Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-22 / 196. szám

AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKf ( M »«« *44 tt »»«»»«■»♦»»»♦»»♦♦ í ♦ »»»>»* | | MAI SZAMUNKBÓL f T wnmmri«TiTmmmtmmimtTnHniTnn;immmmtwmmf..H.niiiimwtm< ^ A SZOLNOK MEGYEI PART BÍZOTT SAG ES A MEGYEI TANACS LAPJA 1957. augusztus 22. csütörtök. Ara; 5fl fillér, ' Tfc évfolyam, 194 szám. Lsí láttuk u kiállításon m A I ismuvidek guzda=rovata a> Hírek — sport fi FELEDHETETLEN ÜNNEPSÉG SZÍNHELYE VOLT KISÚJSZÁLLÁS Felejthetetlen volt ez a nap. Már kora reggel befutott az első különvonat Kisúj­szállásra, százak, ezrek, tízezrek érkeztek a nagukun ünnepek színhelyére, hogy meghallgassák Dobi István és Kádár János beszédét, értekezzenek a forradalmi mun­kás-paraszt kormány vezetőivel. Hömpöly­gőit a színes, hatalmas tömeg, parasztok és munkások, ifjak, asszonyok vonultak végeláthatatlannak tűnő sorokbanta nagy­gyűlés színhelyére, hogy hitet tegyenek a szocializmus, a béke ügye mellett. Nem sokkal tíz óra előtt már együtt voltak, ott, a kisújszállási állontás előtt, a sporttelepen az emberek, várták aszót, várták Dobi István és Kádár János beszé­dét. Az ország minden részéből voltak itt, hosszú utakat tettek meg, hogy méltókép­pen, jelentőségéhez híven ünnepeljék meg a magyar dolgozó nép első írott alkotmá­nyának évfordulóját. A Himnusz hangjai után Bárók Imre, a Népfrontbizottság kisújszállási városi el­nöke nyitotta meg a nagygyűlést. Köszön­tötte a gyűlés résztvevőit, munkásokat, pa­rasztokat, köszöntötte kormányunk veze­tőit, képviselőit, az MSZMP Központi Bi­zottságának képviselőit. Majd Nánási László országgyűlési képviselő, Kisújszállás szülöttje szólalt fel. Utána Antal István, a Vörös Csillag Traktorgyár művezetője, a Budapestről érkezeit ötszáz tagú munkás­küldöttség és egész Budapest dolgozó népe nevében üdvözölte a nagygyűlést. Varga B, Andrásné egyszerű, keresetlen szavakkal beszélt felszabadulás előtti életéről, arról, hogy milyen keservek között nevelte gyer­mekeit és mennyivel jobb, szebb lett az élete azóta, amióta a dolgozók, munkások és parasztok urai ennek az országnak. — Hét gyermekem van és ennek a hét gyermeknek, mint mindegyiknek ha­zánkban, ma már biztosítva van a jövője. Ezért köszönetét mondunk a felszabadító Vörös Hadseregnek, amely nemcsak 1945- ben, hanem tíz hónappal ezelőtt is segít­séget nyújtott a porletárhatalom megvédé­sében — mondotta többek között Varga B. Andrásné, majd a parasztság nevében üd­vözölte a nagygyűlést. Ezután Dobi István, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke lé­pett a mikrofon elé. Dobi István Dobi István beszéde elején a nagykun napok jelentősé­géről, a népgyűlés jelentősé­géről emlékezett meg. Majd így folytatta: — Október végén, novem­ber elején kevesen látták olyan világosan a helyzetet és a feladatokat, mint a Szol­nok megyei dolgozó parasz­tok. Nehéz volt a helyzet Bu­dapesten, de idekint sem könnyebb, hiszen Nagy Im­rét a földosztó miniszternek, a népszerű, 1953-as politika megalkotójának és képvise­lőjének hírneve övezte. — Nem az én feladatom, hogy Nagy Imre elméleti té­velygéseit vizsgáljam, végez­zék el az ideológusok. De a gyakorlati politikában tizen­egy esztendeig közvetlenül közelről láttam Nagy Imrét és tudok felelni, vajon meg­­illeték-e őt azok a dicséretek, amivel körülvették. — 1945-ben Nagy Imre földművelésügyi miniszter voU a debreceni ideiglenes kormányban. Ügy lett föld­­osztó miniszter, hogy már­cius 14-én Vorosilov marsall magához kérette az egymás­­tál már kezdetben is torzsai­­kodó, államvezetésben járat­lan koalíciós politikusokat és tanácsolta nekik, mint ta­pasztalt, öreg forradalmár, hogy sürgősen csinálják meg a földbirtokreformot, mert amíg Magyarországon nagy­birtokrendszer van, mindig fennmarad az elnyomás és a fasizmus visszatérésének ve­szélye. A Magyar Kommu­nista Párt magához ragadta a kezdeményezést, mint ez­után is a nép érdekében való sok-sok nagy kérdés elintézé­sében. Megvitatták a föld­kérdést a többi párttal, és a forradalmi időhöz méltó gyor­sasággal kidolgozták a föld­reformot. — Végrehajtását természe­tesen a földművelésügyi mi­niszterre bízták. — így lett Nagy Imre földosztó minisz­ter. í^ajtán, jellemezve Nagy Imre tevékenységét, utalt ar­ra, hogy 1953-ban az MDP Központi Vezetőségétől prog­ramot és teljes felhatalma­zást kapott a mezőgazdasági politikában elkövetett hibák kiigazítására, az életszínvo­nal emelésére, a törvényes­ség és a szocialista demokra­tizmus szelleminek érvénye­sítésére a közéletben. Nem­csak Rákosi ellenállásán, ha­nem éppen annyira Nagy Im­re tehetetlenségén is múlt, hogy ezt a programot nem hajtotta végre. — De — folytatta — Nagy Imre nemcsak miniszterel­nök, nemcsak földművelés­­ügyi miniszter, hanem be­gyűjtési miniszter ts volt. — Mint a begyűjtés gazdája, itt a Nagykunságon éppen úgy, mint a Dunántúl és a Duna— Tisza közén vagy az északi megyékben, könyörtelenül kisepertette a parasztok pad­lásait. A Miniszt.ertanác:ban pedig olyan léhán, félvállról számolt be embertelen intéz­kedéseiről. hogy az ember­nek ökölbeszorult a keze. Az ellenforradalom leküz­déséről szólva a következő­ket mondotta: — Amint 1944 — 1945-ben szovjet katonák véreztek ér­tünk, hogy az ország és nép a szocializmus lángját, ma­guk köré gyűjtve a népi ha­lalomhoz hű embereket. — Sok ezer apró sejt ala­kult ki ily módon és miután .a népi uralom helyreállt, ezek a sejtek karhatalmat állítot­tak, fegyveres erőt szervez­tek és segítették a munkás­­tanácsokból kisepemi az el­lenforradalmárokat. Körülöt­tük kristályosodott ki az új rend és ők lettek a szervez­kedő Magyar Szocialista Munkáspárt fundamentuma. — Pártonkívüliekről is be­széltem, s nem ok nélkül. A parasztküldöttségeket, ame­lyek novemberben, decem­berben az ország különböző tájairól felkerestek, fegyvert és feladatot kérve, kommu­nisták vezették, de szépen együtt voltak bennük a leg­különbözőbb felfogású, fele­kezetű emberek, szövetkeze­tiek és egyénileg gazdálkodó parasztok. Falusi nép, közü­lük való vagyok és velük el­beszélgetve jól esett elgon­dolni, hogy ezek az emberek tulajdonképpen Tolnában, Békésben, Csongrádban, Bor­sodban és mit tudom még merre, a szükségben már megcsinálták a maguk nép­frontját, talán erősebbet, mint amit Budapesten ki le­hetne gondolni. És hány ilyen láthatatlan és névtelen, de valójában működő népfront­­szervezet lehet még az or­szágban, amit különböző fel­fogású emberek októberben, novemberben azért hoztak létre, tudva, vagy öntudatla­felszabaduljon, most megint szovjet katonák mentették meg veszélyeztetett szabad­ságunkat. A Szovjetunió nem riadt vissza a nyugati rágal­maktól. a mocikolódástól, a fenyegetésektől, hanem vál­lalta értünk az áldozatokat. Mikor pedig véget ért a fegy­veres felkelés és itt álltunk kifosztott raktárakkal és áru­házakkal, ezeket talán az angyalok raBoIfák ki, mert az ENSZ ötösbizottsága azt mondja, hogy a mi ellenfor­radalmáraink semmihez sem nyúltak... — nos, mikor itt álltunk az éhínség, a nyomo­rúság, a pénzromlás küszö­bén, a Szovjetunió ezerva­­gonszámra küldte nekünk az anyagi segítséget. És példája nyomán a Kínai Népköztár­saság, s valamennyi népi de­mokrácia, mindegyik a maga lehetősége szerint segítsé­günkre sietett. Mióta világ a világ, ehhez hasonló segítség nyújtásról, jó barátok hason­ló összefogásáról nem tud a történelem. — Élünk és élni fogunk, tisztelt nagygyűlés és ezért örök hála illeti a Szovjet­uniót és népét, örök hála a baráti nemzeteket. lisztelet és becsülés párttagoknak és pártonkivülieknek ... — Tisztelet és becsülés ide­haza mindazoknak, pártta­goknak és pártonkívüliek­­nek, akiknek az ellenforra­dalom nehéz heteiben helyén volt a szívük és az eszük. Ma már tudjuk, hogy nemcsak Budapesten, hanem kint az országban is ezrével és tíz­ezrével voltak névtelen kom­munisták, akik korán felis­merték a veszedelmet és volt bátorságuk cselekedni. Ha módjuk volt rá, fegyverrel helytálltak, mások gyárak­ban, termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban, városok és falvak tanácshá­zaiban, gyűléseken és megbe­széléseken becsülettel őrizték Akik nem fértek gl a fut baJlpaJyán, apók az árok­parton ülve hali gatt*k a beszédet Kádár János elvtárs több mint előtt mondott be szedet százezer ember Kisújszálláson nul, mert egy dologban fel­tétlenül egyetértettek: akár fegyverrel is hajlandók vol­tak haitaini a szocializmus­ért. Ha pedig egyszer valaki harcolni hajlandó a szocializ­musért — dolgozni biztosan hajlandó érte. - Dobi István beszéde befe­jező részében részletesen foglalkozott a magyar me­zőgazdaság problémájával. Kádár János besséde Ezután Kádár János elv­társ mondott beszédet. Tisztelt Nagygyűlés, Ked­ves hallgatóim, Elvtársak! Augusztus 20-a a Magyar Népköztársaság Alkotmányá­nak ünnepe — kezdte beszé­dét —. Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munká­sok és a parasztok közvetle­nül találkoznak. Ebből az al­kalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyomá­nyokkal rendelkező nagykun napokat, így számunkra ösz­szetalákozik egy országos nagy ünnep és a Kunság népének helyi ünnepe. — Az a harc, amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magyar nép, az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak év­századokon keresztül nagyon sok győzelmet arattak,* de végül a nép kerekedett felül, a nép győzött és az a vereség, —• amelyet Magyarországon 1945-tel az urak elszenved­tek, halálos csapás volt. A« •• r* jovo a munkás-paraszt hatalomé Ezután összehasonlítva azo­kat a körülményeket, ame­lyek között a magyar nép büszkesége, az 1919-es forra­dalom lejátszódott, a mai kö­rülményekkel, megállapítot­ta. hogy azóta a nemzetközi erőviszonyok gyökeresen megváltoztak. A régi világ urai támadhatnak — fognak is még támadni —, de győzni többé nem fognak. Aki a rnunkás-paraszthatalom híve, arra gondoljon, hogy a mi utunk nem lesz mindig lako­dalom és ünnepi poharazás, olyan lesz, mint az élet útja: dolgozni kell, harcolni kell, leszrek nehézségeink és örö­meink. de. a jövő a munkás­paraszt hatalomé. Ez biztos. Kádár János em'ékeztctett ezután arra, hogy az élet leg­főbb kérdéseiben milyen vál­tozás történt Magyarorszá­gon. — Emlékezzenek vissza, a régi világban itt Szolnok me­gyében a föld fele a nagybir­tokosok és « falusi tőkések, a kulákuk kezén volt. Itt Kis­újszálláson a föld 70 százalé­ka volt a kulákok kezén. A felszabadulás után 34 000 csa­lád kapott Szolnok megyében földet. Ez lényeges változás az életben. A régi világban, mondjuk 1934-ben. Szolnok megyében 34 000 munkanél­küli volt. Most az emberek élnek és dolgoznak. Nem azt mondom, hogy lakodalomban vannak, de az a helyzet, hogy a mindennapi kenyérért resz­ketnie kelljen a dolgozó nép­nek, ahogyan a Horthy-rend­­szerben kellett, Magyarorszá­gon megszűnt. —- De ez az új élet népi ha­talom nélkü nem jöhetett volna létre. Mert ha nincs népi hatalom, akkor a nép természetesen dolgozhatik — amikor dolgozhatik —, de amit megtermelt, az semmi szín alatt nem az övé. Ez a népi hatalom persze olyan, hogy bizonyos embe­reket megbüntet, más embe­reket korlátok között tart. Jelenleg a világ olyan, hogy kétféle hatalom van;^ Az egyik, ahol kevés kiváltságos tartja félelemben és rettegés­ben a népet és veti börtönbe a kommunistákat és a béke­harcosokat. Ez a sokat feldí­­csért nyugati hatalom, még akkor is, ha demokráciának nevezik. És van egy másik hatalom, ahol a grófok, a nagybirtokosok és a nagytőké­sek ágenseit csukják be egy kicsit börtönbe, hogy kijóza­nodjanak. Enélkül a hatalom nélkül nem lehet a dolgozó embereknek szabad élete. — Persze, hogy vannak olya­nok, akiknek ez nem tetszik. De hát mit csináljunk? Olyan rendszert, amely mindenki­nek tetszik nem lehet csinál­ni. Mert hiá'-a, ami tetszik Weiss Manfrédnak, az való­színűleg nem tetszik annak az elvtő rsunknak, aki most a csepeli gyárban dolgozik. És ha már választani kell, akkor mi azt mondjuk: inkább olyan rendszert védünk, tar­tunk és erősítünk, amely 5 millió felnőtt dolgozónak tet­szik, mint ami 300 000 ki­­zsákmányolónak és lakájnak tetszik. A becsületes értelmiségi dolgozó a néppel tart —• A mi állami ‘ rendünk alapja a munkás-paraszt szö­vetség, s mi úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztes­séges érzésű értelmiségi dol­gozó a néppel tart. Ha a mun­kások és parasztok milliói­nak nincs jó sora, nincs em­beri élete, nincs szabadsága, nincs hatalma, akkor az ér­telmiség sorsa is a cseléi} és a rabszolga sorsa. (Folytatása a 2-ik ddaion)

Next

/
Thumbnails
Contents