőrizhető darabbérben. — Mindenki annyit kap, ameny- nyit termel. Itt nemigen for- dulha telő melléfogás. Persze nem lehet sajnálni egy behordó, meg kihordótól sem 100 tégla van fenn a taligán — súlyban kb. 3.5 mázsa. És tessék 8 órán át ki be járni ilyen teherrel a forró levegőjű kamrából a dermesztő szabadba. MAGYARI- NAK egyébként egy marokra való munkakitüntetése meg oklevele is van már — majdnem minden évben kapott egyet. Mikor fényképezőgép elé áll — csak társai viccelődnek vele. — Lemarad az a nagy orrod a képről te. A kemenceházban mindig jó a hangulat. Hiába, most itt az üzem súlypontja. (Palatínus) „Édes anyanyelvűnk" Az igaz, hogy máz sok szó esett róla, de amint. a tapasztalatok mutatják, nem árt napirenden tartani. Tavasziasan enyhe januári nap volt. vesék, bájosak, fiatalok voltak. Gyönyörködtem bennük ... míg meg nem szólaltaik. A leány kezdte: — Tehát estére jöttök a zrire? Jólesően sütkéreztem a napfényben. Egy ismerősöm érkezését vártam a Magyar utcából, amikor egy száguldó kerékpár vonta magára figyelmemet. Az utca végéről közeledett felém Ketten ültek rajta: egy leány és egy fiú. A fiú hajtotta a kerékpárt, a leány pedig a vázon ült. Az előbbin csővadrág, zippzáras kabát, nyakkendőjén kolibri madarak. A leányon nagyon szűk szoknya és gumitalpas félcivő, csikós pulóver és nylonról. Divatos lófarok frizurája jellegzetesen repült utána a nagy száguldásban. Középiskolásfélék/neh nézr tem őket. Valami kedélyes dologról beszélgethettek, mert a leány hófehér fogsora ki-kivilUmf kacagás közben. Amikor mellém értek, a ke- *•ékváros fékezett és a ka kecses szökkenéssel a földön t^mett. A fiú — egyik lábát a földre eresztve — ülve maradt a nyeregben. KedA fiú válaszolt: — Ott leszek a legdörzsöű- tebb haverokkal. A leány ártatlanul csillogó kék szemekkel: — Kaja lesz? A .fiú: — Piát viszünk. A leány bájos közvetlenséggel nyújtotta kezét búcsúzára: — Szia. A fiú hasonlóképpen: — Szia. r. Aztán a leány belibegett a cukrászdába, a fiú pedig kerékpárjával bekanyarodott a főútvonalra. Valami furcsa borzongás futott végig rajtam. Erről a jelenetről eszembe jutott so> más eset is, az, hogyan fertőződik áttatnd/an, mind veszedelmesebb mércékben szép maoyar nyeljünk. (Lassan külön szótárt kell beszerezni, hogy megérthessük egyes fia tatok egymásközti beszélne lését. Csontos Sándor Lelkes nagygyűlést tartottak a megye kereskedelmi dolgosói Régen láttak a megyei ita- nács épületéinek öreg falai olyan lelkes nagygyűlést, mint csütörtökön este. A megye kereskedelmi dolgozói jöttek össze, s zsúfolásig megtöltötték a nagytermet, hogy meghallgassék a IL Kongresszus határozatait, a külföldi vendégokot és a megye vezetőit. Megjelent a nagygyűlésein Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP megyei titkára, Szarvas Imre eMárs, az MSZMP Szolnok városi titkára. Mikolai Zoltán elvtárs, a KPVDSZ Országos Elnökségének tagja, Bajtai Károly elvtárs. országgyűlési képviselő. a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöke, Paul Kuploe eHvtáms, a Német Demokratikus Köztársaság Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja, Pierre Delon elvtárs, a francia Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete főtitkára, Fodor Mihály elvtárs^ a Megyed Tanács elnökhelyettese, a misgye kereskedelmi rézétől és dolgozói. Szenes Ottómé elvltánsnő, a KPVDSZ megyei elnökié megnyitó és üdvözlő szavai után Mikolai Zoltán elvtárs számolt be a szakszervezet II. Kongresszusának munkájáról. — Foglalkozott a kongresszus az életszínvonal emelkedésével is, — mondotta Mikolai elvtárs. — 1957-ben az étóísaúwomai olyan mértékben emelkedett, melyre történelműinkben még nem volt példa. Sokan ezt az ellenforradalomnak tulajdonítják. Ezek az egyének nem látják még. mindig tisztán azt, hogy a Szovjetunió és a baráti államok segítsége nélkül elvesztünk volna. Pártunk kezdeményezésére, a munkásosztály és a dolgozók áldozatvállalásával az 1956 előtti, a II. csoport 395 forintos havi fizetéseket megszüntettük. Ma ittt havi 750, a földművesszövettkezetaéL pedig a havi 974 forintos alapbért 1256 forintra emeltük. A vendéglátóiparban is átlag 300 forinttal emelkedett a fizetés. Javítani való van azonban az árúk helyes elosztásában. Megtörtént például, hogy Abádszalókom 3 napig nism volt a boltokban zsír, Tisza- gyendán pedig ecet. Nem szabad megtörténni annak, hogy a szolnoki Kiskereskedelmi Vállalatnak Salgótarjánba kell elmennie kenék- párgumiért, s annak sem, hogy a kiskereskedelmi vállalat boltjaiban 8.40 forint legyen egy kiló alma, amikor a piacon 6 forint. Nagy súlyt kell helyezni a raktározásra, a vagyonvédelemre. Tiszaje- nőn 10 zsák liszt romlott meg, amiért a matadorral együtt tárolták, s ugyanitt a tüzelötelepen 50.000 forint hiány volt, mert nem volt éjjeliőr. A szakszervezet mindent megtesz annak érdiekében,— mondotta Mikolai elvtárs, — hogy a kereskedelmi dolgozók megkapják mindazokat a jogokat, melyek megilletik, azonban nem szabad túlzott követeléssel fellépni. Látnunk kell azt, hogy a testvért népi demokratikus országok által adott mintegy 300 milliódolláros segítségből élünk. Tegyünk meg mindent a kiadások csökkentése, az újító mozgalom és a munfcaver- seny kiterjesztése érdekében. A beszámoló után Pierre Delon elvtárs szólt a jelenlévőkhöz, s rajtuk keresztül a megye szakszervezeti tagjaihoz. Szavait nehéz volt meghatottság nélkül hallgatni, amikor arról beszélt, hogy országukban mennyit kell a dolgozók érdekében harcolni. őszintén mondom, hogy a francia munkásoknak nem magasabb az életszínvonala az önökénél. 1938 óta egyes árucikk ára 52—73 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a fizetés csak 23 százalékkal nőtt A dolgozók életszínvonala csökkent, ugyanakkora tőkéseké emelkedett. Csak egy áruház készletét nézve is azt látjuk, hogy az 920-SEor nagyobb. A francia dolgozók nem hagyják magukat. Az elmúlt évben 200 sztrájkot rendeztek. Megtörtént az is például, hogy 90.000 kereskedelmi dót gazó 3 héten út nem ment be a munkahelyére. A kapitalista társadalomban áll a harc. Az a társadalmi rendszer magában hordja a nyomort és a háborút. Így volt ez Vietnámban és így van ez sajnos Algírban. Sok vér és könny hull mindkét részről. Mi biztosak vagyunk abban, bogy a dolgozók összefogásával elérjük a békét, — fejezte bs viharos taps közepette Delon elvtárs beszédét. Nagy örömömre szolgál, hogy Szolnok megye kereskedelmi dolgozói előtt beszélhetek — mondotta Paul Kupkc elvtárs. — Minket a béke- és a szocializmus építéséért folyó harc közös kérdései kapcsolnak össze. Szolnokon tett látogatásom alkalmával beszélgettem kereskie- delmi dolgozókkal, ez újabb lépésit jelent a német-magyar barátság elmélyítésében. Czinege Lajos elvtárs az MSZMP megyei és városi bizottsága, va’amint a Megyed Tanács üdvözletét tolmácsoddá a nagygyűlés résztvevőinek, a külföldi vendégleknek. Nem Medrjük eá, mondotta Czinege. elvtárs, hogy a kereskedelmi dolgozók túlnyomó többsége az ellenforradalom nehéz napjaiban megállta helyét, s biztosította a lakosság ellátását. Hazánkban a szocializmust építjük, s eközben akadnak mshéasé- geink. Figyelembe kell venni, hogy nem vagyunk gazdagok. Nincsenek .kimeríthetetlen természeti kincsiaink. Vérrel és verejtékkel kell kiharcolná eredményeinket; Nem titkoljuk azt sem, hogy vannak problémáink. Az ellenforradalom több milliárd forintos kárt okozott. Beszélnünk kell arról is, hogy az elmúlt 13 év alatt bár követtünk el hibákat, jobban élünk. A hibák kijavítása most van folyamatban. Ha lehetőségünk megengedi, — ha lassan is —, de emeljük az életszínvonalat. Látnunk kell azonban azt is, hogy ha a Szovjetunió nem segít, infláció lesz. —• Könyvelői szóval mondva: az ország egyenlege nem volt rendben. Meg kell teremtenünk a feltételit, hogy ne menjünk vissza, inkább előre haladjunk. A franica elvtárs azt mondotta, hogy náluk harcolnak, Kell-e nálunk harcolni -— kérdezte Czinege elvtárs? — Igén. Ott a kapitalizmus ellen, nálunk pedig a többte™ melésért. Ott a tőkéstől töíb bért követelnek, itt azt követelik a becsületes dolgcfiók, hogy a közös vagyonhoz senki ne nyúljon büntetlenül. Arra kénjük a nér^t és francia barátainkat, vigyék el üdvözletünket az ottani dolgozóknak. Tudjuk hogy a német munkások éeie sem könnyű. Sok ott i* a tennivaló. Kívánunk sk sikert a megvalósításhoz. Kívánjuk, hogy a francia punkások is érjenek el sákerket a tőkések elleni harch11- No vigyenek munkások; Algírba és a gyarmatokra. A kereskedő dolgozóktól pedig a kérjük, hogy minél kevesób láncszemmel, minél olcsó0®0 juttassák el az árut a -ógyaszt.ókhoz. — Tudjuk, égy önöknek is vannak rob’emáik. Osztozunk a adókban és hajókban. (inege elvtárs az- MSZM7 nevében sok sikertj és egé®ég®t kívánt a fel? adató' megválóéi tásához. A iresikedeiim, pénzügyi ég vidéglátáipari dolgozók niav<®h Budai Mihály, Konc Zóln & több dolgozó viha- TOftaps közben adta át a sz/ezett dolgozók ajándék. a német és a franci« Y4ég€ lenek,
