Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-25 / 199. szám

Kádár elvtárs kisújszállási

A nagykun napok alkalmával sok kedves, megható élményben volt részem. Az alábbi kis történetet azért mondom el, mert ez az eset nagyon jellemző a kun emberek gondolkodására. A történetet az öreg Simon János bácsiról, a kisújszállási Sallai Tsz tagjáról hallottam.

Amikor Kádár elv társ emlékezetes kisújszállási beszédét megkezdte, harmadmagával kiült az erdő szélére, egy fa tövébe. Egy tapodtat sem tágított onnan, egy korty vizet sem nyelt le addig, amíg Kádár elvtárs a beszédét be nem fejezte. Mindannyian arra voltak kíváncsiak, megbízhafcnak-e Kádár Jánosban, az ország jelenlegi vezetőjében, őszintén elmondja-e, hogy még mindig vannak bajok. Elmondja-e, hogy még sok minden nincs rendben ebben az országban? Szépítget-e, igér-e az elmúlt évek vezetőihez hasonlóan, tejjelrnézzel folyó édenkertet?

S Kádár elvtárs elmondta őszintén, hogy a mi munkánkban még sok a hiba, sok a tennivaló. De rögtön hozzátette azt is, most már erősek vagyunk, s van erőnk, hogy meglévő hibáinkat kijavíthassuk, tudjuk, mi az oka, miből ered. s közös összefogással, együttesen tudunk nagyot alkotni:

A beszéd hallatára jóleső érzés, langyos bizsergés futott végig az öreg Simon bácsin és három társán. Pontosan ezt várták Kádár Jánostól, őszintén elmondott mindent, bízni lehet benne. S beszéde befejeztével nagyot ittak a közeli borkóstolónál,

*

Amint a vonat begördült a kisújszállási vasútállomásra, Jónás elvtárs, a városi tanács vb. elnöke üdvözölte a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét és kíséretét. Az üdvözlőszavak után elindultak a vasútállomáshoz mintegy 100 méterre lévő ünnepi emelvény felé. A kapunál azonban oyan hatalmas tömeg fogadta Kádár elvtársat, hogy a továbbjutás szinte lehetetlennek látszott. Az emberek egymást taposták a kapu előtt, mert mindegyik szeretett volna Kádár elvtárs közelébe jutni, s kezet fogni vele. Egy pillanatra meg is lepődtek a látványon. Ugyanis a vezetőknél tapasztalható szokásos testőrök hiányoztak. Kádár elvtárs szabadon járkált a tömeg között, s még a házigazda szerepét betöltő Jónás elvtársat is úgy elsodorta a tömeg Kádár elvtárs mellől, hogy csak az embeúíjáról

rek feje fölött láthatta vendégeit.

Amíg az ünnepi gyűlés meg nem kezdődött. Kádár elvtárs beszédbe elegyedett a a kisújszállásiakkal. Egyszercsak ismerős kisújszállásit pillantott meg, Nánási László országgyűlési képviselőt. Az üdvözlés után Kádár elvtárs rögtön megjegyezte:

— Mi az Laci, de el vagy rekedve.

— Hát, tudod Jánoskám, — próbálkozott tréfálkozni a megszólított — amióta a nagykun napok tartanak, sok birkapaprikást meg kellett ennem, s hogy meg ne ártson, hát borral locsolgattam le, de úgy látszik, hangszálaimnak mégis csak megártott.

— Hát igen. igen — fűzte tovább a beszéd fonalát Kádár elvtárs —■ régi szokás ez nálatok. 45-ben, 46-ban is, amikor enni, meg inni kellett. mindig ott voltatok. De ahol veszekedni kellett a dol! gozók jogaiért, érdekeiért, oda minket küldtetek: Jellemző rájuk az alábbi eset is, — fordult Kádár elvtárs a körülötte álló tömeghez — 46-ban, amikor még többpárt-rendszer volt az országban. Nánási Laciék futballmérkőzésre hívtak ki bennünket. Egy hétig tréningeztünk, nehogy szégyenben maradjunk. S ők erre mit tettek? Beszerveztek a csapatba — már mint a Parasztpárt csapatába — tíz egyetemistát, a tizenegyediknek beállt Nánási Laci, s tízpercenként Erdei Ferenccel váltották egymást. Mondanom sem keli, hogy csak rettenetes izomlázat, s néhány gólt kaptunk. De többet nem álltunk ki velük futballmérkőzésre;

•

Kínt a kiállításom feltűnt Kádár elvtársnak a megyei kisipari termelőszövetkezetek pavilonja; Végignézte mindegyiket, s a legtöbb időt a Karcagi Általános Szerelő- és Gépjavító Ktsz pavilonja előtt töltött. Megnézte a ktsz által exportra gyártott hatalmas erősítőberendezést, a hangszórós éjjeli lámpákat, a számjelzőberendezést, liftkapcsolót, irányváltó automatát, az export-hajókra készülő vízmentes telefonkészülékeket és hosszasan elbeszélgetett Csala Jánossal, a ktsz elnökével.

A szép gyártmányokat látta, s arra volt kiváncsi, hogy akik ezeket előállítják, vajon hogyan keresnek? Addig is jó véleménye volt erről a ktsz-ről, amíg csak a kiállított tárgyakat látta. De mikor Csala János elmondta, hogy a dolgozók havi átlagkeresete felül van az 1500 forinton, még jobban örült. Megtudta azt is, hogy igen nagy a kereslet a kiállításon látható gyártmányok iránt. Alig győzik a külföldi megrendeléseket kielégíteni. Búcsúzáskor a ktsz tagjai egy szép hangszórós éjjelilámpával ajándékozták meg Kádár elvtársat:

Régi ismerőssel is találko zott Kádár elvtárs a mezőgazdasági kiállításon. A turkevel Vörös Csillag Termelőszövetkezet egyik sertésgondozója, akinek a nevét nem tudtam meg, mint régi ismerőst üdvözölte Kádár elvtársat. Senki sem szólhatja meg azért Kádár elvtársat, mert az első pillantra nem ismerte fel a sertésgondozót, de mikor az elmondta, hogy 1945- ben együtt volt Kádár elvtárssat egyhónapos pártiskolán, hol és hogyan, milyen körülmények között tanultak, rögtön emlékezett rá.

.<■>■%» ....................

Tóth Rudolf cséplőcsatiaia az első

A KXSz cséplőcsapatok versenyében az elmúlt napokban bizonyos változás következett be. A MEDOSZ és a KISz Megyebizottsága aug. 23-i értékelése szerint az alábbi helyzet alakult:

Első: Tóth Rudolf munkacsapata, mely az Alattyáni Gépállomáshoz tartozik. Ezideig 564 tonna gabonát csépelt;

Második: Sebők Ferenc

fegyvernek! csóplőcsapata, 398 tonna:

Harmadik: Lengyel János

tiszafüredi munkacsapata, 393 tonna teljesítménnyel;

A negyedik helye« a Tószegi Gépállomáshoz tartozó

G. Szabó András brigádja dolgozik, 370 tonna, és az ötödik helyen V. Juhász Pál kunhegyes® munkacsapata, 365 tonna cséplésd teljesítménnyel;

Megközelítőleg jó eredményt ért el a Szolnoki és a Törökszentmiklósi Gépállomás, továbbá a Tiszafüredi Gépállomáson Molnár Lajos ifjúsági munkacsapata;

Balogh Imre, MEDOSZ.

Találkoztam az ország vezetőivel

Augusztus 19-én éjszakai műszakban dolgoztam, s már a munkábamenet szívszorongva lestem az időjárást. Vajon megmarad-e a csendes eső, vagy másnapra, az Alkotmány ünnepére viharrá, zivatarrá fokozódik. Szerencsére másnapra kiderült. A Szolnoki Papírgyárból több mint 150-en indultunk a kisújszállási nagygyűlésre; Mikor odaérkeztünk, már nagy tömeg szorongott a vasútállomás környékén. Ott kaptam helyet néhány méternyire ai emelvénytől, s csak pár méter választott el az ország vezetőitől. Minden szó, minden mondat, amelyet Dobi és Kádár elvtárs mondott, közvetlenül jutott el hozzám, nem a megafonon keresztül.

Jól esett látni, hogy a hosszú beszédek alatt sem csökkent a hallgatóság érdeklődése, sőt, amikor Kádár elvtárs beszélt, még jobban fokozódott a lelkesedés. Egy dolgozó parasztember mondotta, hogy szívesen ott tartózkodott volna még estig is a gyűlésen, csakhogy tovább is hallgathassam Kádár elvtársiak Hiszen minden szava, melyet mondott, egyszerűen, érthetően szólt az emberekhez.

Láttam közelről a külföldi delegáció tagjait is. A szovjet, francia, a kínai és a többi küldötteket, a diplomáciai testület tagjait, akik resztvettek az ünnepségünkön;

Engem az a megtiszteltetés ért, hogy tagja voltam annak a küldöttségnek, amelyik a papírgyári dolgozók ajándékait adta át az ország vezetőinek. Egy szép alvó magyar babát szorongattam, s alig győztem hallgatni az innen-onnan elhangzó elismerő megjegyzéseket. A dicséret persze Boér Károlynét, üzemünk egyik dolgozóját illeti, aki szinte éjt-napot eggyé tett azért, hogy ideiében elkészüljenek az ajándéktárgyaik. Elérkezett a felejthetetlen pillanat, az ajándék átadása:

Dobi elvtáns apai mosolygással fogadott, amikor át-Közérdekű közlemény

A Szolnoki Városi Tanács Kereskedelmi Felügyelősége értesíti a város lakosságát és a környék dolgozó parasztságát, hogy a szálastakarmány és a gabonaneműek piacát (a gabona kicsiben! árusítását is) a Fiumei útról áthelyezte a Petőfi, Rákóczi és Ü titörő út torkolatánál lévő térre.

Az éMem-, zöldség-, gyümölcsi- és baromfi piac továbbra is a régi helyén lesz.

1

10 NAP amely megrengette a világot

A munkások közt néhány század katona is vonult, ugyancsak koporsókkal, Uyvascsapatok tisztelegve, ágyúk vörös és fekete posztóval bevonva — mintha most már mindig így maradnának. A zászlókon feliratok: „Éljen a III. Intemacionálé!” vagy „Tisztességes, általános, demokratikus békét!”

A menet lassan elér a sírhoz. A koporsót vivők terhükkel felmentek a földrakásra, s aztán le a gödörbe; Voltak köztük nők is. erős proletárasszonyok. A halott mögött is asszonyok jöttek, fiatal megtört nők, vagy öreg, ráncos arcú anyókák, sziveltépő jajgatással, akik követni akarták férjüket vagy gyermeküket a sírba, és kiabáltak* amikor részvevő kezek visszatartották őket.

Egész nap vonultak az emberek. A menet az Ibériai kapun át vonult a Vörös térre, és a Nyikolszkáján ment ki. Vörös lobogók árja, s a zászlókon a remény és testvériség igéi, nagyszerű jövendölések...

Az ötszáz koporsót egyenként helyezték el a sírgödörbe. Már alkonyodott, é$ még mindig vonult a tömeg, a zenekar játszotta a gyászindulót, és a nagy gyülekezet énekelt. A sír fölött a fák meztelen ágaira akasztott koszorúk olyanok voltak, mint furcsa, tarka bimbók. Aztán a sírgödröt behantolták. S az ének hangjain áttört a tömeg zokogása.

Kigyulladtak a lámpák; Elvonulták az utolsó zászlók, a jajveszékelö asszonyok utolsó csoportja ...A nagy térről lassan elvonult a proletár áradat. ■.;

Egyszerre tudatára ébredtem annak, hogy a vallásos oroszoknak már nincs szükségük papokra, akik imádkoznak értük, hogy bejussanak a menyországba. A földön olyan birodalmat építenek maguknak, amely fényesebb, mint az ígért menyország, s amelyért dicsőség meghalni.::

Készlet a „Hatalom megszila rdítása'* című fejezetből:

De a Népbiztosok Tanácsa a legnagyobb káosz közepette is fáradhatatlanul dolgozott a szocialista rend kialakításán. Dekrétum a társadalombiztosításról, a munkásfelügyeletről. A járási agrárbizottságok szabályzata, a rangok, címek eltörlése, a törvényszékek megszüntetése és népbíróságok létesítése

A hadseregtől, a hajóhadtól sorba jöttek a küldöttségek, amelyek „örömmel üdvözölték az új népi kormányt”s

A Szmolnij előtt valamelyik na$ láttam egy rongyos ezredet, amely egyenesen a lövészárkokból jött. A katonák a nagy kapu előtt sorakoztak, soványak voltak és sápadtak, s úgy néztek az épületre, mintha az isten lakna benne. Néhányan nevetve mutattak a kapu feletti cári sasokra.. : Vörösgárdisták jöttek, őrt állottak. A katonák olyan kíváncsian nézték őket, mintha hallottak volna ugyan róluk, de sohasem láttak volna ilyesmit. Jóindulatúan nevettek és kiléptek a sorból, hogy megveregessék a vörösgárdisták vállát, félig tréfás, félig elismerő szavak kíséretében -...

Az Ideiglenes Kormány már nem létezett. November 15-én a főváros templomaiban a papok már nem imádkoztak érte. De Lenin maga mondta a Szovjetek Végrehajtó Bizottságának, hogy „ez csak a hatalom megszerzésének a kezdete”. A fegyverektől megfosztott ellenzék, mely még kezében tartotta az ország gazdasági életének irányítását, a tömegakciók végrehajtására való csodála tos orosz képességgel fogott hozzá a bomlasztás megszer rezeséhez — a szovjetek diszkreditálásához, rendelkező seik szabotálásához.

Az állami hivatalnokok sztrájkját igen jól szervezték meg, a pénzt a bankok és nagy kereskedelmi vállalatok adták. A bolsevikoknak az államapparátus átvételére irányuló minden kísérlete meghiúsult.

Alekszandra Kollontajt, akit november 13-án kineveztek népjóléti népbiztosnak, hivatalnokai — negyven ember kivételével — sztrájkkal fogadták. Ennek folytán a nagy városok szegényei, a jóléti intézmények lakói, szörnyű nyomorba jutottak. Éhező nyomorékok, sápadt, beesett arcú árvák küldöttségei ostromolták az épületet. Kollontaj asszony könnyes szemmel rendelte el, hogy a sztrájkólókat tartóztassák le, amíg át nem adják a hiva ta-lok és a széfek kulcsait. De aduikor a kulcsok élőké riiltek, akkor kiderült, hogy Panyina grófnő, az előző miniszter minden pénzt magával vitt és csak akkor hajlandó visszaadni, ha ezt az Alkotmányozó Gyűlés el rendeli.. j

Kerenszkíj szökése és a szovjet bámulatos katonai sikerei azonban megváltoztatták, a helyzetet -si,

*» Vége

vette az ajándékot. Én akartam mondani néhány szavas üdvözletét, de a meghatottság miatt nem egészen sikerült. Dobi elvtárs átvette az ajándékot, megköszönte, s kemény, férfias kézszorítással üdvözölt. Kádár elvtárs is ott állott mellette, mosolyogva ő is kezetfogott velem, s búcsúzásul azt üzente, hogy sok sikert és jó

egészséget kíván a Szolnoki Papírgyár dolgozóinak;

Nem tudom, hogy jöttem le a díszemelvényről, de azok a percek mindvégig emlékezetesek maradnak számomra.

Bérczy Jenő, a Szolnoki Papírgyár dolgozója;

diktatM a wtetMel

A Héki Állami Gazdaság dolgozói sokáig emlékezni fognak augusztus 20-ra, a Kádár elv társ által tartott nagygyűlésre.

Kővári Ferencné elvtársnő, a gazdaság dolgozója így vélekedik a nagygyűlésről: — Még most is jól visszaemlékszem Kádár elvtárs novemberi beszédére, amelyben legjobban az kapott meg, hogy őszintén feltárta az ország akkori nehéz helyzetét, ismertette az ellenforradalom által okozott károkat, meghatározta a tennivalókat, de nem ígért semmi olyat, amelynek teljesítése nem volt biztosítva. Kisújszálláson szintén csak olyan dolgokról beszélt Kádár elvtárs. amelyeknek megvalósítását a jelenlegi gazdasági helyzet lehetővé teszi.

Szinte feledhetetlen élményt jelent az állami gazdasági dolgozóknak a délutáni találkozás is. Ugyanis Kádár és Dobi elvtársak a késő délutáni órákban felkeresték a Héki Állami Gazdaság vendéglátó pavilonját, s borozgatás közben elbeszélgettek az ott. jelenlévőkkel. A tömeg egyre szaporodott és itt zajlott le az alábbi kis epizód, amelyet Rojkó István elvtáns, a Héki Állami Gazdaság párttitkára figyelt meg és mondott el:

— Alig ülték le az asztalhoz a kormány vezetői, egy idős asszony lépett Kádár

elv társhoz. Pár szóval meg-* hatódott hangon mondta el, hogy férje és ő régóta ismerik Marosán elvtársat. Az ő számára írták ezt a 'kis levélkét, s ezzel átnyújtott Kádár elvtársnak egy kis cédulát és megkérte, továbbítsa a címzetthez. Kádár elvtárs barátságosan tett ígéretet a levél eljuttatására és az idős asszony boldogan, mosolyogva

köszönt el;

A Héki Állami Gazdaság este vacsorával vendégelte meg Kádár elvtársékat. Sült sertéskolbászt, sertéskarajt, túrÓ6-lepényt és gyümölcsöt szolgáltak fel. Az elvtársak a vacsorával, a magyaros vendéglátással meg voltak elégedve, a hékiek pedig boldogok voltak, amikor látták, hogy a kormány vezetőt jót érzik magúkat;

Kővári Ferencné elvtársnő is ott volt a vacsora felszolgálásánál. S még a visszaemlékezéskor is csillogó szemmel beszélt arról, hogy Kádár elvtárs milyen közvetlen, barátságos volt mindenkihez. Amikor eljött a búcsúzás ideje, sorban kezetszorított a jelenlévőkkel, akiit a gépkocsihoz is lekísérték és újból melegen búcsúztatták Kádár elvtársat. Kővári elvtársnő úgy vélekedett, hogy neki és a többi egyszerű dolgozónak is minden kitüntetésnél többet jelentett, hogy kezetszorithatott Kádár elvtárssal;

Erőt merítettünk a nagygyűlésből

Olyan régen írtam már levelet a szerkesztőségnek, de most úgy érzem, írnom kell. Nem tudok és nem is szabad hallgatnom, hiszen közelről láttam és hallottam beszélni Kádár elvtársat. Kora hajnalban, itt-ott még szemerkélő esőben utaztunk mi, kunszentmártoniak, tsz tagok, ktsz, állami gazdaság, üzemek, vállalatok és hivatalok dolgozói, egyszerű háziasszonyok és egyéni gazdák a nagykun napokra, augusztus 20-án. Kíváncsiak voltunk a kiállításra is, de főképpen a délelőtt 10 órakor kezdődő nagygyűlés érdekelt bennünket. Fél lö-kor már úgyszólván özönlött a nép a sportpályára, a gyűlés színhelyére. Tíz órakor már tele voltak a környező fák is embereikkel;

Óriási üdvrivalgás fogadta az emelvényein megjelenő Dobi és Kádár elvtársakat. Ekkorára már kitisztult az ég, jó melegen sütött a nap, de senki nem tágított, mindenki figyelmesen hallgatta Dobi és Kádár elvtárs beszédét;

Kádár élvtárs tiszta, értelmes, minden kérdést tisztázó, lelkesítő beszédét gyakran félbeszakította az éljenzés és a taps. Meggyőződtem arról, hogy milyen óriási ereje van párunknak, s mennyire egységesek tudnak lenni a dolgozók, a párttagok és pártonkívüliek, ha egy olyan vezető áll az élen, s egy olyan kormány, akit szeret, s akiben bízik a nép.

Gyakran felharsant a jelszó: munkás-paraszt szövetséget akarunk!

Az ünnepi beszéd után a tömeg nem akarta elhagyni a gyűlés színhelyét, éltette a pártot, a kormányt és annak vezetőit. Az emelvényről lelépő Kádár elvtársat pedig úgy körülfogták, hogy alig tudott mozdulni. Egyszerű, fejkendős asszonyok, munkások, parasztok, munkásmők. egyenruhás vasutasok szorongatták a kezét, tolongtak körülötte, hogy legalább csak egy-égy szót válthassanak vele, vagy láthassak őt. Nem szeretem a nini gáti imperialistákat, sem a Szabad-Euróra rádió hírszerzőit, de ér.daaasJUS cía aiccí. iösüL

azt a hatalmas tömeget, azt a nagy-nagy szeretetet, amely - lyel Kádár elvtársat elhal-* mozták.

Ügy gondolom, s úgy érzem, ez nem személyi kultusz. Ez a tiszteletadás a nép kedvelt, szeretett vezetőjének, s rajta keresztül a pártnak, a kormánynak szólt;

A nagygyűlésen több mint százlezer ember tett hitet a párt, a kormány, a szocialista rend további építése mellett; Mi, kunszentmártoni kommunisták is erőt merítettünk az augusztus 20-i nagygyűlésből, az elhangzott beszédekből s most már bátrabban, erőnket nem kímélve vesszük ki részünket a munkás-paraszt hatalom építéséből;

Kovács Istvánná,

Kuúszentmárton.

Megkezdi» munkáját @

Balaton e só

kutatóhajója

Fedélzetén a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi

biológiai intézetének legkiválóbb hidrológusaival. kifutott a balatonfüredi kikötőből és megkezdte munkáját a Balaton első kutatóhajója.

Kormányzatunk áldozatkészsége a Balaton-kütatók sokévtizedes álmát váltotta valóra. Már idős Lóczy Lajos, híres Balaton-kutató sürgette ilyen hajó megépítését, de neki csak petróleummal hajtott, nyitott, elmélyedt kutatómunkára egyáltalán nem alkalmas tákolmány jutott.

Az új hajó teljesen zárt. A munkahelyre a legnagyobb viharban sem hatolhat be a víz. Nagy ablakokkal megvilágított, korszerű műszerekkel felszerelt laboratóriumaiban az időjárástól függetlenül nyugodtan dolgozhatnak a tudósok, akiknek a Balatonból kihalászott kísérleti anyagot most már nem kell az intézetbe szállítaniok, mert ott helyben végezhetik el a szükséges vizsgálatokat, preparálást és más munkákat* A „vízreszállt“ kutatók kényelmét ízlésesen berendezett kabinok, jól felszerelt konyha, zuhanyozók ik. íiu>* áfíííbdk szolgáJjákj