Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-15 / 242. szám

WLÄG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! 2Äz épülő abádszalóki hídnál A>'rTvXe>V*'-*-!A*.\ywvN-.-.v A SZOLNOK MEGYE» PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 242. szám. ARA: 50 FILLER, 1951. október 15. kedd. Nagyarányú állandó exportra van kilátás az Aprátógépgyárban Munkában a Cseh-brigád. Tagjai: Cseh Kálmán brigád­vezető, Tóth Jenő, Kiss Károly, Hollai Imre a víz színe fölött -25 m-es magasságban szegecseli a hídnak „a felső övét”. A hídépítésnek ez az egyik legnehezebb és legve­szélyesebb munkája. A szédítő magasság ellenére macska­­ügyességgel mászkálnak Naponta átlag 1300 szegecset ütnek be a lemezekbe. Kádár János eivíárs beszéde az MSZMP országos aktíváján (2—3. oldaton) Győzlek a magyar lovak A csehszlovákiai Pardubi­­cében vasárnap megkezdőd­tek az egy hétig tartó, hagyo­mányos lovasversenyek. A magyar lovasok már az első napon értékes győzelmeket szereztek. 3400 méteres aka­dálypályán a telivérek közül a „Riadalom” nevű ló 9 ellen­fele előtt érkezett a célba, s elnyerte a lengyel Visztula­­dí.jat, A gátversenyeken az ál­talunk alapított Tisza-díj há­rom első heljmzettje is ma­gyar ló volt: a „Szurtos”, a „Simon bán”, illetve az „Ala­pos”; A Kladrubi-díjban „Szamo­vár” a harmadik, a Marica­­díjban „Arzén” a negyedik, a Doni-díjban pedig a „Robin Hód” nevű lovunk ötödik he­lyezést ért el. (MTI) ..... m . Bírósági hír Kirják János, a martfűi gyilkossággal terhelt bűn­ügyének nyilvános tárgyalá­sa ezen a héten szerdán, csü­törtökön és pénteken lesz á Szolnok Megyei Bíróság épü­letében. Aki teheti, vegyen részt a tárgyaláson, amely szerdán reggel fél 9 órakor kezdődik. A bírósági tárgyalásról la­punk olvasóit részletesen tá­Most készül a jobtyggrfi hídszelveny és a felette lévő ív. Ezekkel a munkákatjÄ$äik szerint még ebben az évben végeznek, s a télcf'.S5i«3tjrc a tavasszal, amint az idő en­gedi, hozzákezdenek íö£md középső részének munkála­taihoz is. 'TfTTTTT'fYTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTYTfTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTI 100000 pulykát szeretne felvásárolni a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat A magyar pulyka kedvelt eledel külföldön, különösen Angliában szeretik. Néhány hét múlva megkezdődik a puiykafelvá-sárlás, de -a- szer­ződésköltések máris folynak, melyet a földművesszövetke­zetek végeznek. A felvásárlást azonban a baromfifeldolgozó vállalatok végzik. Felkerestük Takács Viktor elvtársat, a Törökszentmik­lósi Baromfifeldolgozó Válla­lat igazgatóját és érdeklőd­tünk arról, hogy milyen ki­­| látásokkal indul a vállalat az - idei pulykaidényre. — Legalább 100 000 puly­kát szeretnénk a ni negyedévben felvásárol mondotta Takács elvtárs. — Csak így tehetünk eleget ex­port kötelezet tscgeinkntík. * Ha figyelembe vesszük,— * hogy 1955-ben felvásárolt í pulyka 110 000 ezer volt, * bátran merem állítani, hogy J az idén túl fogjuk teljesí­­» teni pulykafeldolgozási ter­­[ vünket. » — Azért veszem alapul az | 1955-ös évet, mert tavaly az | ellenforradalom és annak ki­* hatásai meggátolták a felvá­lj sárlást. A szünetelő, később ► a korlátozott szállítási lehe­­í tőségek továbbá üzemünkben 1 fellépő nehézségek, az áram­hiány, a szénhiány, a kijárási tilalom, stb. miatt sem a fel­vásárlást sem a feldolgozást nem tudtuk megoldani. Ta­valy csak 35.000 pulyka ke­rült hozzánk a földművesszö­vetkezetek utján. A termelők egyes helyeken elégedetlenek azért, mert csak november l-ével kezd­jük meg a pulykafelvásárlást. Ezt meg tudjuk okolni. Sokéves tapasztalat bizo­nyítja, hogy november 1-c előtt a pulykák nem felel­nek meg a minőségi köve­telményeknek nemcsak — súlyban, hanem fejlettség­ben sem. Az öreg pulykatenyésztők jól tudják, hogy a felvásár­lást azelőtt is mindenszentek­kor kezdték meg. Egyébként a tenyésztők is jobban jár­nak így, mert az olcsó kuko­ricát tudják felhasználni a hizlaláshoz. A szerződéskötéseket a föld­művesszövetkezeti baromfi­felvásárlóknál lehet kötni. — Az átvételi ár kilogrammon­ként 16 forint. Úgy véljük, hogy ez a jelenlegi kukorica­­termés mellett megfelel a te­nyésztők kívánságainak. X i Az ENSZ gazdasági és pénzügyi bizottságának ülése t Eh New York (TASZSZ). Az ENSZ Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága most tárgyalja a gazdasági és szociális tanács jelentését; A bizottság vitájában hatá­rozottan kifejezésre jutott az az elégedetlenség, amelyet a népek az Egyesült Államok által erőltetett fegyverdcezési hajsza miatt viselnek. Ez a hajsza szétzilálja a kapita­lista országok gazdasági éle­tét és növeli azokat a nehéz­ségeket, amelyekkel a dolgo­­„ zóknak meg kell küzdeniök. * Japán, Csehszlovákia, Szu­dán, Bulgária, Haiti, Romá­nia, Irak és más országok képviselői hangsúlyozták, hogy meg kell szüntetni a fegyverkezési hajszát. Az amerikai küldött igazol-' ni próbálta a fegyverkezési hajszá t. G. P. Arkagyev, a Szovjet­unió képviselője hangsúlyoz­ta, hogy szülcség van a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés, a széleskörű kereske­delem kifejlesztésére. A ke­reskedelem még ma is a poli­tikai nyomás eszköze. A szovjet képviselő hang­súlyozta a gazdaság militari­­zálásának és a fegyverkezési hajszának pusztító szerepét és veszélyét. Ezeknek előidézői a orofitszomjas monopóliumok. SZERKESZTŐSÉG KÖZLI: Értesítjük kedves olvasóin­kat, hogy szerkesztőségünk címe elköltözés miatt meg­változott. Uj címünk: Szol­nok. Tisza Antal n. 2., J. em. TJszavidék szerkesztősége Az év elején kétséges volt ■— el tudjuk-e látni a jászbe­rényi Aprítógépgyárat kapa­citásához mérten munkával, megrendelésekkel. Főleg az anyaghiányra — a népgazda­ság csökkentett beruházási programjára építve jósolták azt, hogy az üzem leépülésre szónál majd. Az' elmúlt hónapokban va­lóban nem a legkönnyebb helyzetben volt a vállalat. Fejlődése, előrehaladása azonban egy pillanatig sem lehet kétséges. Belföldön és külföldön egyaránt keresik korszerű gépeit, az itt gyár­tott különféle bánya és üze­mi berendezéseket Gróf elvtárs, a vállalat igazgatója, aki a hét elején tért vissza Jugoszláviából, — személyesen is meggyőződött arról, milyen nagy szállítási és üzleti lehetőségek vannak a magyar gépipar számára külföldön A többek között megláto­gatott jugoszláv cement, sa­­mott és normáltéglagyára­kat, kőbányákat, ércelőkészí­­tőt. útépítkezést. Majd min­denhol azt tapasztalta, hogy érdeklődnek az Aprítógép­gyár termékei iránt — min­denhonnan ajánlatokat kérnek Az igazgató szívesen be­szél tapasztalatairól, útjának eredményéről. — A jugoszláv üzemek, üz­letemberek hiányolják a két ország közötti baráti, ipari kapcsolatok megszüntetését és szívesen veszik fel újra — mondja. -— Ez mindjárt szem­betűnt nekünk, mert szám­talan tanújelét adták ennek. Szívesen fogadtak, akárhol jártunk. E hó 15—20-a táján ók jönnek Jászberénybe, hogy végleges megállapodást kössünk bizonyos gépek és berendezések legyártására, s remélem sikerül is. — Ez függ természetesen a mi ajánlatunktól s nem utol­só sorban attól, hogy milyen­nek találják gyárunkat, ké­pesnek-e arra, hogy jól együttműködjünk velük. — Milyen megrendelések­ről lehet szó? — Igen nagy lehetőség van pl a samott és tűzállótégla­gyárak beruházásánál. Kell nekik egy UH) méter hosszú 3 méter átmérőjű forgó ke­mence a nyersanyag égetésé­hez. Azután kémek ajánla­tot törőgépekre és samott­téglagyári berendezésre. — Ezek értékben is igen tekin­télyesek. Egyik gép, amire ajánlatot kell adnunk pl. 800 ezer dollár értékű A óriásik két kisebb samottgyári gép, amiről szó lehet, egyenként két és félmillió forint — Lehetőségünk van a ju­goszláv nonuáltéglagyártásba való bekapcsolódásra is. Eb­be az iparágba kell nekik 15 agregát, ami egyenként 5—6 különféle gépből áll. Tehát összesen mintegy 99 dara b téglagyári gép legyártásáról lenne szó. 1 — Különösen nagy fejlődés előtt áll Jugoszláviában a cementipar. Az el követkézén- ; dő években 15 ilyen nagy ce­mentgyárat építenek, illetve fejlesztenek. Ezek berendező-, sebe mi is bekapcsolódna- ; tunk. Megállapodásunk sze- , rint még ebben a hónapban ; megküldik a szóbanforgó j üzemek műszaki terveit s J kikészítjük az ajánlatokat — Szó volt továbbá útépí- ’ lésekhez való aprító őrlő be- ■ rendezésekről — az útépítő- s iparban. Előbb két kisebb be- j rendezést kérnek, ha ez be- ; urálik- nnovf.hhat 2vár­tunk részükre, darabonként két millió forintért. Ércelő­készítő műveikhez már szál­lítottunk gépeket s nagyon meg vannak elégedve vele. — Újabb berendezésekre is szükség van itt, de ezeket már kiadták más vállalatok­nak — úgyhogy csak a visz­­szamaradó gépek legyártását adták át — ez már meg is történt — mintegy félmillió forintban. — Milyen remény van ar­ra. hogy az Apritógépgyár ki tudja használni a szállítási lehetőségeket, meg tud egyez­ni a jugoszláv partnerekkel? Meg kell mondani, hogy igen erős konkurrenciával ál­lunk szemben. A világpiacon verseny van, s a jugoszlávok is dollárral fizetnek. Nyilván csak annak adják a pénzt, aki legjobb minőséget, a leg­használhatóbb gépeket a leg­olcsóbban vállalja. Egy kicsit el is késtünk, mert a konkur­­rens dán, angol, francia, NDK, Német Szövetségi Köztársa­ság, norvég, lengyel és más nemzetiségű cégek már be­adták ajánlatukat. A jugo­­szlávok részéről — baráti gesztus — s ezt is valószínű a kapcsolatok újrafelvétele érdekében teszik — hogy be­várják ajánlatainkat, addig nem tárgyalják a többieket sem. míg el nem készülünk. — Úgyhogy remélem a hó folyamán hozzánk ellátogató küldöttség tagjaival sikerül megállapodásra jutnunk s hosszú időre kapcsolatot te­remtenünk. Az ár— ami igen fontos — valószínű nem hoz bennünket hátrányba partne­reinkkel szemben, mert a mi termel vény Kft ff, világpiaci áron számolva is aránylag ol­­csóak. Igen fontos még a ha­­íáridő. Ezeket is vállaljuk és betartjuk. Jelenleg ig van megrendelésünk tőlük ős ezekkel úgy állunk, hogy a februári határidőt DetanjuK. sőt már decemberben hozzá­kezdünk a beszereléshez. — Az üzem anyagellátása nem gördít n-hézséget a kül­földi szerződések teljesítése elé? — kérdezem befejezésül Gróf elvtársat. — Igyekszünk erre is meg­oldást keresni. Beszéltünk már velük arról — és a most következő tárgyaláson újból felhozzuk, hogy bizonyos öntvényeket ők adnak majd Ez afféle kooperáció lenne. Ami itthon szűk keresztmet­szet, azt igyekszünk tőlük be­szerezni — széles lehetőség van erre; Az Aprítógépgyár eddig 20 —25 százalékban szállított exportra nehézipari gépeket. Ha sikerül — és ez valószí­nű — a jugoszláv megrende­léseket megkapnia, 35—40 százalékig emelkedik az ex­portarány. Méghozzá nem ideiglenesen, vagy alkalom­szerűen, hanem állandóan egy részt vállal Jugoszlávia tervberuházásainalk megvaló­sításában. S megmondhatjuk — ez nekünk is előny. Előse­gíti az Aprítógépgyár fejlő­dését, másrészt államunk kényszerű külföldi tartozá­sainak rendezéséhez értékes valutát ad; Csak üdvözölhetjük azt az »egyre inkább meghonosodó jószokást, hogy vállalataink vezetőit, szakembereit kien­gedik a vállalati szűk kör­nyezetből, hogy lássanak, ta­nuljanak s nem utolsósorban maguk Is próbálják terrnel­­vényeiket elhelyezni. Ez. mint az Aprítógépgyár példája is mutatja, igen komoly gazda­sági fellendülést hozhat. Palatínus István 1 íztagú Szolnok megyei küldöttség j viszonozza a szovjet vendégek látogatását j i MEG SOKAN emlékeznék rá a me- I gyében, hogy a kisújszállási nagykun na­­t PO»k alkalmával szovjet vendégek is ellato­♦ gattak hozzánk. Azt azonban kevesen tud­­t ják, hogy a Szovjetunió miniszterhelyet­* tese, Borfkov elvtárs vezette küldöttség a ♦ Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghí­* vására érkezett erre az alkalomra. Tehát t megyénk vendégei voltak, s megyénk ven­* dégszeretetét élvezhették még akkor is, ha • ezalkalommal Kisújszállás valóban az „or­­í szag közepe” volt. Hogy jól érezték magu­* kát. azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a * fény, hogy elutazásuk előtt annak az óha­♦ juknak adtak kifejezést; látogasson el egy ♦ küldöttség a megyéből a Szovjetunióba az t ottani föl dm vetésű gyi minisztérium vendé­­| gaként. Akkor a jelenlévők nagy örömmel j fogadták ezt a meghívást, de ki gondolta ♦ volna, hogy alig két hónap elteltével már • is sor kerülhet ennek a meghívásnak „rea­­% lizálására’.. Pedig így történt. A mai napon * megyénk 10 tagú küldöttsége indult útnak j vonaton Moszkva, a Szovjelunió fővárosa » felé, hogy két hetet töltsön a baráti ország- J ban. Nagy kitüntetés, nagy öröm ez szá- J rnunikra, hiszen mutatja a két nép barát­* ságának továbbmélyülését, újgbb eredmé­­t nyeit. Z TEGNAP a Megyei Tanács egyilk * szobájában gyülekeztek a boldog résztve­♦ vők; Horváth Imre, a megyei tanács el­­» nökhelyettese. aki mint a szervezet alel­> nöke — egyúttal a Magyar—Szovjet Ba­­! ráti Társaság képviselőjeként is utazik, ► Szabó Miklós, a kunhegyesi Vörös Október í Tsz elnöke, Zagyi János, a kisújszállási F városi pártbizottság titkára, Nyikos Ká­­t roly a kisujj Bűzakalász Tsz elnöke. Csótó 5 István a mezőhéki Táncsics Tsz elnöke — 5 a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnök­> ségének tagja —, Kanalovies Dezső, a me­► zőturi Gépállomás igazgatója. Suba István, f a mezőtúri Tanács VB mezőgfsdasági osz­­j tályvewetője, Árvái István, a i járási pártbizottság titkára. Oláh János, a Mezoholci Állami Gazdaság igazgatója, < Marion Ferenc,- a kunszentmártoni Zalka < Máté Tsz elnöke. (A küldöttség vezetője- » ként Budapesten csatlakozott még hozzá- < juk Szőke Mátyás miniszterhelyettes). Amint Horváth elvtárs elmondotta: < tervük szerint a Szovjetunióban szövetke- j zeteket, állami gazdaságokat, gépállomáso- I kát. tanácsokat, stb. látogatnak meg, mód 3 nyílik tehát, hogy a küldöttség tagjai sok- j oldalúan tájékozódjanak és hasznos tapasz- « tálatokat gyűjtsenek a saját munkaterii- 3 létükhöz. Lesz, aki az állattenyésztést, má- 3 silk csoport az üzemszervezést, a harmadik J a pártszervezetek életét tanulmányozza és } így tovább. Megtekintik a mezőgazdasági ♦ kiállítást is és bizonyára lesz alkalmuk J résztvenni néhány emlékezetes kulturális 2 eseményen. Gazdag tapasztalatokkal meg- 2 rakodva szeretnének visszatérni és abból J minél többet hasznosítani idehaza. J A KÜLDÖTTSÉG tagjai vidám, ba- ♦ ráti hangulatban készültök a nagy útra, s » elmondták, hogy most bizony nem cserél- J nének senkivel. Kitüntetésnek veszik ezt a t lehetőséget és ki akarják használni tanú- ♦ lásra, tapasztalatszerzésre; * Mosolyogva újságolták, hogy milyen i ajándékot hoztak magukkal. Majd min- | denki gondolt erre, mert szeretnék néhány | aprósággal is kifejezni a vendéglátók j iránti barátságot. Népművészeti tárgyak, » MSZBT jielvények, s díszes Lehel-kürtök • várják, hogy megörvendeztessenek vala- ♦ kit egy-egy szövetkezetben, vagy szovhoz- J ban. | Előkerültek a csizmák és tólikabátok, | sőt még a kucsmák is, ki tudja, milyen i idő jár arrafelé? i Hát bizony, nehéz lett volna bárkit is * itthon marasztalni közülük ... így azután ? az itthonmaradtak kívánságaival búcsúz- 2 tunk tőlük: J — Szerencsés1 utazást, bök’ öröm téli | percet kívánunk elvtársak! t. p. i

Next

/
Thumbnails
Contents