Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-09 / 186. szám
AZ MSZMP AGRARPOLITIKAJÁNAK TÉZISEI (2.) A következő években a mezőgazdaság fellendítéséért, szocialista átalakításáért folyó harcban a mezőgazdasági munkások, félproletárok, termelőszövetkezeti parasztok erőire és politikai bázisára támaszkodva mindent el kell követnünk a parasztság igazi derékhadának, a kis- és középparasztoknak a megnyeréséért. 5. A falusi kizsákmányolok. A kulákok tőkés vállalkozók a mezőgazdaságban, akik rendszerint több bérmunkással dolgoznak, vagy dolgoztak, s a parasztsággal csak a falusi kultúrszínvonal, falusi életmód és a saját gazdaságukban végzett személyes fizikai munka köti össze; Jövedelmüket elsősorban kizsákmányolásból és nem saját tisztességes munkájukból szerzik vagy szerezték. A családi munkaerő kapacitását meghaladó földterülettel rendelkező és kizsákmányolásból élő kulákok száma hazánkban ma már igen csekély. Emellett azonban jóval nagyobb az a rétegük, amely részben vagy egészében lemondott földjéről (vagy elvették tőle), s jelenleg közép- vagy kisparasztként dolgozik. Korábban betöltött szerepénél fogva és az elmúlt évek hibás politikája miatt a parasztságnak ez a rétege nem lehet híve a munkás-paraszt hatalomnak és a szocializmus építésének. Súlyos hiba lenne tehát az „osztálybéke5” álláspontjára helyezkedni velük szemben, a ennek megfelelően visszaadni földjeiket, felszereléseiket.stb. Ugyanakkor az is súlyos hiba lenne, ha visszatérnénk az elmúlt években szokásos „likvidáló” módszerekhez, és célszerű korlátozó intézkedések helyett olyan — termelésüket lehetetlenné levő és őket emberi méltóságukban megalázó — módszereket alkalmaznánk, amelyekkel a dolgozó parasztság zöme, főleg a kis- és középparasztság nem értene egyet; Ezért a fő küzdelmet politikai befolyásuk csökkentéséért kell folytatni. Ez nem azt jelenti, hogy a párt feladata élezni az ellentéteket a kuláksággal, hanem azt, hogy meg kell gátolni e réteg ellenséges tevékenységét. Meg kell akadályozni, hogy a faluban, üzemben, vagy hivatalban bárhol politikai hatalommal járó tisztséget viseljen. S ha az októberi események alatt, vagy után ilyen helyekre befurakodtak, a legsürgősebben el kell onnan távolítani őket. A politikai harc azt is jelenti, hogy nap mint nap le kell leplezni ártalmas rémhíreiket. Amennyiben a népi demokrácia, a munkás-paraszt hatalom, a szocializmus stb. ellen támadnak, határozottan fel kell lépni velük szemben, szigorúan meg kell büntetni, vagyonukat elkobozni, stb. Nem lehet cél azonban jelenleg a kulákság gazdasági megsemmisítése. Tegyük lehetővé számukra a termelést, és csupán kizsákmányoló, spekulációs tevékenységüket korlátozzuk. Továbbra sem akadályozzuk meg az idegen munkaerő rendszeres alkalmazását, de ezt a jövőben külön megadóztatjuk. Fiaik, lányaik vagy egyéb közeli rokonaik természetesen más elbírálás alá esnek. Ezek számára általában lehetővé kell tenni az érvényesülést. Természetesén figyelemmel kell lenni arra, hogy a családi befolyás őket is könnyen a munkás-paraszt hatalom ellenségeivé teheti. A falusi kizsákmányolok leszármazottainak, de maguknak a falusi kizsákmányolóknak a megítélésében is, biztosítsunk jelentős szerepet az egyéni elbírálásnak. A kulákok személy szerinti megítélésében legyen döntő szerepe a-körülményeket jól ismerő, helyi szegényparaszti közvéleménynek. A falusi osztályharcban a munkásosztály pártjának és a dolgozók államának az a célja, hogy megtörje — elsősorban a kizsákmányolók részéről — a proletár államhatalommal szembeni ellenállást, megszilárdítsa pozícióit és sikerre vigye a szocializmus építésének ügyét. Az októberi —novemberi ellenforradalom azt bizonyítja, hogy az elmúlt évek során helytelen volt a szocializmussal szemben álló osztályellenség fogalmát falun csak a kulákok körére leszűkíteni. Az osztályellenség fogalma jóval szélesebb a kulákságnál. Az ellenforradalom napjaiban a restaurádós lehetőségeket látva, megmozdultak a volt főszolgabírók, csendőrök, volt horthysta tisztek, nyilasok, úri birtokosok, a letűnt burzsoá és földesúri osztály ittlévő, eddig meghúzódó képviselői, a ..munkássá’’ vált és a mezőgazdasági üzemekben elhelyezkedett deklasszált és egyes „értelmiségi’5 elemek és kulákok stb. Benyomullak a különféle ún. „forradalmi” nemzeti bizottságokba, igen sok helyen a munkástanácsokba, élére álltak a szovjet hősi emlékművek ledöntésének, kezdeményezték a helyi tüntetéseket, a termelőszövetkezetek szétverését. Féktelen ellenforradalmi uszítással, rémhírek áradatával, az „ősi tőid’* hazug jelszavával igyekeztek zűr-zavart kelteni a faluban, és a parasztságot szembefordítani a párttal, a munkásosztállyal, a népi demokrácia államával. Nem rajtuk, hanem a parasztság higgadtságán, a földreform során földet adó népi demokrácia iránti háláján, a munkásosztály iránti hűségén múlott, hogy ez nem sikerült. E tapasztalatok alapján a pártnak és népi demokráciánk államhatalmának a kulákok mellett az egyéb ellenséges élemek ellen is kíméletlen harcot kell folytatni. II. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS FEJLESZTÉSÉNEK FŐBB IRÁNYELVEI Népgazdaságunkban a mezőgazdasági termelés igen jelentős szerepet töltött be. A nemzeti jövedelem létrehozásában a mezőgazdaság 1955-ben változatlan (1954. évi) áron 30,1 százalékkal, folyó áron 33,4 százalékkal vett részt az exportban 38,4 százalékkal részesedett, s az or szag lakosságának ma is mintegy 44 százalékát foglalkoztatja. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei országunkban igen nagyok, s az adottságok megközelítőleg sincsenek kihasználva. Éppen ezért a párt a lakosság életszínvonalának további javítása, az ipari nyersanyagbázisának és a mezőgazdasági exportnak növelése érdekében .zt tartja helyesnek, ha a forradalmi munkásparaszt kormány az egészségesebb ipari szerkezet kialakítása mellett, a falu szocialista átalakításának szem előtt tartása és egyidejű végzése mellett a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését — arccal a belterjesség felé — fö feladatnak tekinti. Ennek érdekében csökkenteni kell a mezőgazdasági termelési költségeket részben a hozamok növelésével, részben a gépesítés kiterjesztésével. 1. A nyugodt termelőmunkának, a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamai növelésének egyik alapvető feltétele, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok biztonságosan termeljenek. A párt helyteleníti és minden erejét latbavetve megakadályozza azokat a törekvéseket amelyek, — sokszor a törvények megkerülésével is — a mezőgazdasági termelés bármely területén termelési bizonytalanságot igyekeznek előidézni. A beadási kötelezettség eltörlése, a vetési kényszer megszüntetése, az erőszakos szövetkezetszervezés es tagosítás hibainak orvosiasa. a földek adás'■ ételének 5 holdig történő engedélyezése, » füld bérbeadásának megkönnyítése, az állami szabadfelvásárlási árak bevezetése, az állami gazdaságok tervezésének egyszerűsítése, a termelőszövetkezetek gazdálkodási önállóságának fokozása, stb. ezt a célt szolgálták. A párt a továbbiak során is védi és támogatja a szövetkezeti és állami nagyüzemek, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztság biztonságos termelését, ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy ők is mindent elkövessenek annak érdekében, hogy saját eszközeikkel fejlesszék gazdaságukat, s maradéktalanul tegyenek eleget az állammal szembeni kötelezettségeiknek. A párt elutasítja az olyan törekvéseket, amelyek a termelési biztonság kihangsúlyozása címén az egyéni gazdasági forma konzerválását egyekeznek elérni. Az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele és emelkedjék életszínvonala, annak arányában, ahogyan termelésük és árutermelésük emelkedik, termelési költségük csökken. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bevételük növekedése és életszínvonaluk emelkedése nagy mértékben csak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés útján, az ott lehetséges fokozott gépi munka, szaktudás felhasználása, korszerű termelés és ami ezekkel együttjár, a rendszeres bővített újratermelés útján valósulhat meg. 2. Jelentősen előre kel! haladni mezőgazdaságunk termelési kulturáltsága, a belter jesebb gazdálkodás kialakítása terén. Ennek érdekében: a) Fokozni kell a talaj termőerejét azzal, hogy az eddiginél több és szakszerűbben kezelt istállótrágyát, lényegesen több műtrágyát biztosítunk. Gondoskodjunk ezek szakszerű felhasználásáról, terjesszük ki a zöldtrágyázást és a talajjavító vetésforgók alkalmazását. A termőképességükben leromlott és rossz talajok javítását meg kell gyorsítani, s fásítással, gyepesítéssel, szakszerű talajműveléssel és egyéb módon fokozatosan meg kell akadályozni termőtalajaink további leromlását. Szükséges jp'eniöpten növe’ni a belvízrendezett területeket, gondoskodni a meglevő berendezések felújításáról és karbantartásáról, s jobban ki kell használni öntözési lehetőségeinket és kiterjeszteni az öntözéses területeket. A kenyérgabonatermelésben a vetésterületek minden áron való növelésére irányuló törekvés helyett fordítsuk a fő súlyt a hozamok növelésére és a minőség javítására. A kenyérgabona vetésterület csökkenése miatt esetleg szükségessé váló importot más mezőgazdasági termékek exportjának növelésével biztosítsuk. Országunk megnövekedett állatállománya szükségessé teszi, hogy jelentősen növeljük a takarmánynövények — elsősorban a pillangósok — termelését. Ezenkívül lakarmánybázisunk. kiszélesítése érdekében az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az ország rét- és legelőterületének ápolására, javítására és fűhozamának növelésére. Az ipari nyersanyagbázis miatt fontos növények termesztésénél is nem a vetésterületek növelése, hanem a hozamok fokozása és a minőség javítása az elsőrendű feladat. A növénytermesztés és a kertészet területén biztosítani kell a hagyományos termelési körzeteknek megfelelő kultúrák termelését (gyümölcs, szőlő, paprika, hagyma, minőségi vetőmag, stb.). Segítsük ezeket árpolitikai intézkedésekké], termelési szerződésekkel stb. Helyezzük előtérbe hazai körülményeink között holdanként legnagyobb termelési eredményt biztosító fajták és hibridek termesztését. Az alapvető agrotechnikai módszerek színvonalának emelése mellett egyre nagyobb szerepet kell biztosítani a mezőgazdasági termelésben a vegyianyagok felhasználásának, a szelektív vegyszeres gyomirtásnak, a vegyi eredetű takarmányoknak, antibiotikumoknak, a hatékony növényvédőszerek alkalmazásának stb. A mezőgazdasági termékek termelésén túl fontos nagy súlyt helyezni a korszerű tárolás és feldolgozás feltételeinek biztosítására, és a növényvédelem részben termelői, részben állami feladatainak megoldására. b) Az állattenyésztés terén elsősorban a szarvasmarhatenyésztés és tartás számára kell kedvező feltételeket biztosítani. A tej- és húshozamot növeljük alapvető és fejlett takarmányozási és állattartási módszerek bevezetésével, s nem utolsósorban kiváló fajták és tájfajták elterjesztése révén. A szarvasmarhatartásban segítsük elő helyes árpolitikával is az anyagi érdekeltség kialakulását, s azt, hogy a szarvasmarhaállományon belül a tehénállomány emelkedjék. Az új hizlalási szerződéskötési idény megindulásával a hízottsertés^árakat csökkenteni kell, az I. osztályú és export minőségű hízott marha felvásárlási árát pedig, a sertéshez viszonyítva, perspektívában 70—75 százalékban kell megállapítani. Ez a belterjesség felé haladásnak egyik kulcskérdése. A sertéstenyésztésben a jelenlegi állomány további fejlesztése nélkül fokozatosan törekedjünk az intenzívebb tartást igénylő, de a piac igényeinek megfelelőbb hússertésállomány növelésére, főleg azokon a tájakon, ahol ennek lehetőségei a leginkább biztosítottak. A jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltséget kell teremteni a juhtarlás számára Is, főleg az egyéb állatok által fel nem használható takarmányfélék értékesítése és az ország gyapjúszükségletének rtngvobbmérvű fedezése, valamint a tejellátás megjavítása érdekében. Az ország lóállományát általában csökkenteni kell olyan mértékben, ahogyan azt a gépi szállítóeszközök elterjedése és az útviszonyok javulása lehetővé teszi, azért, hogy az így felszabaduló takarmánylermő területek más célra legyenek hasznosíthatók. Baromfiállományunk általában fejlesztendő, főleg a nagyobb tojáshozamú és jóminőségű hús irányában.-) Mezőgazdasági gépellátásunk irányuljon a termés fokozására, a belterjesség növelésére, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, a munka minőségének javítására, a termelési költségek csökkentésére, a munka csúcsok csökkentésére, a munka optimális időben történő végzéséi e: A mezőgazdaság gépesítése terén elsősorban a gépkísérleti szervekre és a magyar iparra várnak fokozott feladatok. Elengedhetetlen, hogy a gépszerkesziésnél figyelembe vegyék a -épeket alkalmazó mezőgazdasági szakemberek, üzemi gazdasági vezetők kívánalmait. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy a szocialista nagyüzemek minél előbb gépesíthessék a legmunkaigényesebb termelési ágak (pl. kukoricatermesztés, szálastakarmány termesztés stb.) összes munkafolyamatait,' és ezáltal a termelt .termékek önköltségét minél alaposabban leszoríthassák. Másrészt fontos feladat a kisüzemek számára nagymcnnvtségff és a kisüzem igényeit kielégítő kisgépeké'! gyártani. Fel kell számolni a mezőgazdasági gépgyártás terén a külföldi országokhoz viszonyított nagyfokú lemaradást, s ennek érdeiufben korszerű, könnyen kezelhető, kis önsúlyú, jó anyagból készült gépeket kell előállítani. Biztosítsuk a megfelelő mennyiségű pótalkatrészt és garanciális javítószolgálatot is. d) A mezőgazdasági termelés kulturáltságának növelése és belterjes irányú fejlesztése szükségessé teszi az állami és társadalmi beruházások célszerű elosztását. Ezért törekedjünk arra. hogy a rendelkezésre álló eszközöket elsősorban olyan területeken használjuk fel, ahol azok gyorsan visszatérülnek, és a termelés fejlesztése — különösen a szocialista szektor termelésének fejlesztése — szempontjából a leghatékonyabbak. Szakítani kell mindenekelőtt azzal az évek óta uralkodó szemlélettel, hogy a mezőgazdaság a nemzeti jövedelemben való magasfokú részesedése ellenére is igen alacsony arányban részesüljön az állami beruházásokból. A jövőben a mezőgazdaság fejlesztésére szánt beruházásokat az állam anyagi erőinek figyelembevételével megfelelően növelni kelt Szükséges, hogy a gazdaságpolitika és az ipar felelős irányítói körében olyan szemlélet alakuljon ki, hogy az ipar egyik fő piaca a mezőgazdaság, s kötelezni kell az ipart, hogy a mezőgazdaságot az eddiginél sokkal jobban szolgálja ki megfelelő mezőgazdasági gépekkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel, göngyöleggel, építőanyagokkal, stb. 3. A kötelező beadás eltörlésével előállott új helyzetben olyan mezőgazdasági felvásárlási rendszert és árpolitikát kell kialakítani, amely egyrészről elősegíti a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi fejlesztését — másrészről a várható nagyobb áruféleségek és az egészségesebb árucsereíorgalom kifejlődésével a lakosság élelmiszerellátásának, az ipar nyersanyagbázisának megjavítását és külföldi adósságainak törlesztésének további növelését, a hagyományos és egyéb mezőgazdasági termékek exportját teszi lehetővé. a) Biztosítani kell, hogy a parasztság termelvényeit szabadon értékesíthesse az állami és szövetkezeti felvásárló szervek, a bérből és fizetésből élők, valamint a többi termelő részére. b) Az állam az ellátatlan lakosság élelmiszer- és az ipar nyersanyagellátásához, valamint a mezőgazdasági exporthoz szükséges árualapot a termelőkkel önkéntesen kötött termelési, illetve értékesítési szerződésekkel és állami szabadpiaci felvásárlás útján biztosítsa. c) A legfontosabb mezőgazdasági termékek esetében (kenyérgabona, takarmánygabona, sertés, vágómarha, nyersrizs. napraforgó) változatlanul fenn kell tartani azt a rendszert, hogy továbbeladásra csak az állam vásárolhat. Ezeket, a termékeket tehát a szövetkezetek is csak az állam megbízásából, az állami felvásárló szervek számára vásárolhatják. Ez nem gátolja a termelőket és a fogyasztókat abban, hogy saját szükségletük erejéig a szabadpiacon vásárolhassanak, illetve, hogy terményüket szabadon értékesíthessék. d) A mezőgazdaság árak megállapításánál a legközelebbi jövőben bizonyos stabilitást akarunk, ami azt jelenti, hogy az átlagos színvonalon gazdálkodók jó közepes termés mellett megtalálják számításukat. Ugyanakkor ügyelni kell arra. hogy a legfőbb cikkek termelési árai a bérekkel arányban álló stabil fogyasztói élelmiszerárakat tegyenek lehetővé. e) A nagyobb mennyiségű egységes, jóminőségű tételek után — amelyeket elsősorban a szocialista nagyüzemek képesek biztosítani — felárat kell adni. Az állam piacszabályozó szerepének ellátásához az szükséges, hogy a legfontosabb mezőgazdasági termékekből megfelelő készletek álljanak rendelkezésre. E készleteket az állami gazdaságok árutermelésének fejlesztése révén, állami felvásárlásból, szerződéses termeltetés útján, továbbá a földadó, a cséplési és a malmi vámnyeremények természetbeni fizetésének fenntartásával, szükség esetén importból kell biztosítani. Fontos előfeltétele az állam piacszabályozó szerepe érvényesítésének, hogy a falu megfelelő választékú iparcikkel legyen ellátva. Ezeknek a feltételeknek birtokában az állam piacszabályozó szerepét megfelelő ár-, hitel- és adópolitikával biztosítani lehet. A termelési és szállítási szerződések kötésében, valamint a mezőgazdasági termékek felvásárlásában az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell juttatni a földmíivesszövet kezeteknek. Töreked i ünk arra, hogy a falvakban minél kevesebb állami alkalmazott végezze a felvásárlást és a szerződéskötést. Ezeket a feladatokat minél nagyobb mértékben bízzuk a íöldművesszövetkezetekre. 4. A mezőgazdaság területén dolgozó szakembereket részesítsük nagyobb megbecsülésben. A mezőgazdaság szakirányítását arra alkalmas, népi demokráciánkhoz hű, tapasztalt szakemberekre kel] építeni. Ezért a felelős állások betöltését fokozatosan képesítéshez és bizonyos gyakorlati időhöz kell kötni. A párt- és egyéb szervek figyeljenek fel a káros, szektariánus, szakemberellenes magatartás veszélyére. Ugyanakkor becsüljék meg és beosztásukban erősítsék meg a munkájukat jól ellátó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, munkaterületüket jól ismerő, párthoz és népi demokráciához hű — oklevéllel nem rendelkező — munkás- és. parasztkádereket. A mezőgazdasági termelés fejlődését elő kell segíteni a termelők mezőgazdasági szakismeretének a növelésével is. Csökkentsék a mezőgazdasági főiskolákon kiképzendők számát, viszont növeljék a ki'kéűzés színvonalát. Jelentősen szélesíteni kell a különféle mezőgazdasági szaktanfolyamokat, amelyeken mezőgazdasági és szövetkezeti ismereteket is oktassanak. A vidéki általános iskolákban önálló tárgyként mezőgazdasági és szövetkezeti ismereteket oktassanak. Kiterjedt mezőgazdasági szakpropagandát kell folytatni a szakmai ismeretek növelése és a jó tapasztalatok elterjesztése céljából; A mezőgazdasági szakigazgatás! szerveket a földművelésügyi minisztériumtól a községekig úgy énítsék ki. how azok ne a termelés adminisztratív irányításával foglalkozzanak, hanem állami szakigazgatári feladatokat lássanak el és gazdaságpolitikai célkitűzéseket valósítsanak meg. 5. Az állami irányító szervek me'Iett lehetővé kell tenni kü’önféle termelői és tenyésztői szakegyesületek (lerettetési bizottság. cu'ko'H-éppJermelők egyesülete, szőlő- és gvti möl cs term el őkből létesített hegyközségek stb.) alakulását. E szakegvemletek önkéntes alapon szerveződnek, működési körüket alapszabály határozza meg, s a megyei tanács szakfelügyelete alatt állnak. Az állam a szakegyesülefeknek'a termelés, tenyésztés, értékesítés, szakoktatás, tanácsadás területén kirejtett munkéjükhöz anyagi és erkölcsi támogatást nyújt. (Folyt, köv.) t
