Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-02 / 258. szám

Negyven évvel ezelőtt»*» Hogyan győzött a forradalom az egész országban? A NAGY OKTÓBERI Szo­cialista Forradalom rövid idő alatt győzött az egész ország­ban. 1917 november közepére Oroszország városainak több­ségében már megteremtették a szovjet hatalmat, 1918 feb­ruárjára pedig — néhány te­rület kivételével — az ország egésze a szovjet hatalom olda­lára állt. Az erőviszonyok nem mindenütt voltak egnformák és ezért különféleképpen te­remtődött meg a szovjet ha­talom. Az ország ipari váro­saiban a legkisebb megráz­kódtatásokkal, leggyorsabban végrehajtott ík a hatalom át­vételét. Itt már október előtt a bolsevikokat követte a szov­jetek többsége és az ellenfor­radalomnak vem voltak meg­felelő erői komoly ellenál­lásra. Október 25-én este az Orje­­hovo-zujevi Szovjet — mi­helyt megérkezett a pelrográ­­di szocialista forradalom győ­zelmének híre — helyi ható­sággá nyilvánította magát és megválasztotta a forradalmi központot. Ugyanazon a napon magához ragadta a hatalmat a Podolyszki Szovjet is. Ál­landó kapcsolatot tartott fenn Moszkvával és 1500 főnyi fegyveres osztagot küldött se­gítségére. Ugyancsak vérontás nélkül ment át a hatalom a szovjetek kezébe a Volgamel­­lék és az uráli városok több­ségében. Azokban a városok­ban, ahol a szovjetek nem a tömegek hangulatát tükröz­ték, mert a mensevikek és eszerek kezében voltak, a tö­megek követelésére a szovje­teket újraválasztották. MAKACS HARC fejlődött ki Nyizsnij-Novgoradban és Kazányban is. A Munkások és Katonaküldöttek Szovjetje még szeptemberben a bolse­­pikok oldalára állt Kazány- ÍKn. A bolsevikok a forradal­mi proletáriátusra és a hely­őrség,re támaszkodva fegyve­res felkelést készítettek elő. De ugyanakkor a kazányi el­lenforradalom is összegyűj­tötte erejét, a katonai körzeti parancsnokság köré egyesül­ve. Október 24-én az ellen­­forradalmi vezérkar megpró­bálta lefegyverezni a forra­dalmi csapatokat, hogy elejét vegye a felkelésnek. Ekkor Kazány gyáraiban megszólal­tak a riadót jelző szirénák és megkezdődött a harc. A had­­apródiskolások beásták magu­kat a város közepén és októ­ber 25-én egész nap tartották is magukat. 26-án reggelre a forradalmi munkások és kato­nák az egész város területé­ről kiüldözték az ellenállókat. Közép-Oroszországnak tehát nem minden városában sike- * rült békés úton átvenni a ha- * talmat. Kazányhoz hasonló- • an, Voronyezsben és Szarátov- 2 ban is harcra került sor. A ; mensevik—eszer ellenállást • azonban rövid idő alatt le tud- 2 ták verni a munkások és for- i radalmi katonák. A városok • túlnyomó részében, a Volga- • melléken és az Uralvidéken 2 a szocialista forradalom októ- : bér utolsó napjaira győzött. ; Moszkvában és Petrográdban • még javában folyt a harc, 2 amikor ezen a vidékeken már : büszkén lobogott a szovjet ; hatalom vörös zászlaja. * AZ ORSZÁG peremvidékein : annál súlyosabb harcokban • kellett megtörni az ellenforra­dalom erőit. A szocialista for­radalom erői itt lényegesen gyengébbek voltak; a csekély­számú proletáriátus laza kap­csolatokat tartott fenn a falu­val, a burzsoá ellenforrada­lom ellenben jóval szilárdabb alapokon állt. Tomszk város és a Tomsski Kormányzóság Ideiglenes Forradalmi Bizott­sága október 28-án felhívta a kormányzóság valamennyi polgárát: „keljen egy ember­ként a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjének védelméreA Bizottság kije­lentette, hogy minden erejé­vel igyekszik a szovjetek ke­zébe juttatni a hatalmat. Az ígéretet nem sikerült egy­szerre megvalósítani. Csak 1918 januárjában, makacs har­cok eredményeként kergette szét a Tomszki Szovjet az el­lenforradalmi Területi Dumát és vett át minden halaimat. November 19-én Irkutszk Munkás- és Katonaküldött lei­nek Szovjetjei hosszas harc után határozatot hoztak a ha* talom átvételéről. December 8-án<azonban az ellenforrada­lom megkezdte hadműveleteit a szovjet hatalom ellen. Hét napig folyt elkeseredett harc Irkutszk utcáin. Távolkeleten 1917 végén ve­zették be a szovjet hatalmat. Vlagyivosztok után Haba­rovszkban is győzött a szocia­lista forradalom. A Szovjetek Távolkeleti Határterületi Kongresszusa a szovjetek ha­talmát nyilvánította a ha­­határterületen egyedül érvé­nyes hatalomnak. Az ellenforradalomnak nagy támaszai voltak a kozák had­seregek Bajkálon túl és az Amuri területen. A kozákság vezető rétege mindent elköve­tett, hogy megakadályozza a szovjet hatalom győzelmét. 1918 elején ennek ellenére si­került kivívni a győzelmet mindkét területen. KÜLÖNÖSEN bonyolult kö­rülmények között folyt a harc az ország nemzetiségi vidéke­in. Az Ideiglenes Kormány­nak ezeken a vidékeken nem volt szilárd támasza, mert to­vább folytatta az elnyomó nemzetiségi politikát. De a nemzetiségi burzsoázia és a földbirtokos osztály kímélet­len harcot folytatott a szocia­lista forradalom ellen. Nemze­tiségi vidékeken a foradalom áradata a „nemzeti“ tanácsok és kormányok gátjába ütkö­zött. A forradalom és ellenforra­dalom erői Ukrajnában föld­rajzilag is elhatárolódtak egy­mástól. Ukrajna iparvidékei, elsősorban a Donyec medence a szovjet hatalom bázisának bizonyult. Luganszkban, Bah­­mutban és a Donyec-medence más városaiban a szovjetek már október előtt a bolsevikok oldalán álltak. Az Ideiglenes Kormány megbuktatása után itt nem történt egyéb, csupán formailag is megvalósult, ami gyakorlatban már korábban végbement. Ukrajnában a Központi Ra da köré tömörült burzsoá nacionalisták voltak a szocialista forradalom leg­főbb ellenségei. Október 28-án Kievben kirobbant a felkelés. Az Ideiglenes Kormány olda­lán küzdő hadapródisholdsa­kat és katonai egységeket szétverték. A november 1-re virradó éjszaka a katonai kör­zet vezérkara elmenekült Kievből. A Központi Rada ki­használta a forradalmi erők elapadását és magához ragad­ta a hatalmat. A Nemzeti Rada nemzeti­színű lepel alatt határozottan A. TOLSZTOJ: ellenforradalmi politikát foly­tatott, amíg december 4-én meg nem alakult a Szovjetek Ukrajnai Országos Központi Végrehajtó Bizottsága, amely kinevezte Ukrajna első szov­jet kormányát. MINSZKBEN az ellenforra­dalom katonai túlsúlyra tett szert október 25-re. Ilyen kö­rülmények között, a forradal­mi munkások és katonák szempontjából hátrányos lett volna fegyveres küzdelembe bocsátkozni. Az volt a fő fel­adat, hogy ne engedjenek egyetlen ellenforradalmi csa patot sem Petrográdba és Moszkvába, ahol a forradalom sorsa éppen akkor dőlt el. Ezért a Minszki Szovjet bizo­nyos engedményeket tett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hulláma gyorsan elérte a frontot is. A katonák tömegei, akiket már elcsigá­zott a hosszú, véres háború, örömmel fogadták az Ideigle­nes Kormány bukásának és a szovjet hatalom megalakulá­sának hírét. A tiszti kar azon­ban a burzsoá hatalom párt­ján állt. A hadsereg-bizottsá­gok az eszerek és mensevikek kezén voltak. A legfelső pa­rancsnokok főhadiszállása to­vábbra is az ellenforradalom központja maradt. A Kerensz­­kij- és Krasznov-fcle szovjet­ellenes lázadás leverése után Duhonyin tábornok nevezte ki önmagát főparancsnokká. Hozzálátott, hogy a főhadiszál­lás köré gyűjtse az ellenforra­dalmi csapatokat és azokkal leszámoljon a fiatal szovjet hatalommal. A főhadiszállá­son külföldi missziók tartóz­kodtak és segítségükkel javá­ban folytak az előkészületek Oroszország új kormányának megalakítására. November 18- án a Mogiljovi Forradalmi Katonai Bizottság a város leg­főbb hatalmi szervévé nyilvá­nította magát és kijelentette, hogy magára vállalja a fő­hadiszállás tevékenységének ellenőrzését. Másnap Duho­­nyint letartóztatták. Csaknem valamennyi vezérkari tiszt el­menekült a főhadiszállásról. A SZOVJET HATALOM, miután előbb a két főváros­ban, Péterváron és Moszkvá­ban, az ország központi vidé­kein és azok közelében húzódó frontokon aratott győzelmet, gyorsan elterjedt az egész or­szágban. A megdöntött kizsák­mányoló osztályok nem aka­dályozhatták meg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmét, Menyhárt László Mi legyen a karcagi IJttörőliázzal? Így lakásért nem áldozhatjuk 600 úttörő nevelésének ügyét A . 1 - 1 1 '/II .1 f ' • I A 1- — •_ nr. "I /"» rY r» V* V» TTTsíll»*».« Vl Q TYllÓiff V|Sa A sokak előtt eléggé ismert karcagi Uttönőház a városka kiß keskeny utcájában búvik meg szerényen. Azt hinné az ember, el se találnak ide a pajtások, vagy ha el is jön­nek, biztosan kevesen. Meglepő kép fogad Szerdán délután van, egyet­len szabad napja lenne az Ut­törőháznak, ám ettől függet­lenül, ahogy betérünk, leg­alább 50 torokból hangzik az úttörőköszöntés: r- Elére! Az előszobában őrsi össze­jövetelre készülődnek a kis­lányok, az őrsvezető előtt tiszta íüzetecske, mivelhogy Lővey Sándorról beszélget az őrssel, s e füzetecakébe jegy­zetelte a beszélgetés vázlatát az őrsvezetők őrsének foglal­kozásán. A kiállító teremben egy másik csoport a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom című képkiáhítást szemléli. Nyolcadikos korosztálybeli fiú magyaráz a kisebbeknek, akik példás figyelemmel hallgat­ják szava' A nagyteremben is oly ra­gyogó tisztaság van, hogy még a szőnyegre és félve lép az ember, hiszen megérzi az első pillanatban, akiké ez az ott­hon, nagyon szerethetik, s na­­gyan megbecsülik. Hanem ki­tűnik még valami más is. A pedáns, gondos kiállítás képanyaga a nagy akvárium üvegfalára van ragasztva csak úgy gvengéden, hogy ha más­ra kell a terem (egyébként madárszoba lenne), át lehes­sen alakítaná. A vezetőt keressük lllényi Eléírtért, s az udvar hátsó ré­szébe tartunk. A melegház körül pajtások teszmek-vesznek, az udvar há­tulján pedig mintha színes rr asevilágba toppantunk vol­na be. Mézeskalács-ház Az alacsony épületecske fe­hér oszlopai virág karói« ra hasonlítva tartják a . tetőt. Népmeséi motívumok, sok-sok színárnyalatban az oszlopo­kon itt-ottaház falára is át­futva. Bent a középső szobában ecsettel kezében festeget a mi lllényi Elemérünk, a kar­cagi úttörők Elemér bácsija. — Mézeskalács-házat ren­dezünk be — újságolja öröm­mel; i Ahogy nem is tévedett az ige többesszámában, mert nem ő munkálkodik egyedül, ott vannak körülötte a pajtá­sok, s versengve jelentkeznek az ecsetért. — Majd én, Elemér bácsi. Hadd fessenek csalt, ma­guknak festenek. De még mennyire maguknak. A balol­dali szoba ajtaján máris ott csüng az ákom-bákom betűk­kel rótt cédula: „Befoglalva a Mackó őrsnek.”­Ä másik szobába is csak az ablakon keresztül tekinthe­tünk be, mert a fotó-szakkör lakatot rakott a zárra.­*— Tyúkól volt itt nemrég, úgy alakítottuk át — tejékoz­­tat lllényi elvtárs. — Csak­hogy kevés ez is. Ha minden talpalatnyi helyet kihaszná­lunk is, akkor sincs elegendő helyiség. He még hérem terem lenne! Az egész városban —■ a pártbizottságtól a tanácsig, a szülőktől az úttörőkig — min­denki nagy elismeréssel be­szél az Uttörőház munkájá­ról, lllényi elv-társ munkássá­gáról. S a megyében is úgy tartja mindenki, a szolnoki Uttörőházat már régen le­hagyták a karcagiak, útban vannak az ország egyik leg­jobb úttörőháza cím felé. Több, mint 600 úttörő ne­velése, képzése, szórakoztatá­sa történik ebben a három te­remből álló Uttörőházban 120 őrs szűkös otthona, 19 szakkör munkahelye, 18 ifi­vezető, 4 úttörőcsapatvezető. 8 rajvezető, 13 pedagógus moz­galmi munkájának színtere ez a helyiség. S ha ehhez még hozzávesz­­szük, hogy november 1-től a tanyai úttörőket is behozzák kiubdélutánokra, ugyancsak novembertől itt székel az ..Édesapák, édesanyák az út­törőkért” mozgalom, fogalmat alkothatunk arról, mit kezd­het három teremmel az Uttö­­rőház. A karcagi úttörők előtt pe­dig annyira népszerű az úttö­rő-otthon, hogy szinte éjjel­nappalukat ott töltik, egy-egy rendezvényen 3—400 úttörő jelenik meg. lllényi elvtárs lélegzeni sem tud már az Ut­törőház levegője nélkül. Oda­adó munkájáért a „Munkaér­demrend” kormánykitüntetés tulajdonosa, büszke rá, de DoiGOgaDD vonla, na ua­rom terem lenne; Ha még három terem len-* ne! Akkor a kiállítást két he­lyiségben rendezték volna meg, hiszen bőséges képanya­got beszereztek. Kisdobos-ott­hont létesítenének (velük is foglalkozni kell), szobát ren­deznének be az úttörővezető pedagógusok, iíivezetők (mert egyéb foglalkozású ifjakat is bekapcsoltak az úttörő mun­kába) számára, lenne játék­szoba, mackókkal és gyer­mekjátékokkal felszerelve; Helyet kapnának az őrsök őr­si foglalkozásokra, egyszóval; Hej, mi mindent meg tudnánk valósítani, Tui felsza­badulna az a három terem —i sóhajtozik Illényi elvtárs; Az ellenforradalom a gyermekek ellen Deliét mi Is történt azzal a három teremmel? Az a három terem, amiről annyi szó esik, ami sokmindennek a gátja, s amiben lakás van jelenleg, mindig is az Uttörőházhoz tartozott, egészen az ellenfor­radalomig. A Danka István-fele ellen­­forradalmár gazemberek vi­szont nagyon is jól tudták, hogy az ifjúság kommunista nevelésének legnagyszerűbb iskolája az úttörő-mozgalom. Amellett, hogy többmillió fo­rintos kárt okoztak a város­nak, legsötétebb tevékenysé­geik közé tartozott az Úttörő­höz, s más hasonló intézmé­nyek felszámolása. Két részre osztották az Ut­­törőházat. Az egyik részéből lakás lett, a másik felét át­adták a szociáldemokrata pártnak, hogy rendezzék be párthelyiEégnek. A szociálde­mokraták nem költöztek be. A három terembe viszont — mivel kiutalták számára — berendezte lakását Sipos Béla tanító, aki ezt szíveden át­adná, hogy ha kap helyette másikat; A Danka Istvánoknak sze­rencsére hamarosan letört a szarva (bár még mindig sza­badon jár), nem sikerült tönkretenniük a karcagi út­törők jövőjét, átkos uralmuk, intézkedéseik hatása viszont még ma is akadályozza a‘kar­cagi Uttörőház munkáját. Vissza kell adni a termeket Abban mindenki egyetért, tarthatatlan tovább tűrni az Uttörőház megcsonkítását, így vélekedik a pártbizottság is, a tanács is. A karcagi tanácsot dicsérni lehet, úgy szívén viseli az út­törők gondjait. A tanács adott tüzelőt az úttörőknek, felsze­relésekre UO ezer forintot jut­tat évenként, Tóth István ta­nácstitkár maga is tagja a városi úttörőelnökségnek. Szóval megad a tanács mindent, csak a lakás kitele­pítését nem tudta még elin­tézni eddig. Viszont tovább halogatni nem lehet az ügyet. Hamarosan itt a téli szünidő. Az Uttörőháznak nagy ter­vei vannak erre az időszakra. Ha a tanács nem segít, akkor bizony a legnagyobb erőfeszí­tés mellett is csak terv marad a téli foglalkoztatás. Hatszáz (és a jövőben még több) úttörő ügvéről van szó, határozottnak kell lennie a tanácsnak. ígérik, úgy is lesz. Azt várjuk, úgy is legyen; Borzák Lajos Megnyitották Karcagon a szoviet filmhetet i Csütörtökön este zsúfolásig > ; megtelt nézőtér előtt, ünne­pélyes keretek között nyitot­ták meg a szovjet film ünne­­pét a karcagi moziban. A díszelőadáson részt vett a pártbizottság, a tanács vég­rehajtó bizottsága, a gimná­zium, a rizshántoló malom, a honvédség és a rendőrség dolgozóinak küldöttsége. — Ünnepi beszédet Bíró László, a tanács művelődési felügyelője mondott, QOLQOIÄ as (30.) Mindannyian a színpad hátterébe néztek, ahol az európai Oroszország óriási térképe függött — külön­böző színű körökkel és karikákkal — amely csaknem egész felületét elfoglalta. A térkép előtt, télikabátban, sapka nélkül állt egy kis ember, nagy homlokáról hátra­fésült haja árnyékot vetett a térképre. Kezében hosszú biliárd-dákót tartott és sűrű szemöldökét fel-felrántva, a pálca végével rámutatott hol az egyik, hol a másik szí­nes karikára, amely nyomban olyan éles fényre gyűlt, hogy felcsillant a páholysorok sápadt aranya, és látha­tóvá lettek a sovány arcok, a figyelemtől tágra nyílt ezernek. A férfi magas hangja jól hallatszott a feszült csendben: — Minálunk, csupán az európai Oroszországban, sok trillió púd tőzeg van. Ezzel évszázadokra el vagyunk látva. A tőzeg helyi fűtőanyag. Egy gyeszjatyina tőzege« mocsár huszonötször annyi hőenergiát ad, mint egy gyeszjatyina erdő. Elsősorban a tőzeg', majd pedig a fe­hér- és a feketeszén az, ami eldönti a forradalmi építke­zés előttünk álló problémáit. Mert az a forradalom, amely csak a harcmezőkön győzött és nem tért át nyom­ban eszméinek reális megvalósítására, elül, mint a szá­guldó szélvész. Vlagyimir Iljics Lenin, aki itt ül közöt­tünk, ő sugalmazta mai előadásomat, ő mutatta meg az építőforradalom fő irányvonalát: a kommunizmus egyenlő: szovjethatalom plusz villamosítás..! — Hol van Lenin? — kérdezte Kátya az ötödik eme­let magasságából. Roscsin, aki a kezében tartotta és egy pillanatra sem eresztette el Kátya vézna, kis kezét, szin­tén suttogva válaszolt: — Ott ül, fekete kabátban, látod, gyorsan ír vala­mit, most felemeli a fejét és a cédulát átdobja az asztal végébe ..; Ö az;;. A másik oldalon pedig az a sovány, fekete bajuszos, az Sztálin, tudod, aki Gyenyikint meg­verte .;. Az előadó tovább beszélt: — Ott, ahol Oroszhon ősi rengetegeiben milliárd pudszámra hever a tőzeg, ahol vízzuhatag ömlik vagy bővizű folyam hömpölyög lefelé, mindenütt felépítjük az glektronios vízműveket, a _ társadalmasítptt munkának ezeket az igazi világító tornyait. Oroszország minden­korra megszabadult a kizsákmányolóktól, a mi felada­tunk', hogy villanyos tábortüzek ki nem hunyó fényével világítsuk meg. A munka, ami hajdan átok volt, így örömmé válik. Fölemelte a mutalópálcát és megmutatta a leendő villanyenergiaközpontokat, kirajzolta a térképen azokat a területeket, amelyekre az új civilizáció kiterjed, és a pálcája nyomán a Uöröcskék felragyoglak és mint a csil­lagok tündököltek az óriá6i színpadon. Hogy pár pilla­natig így kivilágíthassák a térképet, a moszkvai villany­központnak minden energiakészletét ide kellett összpon­tosítania, még a Kremlben, a népbiztosok dolgozószobái­ban is kicsavarták az összes villanykörtéket, kivéve egy tizenhat gyertyás kis égőt. A hallgatók, akiknek csak a kenyérjegyre aznap kiadott maréknyi zab volt vedlett katonaköpenyük, vi­seltes bekecsük zsebében, lélegzetüket visszafojtva hall­gatták a káprázatos, de reálisan megvalósítható tervet, az alkotás útjára lépő forradalom ragyogó perspektíváit. Tyelegin halkan mondotta Dásának: — Tartalmas előadás. Én jól ismerem ezt a Krzsi­­zsanovszkij mérnököt. Na, legyen csak vége a háború­inak, visszamegyek az üzembe, nekem Is van egypár gon­dolatom ..; Dasenykám, borzasztóan szeretnék már dol­gozni.;; Ha meglesz ez az energiabázis, hihetetlen, mi mindent fogunk létrehozni..-. Nem is tudjuk, hogy miLyen gazdagok vagyunk! Ha egy ilyen gépezetet igazi színvo­nalra hozunk, mit nekünk Amerika! Mi gazdagabbak vagyunk.;; Elmegyünk együtt az Uraiba, jó? Dá&a Ivánnak: — Faházikóban fogunk lakni, tiszta lesz, mint az arany, jó gyantaszagú, nagy ablakokkal.:: Téli reggelen lobogni fog a kandallóban a tűz. Roscsin Kátya fülébe súgta: — Tudod, milyen értelmet nyer a mi rengeteg erő­feszítésünk, a kiontott vér, az a megmérhetetlen, a mér­hetetlenül sok, 6zó nélkül elviselt szenvedés;,: Átala­kítjuk az egész világot, hogy jó legyen, érted? Itt, eboen a teremben most mindenki kész az életét odaadni ezért...» Ez nem üres szó, mindegyik megmutathatja a sebhelyeit,! a puskagolyó kékes nyomát a testén.;; És ez az én ha­zám .;. Oroszország;. Ez a sors döntése — mondotta a térképnél álló férfi] és úgy támaszkodott a mutatópálcára, mintha kopjaí volna. — Mi itt, a barikádon innen azért küzdöttünk.! mert egyszer s mindenkorra végét akarjuk vetni annak,; hogy az ember az embert kizsákmányolhassa. • ~ y £ G E — %

Next

/
Thumbnails
Contents