Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-24 / 250. szám

4 VÖRÖSÖK KÖZE ... (Rózsa Mátyás emlékeiből) 't avasz volt. Ha pontosan "*■ emlékszem, májusban járhattunk, hogy hadifog ságba kerültem. Igen. 1915 május derekán kerítettek be az oroszok, s három évig voltam hadifogoly. A láger bői kijárogattunk dolgozni a parasztokhoz, mert minden férfiembert a frontra hajtot­tak. Ennek csak örültünk, mert a lágerban nagyon ne­hezen múltak a napok. Ha ■nem dolgoztunk, nem is hal­lottunk semmit a külvilág­ról. A hírek tartották ben­nünk a lelket. Egy volt min­dig az eszünkben, hazamen­ni Magyarországra, minél e’őbb. Vajon milcor lesz vége a háborúnak, csak ezt talál­gattuk. Lassan már közeli­nek éreztük az időt. Itt is, ott is híresztelték: csapatostól szökdösnek az orosz katonák haza a frontról. Nem harcol­nak tovább! A nép is elége­detlen és követeli, legyen vége a háborúnak. Miért fo­lyik még az orosz ember vére? S ezek reményt öntöt­tek a magyar hadifoglyok leikébe is. Rövidesen lesz valami. Talán mi is hazatér­hetünk. Ez volt örök témánk, másról beszélni nem is igen tudtunk. Idegen országból a miénkbe vágyódtunk, szaba­dok akartunk lenni. S egy­szer elérkezett ez is. De nem úgy történt, ahogyan elkép­zeltük. Hogy is volt csak? Arra lettünk figyelmesek, hogy na­gyon sok ember szalad a lá­gerek felé. Elől piros zászló­kat lobogtattak, és a sokaság beözönlött a kapukon. Az örök tehetetlenek voltak. — Mindenki oszt kiabálta: kitört a forradalom! tartsatok ve­lünk! Szabadok vagytok, fog­jatok fegyvert, harcoljatok. Magam sem értettem, mi tör­ténik. Tanácstalanok voltunk mindannyian, de azt megér­tettük, hogy szabadok va­gyunk. Az egyik idősebb pesti hadifogolytársam azt mondotta akkor: — Igazat beszélhetnek. A vöröszászló a forradalom je­le, a munkások színe. jy em sokáig haboztunk, én magam is úgy dön­töttem, gyerünk velük, ahol szükség van ránk. Moszkvába indultunk, de a harcok miatt vem juthattunk be. Hosszas utazgatás után Kharkovban kötöttünk ki. 1918 tavaszán elkeseredett harc folyt a vá­rosért. A vörösök a munká­sokkal együtt védték a vá­rost, mert a fehérek minden­áron kezükbe akarták kapa­rintani ezt a vasúti csomó­pontot, s a vasgyárra is fájt a foguk. A magyar hadifog­lyok, akik oda kerültünk, amúgy magyarosan vertük a fehéreket, mért tapasztalhat­tuk, hogy részükről aztán •nincs kímélet. Aki kezükbe kerül, nem éri meg a más­A közönség (csupa nagy ** betűvel is Írhatnám talán) nagy úr, nagyon nagy úr. Csak véle ér valamit a színházi előadás, nélküle ön­célú ugrabugrálás a legmű­vészibb játék is, mert nin­csen értelme, őérte a közön­ségért van az egész. Neki akar mondani valamit az író, a rendező, a színész és a díszeltező, de még a maszk­mester is. Vagy hanem mond semmit a darab, róla, a kö­zönségről, hitték azt, hogy buta és műveletlen, tehát be lehet csapni fércmunkával is. Mindegy, tény, hogy a KÖ­ZÖNSÉG diktálja a sikert és parancsolja — füttyével vagy távolmaradásával — a bu­kást. Ezért is tiszteli annyira minden színházi ember. Sőt még az újságíró is, aki ugyan ötven cikket is megír a szí­nészekről, míg a közönségről lehet, hogy egyet sem. Pedig hát néha róluk is kellene szólni, a színházbajáró em­berekről. Azokról, akik mun­ka után fáradtak talán,' de szinte felfrissülnek a gondo­latra, hogy estére a színház várja őket. Át is öltöznek az ünneplő ruhába, ezzel tiszte­lik meg a művészek nehéz, de szép hivatásának színhe­lyét. Azokról, akik bérletet váltanak, hogy el ne szalasz­napot. Meg aztán azt is megértettük, hogy a vörösök­nek igazuk van. Nem kell gazdag ember. A nép legyen az úr, a parasztoké legyen a föld, a háború is a gazda­gokért folyt, olyan igazságok voltak ezek, amelyek nekünk is nagyon tetszettek. Mond­tuk is, otthon is így kellene. S így is lesz — bizakodtunk. Azt is láttuk, ők hogyan csi­nálták. Ahogy haladt a vörös sereg, úgy osztották a földet a •parasztoknak. Ha hazamen­tek, ti is így csináljátok, — tanítgattak a vörös katonák. De az országra nagy erő­vel rátört a külső ellenség ís. Jöttek a vörösök ellen a lengyelek és a németek is. S ők harcoltak nagy bátor­sággal a belső és külső el­lenség ellen. Mi a harcok kö­zött azért hazafelé igyekez­tünk, mert sejtettük, hogy talán itthon is szükség lesz ránk. Akadálytalanul nem juthattunk el a magyar ha­tárig, mert a lengyelek el­fogtak. Három hónapig újra hadifogságban kínlódtunk. — Itt aztán mindent elkövettek, hogy kiöljék fejünkből a vörös eszméket. Hosszas huzavona után Lernbergen keresztül magyar földre léphettünk. — Rövid szabadság után isméi a frontra vezényeltek. El is vonatoztattak Triesztig, de onnan én is sok társammal együtt visszaszöktünk. Tol­nában bujdostam, míg elér­kezett a híre, hogy Pesten kitört a forradalom. Oda tar­tottam, mert úgy éreztem, ismét ott a helyem. Beálltam vöröskatonának, s résztvet­­tem Salgótarjánban, Miskol­con, de Szolnok megyében is a harcokban. — Nekünk nem sikerült. A Tanácsköztársa­ság bukása után Jugoszlá­viába szöktem,, mert azt már megtanulhattam az Orosz for­radalomban, hogy a vörösök iránt nincs kímélet. Hat esz­tendeig élhettem Jugoszlá­viában, míg felfedezték, hogy ki vagyok, s ekkor Magyar­­országra toloncoltak, átadtak a magyar hatóságoknak. „Bű­neimért“’ 6 és fél évig ültem a börtönben. C itt véget is érne az ^ emlékezés, amelyet Ró­zsa Mátyás összegyüjtögetett. de ez még nem teljes, mert Rózsa Mátyás 1918-ban a vö­rösök közé állt, de a teljes­séghez az is hozzátartozik, hogy mindig a vörösök kö­zött is maradt. Jászárokszál­­láson ma is, mint munkásőr teljesíti a vörösök kötelessé­geit, amelyet ott kint a Szov­jetunióban megtanult és em­lékezetébe vésett. — la — November 7-re készülnek a mezőgazdasági dolgozók A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfor­dulójának tiszteletére a tur­­kevei Búzakalász Termelő­­szövetkezet tagját versenyt kezdeményeztek. Ehhez a napokban valamennyi tur­­kevei közös gazdaság csatla­kozott. A verseny keretében vállalták a szövetkezeti pa­rasztok, hogy a nehéz kö­rülmények ellenébe az őszi betakarítást oktobér 30-ra, a vetést november 1-re, az őszi mélyszántást pedig november 15-ére elvégzik. A turkevei szövetkezeti gazdaságok kö­zötti versenyt elősegíti az a körülmény, hogy a városi ta­nács VB mezőgazdasági osz­tálya a nemes vetélkedést rendszeresén értékeli, s az eredményeket az illetékesek­kel közli. Nemcsak turkevén, hanem más városok és járások szö­vetkezeti és egyéni gazdasá­gaiban is indult, hasonló kez­deményezés. Kiemelkedő az öcsödi Kos­suth Termelőszövetkezet tagjainak igyekezete. — A nagy évforduló tiszteletére azt vállalták, hogy október 25-re végeznek az őszi be­takarítással és vetéssel. Felajánlásuknak már októ­ber 21-re eleget tettek. Erre az időpontra nemcsak az őszi takarmányfélék, hanem a "kenyérgabona vetése is be­fejeződött; A Kossuth Tsz földjét kukoricaszár sem bo­rítja. mert a törés és a szár­hordás szintén véget ért. A kunhegyes! Táncsics Termelőszövetkezet Szolnok megyében elsők között fejez­te be a kenyérgabona-vetést. A korábban földbík érült őszi árpa és takarmánykeve­rék szépen sarjad. A zár­számadástól sokat várnak eb­ben a szövetkezetben, hiszen csupán s'zanak egy előadást az év folyamán. Arról a fiatalem­berről, aki pirulva nyújtja át a csokrdt a szünetben a pri­madonnának, és a fiatal lá­nyokról, a karzat lehango­­sabb, leglelkesebb közönsé­géről, akik vörösre 'tapsoltják tenyerüket a bonviván jól si­került jelenete után. Igen, ez az : a KÖZÖNSÉG, amely megérdemli, hogy nagy betű­vel írják a nevét, ennek ját­szik forró lelkesedéssel, mély átéléssel a színész, az ő tap­sait lesi. várja a sikert re­mélő igazgató, stb., stb. Ezt a közönséget illik, hogy néha megdicsérje a újságíró is. — Mert megérdemli. J/nn azonban egymásfajta V közönség is. Nálunk szerencsére nem annyira di­vat, de a fővárosban megszo­kott, hogy a darab végén máris rohannak a ruhatárba. Hiába volt a sok taps, a szí­nész úgy érzi, mintha arcul csapták volna. A szolnoki közönség általában nem ilyen. A darab végén is meg­adja a tiszteletet a színészek­nek, még a vasfüggöny elé is kitapsolja őket. Hanem azért akad hiba nálunk ís. Mint pl. legutóbb az Egerek és emberek előadásán. A leg­drámaibb jeleneteknél is a a 60 holdas lucernatábla 170 ezer forint jövedelmet hozott. Az állattenyésztés hozamával — különösen a tejtermékek, valamint a hízó és a gyapjú árával — is sokat emelkedik a kere­set. A szövetkezet tagjai úgy számolják, hogy ebben az esztendőben több mint 50 fo­rint lesz a munkaegység ér­téke. A kisújszállási Kinizsi Ter­melőszövetkezet legutóbbi ve­zetőségi ülésén arról hatá­roztak, hogy a nagy ünnep tiszteletére meggyorsítják a betakarítást és a vetést. — Ezért a kukoricát szárastól együtt vágják le, nem törilj. hanem úgy raktározzák. — Ilymódon hamarabb meg­kezdhető a magágykészítés, ugyanakkor a nagymennyi­ségű kukorica nem lesz ki­téve az időjárás viszontagsá­gainak. A rendelkezésre álló górék ugyanis mór mind megteltek. A vetés előrehaladásával egyidőben pedig folyama­tosan* végzik a már beta­karított kukoricaszárról a kukoricatörést és takarmá­nyozásra elsősorban ezt használják fel. így a gó­­rékban tárolt kukoricát jó­idéig tartalékként kezelik. A szolnoki járásiban Be­­senyszög község, melynek la­kosai az őszi betakarításban és vetésben legjobban előre­haladtak. A három szövetke­zet: Kossuth, Tiszámén ti és a Kígyósiközi Tsz már befe­jezte a búzavetést. A tsz-ek 60 százalékban, az egyéniek 40 százalékban földbe tették a kenyérgabonát. Kőteleken is elég nagy az igyekezet. — Csurdi István, a tanács vb. elnökhelyettese arról számolt közönség egyrésze nevetett, sőt akadt, aki közbekiabált. Az együgyű Lennie figurája valóban néhol súrolja a ne­vetségesség határát, hiszen még akkor sincs tudatában tettének, amikor megölt egy nőt, a gazda fiának a felesé­gét. De aki belegondol, az nem tud nevetni ezen. Igaz, a nő kacér, ledér teremtés, aki megvetést is érdemel, de lennie tettének következmé­nyeit nem nehéz már abban a percben látni. Hiszen az előző munkahelyükről is ezért kellett barátjával és oltalma­­zójával, Georgeval együtt me­­nekülniök. S most is, amint később látjuk, életük szép áb­rándjának szerief oszlásával, sőt Lennienek életével kell fizetnie tettéért. Ezen bizony nincsen nevetni való. Mint ahogy azon már nem is nevet a közönség (szerencsére), ami­kor George agyonlövi Len­­niet. — Ezt talán még az is megrendültén nézi, aki előbb még olyan magáról megfeled­kezve n evetett, be, hogy a kőtelkiek nem­csak a 'mezőgazdasági mun­kával igyekeznek. November 7-én közös ünnepséget akar­nak rendezni. Ünnepi tanácsülés lesz. me­lyet megemlékezés követ. Kovács Lajos elvtárs, a községi párttitkár már ké­szül az ünnepi beszédre, a kiszisták és az úttörők a műsort próbálják, mert ezen a napon látványos kultúrműsorral akarják szórakoztatni a község la­kóit. A jászberényi és a jász­apáti járásban az utóbbi idő­ben az őszi mezőgazdasági munka igen nagy mértékben előrehaladt. Már egészen üres a határ, csak itt-ott lehet látni kukoricaszár-kúpokat. A kenyérgabonavetés pedig a két járás valamennyi közsé­gében gyors ütemben megin­dult, Olvasói n k pan as sasi ódái fából Mikor kölik be a villauyl? Ha ezt a levelet az elmúlt hétfőn adtam volna pos­tára, körülbelül úgy kezdtem volna: ;. . arról, hogy a TI­­TÁSZ miképpen tette meg a szükséges 'ntézkedéseket, egy­általán nem tájékoztathatom a szerkesztőséget, mert ez­­idáig nem tett semmit... stb. Ma már másképp áll a helyzet. Az utcánkban íédó vil­lanyvezetéket bekapcsolták a hálózatba, de — az egyik sze­relő szerint karácsonyra, ■ másik szerint egy hónap múlva kötik be a lakásokba. Csodálkoztam azon is, hogy — bár a belső vezeték jónak bizonyult (kisebb hibától eltekintve) a bekötés ára 786 forintra emelkedett. Ha ilyen rohamo­san emelkedik az ára, egy hónap múlva vajon mennyit kell fizetni? S mennyit kell, ha a villanyt csak karácsony­kor kötik be? Kiss Antal, Jászladány Szórakozni vágyunk! Sok fiatal barátom nevében írom e pár sort, s nagyon sze­retnénk, ha panaszainkat or­vosolnák. Fiatalok vagyunk, s bizony szeretnénk szórakozni, de a mi falunkban. Mezőite­ken erre nincs lehetőség. Ez év tavaszán megalakult a Nő­­tanács, amely május 1-én ren­dezett. egy bált. De úgy lát­szik, ebben az évben ez volt ez első és utolsó rendezvény. Mozielőadás is csak minden második hét péntekén van. így vasárnaponként a fiatalok nem tudnak sehol szórakozni. Ha valaki mégis akar, át kell mennie Tiszaföldvárra, amely 11 kilométerre van Mezöhék­­től. A fiúknak sokszor ez sem akadály. De a hová menjenek a lányok? Sokszor kérdezgetjük egy­mástól: vajon mi ennek az oka? Az illetékesek azt vála­szoljál;: nem kapják meg a bálengedélyt. Ml ezt nem akarjuk elhinni. 1956-ban államunk gondos­kodott a faluról, felépítették a szép kullúrházat. Most ott áll kihasználatlanul. Nem tudunk mást csir álni, gyönyörködünk benne. A mezöhéki fiatalok nevében: S. 1. Mint a villámcsapás Igaz, nem most történt, de nem is olyan régen. A strand­­vendcglőben dolgozom. Azon a napon, amikor a jugoszláv vízilabda csapattal mérkőzött a Szolnoki Dózsa, elmenteni a Patyolathoz. Asztalterítőket vittem tisztíttatni, a már ki­mosott térítőkét pedig el akartam hozni. Az igaz, hogy 15.33 órakor értem oda, átvé­tel pedig fel 4-ig van. Az át­vevő elvtársnő nem akarta elfogadni térítőket, mond­ván, hogy elmúlt fél 4. Említettem neki, hogy a tisztákkal együtt kerékpárral nem bírom visszavinni. A tiszták viszont kellenek, mert nemzetközi mérkőzés lesz, s a vendégeknek megfelelően kell teríteni. Meg is értette, s átakarta venni, de ekkor mint derült égből a villám­csapás, oda rohant Pető Mag­dolna m-vezető és azt az uta­sítást adta: szó sem lehet az átvételről. Elhatároztam, hogy a tisztákat valahogyan csak elviszem. A kiadó kartársnö már éppen adni akarta (kiadás 16 óráig), amikor csengett a telefon cs Pető Magdolna mosodavezető kiadta az uta­sítást: a tisztákat sem vihe­­tem el. Lehet, hogy azt gondolta, mivel csak ideiglenes moso­davezető. a kiadás idején vál­toztathat. Kérdés: igy van-c? Szakács János Szolnok 0K1ÓBER 24 Csütörtök Sa'nnun A Nap leél 6.14 h-kor, nyugszik 16.42 h-kor, Köszöntjük a Salamono­kat. — A jászkiséri kulturgár­da október 20-án. vasárnap mutatta be — Huszka Jenő „Lili bárónő’“ című operett­jét. Még több vidéki és ott­honi előadást terveznek a színjátszó csoport fiataljai. T~\ 2 igazságtalanok len­^ nénk, ha csak a közön­séget marasztalnánk el, ami­ért nem értette meg a darab mondanivalóját, általában azt, hogy a színház nemcsak az önfeledt nevetés színhelye, hanem a művészi élvezeté, az elgondolkoztató perceké is. Ha valaki úgy ismerte meg a barátját, hogy az „jókat szokott mondani" és szavain nevetni lehet, még a komoly szavait is hajlamos tréfának tartani. Márpedig itt Szolno­kon a közönség ezt szokta meg a színháztól is, a de­rűt, a nevettetést, sőt a köny­­nyű fajsúlyú vicceket. (Lásd: Paprikáscsirke). És kevésbé a komoly mondanivalója dara­bokat vagy az olyanokat, amelyek átmenetet képeznek a kettő között. A teendő te­hát nem az, hogy lám „ezt várja a közönség, ezt adjuk neki’’, hanem az, hogy foko­zatosan ráneveljük a neme­sebb élvezetre, szórakozásra, a művészi játék méltánylá­sára, elismerésére. A tanul­ság: nem szabad- megalkudni még ha ez áldozatot is jeleni a színészek, a színház részére. Tanulság: a sajtó igyekez­zen jó propagandistája lenni a színháznak r— bár még eb­— Az Örmény Szocialista Szovjet Köztársaság ének-, zene- és táncegyüttese no­vember 2-án, szombatön este 7 órai kezdettel a Szolnoki Szigligeti Színházban ven­dégszerepei. Az együttes kí­sérői: Tatul Altunyan művé­szeti vezető, az ÖSzSzK nép­művésze, Eduard Manukjan balettmester, érdemes mű­vész, Alexandr Alakszandr­­jan, zenei vezető, érdemes művész, és Dzsemsz Geozal­­jan karmester. Meghívó A Mezőtúri Földművesszövet­­kezet 1957. évi október JíT-éű dél­előtt fél 10 órakor az alábbi he­lyen tartja Hl. negyedévi Terv­beszámoló Tagértekezleict: A Hangácsi Földműéesszövet­­kezet helyiségében; a Nagykuriai Iskolában; a Pusztabánrévl Kul­­turotthonban; a Zsilípi Halász­tanyán, az Alsórészi Hitszegi Ka­szinóban, az Újvárosi Béke Moz­góban és a Felsőrészt Városi Kulturotthonban, tárgysorozat: Az igazgatóság beszámolója, hozzászólások, tag­felvétel, tagbizottság es küldői­tek megválasztása; Kérjük a földművesszövetkezet tagságát, hogy a lakásukhoz leg­közelebb eső körzeti taggyűlésen pontosan jelenjen meg és észre­vételeivel, javaslataival seeitse a földművesszövetkezet munkáiét; Igazgatóság ma­iién is van tennivaló —, ha­nem a közönség eligazítója, nevelője is egy-egy színdarab bemutatója során. Tanulság: azért a közönség egy részének is el kell gon­­dolgoznia. A fiatalok ciniz­musa, sőt néha frivolsága, amit gyakran a színházban is tanúsítanak, nevelésük ál­talános problémáiból is fa­kad. Ha nevetnek a gyilkos­ságon, talán a szadizmus csi­rája ébredezik bennük. (Kötiy­­nyű ezt istápolni! S ne hábo­rodjunk fel a feltételezéstől Tanúi lehettünk alig egy esz­tendeje, milyen könnyű az ördögöt elszabadítani az em­berben). V edves KÖZÖNSÉG! (En­gedjék meg, hogy csu­pa nagybetűvel írjam ezt a szót). Fogjunk össze! Ha a színészek jól vizsgáztak, mert valóban jól vizsgáztak az Egerek és emberek előadá­sán. érjük el, hogy legköze lebb már a néző is — úgy általában és egyenként — szintén jól feleljen. Ember­ségből, a művészet szereteté­­ből. A jövő, az egész emberi ség jövője, szép céljai, nemes törekvései érdekében. F, TÓTH PÁL t X «zolaoki Szigligeti •SZÍNHÁZ ! HL SOKA. 24, csütörtök EGEREK ÉS « okt. ♦ október 25, péntek EGEREK ES okt. 26, szombat EGEREK ÉS okt. 27, vasárnap EGEREK ÉS okt. 27, vasárnap EGEREK ÉS este 7 óra: EMBEREK este 7 óra: EMBEREK este 7 óra: EMBEREK du. 3 óra: EMBEREK este 7 óra: EMBEREK £>e nettónk íífiz: , Turkevén, október 20-an a ; földművesszövetkezet aktíva­­; ülést tartott, melyen az 1945-ös alapító tagokon — ; Sugár Máté, Buzdik János, ISarkadi Kálmán és Szabó ! Jánoson — kívül a ímsz. és • termelőszövetkezeti aktívák • is jelen voltak. A beszédet Simon József igazgató elvtárs tartotta. — ; Többek között ismertette a 'cukorrépa, len- kender szer­­; zödésiek időszerű megkötésé­nek fontosságát. A beszámo­lót 15 hozzászólás követte s ’ a jelenlévő!: abban a remény­­■ ben zárták be a gyűlést, • hogy a-z október 27-i fmsz [taggyűlés megtartása is ha­• sonlran építő lesz: Csótó Géza. Turkeve.­fl KÖZÖNSÉGRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents