Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-29 / 202. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! — awaaaaaaMMMMmMMWMmm A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA II. évfolyam, 202. szám. Ara: 50 fillér; 1957. augusztus 29. csütörtök. Lehetne nagyobb választék is a Tisza Cipőgyár gyártmányaiból! A napokban a Tisza Cipő­gyár tervező osztályán jár­tam. Rengeteg gyermek-, női­es férfi cipőmodell sorakozik itt. Először azt hittem, hölgy a közeljövőben ezeket az íz­léses kivitelű lábbeliket is rövidesen árusítják majd az üzletekben. A tervezőkkel való beszél­getésből aztán megtudtam, hogy nem is megy az olyan egyszerűen. Hiába dolgoznak itt olyan ügyesen, hogy szinte művészi tökéletes egy-egy ci­pőmodell, többsége sosem jut tovább a bemutató vitrinnél. Nem túloztam, mert nem én vagyok az első, akinek meg­tetszettek az új típusok. Az augusztus 15—20 közötti cipő­­modell-bemutatón a Tisza Cipőgyár tervezőinek minta­darabjai országos viszonylat­ban az első helyet érdemelték el. Ezen a kiállításon közel 250 pár új modellt mutat­tak be. Volt miben válogat­nia a kereskedelemnek. Vá­logattak Is, csak nem azokat a mintatípusokat választot­tak ki legyártásra, ami már első látásra is nagy sikert aratott. így aztán nem is lehet az ízléses, szép cipőket vásárol­ni. Ha egy sablontól eltérő cipőt óhajt mégis valaki, ak­kor mehet a kisiparoshoz, vagy szövetkezetbe csináltat­ni. Jóval többet fizet' érte, mintha nagyüzemben gyárta­nák. Pedig ma mindenki előtt elvitathatatlan, ho"v a gyári cipók minősége is kifogásta­lan, sőt jobb anyagot tudnak adni a nagyüzemek, mint a kisiparos. Minden vásárló szereti a szépet és a jót. Ha már el­megy vásárolni, szívesebben ad 10—20 forinttal többet egy szebb kivitelű cipőért, mint egy rosszabb minőségű sab­lonos darabért néhány forint­tal kevesebbet. Na és a vá­laszték bősége is befolyásol­ja, mert mindenkit érdekel, hogy mit kaphat pénzéért. Nehéz a tervezőkből kiszed­ni, hogy hol is van a hiba. Pedig látni rajtuk, nekik is fáj, hogy egyes modellek el­készítésébe bár szívüket, min-Horváth Imre elvtárs a Magyar Népköztársaság külügyminisztere BVDAPES'l Mi, Szolnok • város Magyar Vöröskereszt Szervezetének titkárai és aktivistái felemel­jük tiltakozó szavunkat az ENSZ ötös bizottsága által összeállított hazug és alapta­lan jelentés ellen; Tiltako­zunk az ellen, hogy az ENSZ az említett jelentés alapján országunk bedügyét tárgyalja. Követeljük: bízzák a dön­tést a magyar dolgozó népre. Tudjuk, hol van a helyünk a szociálisát társadalmi rend­ben. Kérjük külügyminisz­ter elvtársat, adjon hangot ezen követelésünknek, ott, álról hazánk é$ dolgos né­pünk érdekeit védelmezni hivatott; Szolnok város «- yörösk^resztes aktivál den tudásukat beleadták és fáradságos munkával elkészí­tették, mégis ott porosodik az üvegezett szekrényben. Az akadály —• mint meg­tudom — nem más, mint az, hogy a kereskedelemnek van egy szabványa. Például ilyen: sertésből felsőrészes férfi­szandál forma talppal 120 fo­rint. Ez nem lehet se több, se kevesebb. így aztán meg van kötve a gyár keze. Ha jobb és szebb típust akar készíteni, ami néhány forintos többlet­­munkával jár, nem gyárt­hatja, mert a kereskedelem nem hajlandó a lerögzített áron változtatni. A ráfize­tést pedig az üzem se vi­selheti. Ügy vélem, szükséges volna bevezetni a „modellárakat” a szabványárak mellett. Ez lehetővé tenné az üzletekben a választék bővülését, jobb és szebb cipők kerülnének el­adásra, olcsóbban, mint a kis­ipari árak. Egyes daraboknál legtöbbször 2—10 forinton múlik, hogy nem lehet legyár­tani. Ez a merevség nem se­gíti elő a dolgozók igényének a kielégítését. A lehetőség pedig megvan rá. Az üzem tervezői elkészí­tik a modelleket, kidolgozzák technológiáját, az üzem le is tudja gyártani gazdaságosan, csupán a kereskedelem helyes megítélése szükséges ahhoz, hogy növekedjen a választék. Jó lenne, ha a Tisza Cipő­gyár üzletében kiállítanák a legszebb modelleket, hogy a vásárlók is látnák a külön­böző típusokat. Ugyanakkor feltüntetnék hozzávetőleg az eladási árhatárokat, hogy a vevők lássák és véleményü­ket nyilváníthassák. Ez meg­könnyítené a kereskedelem modellkiválasztását és a vá­sárlók igényeinek kielégítését is. *— ab —• „ Veszteség mentes cséplés“ Augusztus 19-én jött hoz­zánk a Kunszentmártoni Gép­állomás egyik gépe csépelni. Alig hogy hozzákezdenek a munkához, máris hiba tör­tént. Nézem a szaLmarázóból kihulló szalmát, s igen sok kalászt, meg szemet találok a szalmában. Szóltam mind­járt a felelős vezetőnek, hogy vigyázzanak egy kicsit, egyen­letesebben etessék a dobot, mert így nagyon nagy lesz a szem vesz teség. De Garáz elvtárs egy szót sem szóit, hanem otthagyott. Nem állí­tott a dobon, s a kalász to­vábbra is jött a szalmába; Ilyen körülmények között a szemveszteség-mentes csép­lés csak szólam, mert a Kun­szentmártoni Gépállomás egyes felelős vezetői nem tartják meg az előírásokat. Ezzel kárt okoznak a terme­lőnek, a népgazdaságnak; Sárközy István, Kunszenl marton, Tanya 339. Ilyen alapon feléledhet az újítómozgalom... JjIXGNAP^DEnELOTT^J a megye legnagyobb üzemei­nek újítói, újító szakemberei találkoztak, hogy megbeszél­jék egy kártszenvedett moz­galom felelevenítésének prob­lémáit. Főleg a június 28-án megjelent találmányi és újí­tási rendelettel foglalkoztak, mely hivatva van kiküszö­bölni az eddigi bürokratikus módszereket, jobbakat adni a helytelen elvek és gyakor­lat helyett; Vermes János, a Találmá­nyi Hivatal küldötte beveze­tőjében az újító munka fon­tosabb elvi kérdéseiről be­szélt, különösen azokról, me­lyek a régebbi hibás állás­pontot váltották fel. így el­vetették az újítók és a fel­találók honoráriumának fel­ső határait. Ismeretes, hogy eddig 100 000, illetve 200 000 forintnál magasabb díjakat nem lehetett kifizetni, még akkor sem, ha az alkotó szel­lemi kincse százszor annyit jövedelmezett, vagy világhí­rűvé vált. Ez az intézkedés bizonyos lebecsülését jelen­tette a műszaki alkotások­nak; Akkor, amikor a Totó vagy a Lottó öt-hatszázezer forintot is kifizethet egy-egy szerencsés szerencsevadász­nak, tarthatatlan legbecse­sebb szellemi értékeink pa­ritásának leszállítása; A mostani újítási és talál­mányi rendelet, gyakorlati­lag nem korlátozza az újítók­nak,. illetve feltalálóknak kl­­fezethető összeget; Hasonló módon mesterségesen csök­kentették a nagyjelentőségű újítások után fizethető pén­zeket. Pl. egy kevésbé jelen­tős újfajta ablakmasszáért a gazdasági hozadék 10 száza­léka, egy nagyhorderejű, nép­­gazdasági szempontból is jelentős elgondolásért csak 2 százaléka járt az újítónak, nagy találmányoknál még ennyi sem. így mestersége­sen is elősegítettük azt. hogy az azonnal jövedelmező, ma­­gasdíiazású piszlicsár éssze­rűsítések szaporodjanak, az ezeknél jóval fontosabbak és hasznosabbak terhére. — Az eredmény az lett, hogy orszá­gos viszonylatban, mintegy egyharmadára csökkent az elfogadható javaslatok szá­ma az egy év előttihez s ezek iórésze alig számottevő, ke­vésbé jelentős. | AZ üj RENDELKEZÉS | elveti ezt a helytelen gyakor­latot. Az irányelv szerint a megtakarítás vagy gazdasági hozadék 6 százaléka illeti meg az újítót. Ezt 10 százalé­kig lehet növelni, ha a meg­takarítás mellett minőségja­vítással, balesetcsökkenéssel, exportálás!, stb. lehetőséggel jár az elgondolás megvalósí­tása. Csökkenhet 2 százalé­kig, ha valamilyen hátránya van előnyei mellett, vagy a javaslat tevő elgondolása bi­zonyos mértékig hivatali kö­telessége is. Bevált rossz és erkölcste­len szokás volt az, hogy a munkásújítónak honoráriu­mából pénzelni kellett mind­azokat, akik elősegítették el­gondolása kivitelezését, segí­tették áthajtani a bürokrácia útvesztőin. Sokszor a műve­zetőtől kezdve a főmérnökig egy sor embert kellett be­venni társszerzőnek, ha dű­lőre akart jutni. Az új ren­delet a közreműködői díjjal, melyet az újítástól függetle­nül ki lehet fizetni — elejét akarja venni az újítók meg­károsításának. Javaslata és az egyszemélyi elbíráló dön­tése alapján az újítási díj 50- 100 százalékát kaphatják azok, akik jelentősen közre­működtek az újítás vagy kí­sérlet megvalósításában. Vermes elvtárs a többek között kitért még a találmá­nyok ügyére és díjazására, a jogi kérdésekre, különböző szervek hatáskörére, stb. Alig, alig van műszaki, gazdasági tárgyú megbeszé­lés, mely ennyi problémát, kérdést vetett volna fel, mint a tegnapi újító összejövetel. Kiss Gyula a Járműjavító­ból. Agócs elv társ a Papír­gyárból, Szabó Dénes a Vas­ipari Vállalatól, Kiss József az Aprítógépgyártól. Övári elvtárs a Tisza Cipőgyárból kapcsolódott a vitához. Több olyan észrevételről számoltak be, mely vitatható az új rendeletben is: így pl. a közreműködő személyek el­bírálása. a szerződésikötés ügye, sérelem, orvoslat, stb. Sokan az eddigi gyakorlat hibáiról beszéltek. A Fém­nyomó és Lemezárugyár kül­dötte elmondotta, hogy volt újítás, amit két évvel ezelőtt bevezettek ugyan, de három hónap alatt kifutott az a gyártmány, aminél felhasz­nálták, úgyhogy az újítót csak egy negyedév alapján díjazhatták. A következő év­ben újból elkezdték gyártani azt a cikket, amellyel az újí­tás jövedelmezett, de ebből már az újító nem kaphatott, mert csak egy évig jogos a díjazás. Ugyanezen az ala­pon csalt egy 1000 forintos eszmei díjat kapott egy olyan érdemes javaslattevő, mely­­lyel egy bizonyos munkafo­lyamat termelékenységét ti­zenegyszeresére növelték cs még külföldön is komoly tu­dósemberek érdeklődtek iránta. Tóth László elvtárs, a szolnoki Fűtőház főinbéző­­je a bürokráciával kapcsolat­ban elmondotta, hogy felettes szervüktől negyedévenként megkapták a kötelező újítá­si tervet. Ebbein részletesen megkapták, hogy hány újí­tást, ésszerűsítést stb. kell benyújtani a szóbanforgó hó­napok alatt, mennyit kell e tervezett ötleteknek jövedel­mezniük, milyen ráfordításba kerülnek, stb. Ez a MÁV ter­vezési bravúr — mely Bu­dapesten egy hivatali szobá­ban kiszámította, hogy a szolnoki vontatási telep dol­gozóinak milyen és hány öt­lete lesz hónapok alatt, eleve kétségessé tette az újítómoz­galom komolyságát és elked­vetlenítette a dolgozókat. Be­tartása pedig — csakúgy mint a többi tervszámé — törvény volt és premizálási feltétel bizonyos mértékig. | AI.TAI.ANOS PIIOBI.EMaI az újítási felelős és a fő­könyvelő viszonya. — Óvári elvtárs a Tisza Cipőgyárból elmondta, hogy a főkönyvelő elvtárs az újítási kalkuláció­kat gyakran áthúzza, helyte­lennek tartja. Ilyenkor vi­tákra kerül a sor és újra ki kell dolgozni. Szerinte csak véleményt mondani van jo­ga a kalkulációra, de az el­bírálás műszaki munka és feladat. A helyzet rendezése itt valóban körülményes, azonban az újítási felelősök­nek figyelembe kell venni, hogy a főkönyvelő pénzügyi és gazdasági vonatkozásban a vállalat legfelsőbb szerve s nemcsak joga, hanem köte­lessége is őrködni azon, hogy az újítóknak kifizetett ösz­­íeeg megtérüljön. — Persze csak olyan mértékben intéz­kedhetik, hogy ezzel ne aka­dályozza az újítómozgalmat. Sok kérdés, szakmai prob­léma megvitatása után ered­ményes tnunkát végezve ért véget az értekezlet.­... - (Palatínus) „Ne sírj, nem fáj... u ÍZ önnyes szemek, megdörzsoit orrocskák, óvatos san kitartott karok. így járnak most a Me­gyei Tanács Rendelőintézetének környékén a kicsi gyerekek. A napokban oltják a három- es hatéveseket paralizis ellen. Az épület IX-es kapuját egy percre sem lehet behajtani, mert a kilincs reggel nyolctól este nyolcig kézben van. S bent a statisztika úgy mutatja, hogy közel kétezerszer mondták el ugjranazt: „Ne sírj, nem fáj!” Vagyis a kb, öt és félezer oltásra kötelezett korú gyermek közül kétezret oltottak be eddig; Egy-egy gyermek oltása 10—12 másodpercbe telik, s ki hinné, hogy mennyi előzetes munka zárul le az időtöredékben. A védőnők ugyanig az oltást megelőző egy hónapon át szüntelenül járták az utcákat, látogat­ták a családokat, beszélgettek az anyákkal: Egész életre szóló betegségtől menthetik meg gyermekeiket ezzel az oltással. A második oltásra már valamivel bátrabban vi­szik a kicsiket. De még mindig sokan hallgatnak a tu­datlanokra, az alaptalan szóbeszédre, a helyett, hogy megkérdeznék azokat, akiknek a gyermeke már át­esett rajta. A rendelőben a gyerekek percenként váltják egy­mást, s amelyik este nyolckor megy, azt is ugyanaz a doktor néni búcsúztatja, aki a reggel nyolckor érke­zőket fogadja: Király Lajosaié dr. Lenkey Irén, a Tü­dőbeteggondozó Intézet főorvosa végzi az oltást; Ki­fogyhatatlan a vigasztalásból, s fáradhatatlan a mun­kában épp úgy, mint asszisztensei: Polcnyi Mária, Medgyessi Olga, Mcrtz Ferencné és N. Molnár Jánosmé; Mi tagadás, egyik gyerek jobban „ácsit” mint a másik. A „nem sírósak” elég kisebbségben vannak. Ahogyan a doktornő mondja, nagyon sokat jelent a gyerekeknek, ha előre beszélnek velük arról, hová és miért mennek. Különösen a 3 éven felüliekkel, ha telje­sen megérttetni nem is tudják, de sejttetni lehet ve­lük, mit jelent számukra az a kis tűszúrás. Ezt sokkal könnyebb elviselni, mint esetleg a bénulást, a testi fogyatékosságot, akár a gyereknek, akár a szülőnek. A zt is el kell mondani, hogy a beoltottak kö­zül eddig egyetlen egy sem betegedett meg és egyéb panaszt sem észleltek. Inkább az a szülők ész­revétele, hogy jobb étvágyúak a gyerekek. Tartózko­dásra, húzódozásra tehát nincs ok; Egy kis sírással most egész életre szóló védettséget szereznek a gyere­kek, amit ha felnőnek, bizonyára ők is helyeselni fog­nak; i * i i 1 —— bo ^ Boros emberek Kevesen vannak, akik nem szeretik a jó bort. Ahhoz vi­szont nagy hozzáértés szük­séges, hogy a szőlőből jó bor váljék. Akik ezzel foglalkoz­nak, tudják Is, mennyi fárad­ságos munka kell a szaktudás mellett, hogy józamatú bor legyen a szőlőből. A Pest—Szolnok megyei Borforgálml Vállalati homoki kirendeltségének telepén is tudatában vannak e feltéte­leknek. Nem is késlekedtek az előkészületekkel, alig egy­két hét választja el őket az első must átvételétől. A 6400 hl. beíogadású pincé­ben már tisztán, készen áll­nak a nagyméretű hordók. Mint mondják a szakembe­rek, a legfontosabb követel­mény: az edények tisztasága. 'Setßldi HÍREK Egy rémhír cáfolata: lesz elegendő cukor — nem eme­lik az árát. Az ország egyes tájain, mint például Veszp­rémben és Baranyában az a hír terjeng, hogy nem lesz cukor. Másutt pedig azzal té­vesztik meg a mindent tudó „hivatalos helyről értesült” rémhírterjesztők a lakossá­got, hogy emelik a cukor árát. Ez a két koholmány felvásárlási lázat idézett elő s így az elmúlt hónapokban a szokásosnál 40 vagonnal több cukor fogyott. •— A két hír valótlan, sem­mi alapja nincs — mondotta Nagy László, az Élelmezés­­ügyi Minisztérium Cukoripa­ri Igazgatóságának vezetője. Nem igaz, hogy nincs cukor, hiszen akkor miből fogyha­tott volna el az előző évek átlagánál 400 vagonnal több, a cukor árának emelése is hazugság, nem is volt róla szó. Lehet, hogy a rémhírter­jesztők rossz termésre spe­kulálnak. Ez a feltevés sem állja meg a helyét, mert az idén a változó időjárás elle­nére is holdanként 114 mázsa átlagos termésre számítunk, ámi 22 mázsával több a ta­valyinál. A jó termés első­sorban a gazdák, a termelők becsületesen elvégzett - nö­vényápolási munkájának kö­szönhető, A legkisebb szenny is képe; arra, hogy a legjobb minősé gű bort is rosszá varázsolja Elég egy-két napig állni hágj1' ni, s a bor már át is veszi a; idegen ízt, vagy elvesztt ere deti színét. A múlt évben 50 ezer h bor fordult meg ebben ; kis pincében. Felvásárolták ; gazdáktól, lefejtették és to vább szállították. Igen, ezt i munkát végzik a telepen é teljes egészében kézi fejtés sei. Ez bizony a szezon ide ién nagy erőt vesz igényibe; / fejtési időt pedig ■ legkisebb re kell szorítani, mert ezálta növekedik a telep befogadó képessége.­Az idei szőlőtermés jó kö zepesnek mondható — tájé koztatnak bennünket, s mive beszolgáltatás.. nincs, így ; szerződéses szállítások teszi! ki a munka zömét. A pincéhez tartozó szőlős gazdák legtöbbje szerződött Az általuk beszállított tér méshez hozzájön még azoi gazdáké is, akiknek a jó tér més következtében hordóhiá nyuk van. Itt kell megemlíteni azoka is, akik 30, sőt 40 kilométer ről idehozzák a borukat el adásra, mert a többéves ke reskedelmi kapcsolatban az tapasztalták, hogy a borfor galmiak becsülettel vették á áruikat; Persze, nem is olyan köny nyű dolog a must, vagy a bö átvétele. A termelő iparkodil minél jobban eladná. Vari mikor huncutságot is alkal maznak, hogy áruikat jobbal értékesítsék. . A pincemester azonban nem lehet becsapni Van neki mindenféle mérői; és vegyszere a turpisság ki kutatásához. Már a mustnál előfordul hogy a termelő fehérnél akarja eladni, mert azért job ban fizetnek. A vizsgálatná persze kiderül, hogy nem ii fehér az, csak fehérítve van Ilyenkor aztán méllatlanko dik a termelő: megmondtam hogy- azt a két tőke kadart ni szedjék a fehérhez. — Hát íg: van ez, ha a gazdának má: dolga is akad, mint a szűre telőket figyelemmel kísérni. A kis huncutságoktól elte kint ve, a termelők rábízzál az átvevőkre a termést. Nen erdeke a telepen senkinek hogy becsapja a termelőt. Vi­szont az is fontos, hogy kifo­gástalan minőségű bort ve­gyenek át; .... ~n- ab —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents