Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-19 / 272. szám

Panaszok, gondok, vélemények

AZ OLVASÓ A LAPRÓL

Mizsei Mária Jászboldogbázáról már évek óta tájékoztatja lapunkat a községben történt eseményekről. írásaival hozzájárul, hogy községükről is minél többször adhassunk hírt. Legutóbbi leveléből idézzük az alábbi sorokat: „Én ügy gondolom, hogy a Tiszavidék valóban olyan lap, amely a Tisza vidékének életét, eseményeit közli az olvasóval. Nagyon örültünk a nemrég jelentkező Jászkun Kakasnak. Olvasása révén az ember kikapcsolódik a nehéz mindennapi életből. Nagyon várom az Asszonyoknak, lányoknak című rovat jelentkezését, mivel az ebben leírt részek,' divatok nagyon érdekelnek bennünket Azt hiszem, hogy a sportkedvelők sem panaszkodhatnak a lap-Igy kezdi levelét Halmos Piroska jászaisószentgyörgyi levélírónk, s azután így folytatja: — Vissza gondolok arra hogy egy évtized alatt mennyit változott községünk arculata. Azelőtt is terveztek, akartak vasutat, az országút kikövezését, de semmi nem lett belőle. A felszabadulás óta viszont nagy a változás. Uj ártézi kutat kapott a község, a régit megjavították, uj üzletek nyíltak. — A gyermekek szép, világos, tágas termekben tanulnak, nem úgy, mint a múltban, amikor 100—120 gyermek is összezsúfolódott egy teremben. — Több útvonalon van már betonjárda, a piactéren betonra. Az utolsó oldalon csupán sporttal foglalkozik a lap, — ami azt hiszem minden sportrajongót kellőképpen kielégít.

S mégis úgy hiszem, és mi fiatalok már sokszor mondtuk egymásnak, hogy vajon nem lehetne-e a Tiszavidékben külön rovatot vezetni az ifjúság életéről, kérdéseiről. Azt hiszem nem maradnának üresen. S ha csak egy negyed oldalas rovat lenne is. szó eshetne abban a mai fiatalság viselkedéséről, öltözködéséről, beszédjéről és munkájáról. — Talán segítségével sikerülne kicsit javítani a fiatalság ama részének magatartását, akiket könnyelmű, rosszindulatú viselkedésük miatt mindenki

asztalokat láthatunk, s a sok uj ház is mutatja az egy évtizedes fejlődést. Van parkírozott. fásított terünk, sok háznál bevezették a villanyt, kicsiny gyermekeink a parkettás, szőnyéges óvodában, bölcsődében töltik napjaikat, míg szüleik dolgoznak. Csak nagyjából írtam le falunk fejlődését, de az összehasonlításhoz ez is elég, ha azt vizsgálgatjuk, hogy mit adott a múlt és mit ád a jelen. Ezeket az eredményeket még hatványozni lehet, s ez jórészt a község lakóin múlik, mert ha rendesen fizetik a községfejlesztési hozzájárulást, még több minden épülhet és tovább szépülhet községünk.

A ssovfet

honná nyhül dől íség láloaatásai

A P. T. Komarov vezette szovjet kormányküldöttség vasárnap délelőtt „Budapest fürdővárossal’1 ismerkedett, felkeresték a főváros több ismert fürdőhelyét.

A delegáció egyik tagja, V. P. Katajev, a Szinyei- Merse utcai általános iskolások vendége volt;

Vasárnap este a kormány fogadást adott a küldöttség tiszteletére az Országházbari;-----Hazai hírek

A brüsszeöi rádió és televízió a jövő évi világkiállítás rádiós- és televíziós műsorainak összehangolása, s a nemzetközi műsorcsere megbeszélése céljából november 18-tól kezdődően nemzetközi rádiókonferenciát rendez; A konferencián mintegy 45 ország képviselői, köztük a magyar rádió és televízió is részt vesznek.

Az Országos Filharmónia kis együtteseket alakit, amelyek decemberben és januárban Jelkeresik majd a vidéki középiskolákat, s ott zenei és irodalmi műsorokat mutatnak be a növendékeknek, összesen százötven előadást tartanak majd.

*

A Linimpex Vállalat megbízottai Csehszlovákiában, Romániában és Ausztriában eddig csaknem félmillió karácsonyfát vásárollak. Ez a mennyiség 50%-kal több, mint amennyit tavaly behoztak és még további mennyiségek vételéről tárgyalnak. A fenyőfák szállítását november utolsó napjaiban kezdik meg és a zöme december 16-a és 17-ike táján érkezik az országba.

*

Az idei ünnepekre a csokoládégyárakban már hónapok óta őszülnek az édességek. Az Édesipari Igazgatóságon elmondották, hogy MVculásra és karácsonyra 150-féle édesség készül.

elítél.”

A FEL VÉGIEK PANASZA

Jászfény szarun a felvégen lakók napok óta nem kapnak postát. Aki levelet vár, az minden nap kénytelen elmenni a másfél kilométerre lévő postára. Ugyanis nincs postás, aki kikézbesítse a postai küldeményeket. Aki volt, azt elbocsátották — hogy milyen okkal, ezt a lakosság nem ismeri — s eddig még nem gondoskodtak új postás beállításáról. Vannak, akik nem is tudják, hogy milyen változás van, vagyis hogy saját maguknak kell elmenni a postára érdeklődni a levél után, s igy csak várják, várják, hogy mikor jelenik meg náluk a postás. Talán az illetékesek egy kis jóindulattal orvosolhatnák a felvégie'- panaszát. BÁLI ILONA, Jászfényszaru

ÉPÜL. SZÉPÜL KÖZSÉGÜNK

Feszült helyzet Indonézia és Hollandia között

Az 1945 augusztusában, az indonéz szabadság megszületésekor, az Indonéz Függetlenségi Nyilatkozat proklamálta, hogy Kelet-Indiának azon szigeted, melyek a második világháború kitörést1 előtt holland gyarmatok voltaic — így Nyugat Irtán is — Indonéziához tartoznak. *— 1949-ben a hágai konferencián a hollandok elismerték Indonézia jogát Nyugat- Iriánra, de azt a mai napig is megszállva tartják.

Nyugat-Inán kérdése a na» pókban kerül az ENSZ köz» gyűlése elé. Indonézia népe el van tökélve, hogy vissza» szerzi hazájának elidegenít» hetetűen részét.A LEMP körzeti és városi bizottságai a közelmúltban plenáris ütést tartottak

Kétnapos országos műszaki oktatási konferencia

Varsó (PAP). A Lengyel Egyesült Munkáspárt körzeti és városi bizottságai a közelmúltban országszerte sok körzetben és városban plenáris ülést tartottak, s itt a Lemp X. plénuma határozati megvalósításának módjaival foglalkoztak.

A megbeszélések legfőbb tárgya a párt megszilárdítása

és mindazoknak a párt soraiból való eltávolítása volt, akik aláaknázták a párt ideológiai egységét és a párt tekintélyét. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy egyénileg és őszintén kell foglalkozni a párt minden tagjával, — minden ember ügyét behatóan és részletesen kell tanulmányozni.

... -■ .1»

Husszein amerikai nyomásra elrendelte csapatainak visszavonását a Jordán fojyó nyugati partjáról

K a i ró (Ujkína). Az egyiptomi fővárosba érkezett jelentések szerint Husszein király amerikai nyomásra utasítást adott csapatainak, — hogy ürítsék ki a Jordán folyótól nyugatra fekvő területet, vagyis a Jordánia és Izrael közötti határsávok ' Ez az intézkedés lehetővé teszi az amerikai ß. flotta tengerészgyalogos kötelékeinek. hogy Husszein trónjának védelmére és a Jordániában kialakulóban levő nemzeti forradalom' elnyomására bevonuljanak az országba. Lehetővé teszi továbbá az izraeli haderőknek, hogy az amerikai csapatok nyomában megszállják a Jordán folyótól nyugatra fekvő területet.

A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége november 22-én éa 23-án országos műszaki oktatási konferenciát rendez* A konferencia a szakmunkás, a technikus és a mérnökképzés időszerű problémáit vitatja meg, beleértva mindhárom tőterület továbbképzési kérdéseit is.

A kétnapos konferencia a MTESZ Rudas László utcai székházéban lesz.

MxtxxxxxxxxxxKXíocnmcKiaortxKaoaaxa,

II Mozaik- és Cemeniárugyár

efrfcőrészlcf e értesíti vevőit ttunzy Bernf l márvány oiúkn «tir» kővel modern kivitelben rendelkezésre áll- Qak.

Krtiut Keresse tel unalommal szólnom (Beloiannisz uu ss.> es laszberenyi (Nagytud melleit) telepeit.

Amikor alszik a város

l\lem. még nem alszik.

Az alkony eppen az imént terítette a városra szürke palástját, aztán megsokszorozta és máris sötét van. Sötét? Ezt sem lehet ■mondani. Világítanak az utcai lámpák, a hirdető transzparensek és neoncsövek, az árukkal megrakott kirakatok, a halkan suhanó autóköltemények és goromba ropogással száguldó tehergépkocsik fényszórói. Hűvös van, de népes az utca. Mindenki siet dolgára, vagy dolgavégeztével haza a jó meleg otthonba, esetleg moziba, színházba.

Az óra nagymutatója mohón köröz, a kisebbik kényelmesen követi. 11 óra. — Az előbb még kihalt utcák emberekkel telnek meg. Majdnem egyidűben lett vége a mozi- és színházelőadásnak. De a forgalom csak rövidéletű. Alig telt el tiz perc és csend honol a körengetegben, ■nyugovóra tért a város, lassan lezárja fáradt szempilláit.

Hideg szél fütyül a házak között, de hiába az ostrom. A házakban benn duruzsol a meleget adó kályha. Hirtelen arra gondolok, vajon mit látnék. ha olyan nagyra nőnék, hogy egy kézmozdulattal leemelhetném egy ház tetejét. Az egyikben talán boldogan egymáshoz simuló fiatal párt, a másikban hortyogó öregeket, vagy édesanyát, amint éppen gyermeke takaróját igazgatja féltő szeretettel. A Ságvári E.- és a Beloiannisz v, sarkán egy középkorú, jólöltözött barna férfi tűnik fel. Megáll, körülnéz, bosszús fintort vág és tovább lépked a Tisza-híd felé. Kényelmesen ballag, kíváncsian követem, hová vezet útja.

Halászcsárda. Az előtérben idősebb, fekete köpenyes aszszony van, A barna férfi befelé tart, de az asszony hangja megállítja:

— Ruhatár, kabáttal nem lehet bemenni.

A férfi megfogja a lengő ajtó gombját, félig visszafordul.

— E], hagyjon engem ilyesmivel — mondja rezignálian, — majd vágiqmér engem és egy pillanattá! később bent ül. Kabátját az egyik székre teszi. Közben megjelenik a pincér és türelmesen vár.

— Fél liter bort — mondja a középkorú egy kicsit félvállról.

— Igenis — s a fekete, középmagas felszolgáló kerülfordul, udvariasan leteszi a bort és más asztalhoz megy.

A barna férfi gyors iramban elfogyasztja a sárga italt. Fizet. Kifelé menet ránéz a ruhatáiosra, tekintete kifejezi: — „Ittam, mégsem hagytam itt a kabátot.“ És győzedelmesen kivonul.

I? gy pici tétovázás és nem sokkal később már a Tisza szálló halijában a tükör előtt fésülködik. Az étteremben nincsenek sokan, sőt a terem ijesztően üres. Emberünk itt is egy fél liter bort kér. amely az előbbihez hasonlóan, gyorsan átvándorol az üvegből a gyomrába. Semmitmondó tekintettel néz maga elé, majd lassan feláll s a kijárat felé megy. —

A friss levegőből szippant egy nagyot s bizonytalan léptekkel, a Koltói Anna úton, a Ságvári út felé indul. Halkan dúdol magában valami meg nem határozható, melódiát. — A Nemzeti étterem előtt megáll egy pillanatra Itt már záróra van, benn csak egykét lámpa ég. Tovább ballag. A „T ün de’’ éjszakai mulatóból zongora és dob hangja szűrődik ki.

A barna férfi betér. Benn a földszint és az emelet zsúfolásig tele. Egy asztal árva, de hamarosan gazdája akad. Oda ül le a jólöltözött. Tanácstaanul nézek körül, s éppen távozásra szánom magam, amikor az emeleti részen, baloldalt az első bobból egy hang invitál:

— Jöjjön, itt van még egy hely. Igaz, nem ismerjük egymást, de hosszú az éjszaka, majd elbeszélgetünk.

Sötétkék kabátos férfi néz rám. Fekete lovagló nadrágban, szép fekete boxcsizmában van. Előtte az asztalon vagy 5—6 darab sörös üveg s egy pohárban valami piros lé. Melléje telepszem, ő rögtön intézkedik:

— Halló, főúr! Még egy poharat.

JJemutatkozunk egymásnak. A pincér meghozza a poharat, Aszlaltársam tolt a sörből, koccintunk. Alaposan szemügyre veszem. Falusi ember, az egy igaz, de vajon hogy kerül ide? Nem hagy nyugton a gondolát, meg is kérdezem:

— Átutazóban?

— Hát ahogy visszük, »a

Főkerlész vagyok a -. . gazdaságban. Tetszik tudni, egyedül dolgozom a tanyán, senki sincs körülöttem. Gondoltam: eljövök színházba. A csókos asszonyt néztem meg, nagyon tetszett. Most aztán a busz indulásáig itt töltöm el az időt.

Egy kicsi gondolkodik, aztán folyta ja.

— Én még nem jártam ilyen helyen. Csuda jó maguknak, városiaknak. Szépen berendezett helyiség, jó, hangulatos — mondja — és körülnéz. A• szemben lévő borban egy barna, kockásruhás nő és egy fekete férfi ül. Szorosan egymás mellett s a férfi keze türelmetlenül, remegve simít a nő mellén. Aszta-ltársam elkapja a tekintetét, fülig vörös.

— Hm. Nos igen, hangulatos hely — töröm meg a csendet, de ö rám sem figyel. Asztaltársam fizet és búcsúzik.

— Nemsokára megy a buszom. Viszontlátásra.

/ ebotorkál a lépcsőn és

ÍJ már nem is látni. Balra nézek, a szomszédos asztalnál a barna férfi a harmadik üveg sörnél és a második pohár. fehér színű, bizonyára konyáknál, tart. Szeme már zavaros, fejét esetlenül mozgatja a zene ütemére. Az ajtóban friss emberek jelennek meg. Négy fiatal, 17—IS éves suhanó és mögöttük egy ballonkabátos, szőke férfi. Felém néz. látja, hogy egyedül vagyok, odajön.

— Megengedi? — néz rám kék szemével.

— Tessék — egyezek bele, kissé kimérten.

Egy darabig csendben ülünk, végül a kékszemü nem bírja tovább.

— Megvendégelhetem?

— Köszönöm, nekem nem lehet innom — szabadkozom.

— Kérem.

Int a pincérnek, rendel és egy óra múlva bizony elég spicces. Rám emeli tekintetét és meglepődöm. Két könnycsepp gurul lefelé, szinte egyszerre érkeznek szája szögletébe. /Zavart érzek, mennék, de megfogja a kezem.

— Ne haragudjon, hogy szóval tartom, talán nem is érdekli, amit mondok. De kérem hallgasson meg. Én olyan egyedül vagyok. Volt egy feleségem, azaz van. Egy éve külön élünk, mert szajha volt a nyomorult. Pedig van egy 7 éves fiam, meg egy 3 éves, édes kislányom és ú(fy vágyódom utánuk. Emlékszem, amikor a fiú elsőosztályba járt, délutánonként a hokkedli fölé hajtotta bozontos kis fejét és nagy igyekezettel rótta a betűket. Én ott álltam mellette és néztem, néztem az én kis fiamat, a drága gyermeket. Ha befejezte a leckét, kérem, nem hiszi el, mit összehancúroztunk, felforgattuk az egész lakást. Boldog voltam, nagyon boldog. Otthon, feleség, gyermek. Az asszony, átkozottul csinos, belehabarodott másvalakibe, az egyik kollégájába. Nem tűrhettem és azóta külön vagyunk. Albérleti szobában laltom. szomorú, sivár hely. Gyermekeimet csak időnként láthatom és nagyon el vagyok keseredve. Otthon... feleség... gyermekkacagás .., nincs többé... ]\,f egrendülten nézem a

csendben zokogó férfit. Rossz hangulatom támad, de megpróbálom vigasztalni.

— Majd rendbejön ez a dolog *= mondom neki, minden

meggyőződés nélkül. Legyint egyet.

— Eh, hiába. Az a csodálatos, harmonikus élet nekem sohasem jön vissza. Azért is iszom, iszom, iszom ... betegre, érti. betegre iszom magam. Ez az egyedüli vigaszom ■— nézi a magasra tartott poharat, egy hörpintésre lenyeli a tartalmát, feláll és köszönés nélkül elmegy.

I assan ürül a helyiség. A suhancok is szedik a sátorfájukat. Arcuk sápadt, megviselt. Szemük alatt vaskos. sötét, karika és önkéntelenül is arra gondolok, hogy vajon mi keresnivalójuk van ezeknek itt. hajnali öt órakor? Nyegle mozdulatokkal fizetnek és nagy hanggal távoznak.

A barna férfi mar nagyon rosszul néz ki. Vajon neki mi lehet a bánata? Vagy csak megszokás, „sport” számára a mértéktelen italfogyasztás? Hogyan dolgozik az ilyen ember?

Záróra. Nagyot sóhajtva lépek az utcára, jólesik a friss, éles levegő. A barna férfi is jön, meglehetősen tántorogta, de a hideg levegő valamit javít az állapotán.

Hajnalodik. Az éjszakai ég sötétlcékjének egysége megtörik, keleten fokozatosan világosodik. A láthatár bíborpalástba öltözik, mintegg kókusz szőnyegként, ahová maid a felkelő nap lép Az utca ismét neves, álmos szemű, feltűrt gallérú emberek sietnek, várja őket a munka. Mennek, párosával egymás mellett, szorosan. hiszen az is melegít valamit. A bár nyütt arcú vendégei velük szembe haladnak. Egészen más úton, egészen máshová.

Himer Zoltán