Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-19 / 272. szám

Nagyobb jövedelmet biztosít a tervszerű növényvédelem AZ ÜZEMI ~ DEMOKRÁCIA JEGYÉBEN EGY ÉVVEL EZELŐTT még sokan voltak, akik vala­miféle kimagasló demokratikus vívmánynak vélték a lázas sietséggel megalakuló munkástanácsokat. Munkásveze­tést, kollektív bölcsességet és ellenőrzést vártak tőlük a hiszékenyebbek, azt, hogy elősegítik a konszolidációt. Hetek, sőt hónapok kellettek ahhoz, hogy a munkások e része előtt szétoszoljék az illúzió s olyanoknak lássák ezeket a fura intézményeket, mint amilyenek válójában voltak. Az áldemokratikus mázt egyre inkább elhagyták, s megszületésük után szinte óráról órára kezdték megcsú­folni azokat, akik jóváhagyásával vagy félrevezetésével át­menetileg irányító funkcióba kerültek. Ahelyett, hogy a konszolidációt és stabilizációt segí­tették volna elő, sztrájkokat szerveztek, ellenálló közpon­tot hoztak létre az Akácfa utcában. A demokrácia jegyé­ben leváltották és elüldözték az üzemből a kommunistá­kat, sőt azokat is, akik meg akarták fogni a könnyelműen elvetett fejsze nyelét. A hatalmi játékon kívül viszont sem­mire sem voltak hajlandók és képesek. Eszük ágában sem volt gyakorolni azokat a gazdasági vezető és ellenőrzési jogokat, amiket az akkor hozott rendelet biztosított, előírt számukra. Jól néztünk volna ki, ha tőlük várjuk a termelés újra megindítását, akik szépszerével és erőszakkal a munka ellen voltak; ha tőlük vártuk volna az önálló és rentábilis gazdálkodást, akik zsákból szórták a pénzt jogtalan és meg nem dogozott munkabérekre, vesztegetésekre, „rette­gés” díjra, örömre és bánatra. De hogy is várhattunk volna mást ettől a szomorú emlékű intézménytől, akinek olyan vezetői voltak, mint a Tisza Cipőgyárban Marosfalvi Ernő és Debreceni eyári tisztviselők. Békefj Gabriella a Vegyiművekben, Czuczor a Bútorgyárban és mások; válogatott emlékgyalázók, buj­­togatók. volt tőkések és leszármazottai. A szó szoros értelmében nem munkástanácsok voltak ezek, hanem sokszor egy maroknyi csoport által bevitt és megválasztott ember, akiknek semmi köze sem volt a munkásosztályhoz, de még a munkapadhoz sem régen. Pünkösdi királyságuk néhány hete alatt csaknem minden vállalatnál milliós károkat okoztak a sztrájkkal, a jogtalan kifizetésekkel, támogatóik és haverjaik lepénzelésével. NEM TUDOTT SOHA egyetlen józanul és becsüle­tesen gondolkozó ember sem rossz szá. -z nélkül visszagon- < dőlni rájuk, ahányszor csak szóbakerült az a papíron lé- < tező, eddig legális intézmény. A munkások régi kívánságát] telje*ítette most a kormányzat, mikor a vasárnap megje- ] lent rendelettel ráhúzta a koporsófedelet erre a halvaszü-] letett torzra. Gyakorlatban megyénk üzemeiben már jó-] val előbb megszűntek létezni a munkástanácsok, minden! kényszer nélkül is. Tavaly novemberben a cukorgyára! munkások mondták meg bátran: „Semmi szükség arra/, hogy hat vagy nyolc vasaltnadrágos munkástanácsvezető ténferegjen a gyárban". A tavasszal a papírgyári munká­sok mondták ki határozatban: nem tartanak igényt a mun­kástanács tevékenységére. Példájukat egy egész sor üzem követte annak ellenére is, hivatalos alap nem volt a fel­oszlatásra, s annakidején még csak nyilvánosságra sem kerültek ezek a példák. Kormányunknak — azonban a munkástanácsok lété­től és megszűntétől függetlenül — célja, hogy tovább szé­lesítse az üzemi demokráciát s ezt olyan intézményesen tegye, mint ahogy azt a becsületes munkások elképzelték és várták az utóbbi években. Ennek jegvében hívja életre a vasárnapi kormányrendelet az üzemi tanácsokat azzal a céllal, hogy a dolgozók nagyobb beleszólást kapjanak vál­lalatuk ügyeibe, segítséget adhassanak az egyszemélyi vezetőnek — mozgósítsanak és aktivizálják a munkástár­­sadalom széles rétegét. Ennek a tisztán és demokratiku­san megalakítandó szervezetnek — melyben helyet kap­nak az üzem vezetői és dolgozói — döntő, véleményező és ellenőrzési jogköre lesz, az üzemi bizottság irányítása alatt áll. Csak kollektiven, ülésein funkcionálhat e még véletlenül sem fordulhat elő az, ami annyira sérelmes volt a munkástanácsok idején: hogy egyes taeiai parancsolgat­tak, baráti alapon ügyeket intéztek, béreket rendeztek stb. MEGYÉNK EGY-KÉT üzemében próbaképpen rövi­desen megalakítják az első üzemi tanácsokat, s ezek pél­dája és tapasztalatai nyomán a jövő év tavaszán vala­mennyi termelő vállalatnál működik majd. Reméljük, jól, a dolgozók érdekében és megelégedésére. A pénzügyi tervek készí­tése alkalmával a szociálistc nagyüzemek vezetőinek fi­gyelmét ne kerülje el a gaz­dálkodásban igen jelentős se­gítséget nyújtó agrotechnikai eljárás: a tervszerű növény­­védelem. Jelen pillanatban ugyanis az a tapasztalat, hogy számos termelőszövetkezeti gazdaságban a tervszerű nö­vényvédelemre nem fordíta­nak kellő gondot. Takarékos­sági szempontból be sem ter­vezik erre a célra az össze­get. Hogy ez milyen hiba, ar­ról nem (kell különösebben szólni, elég arra utalni, mi­lyen termést takarítottak be a növényvédelemmel gondo­san foglalkozó tsz-ek és mi­lyet azok, melyek azt elha­nyagolták Ezt azért szükséges előre­bocsátani. mivel a Szolnok megyében Kenderesen mű­ködő Növényvédelmi Állo­más is csak akikor tud ered­ményes munkát végezni, ha előre ismeri a terveket. Ak­kor tud a várható növény­védelmi igények kielégítésére kellően felkészülni, ha erről idejében tudomást szerez. — Ezért ajánlatos, hogy a tsz­­ékben most a tervkészítésiéi idején erre is gondol janak. Számolni kell a fellépő kár' elhárító növényvédelemmel valamint a növényvédőiért olyan tételeivel, amelyek nélkül nincs jövedelmezi termelés búzából, maglucer­nából. gyümölcsből. Többéves gyakorlat bizo­nyítja a vegyszeres gyomir­tás hasznosságát. Egész sora említhetnénk azoknak a tsz­­eknek, melyekben a vegy­szeres gyomirtást évek ótí rendszeresen végrehajtják. P helyesfsn alkalmazott módszej terméstöbbletben a ráfondí tott költség sokszorosát fizet vissza. A vegyszeres gyomir­tás tétele tervezhető ma már a kalászosoknál, (kukoricánál borsónál, lennél, sőt a legelő­nél is. ■■ i i A nagy jövedelmet bizto­sító export-képes gyümölcs sikeres termesztése kizárólag szakértelem és jó védelmi munka kérdése. A Növény­védő Állomás minden érdek­lődőnek szívesen ad szak­tanácsot mely természetesen díjtalan. A lucerna és lóhere mag­­fermésének biztosabbá tétele szintén növényvédelmi mun­kát követel. Hadd említsük példaként a jászjákóhdlmi Béke Tsz-1. A tsz kát. hol­danként 180 fcg-os lucema­­magteirmést ért el. A tagság évről-évre pontosan végzi a maglueema növényvédelmi munkáit. — A kisújszállási Ezüst Kalász Tsz földjén a védelemben részesített 1200 négyszögöles maglueema 78 kg magtermést adott, míg a közvetlen mellette lévő, de nem védett, ugyanazon nagy­ságú és beállítottságú terüle­ten mindössze 34 kg termett. Ez szembetűnően bizonyítja, hogy a lucerna és a lóhere magtermóse nem biztosítható zöldbimbós állapotban való növényvédelmi porozás nél­kül. A magvédelem mellett a lucerna és a lóhere mentes­ségére kell nagy súlyt he­lyezni. E munkában komoly segítséget jelent az ismert növényvédelmi anyagókon kí­vül (ku&zkután, sárgaméreg, vosgáliol. a forgalomba ke­rülő ,.Krosomit E.” nevű új. poralakban készült növény­­védelmi szer. Minthogy ez, is erős méreg, óvatosan kell vele bánni. E fontosabb növényvédelmi szempontok segítséget nyúj­tanak a mezőgazdasági üze­mek pénzügyi tereivnek he­lyesebb kialakításához. Dr. Váczy Mihály, föagronómus, Forgács József, igazgató. Milyen szépen szórakoztak együtt... ILI alk zeneszó szűrődött ki •L szombaton este a Szol­noki Varga Katalin Leány­­gimnázium egyik ablakából. A gimnázium bejáratánál két-három lány várta, fogad­ta a vendégeket. De kik is le­hettek itt a vendégek? Talán Mindenki? Nem! Mert nem bálát rendeztek a leánygim­názium tanulói, csak klub­estet, s ezen pedig csak meg­hívottak vehettek részt. S ez a legérdekesebb, hogy a meg­hívottak nem a szomszédos gimnázium, vagy a gépipari technikum tanulói, hanem üzemi fiatalok és ipari ta­nulók voltak, Érdekességek, furcsaságok Lajkci’Ssobrok Japánban Talán emlékszik még az Olvasó arra a pár sorra, melyet a new-yorki „kutya­­komédiáról” írtam — ugyanezen a címen... Vasárnap reggel egy kis vapihir ötlött szemembe, mely arról szólt, hogy a japán buddhisták porcelánból iMjka-szobrokat készítenek, s 1958-ban megtartják a ku­tyák évét. Ejnye, csak nem jutott el Nip­­ponba is a „nyugati kultúra”?... Felkerestem tájékoztatásért dr. He­­tényi-Heidlberg Ernőt, a magyar buddhis­ták főpapját, vagy ahogy ők mondják: lámáját. — A buddhistákról sok téves hiede­lem él a ltöztudatban — mondotta He­­tényi dr. — Még olyat is hallottam, hogy a japán buddhisták szerint a „fehér ku­tya következő életében már ember lesz”... Ilyen — bocsánat! — ostobaságot a budd­hizmus sosem állított. Mi nem azt vall­juk, hogy aki meghalt, valamilyen formá­ban újjászületik, hanem azt, hogy a tes­tét vesztett „lélekáram” más testet éltet. Szerényen megjegyzem, hogy ebben mi, materialisták, kik a természettudomá­nyos világnézet alapján állunk, nem hi­szünk. — Nem kívánom önt meggyőzni —1 mondja szelíd mosollyal a láma. — A buddhizmus térítési munkájában nemhogy erőszakot, de rábeszélést sem alkalmaz. Achim sza! azaz: Ne erőszakkal! — mon­dotta Gandhi, India függetlenségének har-Beszélgetés eqy valódi buddhista lámával cosa. Inkább felelek kérdésére... A japán buddhisták nem az állatkísérletek ellen tüntetnek. Tudják, hogy az emberi hala­dás ezek nélkül elképzelhetetlen. A japán buddhista egyház feje engesztelő szertar­tásokat rendelt el azoknak a kutyáknak emlékére, melyek életüket áldozták az emberiségért, ök ezzel fejezik ki tisztele­tüket: a Szovjetunióban Pavlov híres ku­tyája szobrot kapott. A továbbiakban Hetényi-Heidlberg dr. felesége — természetesen maga is budd­hista — elmondotta, hogy ura a napokban tért vissza Bécsből, az európai buddhis­ták kongresszusáról. A nagygyűlés állást foglalt a nukleáris fegyverek eltiltása mellett. — Lehetséges — mondotta a bájos fiatalasszony —, hogy jövőre Magyaror­szágon tartják meg a buddhisták európai nagygyűlésüket. Ha azonban a világkiállí­tásra való tekintettel esetleg Bruxeltes-re esnék a választás, úgy egészen bizonyos, hogy 1959-ben hazánkban kerül sor a kongresszus megtartására. Buddha követői más ideológiai síkon állnak, mint mi magunk. Mégis szívesen szorítunk kezet velük, mert két igen lé­nyeges pontban: a béke és az emberi ha­ladás kérdésében hasonló célokért küz­dünk. — bor váró =* A klubestet lázas készülő­dés előzte meg. Ugyanis a gimnázium KISZ szervezete még korábban elhatározta, hogy a. legközelebbi klub­estre vendégül látja a 605. MTH Ipari Tanuló-intézet KISZ tagjait. A tanulók egy része az is­kola kicsinosításával volt megbízva, a másik része a „zenét szervezte”. A harmadik csoport büféről gondoskodott. S mire szombat este elérke­zett a hét óra, minden veid­ben volt. Elindították a mag­netofont, s a legszebb és leg­ismertebb zeneszámok közben kezdődött az ismerkedés. A gimnázium fiataljai rövid műsorról is gondoskodtak. A műsor után megkezdődött a tánc. Nos, itt jött a nagy gond: Ki — kivel táncoljon? Mindenki azt hitte, hogy a diáklányok diákfiúkkal, az ipari tanulók egymással, a fermentáló fiataljai csak üze­mük dolgozóival táncolnak. Nem így történt. Amikor a vendégek beléptek a terem­be, kaptak egy papirszivet S itt van a dolog nyitja. — Ugyanis a vendéglátók ké* csapat szívet készítettek, a lányoknak kéket, a fiúknak rózsaszínt, s mindegyikei sorszámozták. S mielőtt a tánc elkezdődött, mindenki­nek meg kellett keresni a krnoft szám párját, M ondani sem kell hogy mi adódott ebből. Amelyik szívet a diáklány kapta, an­nak a párja egy fermentáló­­be'1 fiatalnál volt. Ö azzal táncolt. Az ipari ta­nulók szivének a párja diák­lányoknál volt. Hogy mennyire jól érezték magukat, így „összekeverve”, azt a legjobban az bizonyítja, a 11 óráig tartó klubest meg­hosszabbítását kérték. Valamennyien jól érezték magukat, kedélyesen telt el az r néhány óra. Az egész történetet mindössze azért mondtam el. hogy a fiatalok máshol is követhetnék ezt az ötletes kezdeményezést cs. f. Gvermeblogika Mennyivel könnyebb lenne a két lépéssel odébb lévő ka­pun kijönni az udvarról, dohát itt jobban esik. Megbízható fűtőberendezés, kellemes meleg a Kunszentmártoni Gépállomás szerelőcsarnokában 1955 NOVEMBER. Sűrű, talpig érő füst a Kunszent­mártoni Gépállomás új sze­relőcsarnokában. És hideg. A munkások keze szinte oda­fagy a szerszámhoz. A télika­bátot hiába vettek fel a sze­relőruha alá, mire letelik a munkaidő, egészen átfáznak a huzatos épületben. Szidják is eleget az építő­ket, de kiváltképp a tervező­ket, akik olyan lehetetlen fű­tőberendezést szerkesztettek a mezőgazdasági üzemeknek. A legjobb minőségű szén is csak füstöl a boylerban, de nem melegít. Termelési érte­kezlet vagy szakszervezeti gyűlés alig múlik el, hogy említést nem tennének erről. A helyzeten azonban akkor nemige. tudták változtatni Pénze sem igen volt a gépál­lomásnak arra, hogy másikat s jobbat építtessen. Ilyen ne­héz körülmények között küszködték át az 1955-ös te­let. A múlt év nyarán aztár hozzáfogtak a gépállomásiak egy korszerű, melegvízfűtése« berendezés készítéséhez. Csö­veket vásároltak, aztán eey íasználaton kívül helyezett gŐ7lr>komobilt javítottak meg ősszel, amikor másutt az ellenforraüalmárok hangos­kodtak, a Kunszentmártoni Gépállomás szerelői: Szabó Pál, Balogh László, Csík elv­­társ, meg a többiek radiáto­rokat szereltek, csöveket he­gesztettek, s a téli gépjavítás kezdetére bel’űtötték a ka­zánt. 1957. NOVEMBER. Nincs füst, sem huzat, hanem kelle­mes meleg. A gépállomás nagy szerelőműhelyében a munkaasztalok mellett, a me-< legvízfűtés radiátorai sora­koznak. A munkások csak úgy könnyedén felöltözve javítják a traktorokat, munkagépeket. A teljesítmény is megnöveke­dett. hiszen nem kell minden órában a kovácsműhelybe be­térniük, hogy ott a nyílt tűz mellett kissé megmelegít!ék elgémberedett tagjaikat. Ta­valy még csak a nagy mű­helyben volt központi fűtés, Most, az asztalosokhoz és a forgácsoló műhelybe is beve­zetik. A költség, melyet a beren­dezés készítésére fordítottak a kunszentmártoniak, már egy év alatt visszatérült. Elég megemlíteni, hogy azelőtt na­ponta 10 mázsa s-enet is el­tüzeltek a boylerokban. mégis hideg volt a csarnok. Most a kazán legfeljebb 2.5—3 mázsa szenet „eszik” naponta. Elég benne a leggyengébb minősé­gű szén is. mégis meleg van. Igaz, hogy kispé már előre­haladott az idő ahhoz, hogy másutt is hasonló módon old­ják meg a tAli fűtést. Mégsem Art. ha minél több helyről el­mennek egy kis tapasztalat­cserére a kvnszentmórtsmiak­­hoz és az állami gazdaságok­ban is meleg, fűtött műhely­ben dolgozhassanak télen át a munkások. — ka — ........ (Vonató ír Munkások száll­nak fel a hajnali vonatra. Ketten — er” szőke legfel­jebb harminc esz­tendős fiatalember és egn vállas, fe­kete üstökű, ötven év körüli férfiú — mellém teleped­nek. Kis idő múl­va. megszólal a fe­kete üstökű: — Mondhatom, pocsék egy élet. Annyira sem be­csülnek bennün­ket. mint a házőr­ző kaivá*, De tud­ták pedig monda­ni. hogy így t"St­­vérek, úgi/ testvé­rek... Az perv-e akkor volt. Ta­valy, ilyenkoriáj­­ban... Z Feltekint, a sző­ke megmozdul az o.ika, nyilvánva­lóan szólni akar. de aztán csak le­gyint a kezével és a szemében viVan men valami mon­­vetésféle. Emel­tebb hanoon foly­taiig. a fekete üs­tökű: — Úgy ráolvas­tam tavaly ilyen­kor, hogy makogni is alig tudott. Ta­postátok a nya­kunkat. istenit a betyár fajtátoknak. Most majd vissza­tapossuk. tízszere­sen ... Az a sze­rencséje. hogy pár nanra rá súlvba kellett a pofánkat heh/ezni... Elhallgat. Nézi a szőkét, látha­tóan helyeslést vár tőle. Visszanéz a szőke, s összevon­ja ■ szemöldökét. Két szeme ismét megvetést sugároz. Türelmetlenül top­pant a fekete Üs­tökű Aztán körill­­nillant, fiirkésző­­leo, s kelletlenül köpi ki a szálából a cigarettacsikket. Maga elé bámul­va folytatja: — Megráztam az öklöm az orránál, istenit a fajtájá­nak. Ki vagy te. brigádvezető „elv­társ?” Egy senki­házi, egy más uszi­­puliia. Valamikor hajbókolva kértél volna munkát tő­lem. Mert én, is­tent a fajtádba, sok munkásnak adtam ám enykor kenye­ret. Az voltam én, drag- ..elvtárs’’, munkaadó öt-hat esztendeje. Megcsevdesül a vonat a csugnri ál­lomásnál. Feláll téka*» üstökű, ké­szülődik n leszál­láshoz. Feláll a szőke is. odalép a fekete üstökű elé­be, s leken neki egy rettentő po­font,. Azután meg­szólal: — Uny sejtem, kiszabadult a po­fád a súlyból, munkaadó úr Hát év ívajd viss&f/tps­­sékelem. — Aztán a helyére fíj, * ort­­van néz a „mun­kaadó” vyra. aki már lefelé kotró­­dik. sú.hiba tess" kelt pofává'. B. V 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents