Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-24 / 20. szám

Bérpolitikánk néhány problémája MAR1Y Sss elmúlt ér derekától kezdve — egységes irányel­vek szerint — de az adott sajátosságok figyelembevéte­lével — új bérgazdálkodási rendszert dolgoztak ki üze­meinkben. A szervezési mun­ka nagyrészt már véget ért i—s erre az évre inkább csali a formák finomítása, a „me­lleik őzben’ észlelt hibák ki­küszöbölése maradi Kérdés, hogyan váltak be a sok tekintetben új — és ad­dig ismeretlen módszerek. És e téren még nincs egységes álláspont, a vita még nem ült el. Legtöbben — gazdasá­gi és műszaki szakemberek is — a kötelezően megsza­bott „átlagbért" kifogásolják. Sokan — munkások és mű­vezetők is — nem tartják he­lyénvalónak, hogy a darab- szerint elvégzett munkával miért nem arányosan emel­kedik a kereset és miért szabnak egyes helyeken pla­font. Ezek valóban még ismételt magyarázásra szoruló kérdések. merthiszen az 1956-ig alkal­mazott bérpolitikai irányel­veihez képest újak — sőt részleteiben ellent is monda­nak neki, — amellett, hogy alapjuk ,,a végzett munka arányában történő díjazás” azonos. A munkásembereket min­denesetre az érdekli legjob­ban. hogy emelkedtek-e így a keresetek és mennyivel. A válasz csak megnyugtató le­het. A törvényes béremelés *— az újformájú bérezésben .is kibontakozott s nem igaz az az ellenséges állítás, hogy a reformokkal tulajdonkép­pen az ígért és megadott pénzt akarták visszaszipkáz- ni a vállalatok. Persze az valóban előfor­dult — és jogosan —, hogy a rosszemlékű munkástaná­csok által törvényellenesen kifizetett magas kereseteket normális nívóra szállították, így pl. a szolnoki olajbányá­szok fizetése — a befészkelő- dött akkori munkástanács jó­voltából — 86 százalékkal volt magasabb tavaly feb­ruárban, mint egy évvel előbb. Ezt persze hónapról hónapra fokozatosan csök­kenteni kellett — ahogy a helyzet stabilizálódott — úgy­hogy augusztus, szeptember­re sikerült elérni a jogos béremeléssel növelt fizetési szintet. Az engedélyezett 10—15 százalékkal, a téglagyárak­ban 26 százalékkal magasabb fizetések megyénk minden válllaíánál megvannak, A bérgazdálkodásnak, azon­ban ez csali az egyik oldala. Legalább ennyire fontos az is, —- hogy ne nyúj­tózkodjunk tovább, mint a takaró ér, elejét vegyüli an­nak, hogy egyes vállalatok a törvényes béremelés határán felül tornásszák magukat. — Ehhez nem kisebb nemzet­gazdasági érdek fűződik, — mint az ország gazdasági egyensúlya — a reálbérek tartós fenntartása — a válla­latok közötti bérarány tala»- ságok kiküszöbölése. Hogy csak az utolsót ve­gyük: a Törökszentmiklósi Vasipari Vállalatnál az el­múlt évben magasabb átlag- keresetek alakultak ki, mint sok gépipari nagyüzemnél. S nemcsak azért — (mert ez is lehetséges —) hogy több ma­gasképzettségű szakmunkást foglalkoztatott a létszámá­hoz viszonyítva, mint egy jól felszerszámozofct gépgyár, — hanem kizárólag az irreá­lisan és törvénytelenül meg­állapított alapbérek, a 12—14 órázás miatt. De különösen az elmúlt év közepéig sok vállalat béralap­túllépésbe keveredett rész­ben az új formák bevezeté­sének nehézségei, részben a gyenge kézzel rendezett bér­viszonyok miatt. Minden remény megvan azonban, hogy ebben az év­ben — általánosságban — már nem lesznek ilyen prob­lémák. A munkások, gazda­sági és műszaki vezetők több­sége belátja, hogy nem lehet alaptalan ígéreteket tenni kék aránya, s fő forma a kü­lönféle mennyiségi és minő­ségi feltételek szerint pré­miummal kiegészített időbér. Általában megszűnt az a szemlélet, hogy mestersége­sen —• időszakról időszakra — növeljék a „műszaki nor­mák” súlyát, mennyiségét reálisan mérhető alapok nél- § kül is. I Pfereze, ettől függetlenül — és többet költeni a megálla­pítottnál. Az első lépést effelé már csaknem minden üzemben megtették azzal, hogy vissza­állították a teljesítménysze- rinti bérezést. — Januárban még a bérviszonyairól hír­hedt Törökszentmiklósi Vas­ipari Vállalatnál is végre­hajtják. S persze ez az első lépés sem egyezett mindenki elgon­dolásával — s nem azonos csupán alapalveífen — a ré­gi értelembevett normarend­szerrel. Mindenekelőtt nem állítot­ták vissza a darabbért azokon a munkaterületeken, ahol nem célszerű a mennyiséget mérni, vagy nem is lehet. így pl. a Vegyiművekben, Papír­gyárban, Olajkutató Vállalat­nál, de egy sor más üzemben csökkent az időtétel vagy da­rabszám szerint díjazott mun­Újra iskolapadban.. Biesen vijjogott az iskola csengője. Jelezvén, hogy déli eÜV óra van, vége a tanítás­nak. A 36 öregdiák — a Jász­berényi Mezőgazdasági Szak­iskolában— összerakja köny­vét, füzetét, hogy az ebéd­szünet után a gyakorlatban folytassa a tanultakat. Azt mondottam az előbb, hogy öregdiák és nem véletlenül történt. Ugyanis azok a ter­melőszövetkezetielnökök hall­gatják végig itt a különböző szakelőadásokat, akik eleget téve a földművelésügyi mi­niszter rendeletének, jelent­keztek egyhónapos tovább­képzésre. Kovács Mihály, az iskola igazgatója kalauzolt végig a hosszú folyosókon, míg végre beléphettünk a tanterembe. Útközben sokat beszélget­tünk a tanfolyamról. Az iskola anyaga azzal a problémával foglalkozik, ami a gyakorlati életben előfor­dul. Ennek megfelelően üzem- szervezés, ügyvitel, agrár­politikai kérdések, állatte­nyésztés, növénytermelés sze­repel a tanrenden, mintegy 106 elméleti és 36 gyakorlati órában. Ez idő alatt termé­szetesen egynapos tanulmány­utat is rendeznek. Ez alka­lommal a jászjákóhalmi Béke Tsz-be látogatnak el. Minden héten egy délutánt az iskola tangazdaságában töltenek, ahol a major-elrendezést, a takarmányelőkészítés helyes módját, a vetögép és eke be-. állítását, valamint a cséplő­gépnél előforduló hibákat ta­nulmányozzák. A tanteremben egymás mellett ül a tanfolyam leg­fiatalabb és legidősebb hall­gatója, Mindketten Ujszász- ról jöttek. — Béta István, a Szabadság, Agócs István a Bem Tsz elnöke. Mindkettő­jüknek egyforma a vélemé­nye. Az itt hallottak sok se­gítséget adnak az elkövetke- zendő évek munkájához. — Mátis Sándor, a tiszaderzsi Szabadság Tsz-ből jött. Vé­leménye szerint az állatte­nyésztés ismereteiből nagyon sokat tanultak. Ami a leg­fontosabb, hogy amit elmé­letben elsajátítanak, azt gyakorlatban is kipróbálhat­ják. Többet szeretnének azon­ban az üzemszervezéssel fog­lalkozni. — jgy nyilatkozott Kalmár József, a szajoli Elő­re Termelőszövetkezet elnö­ke. — Meg aztán azt is sze­retnénk — mondja —, ha az alapszabállyal többet foglal­kozhatnánk. De az se volna baj, ha úgy esetenként kijön­nének az előadók a szövet­kezetbe és ismertetnék a tag­sággal az alapszabályt. Hisz sokan nem nagyon ismerik, s ezért nincs is meg annak eléggé a tekintélye. Mindössze egyhónapos a tanfolyam ideje, de hosszú időre szóló tapasztalatot gyűjthetnek a résztvevők. Az pedig nem árt, még öreg fej­jel sern.ii a teljesítménybér alapvető és fő formája a darabbér marad — Igazságosan másképp nem is tetetne kiszámítani a dol­gozó keresetét ott, ahol tö­megében állítanak elő kész­terméket, alkatrészt — vagy •ismétlődő mérhető munkát végeznek. A darabbérezés sem olyan egységes — a helyi viszonyo­kat figyelmen kívül hagyó, — mint volt. A téglagyárak­ban például a progresszív darabbért az egyes darabbér váltotta fel Bebizonyosodott, hogy itt ez a legalkáknasabb az elszámolás, gazdaságosság ás a munkások szempontjá­ból egyaránt. Az átlagkere­setek 100—200 forinttal emel­kedtek, ugyanakkor egy mű­szak termelése 27—28 ezer téglánál 45-, sőt 47 ezerre szaporodott Azonban, nem lehet azt mondani, hogy a darabbér­nek ez az „egyenes” fajtája minden iparágban eredmé­nyesen alkalmazható. Az üze­mek döntő részében éppen a degresszív bérezés a célrave­zetőbb, s •ezt is alkalmazzák. Természetesen új, szokat­lan és éppen ezért vitatott, hegy az ilyenfajta elszámo­lásnál a dolgozó megkapja-e az elvégzett munka arányá­ban a keresetét. Az első lát­szat azt mutatja, hogy nem, mert — egy egyszerű példát feltételezve —120 százalékos teljesítménynél csak 110 szá­zalékos bért fizetnek ki. — A termelékenység és a ter­melés emelkedéséit tehát nem követi arányosan a bérek emelkedése. Ez így van. Azonban azt stem szabad elfelejteni, hogy a reálisan megállapított nor­mát 10—20 százalékkal túl- teij esi tend ritkább esetben az intenzitás növelésével, gyak­rabban pedig a technológiai feltételek megváltoztatásával, beruházások és újítások út­ján lebet. így tehát a terme­lékenység ilyenformában tör­ténő emelkedésié — és az eb­ből származó gazdasági ered­mény •— nem fordítható tel­jes egészé ben a kereset nö­velésére. Csak egy része illeti a dolgozót, míg a ’másik ré szének be kell kerülni a nép gazdaság más csatornáiba. A norma túlteljesítését» származó eredmény jogos ré­szét tehát a degresszívitái szerint megkapja a munkái bér formájában, a másik rés: a műszaki feltételek tovább javítását szolgálja. Ami a; intenzitás növeléséből szár mazó túlteljesítést illeti — erre a mi bérrendszerünk — túlhajtott njértékben nem ad hat és nem fs ad anyagi ösz­tönzést, Az előző normarend­szernek egyik hibája éppen az veit, hogy károsan meg növelte az . intenzitást, am pedig nem a szocialista gaz­daságpolitika módszere. A túlzott mennyiségi tö rekvéseket, a bén rétin ajtóso­kat és az ezzel járó minőség romlást, lépten-aiyomon elő bukkanó béraránytalanságo kát és az előző bérpoJitik; hibáit intézményesen az „át- 1 agbére]lenőrzélssel’’ próbálj: államunk, kiküszöbölni. En- eek betartáséra jó kivitele zésá módszer a degresszívi- tás, iteljesítményplafon — úgyszólván afféle technika végrehajtási eszköz. Éppen ezért az átlagbére! megszabásánál is nagy a túl­lépési törekvés, meg nem ér­tés. Sokan azt nem érti! meg, miért nem növekedhet az átlagbér, ha növekszik í termelékenység — azaz as egy munkásra eső termel« értéke. 1 ^ Először is azért, mert í termelékenység m é r ó s é r t napos még kiforrott — mi­nimális hibalehetőséget rejt* módszer. — A termelékeny­ségi mutató pl. növekedhet akkor isi, ha a gyártásra for­dított órák száma változat­lan marad — vagy éppen csökken —, ellenben nagyobb anyagigényű gyártmányokat készítenek. Olyan helyen pl, mint az Aprítógépgyár, ahol negyedévről-negyedévre, vagy még gyakrabban változik a termék-összetétel, soli torzí­tást rejthetnek a termelé­kenység mutatód. Ilyen labilis alapra nyilván nem lehet alapozni a béreket és az éíeiszínvonaSat És az üzemek közötti kooperáció fokozódásával — ha mégis erre építenénk — bérezés szempontjából egyre jobban előtérbe kerülnének a kész terméket kiadó üzemek, mint az alapanyaggyártó, vasöntő, kohászat, stb. Halott a nép­gazdasági bérskála első he­lyén éppen a bányászoknak és kohászoknak kell állni, mint a termelés legfontosabb láncszemeinek. Sőt még altkor sem lehet­ne a termelékenység arányá­ban emelni a béreket, ha hi­bamentesen fel tudnánk mér­ni az egy munkásra eső ter­melési értéket. A termeié- kenységnek ugyanis mindig élőbb keli járná, mint a fize­téseknek. Különben a nép­gazdaság feléli tartalékait, lehetetlenné válik a terme­lés szocialista értelemben vett bővítése, a beruházás. Nos, ez az olló, ami a tény­leges teljesítmény és a bé­rek között most a degretsszí- vitással szétnyílik — szinte automatikusan szolgálja azt a célt, hogy a termelékeny­ség néhány százalékkal meg­előzze a bérek emelkedését. Mindezek alapján világos, hogy a jelenlegi bérpolitika bár nem mentes problémák­tól és; vitáktól — mégis szo­cialista, előremutató és a jó­zanul gondolkodó emberek megelégedésére van. Több megbecsülést a íanácstaptoiak! A Kun utcában készül az uj állatorvosi rendelő szék­haza. A környékbeli lakoso­kat bosszúság érte az építés megkezdése óta. Ugyanis va­lóságos sártenger uralkodik azóta ezen a részen. Most már a födém rakásnál tartanak. — Azonban a gyalogjáróknak elfelejtették a sármentes köz­lekedést biztosítani. Lehet, úgy gondolták, megszokták már az arra járók a csatakot. Ilyenkor következik a dol­gozó emberek segítsége, a ta­nácstag munkája. Tehát bementem az épít- tetőkhöz. Épp ebédnél tartot­tak. Köszöntöttem őket. s elő­adtam jövetelem célját Előbb egymásra mutogattak, majd az egyik katonaköpenyes ki­szaladt az ■ utcára, vissza is jött azonnal, s nagy gesztus­sal kivágta: — Már rendben is van ma­mám minden. Erre a modortalanságra fi- varga=gyelmegjgttem, mondván, el­várom,-ha én udvariasan ké­rek yal&mit, ugyanolyan le­gyen arra a válasz. Erre most már a gúnyt sem mellőzve mondta: minden rendben van mamám — me­het kifelé, s közben az ajtó felé mutatott. Ezekután elmentem egy ma­gasabb fórumhoz, de ott — bámulatos, — nem tudták megmondani, hogy kihez tar­tozik ez az építkezés. Nem hagytam annyiban a dolgot. Végre kiderült, a tanácsvál- lalat dolgozói. Tessék elgon­dolkozni ezen. Ha még saját vállalatunk dolgozóitól sem kapunk kellő megbecsülést, mit várjunk a kívülállóktól? Lehet, így dolgozni, a tömeg érdekeit képviselni? Befejezésül azért mégis­csak azt kérem, hogy ezen­túl legyen gazdája ennek az utcarésznek és ne járjanak akkora sárban a környékbeli­ek. Az elmúlt napokban Kol­lár János az Abonyl úti 5. számú Italboltban ivott Eléggé iUurninólt állapotba jutott. Észrevette ezt Pacsér Béla, 20 év körüli fiatalem­ber, és elhatározta, hogy Kol­lár pénzét akármilyen körül­mények között is, megszerzi. Amikor Kollár hazafelé in­dult, Pacsér rögtön felaján­lotta segítségét, vállalkozott kísérőnek. Az Abonyí út mellett ha­ladtak a vasútállomás gurító- ja falé. Amikor odaértek, Pá- csér úgy állonütötte Kollárt, hogy az eszméletét vesztve a vágányok közé esett. Ezután átkutatta Kollár zsebeit. Megtalálta a kabát belső zse­bében a pénztárcát. 'A- pénzt — összesen 500 forintot — kivette és otthagyta úti tár­sát. A ' rablás utón eltelt I—3 őrá, Kollár még akkor is esz­méletlenül hevert két sínpár között, egyik keze kinyújtva, a sínen volt. Szerencse, hogy az arrajárók idejében észre­vett ók. Pacsért a rendőrség cjJőze- tes letartóztatásba helyezte, — K. M. Tudomány - technika M-né, tanácstag Szolnok, kerülnek, RUGÓK MŰANYAGBÓL Ha eddig rugókról esett szó, mindenki magától érte­tődően acél, bronz, stb. ru­gókra gondolt. Kiderült azonban, hogy ki­váló rugó készíthető mű­anyagból is. Az Egyesült Ál­lamokban már epoxidból, poliétherből ős egyéb gyan­tákból is készítenek rugókat. A tartósság növelése céljából a rugó anyagába rétegesen üvegszálakat szőnék. Az ilyen rugónak egész sor előnye van: nem érzékeny a mágnesre, nem vezeti a vil­lamosáramot és a hőt, a fém­rugókkal egyenlő a tartós­sága, de sokkal könnyebb. Gyártási folyamata rend­kívül egyszerű: egészben for­mába öntik. Az ilyen rugó­nak nincs belső feszültsége, ami feleslegessé teszi az utó­lagos hőkezelést, viszont mí­nusz 20 foktól plusz 70 fokig minden hőmérsékleten egy­aránt használható. A NARBONNEI URÁNIUM- FINOMÍTÓ RÖVIDESEN EZER TONNÁT TER­MEL ÉVENTE Uránium-finomító üzem épül Malvézy-ben, Narbonne mellett; ez már a második lesz Franciaországban. Éven­te ezer tonna urániumtartal­mú fémet termel, amikor el­készül. A talajmunkák; ja­nuár végére készein lesznek. Az üzem rudakban gyártja majd urániumot. Az építési munkálatok mintegy öt milliárd frankba ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ TELEVÍZIÓS TELESZKÓP Az egyik Leningrád-kör- nyéki csillagvizsgálóban te­levíziós teleszkóppal figyelik az égitesteket. Az új csilla­gászati berendezést N. Kup- revics, az intézet tudomá­nyos főmunkatársa szerkesz­tette. A televizáós teleszkóp — összetett, komplex berende­zés. Tartalmaz egy 20 méte­res fókusztávolságú teleszkó­pot. amelyhez érzékeny adó­csővel rendelkező televíziós kamerát csatolnak. A kamera vezetékkel kapcsolódik a te- levizorhoz. A megfigyelt égi­test a teleszkópból az adócső fotokatódjára vetítődik és megjelenik a televíziós er­nyőn. A megfigyelésekkor egy­szerre 3 televizor működik. Az egyik a gyujtópcmtbeállí- tást, a másik pedig a vetítés minőségét ellenőrzi. A har­madik különleges elektro­nikus zárószerkezet segítsé­gével fényképfelvételt készít a tárgyról. Az új televíziós teleszkóp segítségével már több mint 50 felvételt készítettek, köz­tük a legmagasabban lévő égitestekről is. ŰJ ELEMI RÉSZECSKE- GYORS’TÓ AZ EGYE­SÜLT Államokban Az Egyesült Államokban közölték, hogy 12.5 milliárd elektronvoltos részecske- gyorsítót építenék. Építése körülbelül 27 milliárd dol­lárba fog kerülni. A furfangos kisérő ' § Ritka dolog a televízió, dmemaseppa, a vlatavisdon " (hazájában, hogy megdicsérjenek, elismerjenek egy meleg, 1 őszinte emberi érzéseket tartalmazó filmet. Mert Ilyen a I MARTY. Alapjában véve ebben a filmben nagyon kevés * . történik — egy, a nagyvárosban élő, magányos öregedő "; agglegény olyan asszonyt keres, aki megérti és szereti őt, _ f A véletlen segít .neki, s Marty végre-végre boldog lesz. ’(■Hétköznapi, sokszor előforduló eset ez, de az átlagos, szí- " »rupos amerikai filmek sorozatából kiválik magas kultúra-» _ l jóval, művésziességével, színészeinek egyszerű játékával, _ 1 igazságával. Alig található benne az Amerikát annyira 5 jellemző csillogó, de mégis sivár nagyvárosi ’ élet, a gyilkos- _ -sag, a párbaj, általában a sablon-rémek isanert kellékei, j §A MARTY ilyen egyszerűen is világsiker lett. Özönével . -kapta a nemzetközi, e? ismeréseket, többek között az 1955» _: ös camnesi filmfesztivál AranypáLma nagydíját. _ Ü A címszerepet megformáló Ernest Borgnine a rlrérrsá. . : ábrázolás széles skálájával rendelkezik. Eddigi filmjeiben ; ;a MARTY-tól teljes eltérő alakokat személyesített meg. {Színészi pályafutása 1935-ben kezdődött, amikor is egy . »iskolai darabban lépett fel. A háború alatt a tengerészek- 1 jnél szolgált, majd a Színművészeti Főiskola elvégzése . rétén. Virginia állam színházában játszott. Partnemője, Betsy Blair, a különös mosolyé művésznő kezdetben l ’.táncosnő volt, de hamar megtalálta az utat az igazi mű- ( • vészeihez. Hitelesen és meggyőzően alákítj-a Cl arát. a nem , szép. de értékes tanítónőt, akire Marty sofe-sok év trtá» ; rátalál. § Bemutatja a tetrcagS „Rákóczi" morf Jan. 2S—2R-ig; , ®a mezőtúrt ..Szabadság” jan. 27—29-ig: a szolnoki „Tisza’’ ; február 6—12-ig. .. joooooooooooeeoooöecoooocooooecooooooeeeooeooeoooecoöegeooooooogooeooccgsqees^

Next

/
Thumbnails
Contents