Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-09 / 186. szám

ASSZONYOKNAK, Kislányka ruha 1 — 2 éves gyerekeknek Hozzávaló: 15 deka fehér fonal, egy kevés kék fonal, két és feles tű, kettes tű és két db két és feles harisnya­kötő tű (a végén nincs gomb). Eleje: az alján kezdjük két és feles tűvel, 200 szemmel, liarisnyakötéssel, 5 cm-t kö­tünk és lezárjuk. Újra kezd­jük 192 szemmel ugyanazo­kon a tűkön és harisnyakö­téssel kötünk. Minden 4 cm után fogyasztunk 1—1 sze­met, ezt négyszer megismé­teljük. 20 cm magasságnál a karkivágás következik: 3, 2. 1 szemet fogyasztunk mindkét oldalon. 22 cm magasságnál csak az egyik oldalon dolgo­zunk a következő módon: középen 30 szemet és a bal oldalra eső szemeket a tűn szem egybekötve. 12 szem patent és így tovább, végig a soron. (Ügyeljünk arra, hogy a fogyasztás után a pa­­tentkötés sima és fordított szemei mindig egyezzenek, mindig sima legyen a símán és fordított a ford, szemek felett). Most 4 sor követke­zik fogyasztás nélkül, majd a következő sorban: 4 szem lustakötéssel, 2 szem egybe lekötve, 10 szem patent, 2x2 szem egybekötve, 10 szem patent és így tovább végig a soron. így fogyasztunk min­den 'ötödik sorban összesen hatszor. A fogyasztások min­dig egymás fölé kerülnek. A hatszor] fogyasztás után ma­rad 58 szemünk, ezzel még 5 y,oocxxx20oocxx»ocxx’coocoooooooocoooooooocooooooocxx>ooooooooooooooo ILOÜCÄCXlOCXXXJOCXXXXXXXaOCOOCXXÄJCXXXHjCXXJUUOUiJüWJOUijUUtAAAAjw^w hagyva csak a jobboldalon dolgozunk, a közép felé ha­ladó sorokban a 30 szem mellett lekötetlen hagyunk 12, majd 10 szemet, mindad­dig, míg a szemek elfogynak. Akkor áttérünk a másik ol­dalra és ugyanígy kötjük meg azt is. Most a tűn levő szemekkel egy sort kötünk és a következő sorban a sze­meket befejezzük, kettesé­vel kötve le azokat. A hátát ugyanúgy kötjük, mint az elejét. Kerek nyakrész: Hátát-ele­­jét egybe kötjük kettes tű­vel. 20) szemmel kezdjük, 1 síma, 1.fordított patentkötés­sel a sor elején és végén 4-4 szemet lustakötéssel. így kö­tünk 5 sort — a 6. sorban egybekötjük az 5. és 6. sze­met, utána 12 szem patent, megint egybe a 19. és 20. sze­met, a 21. és 22. szemet: 12 szem patent, megint 2x2 sort lekötünk, majd befejez­zük. Ujja: 50 szemmel kezdjük, kettes tűvel, utána a két és feles tűvel fogyasztjuk ha­risnyakötéssel, s a követke­zőképpen szaporítunk: — a szélső 20-20 szemet megkét­szerezzük (egy szemből ket­tőt csinálunk), a középső 10 szemet megháromszorozzuk (egy szemből hármat csiná­lunk), így összesen 110 sze­münk lesz. -3 cm-t harisnya­­kötéssel kötünk le, utána minden sor elején fogyasz­tunk 1—1 szemet 20-szor, marad 70 szem. amit kette­sével befejezünk. Most két kétszínű pántot kötünk a kát és feles haris­­nyakötő-tűvel. 9 szemmel kezdjük, harisnya kötéssel. 1 sor fehér, 1 sor keik. — Egyik pánt a szoknya aljára kerül, a másik a ruhácska felső Vé­szére. Ez határozza meg a pántok hosszát. Mit hogyan legyünk el télre Vizesuborka télire: Hibát­lan, egyenes uborkát veszünk. Mosás után az uborkát lefor­rázok ég tíz percig a forró vízben hagyjuk. Azután meg­szárítjuk és üvegbe rakjuk kaporral. Sós vizet forralunk (literenként egy csapott ka­nál sóval), melybe kevés fim­­sót és szalicilt teszünk. For­rón ráöntjük az üvegben le­vő uborkára. Hólyagpapírral lekötjük, meleg helyen érni hagyjuk, amíg megtisztul a leve. Tetejére vizesruhát te­szünk. Tölteni vg}ó paprika elte- Vése: Hibátlan, kemáry pap­rikát magjától megtisztítunk é<- minden paprikába egy ká­véskanál sót teszünk. Edény­be rakiuk és 24 óra hosszat állni hagytuk. Azután egy­másba rakjuk a paprikát és üvegbe tesszük. Ráöntjük azt a levet, amit a 24 óra alatt eresztett. — Télen használat előtt, hogy ne legyen sós, jól kiáztatjuk. Káposztával töltött papri­ka: A káposztát vékony me-1957, augusztus 9, teltre szeljük, kevés vörös­hagymát is vágunk közé és besózzuk. Szép nagy húsos paprikákat megtisztítunk, — kissé besózzuk. Pár óra múl­va a káposztát kinyomkod­juk, a paprikát megmossuk. Vízzel hígított, kissé cukro­zott ecetet forralunk, leönt­jük vele a káposztát. Az ecet­ből kiszedjük, kinyomkod­juk és szorosan a paprikába tömjük. Végül üvegekbe rak­juk, az átszűrt ecetes levet ráöntjük, babérlevelet és ha nem elég sós, még kevés sót is tehetünk bele. Egy napig állni hagyjuk, a hiányzó le­vet, amit a káposzta felszí­vott pótoljuk, s utána leköt­jük. Ringlólekvár. Az érett ring­lót forró vízbe dobjuk, de azonnal ki is szedjük s a hé­ját lehúzzuk, magjától meg­tisztítjuk. 1 kg gyümölcshöz 50 dkg cukorból és kevés víz­ből szirupot főzünk, beletesz­­szük a gyümölcsöt s addig forraljuk, amíg széjjelfő. Sza­licilt teszünk bele, forrón üvegekbe rakjuk és száraz­­gőzben állni hagyjuk, , tanyáknak TŐlRbK A fD íváiról... SZÍNEK: Az ősz divatszínei a her­vadt falevélzöld, a kakaó­barna, a beige s a kettő együtt, a lila minden árnya­latban, a szürke minden ár­nyalatban, — és a szürke sárgával, fehérrel, feketével vagy rózsaszínnel, a banán­sárga. a rózsaszín, s a rózsa­szín feketével, vagy szürké­vel, a fekete s a fekete min­den pasztellszínnel. ANYAGOK: Kabátra újdonság a min­tás flaus szövet, az export velour új színekben. Kosz­tümre a síma kasha, a kam­­garn, a tweed, a nappes, anyag diszkrét mintázással, a „piéc de poule” és a pepita. Ruhá­ra a jersey, s az annál ol­csóbb, de szép melírozott anyag a színes kasha, a min­tás kordbársony. Kis estélyi­re a ripsz-selyem, a mintás taft. VONALAK: A kabátok vonala egyenes, vagy lefelé bővülő. A bő ka­bátokra divatos az 5—6 cm széles öv. A nyaktól kissé el­álló gallér nálunk is megje­lenik. A téli és az őszi ka­bátnál újszerű a kabát anya­gából készült és az elálló gallérban elhelyezett sál. A gombolás kétféle: hossrzított (egy vagy kétsorosán), vagy pedig a deréktól felfelé, két­­három gombbal záródik, eset­leg belső gombolással. Érdekes a bevarrott ujjnál a kissé, de csak kissé ejtett vállvonal, de divatos marad a raglánszabós is. A kabátok ujja általában bő és lefelé szűkül; kis kézelő fogja ösz­­sze, vagy pedig — s ez új­donság — beraikott, a kabát ujja. A hétnyólcados kabát őszre és télre, a ruha fölé is és önálló kosztümként is di­vatos lesz. A szövetruhához a saját anyagából legtöbb­ször 'kis kabátot terveznek, amelynek hossza alig ér a derékon alul. És természete­sen továbbra is nagy divat a kiskosztüm. — A kabátka hossza a deréikvanal alatt IC—-15 cm. DÍSZEK: A délutáni és e*ti ruhákon különleges díszítés a szőr­mét utánzó hímzés. Divatos még a gyöngyözés, a szatén naszpolpzás vagy beállítás, Esti ruhákon — a kivágás­ban — a nerloncsipke és or­­gardi beállítás. A kiskosztü­mökön gallérnak vagy kéze­lőnek a kevés, de finom szőrme. 7uttó*ifónk V17 /pstvípípí lllllllllllllllllllllllllllltl lillllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIHIIMII Emberi arcok, emberi sorsok ISMERKEDÉS ÉS RIPORT EGY FÉR- I ^,NiifiE?ÄraÄ FIVEL, AKI KÉRI, NEVÉT SENKI MEG | ISMERI. LEHETSZ TE SÁRGA, bar na, vagy fehérbőrű, dolgoz­hatsz a világon bárhol eszter­gályos, műszaki rajzoló, trak­toros, dokkmunkás vagy pe­dagógusként, — ha nem vagy a népek szabadságának ellen­sége — Moszkva népe min dig szeretettel fogad. Most meg méginkább, ezekben a napokban. Amikor ennek az országnak földjére érsz, az el­ső percekben úgy érzed, ked­ves vendég, ismerősként fo­gadnak. Néhány nap múlva azt veszed észre, mintha ro­konok, érted minden áldoza­tot vállalni tudó rokonok kö­zött járnál. S ha ismét telnek a napok, azt érzed, nem is ide­genben, hanem otthon vagy. Egy nagy-nagy család szere­lő gondoskodásában. A napokban egy északeu­rópai mérnökkel utaztunk együtt a Metrón. A Komszo­­molszkaja állomáson szállt fel. Kitűnt, szállodánk egé­szen közel van egymáshoz, egy irányba igyekszünk. — Amint túljutottunk az első ta­lálkozások szokványos mon­datain — s kezdtünk a be­szélgetésbe melegedni — rög­tön megkért, nehogy e be­szélgetéssel kapcsolatban ne­vét valaha is megemlítsem, vagy lejegyezzem, mert ebből otthon néki biztos súlyos kellemetlensége lenne. Mint elmondta a hirtelen kibonta­kozó eszmecsere során, nem kommunista. De az ottho­nában az amerikai politika felé vonzódó szociáldemok­ratákkal sem tudna soha — együttműködni. Nagyon sokat olvas, otthon egész kis ma­gánkönyvtára, lemezgyűjte­ménye van, s mindenkor fog­lalkoztatják korunk nagy esz­meáramlatainak kérdései. — Mindenütt pusztulóban a nemzeti kultúrák — mondja — s néz rám furcsa, áramvo­nalas keretes szemüvege mö­gül, De itt — hajol közelebb hozzám, — nem megy végbe ez a folyamat. Tegnap lát­tam a Tadzsikok műsorát. — Csodálatos dolgok ezek va­lahogy. Sohasem gondoltam volna, — ingatja fejét csodál­kozva, elgondolkozva. ÍGY INDULT a beszélgetés, aztán úgy végződött, hogy ‘Smegfogta kezem — s mint ' j nagy titkot —, rám bízta • gondolatait. • — Őszintén elmondom né­­\ked, nálunk divatos azt hir- I detni, hogy a szocializmus ! eszméje szép és áldásos, de mindjárt hozzá szokás tenni, a mi hazánkban; ami a szov­jet államban van az csak kí­sérlet. Valami sajátos kiser­dei, amely vagy sikerül, vagy \sem. Ezért nagyon kár, hogy ;éppen Oroszországban győzött a forradalom annakidején. — ,Időelőtt mégmint az otthoni 'szociáldemokraták hirdetik. S tudod, most itt megláttam.... Igen. Megláttam valamit, — jmnií keveseknek merek majd 'elmondani, de magam számú-. i ra már bizony: nincs talán I nép, mely ennyi, de ennyi •áldozatot vállalni tudott vol­­\ na ilyen önzetlenül a szocia­lizmus ügyéért. Engem való­sággal megragadott a moszk­vai emberek egyénisége. Ked­vességük, szerénységük. És ez az egész Moszkva. Hogy mennyire ismeri Európát Moszkva népe, s nálunk mennyire nem ismerik ezt a világot! Most már semmi meg nem rendíti bennem a hitet; az egész emberiség gazdago­dott azzal, hogy ők lettek negyven éve ennek az ügy­nek első zászlóvivői. S az • oroszok minden népet — ha­táraikon belülieket és kívü­lieket egyaránt — testvérük­nek éreznek. \ Mosolyogva váltunk el egy­­j mástól. Mégegyszer összenéz- I tünk ezzel a szőke, magas, trokonszenves arcú férfivel a |szálloda elé érve. Néztem az tárcái, de nem tudtam volna $ eldönteni, mit is fog csele­­tkedni otthon. Most még maga lsem látja talán, milyen lieVy­­tzetbe került azzal, hogy rá­­t döbbent itt Moszkvában a inagy igazságra. Otthon elóbb­­|utóbb talán el fog feledkezni I hazai környezetében mind­­farról, amit itt látott, s arról. K.'ünü gvorr süteménye’* Zsúrpogácsa (gyors és jó): 48 deka lisztet 20 deka fa­gyos zsírral, fél evőkanál só­val, 1 tojással, 1 csomag sü­tőporral ég 4 deci tejfellel összegyúrunk. A tésztát ujj­nyi vastagra nyújtjuk, pc­­gácsavágóval kiszakítjuk, te­tejüket késsel recésre bevág­va toiássárgájával beecse­­tel jük. Közepes tűznél egyen­letesen megsütjük. Vaníliás kifli: 14 deka va­jat, 20 deka lisztet. 8 deka cukrot, 1 tojást, fél csomag vaniliacukrot és fél csomag sütőport összegyúrunk, nyújt­juk, háromszögalakúra vág­va, kifli alakokat formálunk. Sütés után a meleg kifliket vaníliás porcukorban meg­forgatjuk. Kanonok lepény (kitűnő): Fél kg lisztet, 2 evőkanál fa­gyos zsírral, 1 csomag sütő­porral. 25 deka cukorral, 2 egész tojással. 1 citrom re­szelt héjával és annyi tejjel, hogy könnyen dolgozható le­gyen, jól összegyúrunk. A tészta egyik felét tepsibe téve, barackízzel vastagon megkenjük és őrölt dióval beszórjuk. Másik felét ráhe­lyezve tojással kenjük meg s szintén dióval hintjük be. Közepes tűznél világosra sütjük. amiről itt meggyőződött. Jó ideig még magában hordja emlékét, aztán el-elmaradoz­­nak itteni felismerései meg­győződéseitől. Ha pedig nem?!... Akkor majd rájön egy szép napon arra is, hogy hazájában nem hallgathat erről. Mert az igazságot hir­detni kell. Elmondani min­denkinek. Szemben milliónyi előítélettel, gonosz ellenség­gel és szánalmas félreveze­­tettséggel egyaránt. ELVÁLÁSKOR kezet fog tunk. Váriam, hogy most újra megkér, el ne mondjam nevét senkinek. De nem szólt egy szót sem. Csak mosoly­gott. De a nevét azért le nem írom. Hiszen lehet, hogy évek múlva dől majd csak el, me­lyik útra tér végül is élete, jövője. Csendben, mosolyogva bú­csúztunk. Kölcsönös udva­riassággal. A másik találkozás, amely­ről írni szeretnék, ugyancsak véletlen volt. Mint mondani szokás, merő véletlen. Japán­ban 90 millió ember él. Né­hány volt vagy jelenlegi ál­lamférfi nevén kívül senki nevét nem ismerem. De a Hisakó Nagata nevét min­denki emlegeti a világon. Ő a nagasiki kislány, aki — bár gyógyíthatatlan betegen talán — de élve maradt a sebesültek közül. A reggeli moszkvai lapokból olvastuk, Moszkvába jön ő is. Ma reg­gel érkezik. Csütörtökön este aztán a szovjet írókkal való találkozáson voltunk néhá­­nyan a Tudósok Házában a Kropotkin utcában. Katajev, Beck, Szurkon, Marsaik és sok más szovjet író beszélgetett el a VIT-en résztvevő, iro­dalom iránt érdeklődő fiata­lokkal. A beszélgetés végén a romániai Előre egyik ma­gyar újságírójával. Dános Miklóssal, néhány fiatal er­délyi magyar íróval jöttem kiteli az előcsarnokon át. A büfé előtt két fiatallal, s egy tolmáccsal találkoztunk. — Már túl vagyunk az európai kispolgárnak szokatlan' járat­lanságán. hogy meg ne tud­nánk különböztetni egymás­tól azonnal a kínait, s a viet­namit, a monoolt és a tadzsi­­kot. Érdeklődéssel álltunk hát meg. Japánok! Japánok­kal még a VIT-en egyikünk sem találkozott. Kicsit nehe­zen indult a szó. mert mi nem tudunk japánul, a két fiatal meg sem angolul, sem németül, sem oroszul nem ért semmit. Dános franciául mond valamit, de ez sem megy. Szerencsére itt a tol­mács velük. Szokásos érdek­lődő kérdésekkel ismerke­dünk. Aztán mi mást kérdez­hetve az ember japán fiata­loktól: — Hol van Hisakó Nagata? A TOLMÁCS furcsán néz ránk, nem válaszol, Űj ra kérdezzük, most már mind a hárman, papírra írva a nevet, hátha nem értették. Erre ösz­­szenéznek, s nevetni kezde­nek. A leányka is nevet. Za­varban vagyunk. A tolmács meg mondja újra, mondja nekünk, kik nem akarjuk megérteni: — She is, she is Hisakó Nagata (ő, ő itt Hisakó Na­gata). Ö áll előttünk kedvesen, csinosan, piros kis kabátká­ban, szép fekete hajjal és nevető szemekkel. A nagasiki kislány. Azt mondják, a ke­letiek nem tudnak nevetni. Ez nem igaz. A kínaiak, bár­hol találkozunk velük, meg az észak-vietnamiak, ránk mosolyognak. Hisakó Nagata meg még most is nevet raj­tunk. Mi meg nézzük őt. Szere­tettel, aggódva. Huszonkét éves. Tíz esztendős volt, mi­kor az atombomba-támadás­kor édesanvját elvesztette. Őt valami omladék takarta el. ami mérsékelte valahogyan a sugárzást. Megmenekült. Csak hónapok múlva kezdett je­lentkezni betegsége. Gégerák. Orvoshoz vitték. Diagnosis; itom-betegség. Seitroncsoló­­iás, burjánzás. Rák. Néhány hónap múlva műtét, aztán mea ki kellett venni a gége­csövét, nemesfém-cső helyet­­tesíti. Beszélnie alig szabad. De most nevet, beszélget, Édesapja tanító otthon Ja­pánban. Testileg egészséges^ Lelkileg teljesen összetört. Most örömhírt visz haza néki a leánya. A szovjet orvosok elvállalták a kezelését a leánykának. Megkísérlik a lehetetlent. Ma professzorok vizsgálták az egyetemen. —« Mint mondták, van már né­­hány bíztató eredményük. Csakhát nem olyan - tszerű ez az iigy! A japán nány mostanában megint egjre in­kább az amerikai politikához hangolja véleményét. Már jönnek a hírek, nem valószí­nű, hogy megengedik majd Hisakó Nagatának szovjet or­vosokkal való gyógykezelését, hiszen sebeit, betegségét amerikai bombák okozták. Lehet, hogy még diplomáciai érintkezésen kerül sor vala­hol majd a kis Hisakó kiké­résére. Mert hát könnyebb és gyor­sabb sebet ejteni az emberek szívén és lelkén, mint aztán ezt meggyógyítani, ha még egyáltalán gyógyíthatók. KÉRDEZZÜK, mivel fog­lalkozik, mivel tölti ide jeti Olvas, mondja a társa. Sokat olvas, meg nyelveket tanuk Aztán, amikor ő nem hall­ja, a tolmács meséli nekünk: — Nagyon szereti az életeti A vidámságot. S hihetetlen erővel küzd, viaskodik saját magával. Mert meg akar gyógyulni. Feltétlenül egész­séges akar lenni. — Maguk újságírók? — kérdi. — Nem, én tanár vagyok — mondom. Búcsúzásul vele is kezet szorítunk. Kedves, finom vo­nalú kis női kéz. — Üdvözlöm a tanítvá­nyait — mondja, súgja hal­kan, mosolyogva. — Mi meg jó egészséget kívánunk! S már indulunk is. Utá­nunk int. Egy mesekönyvet mutat. Marsok dedikálta neki, mielőtt összetalálkoz­tunk. Hosszú, hosszú egész oldalt kitevő dedikáció. A romániai írók jelvényt cse­rélnek még egyszer búcsú­zásként. S aztán indulunk. A kaputól még visszain­tünk egymásnak. Mi, a ma­gyarországi és romániai ma­gyarok — s ők; a hirosimai japán fiatalok. Moszkva, 1957. augusztus 3: CSÁSZTVAI ISTVÁN Nopi 10C-—110 mázsa dohányt vesz át a Jászberényi Dohány­beváltó Július utolsó hetében, á több-esztendős szokáshoz hí­ven, ismét megkezdte a do­hányátvételt a Jászberényi Dohánybeváltó üzem. Étkor még csak szórványosan je­lentkeztek a dohányterme­lők. Augusztus 1-én azonban a rendes, évi kampány vette kezdetét. Azóta naponta 100 —110 mázsa zöld dohányt vesz át a telep. A teljes lét­számmal működő üzem mun­kásai ezt még aznap befon­ják és berakják a tárolókba, fermentálóba. Az idén dohányból is jó termésre van kilátás. Leg­alább is a Jászságban így ígérkezik. Ezért a dohányát­vételnél megfelelő sorrendet kell tartani, hogy a torlódást elkerülhessék. Először azo­kat a termelőket értesítik, akiknek dohánya egészen laza, homökos talajon terem, mert itt érik be leghamarabb a dohány. Ezenkívül még két csoportra osztották a dohány­szállítókat, ugyancsak a bir­tokukban lévő talajtípusok szerinti részletezésben. Ilyen körülmények között minden termelő a legalkalmasabb időben tudja szállítani dc-há- . nyát, s nincs szükség a hiá- * bavaló várakozásra.

Next

/
Thumbnails
Contents