Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-29 / 229. szám

£ km.44AÁátAAáAláÁáAAááááááiáá4,IAAáááááláAAááAáAi,AAáááálAi ■ j Í I Az olvasóhoz \ l és a megye irodalmáraihoz l •A A a A szerkesztőség — figyelembe véve a laphoz 3 a érkező észrevételeket, (kívánalmakat — a vasárnapi 3 a lapszám megszerkesztésénél bizonyos változtatáso- 3 3 kát eszközöl. Általános panasz volt, hogy megyei jel- 3 a legű novella, tárca a hétköznapi lapszámokban csak 3 3 elvétve jelenik meg. ugyanakkor megszűnt pl. a J 3 kedvelt a Jász-Kun Kakas tidal. A szerkesztőbizottság 3 3 úgy határozott, hogy a jövőben csak kéthetenként 3 3 közöl kétoldalas irodalmi összeállítást és a közbeeső i I időszakban, hétköznap és vasárnap is egyenletesein 5 elosztva közli az irodalmi jellegű írásokat. Ez egyút- ' a tál lehetővé teszi, hogy hosszabb lélegzetű írások is « napvilágot lássanak folytatásokban. A közbeeső va- 5 sárnap pedig — ugyancsak kéthetenként — ismét meg- 5 a jelenik a Jász-Kun Kakas, reméljük, olvasóink meg- 3 4 elégedésére. 2 3 Külön is (kérjük a megye irodalmárait, (küldjék 3 a be ezután is írásaikat a szerkesztőséghez, hogy la- 3 a punk színvonalát ezáltal is emelni tudjuk. ŐSZ Ülök a szobában fázva s hallgatag, nézem az ablakra hajló gallyakat, Ma hullt le róluk az utolsó levél; aranyló ringása még szívemben él. Úgy suhant le a bús, sápadt ég alatt, mint bennem révedő fájó gondolat. Csontkezével a gally ablakom veri . Arra gondolok, vajh vigasz-e neki, hogy tavasza is volt: illatos fehér s ágain nászdalt dúdolt az esti szél, hogy mézét inni mohó méhek jártak, cs gyümölcs élt mélyén minden virágnak, hogy lombja szépséggel terhes volt nem rég: megkérdeném; melegít-e az emlék? ÍROGATÓ TÁRSAIMNAK Szigorúan húzta szemöldökét ráncba az Idő egy télen. Felhőhomlokábán vihart gyűlt az égen. És a homlokráncok égi redőjéből puha nesszel szállott •éjnapokon átal hópelyheknek árja,.. Igen csúnya tél volt. Ritkán akad párja. Hol zord fagyok vésték, hol viharok dúlták a pusztai tájat. Minden szinte szükölt, mint a megvert állat. •> Esténként a hóra csak az iskolából dobta fénykévéjét szelíd szerénységgel egy hunyorgó lámpa... Öreg Bakő bácsi a vihart nem bánta. Minden esti órán botját vette kézbe, s hosszú kődmőnében a vén iskolába bekopogott szépen. Csontos ujja hévvel sorok alatt szántott, megremegő szájjal betűzte az írást A-B-Os könyvében... Bizony, iskolába nem járhatott régen. Moliő vággyal fűzte a hetüket szóvá, ízlelgette mézét; zsellér életének elsikkasztott rfszét. írogató társak, szívetekben égjen felelősség érte, kit viharok éjén tanulni vitt lába! örülhessen néki, nem tanult hiába. Kislak! Gjulané Ülök a szobában fázva s hallgatag... Tükör se kell: látom hajamban az ezüst szálakat. Kemény Erzsébet URBAN ERNŐ TERKA ELKOTUK TERRA SE NEM KISLÁNY, se ném hajadon, de még csak nónem asszony vagy menyecs­ke se: tyúk! Mikor a téti végén katikába tették, úgy volt, hogy az aprólékjából becsinált leves lesz, jelentősebb, tetemeiből pedig paprikás, de mire a vonat gazdasszonyával Ke­lenföldre ért, Terka tojást pottyantott, a Eta néni — mert így hívják a gazdasszo­nyát — örömében megke­gyelmezett neki — Úgyis egyedül leszek — gondolta; — Igazi árva eb­ben a messzi idegenségben. Aztán a gyerekek is biztos megörülnek a „kotkodács, minden napra egy tojásá­nak 3. s Ügy ám: a gyerekek! Ju­link, meg a férje: a pisze, ösztövér, még csak „lesz em­ber” Jóska! Egyebe 6incs, csalt a lakatos szakmája, meg az a ritkas, ikapa után ülte­tett bajsza, s mégse félt be­lefogni a családalapításba. S Juli tán különb? Hagyján, hogy elkönyörögte magát ha­zulról, hogy világ csudájára villanyszerelőnek tanult ki, de hogy Kisjóstka: az első gye­reke se tudja otthon marasz­tald? .; 1 Más elsőgyerekes fiatalasszony úgy megvan, úgy eljátszog a porontyával, hogy nézni is öröm, Juli meg: „Pakoljon, Idss“ — írta. — Úgyis csak úrija magát ott­hon. Itt meg velünk lesz, mo­ziba, színházba járcgat. az­tán az unokájában is el gyö­nyörködhet.“ Az. El gyönyörködhet. S a pelenkáját tán az ángyikája mossaV De mindegy! Ha a pesztrálást; gyönyörködésnek hívják Pesten, ám legyein.— Gyerünk, nagymama, pak­­kolj, vedd pártfogásba azt az ártatlan kis bimbót; Eta' néni hát Pestre, a Bu­dafoki útra került, s vele Tertoa: a magnak hagyott, induláskor még élfogyasztás­ra szánt kendermagos. Első csalódásuk — mert szokatlan volt. nehezükre- esett a leve­gőváltozás — a lakás lett. — Egy^ rideg, szükségből elfog­lalt, „üzlethelyiség; Amúgy nem lehetett rá panasz. Tágas is. volt, száraz is, világos is, csak hát —^ut­cára nyílt, udvara egy falat­ka se, a aztán az „ázlag”. a kirakat, űgy-c?!. Föl: a pla­fonig ért. függöny rajt’ alig valami. Csak az nem látott be az üvegén át, aki nem akart. — Ujjé, Ides! — mondta rá Juli. — Hogy maga mi­csoda válogatós! Ki lesne be ide? A csillagok tán, vagy az utasok, ha az esti vonat jön. — Az a! A vonat! A gőzös! Hogy annak is miért éppen erre visz az útja? Sivít, za­katol, a poharak is összekoc­cannak, úgy megrezegteti a házat. De ördög vigye! Kis­­jóska — egyem azt a buckós, drága kis testét — erős, egészséges, istennek hála. A piac sincs messze. A házmes­ter is jóravaló, barátságos ember. Aztán, ha megvolt a takarítás, az étel is föl van téve, ki lehet ülni a napra: sütkérezni kicsit a fal tövé­ben. SZEMBEN a vasúti töltés hasal. Jobbra-balra teljesen üres, csupa rét-telkek. Pimpó meg zsdbavirág sárgállik raj­tuk. — Torkának otthon: a Gyöngyös mentén se kerülne alkalmasabb tyúklegclője. — Ügy ám, mert „legel1’ Terka, legslget. A lábán madzag, hogy világgá ne szökjön. De ni csők! Mi történt? Mi érte a kedvest? Meggugol. a fűből csak a feje látszik ki. Ejnye, üvegbe hágott volna? Nem, nincs semmi baj. Ni, máris fut, máris nyargal. — Röptében kapja el a cserebogarat. Vagy mégis baj van? Csak a mo­hósága ugrasztottá meg? — Ne, pitye, ne, ne.;; Pi­­tyikém, pi, pi .■: E S Eta néni, mert rosszat sejt, otthagyja a ház tövé­ben a gyerekkocsiit, s Torká­hoz tipeg, mert az süketnek teszi ,magát a haszontalanja. S ó, egek! akkor se hederít rá, csak öl, csak kotyog, s borzalja, teregei a tollát, ami­kor rátoppamt, hogy hess, te, hess, micsoda dolog ez, csak nem akarsz itt elkotlani ne­kem?! — Igen, így és ekkor kez­dődött a baj, mert Terka csak azért is eikotiotta ma­gát. El bizony, pedig mi min­dent meg nem próbált vele a gazdasszonya! Vízbe ül­tette, hnjkurászta. a lábánál fogva: fejjel lefelé Ingázta* hin (áztatta, u mert éjjál se maradt nyugton, s folyton beszélt, folyton kotyogott, vé­­gül is kimarkolta a szemét­ládából — oda kuporodott, azt nézte ki fészkének a bes­te — s jobb hely hijján a ki­rakatba zárta. Bár ne tette volna! UGYANIS MÁSNAP, a pia­con nézgetődve mit látott mog egy másik kirakatban, a baromfis közért kiraka­tában? Naposcsibét! Százával nyüasgött. fötört, püyegett. ott az „egyelek meg” sok kis butusa. Kop-kop, ikdpi-kop .:; Mákszemnyi csőrük mintha mind Eta nénit hívogatta volna, egyaránt csiklandva szívét s a kirakatüveget. Há­romszor ment el onnét, s há­romszor húzta valami vissza. Mért igaz is: ha itt ellehet­nek éjszakára a kirakatban, hát Júliáknál se veszi meg őket az isten hidege. Hogy is vehetné, hisz fészket csi­nál nekik, s Terika: a mos­tohájuk is maga alá veszi, pihébe bagyulálja majd a pöttöm kis életeimet. Csak ügy a kérdés: a gyerekek, Juli, meg Jóska mit szólnak hozzá? — Ke, Julink, — rebegte tehát esés, a köténye sarkát eodrogatva. — Csibét vettem, ha nem haragusztrk. Napos­csibét. Tízet. — Gondoltam: úffvis megkotlott, majd csak fölneveli őket Terka. — Hol? — Nem mondaná meg? — csapta össze a kezét Juli. — Hát:; nappal a grün­den, éjjel meg a kirakatban. — Maga félrebeszél, Ides. Ahány pesti csak van, az mind rajtunk nevetné. — Hát aztán? — intetteié a nyelveskedő gyerekasszonyt a íerj. — Majd elúnják azt a nevelést, nem? Egyet se fél jeni! Én magával tartok, mama! £» pitt-patt, de így, de úgy, a dologból veszekedés lett, s Juli — amilyen durcás, puiy­­kamérgű kis teremtés — az ágyban is elhúzódott az urá­tól, úgy rraegneheztelt rá. Az meg ravaszul, dörmög­­déive, amikor aludni vélte már Eta'nénit: — Te okos, te.Azt akarod, hogy kihagyjon anyád? — Hh. — Fújsz? Mit fújsz, sza­már? Azt mondd még in­kább- mi szórakozása van? Ha olvas, a szemét fájdítja, ha moziba hívod, táncol előt­te a kép. — S a rádió? Azt minek vettük? — No hiszen, sokra megy vele. Egy, amit szeret — a cigányinuzsika. — Azt meg nem adnak örökké... Terka, a Terkája, mit gondolsz, miért tűröm meg a háznál? — Tojik, Vagyis hát;,; tojt. — „Kotkodács, egy tojás!” Az is valami? A honvágy, amiatt köll a Terka! Hogy ne gyötörje a mamát. Aztán, ha csibét szeretne — tessék! Csak a kedvét, azt ne ve­szítse el, s maradjon, amíg kicsikét össze nem szedjük magunkat. Úgy bizony, bé­kán .:; S ha nem tudnád: a rántott csirkét is csudára bi­­rom; ETA NÉNI mert persze, hogy nem aludt — erre mit tehetett mást, — elmosolyo­dott. Hogy ritka ugyan a bajsza, de mégis csak ember már ez a Jóska; Igen: honvágya van őneki, s ha sütkérezni, bóbiskolni ül ki a ház tövébe, de sok­szor hazaálmodja magát! Az udvart, a kiskertet látja, azokat a szép, koránzsendülo ágyasokat. Petrezselyem kí­vánkozik a krumpli levesbe? Fejes saláta a süli oldalas mellé? Kettőt se kell lépni, s máris a konyhán, az aszta­lon van, amit csak megkíván az ember. Még pedig ingyen. Itt meg egy gerezd fokhagy­máért is utcahosszat bandu­kolhat az ember.:. Ámbár hely: kiskertnek való akadna éppen itt is. A gründen, a fal enyhelyében, ahol sütké­rezni szokott. Csak a gyepet, azt kéne megforgatni, kapa fokával szétveregetni. — Ó, nemcsak a kényelem — a spórolás miatt is. Mert spó­rolni (kell, spórolni muszáj, hiába csúfolódik a „kotko­dács egy tojaB:‘-sal a vöcske. És megírt a kert: az arasz­nyi, kökénytüskével szegett veteményes is. A csirkék nő­nek. nyurgulnak. Terka ismét tojik. Eta néni pedig — úgy mondja a fáma — legújabban kecskére alkuszik; Hogy hova köti majd be, s mit ad neki a télen, az még bizonytalan; De hogy unokája: Kisjóska kecske­­lejen nő .fel, az már holt­­bizonyc*. KERESZTREJTVÉNY Kérdés —felelet 1 2 líH 7 1 I8 P 10 r :::: :::: 11 1 liflii121 riliFT 14 ih:: ii5 1 1 I16 Iliül17 18 |19J mii IfHÍ201211 22 1 liiii 23, 2‘ liüil251 25 s::3|27 |20 !■■■■ IMI 1 ■■■■ 2,isoi inn 31 ■■■■ 32, , 1 1 I IP m 34 35 Iliül36 ISSSS I3SSS 371 igái3» 39 40 I41 Hifi 42 J43 HIHI441 45 1 i 1 m !!í!í46l 1 1 ii!!l" 1 11"! 48 | 49 llllil50 1 í Sí I*2 lüiií03 1 I54 illili55 rfT I I Ilii! VÍZSZINTES: I: Beküldendő rész, U. Kísérlet. 12. Vissza: kopasz; 13. Névelős állatiaké«; U. Testrész. 15. Híres komikusunk neve. 17. Havasi rész, 18. Formája. 20. Türelmetlenül állok; 22. Takács rövidítése. 23. Üzlet — fonetikusan; 25, Balaton minden részén talál­ható; 28. Kötőszó: 27. Mária becézve; 29. Piros — angolul; 31. A. N; 32. A magyar Irodalom a közel­­' múltban elhunyt nagy írója, (utolsó kockában 2 betű). 34. John Knittel híres regénye elmének része. 36. A szoros ABC része.; 37. Kicsinyítő rag. 38. Évikéhez tartozik; 40. Felfogja (ékezethiánnyal)I 42. Folyó. 44. Vissza — 6egédházfelügyelő. 45. Ablakon található, 46. E tréfa — vissza, 47. Francia névelő. 48. Nec — keverve. 50. Törvény előtti vita névelővel. 51. E. I; M; 63. O utolér; 55. Eszakeurópal pénz; FÜGGŐLEGES: 2. Dagály következménye. 3. Kómái császár többese. 4. Híres magyar építészmérnök kézjele. 5. Történelmi Időszak: 6. Csoportfénykép, táblázat; 7. Ez — oroszul: 0. Időhatározó. 9. Névelős husáng; 10. Vissza: A középkori gentle­man. 14. Beküldendő rész (L kérdés) utolsó kockába (zat); 15. Kicsinyítő rag, 16. Sav hiánnyal. 19. Kérdőszó, 21. Kötőszó. 23. Régi utazóeszközj 24. Ruhadarab. 28. Női név röviden; 30. E. J. A. 82. Ilyen sző Is van; 33. Nőknek van, ■■ ....... 86. Sír — keverve; 39. Kiűzött. 41. Ugyanaz; mint a 38; függőle­ges. 43. Helyhatároző: 44. Ilona becézve; 48. Halfajta. 49. Az első Ipari egyesülő«; 52. Mértékegység. 53. Évszak (utolsó kockába két betű); 54. Helyhatározósző, A vízszintes 1; és a függőleges 14. soraiban egy-egy kérdés van elrejtve. Beküldendő a kérdés és rá a felelet is. Beküldési határ­idő: október 4. A rejtvényfejtők között könyveket sorsolunk ki; A helyes megfejtést és a nyerte­sek nevét október 6-1 számunk­ban közöljük; T iszavidék rejtvény szelvény Kérdői — felelet A Tlszavldék szeptember 22-1 számában megjelent keresztrejt­vény helyes megfejtése: Az „Utolsó vacsora1* és a ;,Mona Lisa‘‘ — Tátrai táj — Puskás Ti­vadar mérnöké. A megfejtést beküldték: Dobo­zi Magda Jászkisér, Horváth Gá­­borné, Pádámé Kis Róza Jász­apáti, Győző Károly Kunhegyes, Hídvégi Hona Kendenrs, Szebe­­rényi Anna Kecskemét, Pap Ró­za, Márta Kálmán, Sallai Jánosné Karcag, Katona Róza, D. Nagy Balázs, H. Tóth Imre Kunmada­ras, Haklár József, Coda Zol­tán Jászberény, dr. Antal Károly Abádszalók, Bakó Klára, Magi Imre, Straub Ferenc, Menyhárt Jőzsefné, Garas József, Tompa Józsefné, Csontos Béla, Rékasl Jánosné, Bódi Béla, Hegedűs Si­mon, Csényi Dezső, Gere Etelka Szolnok. Könyvjutalmat nyertek: Márta Kálmán Mg. Technikum Karcag, Dobozi Magda Jászkisér, Csata­köz i„ Menyhárt Józsefné Szol­nok, Kárász u. 7. (A könyvet vidékieknek postán küldjük el.) A Sakkelet daSók Híres játszmák sorozatát foly­tatva bemutatjuk Aljechin egyik jól sikerült müvét: Vezércscl Grünfeld — Aljechin Karlsbad 1923, 1. dl, Hf6, 2. c4, c6. 3. HÍJ d5 (Vi­lágos szöveglépése helyett aktí­vabb és szokásosabb 3. Hc3 foly­tatás. A szöveglépés szabadabb fejlődési vagy1 védelmi rendszert enged kiépíteni sötét számára). 4. !lc3, Fe7, 5. Fg5, Hbd7, 6. e3. 0-0 7. Bel. c6. 8. Vc2, a6, 9. a3, h6. (A vezércsel u. n. orthodox változa­tát játszotta a két nagymester. Az utolsó, lépések azonban tak­tikázást árulnak el, mindkét fél az „fi1; futó jó, vagy rossz időben való megmozditásra vár.) 10. Fhl, BeS! 11. Fd3, dc4. 13 F:c4 bä. 13. Fa2 c5! (A megnyitás befejező­dött, mindketten aktívan — éle­sen — játszanak) 14. BdL. cd4. 15: Il:d4, Vb6. 16. Fbl, Fb7! 17. 0-0 Bac 8. (Fenyeget Fe4 és He4 is . ; . 18. Vd2, He5, 19. F:f6. 30. Vc3 g6, 31. Ve3, Hc4. (Világos túl sok tépést tesz vezérével, bár a sötét király­állást legyengítette a vezérmanő­­ver, mégsem mondható szeren­csés gondolatnak a sok tempó­vesztés) 33. Fe4, Fg7! (22 . . . H:a3? hiba lenne, mert Vf3 erősen hat­na) 23, F:b7. V:b7. 24. Bel e5! 25. Hb3 C4. 36 HcH. Bed8. 37. Bfdl, Hej. 38. Iía3, IId3. 29. B:c8, V:c8. 30. f3 ... 30. ;>> B:d4ü ("Világos aláak­názta a d3 huszár helyzetét. — Ilyen esetben mi segíti Egy kor­rekt, iuesszeszámított kombiná­ció, amely felőrll az ellenfél ál­lását) 31 fel, Uíll (31. ed4-re t: d4+. 32. Kíi, Hf4. 33. V e4, .Veil-, 35. Kd2, Fe3+ nyer) 32. efá, Vei! (A3 alapsoj.­­a gzöveS" lépés nagy erővel hat); 33. V:c4, Bdl+. 34. Vfl. Fűlj- és Világos feladata. Fenti példa is fényesen mutatja, hogy egy jól átszámított kombináció „rövid időn belli);* tönkre tudja tenni az ellenfél ál­lását: 17. sz. feladvány ( Neukomm Gy-tól, 1930.) Matt 2 lépésben. A feladvány kényszertípusú műfaj. Múlt rovatunkban megjelent 16. sz. feladvány megfejtése: 1. Hd4! * Sakkelv: Aggályos ugyanazon figurával kétszer huzni, — mi­előtt a többi kifejlődött. Ez csak akkor Indokolt, ha különös előnyt érhetünk e!, mint például egy fontos pont megszállása, stb. Az ily módon szerzett elóny meg tartása a továbbiakban feltétlen szükséges, ellenkező esetben az egész manőverből Időveszteség keletkezik, »te«-»»«» »«»» A TÖKÉLETES PATKANY- 1RTÖ Gyártja: Finomvegyszert Készítő KTbZ,, Budapest, VIII. Üllői út 58. Kapható: A Földmű vess!in öííiczcii LcItskLtan

Next

/
Thumbnails
Contents