Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-24 / 250. szám
Téli repüléshez készülődnek a szolnoki sportpilóták — Ceglédi, nagykőrösi ejtőernyősöket látlak vendégül a szolnokiak — TJ osszú idő óta most vasárnap volt ejtőernyős ugrás a szandai sportrepüVötcren. Ezzel aztán végkép megdőlt az a feltevés, hogy Szolnokon -nincs alkalmas keret ejtőernyősugrásra, mert ha szél fúj, az ejtőernyősöket belesodorja a Tiszába. Ezen a vasárnapon nem is kis szél fújt és senki sem került vízbe. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség szolnoki repülőklubjának tagjai már a korareggeli órákban kivonultak a térre, s előkészültek az ugráshoz. Mikorra a hajtogatással végeztek, megérkeztek a „vendégek”. Ugyanis immár szokássá vált, hogy az abonyi, ceglédi, nagykőrösi ejtőernyősöket, ahol nincs repülőtér és ugrásra megfelelő hely, a szolnoki klub tagjai vendégül látják. Így került sor dél felé közel 50 ejtőernyős fiatal ugrására. Megérkezett a Szovjetuniótól kapott ÁN 2-es repülőgép, s megkezdődött az ugrás. A szolnokiak közül »,veterán” ejtőernyősök szálltak gépbe. Csaknem valamennyien zuhanó ugrással indultak 1500 méter magasból, 5—10 másodperces késleltetéssel. Büszkék lehelnek a szolnoki üzemek fiatal sportolóikra, mert a Szolnoki' Papírgyárból Csernák Imre, a Kőolajkutató és Feltáró Vállalattól Stifter András, a Cukorgyárból Kiss Lajos, a Járműjavítóból Filó András, (aki egyébként megyei ejtőernyős bajnok), vett részt a tegnapelőtti ugráson. T/ ülőn meg kell említeni, mint érdekességet, hogy ez alkalommal 8 fiatal leány >— mint első ugró — jelent meg a repülőtéren. Azonban •nem sikerült nekik ugraniok, ez nem saját hibájuk, hanem a délután feltámadt szél az oka. Ellenben a gyakorlottabb ejtőernyősök Abonyban hírverő ejtőernyős ugrást mutattak be. A repülő szakosztálynál gyakorlati repülés nem volt, mert az erős nyári igénybevétel miatt a gépeket most hozzák rendbe, illetve karbantartás van. — Miután a sportpilóiák téli repülésre előkészülnek, a gépeken a huzalokat meg kell lazítani, a kormányszerkezetet is át kell állítani téli üzemeléshez. — Csf — Segített az „SOS" sípjel A nyári táborokban sok foglalkozáson gyakorolták a pajtások a legkülönfélébb sípjeleket. Az Abonyi úti pajtások egyik őrse a Százlábú híd‘‘ környékére rendezett csapatkiránduláson elbarangolva eltévedt. Sehogy sem sikerült nekik a többieket megtalálni. Az őrsvezető többször leadta a eegélytkérő SOS jelet. A csapat egyik figyelmes őrse meghallotta és hamarosan hazavezette4* az eltévedt kirándulókat; íme egy szerencsésebb gyakorlati példa, hogy jó tudni a különféle sípjeleket, mert segítenek a bajbajutott pajtásokon! — Figyelő! — A tószegi ősember település színhelyére vasárnap kerékpárkirándulást szervezett az Uttörőház; Húsz pajtás vett részt a környékkutató úton; — Nagy érdeklődéssel hallgatták a tanárvezető Ismertető előadását az európai hírű Kucogó domb történetéről, ahol több külföldi múzeum (angol, német, francia, ,belga régészek is) végeztek kutató ásatásokat; Néhány pajtás próbaásogatását siker koronázta, mert a domb oldalából faragott csonteszközök, cserépedénydarabok, hálónehezékek kerültek az Uttörőház kis múzeumába) A Szoviet Film Ünnepe A negyvenegyedik A fiatal szovjethatalom első, nehéz éveiben játszódik. Egy — a főerőktől elszakadt — vörösgárdista osztag a Karakum sivatagon átvágva igyekszik eljutni az Arai-tóhoz, a főhadiszállásra. A szovjet népnek az intervenció ellen folytatott gigászi küzdelme, hősiessége, akaratereje tükröződik ezekben a jelenetekben. Nincs víz, nincs élelem, kietlen pusztaság mindenütt, az embereknek alig van jártányi erejük, útjukat elszórt sírhalmok jelzik, rajtuk a sorból kidőlt katona puskája, vöröscsillagos sapkája. Napról napra kevesebben vannak, de mennek előre, vonszolják magukat céljuk felé. Cyötrelmes útjukon egy fehér tisztet ejtenek foglyul, akit a parancsnok, Marjutka mesterlövésznő őrizetére bíz. Marjutka fegyvere eddig még soha sem tévesztett célt. 40 fehérgárdistát küldött a másvilágra, Gavoruh- Otrak hadnagy az első, aki nem esett cl lövésétől, ő lett volna a negyvenegyedik. Amikor végre elérik az Arai tavat, a bárka, amely a csoport néhány tagját, a főhadiszállásra viszi., elsűlyed. A fogoly és őrzője egy elhagyott szigetre kerül. A két fiatal között kibontakozó szerelem és annak tragikus befejezése a film folytatása, — ■ ■ A „Hüvelyk Matyi Meseszínház" Szolnokon Október 27-én, vasárnap délelőtt, a Szigligeti Színházban előadást tart a „Hüvelyk Matyi Meseszínház”. Az előadások fél 10 és 12 órakor kezdődnek; Az előadás címe: Vidám utazás a mesék birodalmában. Énekes, zenés, táncos, verses mesejáték kicsiny és nagy gyermekeknek. Itt lehet majd találkozni ismét Hüvelyk Matyival, a Csodafurulyával, Hiszékeny királlyal, Királykisasszonnyal, Habakuk Hoppmesterrel, Százesztendős Juhászai, Nyuszival, Rókával és a mesebirodalom sok-sok lakójával. A sok szép mesét tolmácsolják: Pethes Ferenc, Nagy István, Harkányi Ödön, Győző László, Tábori Nóra, Váradi Zsuzsa, Adóm Éva, Bíró Tihamér Lengyel András. J)Le íjint a JttacLáeh utca latak A Madách utca sarkán lévő üres telekre és a mellette húzódó gyalogjáró tragédiájára fel kell hívni a figyelmet.’ Sokan arra gondolnak, hogy a gyalogjáró még mindig rossz állapotban van és a szemetet sem hordták el a telekről. Nem, nem erről van szó. Azokra a gépkocsikra és vezetőikre szeretnénk felhívni a figyelmet, akik nap mint nap keresztül döcögnek a járdán, feldöntögetve a betonlapokat. Kétségbeejtő állapot. A Kőolajkutató Vállalat gépkocsijai előtt nincs lehetetlen. Ott közlekednek, ahol akarnak. Vagy talán nem vették észre, hogy a járdát megjavították? Itt van mindjárt az SD 673 rendszámú gépkocsi vezetője, aki 12-én dél felé gondtalanul törülgette gépkocsiját, megfeledkezve arról, hogy 2—3 betonkocka kimozdítása árán jutott be a telekre. Ugyan mit gondolnak mindezekről a VF 121 és az SC 967 dömperek vezetői, akik szintén a gyalogjáró kőkockáit felborogatva jutottak be a telekre. Úgy látszik, ők sem vették észre az új járdát.Látogatás az Uttörőházban Hétfőn délután kedves ven* dégek látogatták el az Üítörőházba. A Ráikócziúj falui Általános Iskola nyolcadik vegyes osztályának tanulói nézték meg Sebők Rozália tanárnő vezetésével szakkör re ink munkálkodását. Csősz Erzsébet, Márkus Gabriella, Kovács Anna pajtások a kémia-szakkör foglal* kozását tartották a legérde* kesébbnek. Szeretnék, fia nekik is lehetne olyan jól jelszereit laboratóriumuk, mint a miénk a szakkörben. Bognár Ilona és Tolvaj Ágnes a varrószakkör szobájában taláttak sok érdekességet és azon törik fejüket, hogyan szervezzék meg a szülök se* gítségével falujukban is a varrószakkört. Balogh Lajos, Csala Lajos, Bugyi József és Pozderka László pajtások a hajómodell építő szakkört tanulmányozták nagy érdeklő* désseh A látogatók barátságot kötöttek a szolnoki pajtásokkal és megígérték, hogy a jövőben iskolájuk és úttörőcsapat tűk életéről levélben is bet számolnák. Várjuk is az üzenetekeU pajtások! KISS MIKLÓS, VIU. o. t, . ÍhH- Sípost éri iskola, Melyik az olcsóbb? Megyénkben nagy hiány van épületekben. Érthetetlen mégis, hogy Kenderesen, a Kunhegyesi út 7. szám alatti, volt malomépületet annyira elhanyagolja a gazdája. Hogy ki legyen ez, majd kiderül, ha ugyan érzi a felelősségét. Egy nagy épület éppen karbantartás hiánya miatt elrongálódik, és hasznavehetetlenné válik a közösség számárai Jelenleg a kisújszállási malom, cseretelepe székel benne. De vajon meddig mert a vakolatot az épület régen elfelejtette, hogy milyen is volt. A tető jó nagylyukú szitához hasonlít, ami több mint valószínű az- őstd esőzésnek szabad bejárást biztosít a födémre. Rövidesen,— lehetséges — az esövíi á TOcreliszt súlygyarapodását lógja elősegíteni, aminek a cserélők nem nagyon örülnék. — Várható ezután az Is, hogy mivel az épület tönkre megy, a kisújszállási malom jövőre cseretelepnek új épületet igényei. De hol? Úgy véljük, mégis csak gazdaságosabb lenne kijavítani az igen alkalmas épületet, mint újat építeni vagy más fontos célra használt épületet cseretelepnek átalakítani. ab. [gyerekeknek ) Az utolsó szegedi bég Azt beszéli az írás, hogy a régi világban Szegeden is török volt az úr másfélszáz esztendeig. No, ha azt beszéli, ebben nem is hazudik. Még most is megvan valamekkorka szöglete a szegedi várnak, amit kontyos atyánkfiái rajcattak annak idején a Tiszaparton. Aki nekem nem hiszi el, megnézheti a saját szemével. El is olvashatja, ami rá van írva a kő küszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz döbörögve. Hanem az írás azt is mondja, hogy a német kergette ki ebből a városból a törököt. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem így volt. Én bizony meg nem mondom, mert akkoriban nem jártam arrafelé. — Annyit azonban mondhatok, hogy Seregbiró Csősz István máskép tudja az igazságot. Az pedig már csak okos ember, nem hiába, hogy a nagyapja is kukoricacsősz volt. Olyan ember az, hogy ha a kezébe veszi a paprikás szalonnát, meg a karaj kenyeret, éppen egyszerre fogy el mind a kettő. Nehéz tudomány pedig ez, akárki megpróbálhatja. — Ügy volt az, — beszéli Seregbiró Csősz István —, hogy Báli bégnek hívták a kapitányt. De csak Pali bégnek mondták azt a magyarok, mert így szebben esik a szó. Egyéb szép úgy se volt a jámboron, csak a neve. Karcsú dereka mellett akármelyik káposztáskád elszégyelhette volna magát. Feje akkora, hogy sütnivaló tököt nem látni nagyobbat a kukoricaföldön. Volt is akkora süvege, mint valami gólyafészek, a gyémántboglár se kisebb rajta, mint az öklöm. Többet is lehetett látni a süveget, mint a bég urat. Nem igen esett neki kedvére a séta, egész nap bent hűsölt a biborhálós szobában, csak a szerecsen inasától küldözgette ki még a parancsot is. S hogy nagyobb legyen a parancsa foganatja, olyankor mindig a fejére nyomta a gyémántos süveget a szerecsen inasnak^ —■ Mintha csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok. Bizony, hasra is vágódtak a vitéz török katonák a süveg előtt, eszük nélkül. Mert kegyetlen jó ember volt a Báli bég. Egy cseppet sem fösvénykedett a mogyorófahájjal, még ha nem viszketett is a katonák talpa. •— Jaj, nagyságos bég — bukik be hozzája egyszer az inasa — gyere, láss csudát! Báli bég rákoppantott a csibukja nyelivel a szerecsen borotvált fejére: ■— Mi csudát, te inas? •— Jaj, nagyságos bég, azt csak szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja. — No majd kiküldőm a süvegemet — ásított Báli bég. — Életem, halálom, kezedbe ajánlom, nagyságos bég uram: méltőztassék azt a saját tündöklő szemeddel megtekinteni, mert olyat nem mindennap látni, amilyent most a Tisza hídján. Mit volt mit tenni, fejébe nyomta Báli bég a gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogartt a Tisza hídjára. Mit lát ott, uramteremtőm: ül a híd szélén egy szegény ember s eszi a szőlőt a szegedi halbicskával! Egy szem egy kapás, egy szem egy kapás, de olyan sebesen hányja befelé a szőlőt, hogy káprázik bele a szeme az embernek. Báli bég leült a híd másik szélére, szemben a szegény emberrel; úgy eltátotta a száját, hogy majd kiesett rajta a feje, ami pedig nagy szó. Nézte-nézte a szegény embert, hogy majd felét leette már a gerezdről a szőlőnek s hirtelen felé bőgött az újjá val: — Kukk, szegény ember! A szegény ember letette a bicskát s rávetette a szemét a törökre. — Mért ijesztgeted a szegény embert, nagyságos Pali bég? — Azt néztem, szegény ember, ugyan megszúrod-e magad ijedtedben azzal a halbicskával. Jól van, nem szól a szegény ember semmit, csak bicskahegyezi tovább is a szőlőt, Báli bég is kitátja megint a száját, akkorát, mint egy kapu. Egyszer csak hirtelen felé kap a szegény ember a halbicskával. — Kukk, nagyságos Patt bég! Nem is kellett egyéb a nagyságos Pali bégnek, ijedtében úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a Tisza fenekére nem ért. — Megállj, bolond török, hiszen csak azt néztem, becsukod-e ijedtedben a szádat! — kapkodott utána a szegény ember, de már csak a gyámántos süveget bírta elkapni belőle. — Sebaj, leszek én gazdája ennek is — mondta a szegény ember a fejébe csapva a süveget, felballagott a várba, ahol mind hasra vágódtak előtte a jámbor török katonák. A szegény ember kevélyen megsodorta a bajuszát: — Azt üzente a nagyságos Báli bég, hogy nyomban hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort se találjon itt közületek. Ö maga is majd utánatok mén, csak még egy kiésit hütődzik a Tisztában Ügy elfüstöltek a törökök, mint nap elől a köd. Ki mert volna ellenkezni a nagyságos Pali bég süvegével? így volt ez, nem máskép — mondja Seregbiró Csősz István.. Azért szereti a sze.- gedi ember ma is annyira a 1 halbicskát, .- -‘l*. - - - ■ Baba-bútor vadgesztenYéből Itt az ősz! Sok a vadgesztenye, kis ügyességgel pompás babaszóbatoútort készíthetünk belőle. Nem kell hozzá más, rfiiiit pár gyufaszál, gombostű és édesanya rongyos zsákjából egy kis maradók színes fonal Szép-formájú, egyik oldalon lapos gesztenyékét keressünk. Aztán a gombostűket szúrjuk be a megfelelő helyre. A fonalat kis csomóval rögzítjük, aztán mintha nyolcasokat írnánk le, úgy haladunk a szövésig - •«* —----------.■ —■** r •. ff síel a tűk között, míg a fejhez nem értüratí és kis csomóval befejezzük, hogy fél ne ix» mol jón. Az asztalkánál körbe szúrjuk be a tűket és ugyancsak körbe haladunk a szövéssel; Utoljára helyezzük he a lábakat) A gyfaszál, vagy fogvályó helyét előbb kötőtűvel szúrjuk kL Már kész is a bútor, hívhatjuk a babákat vendégségbe, UTTORO ELET Ismét kiássuk a harci bárdot A BAROSS ÚTI iskola hatodikos pajtásai elhatározták, hogy túljárnak eszünkön. Gondos terepszemlét tartottak a Kiserdőben és utána kihívták rajunkat egy harci-játékra. Kihívtfeukban kijelentették, bárhol lezárjuk keresztben a Kiserdőt, áthatolnak védelmi vonalunkon és eljutnak az Úttörő Város központi épületéhez. Izgatottan foglaltuk el őrhelyeinket. Kis csoportokra oszolva a legsűrűbb bokrok alján húztuk meg magunkat. Az egyes védelmi szakaszok parancsnokai ellenőrizték, hogy számainkat helyesen, olvashatóan tettük-e fel. Csendben várakoztunk. Egyszerre csak látjuk, hogy kiküldött kémünk fut visszafelé a fasorok védelmében. „Három csoportban jönnek’’ — jelentette a parancsnoknak és közelítenek a védőkhöz. ^ A hosszúnak tűnő, még izgalmasabb percek után feltűntek az ellenséges előőrsök. Eléjük kerültünk és egymás után olvastuk le számaikat. Harsány kiáltásoktól lett hangos az erdő. Egyszercsak halljuk a szomszéd védőktől, hogy „mellettünk áttörtek, segítséget kérünk”. Hiába futottunk utánuk, már nem tudtuk beérni és leolvasni őket; Hat kéknek sikerült átjutnia a védővonalon. A leolvasott „foglyokat” őrségünk. és a nyolcadikos döntőbírók kisérték a megbeszélés helyére. A jólsikerült harci játék után csapatvezetőnkkel megbeszéltük a lefolyt játék mozzanatait. A védőket megdicsérte, mert SvTikit sem tudtak leolvasni közülük, de dicséretet kaptak a célhoz jutó támadó pajtások is ügyességükért. Ezután megfordítottuk a szerepet és ezúttal a volt védőkből lettek a támadók. A! csőszkunyhó tetejére tűzött vönösi zászlót kellett megszerezniük. Heves csata után si> került ’s őrsvezetőjüknek á zászló birtokbavétele. A játék újabb kihívással ért véget, mert a hatodikosok raja vissza kívánja szerezni az elvesztett zászlót. Elfogadtuk al kihívást és így hamarosan ismét kiássuk a harcibárdot al kiserdei tisztáson. K u i z s Pál VII. osztályos tanulá Baross úti iskola 1 Külföldi címeket kérünk Egyre többen fordulnak hozzánk pajtások azzal a kéréssel) hogy azoktól a pajtásoktól, akik külföldi táborokban, a VIT-ei* voltak, kérjünk számukra címeket, mert levelezni szeretnének külföldi úttörőkkel. Felkéri levelező szakkörünk * külföldi táborban járt pajtásokat, hogy kint szerzett ismerőseiknek, vagy úttüröintézmények címét juttassák el hozzánk. Le* veiező szakkör Szolnok, UM Uiróbáz. , . I .
