Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-17 / 271. szám

Emlékezés Ady Endrére Nyolcvan évvel ezelőtt, 1877 november 22-én szüle­tett a Szilágy megyei Érd­­mindszentem a XX. század első két évtizedének legna­­\ gyobb magyar költője, Ady 5 Endre. Forradalmi költő volt: j a nemzeti szabadság és tár- 5 sadalmi forradalorn költője. ; Költészete hasonló szerepet í töltött be korában, mint Pe­­; tőíi költészete 1848 előtt és < József Attila költészete a : 30-as évek idején. Merőben j új költészet ez, mégis a nagy < magyar haladó költői hagyo­mányokban gyökerezik: Cso-1 komi, Petőfi, Vajda költői ■ hagyományainak folytatója. ] Sorsa is a Magyarországon 1 már addig megszokott költői ; sorsot példázza. Egész élete ; harcban, támadások tüzében : telt eh Ady Endre tudta, 5 hogy költészetével harcot fog ? indítani. Akarta ezt a harcot ; és vállalta következményeit. < Soha magyar költő körül nem ; támadt akkora zaj, mint Ady • Endre körül, amikor 1906-ban 5 kiadta első verses kötetét, az í Üj verseket. Szinte kürthar­sogás közben lépett az iro­; dalom porondjára és harcba j szólított mindenkit, az egész ; magyar irodalmat. Az Űj ver-Isek kötetének előhangjában megadja költői programját: Verecke híres útján jöt­tem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörni Űj időknek új dalaival? Új időknek új dalaival _ lép fel, s amelyekhez hasonió- 3 kát nem hallott még Ma- 3 gyarocszág. Kérdéssel kezdi, . szabad-e betörnie ezekkel a dalokkal. Kikhez intézi a kér­dést? Azokhoz, akiktől ta­gadó feleletet vár. A magyar S’1 népen uralkodó összes hatal­­másságokhoz, személyekhez, a ; maradiság őreihez. Nyilván­­í való, hogy ezeknek: válasza 3 csak tagadó lehet: „Nem sza­­; bad”; Ady tisztában van a a válasszal, és megindul a harc « a magyar ugar népének fel- 3 ébresztéséért a maradiság őr­­; zői, az „álom bakók" ellen. ; Dalait megzenésítik, elnyeri j Budapest irodalmi nagy-dí­­í ját. az Ady név fogalommá : válik. Verseit kévésén olvas­­: sák, még kevesebben értik, 3 mégis az egész „íközvéle­­< mény‘‘ részt vesz a neve kö­­j fül tomboló harcban. Kora 5 csak végletdkiben látja őt: vagy mint új Petőfit, a ma­gyar költészet diadalát, vagy mint nyelv-rantó, hittagadó, erkölcs-nélküli, eszeveszett hazaárulót Nagy volt az uralkodó osz­tályok felháborodása Ady el­len. Az akkori magyar tár­sadalom egy része, a har­mincmilliós nemzet és a nagy­hatalmi állás álmában rin­gatózott: nem ismert küiömb népet fai tálánál. Ezt a társa­dalmat bírálta, ostorozta Ady, afci a ma avar TT sáron nem lettel az uralkodó osztály egyes képviselői, így pL Ti-« sza István ellen. Ady gyűlölete szeméi lyes gyűlölet. Petőfi gyűlölete a neme­si kiváltságok képviselői el-HEGEDŰS LÁSZLÓ festő 1870-ben született Szentesen. Münchenben, Párizsban, Bécs­­ben tanult, de művészi ok­levelet itthon, a Benczúr mesteriskolán szerzett. Munkáin erősen meglátszik a Piloty és Benczúr iskola ha­tása. Főleg vallásos kompozí­ciókat festett. Krisztus siratá­­sa, Krisztus a keresztfán, — Szenvedés, stb. Liliomos ma­donna című képével itthon az Ipolyi-díjat, a párisi világ­­kiállításon az ezüstérmet kap­ta. Sok megrendelése volt, s a vallásos képeivel elnyerte mind az itthoni, mind a kül­földi díjak nagy részét. Ben­czúr Gyulához hasonlóan, nagy gonddal figyelte meg a részleteket, bársonyok, drapé­riák gazdagságát. Misztikus, szenvedő kifejezéseivel az ak­kori élet befutott, elfogadott nagy festője volt. A vallásos képek festése nem elégítették ki, hanem nagyméretű történelmi kom­pozíciókhoz kezdett. Puszta­szeri vérszerződés fSzentes, múzeum), Budavár bevétele (Fővárosi képtár), Bem Szász­városnál, Mátyás király Bécs előtt. KÖZBEN 1899-ben tanul­mányúton volt Spanyolország­ban. Az 1900-as évek elejétől már tagja volt a szolnoki mű­vésztelepnek. 1903-ban tanár­rá nevezték ki a Képzőművé­szeti Főiskolára. 1904-ben Ró­mában dolgozott. Itt festette meg „Krisztus siratása“ című képét. Ezzel elnyerte másod szór is az Ipolyi-díjat. Festészetét nem mondhat­juk egyoldalúnak, mert a val­lásos és történelmi kompozí­ciókon kívül zsáner és pa raszt tárgyú képei is ismer­tek. Zsáner képei közül emlí­tésre méltók: „Liliomok kö­SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Hóvirág“ Abádszalók, Versei Határidő után, nem a Megyei Ta­nács Művelődési Osztályára ér­keztek. Ettől eltekintve sem számíthattak volna sikerre. A verselőkészség bizonyos Jelei ugyan lótszódnak, de a Jelszavas stílus, az erőltetettség lerontja értéküket. Kovács László, Mezőilék. Ver­se szintén helytelen címre ér­kezett. Mondanivalója helyes, de meglehetősen prózai a kidolgo­zás. A magyar nyelv szelleme nem szereti a névelőkkel való takarékoskodást. Csintó Kálmán, Jászapáti, Be­küldött két verse azt mutatja, hogy kár volt annak idején ab­bahagynia az Irogatást. Az őszin­te érzés, a gondolatok képek­ben való megformázása feledte­tik a verselés hibáit. Lapunkban helyet fogunk találni közlésükre. Tóth Dezső, Szolnok. A „Gon­dolatok'; mély mondanivalóját érdemes lett volna nagyobb mű­gonddal kidolgozni. A magya­ros vers pattogó ritmusa nincs összhangban a komoly tartalom­mal. „Lux“. Két verse közül az i.Oszi reggel'" hangulatos, kép­szerű, s ezért szemléletes. Köz­lésre kerül. Az „Egy ismerős a vidám rovatba megfelelne, ha a befejezés nem lenne parlagi. „ördög“ Törökszentmlklós. — Verseinek értelmét nehéz kibo­gozni a helyesírási és írásjel­­hibák miatt. Nincs Jogunk a rím kedvéért megcsonkítani a magyar szavakat. Biró Ferenc, Jászladány. No­vember 7-re írt verse mondani­valójában helytálló, de formájá­ban Igen gyenge. Sokat kell ol­vasnia. tanulnia ahhoz, hogy msradhatóst alkothasson; — A . Pista bá'< bárbeszéde szellemes, tí^ a kidolgozás primitíVj Nylkos Albert, Kisújszállás, — Mostani verséről is csak azt tu­dom mondani, hogy a magyar történelem nagy alakjainak vers­befoglalása így vulgarizálva nem helyes. Soraiból érződik, hogy szereti a történelmet, — Idejét hasznosabban .töltené, ha ilyen tárgyú könyveket olvasna; Szederkényi Attila, Budapest. Versének párhuzamos ellenté­tekre épülő szerkezete kifejező bár naturalista képei — közlésre méltóvá teszik a verset. Emellett szól a komoly tartalom is. Ügeti Szilveszter; Jászberény. Én ugyan nem Ilyen Írást kér­tem, de ha Így gondolja, ez is megfelel; Legyen Igaza. A vers némi Petőfi ízt hagy maga után, de azért közölhető. László István Péter, Buda­pest. Beküldött versciklusa fi­gyelemre méltó. Lírájának szí­nesedését mutatják a versek, ha témájukban megmarad is „tar­­navölgyl hazája“ mellett. Ha az idő engedi, levélben térek ki azokra a kiküszöbölhető hibák­ra. amelyek még a versek olva­sásakor zavarólag hatnak. Addig is közlünk azonban belőlük. Vankó István, Tiszaszentimre. Beküldött verse valóban még elég szerény. Inkább próbálga­tás, mint megérlelt alkotás. — Küldjön több írást, főleg erede­tibb mondanivalóval; Csépes Imre, Tószeg. Versé­nek mondanivalója helyes és érthető, fölösleges a magyarázat hozzá. — Némi verskészsége Is van. Törekszik képesen kifejez­ni magát, azonban olykor szó­­lamszerűek sorai. Írjon máskor is egyszerűbben, sí Szurmasí k» kai és társadalmi erőviszo­nyok Petőfi korában világo­san áttekinthetők voltak. Mi sem természetesebb tehát, hogy ő törpéknek látta a pató­­pálokat Ady, akinek korá­ban a politikai erőviszonyok kuszáltak, démonivá, szörnye­teggé, a gonoszság megtes­tesítőjévé nagyítja az ellen­séget. Önmarcangoló hazafiságá­­ban felelőssé teszi a népet is elmaradottságáért, amiért tű­ri az elnyomást. A munkásosz­tállyal szemben azonban soha sincsen egyetlen bíráló vagy elítélő szava; Amikor ráéb­red arra. hoev csak a munkás­­osztály lehet az általa anv­­nyira kívánt, akart és sürge­tett forradalom vezetője, ér­deklődése teliesen a munkás­­osztálv felé fordul. Büszkén hirdeti: egy érdeme van, —■ hogy mélyre látott és szerette a munkásságot. A munkás­ság tömegharcai adtak hitet a hitetleneknek. Együtt zúgta velük: Rohanunk a forrada­lomba. Együtt zengte velük az utca énekét. A magyar proletárokkal, véreivel szá­guldott, vívott, ujjongott a lelke. A kisnemesi származású Ady Endrének valóban az volt a legnagyobb érdeme, hogy elmenekült ,.az úri vi­harból". és felismerte a mun­kásosztály történeti hivatását, a forradalom vezetésére. En­nek a ténynek a felismerése után nem szűnt meg biztatni a munkásosztályt a forrada­lomra. Joggal mondhatta köl­tészetére: Ha elátkozza százszor Puss* faszer. Mégis győztes, mégis új a magyar. Egyik versében* [Az Értől az Óceánig) jelképesen beszél saját sorsáról, pályájá­ról. Amint az Érdmindszent alatt folyó Ér folyócska eljut a Kraszna, Szamos. Tisza és Duna vizével az Óceánig, úgy jut el ő is az egész magyarság és emberiség szívéhez. És nem tévedett. — Verseinek figyelmesebb olvasásakor azonban kiderül, hogy szimbólumait Ady ma­ga fejti meg. Költészetének éppen szimbolizmusa adta meg újszerűségét és eredeti­ségét. Ady szimbolizmusával egy új világ képét rajzolja meg: az Adv-világét; Születésének nyolc­vanadik évfordulóján kegye­lettel adózunk emlékének e sorokkal. Hisszük és valljuk, hogy nemcsak ifiú szívekben §1. amint ő hitte .hanem mind­annyiunk szívében; B0TO7VD ERZSÉBET művészet­zötf'i „Lámpa mellett", „Le vélírás közben." Hosszabb, rövidebb idői megszakításokkal Szolnokot töltött. Itt festette paraszt tárgyú képeit, melyek közül < legszebb, de összes munlcá közül a legfőbb megbecsülés érdemel „Hazafelé“ című ké pe. (lásd a fenti képet). Bá tanulmány szerű ábrázolás, tö rekvés a pleuer festészet fel és keresés a paraszttipusol< az egyszerű ember, paraszt táj kifejezésére. Hű képet a< az erős csontú, szikár fiata legényről. Igaz, hogy ő név ezt akarta ábrázolni, de aka ratlanul is valóságos kifejező je lett az elfáradt, munkátó agyongyötört megedzett pa rasztembernek. Még kissé be állított, nem érezzük a moz gás lehetőségét, de evvel a ké pével mégis közelebb kerül a „tökéletesebb" művészet hez. HEGEDŰS LÁSZLÓ mun kásságánál meg kell emlite nünk oltárképeit és mint jó kiváló illusztrátort emlegetik Patrona Hungáriáé oltárképe a newyorki magyar kát templomban, Három kir. ol­tárkép, a budai kir. várpalo­ta Zsigmond kápolnájában stb. Illusztráció közül főleg ismeretesek azok, melyeket Petőfi költeményeihez készí­tett i Számos iparművészeti mun­kát, különösen terakotta és bronz szobrocskákat készített, ezekkel nyilvános helyen azonban sohasem szerepelt.: Munkásságával gazdagította a j szolnoki művésztelep hagyo­mányait. B. SZÉKELY JULIA Ady Endre: ^ GRÓF SZERŰN Nyár éjszakáján a grófi szérűn Kecsen a deszka-palánk S asztag-városban pirosán Mordul az égre a láng. Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, Nincs párja, napja, neve. Fut. reszket a riadt mezőn Az égő élet heve. Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fájdalom. S a gróf mulat valahol. „Mért fáj neked az égő élet? Nincs benne részed soha, Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora.” „Ne félj, a tél meg fog gyötörni, Mint máskor, hogyha akar. Élethez szemhez nincs közöd Grófi föld ez és magyar.” S mégis, amikor jön a reggel S pernyét fújnak a szelek, A grófi szérűn ott zokog Egy egész koldus-sereg. Kép Gvadányi József „Egy falusi nótárius buds) utazásal’'-foő], Szenes kalászok énekelnek Gonosz, csúfos éneket: § „Korgó gymnrü magyar paMSZt , | Hát mi vagyok én neked?” űiuiumiuiuiiiuiiiimiiiminummiunuiiiiiiiuiiniiiimiiiiiiimiliíniiiiimiiiimiiiiiiiiimiiiiiHiiiimiiiimimmimmiimiiumir Siratják a semmit, a másét, — A gróf tán éppen agarász • Érzik titkon, hogy az övék K bús élet s a kalász. HeqyÉMK retpEDEHésE I. KÉPZŐMŰVÉSZET n látott mást, mint sivatagot és „álómbakákat’’, A „békés fejlődés” aláak­­názójának tekintették. Pedig a „békés fejlődést’“ nem Ady aknázta alá, hanem a pol­gári demokratikus forradalom megoldatlan problémái, ame­lyek a századforduló* első é vei ben mind előkerültek. — Többek között a földkérdés, az osztrák-magyar dualizmus, a magyarság és nemzetiségek megoldatlan problémái. Ady észrevette ezeket a problé­mákat, éppen ezért érezte robbanó országnak Magyar­­országot. Látta a polgárság, parasztság és munkásság szervezkedését, és remélte, hogy ez a szervezkedés for­radalomban fog kitömi. Köl­tészete tele van izzó vágya­kozással a forradalmi válto­zásokra. Forradalmi szenve­délyt sugároznak ezek a ver­sek, szinte lírai indulók, ame­lyeknek hangjára masírozni lehet — Ezek a versek túl­áradnak a forradalmi ro­hamra induló embebte nagy­szerű hitétől, optimizmusától, a felviiradó győzelemre való készülődéstől. Magyar aratás nagy ünnepének hirdeti a forradalmat: Magyar ünnep lesz az Ara­tás, Aratni búzát, vért, fejet: Nő a dühösek szent szek­tája, Aratás lesz, ne féljetek. Ady minden ízében költő, s mint költő ad választ a politika, történelem és tár­sadalom jelenségeire. Szomo­rúan kell tapasztalnia, hogy a korát jellemző forradalmi nyugtalanság nem képes tu­datos cselék véssé érlelődni. Ezért vegyül költészetébe gyakran keserűség és remény­telenség. Ezért látja sokszor meddőnek és hiábavalónak a a küzdelmet. Ügy érzi, egye­dül van: csak 6 lát világo­san. Kora magyar politikai és társadalmi problémái any­­nyira kuszáltak, hogy ezék­­ben kell keresnünk Ady egyéniségének ellentmondá­sait, többek között azt, hogy hitt a forradalomban, de oly­kor hiábavalónak látta a küzdelmet. A feudálkapitalista Ma^ gyarországon nem voltak vi­lágosan áttekinthetők a politi­kai erőviszonyok Ady korá­ban. A kapitalisták szövet­ségre léptek a feudalizmus­sal. Olyan polgárság pedig, amely a feudalizmussal le­számoló forradalmat meg­vívja, nem volt A magyar uralkodó osztály önálló ipari és kereskedelmi tervei meg­valósítása érdekében olykor szembekerült az osztrák ka­pitalistákkal. Harcát a nem­zeti függetlenségért vívott harcnak tüntette fel, holott csak a nagyobb profitért har­colt. Mindezek a körülmények tették Ady költészetét sötét­té és peszimistává. Ezért for­dult Olv roérl-|otptl=n gvülö-

Next

/
Thumbnails
Contents