Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-20 / 247. szám
Egevek és embevek Bemutató előadás \ a Szigligeti Színházban J A TRAGÉDIA, a drámai hangulat finomművű lehelete vette birtokba ezen az estén a máskor vidám színpadot, árnyalatai, mélyülő tónusa polipkarokként kúsztak a sorok közé. Markolták a szíveket, apró szorításokkal lüktették az agyvelőt. Egy olyan társadalom ironikus rajza tárul elénk, amely felépítettségénél fogva megvonja az emberektől a legelemibbet, az emberséges életet. Tagjait szembe állítja egymással, elhintve a bizalmatlanság magvát, a nyomorító, fásulttá tevő robotot juttatva osztályrészükül; Steinbeck az életből meri-' tett témát nagyszerűen, jó adag társadalombírálattal fűszerezve rajzolta meg. A darab mondanivalóját úgy irányította, hogy valahol a közép táj on hangolta fel a kritika húrjait, amely a cselekmények alakulása folytán egyre mélyebb lesz, sűrűsödik, kérlelhetetlenül tálalja a kegyetlen igazságot. Az ábránd és a valóság találkozik a színpadon, s a két életmotívum párharcából az utóbbi, a tőkés társadalomban kisemmizett emberek életének sivársága, a hiábavaló bizakodás, a rideg valóság kerül ki győztesen. Két ember buktatókkal teli sorsa elevenedik meg a színpadon, életük legküzdelmesebb szakaszát látjuk, amely a mellékcselókmények következtében tragédiába csúcsosodik. Az egyik ember George, a jóeszű, józangondolkozású férfi, aki már az élet viharában számtalanszor helytállt, acélossá edződött. A másik ember Lennie, a robosztus termetű, roppant erejű, de együgyű férfi, aki született gyengeelméjűségénél fogva nem láthatja a valóságot, nem képes felfogni az élet igazi arculatát. Ártatlan szórakozása van; szereti az állatokat, a bársonyos, sírna, puha dolgokat, azok ujjaival való érintése gyönyört jelent számára. Ártatlan szórakozás, annak tűnik, de mégis ez okozza vesztüket, töri darabokra illúzióikat. ők ketten, mint annyian mások, nehéz léptekkel róják az élet útját, de néha keserves perceiket feledteti az a tudat, hogy van céljuk, munkájuk talán egyszer érett gyümölcs lesz; lesz egy tanyájuk, ahol kettesben éldegélnek, egy csendes porta, ahol ők a gazdák. Nem is kell olyan túlsók hozzá, hiszen a tanyát már kiszemelték, csak az árát kell előteremteni. Erről beszélnek egymásnak, — képzeletük szárnyán már ott vannak, ahol a boldogság várja őket. kis dalukból a bizakodás, az optimizmus hangja csendül: s,Ö, kis kerti ház, hol a béke (tanyáz. Hol az ég csupa kék veretű. Hol nincs semmi gyász .; .*• Daluk örömteli kacagásba fullad, aztán befejezik folyóparti pihenőjüket és elindulnak új munkahelyük felé. MUNKÁBA ÁLLÁSUK sikerül s ez még fokozza bizakodásukat. Sőt, a későbbiek folyamán társuk is akad, — Candy, egy öreg rokkant férfi személyében, akit először nem akarnak maguk közé fogadni. De az öreg kis vagyonkája céljuk elérésének közeledtét jelenti, s így örömmel paroláznak le vele. Ezután már gyorsan követik egymást a cselekmények. Színre kerülnek a fásult, csak magukkal törődő emberek, akik nem űznek vágyakat, életük csak alkalomszerűségre van berendezve. Életre kelnek a társadalom torz figurái, akik nyálkás fertőjüket, jelenlétükkel másokra is átrakják. A torzult jellemek előtérbe tolakodása, a Steinbeck által megrajzolt társadalom tükörképei, érvényt szereznek alantas egyéni céljaiknak, érzéktelenül, durván belépnek tisztalelkü, becsületes emberek életébe és darabokra törnek minden illúziót. A gazda fiának ledér feleségét. Curlynát és Lenniet a véletlen öszszehozza a pajtában, az első pillanatban minden rossz szándék nélkül. Egymás sorsát mesélik el, az asszony az övét, Lennie a jövőjét. Talán nem lenne semmi baj, de Curiynéban felébred az ördög. jelenlétét kívánatossá varázsolja. S Lennie, ki önfeledten simogatja az aszszony haját, érzéseinek nyilvánításában nem tud mértéket tartani, gyengédsége akaratán kívül a gorombaságig fajul. A sikoltozó asszony száját befogja, de úgy, hogy az többé nem lehet kedves senkihez sem; AZ ELŐBBI cselekmény jelenti a darabban a fordulópontot. Szertefoszlik minden álom, Lenniet üldözik, sorsát nem kerülheti él. A jóbarát. George fájdalma mérhetetlen, s bár nagyon szereti Lenniet, tudja, hogy meg kell halnia. Maga is Lennie üldözésére indul, de azzal az eltökélt szándékkal, hogy saiátkezüleg vet véget barátja életének. Az üldöző csoport szétszéled és George egyedü' marad barátjával. Lennie nem emlékezik már semmire sem, kéri Georget, hogv meséljen neki, a tanyájukról, ábrándjukról. George mesél, teste rázkódik a feindul tságtól. Pisztolyát lassan a neki háttal térdeplő barátjára emeli, és,: , Nézzél a túlsó partra Lennie és én elmondom nemied, úgy, ahogy lesz,,, S-. -.A túlsó partra nézz Lennie. Csak oda figyel) és mindjárt látni fogsz mindent. — Merre, George? — Odaát. . egyenesen arra nézzél. Ott a túlsó parton. Nem látod még? — Nézem, George. Nézem... '•Amott már látok egy kis házat . i i Repülnek a galambok, a Jaj, de szép!.,, *— Látod?., s Akkor jó... Ott szép lesz Lennie. Nem Lesz semmi bajod. Semmi civódás. Senki sem bántja a másikat.;; Békében leszel Jó lesz neked.-., — Ott van a füves is, George! Látom! Odaát van... Látom! a . és eldördül a pisztoly... George lelkileg összetör. Ebben a pillanatban mindent elveszített. Barátját, álmait, az életét, A dráma a végére ért. NAGYSZERŰ színdarab, jő rendezés, élményt jelentő alakítások. Nógrády Róbert. a darab rendezője, kellő figyelemmel, ügyelve a legapróbb részletekre is, dolgozta ki a darabot. Hibaként talán az róható fel. hogy Lennie ts Curiyné harmadikfelvonásheli párosielenete nem érzékelteti kellően p nézővel, hogy mi is történt, Curivné meghalt-e. vaav sem. . Pedig ez igen fontos^ hiszen ez a jelenet a végső drámai konfliktus előjátéka. Elismerés a rendezőnek azért a munkáért, amellyel a tavaly még epizód-szerepeket játszó fiatal színészeket nagyszerűen előkészítve, művészi játékra sarkalta-A legkiemelkedőbb alakítás Lennie szerepében a nagy színészi tapasztalatokkal rendelkező Juhász János nevéhez fűződik. Végig egyenletesen jó teljesítményt nyújt, rendkívül nehéz feladatát minden igényt kielégítően oldja meg. Méltó társa a h'atal Ivánvi József, mint George. Különösen a darab végén brillírozik. amikor belső lelki felindultságál egész lénye erejével tükrözi vissza. Komoly művészi érték Paál László alakítása, a kedves, öreg Candy. Jól személyesíti meg a gyámoltalanságot. a félénk közeledést új barátaihoz, meglepően hiteles a kiábrándulása. Csornai Irén, a darab effvet’en női szereplője, hullámzó teljesítményt nyújt. Első be’énése mesterkélt, érezhető elfogódottsággal küzd. amelv csak a harmadik felvonás oajtaí jelenetében oldódik pel. Ekkor már minden moz"h'la tát, szavát, érzését elhitt ük, drámai volt. Bors Béla Crooksja nem elégített ki. Játéka színtelen, hangja alig hallható és nem kifejező. Ebbői1 a szerepből sókkal többet k; 'ehet hozni és reméljük, hogy Bors Béla nem marad adós Prókai István, mint Síim. erőteljes, férfias, megnyerő ielenség. Curly szerepében Molnár Miklós nem elégné meggyőző, hanglejtése túl zottan színpadias, figyelmét láthatólag mindig a következő cselekmény előkészítésére fordítja. Fekete András élethű Carlson, igazi munkás'fi„ura, csak: véleményünk szerint. Candy kutyája, iráni' indulatait túlzott glesiztusokkpil fejezi ki. Halász László Whitje eleven, derűs. Célját hogy egy nyegle, úgynevezett lampec figurát adjon, elérte Lázi István, a gazda, keveset volt színpadon, de kis <j-7,pirf*nét jól oldotta meg. A DÍSZLETEK méltó keretbe foglalták a komoly művészi élményt nyújtó színdarabot, amelyet remélünk még több hasonló fog követni. Himcr Zoltán KERESZTREJTVÉNY 1 2 3 4 jS jé .1 1“ 1’ 10 r :::: ■ ■■a scat: ’V V V mmr 0 Iliül131 4f U awfin ■»1 ncpf ■»«a u 11 I16 Iliül17 18 191 llül ::k|20 j2i j 22 Iliül231 24 lf«ll251 26 IIÜB ■ Ili 27 |28 |gg 29t30| ;;;; 31 «■■■ 32 1 1 1 1 1 I33 Ifi! 34 J35 ■na* »CB» ■ ■■■ 341 37 i !üí38 39 40 j 41 ||||||42 |43 liili441 45) í i Iliül fill!461 1 iiiimra laain Iáim 1 (nana 471 fülií40 49 Hüll501 ' eri KJ ■ Iliül53 i 1 I54 Iliül55 3T 1 t :»ti ! ! :;s: VÍZSZINTES: 1; A beküldendő szöveg első része 11. N. V. T. 12. Névelős víz 13. Vissza: mezei állat 14. Napszak keverve 15. Névelővel szokás, vágni la szokták. 17. Gyötrelem 18. Melléktermék ___ 20. Ritka női név, vissza 22. Kérdést fejezünk ki vele 23. Csapadék egyik formája 25. Fogadalom, vissza 26. Fordított kérdőszó 27. Hatás egyik formája 29. Helyhatározó 31. T. P. 32. A 14. függőleges folytatása 34. Sírkereszten látható 36. Múltidő jele 37. Hámorban is van 38. E. T. Fj 40. Ország 42. Szülő 44. Végnélkül! határozd 45. Fed 46. Névelővel becézett női név 47. Az emberi testben található 48. Rak keverve 50. Folytonossági hiány 51. Gonosz ember lelkét terheli 53. Névelővel bibliai alak 55. Oda-vissza morse hang FÜGGŐLEGES: 2. Könyvet Is, árut is lehet (fordítva), 3. Számjegy 4. Lap-fajta 5. Testrész, végtag 6. Állattenyésztéshez szükséges 7. Húz 8. Tagadást fejez ki 9. Színárnyalat (ék. cserével) 10. Süteményt 14. Beküldendő szöveg II; része (folytatása 32-nél.) 15. Akta része 16. Római 501 19. Közlekedési eszköz 21. Műtét kezdete (ék, hiány) 23. Zenei írás 24. Kímélő étkezés 28. Fogadás nagyságát ez adja meg 30. Hüvely keverve 32. Óhajtást fejez ki 33. Magyar politikus Tolt (öngyilkos lett) 35. Ritka női név 39. Meghibásodott 41. Csupasz 43. Kötőfék «4. Női név 48. Névelővel építőanyag 49. Mint a vízszintes 17; 52. Fordítva felkiáltó szó 53. Mint a függőleges 15j 54. indulatszó A vízszintes 1, függőleges 14 és vízszintes 32-es sorokban Lenin egyik beszédéből idézünk mondatot. A helyes megfejtés bekül* dendő: október 25-lg. A rejtvény* fejtők között könyveket sorsolunk Ui. A helyes megfejtést és a nyertesek nevét október 27-1 számunkban közöljük, T iszavidék rejtvény szelvény 1937. X. 20. Október 13-1 számunkban megjelent keresztrejtvény1 szerinti helyes megfejtés: A földön is harag, Az égen is harag, Kifolyt vér és Piros napsugarak (a rejtvényben a függőleges 13-nál a piros szó hiányzik). A keresztrejtvényt helyesen fejtették meg: Pádárné Kis Róza, Horváth Gábomé Jászapáti, Lévai Gábomé Kenderes, Bognár László Tiszaföldvár, Balogh Regina, Balogh László Ujszász, Katona Róza, H. Tóth Imre, D. Nagy Balázs Kunmadaras. Fábián Jolán, Berci Sándor Kunhegyes, Antal Károly-, Antal Károlyné Abádszalók, Magyar Mária Kunszentmárton, Hídvégi Gyula, Hídvégi Hona Kenderes, Szeverényl Emma Kecskemét, Dobosi Magda Tászkisér, Gere Etelka, Bódl Béla; Csontos Béla, Magi Imre, Csendes Csaba, Nagy Sándor Szob nők. Könyvet kapnak: Horváth GS* bőmé Jászapáti, Vágó Pál utca 42., Bérezi Sándor Kunhegyes, Csete-tanyal iskola, Gere Etelka Szolnok, Temető u. 28. Sz. K. Gil Lenin sofőrje volt, s a* 6 vissza* emlékezéseit tartalmazza ez a könyv. Pár nappal az Októberi Szocialista Forradalom után került Lenin mellé és egészen Lenin haláláig mellette teljesített szolgálatot. A szerző így kezdi visszaemlékezéseit: „VLAGYIMIR ILJICCSEL az Októberi Forradalom utáni harmadik napon 1917. november 9-én ismerkedtem meg. Akkortájt az egyik petrográdi garázsban dolgoztam. November 8-án este behívtak szakszervezetünk központjába, s közölték velem: — Gil elvtárs, válassz ki a garázsban egy jó kocsit és reggel jelentkezz vele Szmolnijban. Lenin sofőrje leszel! A meglepetéstől szinte sóbálvánnyá meredtem. Ebben az időben mindenki Lenint emlegette. Afeok a petrovrádi munkások, akiknek sikerült valahol hallaniok, vagy látniuk Lenint, büszkén meséltek róla, mint életük nagy eseményéről. S engem, pártonkívülit, most egyszerre Lenin mellé osztanak be sofőrnek!” Nagy élményben és nagy szerencsében volt része Sz. K. Gilnek, hiszen hat esztendőn ót személyesen érintkezhetett Leninnel, láthatta hétköznapjait. Igaz u”van, hogy beosztása miatt inkább csak a szakadatlan munka közötti rövid pihenők alatt figyelhette meg Lenint, de Vlagyimir Iljics pihenés közben is állandóan aktív volt. Ezért nehéz letenni Sz. K. Gil könyvét, amelyről G. Krizsanovszkij akadémikus, Lenin kortársa a következőket jegyezte meg: „. - . olyan elevenen, frissen megőrizte emlékezetében Lenin jellejnének lényeges és apróbb vonásait, hogy vi.szaolvasva az az érzés támad bennünk, mintha szejr-élye^p Vlagyimir,Iljicv?csel beszélgetnénk,-'ami számunkra. akik személyesen ismertük Lenint, mindig a lC2-^ nagyobb öröm volt, s a legmaradandóbb élményként él bennünk.” A magyar olvasó, aki már ismeri Lenint, mint a párt megalapítóját, a forradalom szervezőjét, a nagy teoretikust, most sokat megtudhat e könyvből Lenin hétköznapjairól, szokásairól, pihenéséről, szórakozásairól. Láthatja őt munkások, parasztok, gyermekek között, vadászaton, kiránduláson, családi körben és — útonállók kezében. A legnagyobb megrendül'', se! olvashatja Sz. K. Gil vissza* emlékezéseinek azokat a részeit, amelyekben a Michelson gyárban Vlagyimir Iljics ellen elkövetett merénylet részleteit íria le, vagy amikor azokat a megrázó perceket eleveníti fel, amikor Gorkijban utolsó útjára kísérték Lenint. Olyan mélységes fájdalom fűti át a sorokat, amely még ma is szívenüti a világ becsületes dolgozóit. Sz. K. Gil könyvének magyar kiadásához rövid előszót írt. „Az a hír, hogy visszaemlékezéseimet kiadják magyar nyelven, nasvon megörvendeztetett” — írja. Örömmel tölt el, hogy a szabad Mamarország népei, különösen az ifjúság, megtudják könyvemből, hor,”an dolgozott, pihent, szórakozott a nagv Lenin, hogyan érintkezett az emberekkel, hogyan beszélgetett velük ... Mindmáig hallom a hangját, érzem kézszoritásái Errpl szeretnék beszélni magyar olvasóimnak. Eszembe jut a távoli 1919 tavasza, amikor kikiáltották a M=>gvar Tanácsköztársaságot. Emlékszem, milyen örömmel üdvözölt!. Lenin a rádión keresztül a magyar népet és tolmácsolta jókívánságait, s mekkora volt a bánata, amikor értesült a magyar munkás-és forradalmi erők vereségéről. >,Boldog lennék, ha a magyar olvasó valami újat és érdekeset talál könyvemben a nagy Leninről — világ első szocialista államának megalapítójáról és vezéréről, a szabadságszerető népek őszinte barátjáról.” Az alábbi részlet egy vasárnapi vadászkirándulásról szól, amikor Lenin a Moszkvától 70 kilométernyire fekvő faluba, Monyinóba autózott és ott a helység közepén, egy takaros kis házban kapott szállást... hogyan fogadták a szovjet rendszert. Aztán a mezőgazdaságról, az egyes parasztcsaládok életéről, a szovjet falu jövőjéről'folyt a sző. A házigazda nagyon érdekes elképzeléseket fejtett ki a parasztok életéről, s értékes gondolatai voltaik a mezőgazdaságról is. <— Igen, mindez rendkívül érdekes — mondta Vlagyimir Iljics: — ön bizonyára agronómus? Nem? •— Nem ... ■— felelte Predtyecsin kitérően, s egy kicsit zavarba jött. Lenin felállt. Most pedig, gyerünk az erdőbe! Vadásszunk! Tartson 1 Hat esztendő Lenin mellett J ^iiiiiiiimiimnniiiniiiniimiiiiinniiiinnniiiiniiniiiiiinniiiitiinimiiiimiiimmniiiniiiinimimiiiimiiiniiiiiimnimi; ... A HÁZIGAZDA vendégszeretóen fogadott, s kért bennünket. hogy rendezkedjünk be otthonosan. Idősebb, de még jó erőben lévő, magas férfi volt, nem annyira paraszt, mint inkább tanító, vagy agronómus benyomását keltette. A polcokon könyvek sorakoztak. Vlagyimir Iljics közvetlensége vendégszerető házigazdánkra is megtette hatását. Vlagyimir Iljics szeretett beszélgetni az emberekkel őszinteségre birta őket. — Nosza. Predtyecsin elvtárs. mondja csak el — fordult oda a házigazdához Vlagyimir Iljics —, hogyan élnek errefelé a parasztok, hogyan vélekedne]! a szovjet hatalomról, milyen a hangulatuk. Predtyecsin nem sejtette, hggy Leninijei £11 szembei}, s készséggel és szellemesen beszélt. arról, hogyan éltek a parasztok a forradalom előtt* velünk, Predtyecsin elvtárs — fordult a házigazdához. Predtyecsin beleegyezett, kihozta a szomszéd szobából puskáját, s elindultak az er dőbe. A kutyákat előre engedtük, a vadászatot a helybeli vadász irányította. Ketté váltunk: Vlagyimir Iljics és Predtyecsin jobbra mentek, én pedig a vadásszal balra. A vadász hirtelen hozzám fordult: — Maga szerint ml ennek a Predtyecsinnek a foglalkozása? Bizonyára meglepi, ha megmondom, hogy Predtyecsin pap. — Micsoda? Pap? Maga tréfál... — Egyáltalán ngm. Annak a templomnak a papja, amelyik a háza mellett ájl. De ő nem cdyan, mint a többi papok .., Nem fanatikus. Látja, vadászni is eljött velünk. A vadászat sikere? volt mindegyikünk jónéhány nyűlat ejtett. Vlagyimir Iljicsnek kitűnő kedve volt. Amikor már Predtyecsin házához közeledtünk, Vlagyimir Iljiccsel egy kicsit hátrább maradtunk, s gyorsan elmondtam neki: — Predtyecsin se nem agronómus, se nem tanító, hanem pap. Lenin megállt s bizalmatlanul méregetett. ■— Hogyhogy pap? Bizonyára kilépett pap. Erősködtem, hogy ma is az. Vlagyimir Iljics eleinte nem akarta elhinni. Néhány perc múlva Lenin és Predtyecsin között beszélgetés kezdődött, amit míg élek, nem felejtek el. — Ide hallgasson — kezdte Vlagyimir Iljics —, azt hallottam, hogy maga pap. Igaz ez? — Igaz. Körülbelül húsz éve vagyok az egyház szolgálatában. — Nem értem, hát miféle pap maga? A haja meg van nyírva, a ruházata ugyanolyan, mint más emberé, s a szemem láttára ölte az állatokat! Predtyecsin elmosolyodott, s rövid szünet után így szólt: — Megértem önt. Külsőm és magatartásom nem felel meg a vallás előírásainak... Ez igaz. — Na és a meggyőződés? Őszinte meggyőződésből végzi papi teendőit? Predtyecsin, úgy látszik, megértetne, hogy olyan emberrel áll szemben, akivel vagy őszintének kell lennie, vagy abba kell hagyni a beszélgetést — Tudja — mondotta —, én csak bizonyos időkben, vasárnaponként vagyok a vallás szolgája jw. > - , .. — Hogy értsem ezt? — A meggyőződés nem mindig jár együtt a foglalkozással. Az életben elég gyakran látunk erre példát. Vlagyimir Iljics megértőén elmosolyodott és így szólt: ■— De rettenetes lehet, ha egész életén át színlelnie kell a meggyőződést. Nem így van? Vallja be! — Predtyecsin széttárta a kezét, s kitérő választ adott: — Elég gyakran csodálkozom magam is: az egész falu ismer engem, tudja, hogy lépten-nyomon megszegem a vallás előírásait, de járnak a templomba, meghallgatnak és hisznek nekem. —- S miért nem szakít a vallással? Végezhetne valamilyen hasznosabb munkát is. Predtyecsin legyintett: — Késő. öreg vagyok már ahhoz, hogy újra kezdjem... Az én koromban valamilyen iparral már nehéz foglalkozni. Az egyház mégiscsak biztosítja a megélhetésemet. Ez zel is számolni kell... Nagyapám pap volt, az apám szintén, én is követtem őket. Tehetetlenség! S ami a legérdekesebb, sem a nagyapám, sem az apám nem hittek vakon... Egyszóval — ez foglalkozás! EZ A TALÁLKOZÁS nagy hatással volt Vlagyimir Iljics Leninre. A kocsiban hozzámfordult: — Látta. Gil elvtárs, min alapszik a vallás? Egyik téli napon, az egyik Moszkva környéki állomás mellett Vlagyimir Iljics egy templomot látott, amelyből sűrű sorokban özönlött ki a Qép. Bizonyára valamilyen ünnep volt. Vlagyimir Iljics elnevette magát: — Emlékszil Gil, a/nikor együtt vadásztunk a pappal? — „Foglalkozás — mondta, -s Teheletlensée!”
