Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-27 / 253. szám

Äz MSZMP Szolnok megyei Bizottsága első titkárának beszéde

a mezőtúri pártaktiván

tisztózta már, *=» legutoljára Kádár elvtáns beszélt erről az országos aktíván, hogy hogyan értjülk mi pl a népfrontpoiütikát: kommunisták vezetésével olyan emberek tömörülését, akik a legfőbb kérdésben, de az alapvető kérdésben mindenképpen egyetértenek velünk. Nem ér+jülk belie ebbe a nemzeti egységbe a burzsujokat, az ellenséges elemeket, a huligánokat. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a politikában nincs légüres tér. Ha mi nem dolgozunk az egyébként becsületes dolgozók között, akkor rájuk is kisebb vagy nagyobb hatással van az ellenséges agitáció. Ezért el kell vetni az egyes elvtársiaknál tapasztalt olyan véleményt, hogy a tőzsigyökeres, becsületes ipari munkások vágy — úgymondva — szilárd termelőszövetkezeti Darasztök között nem olyan fontos^ az agitáció.

A munkásosztály megnyeréséért is harcot kell folytatni

(Folytatás a 2-ik oldalról) sekkel. Nagyon fontos, hogy ezekben a kérdésekben marxista magyarázatot adjunk. Mi js és Románia, Csehszlovákia is a szocializmust építi: egymást kölcsönösen segítjük és kölcsönös érdekünk, hogy a szocializmus a másik országban felépüljön. Tehát, függetlenül attól, hogy ide vagy oda tartozik a terület, szocializmus létezik és a szocializmus Magyarországon is és Romániában is a dolgozó ember érdekében van: itt is ott is kizsákmányolás nélküli társadalom lesz; mi is és a csehszlovákok is elzavarták a maguk tőkéseit, gyárosait, földbirtokosait.

Ezt azért is szükséges felvetni, mert az ellenséges agitáció az ellenforradalom előtt és utána is a „minden magyar testvér’1 jelszót tűzte zászlajára, hogy így kell megteremteni a nemzeti egységet. Pártunk megfelelően

Cenin elvtárs évtizedekkel ezelőtt a kommunista pártok tevékenységének középpontjába helyezte — függetlenül a*tói, hogy a párt hatalmon van-e, vagy nincs —, hogy a munkásosztály megnyerése, állandó megnyerése nélkül nem lehet sem megszervezni, sem megtartani a hatalmat. A munkásosztály felé —normális körülmények között — kevésbé halhatnak olyan kérdések, mint a címer, a honvédség egyenruhája, már csak azért sem, mert a munkásosztály a termelőeszközökhöz való viszonyánál fogva testvérének vallja más országok munkásait, de — ha a kommunista párt felvilágosító munkája jó — nem vallja testvérének a vele egyenlő beszédű burzsujt. hogy az ellenforradalom alatt a munkásosztály egy kisebbik részére mégis hatottak még ilyen jelszavak is, az azt bizonyítja, hogy mi nem dolgoztunk megfelelően a munkásosztály közöt t s ezért — mint a példa bizonyítja — a nacionalista jelszavak még a munkások egyrészére is hatottak. Különösen fontos, hogy bátran szembeszálljunk a szociális demagógiával támadó ellenséges nézetekkel és az élettel magával kell

bizonyítani, hogy bár vannak problémáink, gazdasági területen mehettünk vcána valamivel gyorsabban is előre, s ebben hibát követtünk el, de ha a munkásosztály és általában a dolgozók jelenlegi életszínvonalát összehasonlítjuk a felszabadulás előttivel — már pedig akárhogy is van, ezzel össze kell hasonlítani —, akikor be tudjuk bizonyítani, hogy 12 év alatt minden hiba ellenére is mennyivel több zsírt, húst, culkrot, stb. fogyaszt a munkás, mennyivel több házat épít az egyszerű kisember —, ami valamikor elérhetetlen luxus volt: ma motorkerékpárral járnak, nem is beszélve a kerékpárról, nem beszélve arról, hogy a megyében varrnak olyan községek, amelyiknek 3 ezer lakosa van, ill. 800—900 család lakja és abban a faluban 50C rádió van. Ugyanakkor arra is vigyázzunk, hogy ha egyegy üzemben bizonyos hibák csúsznak be néhány embernél, mondjuk az átlagbérellenőrzésnél, akkor vizsgáljuk meg, s ha jogos, korrigáljuk a hibát, és ilyenkor ne mondjuk, hogy ez szociális demagógia;

A dolgozó parasztokkal való kapcsolataink erősítésénél, a köztük végzendő felvilágosító, szervező munkáknál abból kell kiindulni, hogy a dolgozó parasztság a munkásosztállyal jól megérti magát, amíg arról Van szó, hogy a közös vívmányokat kell megvédeni, például: a földet. De ugyanakkor később bizonyos ellentmondás lép fel — bár ez nem áthidalhatatlan —, mert a dolgozó paraszt — most elsősorban az egyéni parasztra gondolok — mint árutermelő, igyekszik áruját minél jobb áron eladni és nyilvánvaló, hogy ez a munkásosztály rovására történhet, s ezért bizonyos fokig ellentétbe kerülhetnek;

Megyénkben azt is figyelembe kell venni, hogy aránylag erős a mezőgazdaság szocialista szektora —és ez minden nap erősödik —, s ezek között — különösen, jól működik a szövetkezet — már nem hat olyan erősen az előbbi ellentmondás, mert a szoci alista gazd állkodás több jövedelemre nem az árak emelésével, hanem a modem gazdálkodással, a többtermeléssiel tesz szert és éppen ezért ez nem ellentmondásra, hanem ellenkezőleg: a munkásosztállyal való kapcsolatának erősödésére vezet és egybe esők nagyrészt az ő gazdasági érdeke a munkásosztály gazdasági érdekével. Azt is látnunk kell azonban, hogy megyénkben jelenleg a termelőszövetkezeti parasztság sem egységes; vannak

6—8 éve termelőszövetkezetben dolgozó parasztok, akik erős szövetkezetben vannak, kiegyensúlyozott életet élnek, náluk már erősebben hat a szocialista, a közös gazdálkodáshoz való kapcsolat, ugyanakkor más termelőszövetkezeti parasztokra, akik csak egv-két éve vannak bent, s talán a szövetkezetük is gyengébb, ezeknél még sokszor élég erősen hat a kapitalista gondolkodásmód, hogy pl. 066zunk minél többet, adjon az állam minél többet, vagy minél nagyobb háztáji földet kanyarítsunk ki, stb.

A dolgozó parasztság félé legyen határozott a mi agitációs és propaganda-munkánk olyan irányban, hogy ne szégyeljük megmondani: igenis, mi

a szocialista mezőgazdaságban látjuk a jövőt

és túl hosszú ideig ilyen se előre, se hátra állapotban nem lehet hagyná a mezőgazdaságot, mert virágzó kisüzemi gazdálkodást hosszú ideig fenntartani ujjak a mesében lehet. Vagy előre megyünk és akkor lesznek jövedelmező

szocialista nagyüzemi gazdaságaink, vagy megállunk, — de megállni nem lehet, mert akkor visszafelé mennénk, visszafelé pedig csak a kapitalizmusba vezet az út, ott, pedig nincs virágzó kisüzemi gazdaság tartósan, mert a kapitalizmus farkas törvénye szerűit a nagy felfalja a kicsit. Egy dolgot kell azonban világosan megmondani: nem alkarunk erőszakosan termelőszövetkezetet létrehozni, hanem olyanná akarjuk és fogjuk lenni a szocialista gazdaságokat, hogy azok önmagukért beszéljenek; Ennek érdekében a’ állam segíteni fogja a szöveti; ezetoket, ugyanakkor a szövetkezeti parasztoknak is fel kell kötni a nadrágot, hogy gazdasági eredményeikkel győzzék meg az egyéni parasztokat, hogy a szövetkezeti gazdálkodás igenis jobb. ha hozzáértő, lelkes, becsületes emberek vannak a szövetkezetben;

Az értelmiség 'elé

is szókimondóbb és — ha lehet mondani — állandóbb munkát kell végezni, mert világosan keli látni minden párti ásnák, hogy az értelmiségi'« a szociális építés terén szükség van. Ugyanakkor az értelmiség felé a szűk eégesség hangoztatása mellet merjük megmondani és iramára is érthetően megmagyarázni. hogy miért nem lehet az ériíimiSésnek venál fogva sokszor nem gondolja végig cselekedeteit, hamar ellenséges illúziók befolyása alá kerül. Pl. az ellenforradalom alatt az egyetemisták között elterjedt, hogy az értelmiségi ifjúság hivatott az ország vezetésére.

Az ilyen gyomot határozottan kell fiataljaink fejéből kigyomlálni, viszont ha ideálok kellenek, akkor — azt hisszük — sehol erre annyi lehetőség nincs mint egy szocializmust építő országban. Azon kell lennünk, hogy rövid időn belül, a megye sajátos helyzetét figyelembevéve. kidolgozzunk olyan feladatokat, amelyek képesek harcra mozgósítani a fiatalokat, szép, merész terveket tűzni eléjük. Erre, véleményem szerint, Igen alkalmas lesz a megyénk mezőgazdaságának átalakításáért folyó harc, a 15 éves távlati terv végrehajtása, új csatornázási ••endszer megteremtése, stb. Ugyanakkor határozottan meg kell mondani azt is, hogy nemcsak az ú. n. nagy ideálokért kell lelkesedni a fiataloknak, hanem mindennapi, úgynevezett szürke munkában is, helyt kell állni, s tiszteletre kell nevelni őket, az idősebb korosztály iránt, a fizikai munka, a szakma — közte a mezőgazdasági szakma — szeretetére. becsületére kell nevelni az ifjúságot;

Az imperialista propaganda éveken keresztül úgyszól váj} sulykolta az emberek felébe, hogy a vasfüggöny mögött — értsd alatta Magyarországot is — nincs teljes demokrácia. Ez igaz. Nálunk széles demokrácia van, csak nem teljes demokrácia, mert teljes demokrácia csak a

holdban létezik, miután ott, tudomásom szerint, nem élnek emberek, ezért nincsenek társadalmi osztályok sem. Világosan meg kell mondanunk, hogy minden társadalmi rendszerben annyi demokrácia van, amennyi az uralkodó osztályok érdekeinek megfelel, tehát demokrácia az uralkodó osztály tagjainak és diktatúra az elnyomott osztály felé. Ebből következik, hogy ezen a klasszikus tételen — ami jó volt a burzsujoknak — mi 6em akarunk változtatni és mi igenis demokráciát biztosítunk a munkásosztály számára, illetve mindazok számára, akik a szocializmust kívánják építeni, még akkor is, ha bizonyos rész-kérdésekben vitatkoznak velünk. De nem akarunk demokráciát a volt uralkodó osztály, a fasiszták és a demokráciával szembenálló ellenséges elemek számára — feléjük a diktatúrát alkalmazzuk. Hogy mikor, melyik érvényesült erősebben egy országban, az attól függ, hogy az uralkodó osztály, jelen esetben a munkásosztály és a vele szőve'■sé- 4es dolgozó parasztság érdeke mit kíván. Ha az ellenség szemtelenkeddk, akkor erősíteni fogjuk a diktatúrát;

Ez a teljes demokrácia jelszava különösen hatott pl. a tanítókra, egyetemistákra, továbbá a bírákra és a különböző értelmiségi csoportokra, többek között az írókra. A tanítók teljes jogú oktatói szabadságot, a bírók teljes bírói függetlenséget, az írók, újságírók pedig teljes írói szabadságot — értsd alatta pl. nyílt támadást a rendszer ellen — követelték. Világosan és nyíltan meg kell mondani, hogy ilyen d ágok csak a mesében vannak. Minden társadalmi r nd azért fizeti a tanítót hogy az ifjú nemzedék fejébe azokat az eszméket, nézeteket ültesse — az abc és az egyszereggyel együtt — amelyek a fennálló társadalnr rendet erősítik; az uralkodó osztály érdekeit szolgálják Hát csak emlékezzünk vissza hogy amikor a magyar uralkodó osztály számtalan szállal össze volt fűzve az egyházzal — e hatalmának egyik oszlopa az egyház volt — akkor világos, hogy az iskolában mi valamennyien a hittant, mint kötelező tantárgyat. sőt mint fő tantárgyat, tanultuk; benne az emberi alázatot, a szegényeknek türelmet. alázatosságot, másvilági boldogságot.

Teljes bírói függetlenség? Minden társadalmi rendszerben a bíró a törvények szerint kell, hogy eljárjon, a törvény vedig minden társadalmi rendszerben az uralkodó osztály írásba foglalt akarata. és ha ezt az akaratot, tehát a törvényt nem úgy alkalmazzák a bírók, ahogy az az uralkodó osztály érdekének megfeleljen, akkor a bíróság nem teljesíti a fentálló társadalmi renddel szemben kötelességeit. Amire vigyázni kell. hogy senki ne avatkozzon bele, hogy ezt ennyire, vagy' annyira ítéljék, de ha egy bíró vagy bíróság huzamosabb időn keresztül az ellenséget mentegető Ítéletet hoz, akkor meg kell mondani, hogy nem független, hanem nagyon is az ellenséges nézetek, a búr zsoá nézetek függősége alatt áll.Több helyen találkozunk, kommunisták között is, azzal a kérdéssel, hogyan állunk az osztályharccal, fokozódik-e vagy nem fokozódik a szocializmus építése során; Ezt azért vetik fel, mert a XX. kongresszus hibásnak mondotta ki Sztálin elvtárs korábbi tételét, mely szerint a ízocializmug építése során az osztályharc állandóan fokozódik. Erre a kérdésre az ellenforradalom óta pártunk többször nyilvánosan Js felelt bogy az osztályharcot, az osztó Ívharc éleződését vagyc*ök’renését nern szabad megmerevített állapotba hozni, hanem dialektikus összefog sédében kell nézni, azzal, hogy az osztályharc világméretek, ben folyik, s e harcnak vannak élesebb szakaszai, majd

enyhülés is következhet be. Egy adott országban az osztályharc nem lehet független

a világméretekben folyó osztalyharctól, mert világos, hogy a kisajátított osztályok maradványai, melyek a népi demokráciák esetében igen jelentős számot tesznek ki, ha a legkisebb reményt is látják és különösen, ha konkrét biztatást kapnak, hajlandók minden eszközzel a munkásosztály rendszere ellen támadni, és ilyen esetben hiába nem akarja a munkásosztály e harcot fokozni, nem térhet Id a harc elől, mert ellenkező esetben a burzsoá osztály maradványai teret nyernek, pozíciókat hódítanak el. Erre példa volt a magyar ellenforradalom, hogy a politikai vezetés bizonytalankodása következtében, bár láttuk, hogy az ellenség fokozottabban aktivizálódik, de mert nem ütöttünk vissza, nem szorítottuk korlátok közé, fokozatosan tért hódított, befolyása alá vont megtévesztett embereket, s a külső segítség reményében és belső árulás folytán ellenforradalmi restaurációt kísérelt meg.

Az osztályharc tehát a diktatúra és a demokrácia kérdésével függ össze. Azzal függ össze, hogy a Szovjetunió kivételével még nem dőlt el, ki kit győz le; Mi szándékosan nem fokozzuk az osztályharcot, de ha a munkásosztály ügyét veszély fenyegeti, hs a külső imperialisták és a burzsoá osztály maradványa-a munkásosztály ügye ellen támadnak, akkor erre a munkásosztály felelete egy lehetmegfelelő eszközökkel, korlátok közé kell őket szorítani No, ez már az osztályharc éleződését jelenti és ilyer “selben akárhogy is nézzük éleződött az osztályharc és az -iiindaddig így fog lenni, amis " bele nem törődnek, vagy ki nem szorulnak;

A semlegesség kérdése. Ismeretes, hogy az ellenforradalom egyik legdédelgetettebb jelszava a semlegesség volt — és az áruló Nagy Imre befolyását nagyrészt ezzel szélesítette ki, illetve fordítva: Nagv Imre éppen azért karolta fel, hogy árulásához úgynevezett tömegbázist szerezzen e jelszó felkarolásával. A semlegesség kérdésében is határozott és támadó politikát kell folytatnunk és meg kell magyarázni a dolgozó tömegeknek, hogy politikai semlegesség tulajdonképpen nincs. A semlegesség Magyarország esetében képletesen körülbelül azt jelenti, mint a napfényről a pincébe menni. Magyarország tagja a szocialista országok közösségének, melynek vezetője, ereje a kommunizmust építő Szovjetunió. Bár sok gondunk, bajunk van, de a cél,

az út, amelyen elindul tünk,

az egyedüli, amely a kizsákmányolás nélküli, boldog jövőt biztosít a dolgozó embereknek.

A semlegesség annyit jelent, mint elszakadni a Szovjetuniótól. A semlegesség a mi történelmi és földrajzi helyzetünkben magyarul azt jelentette volna: elszakadni a Szovjetuniótól, a szocialista országok közösségétől és menthetetlenül elnyel bennünket az imperializmus. Egyébként ezt bizonyítja, hogy Nagy Imre november 4-én reggel az ENSZ csapatokért üvöltözött. — Ha ilyenkor felvetik az ázsiai országok példáját, akkor nyíltan meg kell mondani, hogy ezen országok esetében a semlegesség a haladást, a fejlődést jelenti, mert azáltal, hogy függetlenséget nyernek, leszakadnak a gyarmattartó imperialista országok testéről, gyengítik az imperialista háborús tábort, s mert ezek az országok látják a Szovjetunió következetes békepolitikáját, ha nem társadalmi rendszerükben, de nemzetközi politikai kérdésekben mind közelebb, közelebb kerülnek a Szovjetunióhoz; Ezt bizonyítja Egyiptom, Szíria esete. Ha viszont Ausztria néldáját hozzák fel, akkor meg kell mondani, hogy ebben az esetben Is bizonyos értelemben azt jelentette, hogy Ausztria nem csatlakozott szorosan az imperialista háborús blokkhoz, bár egyébként Ausztria semlegességéről megvan a külön véleményünk, hiszen 1956 őszén Ausztrián keresztül özönlöttek Magyarországra a fasiszták.

A tőmegfe3világosft<5 agitáció és szervező munka tartalmáról már szóltunk. Röviden a formákról. A formáktól valahogy úgy. voltunk a vita során, hogy itt sem csodákat, sem megmásíthatat'an, örökérvényű dolgokat nem lehet kitalálni; Mi úgy véljük, ha mondanivalónk vi'ásos, ha tömegpolitikai munkánk tartalma állandóan, rendszeresen Id van munkálva, akkor a formákat a helyi elvtársak meg fogják találni. Mégis, a formákat illetően azt gondoljuk: hogy egy-egy jelentősebb politikai “semény, vagy több kérdésről átfogó tájékoztató tartása esetén helyes nagyobb létszámú pártnapokat, népgyűléseket, konzultációkat szervezni; De ezek nem mindig a legjobb formák;

Többször tartsunk kisgyflléseket, valamint a különböző foglalkozású emberekkel kisebb csoportos beszélgetéseket, ahol valójában beszélgetés, vita alakul ki. kételyeiket felvethetik, azokra meg lehet válaszolni.Emellett, mint talán a legíncél, célravezetőbb eszközt: fokoznunk kell az egyéni agitációt,

do úgy gondoljuk, hogy nem' ilyen külön agitációs hálózat kiépítésiével, amikor az agitátor vadidegen emberhez toppan be és sokszor azt sem tudja, hol kezdje el a beszélgetést, hanem azt a követelményt állítani a kommunisták elé, hogy ahol élsz és dolgozol, ahol megfordulsz, ott mindenkor hirdesd a párt igazát, harcolj az ellenséges nézetekkel szemben. Ehhez Tzonban az szükséges, hogy ő tisztában legyen ezekkel a kérdésekkel. Ugyancsak ilyen feladatot kell állítani, véleményünk szerint, a tömegszervezeti aktivisták, a tanácsban dolgozó elvtársak elé is.

A tömegfelvilágosító és szervező munka szolgálatába kell állítani kulturális lehetőségeinket és ezenkívül azt gondoljuk, hogy a helyi pártszerveknek, tanácsszerveknek, tömegszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak minél több ötletes helyi kezdeményezést kell kialakítani, *=» kezdve a termelőszövetkezetek látogatásával és sok-sok formát felhasználni, egészen a Szovjetunó által felbocsátoti mesterséges holdról —■ hozzáértő szakember által tartandó — minden valószínűség szerint érdekes m előadásig; ;

Néhány párton belül megoldandó feladat

A megyei pártbizottság, a járási, városi pártbizottságok munkájában is jelentős előrehaladást kell elérni. Sokkal több konkrét segítő szervező munkát kell végezni. A párt középszervei ne szűkítsék le munkájukat ellenőrzésre, hanem vegyenek részt az alsóbb pártszervek munkájának kimutatásában, végrehajtásának megszervezéséiben, anélkül, hogy elvennék ezek önállóságát.

„ A megyei, járási, városi

pártbizottságok, választott pártszervekben dolgozó kommunisták, a pártapparátus munkatársai sokkal többet dolgozzanak a tömegek között, vegyenek részt töniegagitációs, tornegpropaganda és szervező miniké ban Nemcsak gyűlésekre gondolunk, hanem a téli lehetőséget kihasználva a komrumústáJc« nak el kell menni oda, ahol ’ az emberek élnek, szórakoznak a tömegszervezetekbe, (Folytatása a 4-ik oiűalonl

zető szerepe — még az atom- i korszakban sem. — Az értei- < miség nem egy zárt osztály, i utánpótlását a különböző ] osztályokból nyeri. Az ér- i belmiség mindenkor az ural- i man lévő osztályt szolgálta. ; Az értelmiség felé végzett munkánkban vegyük figyelembe különösen olyan je- ) len.tős rétegét az értelmi- | ségnek, mint pl. a pedagó- 1 gusok, akiknek száma me- I gyérekben is többezer. Ok I olyan területen dől górnak, t ahol az elkövetett hibákat . sokkal nehezebb kijavítani. ' ha ferde irányba nevelik az j ifjúságot, óriási károkat < okozhatnak; ;

Külön szükséges néhány 1 szót szólnunk, — bár nem 1 külön társadalmi réteg, de karánál fogva mégis egy . megkülönböztethető csoport i — aZ( ifjúságtól. Az ifjúság , amelyj számsz erőségénél, valamint. annál a fénynél fog- , va, hogy fokozatosan, állandóan jelentős számú ifi éri . el azt az életkort, amikor , bekapr-solódik a konkrét í termelőmunkába, kulturális

■ életbe — ezért szükséges.

: hogy propagandánk, agitációnk állandóan és rendsae- 1 résén forduljon az ifjúság , felé és a nevelőmunka tartalmi és formai kérdéseiben nyújtsunk állandó segítséget

■ a KISZ-szervezeteknek.. Ezj zel kapcsolatban felmerül

■ hogy az ifjúságot azért tudta i tömeges befolyása alá voran1

■ az ellenforradalom, miért vér-•->érséMeíénél fogva fogékorv

■ az újra. Ideálok kellenek amiért lelkesedni tudnak

■ “melynek elérésére töreksze- 1 ? “ék. Mi úgy gondoljuk, hogy- e? helyes, de azt Is látni : í kell, hogy az ifjúság épper- koránál. tapastMatiansagfe.