Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-24 / 20. szám

ftagyan gondosadnak az éjiltdmnnkások politikai és kulturál's neveléséről? szemléltető eszközt is hasz­nálnak. Még egy utolsó kérdést 'te­szünk fel Pallai elvtársinak: — Mit tesznek a dolgozók szórakoztatása érdekében? — Minden szálláson heten­ként egyszer rendszeres film­előadást tartunk, ahol hosszú játékfilmet mutatunk be. E téren még csak az a nehéz­ség, hogy a szállásokon nin­csenek külön kultútermek és így a lakószobákban kell megoldaná a forgatást — Érdemesnek tartom még 1 megemlíteni, hogy indítot­tunk analfabéta tanfolyamot is, amelyen négy kubikos tanulja az írás, olvasás mes­terségéi. Azok részére, akik szeretnék helyesírási készsé­güket megjavítani, helyes­írási tanfolyamot szervez­tünk. Ennék tizenkét szor­galmas tanulója van. Azzal az érzéssel távozunk a területi bizottságtól, hogy az építők nemcsak házakat! építenek, de a tudás várá­nak is szorgalmasan ráírják] az alapját, ESKÜ UTÁN... Barátaink életéből 1951 óta több, mint öt­szörösére növekedett a takarékbetétek, összege az NDK-ban. A takarékbetéteik összege a Német Demokratikus Köz­társaságban 1951-ben 1.5 mil­liárd D-márka volt. — (1D- márka kb. 5 Ft.) Két évvel később, 1953-ban már 2.5 milhárdat tett ki, 1956-ban pedig 6.1 milliárdot, 1957-ben a takarékbetétek összege már 8.3 milliárd D márka volt. 400 nj termelőszövetkezet alakult 1957-ben az NDK- ban. A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg 6550 termelőszövetkezet működik, negyedmillió taggal 1957-ben — az előző évi 234-gyel szem­ben — 400 uj termelőszövet­kezet alakult Az uj termelő­szövetkezeti tagok között sok a bözépparaszh aki meggyő­ződve a nagyüzemi gazdálko­dás előnyeiről, a közös gaz­dálkodás útjára lépett 1949-ben hét, jelenleg több mint 2 ezer termelő- szövetkezet működik Szlovákiában. Szlovákia termelőszövetke­zeti mozgalma-az utóbbi idő­ben rendkívül, gvors ütem­ben fejlődik. Elegendő meg­említeni, hogy 8 évvel eze­lőtt, 1949-ben, Szlovákiában összesen hét termelőszövetke­zet működött mindössze 1.140 hektár földterületen, 1957 év végén a termelőszövetkezetek száma elérte a 2.078-at me­zőgazdasági területük pedig meghaladta az 1 millió 160 ezer hektárt Szlovákia kis- és középpa­rasztjai csupán az elmúlt év folyamán 437 uj szövetkeze­tét alakítottak, összesen 72 ezer 458 kis- és középparaszt lépett be a szövetkezetbe, — több mint 375 ezer hektár földterülettel. Szlovákiában a szocialista szektor 1957 végén a mezőgazdasági terület 54 százalékát művelte meg. A legtöbb termelőszövetkezet a besztercebányai, a pozsonyi és az eperjesi területen ala­kult. Műlép etere'eJep lététül Szolnokért é* Tiszafüreden Az Országos Méhészeti Szö­vetkezeti Vállalat, valamint a MÉSZÖV közreműködésével rövidesen Szolnokon és Tisza­füreden is felállítanak műlép cseretelepet. Ezideig két he­lyen; Kunszentmártonban és Kisújszálláson működött mű­lép cseretelep. A szolnoki és a tiszafüredi telep felállításával a megye minden részéből — könnyen megközelíthető he­lyen juthatnak hozzá a mé­hészek a műléphez. Elnézem ezeket az arcokat, amelyekkel két hónappal ezelőtt találkoztam először. Eszembe jutnak az első találkozás emlékei. Arcukon, s egész viselkedésükön látszott még, hogy mindaz, amit látnak, különös nekik, így messze távol a szülői háztól, a menyasszonytól, a szeretteiktől. Láttam va­lami különös e fogódottságot. Aztán, aztán következtek a kiképzés és nevelés komoly napjai. így, kemény munkában telt el két hónap. S m~. aihikor ismét láttam ezeket az embereket, már eltűnt arcukról, visel­kedésükből az elfogódottság, s helyét maga- biztosság foglalta el. S talán ma egy csepp­nyi büszkeség is bújkált rajta. A fegyelem, a szigorú nevelés, s az elmúlt két hónap küzdelme katonát, fegyelmezett, köteles­ségtudó katonát nevelt a 20 éves fiatal­emberekből. Így érkezett el január 19., az eskütétel napja. Sokat beszélgettek politikai foglal­kozásokon a .,küről. S pár nappal az eskü előtt Harar .zó elvtárs, a spanyol szabad­ságharc kp .lánya, 19-es vöröskatona, vete­rán harc a munkásőrség tagja megláto­gatta Berta tiszt elvtárs egységét. S előadást tartott a tis téré egybegyült fiatal kato- náknank. Az 1919-es Tanácsköztársaság ka­tonáinak bátor harci cselekményeiről, a miskolci, a marosvásárhelyi csatákról. A kultúrtermet teljesen megtöltötték a fiatal katonák, s szinte csüggtek szavain. A 19-es Tanácsköztársaság vöröskatonája pedig be­szélt. Elmondta harcos életének történetét. Majd a spanyol szabadságharcról beszélt, a legendáshírű Zalka Mátéról, a spanyol szabadságharc tábornokáról. Mező Imre elvtársról, a madridi harcokról. — Az Intemacionálé-brigádban har­coltam, zászlóaljparancsnok voltam. Soha sem fogom elfelejteni azokat a különböző nemzetiségű elvtársakat, akiket a szabad­ság kivívásáért lobogó tűz fűtött. Ezek a katonák hősiességükkel, bátorságukkal örökké belevésték magukat szívembe. Nem ismerték egymás anyánkéivát, s mégis meg­értették egymást Különböző nyelveken tet­ték le az esküt Zalka Máté tábornok előtt, de hűek maradtak hozzá, ha kellett mind­halálig. Harangozó elvtárs még hosszasan elbe­szélgetett az egybegyült katonákkal. S el­mondta, hogy 1956 novemberében ismét fegyvert fogott kezébe. De nemcsak S, fte* nem sok öreg harcos ... Szavai maradandó nyomot hagytak a fiatalok szívében. S végre elérkezett a várva várt nap, az eskütétel napja. Az egység zenekara zenés ébresztőt adott. S a téli nap felcsillanj su­garai az alakuló téren találták már az egy­ség katonáit A díszemelvényen ott ültek a rendezők által meghívott szülők, menyasz- szonyok, hozzátartozók. S meghatódva, könnyes szemmel figyelték a felsorakozott egységet A csapatzászló selymén meg-meg- csillant a téli napfény. Berta tiszt elvtársi beszéde után néhány perc múlva sok-sok katona ajkáról szólt az eskü: „A Magyar Népköztársaságnak, néphadseregének hű­séges katonája leszek. Esküszöm, hogy ha­zámat minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is megvédem". S az eskü szövege szólt, s mint zúgó áradat, höm­pölygőit végig a sorokon, s azon túl is. Az esküttevők között vannak olyanok, akik bevonulásuk előtt is az eskü szellemében: éltek. Ilyen harcos Hetesi Lajos is, aki az ellenforradalom alatt és után mint a mun­kásőrség tagja, fegyverrel kezében védte a szabadságot, a nép államát, most is kemé­nyen fogja fegyverét. Az esküszertartás vé­get ért, s a szülők, menyasszonyok, kik könnyes szemmel meghatódva tanúskodtak gyermekük, volegérryük, férjük esküje mel­lett, boldogan ölelték keblükre szeretteiket. A díszebéden a szülők, a hozzátartozók is résztvettek. Szőllősi tiszt elvtárs pohár- köszönntője után a tisztek, a hozzátartozók és az immár igazán katonává lett harcosok együtt fogyasztották el a díszebédet. Ebéd után több órás kultúrműsort ad­tak a fiatal katonák, s a jólsikerült számo­kat erős tapssal jutalmazták a nézők. S a kultúrműsor után a szülők, me­nyasszonyok gyermekükkel, vőlegényükkel együtt léptek ki a kapun. S együtt töltöt­tek szeretteikkel az első kimenőt. Elnézem ma ezeket az elvtársakat. Az eskü szellemében dolgoznak, élnek. Elné­zem arcukat, életüket, s eszembe jutnak az eskü kezdő szavai: „Én. a dolgozó magyar nép fia”, — igen ők azok, s arcukon, visel­kedésükön, munkájukon látszik, hogy méltóak szeretnének lenni egy életen át az eskühöz Hűek a hazához, a dolgozó néphez, Németh Sándor HÍREK A VILÁG MINDEN TAJaROL ,♦«♦♦♦♦♦** Kenyeres a meg nem ér­tett emberek savanyú ábrá­zatát veti a szö'óra és niás dolga nem lévén, mély apá­tiába süllyed. Hangtalan le­targiájából az Alvállalat székhelyének állomásán esz­mél magára. Táskáját hóna alá csapva, leién a vonat lép­csőjéről és útnak indul felke­resni az alvállalat! aligazga­tót, egy szerény vacsora és egy kis éjszakai nyugodalom reményében. Ntí-no, nem in­gyen, — hessegeti el magától a gondolatot, mert még gt ö kristálytiszta leikébe is meg próbál beférközni a potyázás parlagi vágya. Berlin (ADN). Otto Gro- tewchl, a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszter- elnöke szerdán a német tele­vízióban beszedet mondott. Grotewohl kormányának ne­vében javasolta, hogy a két német állam lakossága sza­vazzon arról, vájom az NDK és a Német Szövetségi Köz­társaság csatlakozzék-e az atomfegyvermentes övezet­hez. (MTI). Node, Kenyeres tervez, disznótor végez, mivelhogy útja végcélján éppen ma si­került befejezni földi pálya­futását az aligazgató diszna­jának. Teteme fölött pedig épp akkc~ kezdődik az elpa- rentáló végtisztesség, amikor — derült égből villámcsapás — belép Kenyeres. A ház csz- szonya persze azután, hegy kihámozta magat a téli védő­öltözetből, asztalhoz invitálja. — Tessék, tessék, Kenyeres kartárs, foglaljon helyet. Azonnal hozok tányért — mondja, és már tolja is ülepe alá a széket olyan kedvesség­gel, hogy annalc már igazán ISaoy István r KENYERES MEG A MÖRES sértés lenne kosarat adni. — Nem, nem köszönöm, utána vagyok már — szabó- dik egy kicsit csak úgy sze­rénységből, aztán belenyu­godva a változhatatlanba, le­ül és csippent magának a fél­körbe sült kolbászból egy arasznyit. — Ejnye, ejnye, kartárs, meg akar sérteni — szól az aligazgató — hisz annál még a gyerek is többet eszik... Mit lehet ilyenkor tenni? Még egy darabot vágni, utá­na még egyet és végül a sok fűszeresre megszomjazni, mi­velhogy evés után jön meg az iszvágy. — Bocsánat — udvariasko- dik a jóllakott Kenyeres' —, kaphatnék egy pohár vizet? — Hogyne — szivélyesite- iik az aligazgató és már nyű' is az asztal alá, ahonnan egy fízliteres forma demizsont húz.elő. Egy fürge mozdulat­tal már tölti a poharakba a vérszinben játszó szomjoltót. — Kérem, ha lehetne, in­kább vizet — kér a mártírok ábrázatával Kenyeres — mert a bor árt a gyomrom­nak. — Ettől csak meggyógyulni lehet — szól az asztal túlsó végén ülő böllér, és bizony Ságképpen a házigazda po­harához üti a magáét és ün­nepi áhitattál tünteti el an­nak tartalmát képesfele víz­szintes irányban húzódó nyí­lásán keresztül. E látványon ci vendég is felbuzdul és ki sebb áhítattal ugyan, de leg­alább akkora szomjúsággal végez a saját porciójával. A többi úgy történik, ahog- általában az ilyen esetek tör­ténni szoktak A hatodik po­hárig a szokásos tori beszél­getés uralja' a mezőnyt, maid a szalonna vastagságának di­csérete után egy hirtelen for-. Berlin (MTI). A Frank­furter Rundschau közli, hogy 1959 folyamán minden való­színűség szerint fegyverkezé­si adót vetnek ki Nyugat-Né- rretországban. Mint ismere­tes, a tavaly szeptemberi par­lamenti választások előtt Ade­nauer az adók általános csökkentését Ígérte. C Kalkutta (Reuter). — Kalkutta kikötőjében, — amelynek tizenkétezer mun­kása egy hét óta sztrájkol, szerdán kihirdették a rend- kívüli állapotot. A• megbénította a kikötő for galmát, ami az élelmiszer­árak emelkedését vonja ma ga után. # WASHING TON (AP). Rttsi nyugatnémet heuliiovnurnsz- terhelyettes szerdán meg­kezdte tanácskozásait a wash­ingtoni hadügyminisztérium­ban. Elsőként Gates haditen- qerészetügyi minisztert ke-> 'yaí*­ral tárgyalt. o Párizs (MTI). A Oom; sítmenyet l1“1 j..lté(. oda rendezőjének. ; washlngto“ ;az AP lelcnÄnDmSöU elindult niszter szerdán, iroejo« glória !volna kö^r fn,vtatou Eis^.ho­tanácskozást to i íg &z clnók wer elnökkel. P . , . ncjn— ülésc­• , ,» WT, u*erl. Beirutban ; B C1 r L^három bomba roto- kedden este haro főváro­:ssf «w h,“*í“sS swesÄ« harmadik közeié« SS STwS“ »•» esett kár. (MT|b i o-riln (MTI).- Nyugai-Né« mrtország és S^Sezl^t totale Bonnban. A Vie Nouve című ro­mai hetilap értesülései sz-rmt a három hadügymlj6Zter_ mf ga ^ oodott abban, hogy a fegyae­Lsi téren megoszAja egymaa ko­zött a feladatokat. Ennek , értei ■ hlSn NVUSSt-NcIílGtO. Sic*f> ^ l-étékat valamint atommeghaj­tá6Ú^tengeralatijárőkat, Eraruda­omzág lökhaitasosvadáMg^e­l^ja gyártani. Bánni hírek sze­rűn Franciaország atombombák gyárifsára is berandezkedik a fegyverkezési háromszögünkbe- iüll munkamegosztás kere-ébenj LONDON (Reuter)- Jóltájé- kozvtt londoni körök szerbit a Nyugat-Európai Unió Ál­landó Tanácsa szerdán Lon- dombon összeült, hrgy megvi­tassa a Nyugat-Ném-tor&zag- ban állomásozó 13 500 főnyi angol csapat sorsát. Mint is­meretes, ez angol kormány a csapatokat vissza akarja ren­delni. Néhány hete az építő, fa és építőanyagipari dolgozói szakszervezetének huszonhe ' teáik kongresszusa határoza tot hozott az építőmunkásoii neveléséről. A többek köröt kimondta az a határozni hogy az a , szakszervezet munka egyik legfontosabi feladata: „a dolgozók általa •nos műveltségének emelése, világnézetének formálása szabad idejükben kultúrál pihenésük megszervezése“. Szokták mondani, hogy : határozat holt anyag és csal akkor ér valamit, ha etette telítik meg. Vajon hol é milyen eredménnyel kezdtel már ebbe? Elsőnek az Építők Szotaol megyei Bizottságához, látó gátiunk dL Itt PaUai Ferem eLvtárssal, a területi bizottság kultúrvezetőjével beszélget tünk. — Hogyan kezd téli ‘a ne ve&őmunka megszervező ;é hez? — kérdezzük: — Először is megkerestük azokat a helyeket, ahol leg­jobb talaja van a tömegne velésnek. Ebből a szempont­ból mindenekelőtt Szolnál jöhetett szóba, ahol az építő­munkások zöme dolgozik. Itl öt munkásszálláson és kél tanulószálláson, továbbá a Rákóczifalván lévő építőipari klubban szerveztünk rend­szeres foglalkozásokat. Egy héttagú előadói kört alakí­tottunk, melynek tagjai ideó- lógiailag és szakmailag if igen jól képzett emberek. —- A kövekező lépés a2 volt, hegy egy hónapra élőre kidolgoztuk a pontos tervei i— dátum szerint is. Megbe­széltük az előadókkal a mód­szereket és megállapodtunk abban, hogy a forma ns brosúra-szerű felolvasás le­gyen, hanem inkább beszél­getés, mely minden esetben a hallgatók érdeklődési kö­réhez alkalmazkodik. — Legfontosabbnak a po­litikai nevelést tartjuk — folytatja Paliéi éhrtáis. — Ebből a célból három szál­láshelyen egy-egy ember vál­lalta, hogy havonta egyszer beszélgetés formájában meg­ismerteti a lakókkal az idő­szerű kül- és belpolitikai ese­ményeket. Ennek során szó- bakerülnek a hagyományos munkásmozgalmi évfordulók — megbeszélik, mit jelent egy-egy dátum. Általában ezek az emberek válaszolnak a dolgozók minden irányú féltett kérdésedre, felvilágo­sítást, helyes értékelést ad­nak az eseményekről. — Az eredmények?;:} — kérdezzük: — A legkézzelfoghatóbb eredmény talán az, hogy az építőipari munkások túl­nyomó többsége egyetért a párt- és kormány politikájá­val, megszűntek azok a za­varos és ellenséges hangok, melyek még tavaly is zavart akartak kelteni a dolgozók között. Igen jó eredménynek számít az is, hogy naponként •— esté a munka után — egy- egy munkás felolvassa a töb­bieknek a Népszabadság fon-; tű6abb cikkeit. Azokat aztán; meg is beszélik. ; — Más irányú nevelőinun-; ka folyik-e? « — Természetesen gondos-', kódunk az építőmunkások általános műveltségének eme­léséről, kulturális igények több irányú kielégítéséről. — Szálláshelyeinken különböző ismeretterjesztő előadásokat rendezünk, pl. a történelem, irodalom, földrajz, természet­tudomány tárgyköréből. Meg­jegyzem — nálunk az a szo­kás alakult ki, hogy az elő­adók az előadás hivatalos ideje előtt egy órával kimen­nek a szállásokra és elbeszél­getnek a dolgozókkal. Rész­ben az előző előadások anya­gáról, részben az időszerű politikai eseményekről. Az ismeretterjesztő előadásokat ;s a politikai nevelés szolgá­latába állítják. — Hogyan fogadják a dol­gozók ezeket az előadásokat, milyen a látogatottság? — Általában szívesen részt- ■esznek rendezvényeinken s utána viták is kialakulnak. Az anyag jobb megértése ér- d.3kéhen a» előadók sokféle. Zajos zakatolással dohog ki a Nyugati-pályaudvar csar­noka alól az Alföld felé indu­ló gyorsvonat. Ablalcaiból sárga fény szűrődik ki az éj­szaka sötétjébe. Belől megle­pően hézagos a zsúfoltság, sőt némely kupéban alig-alig vannak. Az utasok bóbiskol­nak vagy olvasnak, néhányon pedig méla undorral az előt­tük álló távolságra gondol­nak. Ebben a szokatlanul csen­des környezetben csak egy valaki fészkelödik türelmetle­nül, Kenyeres, aki mint az általában lenni szokott, az egyik Fővállalat ellenőre és a Fővállalat vidéki Alvállala­tához van utazóban rendbe­szedni a tértivevény iktató ügyosztály munkáját, mivel ott az utóbbi időben igen el­burjánzott a renyheség. A kartársak amellett, hogy hi­bát hibám . halmoznak, nem átalkodnak még attól sem, hegy a folyosón és egyéb he­lyiségekben létrejött spontán ankétokon izzóhangú kritiká­kat harsogjanak a makultt lan FőváUalatról. Kenyeres­nek tehát g minden téren 'ba­ló rendcsinálás — azaz rovi den, a móresre tanítás meg­tisztelő művelete rovatott ki tevékenységül. E munkafolyamatban a kartárs már nem újonc, de ennek ellenére minden ilyen helyszínre érkezés előtt ide­ges. Most is úgy mocorog a másodosztályú favadoson, mintha legalábbis diót akar na törni törzse tömörebb vé­gével. Feláll, leül, megint feláll és a test e fárosztó me­chanikus mozgatását mind addig végzi, amíg egy türel metlen félálomból eszmélő hang rá nem horkan. — Hallja, hagyta már abbs azt a fene testnevelést, még a vénén kifullad. dulnttal Kenyeres, jövetelei céljára tér át. • — Hogy el ne felejtsem —j kezdi — én tulajdonképpeni revízióra jöttem. J — Örülök neki, legalábbj segít a kartárs rendet terem- ! teni nálunk — felel a másik, j kissé már pirosodó füllel —,] dehát arra holnap is ráérünk. < Mára még van ez a kis ma- J radék és a népgazdaság igen] nagy kárt szenvedne, ha nem ] a rendeltetésének megfele­lően használódna fel. — Úgy bizony — kapcsoló­dik a böllér — épp ezért ne sajnáljuk az időt, se a poha­rat. mivel egyik se kopik el könnyen. Az asszony- 'és a gyerek- népség már rég az igazak ál- ] ‘mát alussza, mikor a torozók,! kissé már akadozó nyelvvel,' azon kezdenek vitatkozni, • hogy melyik jobb: a célreví­zió vagy a kadar? A végső egyezséget — ami a kadar j javára köttetik meg — ismét! meg kell pecsételni. A tize­dik pohár meg éppen pertu pohár a aligazgatóval, aki ezután harcképtelenné válik, i mivel egy visszatérő főlya- < mai befejeztével horkolni' kezd. A házigazda szerepét • Kenyeres veszi át és e minő-! ségéb'en lankadatlan buzga- J lommal töltögeti a fonot'as < tartalmát a még vitézül álló < két pohárba. A sokadik után] a szótlanságba süllyedt böllér j enyhe félfordulattal egy mást világba tántorodik át és aj szőnyegen elnyúlva nem ke-! vés sikerrel próbál kerajutás- J sál kontrázni a másik alvó j málybőiörö brummogasához. j — Gyengus népség — nyi-i latkosik lesújtóan Kenyeres a! történések után és újra tölt j magának, mivel öt azért j köldték ide, hogy ezt az elka- j nászkodott társaságot mól es- J re tanítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents