Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-29 / 229. szám

Éljen a magyar néphadsereg, néphatalmunk őre Kiképzés után !»•••» : C4: diaiadul (Részlet Petőfi Sind« költeményéből) j Trombita harsog, dob pereg, • Kész a csatára a serege | Előre! • • Süvít a g'űyő, cseng a kard, • Ez lelkesíti a magyart^ • Előre! • • Ha lehull a két kezünk Is, • • Ha mindnyájan itt veszünk : Előre! fis. Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el ne a haza. Előre! Kiképzés után szól a harmónika, mert ez is a katonaélethez tartozik ám a vidám nótaszóval együtt, hogy könnyebben teljen a kemény katonaélet; Ébresztőtől takaródéig | A szolnoki Sárvári lak-1 • * *• tanya környékén lakók megmondhatják, hogy min­den reggel jókor harsam a kürt. A kürtös kiáll a pa­rancsnoki épület elé és on­nan fújja az ébresztőt, elő­ször csendesen, majd neki­melegedve jó hangosan, mert a katonáknak nem le­het kénye lme site dni. A han g­szórók ilyer.kor már szólnak az udvaron és így egészen barátságosnak tűnik a reg­geli tornát vezénylő tiszte­sek hangja. A hajnal hűvöse me gcsiklandozza a félmezte­len testeket és összehúzzák magukat eleinte a katonáit, de mire befejeződik a vidám 'mozgás, mindegyik arcát pi­rosra festi a hév. Az ágyak szabályos meg­vetése pillanatok műve csu­pán a gyakorlott kezeknek és nagyon igyekeznek a sza­kácsok, hogy a nótaszóval érkező katonáknak pontos időben csajkájában párolog­jon a forró kávé. A kiirt újra szól, tovább sürgeti az eseményeket. Kez­dődik a foglalkozás. Híradók, kezelők, felderítők rajokban vonulnák a Zagyvapartra, a figyelőbe és a lövegekhez. Tegnap kivonulás volt, ma bőven van dolga a kezelők­nek, A lövegeket ilyenkor alaposan meg kell tisztítani. A karbantartást még tanu­lással is kiegészítik, munka­közben ismerkednek az al­katrészekkel. A kürtös újra fújja, hosz­­szan lelkesen az egyik leg­kedvesebb kürtjeiét: „meg­főtt már”- Pillanatok alatt kész a sorakozó, a jó ebéd reményében vidáman száll a dal. A szakácsok ma is ki­tesznek magukért, jó húsle- I vest ég székelylcápasztát főz- ; tele, alig győztek osztani. | Ebéd után sincs megállás, ♦ mert a gyalogsági fegyvere- * két rendbe kell tenni és az $ elméleti foglalkozás is hátra | van még. Ezek után jöhet i csak a szórakozás. Akik ki- f maradást kapták, csinosítják magukat és amikor rendben vannak a gombok, a sapka­rózsák, fényes a csizma, né­hány perc csak a vasúti so­rompó. Utána már a lányok « tudnák megmondani, hová f lettek a katonák. | A bent maradott altnak Is f van szórakozás. A szépen * berendezett könyvtár, estéről estére várja az érdeklődőket. Jó könyvet szerezni nem könnyű dolog, mert azok mindig kézben vannak a né­pes olvasótábor között. A z utolsó kimenői is be­­-r'*' érkezett, amikor utol­jára many ki kürtösünk az épüUí tlÁ, (fájához emeli cijjlogi hangszerét és elfújja, a iakzrét. Pihent erő kell a höinarii ébresztőhöz és a ki- • vonuláshoz. M. &. * *'*‘*AA ***************** *, té ** ♦, f *> *.V, T z?T TTT-'f t Fiatalok és öregek együtt a néphatalomért Kezdjem ott, amikor egy kődben úszó novemberi estén Fejér megye egyik járási székhelyére megérkezett .karhatalmi cso­portún lkj Nem mondom, először furcsának találták az ottani „öregharcosok’’, hogy az újoncok közül senki sem hagyta még maga­­mögött a harminc évet. Valamennyien fia­tal tisztek voltunk ugyanis, míg az „öreg­­harcosok” — ahogy mi neveztük őket —, bizony, legtöbbjük már az 50. évét taposta; Volt közöttük pártfunkcionárrus, tsz pa­raszt, egyénileg dolgozó, öreg bányász, de akadt még TSB elnök is; Igyekezetünket látva, azért fiatal ko­runk ellenére is hamarosan megbékéltünk egymással, 6ok estét, éjszakát töltve együtt az őrjáratban, vagy éppen akciókban. Sok-sok éjszaka tűnt fel a dunántúli falvaik utcáin jó barátumik, a hűséges Zisz lámpáinak fónycsóvája, s ahogy haladt az idő, oszlott a köd, úgy tisztult meg a kör­nyék is a békés emberek háborgatóitóL Bányászok, egyéb szakmában dolgozó munkások és parasztok laktak arrafelé, s mind nagyon szerették bennünket. Sokszor ők jöttek hozzánk látogatóba, máskor meg mi voltunk az ő vendégeik. Általuk jutott el a hír hozzánk, hogy az egyik faluban igen sokszor betörnek, fosztogatnak fegy­veres eülenforradalmárolc, akik börtönből szabadultak ki. Egységünk parancsnoka elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül véget vet a dolognak, s megérdemelt helyére juttatja a bőrükben nem férő elleníorradaimárokatj Pillanatok alatt talpon vo}t az egység, amikor riadót kiáltott az ügyeletes egyik éjszaka. Percék alatt felsorakoztunk. Nem volt nehéz a dolgunk, hiszen a csizmát napszámra nem vetettük le, ugyanakkor minden kéznél volt; A géppisztoly például A FŐITO SEM AKADAIT — ordította harsányan a str&­zsamester az akikori reglama szerint. — Hát akkor: Kehrt euch! — mondta a kapitány. A mennydörgős bakacsat­­tanússal járó „hátra arc' után Gloschl fogta a fegyverét, s a kukoricás felé indult. A stájer fickó tudta, hogy meglesz a parancsba adott nyúl; attól sem. tartott, hogy eltéveszti. A rossznyel­vek szerint szülőfaluja a környék legbiztosabb kezű orvvadászát vesztette el ben­ne berukkolásákor* Meg is lőtte a vacsora-jelöl­tet, vitte is hazafelé; míg az ördög útját nem állta. (Itt kénytelen vagyok perbeszállni a régi kalendáriu mokkal, me­lyek szerint a sátán hói va­­rangyosbéka, hol fekete macs­ka, hol meg rút vénasszo­­nyok képében jelenik meg a földi halandók előtt. — Mát ilyen botorságot magam az ördögről sem tételezek fel; ki is engedne az effélék csá­bításának? ,, -.) A Gloschl-t bűnbeejtő kisértőnek több esze lehetett, mint kalendá­riumbeli elődeinek, mert S egy igen-igen helyre cigány­lány alakját öltötte magára, A strázsamest.er szeme meg­akadt a lányon) a lányé a nyálon. \M ivei ez a történet fiatal leánykák kezébe is ke­rülhet, nem részletezem, ho­gyan, s mi történt a követ­kező negyedórában. (Amúgy sem értenék meg; hát minek koptassam a pennámat,:.) Az események után Gloschl trázsamester egy szép emlék­kel, a cigánylány pedig egy nyúltál gazdagabban indult útjárai Gloschl megpróbált egy másik vadat felcserkészni, de a szerencse cserbenhagyta Az alkonyat pedig veszedel­mesen közeledett, ■— Édes Istenem = fohász­kodott fel a jámbor stájer—v tégy csodát, vezérelj ide egy másik nyulat! Nekem bor­zasztó nagy szükségem van. rá, s végeredményben: mibe is van az Neked!. ,, A ■„magasságbeli” nyilván nem lehetett megelégedve a rögtönzött imával, mert a tapsifüles helyett csak egy cirmos macskát szalajtott ke­resztül az úton. A sirázsa­­mester arra puskázott rá; csakúgy bukfencezett a feli­­betáláilt szerencsétlen) itHa az olasz megeheti, nem fájdul meg tán a kapi­tány úr hasa sem tőleI* — vélekedett a megkönnyebbült vadász, s a zsákmányt annak rendje-módja szerint meg­nyúzta, megsütötte. Már tál­cán volt a pecsenye — a ka­pitány úr a fronton is úr! — mikor Gloschl infantarist Pölyhös-Baloghot parancsoló elő, hogy bevigye a vacsorát. Menyhért bácsi, azaz akkor még: Menyus, jószemű le­gény volt. Szemvillanás alatt észrevette, hogy a „nyúlnák” keveset vágott le síeitéhen a farkából Gloschl stázsátnes­­tér úr. Meg is jelentette néfci azon minutában, A pótlólag megejtett jarok­­metélés után Gloschl be­küldte a vacsorát vitéz kapi­tányának, s szép dicséretet, no meg egy combot is vön tőle. (Amit persze odakint az ebnek hajítottI A stázsamester szive sem volt hálátlflri, mely pedig akkoriban szük­séges velejárója volt minden­fajta karrier-esinálásnak. — Pölyhös-Balogh népfelkelőt frájterré, azaz őrvepetővé való előléptetésre javasolta, ezzel a indokghjssgil: „...mert ébert igével a veszedelem jelenlétét gyón­nál felismeri, $ feljebb­valóját nyomban megmenteni el nem mulasztják ' y' SO&VÁRŐ ZOLTÁN ' ' mint „családtag" szerepelt az egységben: Miután megkapta a feladatot kis cso­portunk, gépkocsira szálltunk és a téli ne­héz közlekedés ellenére repültünk a fáin felé. Mégis mire megérkeztünk, már messze jártak az ellenforradalmárok. Gépkocsival nem tudtuk tovább folytatni az utat, gyalog vágtunk neki az erdős rengetegnek, 2—2 fős csoportra osztva. Mindenütt térdig érc hó, rejtelmes tölgyes és fenyves, amerre elhaladtunk. A hegyi szél mintha incsel­kedni akarna, mindig az arcunkba vágta a fagyos havat. A kis csapat félkört alkot­va ellenállhatatlanul tört előre a fegyveres betörök után; Az én ársam a jó öreg Emil bácsi volt, aki 56. életévét töltötte már személyi igazolványa szerint. Bányász volt az „öreg harcos", élete legnagyobb részét a tárnában, fiatal éveit pedig illegális pártmunkáért börtönben töltötte. Sokmindenen keresztül ment már, de azért most fürgén jött mel­lettem. Olykor-olykor lövés dörrent, hol az egyik, hol a másik részen: Az ellenség üldözése köáben egy irtásra értünk, ahol semmi nem nyújtott fedezé­ket elvtarsainknalr. S akkor megszólal az én barátom, elvtársak, Emil bácsi. — Barátom, te biztosítasz, amíg én átmegyek Jobbra is, balra is tőlem elen­gedsz egy rövid sorozatot, mert tudod, én csialk 56 éves vagyok már és nehezebb ilyen hosszú út után a gyors mozgás. Azután pedig én vigyázok az.életedre, míg te át­érsz.­Azóta már béke honol falvaik: és vá­rosok fölött Dunántúlén is, meg itt Szolnok megyében is, de az Emi lbácsikat, az idős, koros elvtársakat, akik fiatalos erővel áll­tak helyt a munkáshatalom vártáján, soha­sem felejtem éL Csiha Sándor, — Mindnyájunk egészségé­rel A tiédre is, Jankó; ki most léptél igazán legény­sorba. Viseld becsülettel a ruhát, amit a haza ad. S le­gyen gondod rá, hogy mire létöszöd, legalább két csilla­got hagyj a gallérján. Gon­­dujj rám, mög édösapádra: mink mindketten felvittük az őrvezetőségig. Szivbül kívá­nom, hogy belőled meg káp­lár váljék! 1 gy mondta az öreg, mert ■* így oktatták annak ide­jén a „közösöknél", ahoi szol­gált, A második litert már ket­tesben kezdtük a vén Pöly­­hös-Baloghgal. Mert hát szép dolog az ünnep, a nagy nap; de a jószág, az olyan, hogy ! minden nap egyaránt el kell látni. Meg a kisebbik kazal is igazgatásra szorul: megté­pázta kissé az éjtszakai zi­vatar, — Hát tuggya, öcsém == kezdte az öreg, miután két­felé törölte kortyintás után a bajszát —< majdnem el­szóltam magam imént az onokám előtt. Kicsibe múlt, hogy ki nem szaladt a szá­mon: Nehogy úgy légy ám sairzsi, miként régen magam. Meri — Isten bocsássa meg! r— annak fura sora volt,,, Tizenhatban már igencsak püfölték egymás a haibaka­­pofi királyok seregei. Őfelsé­géiknek meg olyan magasra tornyosodtak a vadászattál s egyebekkel kapcsolatos orszá­gos gondjai, hogy mindgyák­­rabban megfeledkeztek arról: illenék a vitézi nép menázsi­­járól gondoskodni még hábo­rúban is. Ennek folytán egy­re sűrűbben volt ebédre nincs­­leves, vacsorára meg annak a maradéka. Nem csoda hát, hogy a k. u. k. tiszt urak, kiket Galíciába vetett akkoriban a bálszerencse, in­kább a kósza nyulak lelődö­­zésére fordították a figyel­müket, mintsem az ellensé­gére. (Ami végső fokon nem is volt helytelen, hiszen ama­zokat is anya szülte, anya si­ratta, ha valami otromba álomdarab rést ütött a szívü­kön). Nos, ilyenfajta gyomor­­mizériák késztették Jaeger kapitány urat arra, hogy Gloschl strázsamesternek ki­adja az ordrét: — Elmegy kend puskával, e nyúl nélkül vissza se jön! Megértette ? — Kapitány úrnak aláza­tosan jelentem, megértettem! I ÖLYHÖS-BALOGH meg a saezsc ................................ ................... ■ 1 — »Hl II» ■■ ................ ——■ • -...........................................III I (I. i --------------^ - V-.' . | ... ;. v-„Pontonhidat verünk rajta, a ror. megyünk által rajta, Kati tehozzád Sokkal k5r. nye^b ezt dalolni, mint a való Ságban megcsinálni. Ámbár a félmeztelenre vetkőzött izmos katona!»^ Kivid idő alatt végrehajtják az erőszakos át­iwlést t-iliszás - V -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents