Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-02 / 258. szám

Lesz-e útja hét mezőtúri tsz-nek? Ha nagyon a / r Nekibúsult levelet kaptunk a minap Székely István fő­könyvelő tollából. Levelezőnk elpanaszolja, hogy hét mező­túri tsz — kb. 12 ezer kát. hold területtel — három esz­tendeje várja, hogy a feléjük telv ergo tíz kilométer hosszú sár- és rög-kígyó úttá változ­zék. De hol az a Szent György lovag, ki le tudná bírni ezt a göröngysárkányt? :: Az út megépítése súlyos milliókba kerül; erre — elő­reláthatólag még jópár évig nincs fedezet. Más megoldást kell keresni) Felkerestem dr. Molnár Lászlót, a Cellulózegyár ve­gyészmérnökét, akiről köztu­domású, hogy esztendeje si­keres portalanítás! kísérlete­ket végzett szennylúggal. Ez a cellulózgyártás egyik mel­lékterméke. Hátha nemcsak porfcalanítani lehetne ezzel az anyaggal, de építeni is? : : 3 — Meg kell próbálni! -— helyesel Mohiár dr. — Véle­ményem sprint egy párszáz méteres kísérleti út építésével kellene a dolgot kezdeni. Va­lószínűnek látszik, hogy mész­­huUadék és sóder hozzáadásá­val a szennylúgben igen hasz­nos anyagra találnának a kí­sérletezők. Pénzbe sem kerül­ne; naponta kb. 12 köbméter folyik le a Tiszába. <— A halászok bánatára1 — Jegyzem meg. —> Adnának is nekem a pa­pírgyári horgászok! — nevet Molnár dr. — A szennylúgot a papírgyártásnál keletkező savas szennyvízzel elegyítjük, s csak derítés után engedjük a folyóba. így nem tesz kárt. Sporthorgászaink nevében 5s megnyugodva kerestem fel Bátaszéki Istvánt, ^ Köztisz­tasági Vállalat igazgatóját. — A szuljid-szennylúggal rrár tavaly kísérleteztünk — mondja — s a portalanításban kitűnő tapasztalatokra tet­tünk szert. Egyszeri belocso­­lás kb. két hétre biztosítja nagyforgalmú makadám-utak portalanságát. Még e héten fel kívánom venni a kapcso­latot a cellulózgyárral és a Megyei Tanács VB-vel: tud­­jók-e biztosítani egy kb. 15— 20 lcöbméteres hűtőtartály üzembehelyezését. Ha igen: jövőre már sokkal egészsége­sebbek lesznek útjaink. Az út­építésről talán kérdezzük meg Fehérvári elvtársat — ajánlja előzékenyen —» ő a közel­karják, igen... múltban foglalkozott ezzel a kérdéssel. — Mintegy két hete jártam Debrecenben — veszi át a szót Fehérvári Imre részleg­­vezető. — Ott nagyobb kísér­leti útszakaszon láttam Cser­­venka elvtárs találmányát. A szakértők óriási jövőt jósol­nak ennek, mert míg a leghit­ványabban elkészített maka­dámút is 60—70 forintba ka­rül négyzetmtéerenként, az úi technológiával épített út csak 18—20 forintba — sokkal jobb minőség melletti Megtudjuk, hogy a szulfid­­szennylúgot bizonyos vegyi folyamatoknak vetik alá, mi­előtt az építésre felhasznál­nák. A megépítendő útsza­kaszt először szabályozható fix ekével egyenletes mély­ségben felszántják, majd tár­csa segítségével aprózzák. Ek­kor kerül sor a szulfid-lúggal törléntő befecskendezésre. Az tg” kezelt "terület ezután mészpermetet kap, majd gu­mihengerrel hengerelik. Más — különösen nagyobb súlyú — henger nem felel meg erre a célra. Fehérvári részlegvezető elv­­társ elmondotta még, hogy az Építéstudományi Intézet he­lyettes vezetője az ő fülehal­­latára tett ígéretet: biztosítani fogják az eszközöket az új­rendszerű utak építéséhez. Már a tavaszon Szolnok me­gyében is többhelyütt létesí­tenek kísérleti útszakaszokat. Ajánljanak fel az érdekelt mezőtúri tsz-ek segítséget az útépítéshez; Ez a kérdésnek egyik része. A másik az, hogy éveken át számos nyilatkozat, javaslat hangzott el a papírgyári szennylúg hasznosítására. Amióta csak a Cellulózegyár üzemben 'van, minden évben tárgyalgatnak erről; No, de most már ennél to­vább kell mennünk. Tárgyal­­gatusból még egyetlen kilo­méter út nem épült meg sem Szolnok megyében, sem má­sutt. Ha a Megyei Tanács VB mezőgazdasági osztálya, — amelynek egyik csoportja a tsz-ek útépítésével is foglal­kozik — megszívleli a javas­latot, a rendelkezésére álló csekély összegből az új mód­szerek felhasználásával na­gyobb útszakasz építésére lesz lehetőség. Hisszük, hogy nem is zárkóznak el e probléma gyors megoldása elől; TAGGYŰLÉST TARTOTTAK, SZiNHáZI NOTESZ 1 A megye határain túl a szolnoki kisiparosok Harcolunk a spekulánsok és kontárok ellen — Nem „ügyeskedéssel", hanem becsületes munkából akarunk élni — Rövid, de értelmes beszámo­lóban tájékoztatta a KIOSZ helyi titkára, Polacsek Mik­lós a tagságot a vezetőség egyéves munkájáról. Ugyan­is az utolsó taggyűlés az el­lenforradalom idején volt,— s mint mondta—.akkor egy­két kisiparos elragadtatta magát. Nem tudott józanul gondolkozni. Azóta igen ne­héz feladatokat kellett meg­oldani, hogy ezt a taggyűlést megtarthassuk; A Kádár kormány rende­letéivel segítette a kisiparo­sokat. Ma nem az anyag hiánya a baj, mert jóval bő­ségesebb a kiutalás, mint az­előtt. De mégis vannak olyan kisiparosok, akik neheztel­nek, mert pénztárkönyvet kell vezetni és az árvetések nem nőhetnek az égig. Sok­szor egyesek a büntetendő cselekményig eljutnak, mert gyorsan akarnak gazdagodni. Ezek az egyének a becsüle­tes. a többségben lévő kis­iparosokat járatják le; A szervezeti ismertetőben elmondta, hogy az ellenfor­radalom óta 130 kisiparossal szaporodott a tagság, de a szervezésnél mutatkozó le­maradást az aktívák jó mun­kájának kell majd kijavíta­ni. Be kell vezetni szakmán­ként a továbbképzést, hogy az igényeket minőségileg is ki tudják elégíteni. A tanu­lót tartó kisiparos és a szü­lők közötti viszony megjaví­tására, ankétot rendeznek a közeljövőben. Az iparosok klubéletének megjavítására rendbehozzák helyiségeiket. A hozzászólásokban egy-két „kurens“ anyag hiányáról esett szó és keveslték a nyers­­gumi-ellátást; Fülöp kisiparos magasnak tartotta az adóját és felment az adóközösséghez, ahol pana­szára azt a választ kapta, hogy ..ügyeskedjen“ i akkor nem lesz az adója olyan magas. — Az ilyesmi ellen szigorú­an tiltakozom — mondja —, mert nekem '-saládom van és az „ügyeskedés“ törvényelle­nes, nem akarok börtönbe jut­ni. Nem hiszem, hogy a kor­mány az ügyeskedők keresete alapján szabja meg az adót, hanem a becsületes munka után. Javasolja, hopv az „ügyeskedőket“- térítsék az egyenes útra, a becsületesség­re. Soha nem volt ilyen anyag­Melyik filmben látta? -llltHHIMIIIIIHIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIim'IIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMItlHIHIIim biztosítás, mint most, s ezért kell nekünk is becsületes munkával rászolgálni a biza­lomra. Deák villanyszerelő szigorú­an felveti a kontárok kérdé­sét. A villanyszerelő kisiparos nem tud macának a KERA­­VILL-ban csövet és vezetéket szerezni, mert azt a magáno­sok vásárolják feli Ugyanez a helyzet a csővel. Csak 8 szálat adnak minden­kinek. Azt azonben nem ve­szik figyelembe, hogy hajó­val, vonattal bejutott vidékiek öten, hatan vesznek egymás­nak. De azt is tudhatnák, hosv a magánosok csövet nem sze­relnek, hanem azt kontár sze­reli be. Más az. ha valaki egy foglalatot, vagy kapcsolót vá­sárol. Jó lenne, ha a KIOSZ- ban tudnánk biztosítani akis­iparosoknak ezeket a fontos szerelési anyagokat. Hegedűs elvtárs a tanács és a kisiparosok között kialakult kapcsolatról beszél, mely igen jó. De megemlíti, hogy egyes kisiparosok nem fizetik ki a tanulók teljes órabérét, isko­lából elkérik, vasárnap és túl­órában dolgoztatják őket; Szoboszlai elvtárs a két tag­gyűlés közötti különbségről beszélt; Ma csak örülhetünk — mondja ■—, hogy abból a borzalmas időből és esemény­ből a párt vezetésével kisegí­tett a kormány. De nem elég az. hogy a kormány rendele­téivel segít bennünket, hanem szükséges, hogy minden kis­iparos ezeket a rendeleteket betartsa és másoktól is meg­követelje. Ne csak a rendőr­ség üldözze a spekulánsokat, hanem mi is. Fogjunk össze, hogy ne történjen olyan eset. mint Jászberényben, ahol az iparos elvállalta egy kétszo­bás ház felépítését 40 ezer fo­rintért és a házat nem is látta, hanem öt iparengedély nél­küli kontárral építtette fel. A taggyűlés hasznos volt te­hát, mert a kisiparosok prob­lémáira irányította a figyel­met, ■— ab. r— KISZ-hírek 'A Varga Katalin Leány­gimnázium KISZ szervezete gyűlést tartott, — melyen igen sokan elhatározták, hogy vasárnaponként kiláto­gatnak a cukorgyár! célgaz­daságba répaszedésre. * A tíz előadásból álló Ifjú­sági Akadémia október 30-án kezdődött. Gazdag program­turális, sőt szerelmi kérdések szerepelnek. Az előadássoro­zaton a vezetőség azokat is szívesen látja, akik még nem tagjai a KISZ-nek, . , 1 • Ball» Imréné KISZ-titkár kezdeményezésére a gyűlés résztvevői táviratban tilta­koztak az imperialista irá­nyítás alatt álló agresszió el­len, mely Szíria népét fénye­jóban politikai, fizikai, kul- geti. • » » * A Szovjet Film Ünnepe képrejtvénypdlydzata Lapunk október 25-étől 4 hétig minden számban közli egy szovjet színész, vagy szí­nésznő számmal megjelölt fényképét; Egyidejűleg kö­zöljük a képpel azonos szá­mú megfejtési szelvényt is. A négy héten át közölt szel­vényeket vágja ki és kitöltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt küldje be a Megyei Mozi­üzemi Vállalathoz. (MOKÉP Szolnok, Irodaház, III. eme­let.) Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes! * NYEREMÉNYEK: i mozijegyszelvény i I. díj 100 db II. díj 80 db III. díj 40db IV. díj (10 díj) 20 db V. díj (50 díj) 10 db A mozijegyszelvények be­válthatók 1958. december 31- ig a megye minden filmszín­házában bármely filmhez. Beküldési határidő: 1957 november 30. Értékelés: 1957 december 31-ig. — A nyertesek neveit újságunk közli.­ROSSI KÁROLY: A MEGRÖGZÖTT MASZEK s 00 A Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata A színész neve: Melyik íilmben látta: A beküldő neve és címe: w sóval, Karabin mama úgy levágta magát a velem szemben levő pád­ra, hogy nemcsak ő nyögött egy nagyot és keserveset, hanem a pad is elsóhajtotta magát. Pedig akármit mondhatunk, de azt semmiesetre sem, hogy a MÁV nem masszív ülőhelyeket építtet az utazók szá­mára. Mielőtt letelepedett volna, három dé­zsát gurított a pad alá és négy megter­mett bádogkannát egyensúlyozott a cso­magtartóra. Szóval nem ok nélkül volt fá­radt, bár én is segítettem acipelésbenés a nyögésben. — Tessék elhinni, semmi értelme az egésznek! — törölte végig a homlokát egy pelenkának is beillő zsebkendővel. Udvariasan bólintottam, miiá aki na­gyon is érti — Olyan a helyzet, kérem, hogy az ember hasztalan küzd. Ki beszél máma már haszonról vagy pláne arról, horj félre is leh»* rakni egy keveset. Teszem, venne 00. kis h-zat a napos oldalon vagy egy darab szőlőt az öreghegyen. Ennek örökre befütyültek a demokráciában. Nekünk csak az örökös ráfizetés járja, semmi egyéb! Hogy ezt miért nekem mondta él, nem tudtam. — Magának nem kell mondani, hogy harminc esztendeje kofa vagyok. Azóta árulok tejhasznot a Kossuth utca sarkán. Engem senki nem hallott még panasz­kodni. Ugyan ha néha panaszkodtam, az csak azért volt, mert meg kellett adni a módját. Aki nem született kukának, an­nak beszélni kell. Nahát! Erre a primitív igazságra nekem is bólintani illett és Karabin mama tovább zúdította a szavakat. —» Dolgozok én, hallja-e, annyit, amennyit me így őzök. Kedden, pénteken, vasárnap kinn a piacon délig, szerdán, szombaton ideliuzakodok ki, ebbe a rossz faluba portékáért. Töröm magam, mint akinek nincsen ki a négy fertály. De csak nevetség, amit csinálok. Hozom most is . ezt a négy dézsa túrót. Magam sem tu­dom, hogy miért. Ha egy forintot haszná­lok egy kilón, hát sokat mondok. Számol­ja ki maga, hogy mi marad ötven kiló tú­rón. ötven forint, Hát pénz az?. Abban a három kannában tejföl vám Húsz liter. De ha le nem engedem az íróját, holtra vernek a naccságák. J? gy hatalmas sóhajtás után ismét "*■* nekilódult. =» A túrón marad negyven forint, a tejfölön még annyi se. Igaz, hogy felad­tam három kas tojást. De mondja meg maga nekem igaz lelkire, hogy mit lehet háromszáz tojáson keresni. — Nem tudom! r— motyogtam - meg­győződés nélkül; — No látja! Ha azt áTlíttm, hogy egy százas jön meg az egész vacakon, akkor sokat mondok. Mikor vásárolok, tizes a helypénz, amikor árulok, akkor se keve­sebb. Tessék kiszámítani, pontosan ötven forint. Már a fele el Is ment a százas­nak. Útiköltség, feladás minden héten negyven forint. Adót is fizetek minden hónapban nyolcvan forintot. Hát látja, már el is ment az a keservesen megkere­sett százas. Nekem pedig nem marad egyéb, csak a törekedés, a fáradtság meg a nyomorúság. Karabin mama alaposan túl van a száz kilón. A kétszemélyes lócán legalább­is csak egyedül fért el. Senki nem próbál­kozott meg azzal, hogy odafurakodjon mellé. Szóval pompás kondícióban van. Háromrétű tokája csak úgy remeg az álla alatt. Nyomorúságról, nélkülözésről nem beszélhet, sőt mindig lerí róla, hogy nem­csak szereti a hasát, de becsülettel szol­gálja is. — Dolgozik az ember látástól vakuláslg. Nem elég. hogy nem keres, de mindig csak ráfizet. Akár hiszi, kedves, akár nem, én minden ilyen útra ráfizetek egy százast. Miképpen tudtam volna szegény elke­seredett asszonyon segíteni. Sokszor egy okos tanács vagy egy helyesen feltett kér­dés sokat használ. Megfacsartam az agy­sejtjeimet és igazán mondhatom, hogy se­gítő szándékkal tettem fel a naiv kérdést. — És mondja, kedves néni, ilyenfor­mán mért nem hagyja abba a seftelést? Karabin mama sok mindent várt tő­lem, csak ez' nem. Elvörösödött. Kis indu­lattal megrázta magát, majd előre hajolt és közvetlenül az arcomba■ csikorogta: ~ Micsoda hülye kérdés ez? Hát va­lamiből csak élni kell! Nahát! Ha az ember elgondolja, hogy úgy száz évvel ezelőtt a teátristák ekhós szekere­ken döcögték az ország útját, s ma már a legmodernebb autóbuszon gyűrik le a tá­volságot, micsoda különbség az. Hiába, fejlődünk, fejlő­dünk. Bár, ami a zöttyenése­­ket illeti, nos, azok mitsem változtak, mert sok helyütt nem sok különbség van a száz évvel ezelőtti utóktól. Legfeljebb csak moderneb­bek a zöttynések. Többek között ilyesmire is gondolt az ember, amíg az autóbusz Szentes felé menet, nyelte a kilométereket. — A Szigligeti Színház ruccant ki egy tájelőadásra, a megye határain túlra. A szentesiek jól ismerik már a szolnoki I művészeket s egy alkalom­mal, amikor ott jártak, meg­­\ szerették őket. Nemrégen az­tán levél érkezett, hogy sze­retnék ismét látni őket. így félkerekedett a „Dunaparti randevú'’ szereplőgárdája, hogy megnevettesse a szen­tesi embereket, A neveltetés a legnagyobb mértékben sikerült. A színé­szek lelkes, csupaszív játéka magávalragadta a közönsé­get s majdhogynem végig­tapsolták az előadást. Persze, a közönség is jó volt. Megfi­gyeltük, hogy amikor a szí­nész a színpadon lehalkította a hangját, olyan csend ural­kodott a nézőtéren, hogy még a lélegzetvételeket is meg lehetett hallani. Pedig vígjáték volt a műsoron, csakhogy ez a közönség együtt élt a darabbal, annak minden mozzanatával s így : történt a sok-sok önfeledt i kacagás is. A darabban, az egyes sze- i repekiben új arcokat is lát­tunk: Csornai Irén helyett ' Zilahi Kati alakította a tem­■ peramentumos szobalány fi­■ guráját. S bár Zilahi Kati ; nem volt rossz, számunkra : inkább keltette egy bájos, : kedves naíva benyomását, . mint a vérbő, dinamikus ■ szubrettét. Magyarul mondva ezt a szerepet nem pontosan , rászabták. A másik változást, dr. Ko­vács szerepében Berta And­­\ rás jelentette. Játékfelfogá­sában eltért Somogyi Gézá­tól, de lényegében ugyanazt és ugyanolyan jól adta. Jöl esett Berta Andrást látni a színpadon, hiszen jól emlék­szünk még azelőtti paraszt figuráira, sokat tapsoltunk ' neki. A darabon erősen érezhető volt, hogy már jó párszor el­játszották a színészek. Min­den természetesnek tűnt a színpadon s most „kilógás” sem volt. Itt Vécsei Máriára célzok, aki eleinte idegenül mozgott, de már ő is megta­­találta a közös hangulatot, a darab légköre magávalra­gadta, A szentesi közönség 'jól v ulatott. A szünetekben és az előadás után is több di­csérő jelző hangzott el, ame­lyet joggal megérdemeltek a művészek. És természetesen a legnagyobb dicséret volt a sok nevetés és taps, a néző­tér hangulata, ami mindennél többet jelent a színésznek. “ hz. —«

Next

/
Thumbnails
Contents