Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-31 / 256. szám

Internacionalisták győzelme a kozákok felett A „Szociális forradalom” cikke Wienermann elv társ, a jászberényi bádo­gos legény hőstettéről. — Az ellenforradalmi fronton folyó harcok bonyolódott, száz irányba is elágazó had­műveleteiről rendes hadije­lentésekben számol be már hónapok óta a proletárhad­sereg vezetősége. Néhány nap előtt ebben a hivatalos jelentésben a következő pár sor volt olvasható: „Novo­­uzenszki szakasz. Csoport­jaink Alekszandrov — Gajtól délkeletre elfoglalták Bere­­zinót. a kozákoktól három ágyút, három gépfegyvert, fegyvereket, lőszereket és sok hadianyagot zsákmá­nyoltak.“ Nem észrevétlen és nem új dolog, hogy a novo­­u/omszki trooitszakaszon hó­napok óta a legszebb sikerrel és dicsőségesen a Moszkvá­ból júniusban elindult nem­zetközi kommunista zászlóalj harcol a kozákok és fehér­gárdisták ellen. Kommunista vörösharcosok Wienermann elvtár.s parancsnok kemény és vitéz vezetése alatt nem egy. győzelmet arattak már itt a forradalom ellenségei felett. Nyilvánvaló volt, hogy a most említett novouzenszki sikert is az internacionalisták vívták ki. Erről a harcról a ,.Szociális Forradalom’' szerkesztőségét most levélben is értesítette a novouzenszki kommunista zászlóalj egyik derék magyar vörös vitéze, aki keresetlen egyszerűséggel így mondja el a szeptember 29-i kozákverés történetét: „Egy olyan eseményről ér­tesítem önöket, amely büsz­keséggel tölti el zászlóaljunk minden egyes tagját, és lel­kesítő hatással lesz az összes frontokon küzdő elvtársaink­ra. A hadosztályparancsnok távollétében Wienermann elvtárs tölti be most a pa­rancsnoki állást. Tegnapelőtt delegátus ment ki a kozá­kokhoz, akik a városból való kiverésük után először egy 80 versztre lévő kozák falu" ba menekültek, majd való­színűleg támadásra készülve egy 18 versztre fekvő faluig közelítették meg a várost. A delegátus avval a céllal ment ki, hogy a kozákoknál még életben lévő két társunk ki­cseréléséről tárgyaljanak. A tárgyalás nem járt ered­ménnyel, mire avval a meg­állapodással. jöttek haza de­legátusaink, hegy másnap Wienermann elvtárs fog sze­mélyesen kimenni egy kony­­nyü autóval a tárgyalás be­fejezése végett. Wienermann ki is ment ma reggel. De kí­séretnek vitt magával egy páncélos teherautót, amelyen egy gépfegyver volt a batail­­lonunkból és egy könnyű autóval, amelyen szintén egy gépfegyver volt. Célnak volt kitűzve a pontos értesítések szerint már jól Ismert tere­pen a kozákok teljes meg­semmisítése. A várostól hat versztre eső majorban voltak a kozákok előőrsei. Ezeket hir­telen rajtaütéssel lekapták a körmükről, és az autókat fel­osztva minden oldalról meg­közelítették a falut. A kozá­kok éppen ebédnél ültek, és igazán nem sejtették, hogy milyen meglepetést készítet­tek elő a részükre a mieink. Az autókról megkezdték a tüzelést; a kozákok fejüket vesztve rohantak az ágyúk­hoz, de a lovakat befogni csak az egyikbe sikerült, — Wienermann ezeket is ki­lőtte gépfegyverével. A ko­zákok látva, hogy minden veszve van, az egyetlen sza­bad úton próbáltak menekül­ni, de ez csak kevésnek si­került az ott lévő 600 főnyi csapatból. A többiek gép­fegyvereink tüzétől nagyrészt elestek, vagy a tizenöt fo­golynak kivételével, akiket elhoztunk magunkkal, a fa­lut körülvevő vízbe szaladtak és ott vesztek el. A hadizsák­mány egy 12 centiméteres tarack sok munícióval. Azon­kívül három gépfegyver, na­gyon sok fegyver, kard, tele­­fonfelszerélés és mindenféle más hadianyag. Köztük egy kitűnő motorbicikli, amelyet Wienermann elvtárs szemé­lyesen zsákmányolt egy kínai soffőrtől, akit mindjárt el is küldött a másvilágra. Haza­térésünk után nagy ováció­ban részesítették a győztese­ket, különösen Wienermann elvtársat, aki evvel a kis ka­landdal még jobban öregbí­tene bataillonunk jó nevet. Ezután az eset után már jog­gal mondhatjuk, hogy a ko­zákok erejét teljesen megtör­tük, és még csak a végső le­számolás van hátra, amely minden bizonnyal ismét a mi részünkre fog dicsőséget hozni. /tt máskülönben már min­den a rendes kerékvá­gásban halad. A szovjet fel van állítva, és a kozákok itt­léte alatt abbahagyott mun­kát fokozott erővel folytat­ják, amelyben mi, tőlünk tel­­hetőleg, segítjük őket. Ittlé­tünk rövid ideje alatt 11 em­berrel gyarapodott a batail­­lonunk, akik közül 7 magyar, 2 német, 1 olasz és 1 néger. Most már igazán nemzetkö­ziek vagyunk, mert minden­féle nemzetiségből vannak már bataillonunkban. Alek­szandrov—Gaj bevétele, saj­nos egy nagyon értékes elv­­társunk elvesztésébe került. Müller Ferenc, aki először kezdte meg Rjazanyban a ha­difoglyok szervezését, saját vakmerőségének áldozata lett. A csapattól nagyon elő­re ment, a kozákok elfog­ták”. A vitéz novouzenszki kom­munista zászlóaljnak Alek­szandrov—Gaj bevételénél elért sikere alkalmából a Külföldi Csoportok Föderá­ciója és a magyar kommu­nista csoport, amelynek több tagja •'harcol a zászlóaljnál, üdvözletét küldte. A kom­munista zászlóalj példaképe, mintája ma a forradalom nagy nemzetközi eszmékért, diadalért hősiesen küzdő in­ternacionalista csapatoknak. Ma es'e megnyílik a Tiszti Man a Szolnok mm triunkásmozgaími kiállítás Az egyébként is szívélyes tiszti klub-parancsr.o­­kot hetek óta nemigen látogatja meg senki anélkül, hogy lel ne vigye az irodába. Azaz, hogy inkább mű­terem kinézete van ennek a helyiségnek, mintsem iroda. Itt ütötte fel ugyanis főhadiszállását a mun­kásmozgalmi kiállító bizottság. Az első tabló a magyar munkásmozgalom kez­deteinek, a múlt századvég harcos hangulatának tükre. A németnyelvű magyar munkássajtótól Fran­kel Leó munkásságáig találhatunk felvételeket, bizo­nyítékokat. A második tabló tanulsága szerint me­gyénkben csas később jelentkezik a munkásosztály, a cibaikházi kubikusok és földmunkások sztrájkjai jelentik az első híradást. A „Rohanunk a forradalomba” feliratú képcso­port az 1918-as év szolnoki eseményeit örökíti meg. eredetiben olvashatjuk a Nemzeti Tanács Szolnoki Intéző Bizottság kiad vány a it* felhívásait. A „Hala­dás” című sajtóorgánum monokli szövege első helyen hozza: „Kikiáltották Szolnokon is a Köztársaságot”. Eredeti példánya kerül a kiállításra Szamuelly Tibor I-es számú parancsának, alatta a dátum: „Szolnok, 1919. március 23-án • * Szamuelly Tibor." Szolnok, 1919 után is a munkásmozgalom fontos helye marad. Egykori újságok adják hírül (a kiállítá­son eredetiben megvan) a 'Bartha István-féle szer­vezkedés felszámolását. A felszabadulásról térkép készült, s megtudjuk, hogy megyénkben elsőnek Kétpó szabadult fel 1944. október 6-án, míg Jászfényszaru utolsónak, 1944. no­vember 17-én szabadult a fasizmus jármából. Az ellenforradalommal két tabló foglalkozik; Részletes fényképfelvételek ábrázolják Szolnok, Jászberény, Jászárokszállás halottg.valázó ellenforra­dalmárainak ténykedését. Felvétel készült a 20 éves Iván szovjet harcos síriáról, aki Jászberényben halt hősi halált 1956. novemberében. A ma megnyíló munkásmozgalmi kiállítás gon­dos összegyűjtése a Szolnok megye munkásmozgalmi múltját megörökítő dokumentumoknak. 44444444444444444444444444444444444 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAA A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAA'TTTVTTTVTTVTTTVT / eakot'tjijái'i kikötőben NOVEMBER 7-RE KESZÉELNK Mi, jászberényi általános leányiskola tanulói mindig nagy örömmel várjuk a pos­tás bácsit, aki mindennap el­hozza a Tiszavidéket, mely­ből nagyon sók értékes cik­ket és tudósítást olvasunk más iskolák yíétéből. Nagyon örültem, amikor a karcagi iskolások úttörőállo­­másáról és az ottani úttörők jó munkájáról olvastam. An­nál is inkább, mert hat évig én is a karcagi iskola tanu­lója voltam és részt vettem az úttörő munkában. Mindig szeretettel gondolok a karca­gi úttörőkre és kedves neve­lőjükre, Illényi Elemér bá­csira. Most én is küldök egy kis tudósítást a szerkesztőségnek és örömmel írom, hogy isko­lánk nagy lelkesedéssel ké­szül a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfor­dulójának megünneplésére. Az énekkar szorgalmasan ta­nulja a mozgalmi dalokat s vígan zeng a Varszavianka vidám dala. Szavalási és he­lyesírási versenyt is rende­zünk, erre mindenki bene­vezhet. Van egy kőtelező és egy szabadon választott vers szava»._ Szép úttörő munka is fo­lyik a mi iskolánkban. Fraj­­ka Mária últörővezetö veze­tése alatt 10 őrs működik. — Az őrs tagjai különböző szakkörökben fejlesztik tu­dásukat. Én az V/a osztály ♦ „Őzike * Örsének vezetője va- ♦ gyök, s jelenleg minden ♦ erőnkkel azon vagyunk, hogy » az úttörőpróba anyagát meg- * tanuljuk. J Most nagy az izgalom és ♦ készülődés az ünnepre. Re- * méljük, nagy lesz a siker is. * Erről az "ünnepség után írni » fogok az Úttörő Életnek. Polgár Mária VIIl/b o. ? jászberányi ált. iskola « UJ REJ1 VÉNY EK : Petőfi Sándor verseiből idézünk két-két sort. Akik a | versek címét beküldik, azok között köny veket sorsolunk ki: ♦ A folyó oly simán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében. * A nap lement. Eljött a csend. Sajkás vagyok vad, hullámos folyón. Hullámzik a víz, reng a könnyű sajka. * Miért aggódol, lelkem, jó anyám, Hogy kenyeretek barna, e miatt? 3ocxxaooxxxxxxicxxxxxxxx»xxxxx»ooo<xx)cxxlo«xxxxxxxxxx>oixxxxxxxxxxx»oo«xxxxMoo<xxxxxxxxxxxx«ooocxx)oeoocon:; Péterke álma ü f \ ff. ahol a vén Tisza utolsó szelíd rneanderével búcsúzik Szolnoktól, öblös uszályóriás hor­gonyzik a lomha ví­zen. Néhány órával ezelőtt terjedelmes teherkamrái még du­gig voltak cukorrépá­val. Most azonban, hogy a nap is- mér csak gyérvörös ko­rongját mutatja a víz tükrében — talán né­hány tonnányi lehet még a fenékben. A súlytól szabadult ha­jó merülési csíkja is magasan kiemelke­dett már a folyótükör fölé. Egyszóval — jó iramban halad a munka. Azok az em­berek, akik az uszály gyomrában hatágú villával „ássák”, ka­parják. — majd végül a daru kosarába do­bálják a répát, a „ha­­jóréparakodó” Posta János brigád tagjai. Persze csak fele van kint a mólón és a ha­jón a másik fele — köztük a brigádvezető is — odabent a gyár­ban. Ugyanis ők vet­ték kézbe — 18 férfi és két nő — a vízen érkező szállítmányok minden gondiát. Ez pedig abból áll. hogy a hajóból darura, a daruról kisvasúdra, majd a kisvasúiról a gyári úsztatóba kell továbbítani a répát, hogy a feneketlen gyomrú üzem folya­matosan el legyen lát­va anyaggal. Cibakháziak vala­mennyien — harma­dik éve jelentkeznek minden kampánykez­detkor, hogy birto­kukba vegyék ezt a nehéz posztot. Persze meg van rajta a pén­zük is, ami pedig fe­lette csalogató. Mukus István és Kovács Ferenc, akik a daru tárolójából en­gedik tele a kisvasút csilléit, azt mondják: — Az 1800 forint igencsak megvan a brigád minden férfi tagjának havonta. Namea a természet-. beni cukor —* ezt még nem tudjuk, mennyi lesz — vagy lesz-e? — De nem sok az kérem, ilyen nehéz munkáért — teszi hozzá mindjárt Mu­kus. — Az órabéren kívül 32 fillér jár má­zsánként. Pedig itt minden mázsával munka van ám. fsak a felét ke­­resi ennek a két női dolgozó. Bor­bély Teri és Gulyás Istvánná. Igaz, ők könnyebb munkát is végeznek, mivel olyan ember is kell, aki a hosszú úton felszedi a kihullott répákat, hogy kárba ne vesz­­szenelc. Beszélgetésre nincs sok idő. Fehér László, aki a toronymagas gépházból az erős monstrumot igazgat­ja, gyakran váltogat­ja a darukosarakat. Az üresei leengedi, a megrakottat fölhú­­zatja, 'Ilyenkor han­gos dübörgéssel hul­lik az anyag a táro­lóba, majd a kisvasút csilléibe. Mikor aztán kész egy szerelvényre való, a kisgözös cér­nahangon sívít és szuszogva megindul közel kilométeres út­jára. Közben a hajórako­dók villája megkop­ván az uszály vas­­fenekén: ürül már. A nap már régen lebu­kott a gyér akácos mögött, öreg este van már, mire a Pósta­­brigád szolgálatban lévő tagjai visszatér­nek a munkásszálló­ba. Aztán kezdődik a második műszak, ami már könnyebb az el­sőnél. Körülállják a tűzhelyet s elkészítik saját vacsorájukat, ami úgymond „faló­­sabb” — telösebb legalábbis 0 cibak­­házi legények étvá­gyához mérten, miüt az üzemi konyha. CP—sí k ✓7) égen, nagyon régen egy ' kis városkában, annak is a szélén állt Kiss Péter há­za. Itt éldegélt a cipészmester műhelyében Árva Péter. Azért hívták Árvának, mert senkije nem volt, szüleit még pályás korában elvesztette. Akkor még bent a város­ban, szép kőházban laktak. Édesapját katonának vitték s a háború után nem is jött vissza. Édesanyja sokat sirt, szomorkodolt. míg a bánat sírba vitte. Péterke mindezt azoktól az emberektől tudta meg. akik gondjaikba vették, nevelték. Mások kenyerén nőtt fel és sok szomorú nap telt el, mire elérte a hatodik életévét. Akkoriban egy ci­­cipészmesternél talált otthon­ra, akinek három fiúgyerme­ke volt. Pista, Ferkó és Laj­csi. S míg a három fiú nap­hosszat az udvaron játszado­zott, addig Péter bent segített a cipészműhelyben. Már haj­nali 5 órakor fent volt, be­gyújtott. kitakarított, rendbe­hozta o sarokba elhelyezett szalmazsákját. Egész nap Ir­tot tr futott, hol a fűszereshez küldték, hol a kútra vízért, egy percnyi megállása sem volt 'á sok munka vézna kis testét igen meggyötörte. A pi­henést az éiszaka hozta el. A őrhely ablakából, éjnek ide­jén, amikor az álom elkerülte Péterke szemét, a csillagokat nézte, s vágyott oda, ahová azt hitte, az édesanyja távo­zott, a cs-llagok közé. Sok­szor úgy érezte, hogy onnan néz le rá és vigyáz az életére. Abban az esztendőben igen hideg tél köszöntött a város­ra. A télapó alaposan megráz­ta szakállát. hogy mindent fe­hérre varázsoljon. A három gyermek, Pista, Ferkó és Laj­csi örült a télnek, hisz meleg ruhájuk volt s a temető mel­letti domboldalon vígan szán­kózhattak késő estig. éterke aznap délután so- A' kát segített a műhely­ben. A mester megengedte, hogy ö is kimenjen szánkózni a domboldalra. Boldog volt, örömében nem érezte, hogy lyukas cipőjén keresztül a lábát tégeti a hó, s­­a rongyos ruhán át süti testét a csípős szét, pirosra égeti vézna kis karját. ? Ott volt ő is a többiek kö­zött,, v ágy akoz q szívvel nézte, amint a szánkó a kacagó gyer­mekekkel lefelé siklik a ke­ménnyé fagyott havon, a : domboldalon. Pistáékhoz ment. öle azon-; ban nem vették észre, vagy s nem is akarták. Még közelebb^ került hozzájuk, Pista étikor § rákiáltott: — Eriggy innét, te rongyosf| Mit keresel te itt közöttünk!» Péterke csak állt. Az előbbi í boldogság, mely kis szívét el-i töltötte, hogy ö is ott száguldj lefelé majd a domboldalon a: fiúkkal, csak álom maradt. A3 szive összeszorult, a könnyek, § melyek a torkát szorongatták.x elindultak a megszokott úton.§ hogy megkönnyítsék fájó ki-sg szívét. Végighulltak a hidep-% tői pirosra fagyott, megszé-S ayeníteit sovány kis arcon. § Az utat hazáig futva tettei meg. A műhelyből a segédek 8 már hazamentek. Egyedüli volt. A szalmazsákra kucor-s gott, magára húzta a pokró-§ cot s hulló könnyei lassan 8 álomba rongálták. Házukat látta. Édesapja ép-% pen a tornácról jött lefelé, ag szánkót hozta a kezében. Pé-8 terke meleg, bundabéléses g kabátban várta, hogy édes- c anyja a sapkát fejére húzza. 5 Majd elindultak édesapjával J együtt, aki húzta a szánkót a > hófehér úton. Még sokáig ott; égett homlokán édesanyja S puha csókja s ekkor úgy érez-\ te, hogy nem cserélne a vilá-í aon senkivel. * i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents