Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-06 / 235. szám

fyé&ánif. gondolat

irodalmi életünk kibontakozásáról

A z „apropó'‘-t ehhez az ** uj irodalmi folyóirat, a Korlárs megjelenése, de mégtnkább oiiasása adta. Örvendetes tény ugyanis, hogy mér itt tartunk. Majd egy esztendő után végre valahára sejtünk valamit abból, merre tart egynéhány író, akiknek a nevevel étidéig meg nem találkoztunk az újságokban, s nem isniertük állásfoglalásukat sem. De ez talán mégis a kisebbik öröm, nagyobb ennék hogy van ilyen folyóirat, mely bővebb teret tud adni a magyar irodalmi életnek, kritikáknak, elbeszéléseknek, az újraéledő, s új hajtásokkal is dicsekedő irodalmunknak A Kortárs — hogy úgy mondjuk — elég tágra nyitotta a kaput. A legkülönbözőbb irodalmi irányok, stílusok képviselői kaptak helyet már az első számában, s ezt jelzi a következő számok tartalmából adott kis tájékoztató is. Ugyanakkor hangsúlyozza a beköszöntő, hogy a folyóirat a szocializmus lobogóját hordozza és ez alatt kíván a nagy irodalmi hagyományok örököse és folytatója lenni. Megszólalnak az első számban Fodor József, Mesterházi Lajos, Illés Béla, Kassák Lajos, Palotai Boris,

Szüdi György, Tamási Áron,

Szabó Pál és még többen az eddig is iró, szavukat hallató irók, költők közül. De fórumot kaptak a „hallgatók” közül is számosán. Egy kicsit meglepődve olvashattuk azt a levelet, amelyet Benjámin László, Erdei Sándor, Kónya Lajos, Örkény István, Sipos Gyula és Tamási Lajos intéztek a Kortárs szerkesztőségéhez. —

Amolyan önvallomás féle ez, egy kis önbirálattal. Az utóbbi elég vékonyan csörgedezd-: soraikból, de lényege tán mégis ez, szavaikat idézve: „Hibát nem szavakkal, hanem munkával lehet jóvátenni. „Erre épít a szerkesztőség is, amikor a levél alján megjegyzi: szavaikkal, amelyekben ... magatartásukat „magyarázni” igyekeznek — nem érthetünk egyet. Reméljük azonban. hogy a levél hiányosságait írói munkásságukkal pótolni fogják.”

£hhez talán még csak annyit lehet hozzátenni, hogy az olvasó szivének, megbecsülésének elnyeréséhez valóban nem elég a nyilatkozat. Aki egyszer Á-t mondott és most B-t akar mondani, el kell viselnie a közvélemény bírálatát pálfordulásaiért. Aki tévedett — még ha jószándékúan is.

— bizony vezekelnie kell. ha tévedése másoknak is ártott, árthatott. S meg kell értenie, ha a közvélemény nem tud egyszerre hinni szavainak, hanem valami obulust. valami biztosítékot is vár. Tehát idő kell ahhoz és valóban mélyen járó őszinteség szavakban, tettekben egyaránt, hogy a társadalom magáénak vadja, érezze az írót, a költőt, aki —. úgy érzi — egyszer már hűtlenné vált hozzá. És azon sem lehet csodálkozni, ha azt várja, hogy tanúsítson az illető nagyobb alázatot, nagyobb szerénységet, nagyobb tiszteletet iránta — a dolgozó név iránt — mindenki másnál. Ezzel kell szembenéznie mindazoknak, akik elvétették a tollat a nehéz napokban, amikor annyira kellett volna a tiszta fej. a tiszta szó. És ebből a szempontból valahogy jobban tudunk hinni Kónyának, Benjáminnak, ÖrkényowMmtmnmwwnanxrxxnoccxnoaxxnnonnv-Könyvekről röviden

Leezkov: Kisvárosi Lady

Machbcth.

Gazdag kereskedőasszony és iatal szolgalegény vétkes szerelmének regénye, illőbb a gyanakodó apóst, majd a hazatérő férjet teszik el láb alól. Népballadal tömörség és ragikum jellemzi a művet.

Sólyom József—Zele Ferenc: Iarcban az ellenforradalommal.

A könyv tényekkel leplezi le z ellenforradalmárok és cinkosaik szándékát és tetteit s bebizonyítja: a magyar nép rein akarta az ellenforradalmat.

Scbomburgk: A vadon árverése,

könyvből megismerkedhet az olvasó Afrika belsejével, a rópusi emberek életével, jelegzetes társadalmi motívumaival. a dzsungelek és sza'annák növény- és állatvilágával.

Hegedűs Géza: A milétoszi fiú.

Az időszámításunk előtti V. század Athénjébe vezet el a örténet, a görög—perzsa háborúk korába. Mozgalmas, eleven mese keretében ismerők meg ezt a dicső korszakot cét milétoszi fiú kalandos élnek, mini Tamásinak — a Piros vér a pesti utcán című vers szerzőjének — vagy a.kár Síposnak és Erdeinek.

S nem is egészen értjük, hogy kerültek ők most — ennyire különböző egyéniségű és tehetségű emberek — egy gyékényre? Az egyiknél biztosan a megszólalás vágya és az őszinte meggyőződés, a másiknál talán más, talán a könnyű jövedelmet ígérő (évekig elég könnyen hullott ölükbe egyeseknek az a jövedelem) életbe való visszasompolygás? De hát ne gyanúsítgassunk, fogadjuk el a tényt, és a közvéleményt későbbi, igazságos ítélőszéknek.

Most pedig szóljunk néhány szót még az összbenyomásról is. amit a folyóirat gyakorolt ránk. Hát bizony eléggé siralmas a köpönyege ennek az orgánumnak, s ezt még a tartalom sem tudja feledtetni. Reméljük. legközelebb már ízlésesebb köntösben láthatjuk viszont.

f/ ikívánkozik még belö-í'- lünk néhány gondolat ehhez az örvendetes eseményhez kapcsolódva. Az a gondolat, hogy a mi megyénkben is bontakozóban van az irodalmi élet, habár még nagyon sok nehézségen kell átlábalnia, mire eljuthat addig, hogy elismerjék, megbecsüljék a megyében és azon túl is. Egyelőre a Tiszavidék — a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja — köré tömörülnek a megye tollforgatú emberei és kezdetnek — talán még jóidéig — jól is van ez így. így jut el a legtöbb emberhez teghamarébb a megye irodalmárainak a szava. Később biztosan ez a táj is kitermeli majd a maya irodalmi folyóiratát vágyújságját, ahogy ez meg van Debrecenben, Szegeden és másutt. Ez azonban még sok munkát, erősödést kíván. Ehhez adott lendületet a megyei irodalmi ankét, ezt segítette az irodalmi pályázat. Felmerült egy antológia kiadásának gondolata is. kérdés azonban — anyagi szempontok is közrejátszanak — nem volna-e helyesebb ezúttal a pályadíjnyertes munkákat is a Tiszavidékben közzétenni? Sokkal szélesebb réteghez jutnának így el ezek a mű vek. s emelnék a lap színvonalát is.

Egy másik probléma: a megjelent írások honorálása. A Tiszav idéknek ez nem áll módjában. Korábban. éveken át. úgy tudjuk, a Megyei Tanács biztosított erre bizonyos összegei, mellyel az irócsoport gazdálkodott. Most, amikor valóban a kibontakozást, előrelépést segítené elő. jelen pillanatban megszűnt ez a lehetőség. E nélkül pedig nehéz elképzelni az irodalmi oldal rajzokkal, klisékkel való ellátását a szerzők minimális honorálását. Feltétlenül segíteni kellene ezen a helyzeten.

\/ égezetül: ideje volna a

v megye irodalmi életében is felszámolni a kritikátlanság állapotát. (Ez egyébként a Kortárs első számának is gyenge oldala). Elvi bírálat nélkül nincs előrehaladás, nincs fejlődés, különösen azon a szinten, ahol még jelenleg vagyunk, amikor a stílus, a (orma. de a tartalom kérdései is sok gondot, okoznak a szerzőknek. Reméliük. e tekintetben is sikerül tovább lennünk az elkövetkező időben.

F. TÓTH PÁL

Bontakozó Szárnyak

JEMBER — ALOM

Szomjas csodákról dorombolt, álomba csalta szűk szobánk, a szegénység koldus rongván. szárnyat bontott az álmodás.,

... Uj ház tornyosul az égre, tágas szobában száz öröm, apró gondu anyám nézve, alvásra készül öcskösöm!

.Mellén mesél a vén cica. talán a múltról mormolász, elnézem őket hosszasan, míg lassan harmat hull a fán.

Soká tűnődöm, álmodás?

S mily jó érzés, éberen vagyok mert a fakult ég homlokát, becsipkézték a csillagok.

Megélt Szabó Lőrinc

A napokban röpítette szél a sajtó, rádió a hírt: 57 éves korában, hosszas betegség után meghalt Szabó Lőrinc.

Valljuk be, elég kevesen ismerték költészetét és kiváló műfordítói tevékenységét. Az elkövetkező időszak könyvkiadói lelkiismeretére vár gazdag — négy évtizedes — költői hagyatékának számbavétele s az olvasóhoz való eljuttatása.

Csendes, de tartós érzelmeket megszólaltató, mély zeneiséggel megáldott költő távozott vele irodalmunk élő alakjai közül.

(Vándor üacjyők

Vándor vagyok. Szegény vándor. Hc.i. szép élet Miért bántol?

Kopott éltem. Kopott csizmám;

De a ló bort.

Csak meginnám!

Hej, be innám.

De nincs pénzem! üres zsebem Búsan nézem:::

Kopott csizmám El is adom,

Kevés árát Borért hagyom:

Vándor vagyok. Szegény vándor. Hei, szép élet Miért bántól?

Pálfi József

Ha

megy...

Ha mégy, ha menni kell. Ne búcsúzz, csak menj el Halkan, nesztelen,

S ne zörögj a kilinccsel!

Ha majd felébredtem. Felülök, s azt hiszem: Álmodtam csak, hogy Itt voltál mellettem.

Az évek majd múlnak. Élünk, s mint a múltat, Elfelejtjük Bolond játékunkat.

LIGETI SZILVESZI

SZERKESZTŐI ÜZENETEK \

Kislaki Gyuláné, Tiszaföldvár.

Helytörténeti kutatásaihoz a helyi tanácstól kérjen engedélyt. Ha nehézsége lenne, forduljon hozzánk. — A másik engedely ügyében lépseket tettünk. Az eredményről levélben táiékoztatjuk. Versét felhasználjuk.

Nagy István, Szolnok. ..Máriálioz<‘ írt verse jó. közölhető.

Szép Jenő, Szolnok. Négysorosai jó gondolatok. Kifejező eszközei sem rosszak, de a végig azonos rímek erőltetése tonpi. suta rímeket ad. Az azonos rímeiéül] sorok szótagszáméra is ügyelve oróbálkozzék tovább.

Kemény Erzsébet, Cegléd. —;

,.ösz‘‘ című verse a benne rejlő ; őszinte érzés révén helyet fog | kapni néhány szükségszerű vers- S tani változtatással. ;

Ligeti Szilveszter, Jászberény.; Van készsége a versíráshoz, rí-5 mei elevenek. Egyik verse némi »

javítással jönni fog. ;

•

Sajtos Ferenc, Bánhalma. Ver- • se lapunk más rovatában esetleg# helyet kaphat, bár ez is inkább * rímekbe foglalt újságcikk. •

Pálfi József, Debrecen. Kérését 5 lehetőséghez képest teljesítjük. \ Versére sor kerül. írjon máskor ; is — igényesebbet.

Busi Yince:

KEREKES GAZDURAM

NYOLC ÉVES KOROMBAN, miután édesapám katonának vonult be a király parancsára. így szólt hozzám édesanyám, két szemét a kötényével törölhetve:

— Éhen pusztulunk, drága gyerekem.:: El kell menned kiskanásznak, Kerekes gazdához. Te legalább nem nélkülözöl.

Április eleje volt. Hideg szél fújdogált. Bekecsben ült Kerekes mellettem, a könnyű kocsi bőrülésén. Időnként, mint az olcsón vásárolt állatra szokás, gyanakvólag pislogott rám lajbigombra emlékeztető szemével. Később aztán a szava is megeredt:

— Szolgáltál már, hé? 4 •

— Még nem szolgáltam, gazduram.

— Szóval még nem ismered a kanászregulát”

— Még nem ismerem, gazduram.

— Énnálam majd megismered ..: De annyit már előre megmondok, nem morzsálod a kenyerem potyára. Nem loptam én a földemet, hé. ötven holdat hagyott rám az apám. Keserves volt másik annyit hozzáragasztani. Majdnem bolondok házába kerültem, annyi bajom volt veletek.

— Hiszen én még nem szolgáltam gazduramnál.

— Ne pofázz közbe! Szolgált nálam a magad fajtája .:. Aztán, ha veled is úgy járok, mint az Ónodi kölyökkel, lgnyúzom a féloldalad.

Az ostorral a lovak farára csapott. Megugrottak a jóltáplált jószágok. Egy-kettőre ott voltunk a Körösmenti kanfarú tanyában.

A SZÁMOK MEG ÉN nem szívleltük egymást iskolás koromban. Nem is jutottam tovább a kétszerketlő négynél. S ha jelenleg mégis hírnévnek öt-vendek, mint kiváló matematikus, gazduramnak tartozom ezért hálával. Gazduramnál tanultam meg, szétosztani félkiló szalonnát s tizenkét kiló penészes kenyeret négyőnknek, egy hétre. Mert rajtam kívül még Kakas Jóska, a klsbéres. Igrici Sándor, az én kanásztársam és Balogh Frigyes, a húsz esztendős „öreg béres” köszönhette Kerekesnek betevő falatját. Mivel négyőnk közül csak én tudtom írni-olvasni, mert a többiek már hat éves korukban elszegődtek kiskanásznak, így rám hárult a nagy feladat, a hét naponként kiadott koszt szétporciózása. Szalonnából tizenkét deka. szárazkenyérből három kiló jutott koponyánként. A köleskását és a lebbencset közösen fogyasztottuk, rendszerint levesen főzve és zsír hiányában vöröshagymával ízesítve. Szerencsénkre egyszer-másszor, ha gazdurunk nem tartózkodott közelben, megfojtott egy szép csirkét a botkólika. -Sajnáltuk szegényt a trágyacsomóba temetni, ezért inkább paprikást csináltunk belőle Az ilyesmi azonban nem folytatódott sokáig. Kerekes ugyanis kifundálta azzal a pihent eszével, hogyan kell a botkólikát a csirkéktől elűzni. Úgy elnáspágolt bennünket, az én karikásostorommal, hogy alig győztük egymás hátán a kékhurkákat megszámolni.

— Nincs más hátra, itt kell hagynunk az árnvékvilágot — kesergett Igrici Sándor. — Előbb-utóbb éhen döglünk a lebbencslevestől.

Én és a kisbéres szintén búnak hajtottuk feUin'cet. Oda van a botkólika. végkép elűzte gazdurunk ... Mi lesz velünk, te jóságos atyauristen? Frigyes sem biztatgatott túlságosan. A pofonok, amiket a csendőrök mázoltak

képére a „baromfivész” miatt, az ő kedvét is elvették a vólikával való komázástól. De ő azért reménykedve tekintett a távoli jövőbe:

— Nem mondom, hogy holnap, de esztendők múlva, mire ti is legénnyé serdültök, jobb módja lesz a szegényembernek.

ETTŐL PERSZE nem szűnt meg a mi gyomrunk korgása. De amikor ismét a botkólikához fordultunk, hogy fojtson meg egy pulykát a nagyjából, a tanyába toppant Kerekes, jobb karján a vastag görbebottal.

_ — Gyertek hárman a magtárba — intett fe’énk a fejével. — Hazavisztek a búzától tizennégy zsákkal.

Frigyes bólintott, én igent dörmögtem, Jóska pedig keservesen sóhajtozott... Nekikezdtünk a búzaszedésnek, a telt zsákokat felraktuk a nagy szekérre. Elébe fogtuk Miskát meg Csillagot, a két gyönyörű igáslovat. Indulásnál egy leragasztott levelet adott át a gazda Frigyesnek— Kisasszonyodnak küldöm. Nektek is ad majd valamit. Fogyasszátok egészséggel.

Csodálkozva bámultunk egymásra, én és Frigyes bátyám. Mi történhetett gazdánkkal? Alighanem meghibbant a szerencsétlen. Nem mondana ő ilyet ép ésszel, az már szentbizonvcs.. : Fogyasszátok egészséggel. Úgy hangzik, mint a miatyánk az ördögök szájától. Visszavisszapillantottunk az akácfákkal szegélyezett dűlőútról. Jóska komám kérdőjellé formálódva álldogált az istállóajtóban. Nyilván a kalácsra gondolt, a foszlósbélű. mazsolás kalácsra, amit Kerekesre szokott sütni szombatonként. Ez jutott eszembe nekem is. a niroshé.iú, illatos kalács... Kelletlenül majszolta Bandi, az idősebbik Kerekes gyerek. Hol a kiskacsáknak, hol pedig lusta ebeknek dobott egy-egy csipetett belőle... Nekem nem adott, sem ő, sem a -„kedves anyácskája”. Én cseléd vagyok. Nyomorult kiskanász. A nevemen se szólítanak soha. Hé! Te! Jó kedvében is ezzel titulál gazdi:ram.

— Na — pöckölte meg a fülemet Frigyes — min töröd a koponyádat?

Nagyot nyelve válaszoltam:

— Azt mondta gazduram. fogyasszuk el egészséggel...

— Azzal ugyan nem telik meg a puccrcd — legyin.ett Frigyes.

— De hiszen azt mondta .-:.

— Azt mondta, azt mondta. Mondanak ezek sokmindent. Csak éppen azt nem, hogy itt van hé. vágjál a kenvérből kedved szerint ..: A múlt héten Lőrinc bácsival beszélgettem. Ismered? A felsőrészen lakik, abban a tapasztos kunyhóban. Érdekes dolgokat mesélt.;. Ne félj, kedves öcsém, eljön egyszer a mi időnk, a Nincstelen Jánosok ideje. Igaz, nem magától, nem olyan egyszerűen. mint a mesebeli széplánynak a gazdag kérő...

Bosszankodva szóltam közbe:

— Frigyes bátyám mindig azt ígéri: eljön, eljön..: Négy hét óta egyebet se hallottam magától.

Frigyes bizakodóan mondta:

— Igenis, eljön. Legyőzzük a bitangokat közös akarattal.

A HÁZ VÉGÉNÉL. várt bennünket Kerekesné. született Dömsödi Sárika. Parancsára leugrottam a szekérről, kinyitottam a nagykaput és Frigyes a kamra elébe hajtott. Amíg én a zsákot adogattam a legény vállára, asszonyunk egy kisszéken kuporgott, és úgy figyelte Frigyes bátyámat, mint a torkos macska a sövényen sétáló galambot... Szalonna, kolbász, o’dalss és’füstölt sonka, mint valami szegényembert szomorító látvány,

*

Ftoggyant, másházában laktunk.

anyun, Kopottas, bús család néha fehér cipót kaptunk, í hazajött kubikus apám.

Esténként vacokra dűltem, ;sipás szemem álmot csiholt, vágyak dús csokorját fűztem, — nyári éjben tücsök dalolt.

dozzám simult kormos cicánk, vacokra — vágyón, szeretőn, üleltem, mint gyermek babát, ha rátalál a heverőn.

; IRODALMI PÁLYÁZAT

I A Megyei Tanáes Művelődésügyi Osztálya pályázatot hirdet olyan költői művekre, amelyek mcito- I képpen kifejezik a magyar nép érzéseit a Nagy Ok» tóberi Szocialista Forradalom tO. évfordulója alkalmával. (A versek témája tehet akár a Nagy Októf beri Szocialista Forradalo mm::!, akár népünk fel > 1 szabadulásával, harcaival, épílőmunkájával foglalkozó.) A pályadíjnyertes verset a november 7-i megyei ! ünnepségen cíjadatj ik, illetve a díjnyertes verseket a megyei tápban tikszüljük. Egy vers beküldésével is tehet pályázni.

! I. díj: 500 Ft.- U. díj: 300 Ft.

, III. díj: iOO Ft.

. A müvek — jeligével, vagy anélkül — beküldendők a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának ct; mére. ' 1