Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-25 / 199. szám

yiLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA II. évfolyam, 199. szám. Ara: 50 fillér. 1957. augusztus 25. vasárnap. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága Titkársága elismerését fejezte ki az 1957. augusztus 11—20. között Kisújszálláson megrende­zett Nagykun napok és az augusztus 20-i nagygyű­lés megszervezésében rész vevő párt, tanácsi, állami, gazdasági szerveknek, a Hazafias Népfront és egyéb tömegszervezeteknek, valamennyi elvtársnak, akiknek lelkes munkája eredményeként nagymértékben erő­södött a párt, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a dolgozó tömegek kapcsolata, tovább erősödött a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Egy nap a Járműjavítóban Akik elherdálják a 13 havi fizetést A dolgozók zöme jóval 7 óra előtt érkezik, hogy a har­madik dudaszóra átöltözve a munkapadnál lehessenek. Vannak azonban olyanok is akik az utolsó percben vagy egy-két pillanattal később ér­keznek. Egyeseknél ez szinte bevett szokás. Persze már nem bírnak idő­ben kezdeni. Egyes brigádol- 10—15 perc késéssel fognak munkához. Az utókalkuláto­rok és forgalmi könyvelők közül 7 óra 10-kor még csak egy ember, Csibrány elvtárs dolgozik, a pénztár előtt is hiába várakoznak, mert a pénztárosnak nem fúj a gyár 7 órakor. Igaz, ezeknek a dcl­­rozóknsk sem kellene ott áll­ni, mert a ruhamosatási je­gyet, amire várnak, az iroda­kezelő árusítja, nem a pénz­tár. Nemcsak reggel, hanem napközben is szembetűnő a fegyelmezetlenség. Szendi Lajos, Halápi, Vígh, Lukács, Bálint IX. osztálybeli fiata­lok, azzal töJtik a napot, hogy munka helyett, az idősebb dolgozókat csúfolják és ka­pun belül csavarognak. Nem kisebb a bűne a VII. osztá­lyon Horváth Istvánnak, aki a művezető engedélye nél­kül ment rövid szabadságra önkényesen. Azok sem akarják á 13 havi fizetést, akik órákat ácsorognak a büfénél vagy 10 perccel előbb hagyják abba a munkát- délben és a munka befejezése előtt. Várók — farasók Általában a jobbérzésű munkások nem tartják ren­des embereknek azokat, akik örökké másokkal foglalkoz­nak. Ezek azzal töltik az időt. hogy mindenkinek a fülébe sugdossák, hogy ez és ez ezt mondta októberben, ezt és ezt csinálta novemberben. Arra már azonban nem futja jelle­mükből, hogy ki is álljanak állításuk mellett. Különben nem is tehetik, mert csak ha­­zudozuak; Deák István és König Béla inkább a munkával foglalkoz­nának. mint egymás kölcsö­nös fúrásával, mert a nap' munkájuk értéke nem tesz k’ többet, mint 10 forintot. Azért n fizető asztalnál szemrebbe­nés nélkül felveszik ők is ha­vonta az 1400—1500 forintot Csak haveri alapon Szocialista társadalmi ren­dünknek rákfenéje még min­dig a liaver-komaság, más­szóval a protekció. Ennek kö­szönhetik többen, hogy jogta­lan segédlevelet kaptak. Pe­dig vannak olyanok is, akik é''ek óta mint betanított mun­kások dolgoznak egyes szak­mákban és különbül ismerik mesterségüket, mint akik ha­­versáegal segédlevelet szerez­tek, és kezükben még jófor­mán kalapács sem volt. Az ellenforradalom utáni időben a Járműjavítóban egyesek iparkodtak biztosíta­ni maguknak az irodai beosz­tás mellett is a segédlevelet Arra számítottak, ha az író­asztaltól el kell válni, ne so,r legyen a kereset-vesztesés Ugyanis gyengébben fizetnek a gvárimunká-snak. mint a segédlevéllel rendelkező szak­munkásoknak. Most a párt- és vállalatve­zetés vizsgálja a jogtalan se géfjlevelek ügvét. s megkeres’ az olvan becsületes, rászolgál' dolgozók igazát, mint Csillár Vilmos, Hegedűs Menyhért ►kik, létoacalmukkal, szakin; dásukkal már korábban meg­érdemelték, hogy az üzem „felszabadítsa” őket. Százezrek rozsdásod­nak Általános probléma manap­ság az anyaghiány. Mé^is mi­kor egy nagyüzemen 'végig­megy valaki, sok olyan myaggal találkozik, amire ott nincs szükség, de azért tárol­ják, etetjk a rozsdával, pedig máshol égető szükség lenne rá. így van ez a Járműjavító­ban Láttunk sok új FX acélvázas, görgőágyas kerék­párt, amit azért küldtek, hogy az új acélvázas személyko­csikba kössék be. Bekötni vi­szont nem lehet, mert a hoz­zátartozó rugóval, túlságosan magasra emelné a kocsit, de görgő sincs hozzá, ezért csak tárolják és etetik az idővel. Drága valutáért vesszük kohóiparunk alapanyagát, a vasércet, mégis az üzem ud­varán száz tonnájával hever­nek a régebbi, idejét múlt, használhatatlan mozdonyke­rékpár csoportok, szerkocsi- és kocsikerékpárok. Olyan al­katrészek ezek, amelyeknek mozdonyai és kocsijai nem használatosak a vasúton. De azért csak tárolni kell, mert nincs rendelet a beolvasztá­sára. Kooperálni is lehet A Kocsiosztály zavartalan munkájának feltétele a jó ke­rékellátás. Mégis van olyan nap, mikor a kerékhiány miatt megakad a munka az alvázrészlegen. Lehet keresni az okát. Rendszerint az a ki­fogás, hogy a megmunkáló társosztály nem tudja ellátni a kocsiosztályt. Ilyen is van, mert nem mindig időben ér­kezik az abroncs vagy ten­gely. Ez a kazán a Járműjavító udvarán vár anyagra. Neveze­tessége az, hogy szervezett anyagellátás következtében megérkezett egy-egy alkatrész esetében ő is bekerülhet javításra, majd utána imsét az udvaron a helye, — várja a többi alkatrészt. Augusztusiban még mindig jó volt a kiszolgálás, mégis becsúszott egy gyenge nap, amit talán el lehetett volna kerülni!, ha a két osztály kö­zött a kapcsolat jobb lenne, ugyanakkor a munka jobb szervezésével iparkodnának az igényesebb kerekekre való várást megoldani; Az egye« kúrens anyagok előteremtése érdekében a szertár is kibújhatna az asz­tal mögül és idejében ellát­hatná az osztályokat a leg­szükségesebb cikkekkel; Érdekes, hogy hónap végé­re mindig megérkezik az anyag. Persze menni kell utána és nem kell a bürokrá­ciára hízni, mert a csavarka­­oocs, légtömlő, 106-os rúgó és más alkatrészek hiányát a műhelyekben érzik, nem az Íróasztalnál. Hatalmi túltensés a népgazdaság kára Az üzem kocsikimeneti vá­gánya nap, mint nap vitától hangos. Itt alkudoznak az át­vevőkkel, Nem volna helyes azt mondani, hogy valame­lyiknek is százszázalékig iga­za van, mert egyik a hatal­mát érezteti, a másik a rossz munkáját tusolja legtöbbször. A vontatási átvevőkre nagy feladat hárul, mert műszaki­lag nekik kel] átvenni a meg­javított kocsikat és felelni azok üzembiztonságáért. Nerc ;s itt van a hiba. hanem ott. hogy a feladatok ellátása közben túl bürokratikusak é* ?z bizony a népgazdaságod károsítja. Ha véletlen a fel­­liánlási papírról lemarad egv kész kocsi, már aznap nerr négy ki az üzemből. A 147133- as vagon teljesen készen kar­inai lyúib/ábajt vesztéseit na­pokig. Vannak olyan esetek is, hogy a javítás megrende­lésénél elfeledkezne!? a kor­szerűsítésről, csak mikor az üzem készen kiállítja átvé­telre a vagont, akkor jut eszükbe, mint a 149 972-es és a 225 444-es kocsinál is, hogy 588, iletve 576-os rugót kellett volna alkalmazni. Persze a kocsiosztBy mun­kájában is van hiba. Az át­vevők által feladott javítást nem végzik el becsülettel. Ezért az osztályvezető Dóra Istvánt és Tóta Károlyt óra­bér elvonásban részesítette. Például kátrányból csináltak szegecset Deme E'emér és Volter Tamás. Pedig a vas­utas dolgozóknak nekik is ♦udni kell, hogy egy szegecs hiánya is könnyen okozhat sok emberéletben balesetet. A miniszteri kiküldött Az ünneputáni reggelen sű­rű sorokban özönlöttek a vi­déki dolgozók a kis kapun be­fele. Senki sem vette észre, hogy a tömegben két erősen ittas, jólöltözött fiatalember is besodródott. Az egyik Fur­csa József lakatos, a birkózó szakosztály oszlopos tagja, a másik Pál József tornatanár, súlyemelő. Az éjszakai mulatozás so­rán elhatározták, hogy ren­det csinálnak a IX. osztály “őrületén, mert mégis csak tűrhetetlen olyan kiváló sportoló áthelyezése a VII. osztályra, mint Furcsa József. Meg is beszélték, hogv Pál lesz a Közlekedés- és Pcsta­­igyi Minisztérium kiküldött­­ie. Furcsa ügyének kivizsgá­lója. • ' ’ A kompresszor-ház, előtt Holló István hegesztővel ta- I^Jkogtajt először. Pál be is mutatkozott legott, mint a KPM alkalmazottja; Holló örvendett, azt mondta, ő is a KPM-hez tartozik. Pál erre csodálkozva nézett, de Holló gyorsan megnyugtatta, azért KPM-es, mert minden vasu­tas az. Pál kérte, menjen ve­le, majd jobb beosztásba he­lyezi. Holló azonban lelépett, nem volt hajlandó a „leg­újabb férfidivat” szerint öl­tözött, ittas küldöttet kísérni. Az út a Kőtelki csoport munkahelyéhez vezetett, ahol Furcsa bemutatta Bózsó elv­társnak a miniszteri embert. Azt zsebredugott kézzel szi­gorúan megdorgálta mind­járt, mert nem volt ceruzája. Közben tudatta küldetésének célját. Erre Sándor elvtárs is odament hallgatni. Az „ellen­őrző közegnek” nem tetszett, hogy többen csoportosulnak körülötte és erélyesen kije­lentette, mehet mindenki a dolgára. A sértő hangot Sán­dor kikérte, mire Pál kegye­sen beleegyezett, hogy ma­radhatnak. Közben odakerült az alap­szervi titkár is, akivel a köl­csönös bemutatkozás után Pál tudatta, hogy megvizs­gálja a IX. osztály „légkörét” (szerintünk jobb lett volna a saját légkörét mércére tenni). A sok beszédben a dolgo­zói? végül is úgy gondolkoz­tak, hogy nem lehet ez mi­niszteri kiküldött. Ha az, ak­kor sem szabad részegnek lenni. Egy miniszteri embert egyébként sem a Furcsa szo­kott kísérni. Sajnos, a dolgozók csak ké­sőn vették észre, hogy nem miniszteri kiküldöttel álltai? szemben, hanem két ittas ha­verral, akik jól megugráltat­ták őket. — a. b. — Karhat almistáink kitüntetése Reggel 9 óra. A meghívott elvtársak lassan gyüle­keznek, Kisebb csoportokban beszélgetnek, em­lékeznek. — Emlékszel, Kiss elvtárs, mikor a télen géppisz­tollyal a vállunkon róttuk az utcát, vigyáztunk az alvók békéjére? Vagy amikor „rapsicokat” és huligánokat ke­restünk? — így volt ez, kisöreg — hangzott a válasz. Azóta országunk már sokat fejlődött, lassan kihe­verjük az ellenforradalom okozta sebeket, Mi, úgy érzem, megtettük kötelességünket. Fél tíz múlt pár perccel; Sorakozunk. Újra együtt vagyunk mindnyájan, akik együtt voltunk a karhatalom­ban. Vannak közöttünk katonák, rendőrök és polgári sze­mélyek. Bár az ellenforradalom óta különböző munkaterü­letekre szólított bennünket az élet, mint a munkásosztály katonáit, most is szívünkön viseljük a proletárdiktatúra létét. Katonai pontossággal 10 órakor megszólal a harsona, mely jelzi a forradalmi munkás-paraszt kormány és Hon­védelmi Minisztérium kiküldötteinek érkezését. Az üdvöz­lés után a hajrá-kiáltás úgy tört ki a felsorakozott elv tár­sak ajkán, mintha rohamra indulnának. A megjelent alezredes elvtárs kormányunk nevében köszönetét fejezi ki a derék karhatalmista elvtársaknak, kommunista helytállásukért. Beszédében hangsúlyozta: — Dolgozó népünk és kormányunk elismeréssel adó­zik azoknak az elvtársaknak, akik fegyverrel a kezükben védték a munkás-paraszt kormányt. Viseljétek büszkén és szeretettel. Olyan szeretettel, amint amilyennel kormá­nyunk és a dolgozó nép adja. Mindig és mindenhol meg­becsülésre fogtol? találni azok részéről, akik adták, de ugyanakkor azok gyűlöletére, akiknek aljas tervük az ok­tóberi napokban nem sikerült. így szeressétek hát továbbra is pártunkat és népünket és kíméletlenül gyűlöljétek azo­kat, akik társadalmi rendszerünket meg akarták dönteni. J Befejezésül a következőket mondotta; — Viseljétek ezt a kitüntetést becsülettel és továbbra is éberen őrködjetek a munkáshatalom békés építőmunkája felett. Ragyogjon az a vörös csillag, mely emlékérmetek közepén van, győzelmesen! Sokan kapták meg a „Munkás-Paraszt Hatalomért” emlékérmet. Fiatalok és öreg elvtársak egyaránt. A meg­köszönő válaszbeszédben az egyik tiszt elvtára a követke­zőket mondotta: — A kitüntetett elvtársak nevében, köszönetemet fe­jezem ki pártunknak, kormányunknak, dolgozó népünk­nek. Számunkra nagy megbecsülést jelent az, hogy meg­emlékeznek azokról az elvtársakról, akik önzetlenül har­coltak az ellenforradalom leveréséért. Üzenjük mindenki­nek, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya mindig számíthat harcos erőnkre. A díszebédnél még sokáig együtt beszélgettünk; Éti­kor már mindnyájunk mellén ott ragyogott a „Munkás- Paraszt Hatalomért” emlékérem. Csiha Sándor A könyvmáglyák figyelmeztetése Közel negyedszázada gyulladtak lei a hitleri Németországban a fasiszta barbár­ság tkönyvmáglyái. A világirodalom leg­nagyobb alkotásait, a német nemzeti iro­dalom legértékesebb műveit hamvasztot­ták él. A horogkereszt urainak birodal­mában Heine, Heinrich Mann, Thomas Mann, Lion Feuchtwanger, Bortold Brecht, Anna Seghers, Arnold Zweig, Stefan Zweig és mások alkotásai nem juthattak az olvasók kezébe. Azt gondolták ezek az eszüket vesztett könyvégetök, hogy a könyveket semmivé lehet tenni elham­­vaszással. A fasizmus rendszerének első, de nem utólsó ilyen megnyilvánulása volt ez. A könyvmáglyák elhamvadása után a horogkereszt lángba bort tóttá a világot, hogy aztán a romjai alatt pusztuljon maga is. * Az októberi ellenforradalom napjai­ban Budapest utcáin is fellángoltak a könyvmáglyák, ugyanúgy, mint 24 eszten­dővel ezelőtt a hitleri Németországban a fasizmus uralomrajutása idején. Napokig égve, füstölögve döbbentették meg a könyvek barátainak és- tisztelőinek mel­lettük elhaladó ezreit. Ugyanaz a szellem, amely annak idején tűzre vetette Goethét, Heinét és Thomas Mannt, félrevezetett fiatalokkal, 9—14 éves gyermekekkel máglyára rakatta és elegettette az orosz és szovjet irodalom mesterműveit, Tolsz­toj, Csehov, Gogoly. Puskin, Lenin, Gor­kij, Majakovszkij, Solohov könyveit. Az ellenforradalmi csőcselék Petőfi nevét tűzte zászlajára, törte fel, rabolta szét a könyvesboltokat, könyvtárakat és vandál kegyetlenséggel égette el a nagy forra­dalmár költő oroszra fordított halhatatlan verseit. * Szolnok megye könyvtáraiban is' pusztított az ellenforradalom barbariz­musa az októberi napokban. Több helyen égették a könyveiket. így Öcsödön, Kende­resem, Kisújszálláson, szárpos könyvt.á'­­runkból széthordták a könyveket,- Igen jelentős az a kár, amit a disszidáltaknál maradt könyvek elvesztése jelentett könyv­tárainknak. Mintegy 1076 kötet pusztult el,' 18.710 forint értékben. A megsemmisített könyvek legna­gyobb része politikai mű, illetve szovjet könyv volt. De nem mindenütt válogattak az ellenforradalmárok, pl. Cserkeszöllőn feltörve a könyvtár ajtaját — nekiestek a könyvespolc közepének és onnan min­den könyvet kihaj igáltak, széttéptek. —1 Mivel itt voltak az M-N-O-P jelzésű köny­vek, ebben a könyvtárban Móricz, Mik­száth, Petőfi művei is megsemmisültek.­­Más helyen elégették Jólkai centennáriumi kiadású könyveit, mert piros kötésük voltj A könyvek visszaszerzésére, illetve a kár megtérítésére a legtöbb helyen erélyes intézkedéseket tettek. Ennek következté­ben teljesen megtérült a kár Kenderesen, Kisújszálláson, Mezőtúron, ahol a tette­sekkel a megsemmisített könyvek árát megfizettették. — Nem érthetünk egyet azonban a öcsödi hatóságokkal, ahol mi­vel a tettesek személyét nem tudták meg­állapítani, a nyomozást megszüntettél?. A károk, illetve a hiányok pótlására néhány tanácsunk a közsógfejlesztési alap­ból juttatott pénzt- könyvvásárlásra. Pél­damutató felajánlást tett a törökszent­miklósi Járási Könyvtár, amely anyagá­ból 400—500 kötettel hajlandó segíteni a kárt szenvedett könyvtárakat; * Ahogy a baladó erők széttörték és megsemmisítették a sötét fasiszta erősza­kot. ugyanúgy novemberben a magyar dolgozók a forradalmi . munkás-paraszt kormány vezetésével, a Szovjetunió segít­ségével megmentették a népi hatalmat és lehetetlenné tették a komolyabb arányú könyvégetést. Az égő könyvmáglyák azon­ban arra figyelmeztessenek bennünket, hogy éberen őrködjünk eddigi vívmá­nyainkon, nehogy mégegyszer megismét­lődjék október. . * . . SÁGI PÁL’, a Megyed Könyvtár munkatársa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents