Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-20 / 247. szám

DONKÓ LÁSZLÓ;

Cél éd uágtf-Atomrákótán (szférákon átal,

Televízión tengerfenéken —

Ily csodák! ketté szabdalt világban,

Elmémmel szinte már meg sem értem,

Hová elér az Ember Vágya még?!

Olyan rejtelem, hogy belészakad Minden idegszál, e agylebeny elég, —

De a Vágy buzdít: Ész, ne hagyd magad!

Mert mi űzi az Emberiséget,

Ha nem az elérhetetlen, nagy Cél?!

Meghal egy Por, ezzel nem ér véget A Vágy, más szívekben, agyakban él!

Él a barázdák csöppnyi sarjában,

Él a kis csavarban a gépeken,

Él a karok kenyér-csatájában,

Él, ahol él a piros szerelem.

Mert itt mindennek értelmet az ad.

Hogy van Cél, melyet vágyunk elérni!

S a Vágy ledönthet vad hatalmakat,

Mert tudja a szív, van miért élni!

Élni egy jobb Korért — nincs szebb dolog — Amely az Embernek mindent megád,

Vágyni, amíg a drága szív dobog,

S nem sírni, ha szól a zord „nem tovább!”

Ha így éltél, ne bándd, ha int, ha hív Az arcodba kacagó csúf halál,

Megtette magáét a néma szív,

S az Uj Nemzedék néked szalutál!

^Szerkesztői üzenetek

í

$ I. ige ti Szilveszter, Jászbc- 8 rény. Két verse közül az egyik c tárgyszerint már ismétlődő, a § másik komolytalan. Mindketí tőben erőltetett, régies, vagy * magyartalan fordulatok talál- S hatók — főleg a rím kedvé- 8 ért. — Kerülje a „légzik, mo! solyg, hunyorg”-fajta szóképg zést. Gondoljon az azonos ríe mű sorok szótagszámaira is. 8 Általában kisérje figyelemmel § a kezdő íx'ogatóknak adott tao nácsaimat. Ösztönös készsé-0 gét igyekezzék tanulással fejleszteni. Írjon magáról néhány | szót.

| „Lux”. A beküldöttek közül g a „Traktoron” a jobb. Egyénig ségének jobban megfelel a reális, földközelibb látás és d kifejezésmód. Az utolsó vers-1 szak s a „kiáltó szó” egésze

I ezért hangzik frázisosan, kicsit tartalomnélkülien. A vers jön. A „Kövecskék” eredetisége már megkopott.

Szép Jenő, Szolnok. Még

mindig a formakeresés nyűge § szabja meg a tartalmat verosében. Ezért hatnak erőlte- 8 tetten kifejezései, ezért döfi ráncigáltak rímpárjai.

fi Hatvani Dániel, Szeged.

5 „Vonatok zúgnak” c. gondog Iatritmuson alapuló versét — 5 mint más stílusirányzat-ter- 1 mékét — közöljük. Expreszijszionizmusa remélhetőleg nem J hajlik át a teljes öncélúságba. sj Kisebb versei közül is váloga- S tunk. Már régebben is kérgtem, most megismétlem: Tá- 8 jékoztatásul írjon néhány sort * magáról is.

MEgyéHK peipeoesése

I. Képzőm íívészek

PERLMUTTER IZSÁK festő, született Budapesten, 1886. július 30. Budapesten és Párizsban tanult. Hosszabb ideig tartózkodott Hollandiában, itt táj- és életkép-motívumokat festett. Hazatérve, Rákospalotán dolgozott,, de beutazta az egész országot és sok időt töltött Szolnokon. Ezért is soroljuk a szolnoki festők közé.

A paraszti szoba-belsők impresszionisztikus festője. Amit Szinnyei Merse, Csók István, Vaszary János művészetükben, plener ábrázolásukban impresszionista szemlélettel megfigyeltek, azt adta vissza Perlmutter Izsák a paraszti szoba-belsők világában, a reflekszek gazdagságával.

HOSSZABB IDEIG nyugaton tartózkodása miatt, munkáin nyomot hagyott a francia impresszionizmus. Paraszti figuráinak kifejezésében érezni lehet a korai Van Gogh-figurák nyersességét,Manet felülnéze- Tcs utcai részeihez nagyon sok rokonság fűzi. Különösen a Besztercetanyai vásár című munkáján (Szépművészeti múz.). Figurái és kompozíciójának zöme elvágott fél figurák. Ez is impresszionista kompozícióra vall. Kompozíciói nem mozgalmas, lendületes jellemábrázolás, hanem szoba-belsők intim világát, kötögető, tükörben magát néző fiatal leány, halk beszélgetések ábrázolója. Ezeken a kompozíciókon érződik, hogy nem a figurák mozgalma miatt jött létre, hanem magukért a színekért és a fény által okozott szép reflexekért.

MUNKÁINAK ZÖME Rákospalotún készült Pest közelében lakó parasztok színes ruháit, szoba-belsőit festette. Festészetében komoly probléma maga a fehér szín. Rákospalota népviseletét a fehér szín teszi jellegzetessé. Fehér csipkék, magasra rakott párnák, kendők, a sublaton lévő csecsebecséken hihetetlen gazdagsággal dolgozza ki a kül lönböző fehérek valós értékeit. Képei, mint egy színes csokor virág hatnak, tarkaságuk nem bántó, rikító, bár néhol merészek, színalkalmazása — egy nagy képalkotó szigorú rendszerezésre vall.

SZOLNOKON FESTETTE a „munka közben” című képét (lásd alábbi kép) paraszti szobában beszélgető, szemezgető aszszonyokat ábrázol.

B. Székely Júlia

ARANY JÁNOS emlékezete

(1817—1882)

II osszú esztendők, évtize- M~í dek óta nagyon sokféle portrét rajzollak már róla. Volt időszak, amikor a csendes melankólia képviselőjének tartották az irodalom hivatalos „ítészei“, máskor a magyar nyelv ősi, mozdulatlan állapotának megörökítőjét látták benne, mindég aszerint, hogy az uralkodó rendnek hogyan volt kívánatosabb. De hiszen nem is volt ebben semmi csodálatos, ezt tették Petőfivel is, akit szívesen kiáltottak ki amolyan szerelmi dalokat énekelgető poétának, csendesen takargatva. rejtegetve az igazi, forradalmi arculatát Persze Arany János nagyon is messze esett attól a merészen röppenő, Petőfire oly annyira jellemző forradalmiságtól. De aki nem sajnálja a fáradtságot és mégegyszer, a felnőtt ember szemével átlapozza, elolvasgatja verseit, a barátaihoz irt leveleit, műfordításait, itt-ott feljegyzett szavait, mondásait, maga is meglepődik: milyen keveset tud ebből visszaadni az iskolai tanulás a maga szükreszabott keretei között. És még nehezebb .egy ilyen kis megemlékezés során az átlagosnál valamivel többet, emlékezetben jobban megmaradót mondani róla. Az azonban tény: Arany János nem olyan, ahogyan a régi iskolás könyvekből megismertük és nem is egészen olyan, ahogyan némelykor a mai iskolásoknak bemutattuk. Sokkal több mondanivalója van verseinek, mint amit a hajdani hivatalos kritika kiolvasni vélt belőle, de vaskos hibát követünk el akkorís, ha pl. ezt írjuk A szegény jobbágy című verse után magyarázatul: „A találkozáson és a kocsis viselkedésén keresztül a költő kézzelfoghatóan érzékelteti a két társadalmi osztály kibékíthetetlen ellentétét.“ (Ált. gimnáziumi magyar irodalomtörténet — 1953-as kiadás — II. rész.) Ami persze túlzás még akkor is, ha Arany valóban érzékletesen, élethűen, nagy realitással mutatta be a szegény jobbágy helyzetét a dölyfös úri kocsissal szemben. Szinte kínálkozik ide egy másik, hasonló kép az Epilógus című meghatóan szép, önvallomásszerü versévalahol fészket rakni, de ezt mindég elsöpörte az erősebb érzés, a szárnyaló, szabad gondolat vilána, forradalmi lelkületű. Aranyban egy kicsit a maga meg nem kapott csendesebb életét is dédelgette, melengette, és viszont.: •. Arany János a másik énjének, a kissé elvetélt» csírájában elfonnyadó, de el nem feledhető, a lélek mélyén ott szunnyadó merészebb, függetlenebb élet igazi bajnokát, megtestesítőjét látta Petőfi Sándorban. Melyik volt az igazi, a példamutató? Talán kérdezni sem kell, hiszen felelt rá Arany még életében: „S döbbenve ismerek fel rajzomon t Egy-egy vonást, mit szellemujja von“ ...De Arany

lódi értékéhez viszonyítva. A: a költő, aki a balladák sorával, kiemelkedő és el nem feledhető Toldi-jával, az őszikék lírai verseivel és nem utolsósorban még ma is él í és élvezetes Shakespeare fordításaival, valamint a magyar verstan és esztétika köréből vett tanulmányaival, a nyelvművelésben szerzett érdemeivel oly sokat tett egyetemes kultúránk clőbbrejulusáért, éreznünk kell: mind .annyiónktól többet érdeme' •ne. Igaz, most már kijutó’í neki is az elismerés. Sőt, am ‘ került és nem is szívesen ve: > életében: az ünneplés is. fis c az első lépés volt remélhető leg egész müvének alaposai értékelése felé. De abban m* •• adósai vagyunk, hogy a kö szájon forgó, közmondás < vált verssorain kívül oly< i közei vigyük alkotásait a néi hez, hogy ő szerette volna él tóben. (Hol van pl. egy művészien illusztrált, ifjúságul ' kezébe adható Toldi-kötc Prózai munkásságát, fordít: - sait szintén alig ismeri az á lag olvasó, mert csak vaski ■ könyvekben található.) De adi sai a költők, az írók is műve nek tanulmányozásával, kir cseinek újjáötvözésével, fe használásával. „Legyen a kö: tészet sem úri, sem népi, hanem érthető és élvezhető közös jó mindennek, akit ép elmével áldott meg az Isten:

r/ ,y »«#'.. A*é C/W»«*\ *** *í **t#rs;

«ff* «*/•• *J^ - >-' • <:>•*''

/// , é «* '&« ' ^

*,*#^>* í*^éZ

fa*/t** Á*»/ '«*•

v x2*

tríW»

V /

, / < . <•>■ v

|í *#**#?*<& *f

w

■*íw*r <’**’

y * '• »'Zm&Htmtxxijji**'*? '»/ *<*,*■'■

á* f é £?,***. ***/**&■ «* * ^ ?■*>'*' ' {'+

%-&«*•**?&>*«■» 48W**** **

<<***« A.W* f*> +•*•*»<■

*•

*£«m

**, • ^ «•'

««A ' ** **#*m**»f ,, 4Wf***A*«*f4V_:

*/# y&kíb

*®f # lÉ#'*

J-W Cv .. ■

/ -/ . '

« ?>««**», *■■'**?•***' j

« ',-í , . y /

* W< '«■•Í«*?-’ ’

1834 tavaszától 1835 tavaszáig, több mint egy esztendőt töltött Arany János Kisújszálláson. Tanulmányait megszakítva — hogy egy kis anyagi erőhöz jusson — ideiglenes tanítóságot vállalt a kisújszállásiak kérésére. Amint a feljegyzések tanúsítják, jól is érezte ezidő alatt és hatással volt rá ez az esztendő. Remutatjuk itt Arany eredeti kezcírását, amely ma is megtalálható a kisúji rcf. plébánián,

bői:

az iskolai évkönyvben. Az ún. specimen, azaz az évközben

végzett tananyag kimutatása, melynek szövegét más alkalommal lapunkban már közöltük.

„Ha egy úri lú-csíszárral találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, —

Félre álltam, letöröltem. Hiszen az útfélen itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve,

Megvolt szívem minden (kedve.”

li'bből is Iá iszik, mennyi- M J re más volt Arany életfilozófiája, mint Petőfié. S hogy kettőjük között mégis olyan mély és őszinte, élcirahalálra szóló barátság szövődhetett, abban talán része van ennek a különbözőségnek is. a másik nagy költőtárs iránt érzet* tiszteleten és m',gbeértékének, helyének megállapításakor sem nélkülözhetjük a nagy barát, Petőfi szavait, aki így írt róla: „S ez az igaz költő, ki a nép ajkára ! Hullatja keblének mennyei mannáját.“ Néni Petőfivel szemben vétünk tehát, amikor Arany maradandóságát hangoztatjuk, hanem éppen ellenkezőleg, vele egyetértésben szóliir.k.

s amikor idáig eljutunk a megállapításban, éreznünk kell, hogy a nagy kortárs, Arany János milyen aránytalanul kis helyet kapott emlékeink között is, de a megirodalom- VR— írta a népköltészetről valló soraiban, szemben az ün. fennköltészettel. Az írásművészet stílusát, de tartalmát illetően is sokat mondóak ezek a sorok a toliforgatók, s különösen a. nem egyszer ködös régiókban élők számára. De így lehetne sorolni tovább. Nagyon sok tanulságot, nagyon sok szépségei, gyönyörűséget rejtenek Arany János mun* Icái.

A mikor most halálának 75^ évfordulójára emlékeziink, gondoljuk el: nélküle mennyivel szegényebbek volnánk. Kincseit — amelyek reánk maradtak — őrizzük, becsüljük szeretettel.

csillésen kívül. Hiszen Petőfiben is éit a vágy, egyszer

emlélgezéseinkben, történetünk lapjain is —

F. Tóth Pál