Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-18 / 297. szám

Diákokon keres a jászherényi MÁVAIJT?

Már három éve járunk a Jászberényi Leánygimnáziumba autóbusszal. De ilyen eset még egyszer sem fordult elő, mint december 6-án.

A gimnáziumiban Mikulás est volt. S mivel a Mikulás nem délben jár — s ez volt a iiiiba — csak a 22,26 órás busszal tudtunk hazamenni. Legnagyobb meglepetésünkre, a kalauz azt akarta, hogy jegyet váltsunk. Évek óta bérlettel utazunk és nem tudtuk, minek tulajdonítani ezt a különös esetet; Mivel pénzünk nem volt — ami a diáiknál gyakori eset — nem tudtuk fizetni. A kalauz elszedte bérletünket, arra hivatkozva, hogy:: ,Ez kérem nem diákjárat!” Amit még soha nem, igazgatói igazolást kért tőlünk, hogy eddig az iskolában tartózkodtunk! Mondanunk

sem keli .nagyon elcsodálkoztunk ezen, mert nem értettük, hogy bérlet mellé miért kell jegyet váltani, s miért kell igazolás ahhoz, hogy hazautazhassunk? De ez még nem is lett volna baj! Hiszen vasárnap nincs szükségünk a bérletre; Azt gondoltuk ugyanis;, hogy hétfőn igazolás ellenében visszakapjuk, s nem kell fizetni reggel a diáikbuszon. Úgy látszik, nem az igazolásra, hanem a 3,60 Ft-ra volt szükségük. Jegyet kellett váltanunk. Bérletünket nem igazolás, hanem jegy és nagy könyörgés ellenében adták vissza. Ezek szerint meg kell írni a Mikulásnak, hogy jövőre délben jöjjön, mert nem akarjuk, hogy ismét 9-szer 3,60 Ft-fea kerüljön a Mikulás-est;

A jákóhalmi diáklányok

Kis ^ 'Kócosom olyan szép mosolylyal aludt ágyában, mint rendesen, összehúzódva. Kis párnáját arcához szorította, öreg óránk most is hiába csörgött fülünkbe — ma is csak én hallattam meg.

Korán indulok otthoniról, S a reggelenként! felkelés Kócos számára egy tragédia. Semmiképpen sem akarja megérteni az idők szavát, azt, hogy neki is fel keU kelnie, s az 6 második otthonába, az óvódába kell mennie. Rossz látni, menynyire ragaszkodik kis agyához. Ma is már mindent elmeséltem cipófűzés Icözben, a Hófehérkét, Jancsi és Juliskát, a kettőt összekeverve (de ezt ritkán lehet megtenni, mert

minden mesét igen jól tud). Így múltak a percek, s a tízpercek, én idegesen figi/eltem az órát. Szörnyű ez, gondoltam és éreztem, mert Kócosnak még ennie kell valamit, s már mesébe sem foghatok f— Ö csak figyelt, mi lesz még, mit fogok még mondani, hagy előbbre haladjunk. Szaladok a konyhába-* teszek veszek, s mire a vajaskenyérrel kezemben újra a szobában

vagyok, Kócos sehol — idegesen keresem «■« Kócos gyere elő — néma csend. Felhajtom a paplant, ott laput huncut, vigyorml, felöltözve, cipőétől, mindenestől. Egy pillanatig csak állok, nem tudva, mit is kell most tennem, <— az idő csak halad, egy kicsit sem áll meg «=» elitesek —* Kócoskám, gyere ki, esik a hó. Feszült pillanatok •— s az történt, amit magam se hittem: fiain, •mint a villám kiugrott kis fészkéből s boldogan jött velem, mert nem volt mese, hogy esik a. hó, fjg ~a

Jó 'Thiliulóá mh

Cibakháza—Bátorszöllő és UjszöJlő lakóinak jó Mikulásuk volt, A két helyre összesen öt kilométer villanyvezetéket hozott. Köszönetét mondunk ezért Baricza Györgynek, Molnár Károlynak, Bencsík Lászlónak és Csík Andrásnak, akik akármilyen zord

idő volt, kora reggeltől késő estig szorgalmasan dolgoztak, hogy a mi házaink; villanyfényt kapjanak. Most már mi Is — félretesszük a petróleumlámpát; \

Martlczek Pál Bátorszöllő, 111, u. 26,

József Attilára emlékeztünk

Az elmúlt, héten Tóth József pedagógus, az előadói munkaközösség tagja ismeretterjesztő előadást tartott József Attiláról, a nagy proletár költő életéről. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták, mert tudják, hogy József Attila gyermekkorában járt Öcsödön. Itt libapásztőrködött özvegy Gombos Ferencnénélj

D, Kiss Sándor, Öcsöd

A gőzfürdő nem „üzemel"

Kunszentmárton nem városi, de azért az itt lakók szeretik a tisztaságot, szeretnek fürödni. Csakhogy a strand már rég bezárt, a gőzfürdő meg nem „üzemel”; A vezetők azt mondják, a tatarozás miatt van zárva. Dehát erre a nyáron igazán lett volna idő. Sok ember, aki munkából megy haza, vagy nincs otthon fürdőszobája, szívesen Járna fürdőzni. Egyelőre azonban ez az épület csak a főteret csúfítja,.

Vizsga

— emberségből

A közelmúltban Karcagról Kecskemétre utaztam. Nyirkos, ködös hajnal volt. Nehézkes mozgásom miatt bementem az állomás forgalmi irodájába, s kértem a szolgálattevő tiszt segítségét és figyelmességét. A tiszt egy kartársát küldte hozzám, s ő maga is odajött a felszálláskor segíteni Mikor a kocsiban voltam, megkérdezte — szükséges-e további segítség? Jóságát megköszöntem, s a 4,öles hajnali vonat menetrend szerint elindult Karcagról, Hazatértemkor az irodában, is koszönetem nyilvánítottam az ismeretlen tisztnek, aki csak annyit mondott — a segítés szolgálati kötelesség is. Kartársaitól tudtam meg a nevét. Szamosvárinak hívják. Cselekedete után ítélve nemcsak szolgálatból, de emberségből is példásan vizsgázott.

Somogyvári Imre Karcag, Bethlen G. u. 10.

Miért nem segít a Cibakházi Gépállomás?

A töklművesszövetkczelek az elmúlt hónapok alatt komoly feladatot kaptak a mezőgazdasági termelés növelése érdekében. Egy-két kivételtől eltekintve a szövetkezetek, — a dolgozó parasztság megelégedésére, — ellátják munkájukat. Hogy még nagyobb eredményeket érhessenek el, szükséges a gépállomások segítsége is.

Azt kell azonban mondani, hogy a gépállomások nem adják meg a kívánt támogatást. A Cibakházi Gépállomásnál pl. a nagyrévi földművesszövetkezet leszerződött a dolgozó parasztokkal őszi mélyszántásra. A szántási dijat be is fizették, azonban a gépállomás nem telt eleget kötelezettségének. — Azoknak szántja először a földet, akik a gépállomásra fizetik be közvetlenül a szántási díjat.

Gál Istvánná, Fehér Sándor, Farkas Gergely, id. Burai Lajos és még rajtuk kívül mások is hiába várják a gépeket, nem akar megérkezni. Jó lenne, ha a gépállomás vezetői nagyobb segítséget adnának a földműveszövetkezeteknek a feladatok megoldásához.

Rosenbliith György

Szolnok, MÉSZÖV

nifriiz a ziifuitujfrz.6

Mintegy öt hete elromlott a jászberényi gőzfürdő három zuhanya közül egynek a hidegvíz csapja. így ezzel zuhanyozni nem lehet. Megjavításához szükséges lenne egy s/<-es áteresztőcsap és félórai munka. A fürdő személyzetének több esetben szóltunk, de ezidáig még nem javították meg. Szeretnénk, ha végre ez megtöi-ténne,

Konca András Jássiberény-...... ..................................

Kelen Jolán:

Galilei per a XX, században

1918-ban letartóztatják és hadbíróság elé állítják a Galüei-kör baloldali, haladó szárnyának kiváló képviselőit, mert az imperialista háború ellen jelentős agitációs tevékenységet fejtettek ki. Kelen Jolán az események résztvevője, a kitűnő humorú, jótollú krónikás írja le viszszaemlékezéseit a perről. — Könnyed stílusban, feszült izgalmassággal szól az ifjúságnak, az ifjúságról.

Csak félreértésről volt sm

A bakterszoba a kapu

<1 mellett volt a községházán, Az egyik sarkában kopott vaságy, a másikban háromlábú, rozsdás kályha szomorkodott, A középen, az asztal mögött lóca lapult, avas bundával letakarva, Itt tanyázott András, az öreg bakter, a község fehérbajuszos cselédje,

András özvegyember volt, így télidőn, reggel, meg este kenyeret pirított magának a kályhán. Azt eszegette vereshagymával. * Délben a lánya látta el mindig egy-egy tál levessel, aki a község másik hivatalos emberének, a kanásznak volt a felesége,

A bákterszobábam mindig csőstül volt a vendég, mivel az autóbusz megállója itt volt pontosan a községháza előtt. Zimankós hajnalokon, esőben az utasok persze behúzódtak a melegre, Andráshoz, Bort iszogattak unalmukban. A maradékot odaadták az öreg bakternak, aki bögrében megmelegítette a kályhán és úgy iszogatta módjával az ajándékot.

Sáros, latyakos téli reggel volt. A kövesül úgy kígyózott végig a község közepén, mint a sárba dobott kötél. Az apró házak a sűrű kövér iszapban fuldokoltak. Csak a községháza állt gőgösen az artézi kút mellett, mint egy éhes, sárga, kutya.

András a bakterszobában súrolókefével tisztogatta a nadrágját, meg a kopottkék zubbonyát. A csizmáját hájjal kénegette. Odatartotta a A ilyhahrt melengette hogu jnbhan biigt-a a is1' rd-'-'t' Vorgcitn a hiba' iobhro ’ alia Arm • rich t-?/. hogy az

irouuüól kiUialioti a jeauző:

SZALMACSUTAKOK

Irta: GYOMAI GYÖRGY

s-- András bácsi! Ügy készüljön kend, hogy nemsokára itt lesz a főszolgabíró

úr!

Dögöljön 'ineg —• morogta maga elé kedvetlenül az öreg és az ablakba tette a héjat. Megtorolta « nadrágja oldalán a kezét, — Akkor hát csinálhatom neki a csutakokat;

1/ imént az udvarra, az few-*'* tálló mellé. Odahúzódott a szalmaboglyához. Nagymorogva kötelet sodort. De jó hosszút. Akkora csutakkokat csavart, mint a szakajtó.

Mikor a hatodik csutakkal is elkészült, megállt. Bevette a fejéről a kék sapkát. Megtörölte a homlokát. Megolvasta a csutakokat. Belerakta mind egy kosárba. Bevitte a szobájába. Leült a kályha mellé, Rágyújtott a kurtaszárú cseréppipájára, Es lesett kifelé a köves útra, hogy jön-e már a főszolgabíró?

Jó félóra múlva fekete autó állt meg hirtelen a községháza előtt. Magas, kövér ember ült benne hátul, vastag bundában, prémes sapkában.

Az öreg felugrott. Hóna alá kapta a kosarat. Szaladt az autóhoz, mely pontosan a kapuval szemben állott meg a kövesúton.

A községháza előtt méterszéles járda húzódott. A járda tiszta volt, mert minden

reggel nniriamnrllvel takmtti"‘n í: a: ti ?o "n 1 r a lárda és i k!ii4?"úi 4

pgv hat levés *ávo!í'n,io>i ekkora volt a ser. meg a víz.

hogy félig ellepte «, csizma szárát.

András a kosárral 4 nekiindult a sárnak. Atcuppogott rajta. Odaállt az autó elé. Kinyitotta az ajtaját. Félkézzel levette a sapkáját. A kosárra tette. És nagy alázattal köszönt a főszolgabírónak,

— Alássan jelentem-, itt vagyok a csutakokkal.

A főszolgabíró a sárba dobta a szivarja végét,

— Ne járjon a szád. Csináld a dolgod —, morogta türelmetlenül.

J\ vén bakter visszatette

* - a sapkáját a fejére. Letelte a kosarat a sárba, Kivett belőle egy szalmacsutakot. Négy kézlábra állt. És az autótól egy lépésre belenyomta a csutakot a sárba. Beleillesztette pontosan, hogy el ne mozduljon a helyéről. Aztán megint lépett egyet. Odahelyezte a második csutakot. Két keze csuklóig járt d jéghideg, barim sárban. Csizmája sár volt és víz. De csak dugdosta a csutakokat szuszogva, lihegve, nagy fújásokkal, míg csak sorba nem rakta mind a hetet.

A főszolgabíró unatkozva, türelmetlenül nézte a négykézláb mászkáló sáros embert. Aztán kilépett az autóból. Rálépett az első szalmacsutakra. Onnan, mint a gólya, vigyázva tovább lépett a másodikra. Majd a harmadikra pipiskédét:, hogy sár ne

rv i' rlp " j in- 7 • •.

diti régig a ac: < •« akokíltl óuvtosuii. a júrjúty.

’Az utolsó csutakon azonban megbillent a lába. Cipője belehuppant a sárba.

<— Vén ökör! Ilyen csutakokat csinálsz! — kiáltotta és nagy káromkodva behúzta az öreget a bakierszobába. Ott megfogta egyik kezével az egyik bajuszát, másikkal a másikat. És húzni, csavarni kezdte az ősz szálakat, ahogy csak bírta.

A vén bakter szótlanul állta a kínzást. Jajgatás, szószegés nem jött ki a száján. Csak a szeméből indult meg lassan a könnyek esője. Nézett fájdalmasan a főszolgabíróra. Két sáros kezét oldalt tartotta. Es nagyokat nyeldesett kínjában.

— Rögtön tisztítsd le a cipőm!

Az öreg lekapta az ágyról a pokrócot. Leguggolt a főszolgabíró elé. Két Icézzel egyszerre, jobbról, balról törölte cipőjéről a sarat, nehogy még pofont is kapjon,

— Jó lesz már, vén barom, — rántotta el egyszer á főszolgabíró a bakter elől a lábát és az iroda felé indult. De az ajtónál megállt. Belenyúlt a zsebébe. Előhúzta a tálcáját, kivett belőle egy koronát. Odadobta András elé a földre.

~ Ezt idd meg estére a kocsmában!

— Köszönöm alássan, — hajlongott két sáros kezével a vén bakter és addig bámult csergő könnyeivel a főszolgabíró után, míg el nem tűnt az iroda ajtaja mögött.

D e-nézett a padlón csil•*-' lopó pénzre. Nézte sokáig, mi- ha még soha nem I'4 ' ’na olyant. S nagy

’’ ’ í’ 'tn, keserves tehet >fenségében r’-’ -át köpött rá. amekkorát b,rt.

Tegnapelötti lapszámunké [ban „Mivel foglalkozzanak a [pedagógusok?“ címmel leközölt észrevételhez a tegnapi jnap folyamén a jászberényi [elVársaktól megjegyzést kapj tűnik. Közük velünk, hogy [csak félreértésről lehetett szó, Unert eszük ágában, sem volt !holmiféle „háziagitációba”

bevonni a pedagógusokat. [Elvileg, de gyakorlatilag is [legfeljebb arról lehet szó, íhogy a. közvélemény segítségét kérik ehhez a nagy nemzetgazdasági jelentőségű ügyíhöz, özeikét, akik készek segíteni a felvilágosító munkáé ban, ami viszont teljes mérlékben helyeselhető, erre valóban nagyon is szükség van, Ezzel tehát ez a probléma megnyugtatóan lezáródott. — Habár ez a vitát kiváltó cikk szempontjából részletkérdés volt, kötelességünknek tartottuk tisztázni mindezt, hogy elejét vegyük a további félreértéseknek. S azt is szeretnénk remélni, hogy a kis „kitérő" a lényegről, a cukorrépa szerződéskötések menetéről nem terelte el a figyelmet,

A befizetett részjegyekből és társadalmi munkával épült a Nagykunság legnagyobb vendéglő-étterme

Talán az időjárás is a földművesszövetkezeit tagságának kedvezett, amikor azt kívánták Kunmadarason, hogy jó idő legyen a vendéglő-étterem nyitására. Már napokkal a megnyitó előtt nagy izgalommial készült a fotóm ű vesszővel keze t nőbizottságának mintegy 30 tagja az újházi tyúkhúsleveshez szükségesicsáigaitésztával, hogy hűek maradjanak a nagykunsági szokásokhoz;

De nemcsak tyúkhúsleves volt ott, hanem igazi kunsági birkapörkölt is, melyet a fotóim ű vesszővé tkezeti igazgatóság tagjai főztek. Mégpedig K: Tóth Imre, Bajor Sándor és Tóth Bálint elvtársak. ízletesen készíttették eL A birkapörkölt, hogy jó legyen s ízletes, ezt Vincze Imre bácsi, mint a fensz, legrégibb ellenőre eJlenőrízte. — A megnyitón mintegy 450 személye« társ' wacsora vol*, ahol a vendégek kellemesen szórakoztak a hajnali órákig;

. A vacsorán felléptek: Tóth Éva, Túrán László és Keméndi András fővárosi művészek;

A vendéglő-étterem a Nagykunság egyik legnagyobb étterme, melyet a fmsz-d tagság és dolgozói, löszben részjegy és társadalmi munkával készítettek el 200,000 forintos beruházással;

T. S,

Bíróság előtt állanak a tissajenői gyilkosok

Tegnap számot adtunk a tiszajenói gyilkosok tárgyalásának első részéről. Közöltük az egyik főbűnös vallomását. Fekete Sándor kihallgatását a bíróság befejezte. Most közöljük a gyilkosságra felbúj tó anyának, Csontos Eleimének vallomását.

Úgy látszott, egyáltalán nem bánta meg, amit tett. Teljes tudatában volt cselekedetének. Kifejezett szándéka volt, hogy fiát, Bús Jenőt mindenáron eltüntesse a háztól; Kihallgatása során megpróbált hazudozni, de a bírósági tanács elnöke többször figyelmeztette.

Előadta, hogy fia, Bús Jenő két hold szőlő tulajdonosa volt, amit nagyapjától örökölt. Jenő a nagyanyját is eltartotta, akivel egy háztartásban élt. Többször civakodtak, Jenő állítólag ivott és pénzét több esetben elmulatta; Gorombáskodott nagyanyjával és ő vele i& 1957 szeptember- elején született meg az asszonyban az, hogy Jenővel „valamit tenni kell”. Szeptember első napjaiban összevesztek; Amikor Jenő aludt, anyját az a gondolat foglalkoztatta, hogy fiának nikotinos vattát kellene az orra alá tenni.

A bíróság elnöke megkérdezte Csontosnét:- Honnan tudta, hogy a iniikotinos vatta gyilkolásra alkalmas?

— A szőlészeti munkáknál nikotint használnak és a dobozra rá van írva, hogy méreg, életveszélyes — felelte Csontosné;

Ebben az időben érkezett lakásukra Fekete Sándor. Amikor elmondásának ehhez a részletéhez ért Csontosné, kissé aikadozva, keresgélve a szavakat előadta, hogy Feke- 3 tét nem kérte a gyilkosságra, ■íhanem ő mondta azt. hogy segít. Mindenki kételkedett Csontosné meséjében. Szembesítésre került a sor. Fekete bátran szemébe mondta Csontosnénalk, hogy ő nem ajánlkozott és semmiféle segítséget nem ígért Csontosnénak.

A szembesítés után tovább folyt a kihallgatás. Csoníosné legtöbbször elfogadhatatlan meséket igyekezett kitalálni. Azt mondta, hogy' Fekete szeptember 7-én is felkereste lakásán. De ő nem akart belemernii ebbe a dologba,

A végén mégis kijött az j!eaz*ág. Csontosné a kereszt•jkf -d{'izében elszóltama- Sgát, s elismerte, hogy; második találkozásuk; alkalmával Feketének azt mondta: Jenöt el kell takarítani a portárólj Nem bánja aíkárhová teszi.

Ekkor tárgyalták meg a gyilkosság részleteit Később azonban gondolkodott mit mond édesanyjának, ha Jenőt megöleti. Fekete kitalálta: Azt kell mondani, hogy Jenőt a rendőrség útján ja-i totó táborba viteti el.

Másnap a megbeszélt időpontban megjelent Fekete áj előadta hármójuk jelenlétében a kitalált mesét. Amikor elmondta, Csontosné megkérdezte, mi lesz ennek az ára? Fekete válaszolt:

4500 forint;

— A nagymama helybenJ hagyta, nem sejtette, «áttervezünk Jenő ellen — mondta Csontosné. — Volt szerződésünk 30 hektó borra a Borforgalmi Vállalatnál. Innen szereztük be a 4500 forintot. Férjemnek 9-én este előadtam, hogy' Jenő ellen mit tervezek. Az nem akart belemenni a dologba, de ama hivatkoztam, hogy' ha nem teszszük meg, Jenő üt agyon engem, vagy a nagymamát Erre aztán jóváhagyta tervemet és segített a pénz beszerzésében. Szeptember 11-én felkerestem Fekete Sándort, a tiszavárkonyi lakásán. Kihíváttam. Nem volt ott senki idegen. Fekete felesége kijött egy esetben és odajött hozzánk, de én akkor másra fordítottam a szót, az nem sejtett semmit. Sándorral ekkor közöltem, hogy mehet a pénzért. Én nem voltam ott a pénz átadásánál. Szeptember 14-én megtaláltam Jenő személyi igazolványát és cigarettatárcáját. Már elekor tudtam arról, hogy Fekete megölte a fiam, A személyi igazolványt elégettem. Elégetés után a hamut kiszórtam.

Csontosné után Csontog Eleket hallgatta ki a bíróság. Csontos Elek lényegében nem tagadta, hogy beleegy'ezett a gyilkosságba és segített a pénzt beszerezni. Vallomásából kiderült, hogy Jenő pártolta anyját és nem volt olyan nagy ellensége, mint ahogy ezt Csontosné előadta. Egy példát mondott el erre a következőképpen :

— Feleségemmel egy' esetben nézete]térésem, hangos vitám volt. Ekkor Jenő any'ja védelmére kelt.

Tegnap folytatódtak a tanúkihallgatások, melyekre ismét részletesen visszatérünk;

FCMi í

*1? i -i i