Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-26 / 226. szám

Néhány irányelv a kisdobos-munkához 7» EGYRE JOBBAN szélese­dik az út törő élet. Mind több és több úttörőcsapat alakul megyénkben is. Bár kisebb a csapatok létszáma, a munka mégis jobb az el­lenforradalom előttinél. — Nevelőink sok segítséget nyújtanak az úttörőknek. Fe­lelősséget éreznek gyerme­keink szocialista neveléséért. Nagy gondot fordítanak a jellem nevelésére is. Mind­ezek mellett érezzük a ha­tározott politikai célt. Felszínre jött azonban egy nagy hiba. Megfeledkeztünk a 7—11 évesekkel való fog­lalkozásról. Nincs határozott program számukra. A peda­gógusok egy része mellékes dolognak tekinti a kicsinyek politikai nevelését, pedis nincs igazuk. Ha elhanyagol­juk az alsó-tagozatosok ne­vel lsét. később hiányát érez­zük ennék. Néhány év múl­va az úttörőmozgalom fejlő­désére káros hatással lesz. a csapatba kerülő új tagok fej­letlensége. Ha a 11 évesek­nél kezdjük csak él a neve­lést, már elkéstünk. A szo­cialista 'nevelést már 7 éves korban el kell kezdenünk a kisdobos mozgalom kereté­ben. Ennek a mozgalomnak a célja az. hogy minél több és jobb úttörőket adjon a csapatnak. Megfelelő vezetők segítsé­gévéi jó munkát végezhetnek a kisdobos rajok. Elsősorban a fiatal pedagógusoknak kell elnéllalmi a rajvezetői mun­kát. Ez nem jelent túlzott el­foglaltságot és egyáltalán nem fárasztó, mert nem hi­szem, hogy a fiatal pedagó­gusok legnagvobb része ne szeretné a iátékot, a mesét. A meséknél nemcsak a szó szoros értelmében vett me­sékre gondolok. Mi magunk is mondhatunk el példamu­tató történeteket; A gyerek­re nagy hatással vannak az ilyen- történetek: alakítja, formálja jellemüket, egyéni­ségüket. mert igyekeznek méltók lenni ezekhez. Belát- IkékkkkA ALATTYAN — a kis zagy­vamenti jászsága falu' — soha nem játszott jelentős szere­pet a történelem nagy ese­ményeiben. Nem volt arra példa, hogy eszmékért vagy eszmék ellen h irt elenked tok volna a falubeliek; Az 1956- os októberi események alatt inkább elcsendesedtek a tcst­­vérh arcok, a gyűlölködések. Volt ugyan néhány nékiva­­dul ember, de a csendesség jellemezte leginkább a falut. Amikor ed ülitek a történelem viharai, újra és újra kiéle­ződtek az ellentétek, a lány, egy rosszul ejtett szó, az él­szántott mesgye miatt, vagy csak úgy kitaláiit okokból Feljegyzések igazolják, hogy a múlt században nem volt itt divat az önbíráskodás. — Nagyapák és apák emléke­zetében annál inkább élnek a 800-as évek hires verekedé­sei, az alvég-felvég, majd falu cs tabán bicskázásainak történeted. Még a 900-as évok legelején is nagyon sze­rették egymás az emberek a faluban. Akkoriban 2—3000- ren laktak itt. Nyáron, kora reggeltől késő estig dolgoz­tak, kivéve a vasárnapokat, amikor délutánonként kiül­tek az utcára beszélgetni sö­tétedésig. Télen az istállók­ban komézgattak. 1910-ben már több izgága, virtuskodó legény provokált verekedést. A falu közepén húzódó kövesét mér úgy sze­repéit jóformán, mint két ellenséges ország között s határ, amelynek átlépése az ellenfél által megtorlással járt Á falu két része közötti ellentétnek részben _ az volt az oka, hogy az alvégben sok gazdag legény lakott, akik a lányra, cigányra, szegényebb sorsú társaiknál több jogot véltek, csakúgy, mint apáik a község irányításában. A FELVÉGI — zömmel szegény — legények azon­ban nem hagyták magukat. Mivel pénzben nem tudtak többet fejmtjtatni, mint az k!végiek, verekedésben, vir­tusban akartak túltenni azo­kon. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik fél kezdemé­nyezett több verekedést az ál­landó háborúságban. Ha va­lamelyik alvégi legénynek ják, hogy soha nem szabad hazudni. ho~- mindig ragasz­kodni kell az igazsághoz, még akkor is, ha kellemet­len következményekkel jár az, hogy nem szabad dicse­kedni, szerénynek és főleg becsületesnek kell lenni. Rá kell nevelni a tanulókat arra, hogy társaik és saját képességeiket helyesen bírál­ják. Ne becsülje le társait, de önmagát sem. Ebben a korban kell kialakítani a helyes kritika és önkritika fogalmát. Jellemző ebben a korban a gyermekekre, hegy nincs ál­landó barátjuk. Ha egy tár­suktól segítséget kapnak, vagy néhányszor együtt ját­szottak, már barátoknak ne­velik egymást. Ez nem he­lyes, segíteni kell a gyere­keknek a barát helyes kivá­lasztásában. Ki kell alakítani bennük a helyes e-kölcsj fogalmakai is: hűség, igazság, becsüle­tesség, összetartás stb. Vi­gyáznunk kell azonban, ne­hogy az úgynevezett betyár­becsület alakuljon ki a gyer­mekekben, mert ez nagy kárt , okozhat a későbbiek fol-ramán jellemnevelés­­ben. Fordítsunk gondot az ebben a korban jelentkező birtoklási vas»v későbbi káros szenvedélyhez, lopáshoz ve­zethet ; EBBEN A KORBAN a gye­rekek ismeretnek bandákba szervezkedni. Az egyes cso­portok között időnként ve­szekedésre és nem ritkán verekedésre kerül sor. Ezt a fölösleges energiát helyes irányba keil terelni. Ezt el­érhetjük különböző verse­nyek segítségével. Versenyez­zenek az egyes csoportok ta­nulásban, sportban, közös munkában. így kialakul ben­nük a helyes versenyszel­lem. A versenyt felhasznál­hatjuk a gyűjtőszenvedély kielégítésére is. Minden pe­dagógus tapasztalhatja, hogv milyen szenvedélyesen gyűj­tögetnek a tanulók néha hasznos, de leggyakrabban haszontalan dolgokat, pél­dául spárga-darabokat, gom­bokat és más apróságokat. Ezekkel azután tele van zse­bük táskájuk, tolltartójuk. Rá kell nevelnünk a gyere­keket a hasznos, értékes és szórakoztató dolgok gyűjté­sére. Gyűjtsenek egyénen­ként, vagy közösen bélyeget, növényt, képes levelezőlapot, stb. Az egyes csoportok az­után versenyezhetnek a gyűj­temények gazdasága és szép­sége terén. TÖRŐDNÜNK KELL azon­ban a szellemi nevelés mel­lett a testi neveléssel is. A gyermekek testi ereje állan­dóan gyarapodik. Fizi Icai ere­jük fejlesztésére különösen alkalmasak a harci játékok. Az ilyen játékokra különö­sen alkalmat nyújtanak a ki­rándulások. Az erő, ügyesség tisztelete azonban inkább a fiúkra jellemző. Fontos tehát, hogy ezeket a képessegeket fejlesszük bennük. Ki bírja tovább a gyaloglást, ki a leg­ügyesebb a labda játékban, stb. A lányok viszont szíve­sen eljátszanak a babájukkal és egyéb játékokkal, de a mozgást, sportolást ők is sze­retik. Tehát náluk sem sza­bad háttérbe szorítani az erő és ügyesség fejlesztését. Ját­szanak, mozogjanak a raj­gyűléseken minél többet. Kö­veteljük meg, hogy játék közben is ^egyenek mindig becsületesek, akkor is, ha a társaik figyelmét elkerüli a szabálytalanság. Nem az a fontos, hogy mások becsüle­tesnek tartsanak, hanem hogy önmagunk előtt is azok legyünk. Erre kell ránevelni a gyermekeket. Mindezt összegezve leszö­gezhetjük, hogy a szocialista nevelést már 7 éves korban meg kell kezdeni, hogy mire a kisdobosokból úttörők lesz­nek, jellemük szilárd, egye­nes. becsületes úttörőhöz mél­tó legyen. Meg kell még említeni né­hány szervezeti kérdést is. Hol alakíthatunk kisdobos rajokat? Milyen létszámmal? Kik legyenek a vezetők? Kik lehetnek tagjai a kisdobos rajnak? stb. Kisdobos raj minden úttö­rő csapat mellett működhet. A csapathoz tartozó rajnak tekinthetjük őket. A szerve­ző testületben kisdobos fele­lősnek is kell működni. Egy rajnak tekinthetjük az egy­­egy osztályban jelentkező kisdobosokat, de ha egy osz­tályon belül kevés a jelent­kező, úgy különböző korú gyermekek is alkothatnak egy rajt. A raj vezetője lehe­tőleg pedagógus legyen. Leg­jobb, ha az osztály vezetője vállal ja ezt a feladatot, de le­het erre alkalmas szülő, vagy más felnőtt is, aki alkalmas erre a munkára. A rajvezető mellé segítőnek beoszthatunk úttörőt, vagy ifi vezetőt, a ra­jokat nem osztjuk fel őr­sökre. Hogy kit vegyünk fel a kisdobos rajokba, ezt minden gyermeknél tárgyaljuk meg a tanítójával és a szülőkkel. Az ő javaslatuk, véleményük alapján döntsük el, hogy a jelentkező gyermek alkal­mas-e a felvételre, mert csak így valósíthatjuk meg a kis­dobos mozgalom célját: a kis­dobosokból szocialista embert nevelni. A KISDOBOSMUNKA tar­talmára, a foglalkozások mód­­szex'ére vonatkozó tanácsokat és útmutatásokat bőven ta­lálunk a nemrég megjelent „A kisdobos rajok munkájá­ról“ c. füzetben. Ennek segít­ségével nem -jelent nagyobb nehézséget a kisdobos rajok me "szervezése. És éppen ezért bízok abban, hogy az alsótagozatban taní­tó, főként fiatal, de az idő­sebb pedagógusok is — szí­vesen vállalják és végzik ezt a munkát, hogy elérhessük célunkat; a szocialista ember kialakítását. Berkes Erzsébet Hl ELSŐ HELYEN A VILÁGOS lS55-ben a Harvard Egye­tem „Orosz Kutatást Köz­pontjának” egyik munkatár­sa, N. Daniit „Szakkádcreb képzése a Szovjetunióban” cí­mű könyvében aggodalommal közölte, bogy a Szovjetunió­ban évente kétszerannyi mér­nököt képeznek ki, mint az Egyesült Államokban. Egy évvel később a „Busi­ness Week”, az amerikai üz­leti körök sajtószervc „Nye­rünk-e az Oroszországgal ví­vott mérkőzésen?” című cik­kében kiszámította, hogy a Szovjetunióban az utóbbi öt év folyamán másfélszer any­­nyi mérnök nyert képesítést, mint az Egyesült Államok­ban, 1955-ben pedig csaknem háromszor annyi. A folyóirat összehasonlította az Szovjet­unióban cs az Egyesült Álla­mokban folyó szakemberkép­zést és azt a következtetést vonta le, bogy a jövendő szovjet mérnökök” sokkal na­gyobb gyakorlati képzést nyernek.” Rövid idővel ezelőtt egy idén megjelent útmutatóban érdekes számadatot találtam, amelyről feltétlenül meg kell emlékeznem: 1913-fian az egész orosz iparban mindösz­­sze 7.880 főiskolai képzettség­gel rendelkező mérnök és műszaki szakember dolgozott. Még nyolcezer mérnök sem volt ebben a gazdag, hatal­mas országban Nagyon érdekes ez a szám ma, amikor a Szovjetunióban több mint 720.000 mérnök dol­gozik. Csaknem százszoros növekedés! Ez annak a harc­nak az eredménye, amelyet a kommunista párt és a nép vívott a hazai műszaki értel­miség megteremtésééi A műszaki főiskolákon csu­pán 1955-ben több mint — 60.000 mérnök nyert képesí­tést. Ez jóval több, mint az első ötéves tervben főiskolát végzettek száma. Az ötödik ötéves tervben pedig mintegy 25.000 mérnökkel gazdago­dott a szocialista ipar, rancsnoki állománya. A ie* lenlegi. hatodik ötéves terv-* ben sem marad el a mérnök«* képzés a megelőző ötéves ter-i vekétől, — amint ismeretes* a XX. pártkongresszus irány-* elvei szerint megkétszerező-* dik a nehézipari, építészeti* közlekedési és mezőgazdasági szakemberek száma. A forradalom előtti Orosz-* országban összesen csak 15 műszaki főiskola volt, ame­lyekben 20.700 hallgató ta* nult. A Szovjetunióban je­lenleg 193 műszaki főiskola működik (ezek közül 13 leve­lező, 6 pedig esti főiskola), —• amelyekben mintegy 650.000 -hallgató tanul. A forradalom előtti főiskolákon húszféle szakmában lehetett mérnöki oklevelet szerezni, ma pedig több mint kétszáz szakon fo­lyik mérnökképzés. Uj ipar­ágak jelentek meg, a technika állandóan fejlődik, s ez megköveteli, hogy egyre u.iabb és újabb szakképzett­ségű mérnököket képezzünk. Említésre méltó, hogy a háború utáni időszakban az esti és levelező tagozatokon jelentősen növekedett a mér­nökképzés: 1940-ben 40.000 hallgató, az ötödik ötéves terv utolsó évében pedig már 200.000 haligató végzett le­­"elező és esti főiskolákon vagy tagozatokon. A nők jelentős százalékot alkotnak a műszaki főiskolá­kon a szovjet mérnöki kar­ban, i— ez Október egyik leg­nagyobb vívmánya! 1950—öl­ben az ipari, építkezési, köz­lekedési és hírközlési főisko­lák hallgatói között 30, 1955—* 56-ban pedig százalék volt a nőhallgatók száma. Kétszáz­ötezer mérnöknő dolgozik —* igen eredményesen r í, üze* mekben és a gyárakban, a bányákban és tudományos in­tézményekben. Ez 28.4 száza­léka a szovjet mérnökök szá­mának. A szövetséges köztársasá­gokban is nagymértékben nö­vekedett a mérnökök száma. Az OSZSZSZK-ban például 1941. január elsején 187:700* 1956. végén már 494.100 mér­nök dolgozott; Ukrajnában —* ugyanezen idő alatt megkét­szereződött, Kazahsztánban csaknem megötszöröződött a mérnökök száma. Ez a növe­kedés híven tükrözi a szövet­séges köztársaságok ipará­nak nagyarányú fejlődését is. A Moldva SzSzK-ban három­szorosára, a Kirgiz SzSzK- ban négyszeresére, az ör­mény SzSzK-ban ugyancsak négyszeresére emelkedett a mérnökök száma. A Lllvak.--------------*— Ember, ember ellen Félévszázad verekedéseinek története egy jászsági kis faluban fej végi lány tetszett, csak lopva vagy barátaival mehe­tett udvarolni, mert a felvé­giek 'könyörtelenül megver­lek, sőt agyon is ütötték. Az anyagi különbség nem elégséges magyarázatnak, hi­szen az alvég alkotta a gaz­dag negyedet, a felvég a szegény sort, ám az alvégi szegényebbek is az alvégiek íratlan vérszövelségóhez tar­toztak, úgy mint a felvégi szegényebbekhez a kevés jó­módú. A sök verekedéshez feltétlen alapvetően közre játszott az első világháború okozta erkölcsi lazulás, de mindenek előtt az, hogy az uralkodó osztály, igyekezett ébren tartani a magyar vir­tust a falvak kettéosztásával is, mint a hadseregben a kü­lönböző fegyvernemek egy­másra uszításával. A gyerek­kortól ellenségeskedésben ne­velt fiatalembereiket azután könnyű volt más nemzetre haragítani. Hogy mennyire így volt ez, kitűnt a szándé­kos emberölések enyhe bün­tetéséből. AZ 1910-ES ÉVEKBEN az alvég! és felvégi gyerekek felnőtteket megszégyenítő verekedéseket rendeztek. Ez úgy történt, hogy iskolából kijövet, azonnal megalakult a két tábor. A táskákat, zsebeket megpakolták kövek­kel és kezdődött a csata. — Addig kövezték egymást a sokszor félórákig tartó csa­tákban. amíg valamelyik fél meg nem futamodott. A gyengébbek, az ügyetleneb­bek nem egyszer véres fej­­jel tértek meg az iskolából. Á megvert gyerekek szülein kívül nem nagyon igyekezett senki megszüntetni a veszé­lyes játékot, sőt még hősök­nek is számítottak az erőseb­bek; A felnőttéi karcának kö­zéppontjában ékkor a felvégi Korács Jani és Moszó Gábor csoportja, valamint az alvégi Simon Pisla, Gunks Jani és csoportja álltak. Az évek hosszú során többször került sor közöttük összecsapásra. 1914-ben karácsony táján egy köznapi lányos este Mo­­c2ó Gáborék átmentek az al­végbe Sándor Boriskához. Amíg Moczó a házban be­szélgetett, barátai az udvar­ban őrködtek. Máskor is így szokták ezt csinálni. Az al­végiek — Simon Pistáék — jó előre megtervezték erre az alkalomra a leszámolást. Csapatostól álltak lesben a környező utcákban, várva, hogy Moczóék haza indulja­nak. A támadás tulajdon­képpen a kötekedő termé­szetű Moczó ellen irányult, aki semilyen eszköztől sem riadt vissza, csakhogy borsot törjön Simcnék orra alá. Jóval elmúlt már éjfél, amikor megtámadták a haza­felé igyekvő csoportot. Azok megneszelték a dolgot és a szomszédok udvarain át el­menekültek a varos elől. — Egyedül Kovács Janit tud­ták úgy megütni, hogy ott helvben összeessen. A meg­vadult támadók leakasztot­ták az utcai gémcskútostcrt cs azzal verték a társai ál­tal cserben hagvott szeren­cséden fiatalembert. Már az első ülések halálosak voltak, de távoztukból is visszatér­tek. hogy ..adianak1’ még neki. Nagv bírósági tárgya­lást csináltak az ügyből, de a gyilkosokra kiszabott 6—8 éveiket is felfügesztettéík a bírák. A HUSZAS ÉVEKBEN pe­dig Tóth Jani húzta a rövi­­debbet. A rendkívül köte­kedő természetű legény — testi fogyatékossága miatt,— nem vált be katonának; A sorozás napján regrutabált rendeztek a bennmaradot­­taknak; A mulatozást csak­hamar félbeszakította két le­gény dulakodásig. Tóth bele­kötött a regruta Juhász Ja­niba. Tóth minden áron meg akarta ^mutatni, hogy van ő olyan legény, mint a regruták azért, hogy nem kell katonának. Juhász, min­den sértegetés ellenére nem akarta a verekedést. Barátai tovább heccel ték: — Csak nem hagyod ma­gad sértegetni, — meg — úgy látni, tejfelesszájú vagy te még Jani. Erre kiment az utcára a kihívóval Juhász Jani. Amint kiléptek az ajtón, úgy fejen ütötte Tóthot, hogy az azon­nal meghalt. Juhászt felmen­tették, mivel önvédelemből okozta a halált; A HARMINCAS évekbe:! lassacskán megszűnt az a!-' vég és felvég két ellenséges tábornak lenni, annyira, hogy az iskolás gyerekek például barátságos labda­rúgó mérkőzésekre hívták ki egymást, a két falurcsz­­ből; A verekedéseknek ezzel teljesen nem szakadt vége. A cséplős bálák, aratóbálak rendszerint hajbaikapással végződtek ezután is minden évben. Miért? Mert az egyik rséplőscsapat többet keresett, és arra nyomban ráfogták frigyeik, csalás van a dolog­ban; Meg aztán a kimúlt, vagy megnősült hősködök helyére újak álltak. Van olyan család jelenleg is a faluban, amelynek elődei em­beremlékezet óta csak azzal töltötték a szabad idejüket, hogv összeveszítsék a legé­nyeket; A második világháború után jó ideig békesség ural­kodott a több esetben meg­bombázott falubam Sokan Pestre mentek dolgozni, 'ok gyerke járt középiskolába már 48—49-ben és ez érez­tette is hatását. Általában műveltebbek lettek az em­berek. Előfordult még. hogy két szomszédasszony össze­\ acsarkodóit, valakit megpo­­fózlak, vagy például Tóth Pálosinak kiverték a fogát, de ez már csak utójáték volt a múlthoz képest. ÉRTHETŐ, hogy az idei tavaszon óriási megdöbbe­nést váltott ki Koczkás János esete, aki agyonütötte test­­véröccsét, Józsefet. Még mos­tanában is gyakran vissza­térnek a rémtett részletéi, ahogy beszélgetnek ráérő idejükben az alattyániak. — Közös aratást vállalt a két testvér. József ravaszkodva meg afrarta csalni bátyját, Jánost. Nagyobbakra rakta azokat a kereszteket, ame­lyekből ő reszelt. János ter­mészetesig észre vette ezt ős kezdődött a nagy harag. — Többször megverték egymást néhány év alatt, amíg meg­érett Jáncshan a leszámolás gondolata. Felbérelt két-há­­rom suhancot. akik a temető méilett meglesték a kocsmá­ból haza igyekvő embert I .etenerték a földre és addie ütötték IkerékDármimpával bottal, amíg élet volt benne. Amikor mát^, nem mozdult cipősarokkal taposták szét az i arcát. A félbúitcH és a tet-i tesőket is elítélték. A lakosság nagy része el­ítélte a gyilkos testvért, de) milyen sokan voltak, akik csak a szenzáció miatt kí­vántait: a helyszíni tárgya­lást. Ügy látni, a szörnyű pél­dák nem szolgáltak elég ta­nulságul. A minap békésen idogált a földművess'zövetke­­zet.i kocsmában néhány fia­talember. Egyszer csak cda­­tántorog az. asztalhoz Ko­vács Józsi és egy nagy no­font ad Budai Janinak. Ter­mészetesen az felugrik, hogy megtorolja a sérelmet. Sze­rencsére a józan emberek szétválasztották őket. Budai Jani azonban esküvel fogad­ta, hogy véresen megtorolja ezt az esve Fen pofont. egy félévszázad vir­h-‘kodásainak históriája áll­jon elrettentő például élőt tűk. Az összeválogatott vére kedéscsokor a falu ellenté­teinek sírján adjon végtisz­tességet, ne a jelen Ikoszorúj? legyen; £ Menyhárt T,ászlő. Az EHSZ-feőzgyűlés rém tűzte napirendjére a Kínai Népköztársaság felvéfe ének kérdését New York (MTI). Mint az AFP jelenti: Az ENSZ köz­gyűlés kedden két hosszú ülés után határozatot hozott, amelynek értelmében nem tűzi a jelen ülésszak napi­rendjére Kína ENSZ-tagságá­­nak kérdését. Az amerikai ja­vaslatot 47 szavazattal 27 el­lenében s 7 tartózkodás mel­lett fogadták eL Dohányosok figyelem A dohányosok egyik kis tá­bora, a szivart kedvelők, az utóbbi hetekben sokat panasz­kodnak: gyakran nincs a '.rajikokban szivar. A Do­hányipari Igazgatóságon ezzel kapcsolatban a következőket nondották. Erre a negyedévre !5,9 millió szivar készítését határoztuk el. Ez a mennyi­ség azonban —* s ezt a pana­szok is bizonyítják — kevés, üzért az utolsó negyedévben cétmillió szivarral többet ké­zitünk. a termelés növelésé­­lek semmi akadálya nincs, tgyanis elegendő ioliánykész­­ettel rendelkezünk. A nem­­égen forgalomba került Eger 'Inevez’■sű szivart hamarosan ovábbi '•jdonság követi, a ráva. Ezt a kiváló szívnivalót (3 év végén kezdik árusítanii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents