Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-08 / 211. szám

BÍRÓ LÁSZLÓv

vöt ez vagy tíz-tizenlkét esztendeje, te Ráró?! — a 1< ismerte gazdája szolkását Sokszor hallja majd a nevét mert a gazda hazáig fog beszélni. Azért néha-néh a egyikmásik fülét megmozdítja, mintha tudatni akarná, hogy „mondjad csak mondjad, úgy sein tehetek semmit!’*

Tóth Gáspárt nem kellett bíztatni. Mondta is a magáét szépen, sorjában.

— Mert' tudod Ráró, akkor még nem csak úgy „Gazsi teee’4, meg „vín mihaezna" vótam! De nem ám!;:; Akikor még öreg cimbora. „Gazsikéin, lelkem" vótam én! Bizony!

A cigaretta végképp kialudt. Nem gyújtotta meg. Nem is dobta el. Jó lesz a kövesúton meggyujtani. Onnan már kitart, hazáig:::

Aztán csapkodni kezdett az

eső. Felhajtotta az ujjasa gallérját, a kalapja szélit meg „csurgóra’4 hajlította, hogy az eső nehogy a nyakába szaladjon:

— Kezdetben —- tudod — jól indult a dolog! A baj akkor kezdődött, amikor az öreg Hajós Gáspár meghófct. A vúrasszony meg odakőtözött hozzánk. Mindig tüzelte Rózáit ellenem! Na, de tudod, ű sem soteá ílt. De hiába Rózái mán azután csak nem változott::: Eccer azír berzenkedett, hogy aszongya: mindig csak robot, meg a robot; oszt még ojan zenélő gépünk sincs, mint a Tikoséknak van? Majd a fene evett meg! Hát mi az öregistennek az egy parasztnak? Na vettem. Hát egy dílbe, hogy menník be a házba, csak zupsz, ki a zeneláda az órom előtt az udvarra! Kárált Rózái éktelenül, hogy aszongya; mán fáj a feje, mer állandóan pofázik! Hát tudod, nem tudta elzárni!::: Akiké varrógép kellett neki, merhogy ű varrni fog mosmán, hogy ne dobjuk ki a pízt a varrásir. Na, lett is olyan ingem meg gatyám, hogy azt még Szőke Béla sem venné fel. pedig az nem valami válogatós ember — mosolyogva húzgália mes bajsza végét Tóth Gáspár, ahogy a félcédulás Bélára gondol ;::

— Na, de ez mind semmi. Kikezdett az én Rozálom fösvínyeskedni! „Gazsi, ne dohányozz, mer sokba van !'* „Gazsi, ne Igyál, mer sokba van!” „Gazsi, ne aggvál anynyit azoknak a lovaknak, mer nincs mibűi venni, ha elfogy!" Hanem tudod, az a csudálatos, hogy azír sohse vét sémire se píze!

Tóth Gáspár allékor ocsúdott fel godolatiból, amikor a két pej megállt a hátsó kapunál. Itt szoktak bejárni, mert elől virágoskert van.

— Csak azt tudnám, hová teszi a pízt? — gondolja, míg a kaput nyitja. — Nem ült Jel ismét a bakra, a két ló egyedül is beállt a megszokott helyre. Kifogta őket, aztán, hogy azok bementek az istállóba, a szerszámokat felaggatta a szegre. Már egészen sötét volt. Az udvaron síri csend. Az apró jószág mar az üllőn, a malacok is kaptak — úgylátszik, mert azok sem mocorognak. Kutya meg nincs a háznál.-:.

— Ez is Rózáinak a széle! Ki a nyavalya hallott már olyat, hogy paraszt udvar, osizt kutya meg nincs?! — Forrni kezdett a méreg Tóth Gáspárban.:; Körülnézett a csendes udvaron. Aztán nagy daccal be az istállóba. Veszi a nagykast és a góréhoz siet. Előkotorja a „titkos" kulcsot. Kinyitja a górét és alaposan teleszedi a kast kukoricával...

— Egyetek. Megírdemlitek. Ne fíjjetek, míg engem láttok., Az én eszemen nem jár túl! — Felhúzószkodott a ját URBAN ERNŐ:

KUTYASZORÍTÓ

— A Szabad Föld kiskönyvtára —■

Meg kell adni, nehéz feladat ilyen friss élményből, az ellenforradalom élményéből igaz regényt írni, mert amint az író, Balzactó! vett mottójával figyelmeztet, „korunk történetéhez nyúlni, még típusok ábrázolásán keresztül is veszélyes vállalkozás”, nehéz elkerülni a „személyeskedés apró-cseprő kellemetlensegeit”. Nos, a regény elolvasása után bátran állíthatjuk: a veszélyes vállalkozást sikerrel oldotta meg az író.

Elsősorban a regény realizmusa dicséretes. Urbán bátran ábrázolja az ellenség, az ellenforradalmárok iga2i arcát, s ez új a felszabadulás utáni magyar irodalomban. A legtöbb, a szocialista realizmus igényével fellépő regények is, amolyan tuty-muty, semmi alakoknak ábrázolták a kulákot, akit legyőzni — engedjen meg a világ —, de nem volt nagy dicsőség. Ez a regény izzig-vérig ellenséget, erős, gyűlölettől fűtött ellenséget állít szembe a Dózsa Tsz-szel, s ezeket bizony csak igazi kommunisták képesek legyőzni. S mert erős az ellenség, félelmetes, de az olvasó számára gyűlöletes is, emelkedik ki a tsz két vezető alakja,

l Lukácsi László >

\SzefitembetL aik&tuf. -a &z&bánibél tiízae.

Gonosz szél vijjog ablakom alatt: Cibálja, tépi a fák. sárgult haját;

; Vérfolt terjed a nyugati égen át:

Sebzett harcosként most hal meg a nap.

Hulló levél — gyűrött, szív-alakú —■ l Száll be zizegve a nyitott ablakon,

S amint halk, fájó panaszát hallgatom, Lelkemre súlyos terhet rak a bú,

A halódó tölgyfa búcsút int felém I Árnyék-karjával. — Véle hal a remény -, a l Egy Óriás szürke ponyvát feszít ki,

mintegy meggyőzve az olvasót, hogy ilyenek a kommunisták! (Persze voltak gyávák, az első ijesztésre félrehúzódik is, mint a járási másodtitkár, s ezt elhallgatni hiba lenne.)

A szereplők úgyszólván mind típusok. Az ex-főjegyző, aki elérkezettnek látja az időt a diadalmas bevonulásra, a már-már paraszttá vedlett csendőrtiszthelyettes,, a „bátor, a rettenthetetlen forradalmár”: a szélhámos csavargó, a hazafias jelszavakat üvöltő diák, akit valójában a régi jobb világ gyermekkorából visszasejtő képe indított harcba és így tovább.

Az író hangja gúnyos Is, irónikus is, mikor az urakról-, nyugodtan tárgyilagos, amikor a kommunistákról beszél. Párbeszédei pergőek, jellemzőek.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy olvasmánynak is érdekes, s ami fontosabb, Igaz, a szó szoros értelmében realista regény a Kutyaszorító.

Szilágyi Miklós

Tiszafüred

Hsrdies«! Béla?

ZÁPOR

a végtelenbe csillagot hajít; l S az alkonyat lassan szétteríti

> A régi álmok tépett zászlait, i,

s► Székely István:

PAKASZTSORS RÉGEN

Kerékagy méri már az útakat, elnémult minden dalos kis madár. az ólmós eső szövi ködfátylát

— hóbundára vár a didergő határ ‘—!

Korai alkony szürkeségével sikertelen küzd, egy lámpa fénye az élet nyomát csak ez mutatja,

— magára hagyott, a Dózsa népe!

Munka és alvás tölti ki napjaitannak, kit sorsa ide kárhozott -.: csak hírből hallja, azt a sok szépet, amit a tudomány rég megalkotott,

Honnan merítsen erőt és tudást, hogyan segítse jobbra önmagát. 11 mikor távoli kis otthonába az ólombetű nem vert még tanyát!

Puszták embere, mostoha gyermek, munkáját is csak számokkal mérik ... Gondját, meg baját szarvakba fonták, ds a segítség, mindegyre késik —!

Az alkonyattal küzködő lámpa, tudástól fényes, új életet kér ... Jusson eszébe, — annak, kit illet:

„Tudatlan kocsis ., -, feldúló szekér!”

Az akácvirág fehér fürtjei pihegve szórják édes illatuk.

A fa ágait lomhán lengeti, s tikkadtan nézi tövén a laput.

A nap tüzel, a karcsú tulipán bápvadtan hajtja meg kecses fejét, mint szűz menyasszony esküvő után, várva a nász szent, nagy igézetét.

A levegő, az égbolt úgy remeg, mint egyesülni vágyó ifjú pár s mintha liszteszsák nyílott volna meg a pör, mint puha ezüst pára száll.

Az ég szélére sötét folt tolul, s akárcsak hajdan Illés szekere, rohanva száll az égen szótlanul, s némán suhan két felhő kereke.

A tűző napfény sápadtan kihuny, borzongva bólint bimbó és bokor, a szürke akác sóhajt szomorún, ijedten lapul a földre a pori

Kamasz szél füttyent, s mint ki erre várt. Kövér cseppekben indul az eső, végigsorjázza az egész határt, új illatoktól dús a levegő.

Surran, suhog, zenél a hűs eső; mohón kortyolgat minden kis levél, mindenkit átjár mágneses erő, mámorba bomló szédült szenvedély.

A zápor szűnik, fellegek mögül kisüt a nap, sugarait kitárván, s az újra tiszta égre felkerül a karcsúívű, hétszínű szivárvány.

RAJOS

Ettől is, attól is tökmagot kunyerál, Megszánod az árvát, mikor elibed áll: Előlredőlt testét húzza lógó karja,

Kabátja alig csak konyákig takarja.

Egyébként a tiszte: csomagokat hurcol;

Ha a jámbor utas egy tízest leszurkol.

S még: — Róla mesélik, majd vízbefult

egyszer,

Mikor bemutatta, hogy ugrik az ember.

Bácsi Sándor

AiAáAAÁAAAAAAAAAA*AAlAAAAAAAAAAAAAAAAAA»A4AAAAA>»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAI.AAAAAAA

na!::: Úgy gondoltam, tudod, hogy ez a Hajós Rózái, e jó lesz. Takaros, tiszta fejércseléd e’! Hát kicsit fiatal vét, mert tudod ügyi, hogy tizenöt esztendő van kÖZÖttí!-Pc’*

A kocsi feldöccent a kövesútra. A lovak megszokottan fordulták a falu felé. Tóth Gáspár előkotorja a masinát és meggyújtja a füstösvégű cigarettát.

— Hej! Rózái, Rózái, de kár írted, hogy még csak harmincötívcs vagy, én meg már ötvenet taposók. — Észre sem vette; hogy Rozálon sajnálkozik, pedig hát ő volt az

jóleső- érzéssel nézte a két lovat, ahogy azok ropogtatták a kukoricát; szinte együtt rágott a lovakkal és együtt is nyelt velük. Észrevette, hogy ő is megéhezett .•:: leugrott a jászolról és az ajtó felé Indult, de szinte megnyugtatásul még visszafordult a lovak felé.

— Ne fíjjetek: meg tudom én a piát ie!

A házból már csak a tiszta szobából jön a fény, de az is csak gyéren, mert le van szítva a világ. Már éppen nyúlna a kilincshez, de valami megmozdult benne ;;; XáE Miamii itÜKZJ-' az uz.

lassan leereszkedik:::

Mit ér vele?... És ha azok ölik meg?.:: Itt maradjon nekik minden?.:: Nem!

Azok odabenn egymásraborulva, önfeledten lopják a szerelmes perceket, nem sejtve Tóth Gáspár rettenetes harcát;:

Aztán az istállóba megy; — Megitatja Rárót és SeUőt. Rágyújt. Már nem liheg a boszszúért.-:: falül megszokott helyére, a jászolszélre, a (két ló közé. Hosszú hallgatás után Ráró homlokát valkargatva, megkezdi a morfondírozást;::

— lVi-ert tudod, Ráró, ha rájuk töröm az ablakot, azt is csak nékem kell megfizetni! ; : :

De má’ sejtem, hogy hová mugj, a mz!,, ^

Az utolsó csutkatő kupacot is feldobta a derékaljba. A villát a kocsi oldalához állította. Felnézett az égre, biccentett a fejével és hangosan nyug- 1 fázta .a megállapítást:

— Szípen eüsímultl Megszokott mozdulattal csapott vágj' kettőt a tenyerén, aztán benyúlt a nadrágja zsebébe és edőkotorta a rozsdás dóznlját. Markába vett vagy két csipet dohányt, jé! megdörzsölte, — merthogy nem volt összevágva, csak úgy összetörve. A lajbizsebből előhúzott egy fél újság- 1 darabot, szépen, komótosan összehajtogatta kétrét, azt&n a hajtásnál óvatosan megnyálazta, apró harapásokkal 1 végigszaladt a papíron, hogy minél biztosabb legyen a I szakítás. Addig ismételte ezt :

á műveletet, míg végül egy elég tekintélyes darab maradt a sodrásra. A dohányt szépen a papírba szórta, tempós lassúsággal megsodorta a a jó nágyra sikerült cigarettát: Előkotorta az öreg gyújtót, amit még a múlt háborúban egy baj társa esakábált össze két rézhüvelyből és végre rágyújtott; Szívott Ikét hatalmasat, amitől a papír kékes lángot vetett egy pillanatra. Élvezte a dohány és a papír kesernyés ízét:::

—- Menjünk, Ráró, gyere Szellő — szélt a két lónak. Kioldozta a kötelet és 3 két 16 minder! további nógatás nélkül beállt a rúd mellé. Ráró nyergesnek, amaz rudasnak;

— Nem várnak ugyan bennünket otthon.:: dehát künt csa k nem halb at link ?! — morfondírozott magában Tóth Gáspár. Cigarettáját ügyesen a szájaszéüére nyálazta, hogy ne kelljen fogni. A füsttől ferdére húzott grimaszt vágott: Bekötötte a lovakat, felcihelődött a bakra, körülcsavarta magát a háziszőttes pokróccal: í*

— Na!

Ennyi volt csak az indítás; Hajtőszárat meg nem is fogott. ott fityegett a gyeplő a lőesfejen, ahová a befogáskor akasztotta. De minek is fogott volna. A két pej úgy ismerte az utat, hogy nem Mlett azoknak sem gyeplőszár, sem uster sohasem! — Autótól, géptől meg nem félteik. Szóval okos két állat volt a Ráró, meg a Szellő.Jó messze volt a földje Tóth Gáspárnak. Úgy tízkilométerre a falutól; Ilyenkor ősszel nagyon nehéz volt kijönni a földről, mert kövesút csak három kilométerig van, A füredi kanyartól csak földút vezet idáig. Bizony, eltart vagy másfél órát, míg innen kikecmereg;::

Kialudt a cigarettája is, mert egy kicsit nedves volt az idő, meg a készülődésben is elfeledkezett róla: Újból meg kellett gyújtani. Meg is tette, mert tudta, hogy otthon, miig‘le ne szítják a lámpát. ő nem szíhat!

— Nem bizony, hogy a nyű essik ebbe a ovomorult ile*be’ — Fakó kalapját fellöki a homlokára és folytatja a hangos gondolkodást.; t

«n- Hea! Peoug de nuukipp

•—Úgy bizony, Ráró! Vótam én valamikor még „Gazsi szentem” is!. Hej! ÍDe ligeti vótl

— Igaz, hogy Rózái ho’ egy kicsit koros vótam, de nem vótam én sohasem hamvábahótt gyerek!.;; Tudod, hogy meghétt Mari, az Isten nyugosztalja szegint, nehéz vót másodszor nősülni. Dehát kellett. Iszen tudod?

Véletlen-e, vagy az „öreg cimbora“, ahogy néha-néh#) szólítani szokta Rárót, megértve a gazda keservét —rányerített a kérdésre:: s — Tudod? Hiányzott a szíp szó, na meg az asszony Is! Hiába tízesztendő nagy idő! Csak ember az ember! Nem ilhet mindig egyedül!::; Itt vót ez a sóik főd — tizenöt hód, meg a jószágok, meg tik is; : Szóval asszony kellett

. &---rr _ „

szony? Hiszen még nincs olyan késő, hogy le kellene feküdni?

Amíg ezt végig gondolta, mar ott is áll a tiszta szoba ablaka alatt és a keményített fírhang közt egész jól belát a szobába; Szembe van a láncos, koloncos óra. — alatta két magastámájú ágegymással véggel.;,

Az ő ágya bontatlan, de a Rózáié fel van bontva! Rózái az ágyban? Tán nem esett bele a kólyika? Ebben a nyirkos időben megesik könynyen az ilyesmi! De ahogy ; jobban befigyel — észreveszi, hogy a Rózái cipője nem egyedül van az ágy alatt, ha- uem egy pár hatalmas csizma ; társaságában díszeleg ottl

. Betteqjó irasií ítod beunu«,

i lenéz a lábára! Semmi két> ség, az ö viselőcsizmája a lábán van!.:; Hű, azt a keserves ..: felsiklik a szeme j az ágyra;:: és ebben a pillanatban Rózái kissé kövérkés meztelen karja ráfonó’ dák a mellette fekvő szomszéd legény barnára sült bikaerős nyakára;::

’ Tóth Gáspár a fejéhez kap, szeméből a bosszú lángja 1 csap az ablakra:;;

I — Megölöm őket! Mind a 1 keltőt! Megölöm!.;:

1 Ökölbeszorult, keze hirte" len felemelkedik, hogy egyet' len csapással rájuJkvarje az , ablakot, aztán elő a csázma) szárból a kést... és.;. és. ; - Váratlanul beleüt egy villa- 1 násnyj gondolat és a lesúj! tani készülő ikéz megáll a le- 4 Vfc-zcbliu a UiwxUí. iiugyua