Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-02 / 258. szám

Negyven évvel ezelőtt»*»

Hogyan győzött a forradalom az egész országban?

A NAGY OKTÓBERI Szocialista Forradalom rövid idő alatt győzött az egész országban. 1917 november közepére Oroszország városainak többségében már megteremtették a szovjet hatalmat, 1918 februárjára pedig — néhány terület kivételével — az ország egésze a szovjet hatalom oldalára állt. Az erőviszonyok nem mindenütt voltak egnformák és ezért különféleképpen teremtődött meg a szovjet hatalom. Az ország ipari városaiban a legkisebb megrázkódtatásokkal, leggyorsabban végrehajtott ík a hatalom átvételét. Itt már október előtt a bolsevikokat követte a szovjetek többsége és az ellenforradalomnak vem voltak megfelelő erői komoly ellenállásra.

Október 25-én este az Orjehovo-zujevi Szovjet — mihelyt megérkezett a pelrográdi szocialista forradalom győzelmének híre — helyi hatósággá nyilvánította magát és megválasztotta a forradalmi központot. Ugyanazon a napon magához ragadta a hatalmat a Podolyszki Szovjet is. Állandó kapcsolatot tartott fenn Moszkvával és 1500 főnyi fegyveres osztagot küldött segítségére. Ugyancsak vérontás nélkül ment át a hatalom a szovjetek kezébe a Volgamellék és az uráli városok többségében. Azokban a városokban, ahol a szovjetek nem a tömegek hangulatát tükrözték, mert a mensevikek és eszerek kezében voltak, a tömegek követelésére a szovjeteket újraválasztották.

MAKACS HARC fejlődött ki Nyizsnij-Novgoradban és Kazányban is. A Munkások és Katonaküldöttek Szovjetje még szeptemberben a bolsepikok oldalára állt Kazány- ÍKn. A bolsevikok a forradalmi proletáriátusra és a helyőrség,re támaszkodva fegyveres felkelést készítettek elő. De ugyanakkor a kazányi ellenforradalom is összegyűjtötte erejét, a katonai körzeti parancsnokság köré egyesülve. Október 24-én az ellenforradalmi vezérkar megpróbálta lefegyverezni a forradalmi csapatokat, hogy elejét vegye a felkelésnek. Ekkor Kazány gyáraiban megszólaltak a riadót jelző szirénák és megkezdődött a harc. A hadapródiskolások beásták magukat a város közepén és október 25-én egész nap tartották is magukat. 26-án reggelre a forradalmi munkások és katonák az egész város területéről kiüldözték az ellenállókat.

Közép-Oroszországnak tehát nem minden városában sike- * rült békés úton átvenni a ha- * talmat. Kazányhoz hasonló- • an, Voronyezsben és Szarátov- 2 ban is harcra került sor. A ; mensevik—eszer ellenállást • azonban rövid idő alatt le tud- 2 ták verni a munkások és for- i radalmi katonák. A városok • túlnyomó részében, a Volga- • melléken és az Uralvidéken 2 a szocialista forradalom októ- : bér utolsó napjaira győzött. ; Moszkvában és Petrográdban • még javában folyt a harc, 2 amikor ezen a vidékeken már : büszkén lobogott a szovjet ; hatalom vörös zászlaja. *

AZ ORSZÁG peremvidékein : annál súlyosabb harcokban • kellett megtörni az ellenforradalom erőit. A szocialista forradalom erői itt lényegesen gyengébbek voltak; a csekélyszámú proletáriátus laza kapcsolatokat tartott fenn a faluval, a burzsoá ellenforradalom ellenben jóval szilárdabb alapokon állt. Tomszk város és a Tomsski Kormányzóság Ideiglenes Forradalmi Bizottsága október 28-án felhívta a kormányzóság valamennyi polgárát: „keljen egy emberként a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjének védelméreA Bizottság kijelentette, hogy minden erejével igyekszik a szovjetek kezébe juttatni a hatalmat. Az ígéretet nem sikerült egyszerre megvalósítani. Csak 1918 januárjában, makacs harcok eredményeként kergette szét a Tomszki Szovjet az ellenforradalmi Területi Dumát és vett át minden halaimat. November 19-én Irkutszk Munkás- és Katonaküldött leinek Szovjetjei hosszas harc után határozatot hoztak a ha*

talom átvételéről. December 8-án<azonban az ellenforradalom megkezdte hadműveleteit a szovjet hatalom ellen. Hét napig folyt elkeseredett harc Irkutszk utcáin.

Távolkeleten 1917 végén vezették be a szovjet hatalmat. Vlagyivosztok után Habarovszkban is győzött a szocialista forradalom. A Szovjetek Távolkeleti Határterületi Kongresszusa a szovjetek hatalmát nyilvánította a hahatárterületen egyedül érvényes hatalomnak.

Az ellenforradalomnak nagy támaszai voltak a kozák hadseregek Bajkálon túl és az Amuri területen. A kozákság vezető rétege mindent elkövetett, hogy megakadályozza a szovjet hatalom győzelmét. 1918 elején ennek ellenére sikerült kivívni a győzelmet mindkét területen. KÜLÖNÖSEN bonyolult körülmények között folyt a harc az ország nemzetiségi vidékein. Az Ideiglenes Kormánynak ezeken a vidékeken nem volt szilárd támasza, mert tovább folytatta az elnyomó nemzetiségi politikát. De a nemzetiségi burzsoázia és a földbirtokos osztály kíméletlen harcot folytatott a szocialista forradalom ellen. Nemzetiségi vidékeken a foradalom áradata a „nemzeti“ tanácsok és kormányok gátjába ütközött.

A forradalom és ellenforradalom erői Ukrajnában földrajzilag is elhatárolódtak egymástól. Ukrajna iparvidékei, elsősorban a Donyec medence a szovjet hatalom bázisának bizonyult. Luganszkban, Bahmutban és a Donyec-medence más városaiban a szovjetek már október előtt a bolsevikok oldalán álltak. Az Ideiglenes Kormány megbuktatása után itt nem történt egyéb, csupán formailag is megvalósult, ami gyakorlatban már korábban végbement. Ukrajnában a Központi Ra da köré tömörült burzsoá nacionalisták voltak a szocialista forradalom legfőbb ellenségei. Október 28-án Kievben kirobbant a felkelés. Az Ideiglenes Kormány oldalán küzdő hadapródisholdsakat és katonai egységeket szétverték. A november 1-re virradó éjszaka a katonai körzet vezérkara elmenekült Kievből. A Központi Rada kihasználta a forradalmi erők elapadását és magához ragadta a hatalmat.

A Nemzeti Rada nemzetiszínű lepel alatt határozottan

A. TOLSZTOJ:

ellenforradalmi politikát folytatott, amíg december 4-én meg nem alakult a Szovjetek Ukrajnai Országos Központi Végrehajtó Bizottsága, amely kinevezte Ukrajna első szovjet kormányát.

MINSZKBEN az ellenforradalom katonai túlsúlyra tett szert október 25-re. Ilyen körülmények között, a forradalmi munkások és katonák szempontjából hátrányos lett volna fegyveres küzdelembe bocsátkozni. Az volt a fő feladat, hogy ne engedjenek egyetlen ellenforradalmi csa patot sem Petrográdba és Moszkvába, ahol a forradalom sorsa éppen akkor dőlt el. Ezért a Minszki Szovjet bizonyos engedményeket tett.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hulláma gyorsan elérte a frontot is. A katonák tömegei, akiket már elcsigázott a hosszú, véres háború, örömmel fogadták az Ideiglenes Kormány bukásának és a szovjet hatalom megalakulásának hírét. A tiszti kar azonban a burzsoá hatalom pártján állt. A hadsereg-bizottságok az eszerek és mensevikek kezén voltak. A legfelső parancsnokok főhadiszállása továbbra is az ellenforradalom központja maradt. A Kerenszkij- és Krasznov-fcle szovjetellenes lázadás leverése után Duhonyin tábornok nevezte ki önmagát főparancsnokká. Hozzálátott, hogy a főhadiszállás köré gyűjtse az ellenforradalmi csapatokat és azokkal leszámoljon a fiatal szovjet hatalommal. A főhadiszálláson külföldi missziók tartózkodtak és segítségükkel javában folytak az előkészületek Oroszország új kormányának megalakítására. November 18- án a Mogiljovi Forradalmi Katonai Bizottság a város legfőbb hatalmi szervévé nyilvánította magát és kijelentette, hogy magára vállalja a főhadiszállás tevékenységének ellenőrzését. Másnap Duhonyint letartóztatták. Csaknem valamennyi vezérkari tiszt elmenekült a főhadiszállásról.

A SZOVJET HATALOM, miután előbb a két fővárosban, Péterváron és Moszkvában, az ország központi vidékein és azok közelében húzódó frontokon aratott győzelmet, gyorsan elterjedt az egész országban. A megdöntött kizsákmányoló osztályok nem akadályozhatták meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét,

Menyhárt László

Mi legyen a karcagi IJttörőliázzal?

Így lakásért nem áldozhatjuk 600 úttörő nevelésének ügyét

A . 1 - 1 1 '/II .1 f ' • I A 1- — •_ nr. "I /"» rY r» V* V» TTTsíll»*».« Vl Q TYllÓiff V|Sa

A sokak előtt eléggé ismert karcagi Uttönőház a városka kiß keskeny utcájában búvik meg szerényen. Azt hinné az ember, el se találnak ide a pajtások, vagy ha el is jönnek, biztosan kevesen.

Meglepő kép fogad

Szerdán délután van, egyetlen szabad napja lenne az Uttörőháznak, ám ettől függetlenül, ahogy betérünk, legalább 50 torokból hangzik az úttörőköszöntés:

r- Elére!

Az előszobában őrsi összejövetelre készülődnek a kislányok, az őrsvezető előtt tiszta íüzetecske, mivelhogy Lővey Sándorról beszélget az őrssel, s e füzetecakébe jegyzetelte a beszélgetés vázlatát az őrsvezetők őrsének foglalkozásán.

A kiállító teremben egy másik csoport a Nagy Októberi Szocialista Forradalom című képkiáhítást szemléli. Nyolcadikos korosztálybeli fiú magyaráz a kisebbeknek, akik példás figyelemmel hallgatják szava'

A nagyteremben is oly ragyogó tisztaság van, hogy még a szőnyegre és félve lép az ember, hiszen megérzi az első pillanatban, akiké ez az otthon, nagyon szerethetik, s nagyan megbecsülik. Hanem kitűnik még valami más is.

A pedáns, gondos kiállítás képanyaga a nagy akvárium üvegfalára van ragasztva csak úgy gvengéden, hogy ha másra kell a terem (egyébként madárszoba lenne), át lehessen alakítaná.

A vezetőt keressük lllényi Eléírtért, s az udvar hátsó részébe tartunk.

A melegház körül pajtások teszmek-vesznek, az udvar hátulján pedig mintha színes rr asevilágba toppantunk volna be.

Mézeskalács-ház

Az alacsony épületecske fehér oszlopai virág karói« ra hasonlítva tartják a . tetőt. Népmeséi motívumok, sok-sok színárnyalatban az oszlopokon itt-ottaház falára is átfutva.

Bent a középső szobában ecsettel kezében festeget a mi lllényi Elemérünk, a karcagi úttörők Elemér bácsija.

— Mézeskalács-házat rendezünk be — újságolja örömmel; i

Ahogy nem is tévedett az ige többesszámában, mert nem ő munkálkodik egyedül, ott vannak körülötte a pajtások, s versengve jelentkeznek az ecsetért.

— Majd én, Elemér bácsi.

Hadd fessenek csalt, maguknak festenek. De még mennyire maguknak. A baloldali szoba ajtaján máris ott csüng az ákom-bákom betűkkel rótt cédula:

„Befoglalva a Mackó őrsnek.”Ä másik szobába is csak az ablakon keresztül tekinthetünk be, mert a fotó-szakkör lakatot rakott a zárra.*— Tyúkól volt itt nemrég, úgy alakítottuk át — tejékoztat lllényi elvtárs. — Csakhogy kevés ez is. Ha minden talpalatnyi helyet kihasználunk is, akkor sincs elegendő helyiség.

He még hérem terem lenne!

Az egész városban —■ a pártbizottságtól a tanácsig, a szülőktől az úttörőkig — mindenki nagy elismeréssel beszél az Uttörőház munkájáról, lllényi elv-társ munkásságáról. S a megyében is úgy tartja mindenki, a szolnoki Uttörőházat már régen lehagyták a karcagiak, útban vannak az ország egyik legjobb úttörőháza cím felé.

Több, mint 600 úttörő nevelése, képzése, szórakoztatása történik ebben a három teremből álló Uttörőházban 120 őrs szűkös otthona, 19 szakkör munkahelye, 18 ifivezető, 4 úttörőcsapatvezető. 8 rajvezető, 13 pedagógus mozgalmi munkájának színtere ez a helyiség.

S ha ehhez még hozzáveszszük, hogy november 1-től a tanyai úttörőket is behozzák kiubdélutánokra, ugyancsak novembertől itt székel az ..Édesapák, édesanyák az úttörőkért” mozgalom, fogalmat alkothatunk arról, mit kezdhet három teremmel az Uttörőház.

A karcagi úttörők előtt pedig annyira népszerű az úttörő-otthon, hogy szinte éjjelnappalukat ott töltik, egy-egy rendezvényen 3—400 úttörő jelenik meg. lllényi elvtárs lélegzeni sem tud már az Uttörőház levegője nélkül. Odaadó munkájáért a „Munkaérdemrend” kormánykitüntetés tulajdonosa, büszke rá, de

DoiGOgaDD vonla, na uarom terem lenne;

Ha még három terem len-* ne! Akkor a kiállítást két helyiségben rendezték volna meg, hiszen bőséges képanyagot beszereztek. Kisdobos-otthont létesítenének (velük is foglalkozni kell), szobát rendeznének be az úttörővezető pedagógusok, iíivezetők (mert egyéb foglalkozású ifjakat is bekapcsoltak az úttörő munkába) számára, lenne játékszoba, mackókkal és gyermekjátékokkal felszerelve; Helyet kapnának az őrsök őrsi foglalkozásokra, egyszóval;

Hej, mi mindent meg tudnánk valósítani, Tui felszabadulna az a három terem —i sóhajtozik Illényi elvtárs;

Az ellenforradalom

a gyermekek ellen

Deliét mi Is történt azzal a három teremmel? Az a három terem, amiről annyi szó esik, ami sokmindennek a gátja, s amiben lakás van jelenleg, mindig is az Uttörőházhoz tartozott, egészen az ellenforradalomig.

A Danka István-fele ellenforradalmár gazemberek viszont nagyon is jól tudták, hogy az ifjúság kommunista nevelésének legnagyszerűbb iskolája az úttörő-mozgalom. Amellett, hogy többmillió forintos kárt okoztak a városnak, legsötétebb tevékenységeik közé tartozott az Úttörőhöz, s más hasonló intézmények felszámolása.

Két részre osztották az Uttörőházat. Az egyik részéből lakás lett, a másik felét átadták a szociáldemokrata pártnak, hogy rendezzék be párthelyiEégnek. A szociáldemokraták nem költöztek be. A három terembe viszont — mivel kiutalták számára — berendezte lakását Sipos Béla tanító, aki ezt szíveden átadná, hogy ha kap helyette másikat;

A Danka Istvánoknak szerencsére hamarosan letört a szarva (bár még mindig szabadon jár), nem sikerült tönkretenniük a karcagi úttörők jövőjét, átkos uralmuk, intézkedéseik hatása viszont még ma is akadályozza a‘karcagi Uttörőház munkáját.

Vissza kell adni a termeket

Abban mindenki egyetért, tarthatatlan tovább tűrni az Uttörőház megcsonkítását, így vélekedik a pártbizottság is, a tanács is.

A karcagi tanácsot dicsérni lehet, úgy szívén viseli az úttörők gondjait. A tanács adott tüzelőt az úttörőknek, felszerelésekre UO ezer forintot juttat évenként, Tóth István tanácstitkár maga is tagja a városi úttörőelnökségnek.

Szóval megad a tanács mindent, csak a lakás kitelepítését nem tudta még elintézni eddig. Viszont tovább halogatni nem lehet az ügyet. Hamarosan itt a téli szünidő. Az Uttörőháznak nagy tervei vannak erre az időszakra. Ha a tanács nem segít, akkor bizony a legnagyobb erőfeszítés mellett is csak terv marad a téli foglalkoztatás.

Hatszáz (és a jövőben még több) úttörő ügvéről van szó, határozottnak kell lennie a tanácsnak.

ígérik, úgy is lesz.

Azt várjuk, úgy is legyen;

Borzák Lajos

Megnyitották Karcagon a szoviet filmhetet

i Csütörtökön este zsúfolásig

>

; megtelt nézőtér előtt, ünnepélyes keretek között nyitották meg a szovjet film ünnepét a karcagi moziban.

A díszelőadáson részt vett a pártbizottság, a tanács végrehajtó bizottsága, a gimnázium, a rizshántoló malom, a honvédség és a rendőrség dolgozóinak küldöttsége.

— Ünnepi beszédet Bíró László, a tanács művelődési felügyelője mondott,

QOLQOIÄ as

(30.)

Mindannyian a színpad hátterébe néztek, ahol az európai Oroszország óriási térképe függött — különböző színű körökkel és karikákkal — amely csaknem egész felületét elfoglalta. A térkép előtt, télikabátban, sapka nélkül állt egy kis ember, nagy homlokáról hátrafésült haja árnyékot vetett a térképre. Kezében hosszú biliárd-dákót tartott és sűrű szemöldökét fel-felrántva, a pálca végével rámutatott hol az egyik, hol a másik színes karikára, amely nyomban olyan éles fényre gyűlt, hogy felcsillant a páholysorok sápadt aranya, és láthatóvá lettek a sovány arcok, a figyelemtől tágra nyílt ezernek.

A férfi magas hangja jól hallatszott a feszült csendben:

— Minálunk, csupán az európai Oroszországban, sok trillió púd tőzeg van. Ezzel évszázadokra el vagyunk látva. A tőzeg helyi fűtőanyag. Egy gyeszjatyina tőzege« mocsár huszonötször annyi hőenergiát ad, mint egy gyeszjatyina erdő. Elsősorban a tőzeg', majd pedig a fehér- és a feketeszén az, ami eldönti a forradalmi építkezés előttünk álló problémáit. Mert az a forradalom, amely csak a harcmezőkön győzött és nem tért át nyomban eszméinek reális megvalósítására, elül, mint a száguldó szélvész. Vlagyimir Iljics Lenin, aki itt ül közöttünk, ő sugalmazta mai előadásomat, ő mutatta meg az építőforradalom fő irányvonalát: a kommunizmus egyenlő: szovjethatalom plusz villamosítás..!

— Hol van Lenin? — kérdezte Kátya az ötödik emelet magasságából. Roscsin, aki a kezében tartotta és egy pillanatra sem eresztette el Kátya vézna, kis kezét, szintén suttogva válaszolt:

— Ott ül, fekete kabátban, látod, gyorsan ír valamit, most felemeli a fejét és a cédulát átdobja az asztal végébe ..; Ö az;;. A másik oldalon pedig az a sovány, fekete bajuszos, az Sztálin, tudod, aki Gyenyikint megverte .;.

Az előadó tovább beszélt:

— Ott, ahol Oroszhon ősi rengetegeiben milliárd pudszámra hever a tőzeg, ahol vízzuhatag ömlik vagy bővizű folyam hömpölyög lefelé, mindenütt felépítjük az glektronios vízműveket, a _ társadalmasítptt munkának

ezeket az igazi világító tornyait. Oroszország mindenkorra megszabadult a kizsákmányolóktól, a mi feladatunk', hogy villanyos tábortüzek ki nem hunyó fényével világítsuk meg. A munka, ami hajdan átok volt, így örömmé válik.

Fölemelte a mutalópálcát és megmutatta a leendő villanyenergiaközpontokat, kirajzolta a térképen azokat a területeket, amelyekre az új civilizáció kiterjed, és a pálcája nyomán a Uöröcskék felragyoglak és mint a csillagok tündököltek az óriá6i színpadon. Hogy pár pillanatig így kivilágíthassák a térképet, a moszkvai villanyközpontnak minden energiakészletét ide kellett összpontosítania, még a Kremlben, a népbiztosok dolgozószobáiban is kicsavarták az összes villanykörtéket, kivéve egy tizenhat gyertyás kis égőt.

A hallgatók, akiknek csak a kenyérjegyre aznap kiadott maréknyi zab volt vedlett katonaköpenyük, viseltes bekecsük zsebében, lélegzetüket visszafojtva hallgatták a káprázatos, de reálisan megvalósítható tervet, az alkotás útjára lépő forradalom ragyogó perspektíváit.

Tyelegin halkan mondotta Dásának:

— Tartalmas előadás. Én jól ismerem ezt a Krzsizsanovszkij mérnököt. Na, legyen csak vége a háborúinak, visszamegyek az üzembe, nekem Is van egypár gondolatom ..; Dasenykám, borzasztóan szeretnék már dolgozni.;; Ha meglesz ez az energiabázis, hihetetlen, mi mindent fogunk létrehozni..-. Nem is tudjuk, hogy miLyen gazdagok vagyunk! Ha egy ilyen gépezetet igazi színvonalra hozunk, mit nekünk Amerika! Mi gazdagabbak vagyunk.;; Elmegyünk együtt az Uraiba, jó?

Dá&a Ivánnak:

— Faházikóban fogunk lakni, tiszta lesz, mint az arany, jó gyantaszagú, nagy ablakokkal.:: Téli reggelen lobogni fog a kandallóban a tűz.

Roscsin Kátya fülébe súgta:

— Tudod, milyen értelmet nyer a mi rengeteg erőfeszítésünk, a kiontott vér, az a megmérhetetlen, a mérhetetlenül sok, 6zó nélkül elviselt szenvedés;,: Átalakítjuk az egész világot, hogy jó legyen, érted? Itt, eboen a teremben most mindenki kész az életét odaadni ezért...» Ez nem üres szó, mindegyik megmutathatja a sebhelyeit,! a puskagolyó kékes nyomát a testén.;; És ez az én hazám .;. Oroszország;.

Ez a sors döntése — mondotta a térképnél álló férfi] és úgy támaszkodott a mutatópálcára, mintha kopjaí volna. — Mi itt, a barikádon innen azért küzdöttünk.! mert egyszer s mindenkorra végét akarjuk vetni annak,; hogy az ember az embert kizsákmányolhassa.

• ~ y £ G E —

%