Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-20 / 221. szám

Nagyszabású újít© kiállítás Szolnokon

A járóműjavító dolgozói az elmúlt hónapokban nagy lendülettel dolgoztak jobbnál jobb, a munkát könnyítő módszerek kidolgozásán.

Az ellenforradalom okozott némi visszaesést hazug propagandájával az újítók között, azonban a dolgozók hamarosan felismerték a hazugságok lényegét és az év elejétől kezdve a régi lendületet is túlszárnyalva láttak a munkához.

A szakszervezeti SZUEB- íelelős id. Pintér'Ferenc elvtárs nem ismer fáradságot- Szervezi az újítókat, harcol jogaikért, megteremti a feltételeket, s ha kell. minden este ott marad társadalmi munkában, hogy tanáccsal, vagy felvilágosítással adjon útmutatást egy-egy újítónak.

. Romvári Károly, az újítási iroda vezetője, fontos segítő társa, aki magas szakképzettségével fáradtságot nem ismerve, munkahelyeiken adja a segítséget a javaslattevőknek. Harcot folytat az ésszerűsítők érdekeiért. Egy-egy újítást a legrövidebb idő alatt tárgyaltatja és megköveteli a reális értékelést.

Az év folyamán rendeztek újító hetet, ahol több mint 60 jó javaslat érkezett be. Az

újításokat naponta értékelték, s a legjobbak közül közel tízet felvittek Budapestre, az országos újítókiállítás megtekintésére.

A jó munkának eredménye az, hogy szeptember 22-én Szolnokon Országos Vasútas Üjító Kiállítás nyílik, a Járóműjavitó rendezésében. A kiállítást a Kossuth tér 4. szám alatti Damjanich Múzeum helyiségeiben rendezik meg, s a megnyitó 22-én délelőtt 10 órakor lesz.

Ez a kiállítás nem öncélú, mert r.em csak a vasúttal kapcsolatos újításokat mutatja be, hanem az ipar bármely szakmájának is nyújt segítséget. Több mint száz féle újítás kerül bemutatásra működés közben.

Meghívja a Járóműjavító műszaki és szakszervezeti vezetősége az üzemek, szövetkezetek újítóit és dolgozóit erre a kiállításra, hogy véleményüket. tapasztalataikat kicserélve, a későbbi időben jobb munkát végezhessenek

A csoportos üzemi látogatásnál megszervezték a felvilágosító szolgálatot, ahol minden újítási típust megmagyaráznak, működési és gazdasági szempontból egvaránt.

— ab —

Tollhegyen

MiitI jó EZ?

ŐSZI VÉTES

Jegyet váltottam a „Csókos asszony" című előadásra. Izgatottan vártam a b~ mutató napját, mert ugyebár, a csókos aszony minden férfit érdekel. Nos, a bemutatóból nem lett semmi. Előtte 24 órával közölték a jegytulajdonosokkal, hogy a „bizonyta'an időjárás miatt elmarad." Hm. A darab rendezői nem gondoltak arra. hogy Szigligti Színház is van a világon, amely akkor a szünet miatt éppen a „Csókos aszszony’’-ra várt?

Teltek a napok, teltek a hetek, s hogy több legyen a fantázia, uj előadást tűztek műsorra, a „Séta operettorországban’. Az előbbi előadás jegyeit becserélték és boldogan nyugtáztam, hogy im, — nincs itt semmi baj. Korai volt az öröm. Mielőtt még elsétáltunk volna az előadásra, értesültünk, hogy „technikai okok' miatt elmarad”, azaz

HUSI VINCE:

későbbi időpontra halasztva.” így olvastam az újságban, s mikor a kis cikk végére értem, dühösen csaptam az asztalra és sétálni mentem. De kérem, ott sem volt nyugtom, mert az utcán a plakátokon mindenütt ott virított szemtelenül a sor: „Elhalasztva!"

Hát nem tudom, hogy kik rendezik■’ezeket tus előadásokat. de most már jó lenne velük közös nevezőre jutni. Ha másként .nem, legalább úgy. hogy valami masszív anyagból készült jegyeket adjanak ki. mondjuk vaslemezből készült belépőket, aztán ha úgy gondolják, hogy sem „technikai hiba”, sem „időjárás”, vagy ..betegség” nem jön közbe. akkor megrendezik végre az előadást, (lehet, hogy eay év múlva), a jegyek épségben meglesznek. Mert cserélgetni, az nem megoldás.

B. J.

60 holdon vetettek őszi takarmánykeveréket, rozsos bükkönyt a mezőtúri Kossuth Tsz-ben. A tagság tisztában van azzal, hogy a jövedelmező állattartáshoz j megfelelő takarmányra is szükség van. A, képen Szabics Imre gépálüomási dolgozó,' Zetor-vezrtó és Tímár István tsz-tag látható, vetés közben. az endrődi kövesút m'eläetti 20 holdas területen. Timár István ezév .februárja óta tagja a tsz-nek. azelőtt a ftelyj tejporgyárban és malomban dolgozott. Ügy látja, a tsz-ben jobb a megélhetési lehetőség. —

Azóta 715 munkaegységet szerzett. Előlegként 8 forintot, 4 kg búzát, tel kiló árpát, fél kiló zabot és 1 kiló hered-arát kapott munkaegységenként. Szabicslmre elmondotta, hogy két és félév óta dolgozik a gépállomáson. Azelőtt építőiparban dolgozott. Ott átlagos havi keresete 1600—1800 forintot tett ki. Most a gépállomáson júliusban 3880 forint, augusztusban pedig 4200 forint volt a keresete. Ezenkívül 1000 forint jutalomban is részesült, ugyanis a tarlóhántási versenyben második lett.

Ésszerűen gard tikodnak a mesterszáliásí Uitörő Tsz tagfai

A mesterszállási Űttörő Tsz tagjai tisztában vannak az állattartás jövedelmezőségével. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy 34 hízómarháí adtak el az államnak, melyért 140 ezer forintot kaptak. Ezenkívül 340 hízósertést is átadtak szerződésre.

Hizlalást bevételi tervük ezévben 960 ezer forint, s már eddig is 966 ezer forintra teljesítették azt. A jó gazdálkodás eredményeként ezévi teljes adójukat, rövidlejáratú hiteleiket, valamint gépállomási tallózásukat.

'níély összesen 263 ezer forintot tesz ki, teljes egészében rendezték. Ügy tervezik, hogy szövetkezetükben 30 forint lesz egy munkaegység értéke. Eddig előlegként 6.50 forint készpénzt és 22.50 forint értékű természetbeni juttatást osztottak ki a tagoknak munkaegységenként.

Még ebben a gazdasági évben 12 vemhes üszőt és 18 tehenet alkarnak vásárolni részben saját beruházásból, részben hitelből, hogy tovább növeljék bevételeiket.

4 hét könvvei

Akadémia Könyvkiadó:

Halász Előd: Magyar-német kéziszótár, 3. kiad. 80.— Ft. Biblioctheca Könyvkiadó: Móczár László: Rovarok közelről..: A képeik a szerző eredeti fényképfelvételei. — 65.— Ft.

Európa Könyvkiadó: Mamin—Szibirjak: Arany. Regény. 19.50 Ft.

Gondolat Könyvkiadó: Horváth János: A reformáció jegyében. A Mohács utáni félszázad magyar irodalomtörténete. 2. kiadás. 68.— Ff.

Vértes László: Medveemberek krónikája. 38.— Ft. Kossuth Könyvkiadó: Lenin: A demokráciáról és a diktatúráról. 18.— Ft.

MEZŐGAZDA SÄGT

SZGKXÖNYVESPOIC

Jáncfsy-KomlcBsy-Mórász- Tarnóczi: „Macitar kukoricafajták és termésük."

Mezőgazdasági Kiadó’ 1957. 143 oldal, 30 színes képpel, — ára 80 forint.

A négy szerző műve négy részből áll. Az első részben 12 oldalon Jéncssy Andor dr., a magyar kukoricafajták kialakulását tárgyalja, érdeme, hogy ezt az eddig elhanyagolt témát nemcsak az irodalmi adatok alapján dolgozza fel nagy alapossággal, és igen jó stílussal, hanem felhasználja saját gazdag tapasztalatain kívül az előttünk élt nemzedékek olyan tapasztalatait is. amely ma még szájhagyományként az idősebb szakemberek között ismeretesek lehetnek ugyan, de ilyen összefoglalás nélkül elvesznének. A második részben 56 oldalon Taróczi Herbert dr. a magyar kukoricafajták leírását adja. A fajták leírása az országos fajtakísérletek adatfelvételezésén is alapul, így a közölt számadatok korszerűek és pontosak. A fajtaleírás mintaszerű. E rész külön értéke az egyes fajták csöveinek színes ábrázolása. 25 teljes oldalon, A harmadik rész Mórász Sándor tollából a kukorica termesztését ismerteti. — Az aránylag rövid összefoglalásban Mórász nemcsak saját termesztési tapasztalatait írja le, hanem a magyar kukoricatermesztés történetének alapos ismeretében, az agrotechnika egyes szabályainál a prioritást is tárgyalja. A fejezet csak a magnak termesztett kukorica agrotechnikájával foglalkozik, a silókukoricával, csalamádéval nem.

A negyedik részben Komlóssy György dr. a betegségeket és a kártevőket írja le 18 oldalon. Emellett hét kiválóan sikerült festmény reprodukció var, a legfontosabbakat színes képben is bemutatja. Minden kukoricatermesztő örömmel veheti kezébe ezt a szép, értékes könyvet.

IYTTVYTTTTYVVTYTTTTTTV?TTTTTY»TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTYTTTTTTYTVTTYTT»TTTTTTTTTTTTTTT»yfTTTTTTV

VEYELYTARSAK

A z alakjukat tekintve, nem hasonlítottak egymáshoz' a vetélytársak. Szekeres Tóni szikár volt, akár a szárazkóró, s .menetközben akkorát lépett gólyalábaival, hogy kocogni kellett' mellette másoknak. Gál Bénit ellenben tömzsi testtel áldotta meg a teremtő, s olyan óvatosan rakta előre rendszerint szárhegyig sáros csizmáját, mintha attól félne, megzötytyen a gyönyörű pocakja. — Szekeres Tóninak tüskés bajusz díszelgett az orra alatt s rövidszárú cseréppipa meredt ki a tüskék sűrűjéből. Gál Béni nem szívlelt szőrt a szája környékén és utálta a füstölgő szerszámot. Szekeres Tóni szőke volt, s dús hajzatán zsíros kalap hetykélkedett. Cigányképű volt Gál Béni, s jöhetett a tikkasztó nyár a tavaszba nyúló tél után, nem tette le a báránybőr föveget.

De annál több volt kettőjükben a lelki hasonlatosság. Először is nőtlenek voltak még mind a ketten, a falubeli .,lányos anyák szomorúságára." — Másodszor: mindegyikük pártolta a jófajta itókát, de szükség esetén nem vetették meg az ecetsavanyú lőrét sem. Harmadszor: egyformán kedvelték a szoknyát viselőket, főként a fiataljait. Negyedszer: nem szívesen taposták a negyvenötödik esztendőt, mert az volt a meggyőződésük, hogy húsz évvel előbb még kedvesebben mosolygott a fehérnép rájuk, ötödször: egyidöben határozták, magukat a házasságra, s kezdték el az elmélkedést a boldog családi tűzhelytől.

A ,kifürkészhetetlen sors azonban ugyanazt a szép aszszonykát szánta■ Szekeres Tóninak, akit Gál Béninek. Ebből támadt aztán a vetélkedés.

— Enyém a menyecske — hangoztatta Tóni, öklelésre készülődve tűhegyes bajszaval.

— Tiéd ám a nem tudom micsoda. — ráncolgatta a homlokát Béni.

— Ha kell, a sárkánnyal is megvívok én érte — kardoskodott Tóni, megforgatva feje fölött sárgaréz gamóját.

Kgy ment ez nap-nap után másfél hónap óta. Esténként az országút menti kocsmában, ahova búfelejtőt iszogatni jártak, nappal pedig az érparti legelőn, ahol Tóni a birkákat, Béni meg a disznókat őrizte, leginkább a szépasszonyról folyt köztük a diskuráiás. Az egyiknél gamó, a másiknál karikásostor, mellettük pedig, minden szóra feszülve figyelve, egy-egy puli ugrásra készen .. i Hej, ha látta volna mindezt a csinos Rózsika, özvegy Barabásné! De ö bizony nem látta, s hallani se hallott róla kószahírnél többet. Mert u vetélytársak, bármennyire acsarkodtak egymásra négyszemközt, nem kötötték szívük titkát a mások orrára. Suttyú legények szokása dicsekedni fünekfának, választottjuk szépségével. Brett férfi nejn s~ó-._

szályárkodik, nem hoz hírbe egy asszonyt se ártatlanul.

Az persze alighanem túlsók a titoktartásból, hogy a feleségnek kiszemelt sem értesül a jó szándékról. Vagy ha értesül is, csak kerülő úton, a kapu előtt üldögélő nénikéktől. Eszébe is jutott ez Béninek egy heves vitát követő szünetben.

— Nem tarthat ez így örökké, Tóni komám. Ha egyelőre másnak nem is, Rózsikénak meg kell ezt mondani ... Vállalom az elsőséget vacsora múltával.

Gyanakodva pislogott a fácántollas kalap alatt Tóni. Hm. Vállalná az elsőséget, ördög vigye a jó dolgát... Titkot zárni ugyan jól tud. ezt el is kell ismerni. De ha egyszer megoldják a nyelvét, ömlenek a szép szavak szájából. így kedvesem, úgy kedvesem. nincs miattad nyugodalmam, mondogatná a gazember... Könnyen olvad az asszonvsziv, hogy ha melegítik. Rámondja az egykettőre: hát, ha te is úgy akarod, neked adom a kezemet.

— Nem úgy lesz az, kedves komám — fújta ki a szai'aka? a füsttel együtt Tóni. — Ügy szól köztünk az egyezség, hogy amíg mi el nem döntjük, kié legyen a menyecske, egy árva szót se mondunk neki róla ../. Döntést hozni mindmáig nem tudtunk, fene azt a makacs koponyádat. Együtt menyünk hát látogatóba. Aki aztán kosarat kap, szedheti a sátorfáját,

Megvakarta fületövét Béni, 'ahonnan a jó gondolat szokott kipattanni. De hiába vakarta, ö sem tudott kiagyalni ennél okosabbat. Bólintott hát kettői-hármat egyetértése jeléül.

*

]%! em gyerekjáték a nősü* lés. különösen negyvenötön felüli korban. Az ' élettársnak kiszemeltet is tanulmányozni, hogy formás-e eléggé, pirosllk-e orcáján szép rózsa, s eltűri-e vajon, ha f érjeura gyakran benuakal majd borból-pálinkából, — ugyanakkor a vetélytársat is szemmel tartani, hogy milyen módon mesterkedik, próbál az asszonyhoz férkőzni —fel kell ehhez kölni az alsónadrágot.

Ilyesfélék motoszkáltak a Tóni fejében, mialatt a falu felé lépkedett az országúton, twliörfényes csizmájában. De minél inkább közeledett a faluhoz. annál jobban megnőtt önbizalma. S végül már az sem izgatta egyáltalán, hogy a vetélytárs is ott ballag mellette. Elvégre a maaas. sudár alak. meg a pödrött bajusz az ' alatta lógó bojtos pioaszárrc.l. mégis csak hódítóbb a Béni potrohúnál... Itt van aztán a mesterség. Azt sem szabad a dologból kifeleiter.i. Lány, menyecske s áltáléban a fiatal fehércseléd. utána fordul a iuhásznak. megbámulja daliás termetét s kezében az aranyló rézgamót. De ki kíváncsi vajon a kanászra, főleg az effélékre, mint ez a hájgombóc Béni?

A község szélén cigánymuzsika csendült. A víg dallamok úgy szárnyal*ak az esthajnal csendjében, mint a könnyed röptű sirálymadár

a ló víztükre fölött,

— Hallod? — bökte Tóni oldalba komáját.

— Nem vagyok még hállistennek süket — morgott Béni türelmetlenül. — Ha jól sejtem, Törölcéknél muzsikálnak, valami eszem-iszom félén.

összefutott a nyál a Tóni szájában. Éhes ugyan nem volt nagyon, bekapkodott az előbb vagy húsz töltöttkáposztát. Sajnos, nyakolaj nélkül. Béni miatt nem tudott rá időt szakítani, hogy a kocsmába elmenjen... Ha már útba esett, nem kell miatta messze suttyogni, jól jön majd a toroköblögető. — Merészebb lesz majd az ember tőle, bátrabban néz az asszony szemébe, s lesi ajkán az igenlő suttogást.

Nekilendült Tóni. szedte lábbelijét, igencsak szaporán. Keservesen fújtatott a nyomában Gál Béni neki pedig nem volt tele káposztával a potroha. Vizet ivott csupán a. csecses korsóból, azt is csak pár kortyot. Fölösleges időtöltés, jóllakni ilyenkor, közvetlenül házdsodás előtt. Azt sem tudja majd Rózsika. mit rakjon elébe, mivel, kedveskedjen a dérékérőnek :

Igaza volt Gál Béninek, Törőkéknél húzták a cigányok. És onnan jött az a nyeldeklőt ingerlő illat is, amit nyilván birkapaprikás árasztott.

— Megkináltatjuk magunkat. mielőtt még tovább mennénk — sodorta meg a bajuszát Tóni. , .

A ztán kaput nyitott, bedugta a nyíláson a koponyáját. Akós hordó kuporgott az eresz alatt, csapra ütve szabályszerűen. Körülötte nótázó férfiemberek.

borral töltött pohárral kezükben. Mintha csak a saját lakodalmát ülné, a félvilág legszebb asszonyával, olyan érzés bizsergett át Tónin, Pedig hát még azt sem tudta, miért ez a dínom-dánom. — Névnap-e, vagy házassági évforduló, ami itt történik..* Nincsenek ital szűkében, tartsák meg a szokásukat. Ez itt a dolog veleje. A savanykás. az önmagát kiváló ital. — így Tóni magában. S ekkor — utólag is iszonyat rá gondolni — Barabásné lépett ki a konyhaajtón. Kipirult arcán szívbemarkoló mosoly, szemében a csillagok varázsa. Gyönyörű haja. akár a valódi selyem, sziporkázik a lámpák fényében ... Mellette mer ifjú Török Sándor, vadonatúj ünneplő ruhában. Átöleli Rózsika derekát, magához szorítja a jobb karjával. És az asszony nem tiltakozik. Odasimul a nagy darab legényhez, boldogan, vágyakozóan ... Valaki borízű bánnom kiáltja: Élíenek a házastársak! Éljen Rózsika. a takaros menyasszony!

Nagyot horkaniott Tóni. mint a sebzett vadkan s roppant erő feszült meg izmaiban. Ugrani készült, neki a legénynek, hogy egy csapással leteritse a gazembert. De Béni, a „dolog lényegét•’ másként értelmező halát megragadta a felemelt öklöket.

— Gyerünk, kedves komám. Kosarat kaptunk mind a kelten. Szedhetjük a sátorfánkat. S amikor már visszafelé andalogtak. hozzáfűzte szomorúan: — ök is tudtak ám titkot tartani. De úgy látszik. egymásnak azért élőre megmondták , i ■