Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-07 / 262. szám

Igazi barátság számokban | magyarorszag | ezeréves törtéb nellime során az elnyomott magyar nép soha nem kapott olyan nagy ajándékot, mint 1944—45-ben a felszabadító szovjet hadseregtől. 1945. február 13-án felszaba­dult Budapest. A Szovjet Tudósító Iroda 1945 április. 4ri jelentése már a következő mondatot tartalmazza: „A március 16-tól április 4-iig folyó harcok során a 2. és 3. ukrán hadseregcsoport csapatai Magyar­­ország egész területét felszabadították a német hódítóktól”. Ez a két történelmi dátum jelentette, hogy Magyarország telje­sen felszabadult. . , A pusztító háború veszteségei a vég­sőikig legyengítették Magyarországot. Körülbelül 400 ezer ember meghalt, illetve eltűnt. Hét esztendő teljes nemzeti jövedelmét csaknem felemésztette a há­ború. (1938—39-ben 5 milliárd pengőt tett iki a nemzeti jövedelem.) 34,6 milliárd pengő összveszteségből 17 milliárdot nyu­gatra hurcoltak, 5,6 milliárd belföldön pusztult el. Németország gazdasági szer­ződésekben vállalt, de ki nem fizetett tar­tozása 2 milliárdra rúgott. A honvédelmi tárca 10 milliárdet költött közvetlenül a hadsereg céljaira. Budapest és az ipari, vá­rosok lakossága éhezett. A szovjet nép és a szovjet hadsereg az élet minden területén megtalálta a le­hetőséget, hogy segítsen a rendkívül ne­héz helyzetben munkához fogó magyar népen. Gondoskodott élelmiszerről, a köz­lekedésről. segítségére volt az iparnak és a mezőgazdaságnak. Élelmezés tekinteté­ben Budapest került a legnehezebb hely­zetbe, | meg~bupapest~ felett légicsaták folytaik, amikor a szöviet hadsereg pa­rancsnoksága biztosította az ellátafan la­kosság napi tízdekás kenyérfejadagját és teiet hozatott fel a környékről. A szovjet hadsereg e’ső adománya — még a harcok alatt — 400 -tonna élelmiszer volt. Az első szovjet élef.miiszerszállitmányban 20 vagon cukor szerepelt, amelyet úgv osztottak szét. hogy személyenként 15 deka jutott a budapesti lakosoknak. Ugyanebben a szál­lítmányban nagymennyiségű hús is érke­zett. Később élelmi8zerkö1csön formájában 18 ezer tonna kenyérmagot, 1400 tonna húst. 900 tonna sőt, 180 tonna árpát, vala­mint nagymennyiségű étolajat kapott Bu­dapest. Az élelmiszerkölcsönnel egyidőben — ugyancsak az élelmezés megkönnyíté­sére, a szovjet hadsereg 250 tehergépkocsit adományozott a fővárosnak. A háború utáni hónapokban, a közle­kedés jelentette az ipar és az egész gaz­dasági é’et legnagyobb problémáját. A Dunán állt már a „Manci” híd. a volt Fe­renc József-híd — pontonokkal feltá­masztva —, épült a Kossuth-híd, amikor Ga’ickij vezérezredes közölte a magyar Ideiglenes Kormánnyal, hogy a szovjet hadsereg műszaki csapatai saját anyaguk­ból és saját erejükkel pontonhidat építe­nek a közlekedés további könnyítésére. Szombaton kezdték a munkát és vasárnap már átadták a forgalomnak. Ezzel egyidő­ben egymásután állították fel a hidakat a Tiszán is. I az eg£^ ország I területén meg­indították a vasútvonalak helyreállítását A fővonalak 38 százalékát, az állomásoké' lévő vágányok 46 százalékát tönkretették a németek. A megrongált vonalak 65 szá­zalékát szovjet katonák állították helyre 1945. április 1-ig. 1945. február 15-én a közlekedési miniszter utalt arra, hogy a frontvonaltól 100» kilométeren túl eső terü­­tületeken a vasúti forgalom lebonyolítá­sát a MÁV veszi át. A személyforgalom ekkor már megindult, Szo’nok—Debrecen. Szolnok—Békéscsaba—Szeged vonalakon. Budapesten még harc folyt, amikor meg­indult a Budapest—Szolnok közötti for­galom. Ugvani1 yen fontos volt a magyar ipar megindulásához néikülözhetePen nyers­anyagok és fűtőanyagok előteremtése is A hős muskásosz*á!y Budapesten és vidéken a nehéz helyzet ellenére azonnal hozzáfo­gott az üzemek rend behozásához és a ter­melésihez. A Wei'S Marfréd január 18-án a MÁVAG február 20-án. utánuk a több?. gyárüzem megkezdte a termé'ést. Segítség nélkül mindez nem történhetett volna. A Weisg Manfréd csepeli gyártelepe kéré­sére a szovjet ka+o^a? parancsnokság azonnal 80 vagon fűtőanyagot juttatott a gvámak. A budapesti elektromos művek több millió pergő értékű pótolhatatlan ká­belanyagot kapott. Pi9«~marcius 21-EnJ a Budapesti Szovjet Katonai Para-csnokság érterífet+o az Inarügvi Minisztériumot, hogy átad 98 gyárüzemet, amely addig a szovjet hadse­reg ellátására termelt. A legnagyobb és legsizélesebb körű támogatást a textilipar kapta. A Moszkvá­ban megkötött árucsereforgalmi szerződés keretében 30 millió Wogramm nye^sna­­mutot, 2 mi’lió kilogramm mosott gyapjút szállított a Szovjetunió A tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdése 'deién az ország olaj finomítói jórészt romokban hevertek. A megron­gált traktorokat helyrééi1 PoPák ugvan. de üzemanyaghiány rn’a*t nem őket használni. Az Ideiglenes Kormány kérésére 10 ezer tonna petróleum. 700 ton­na motorolaj 1 ezer tonna benzin érke­zett P’oestiből. Ez az iríernanva,gme",nvi­­ség körübelül egymillió hold megműve­lésére volt elegendő. ami az egécz tavasz­­sza1 meamim vá’á-arq kerü’ő földterület egyharmadát jelentette. Már 1045. március é'eién. a Debrece" ben székelő Ideiglenes Kormány a Szo-v jetirnióihoz fordu’t és az ország nobé-* helyzetére való tekintettel, nagyobb köl­csönt kért. A szoviet kormá-v, március 15-én az akko-i értékben, 1 no millió pengő kö’csönt bocsátott Mágyarorstzág rendel­kezésére I nehsz lenne' felsorolni J va­lamennyi segítséget, ame’iyet a szovjet néptől, a szoviet hadseregtől kaptunk. A legnagyobb adományt azonban meg tud­­juk nevezni. Ez a szabadság, amely erő' adott a munkásosztálynak és parasztság­nak a romokban heverő ország gyors fel­építéséhez Bajban ismerni meg az igaz barátot és mi a szovjet népben, a szovjet hadseregben, legnagyobb bajunkban a leg­jobb barátot találtuk meg. MENYHÁRT LÁSZLÓ Egy életen át a proletárhatalomért Az első ember, akivel talál­kozunk Tiszaföldváron, egy­ből útbaigzít, hogy hol lakik az idős Varga Mihály elvtárs. Ismeri és tiszteli őt mindenki a faluban, ezért íehéz is meg­találni, mert nemigen van olyan rendezvény Földváron, de még a környékben sem. amelyet megtartanának nél­küle. Erre a megkülönböztetett tiszteletre rá is szolgait 66 harcos évével Varga elvtárs. hiszen e 66 évből több mini 40-et a munkásmozgalom szolgálatában töltött Fiatal yalka legény volt még 1913- ban amikor bevonult a 68-as nafc. A magyar hadifoglyok nem haboznak sokáig, ami­kor megtudják, hogy itt nemzetiségre való tekintet nélkül a szegények, az el­nyomottak, az urak érdekei­ért vágóhídra vitt lembsrek érdéléről van szó. Szabadu­lás után az anyaországba mennek, hogy résztvehesse­­nék a világformáló 'harcok­ban. 1919-ben Szaratovban (ma Kujtodsiav) találjuk, mint a 3. nemzetközi brigád vötröska­­itanéját. Varga eüivtáms a rög­­tönítéljő bizottság tagja lesz, hadnagyi rendfokozatot kap. Résztvesz alakulatával Ka­zimonyi gyalogezredbe. Sebe sülése után 1915. június 8-á­­orosz hadifogságba e'ik Tur­­keszfán fővárosában, Tas­­kentben tartják fogva. Itt éri az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom, miefly­­ndk híre -nehezen jut el Tur­­kesztáiniba, s főleg a hadifo­golytáborba. Egy szép reggelen mégis arra ébrednek, vörös zászlói lenget a szél a láger kapu­ján. Akkorra már 1918-at ír-14 INAP EMLÉKEIBŐL Be*zélpeié« CSÓTÓ ISTVÁNNAL, a mezőhúki Tánc*ics Tsz elnökével rakás falubeli taltárfllázadás leverésében. 1920 elején leszerelik zász- 1öaljulkat. Varga elvtárs azon­ban már 1919-ben fé őségé­vel együtt (akit Kilevben is­mer meg, s aki szintén egész családjával együtt a szovjet hatalom híve) a Kommunista Párt tagja, így kérik, tovább­ra is maradjon a hadsereg­ben. Fontos megbízatást kap. A Szamaira Területi Osztrák- Magyar-Szovjiat Társaság el­nöke lesz. Minden tehetségé­vel szolgálja a szovjet ha­talom ügyét. Erőt ad neki ez a találkozás, amely még 1919-ben Moszkvában, a Kremlben Hajlott le. Részt­— NAGY ÍRÓ lennék, ha meg tudnám eleveníteni, mi mindent láttam a Szovjet­unióban, míg ott jártam 14 napig a küldöttséggel, — mondja a mezőhéki Táncsics Tsz elnöke. — Még a magne­tofon, a színes film is kevés lenne ehhez segítségül... Minden percünkkel gondosan kellett gazdálkodnunk, hogy megcsodálhassuk Moszkvát, a Kimirjázev Akadémiát, ta­nulmányozhassuk a mezőgaz­dasági kiállítást, ellátogathas­sunk a Bronyicki-járás gépál­lomására, s néhány kolhozba. Ezek egyikében'a gyakorlat­ban is láttam: mit jelent az állattenyésztés számára a nagyüzemi gazdálkodás, a gé­pesítés. A tehénistállóban vil­lanyüzemre, gombnyomásra működik a trágyalehúzó be­rendezés, mely fáradtságos munkától kíméli meg az ál­latgondozókat. Ilyen masinát nem sokára láthat megyénkben is az, aki­nek kedve szottyan ellátogat­ni Mezőhékre. A Táncsics Tsz-t az Agrártudományi Egyetem Gépészeti Tanszéke patronálja; a pesti elvtársak útmutatása mellett már folyik az építés a tsz-ben, sőt még ezévben el is készül. — Arra egyelőre még nem gondolhatunk, — folytatja Csótó elvtárs, — hogy az egész istállót gépesítsük. Pedig er­re is láttunk példát a kiállítá­OKTÓBER HD TÓ SO ............................until............................. — Egykori saitószemelvények — vett azon a népgyűlésen, ameQyet Lenin elvtárs hívott össze a szovjet hatalom szo­rongatott helyzetében. Minden úgy tűnt akikor, hogy a szovjet hatalom fenn­maradása napok kérdése Moszkvában, s ajkkor Lenin iszólt a munkásokhoz. Varga elvtársinak az tetszett a leg­jobban, hogy minden elken­dőzés nélkül feltárta az orosz mumícások előtt a való hely- ' zetet Lenin élvtárs. A gyűlés eredménye az lett, hogy a munkások munka után nem haza mentek, hanem a szov­jetekbe, ahol megkapták a fegyvert és a beosztásaikat, s aztán megindult a vörös had­sereg nagy ellentámadása. Dicső két hónap követke­zett. Varga elv-társ mindem hol ott van katonáival, ahol bátor vöröskatonákra van siriibség. Kdosakot Vlagyi­vosztokba, Wrangelt Krím­be. Maknót Ulkira/jnába szo­rítják és hamarosan szét is verik az ellenforradalmi ban­dát. 1921-ben parancsot kap Varga elvtárs, hogy utazzék azonnal Moszkvába feleségé­vel együtt. Moszkvában ha­­zaküldik az elvtársaik, hogy az elbukott magvar proletár­­diktatúráért tovább harcolja­nak, tovább szerveznék a Kommunistáik Masvairországi Pántiát. Rigán, Béc*en ke­­rrcoztül halóval térnek ha-^a. Itthon a csóti lágerbe vizsik őket. ahol két. hétig megfi­gyelés alatt állmaik. A további évekről már csak keserű'•éggel tud beszél­ni az ember. Fgv kofferrel térnek haza Tiszafcldváirtra, ahol az a hír foaadia. hogy elhaltak szülei. A csenr>őrség és Patrubán Tiséván főszolca­­bírp lecsapnak rá. Az tör­tént ugyanis, hogy valaho­gyan h arai ott M a.gyarorszá g­­ra Székely Béta tantatéVos fóhaönngv. aí-ii retet fehér tiszt SzaTnatrálhen Varga elv­­társ kezei alá lrerült. 1932-ben letartóztatják, fe­leségével együtt sdt-sok szen­vedésen mennljk keresztül. G«al]r a felszabadulás után élhetnek nyugodtabh é1 etet. A tdszaföldvári eflen.fcrrada­­lom első ténykedései közé tartozil'í teirmésTi'-iesen. hogy mogfenyegesise és tettleg is bántalmazza a Varga csialá­­dot. V-ar-gá eílvtáirs felesége próbálta megtődelmenni a vrWis zászlót. Sok-sok nighéz órát éríek át ezekben a percekben, de bíznak. Bíz­nak. mert fiatal kentk óta mindketten elszánt harcosai a munkásmozgalomnak. Varga élvtáns hét unoka körében és az egész falu köz­­tiszteletében éli most csen­des. nyugodt életét. Meg­szolgált érte. B. L. son. Volt ott daráló, főzőüst, : Dácoló tejfeldolgozó, takar-1 nánymosó ... nem is tudom valamennyit így sebtében fel- ! sorolni. Megfigyeltem, hogy a szovjet elvtársak sokkal köze­lebb építik a takarmánysiló­­fcait az istáidóikhoz, r.vn: n a iunk. Sok időt, jelentős mun­kamennyiséget takarítanak meg ilyen módon. Az idővel máskülönben is csínján bán­nak ... — Például? " — Idehaza kéthavonként tartunk közgyűlést. No, mond­hatom, könnyebb két holdat megkapálni, mint annyi tagot összegyűjteni, hogy a közgyű­lés határozatképes legven ... A kolhozoarasztok 8—10 főre 1—1 küldöttet választanak; j ezek üléseznek két, de jobbá­ra három havonként. A veze­tőség. mely többnyire 7—9 tagból áll, kéthetenként tart ülést. Teljes közgyűlésre ilyen jó szervezés mellett nem is kell többször sort keríteni, mint évente egyszer-kétszer. j Nem csoda hát. hogy ilyen kö- 1 rülmények között jól megy a termelés, virul a kultúrélet. | EGY IDŐS kolhozparaszt visszáfemlékezését halljuk az élmök elvtárs‘0'.. t'pi . kilométerre van Moszkvától, i „Cáratyuska” alatt a lakosság 90 (kilencven) százaléka volt írástudatlan. Ma? — Még a kérdést is restellte volna fel­tenni Csótó elvtárs, hiszen jártában-keltében láthatta, hogy minden kolhozparaszt házában ott a rádió, és leg­többjén a televíziós-antenna. I Még a legöregebbje, ki a vén­­ségtől már alig látja a betűt, az is szégyellné, hogy ne is- i merje. A meglátogatott kol- • hoznak két általános- és egy tízosztályos középiskolája van, j melyet a tagság tart fenn ál- 1 lami támogatással. Az ukraj­nai Lenin Emléke kolhoz sa­ját középiskalával rendelke­zik, mely oly magas fokon ta­nít, hogy végzett növendékeit az egyetem is felveszi. Nem ritka az olyan kolhoz, vagy gépállomás, melynek saját, havonta megjelenő újságja van. — Legnagyobb élményem ? Könnyű ezt kérdezni... Meg­van! A Kreml-ben jártunk, nézelődtünk, mikor egy gép­kocsira, azaz helyesebben uta­sára lettünk figyelmesek. Ki ne ismerné fel azonnal száz­ezer közül is Hruscsov elvtár­sat? ... Kitörő örömmel, ka­laplengetve üdvözöltük, ő pe­dig közvetlen, barátságos mo­sollyal lendítette felénk ka­lapját. mintha csak a legkö­zelebbi rokonai lennénk. ARRÓL IS szól Csótó elvtárs trélásan, ami „nem tetszett”. Ez pedig az a szomorú tény, hogy a moszkvaiak nem tud­nak magyarul; őmaga, meg néhány küldött pedig oroszul. Még szerencse, hogy a nyelv­tették a békét, éltették az orosz elvténseikiat, az orosz forradalmat. Kiírat egjtrie so­rakoztak az ezreik és tízez­rek; amikor már teljesen le­hetetlen volt a nagyterembe való bejutás, ennék a kapuit betették, Ikümt megkezdőd­tek a külön népgyűlésék. (Népszava, 1917 november 27, A munkások napja). A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lendületet ad a magyar munkásság szervez­kedésének. — A Szaik&Zcirvezeti Érte­sítő, XV. évfolyam, 5. száma 1918 .májusában, a Tagforga­lomról. — 1916 december 31-én 55 338 tagot tart nyilván a Szak­szervezeti Tanács, 1917 de­cember 31-én már 215 222-őt. * Budapest munkássága kö­veteli a háború befejezését. Pénteken délélő t Buda­pest munkásságának java­része, közel 150.000 ember le­tette a szerszámot és hárcm­­naposi tömegszitrájkot rende­zett alz általános béke, a vá­lasztójogi reform haladékta­lan letángyalása és a közei­­látás megiavítára érdekében. (Az Újság, 1918 január 2. A munkásság tömegsztirájkja). tudást — a most elmondandó I esetben — pótolta a szovjet» emberek udvariassága, segítő- * készsége. — Ügy esett a dolog, — mo-5 solyog a Táncsics Tsz elnöke, ; ■— hogy Árvái elvtárssal Jász- j berényből, meg Marton elv-1 társsal a Zalka Máté-ból egyik » délután „expedícióra indul- { tunk” a GUM áruházba; ne- 1 hogy azt mondják az itthoni-; ak: nem gondoltunk rájuk ...; Persze, a világhíres földalatti- J val mentünk. Nos, azt, hogy j az milyen, megintcsak nem \ tudom elmondani, mert ha > csupán „földalatti csodának” j titulálnám, hát — alábecsül- » ném! Hadd folytatom ott, hogy most igyekszünk ám vissza a szállóba. Arra indulás előtt ; egyikünk sem gondolt, hogy ’ felírjuk a szálló címét; per- j sze, hogy elfeledtük. Találom- > ra megszólítottunk egy elvtár- j sat ki annyit tudott magya- . rul, mint magunk oroszul... > Mi tagadás, nehezen tudtuk 5 megértetni, hogy nem Lenin- > grád városba készülünk mi éji > nyugalomra, hanem a Lenin- 5 grád Szállóba. „Vengerszki > delegacije” (magyar küldött- j ség) — ez volt a varázsige,! rmre szovjet ismerősünknek ■ felcsillant a szeme, s mindent j ; ii .-.i ve.'tve. papírral, ceruzával. i no meg kicsit kézzel-lábbal is! ! — útbaigazított bennünket Hát így történt... VAN MÉG egy s más Csótó elvtárs tarsolyában, úgy-e? í — Van ám! — nevet — De ! fidbaj! Majd legközeelbb, ha Mezőhéken járnak, elmesé­lem! — borváró — » A budapesti munkásság ha­talmas rokonszenv tüntetése a proletárforradaiom és a béke j mellett. > —• Az ipancsarnoká nagy­> gyűlés 1917 november 25. — ; Nem voilit rendeJatit felvo­­; nu.ás. A rendőrség és a bel­> ügyminiszter tulságsan ra­* saszkodnaii a kivételes tör­vények tiltó rendelkezései -. hez. Eltiltották a tüntető íél­­! vonulás rendezését, de nem ! tudták megakadályozni, hogy ia főváros és a környék mun­­i> kás-öregei ne olvadjanak > egyetlen hatalmas tömegbe. » A menetben százezernél * óbb munkás vetít részt. Az * Iparcsaimo'.c fiúé vonultak j azok a tízezrek, akik egész { héten fárasztó robotban gör­> nyednek, á Iliknek munkája í nélkül a békében is megáll »au egész ország gazdasági I é’ete, alkikmék közreműkö­> désie nélkül a háborút sem »lehet tovább folytatná. » Tíz óraikor megnyíltak az »'Iparosaméi kapui és alig * ‘élt be’e egy negyedóra, > méri', színül tág megtelt a ha­­! talmas terem, amelynek az ; előc-aimolkia is feketéflilett a zsúfoltan egymásimelíett álló * ömngektől. Izzóan, lelkes bkngulatbain várták azok. akik a terembe bejutottak, a í nagygyűlés megkezdését Él-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents