Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-16 / 165. szám

„Soha ilyen őszintén még nem beszéltünké*. * — Beszélgetés Bakó Kálmán elvtárssal, az országos pürtértekexlet küldöttével — — Merre Versesem Bakó Kálmán bácsit? — kérdeztem a kisújszállási pártbizottsá­gon Farkas elvtársitól — 11 km-re van ide, a Ki­nizsi Termelőszövetkezet ta­nyája, oda vitték a méheket, ott megtalálja őt az elvtárs­nő, — kaptam meg a szük­séges felvilágosítást. Útnak indultunk és hosszas keresgélés után — mert nagykiterjedésű a kisújszál­lási határ, a dülőutakon rá­találtunk a tanyára. Bakó Kálmán méhcsalád­jaival bíbelődött. A szíves fogadtatás után, mint isme­rősök kezdtünk beszélgetni, mert szót váltottunk mi nem is olyan régen, amikor Szol­nok megye küldöttei elindul­tak az országos pártkonfe­renciára. Akkor arról esett szó, hogy milyen gondola­tokkal indul úrnak Bakó elvtárs a kommunisták orszá­gos tanácskozására. — Most már, hogy utána vagyunk, — árról érdeklődöm, hogy Bakó elvtárs milyen benyomásokat tapasztalatokat gyűjtött, választ kapott-e minden problémájára? — Mivel is kezdjem — tű­nődik előbb, — hiszen olyan sok fontos kérdésről volt szó. Talán az volt a számomra a a legmaradandóbb, hogy ilyen nyíltan, őszintén még soha egyetlen országos ta­nácskozáson nem beszéltek a kommunisták, mint ezen. Pe­dig r észtvettem már máskor is kongresszusokon. Azelőtt előre elkészítették a beszéde­ket és felolvasták, ami nem Elégítette elő a vitát és nem is. tett olyan hatást az em­berre. Most viszont, — mond­hatom — kevés ilyen előre­gyártott mondanivaló volt. — Úgy ítélem meg. ez is elősegítette hogy mindenki őszintén, kertelés nélkül, szíve szerint beszélhetett. Ka talán nem is kierek, szép mondatokban, de szenvedé­lyesen kendőzés nélkül sze­­reoeltek a kommunisták gond­jai, bajai a tanácskozáson. Szoros közelségbe kerültünk, mi küldöttek, a párt vezetőivel. A konferen­cián arra gondoltam — idéz­te fel emlékeit Bakó elvtárs, — hogy milyen nagyot csa­lódtak azok, akik azt híresz­­lelték, hogy a Kádár-kor­mányt nem támogatja senki, nincsenek mögötte tömegek. A küldöttek egyetértettek Kádár János elvtárs beszá­molójával és felszólalásaik­ban aiTÓl tettek tanúságot, Központi Bizottsághoz, he­lyeslik és támogatják mun­káját. Ügy gondolom, hogy a küldöttek, akik különböző területeken dolgozó kommu­nistákat képviseltek, nem­csak a saját, de a párttagok véleményét is tolmácsolták. — Egyetértettünk abban, amiről Kádár elvtárs olyan nyomatékosan beszélt, hogy mindenek előtt a párt egységének • megerősítésén kell szemünket tartanunk; — Nem tűrhetjük meg a békü­­lékenység hangulatát, az in­gadozást a párt soraiban. — Erre keserű leckét kaptunk októberben. S azt látom, ha mi, kommunisták következe­tesen tartjuk magunkat az országos pártértekezlet ha­tározatához, úgy helyes úton ----------■■ — járunk. Pártunk tovább erő­södik és a dolgozók is egyre nagyobb bizalommal lesznek irántunk. — A párt egységének vé­delme és megőrzése, ez min­denek előtt számunkra a leg­fontosabb és ezt a tanulsá­got őrizem én is, mint leg­értékesebbet — mondja be­fejezésül Bakó Kálmán elv­társ, amikor a beszélgetés végére értünk; L. A. — Fórrá szeretettel fogadták a magyar fiatalok küldöttségét a kárpáiakrajnai komszomolisták SZOMBATON DÉLUTÁN nemzeti színű és vörös zász­lókkal feldíszített külőnvonat vitte a tizenkilenc, megyén áthaladt nemzetközi VIT- staféta utolsó szakaszának tagjait a záhonyi állomásról Csapra, az első szovjet állo­másra. A több mint ötventa­­gú magyar delegációt — amely sokszáz magyar község és falu üdvözletét, zászlóit és a váltóbotokra kötött szalag­jait vitte magával — Borbély Sándor, a Kommunista If júsá­gi Szövetség Országos Szerve­ző Bizottságának tagja vezet­te. A kárpátukrajnai fiatalok a különvonatot már a csapi állomás előtt, a határnál vár­ták. A komszomolisták forró szeretettel, testvéri barátság­gal fogadták a magyar fiata­lokat. A staféta tagjai nevé­ben Borbély Sándor tolmá­csolta ifjúságunk üdvözletét. A BESZÉDRE a Komszo­­mol ungvári kerületének tit­­kára válaszolt, majd a ma­gyar delegáció tagjainak ha­talmas virágcsokrokkal ked­veskedtek a vendéglátók. A határról a szovjet sportolók stafétája azonnal tovább in­dult. a küldöttségünket fo­gadó komszomolisták pedig felszálltak a vonatra, együtt mentek a magyar fiatalokkal Csapra. A szovjet határállomáson a komszomolisták és a KISZ fiatalok együtt töltötték a délutánt, baráti, közvetlen be­szélgetésen cserélték ki ta­pasztalataikat. A BARATKOZAS terített asztal mellett folytatódott — egymást érték a pohárköszön­tők, s a fiatalok lelkesen élje­nezték a magyar-szovjet ba­rátságot, a KISZ és a Kom­szomol mind szorosabbá va­ló kapcsolatait. Az esti órák­ban, amikor a feldíszített kü­lönvonat Csapról visszaindult ■■■ ■ - ^ a magyar határ felé. egy fe­ledhetetlen találkozás emlé­kével váltak el küldötteink szovjet barátainktól. ■■ -Ullerő-vezeliépzés Csillebércen „Kimszesek vágtak hajdan e tálnak, Elükön Ságvári játt.. . “ Pár nappal ezelőtt 700 út­­orő csapatvezető hagyta el a csillebérci nagytábort. Itt is­merték meg a tábori élet szépségeit, nehézségeit. A 14 napi munka után csapatveze­tőink próbáztak. 700 csapat­­vezető kapta meg az 1. orszá­gos csapatvezetőképző tábor próbáinak letételéről szóló igazolást. Az itt elsajátított ismeretek felhasználásával szervezik ég vezetik otthon tovább csapata.kat. Ma ismét új lakók vidám dalától hangos a tábor. 800 ifjú. rajvezető és őrsvezető vette birtokába a sátrakat azzal az elhatározással, hogy a megújhódott úttörőmozga­lom célkitűzéseit magukévá tegyék és a 2 heti kemény munka után eredményes őrs­vezetői, illetve raj vezetői pró­bát tegyenek. Amíg eddig eljutnak a paj­­ások, hosszú utat kell meg­­tenniök. El kell sajátítaniuk az úttörőélet legfontosabb is­mereteit, mint például a sá­torverés — szakácskodás — tájékozódás — a kirándulá­soknál nélkülözhetetlen első­segélynyújtás — híradás és még sok más érdekes és ro­mantikus ismeretet, ami mind csak eszköz ahhoz a célhoz, hogy ennek segítségével a 12 pont szellemében, bátor, ha­­z aszerető, szocializmust építő embereket neveljenek ifjabb társaikból. mfiteU HÍREK 0 Róma (MTI.) Hírügynök­ségi jelentések szerint az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága szomba­ton este befejezte három na­pos ülését. A Központi Bi­zottság jóváhagyta Togliatti­nak, a párt főtitkárának je­lentését, ezenkívül elfogadta azt a határozatot, amelynek értelmében az Olasz Kom­munista Párt kenetében meg­alakult a trieszti autonóm tartományi pártszervezet, Moszkva (TASZSZ). A Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa üzenetet inté-i zett Eisenhower amerikai el-* nőkhöz és Macmillan brit tni“ niszterelnökhöz s ebben 47 millió szervezett szovjet dol­gozó nevében felhívja őket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy mielőbb eltilt­sák a kísérleti atom- és hid­rogénbomba robbantásokat és ezzel mozdítsák elő a né­pek közötti bizalom és béke megszilárdulását. II. Washington (AFP). Az amerikai egészségügyi szer­vek szombatim közölték, hogy i Salk-szérummal háromszor beoltott több mint húszmillió személy közül csak negyven­­kettő kapta meg bénulásos formában a betegséget. A negyvenkettő megbetegedés közül kettő halálos kimene­telű volt,' de nincs kizárva, hogy az egyik esetben nem gyermekbénulás okozta a ha­lált. kit Damaszkusz (AFP); Szalafi Bittar szíriai külügyminiszter vasárnap délelőtt bejelen­tette, hogy meghívta Tito marsallt és a jugoszláv kül­ügyi államtitkárt, látogassa­nak el Szíriába. A két jugo­szláv államférfi a meghívást elfogadta, látogatásukra való­színűleg ez év telén kerül sor. @ Graz. Stájerországban to­vább terjed a tífusz-járvány. Négyszáz beteg részesül or­vosi kezelésben, a betegek 80 százaléka grazi. Illusztráció Keller: Tükör, a cica című könyvéből illusztráció Woolt: Husii című könyvéből A becsület katonái — Gondolatok egy forró vasárnapon — Damaszkusz. A Szíriai Egészségügví Minisztérium főtitkára közölte a sajtóval, hogy az országban hatezerre emelkedett az úgynevezett ázsiai influenzás betegek száma. Ebből magában a fő­városban ötezer a megbete­gedések száma. A főtitkár hozzátette, hogy a járvány már csökkenőben van. V. Teherán. Az Iráni Egészségügyi Minisztérium jelentése szerint az egész or­szágban ötvenezer ember szenved ázsiai influenzában, ezer beteg állapota igen sú­lyos. Fill Kis Ínyen (TASZSZ.) A szovjet—román határon lévő moldáviai ungeni határállo­másra megérkezett a moszk-i vai fesztivál béke és barát­ság stafétája. A stafétabotot román ifjak és lányok hozták a határra. A staféta két héttel ezelőtt indult szófiából. A stafétabotot most átad­ták a Moldva sportolóknak, akik Kisinyeven, Benderin, Tiraszpolon és Odesszán ke­resztül, az Ukrán köztársaság határáig viszik, innen tovább folytatja útját Moszkva felé, ahová a VIT megnyitásának napján érkezik meg. Hirdetmény Fegyvernek községi tanács Le­geltetési Bizottságának bélyegző­je folyó évi június hó 22-én el­veszett. A bélyegző 33 mm átmé­rőjű körbélyegző „Legeltetési Bizottság Fegyvernek“ körlrat­­tal. A bélyegzőt megsemmisítem: az esetleg azzal ellátott, fgnti nap után kiállított okmányokat érvénytelenítem. Amennyiben ilyen előfordulna, kérem azt a legközelebbi tanácsi, vagy ren­dőri szervnek jelenteni. A Legeltetési Bizottság új bé­lyegzője 33 mm átmérőjű kőrbé­­lyegző „Községi Legeltetési Bi­zottság" körirattal, középen „Fegyvernek“. Fegyvernek, 1957. július 13. T. Nagy Mihály mb. vb. elnök fl SZOLKOK : MEGYEI S {iilndJÚhJíábtlk múdMd 3 ■ a M JÜLIUS 15—17 Ahádszalók július 15—17 Sötét csillag Cibakháza július 15—17 Vízkereszt, vagy amit akartok Fegyvernek júli US 15—18 ílszaka lányai 16 évfel. Jánoshida július 15—17 Graciela Jászalsósztgyörgy július 15—17 Csók a stadionban Jászapáti július 15—17 306 számú ügy (Csupa fény a szívem) Jászárakszállás július 15-17 Mary hercegnő Jászberény július 15—16 A kisdobos Jászberény július 17—18 Körhinta Jászdózsa július 15—17 Londonban jártunk Jászfényszaru július 15—18 Két vallomás. J ász j ákhóhalnia július 15—17 Visszaélés Jászkisét július 15—17 Véres út. Jászladány július 15— 17 Emberek fehérben 16 évf. Karcag július 15—16 Egy szép lány férjet keres 16 éviéi. Kenderes július 15—17 Látogatás a felhőkből Kisújszállás július 15—17 A sas fia Kunhegyes július 15—17 Nevetés a paradicsomban Kunmadaras július 15—17 Halló, itt Gabriella Kunszentmárton július 15—17 Ali Baba 16 évfel. Mezőtúr „Dózsa“ július 15—17 A két Lottl Mezőtúr „Szab." július 15— 17 Oké Néró Öcsöd július 15—16 Jó reggelt! Öcsöd július 17—18 Körhinta Rákócziíalva július 15—17 Ha a világon mindenki ilyen volna Szolnok „Tisza“ július 15—17 Külvárosi szálloda. Szolnok „Kerf július 15—17 Karneváli éjszaka Szolnok „Mlllén." július 16—17 Yvette milliói Tlszaföldvár július 15—17 Tavasz Tiszafüred július 15—17 Bakarubában Tiszakürt július 16—17 Atkozott pénz Törökmikiós „D“ július 15—17 Adám bordája Törökmlklós „K“ július 15—17 Vörös és fekete J.-H. r. 16 éj Turkeve július 15—17 Körhinta Ujszász július 15-17 Hajnalodig J Süt a nap. Olvadozik az aszfalt, a járókelőkkel együtt. Vakít a fény, a ház­tetők csak úgy szikráznak a forróságtól. Nyár van, káni­kula ■.. A Damjanich-uszoda dugig emberekkel, pedig még elég fiatal az idő ... Ho-hó-ho-hó, kiabál telitüdővel egy fiatal­ember és fejest ugrik az uszoda hűvös vizű medencé­jébe. Mikor előbukkan, meg­rázza fejét és nevetve biztat­ja társait, hogy kövessék. Azok nem is kérettetik ma­gukat, egymás után buknak a kellemes, hűs vízbe .;. A sarki kocsmában izzad a csapos ..: Nehéz napom lesz ma — gondolhatja, milcözben serénven tologatja a vendé­gek elé a habos sörrel teli po­harakat ... Az autóbuszmegálló előtt egy kopaszfejű öregúr a Nép­­szabadságot böngészi. Lehet, hogy csak az időjárás jelen­tést nézi meg, arckifejezésé­ről ítélve ez több, mint való­színű. Nem sok idő múlva zsebbe teszi az újságot, zseb­­. kendőt vesz elő. megtörli ve­­resedő koponyáját és elindul a Kossuth tér felé ..; A hőség szinte kibírhatat­lan, pedig még hol jár a nap?... Az utca két oldalán itt is, ott is munkásőrökkel találkozónak a járókelők. Jú­lius 7. van, nagy ünnepre vir­radt Szolnok város. Ma adnák át a szolnoki munkásőr zász­lóaljnak és a megyei rendőr­karhatalmi századnak a zász­lót, a dicsőséges vörös lobo­gót... S mi, fiatalok és öregek ott állunk a járda szélén: nézzük a vörös csillagos, géppisz­­tolyos sereget: a becsület ka­tonáit. A téren halljuk az ün­nepi beszédet... Sokunknak eszébe jut egy emlékezetes dátum: október 25 ... Akkor is sokan voltak itt a Kossuth téren. Riasztó, döbbenetes hí­reket susogtak egymásnak az emberek. Időnként rekedt üvöltésbe kezdett egy-egy fel­­hevült csoport. Úgy tűnt, hogy ezek „buzgó hazafiak” és csak véletlenül találkoztak akkor itt a téren. Valaki kö­veteléseket harsogott teli száj­jal és még be sem fejezte, máris rázendített egy másik, egyszeresük egy harmadik vá­gott közbe: nr ki magyar, velünk tart! S a kétszínűekkel, a min­­dennemű-rangú „úri” söpre­dékkel ütemesen kiabáltak együtt, a félrevezetett, becsa­pott diákok, munkások és kí­váncsiskodók. Zúgott a tér és amikor néhány véresszájú, nagyon türelmetlen e'lenfor­­radalmár a kommunista* ve­zetők eltávolítását követelte, az igazi hazafiak szívére rá­nehezedett a döbbenet. Az üvöltöző munkásoknak álcá­zott tekintetes urak, a nyilas pártszolgálacasok. a kulákok... egyike-másikának már da­gadt a keble a boldogságtól: képzeletükben megjelent a régi „jóvilág”- bársonyszék■* : kel, képviselőséggel, cselédek ■ hadával és természetesen a ■ kakastollakkal... ] — He), bárcsak akkor is itt ' lehettek volna a munkásőrök ’ — mondogatják a járda szé­lén nagyon sokan. Igen, ak-1 kor október végén a rémület, ' a zűrzavar volt az úr. S ki \ tagadhatja, melyik gondolko­­' dó ember nem látja, hogy csatatér lenne ez az ország, J he. szovjet barátaink nem se­­. gitenek, ha a becsület kato­­“ nái, a mvnkásőrök nem fog­nak fegyvert. De fegyvert fog­tak ... ' S most itt állnak a Kossuth . téren keményen, feszesen. Repülők zúgnak át a téren. . Virágeső hull a mi kato­náinkra. S mi ott a járda szélén tapsolunk, ünnepeljük őket. * — Csoda, hogy ezek az öre­- gek is bírják. Én már össze­- estem volna ebben a forró­­s ságban — mondja egy fiatal­­, ember a mellettem álló tár.- sának. De az öregek, úgy áll­- nak a sorban, mint a szobor, , még a szempillájuk se reb­- ben. Kemény katonák ők, a 2 harc tűiében edzett hős se­- reg. Fáradtságot nem látni s egyik arcán sem, pedig bizo­nyára feltörte lábukat a csiz­ma és nagyon nehéz ott állni ’ c sorban, a tűző napon. Az ■ embernek átforrósodik a szi- 1 ve. Vajon mi teszi ilyen hatá­- rozottá, erősekké ezeket az embereket, akiknek a vállát hat-hét évtized sok-sok gondja-baja, nyomorúsága nyomja... Mi teszi őket ilyenné? Hányán, de hányán kér­deztük ezt magunktól... S megkaptuk a választ. A zász­lóátadás megható pillanatai­ban nagyon sok idős harcos arcán könnycsepp gurult vé­gig. Csak az tud elérzéke­­nuülni, aki igazán tiszta szív­ből szereti a pártot, a népet. Dége az ünnepnek. A for­róság már egészen megülte a várost és álmosító nyugalom terpeszkedik a há­zak fölé. Békés családapák to­longanak a pultok előtt, hogy minél gyorsabban megtölthes­sék a sörösüveget, mert már azóta kész az ebéd. A csapos, aki még reggel elég frissen mozgott, már alig várja a váltást... Az öreg úr talán otthon ül és elmerülten olvassa az új­ságot a hűvös szobában.:. A fiirdőző fiatalember ta­lán még mindig 0 vízben lu­bickol ... A legtöbb háznál már kész az ebéd és evéshez készül most is a család, mint mindennap.;. A házakban rádió szól. Az utcán fehérkabáíOs rendőr irányítja a forgalmat. A mo­zipénztár előtt hosszú sor, jegyre várnak. Mepszolcctt. minden héten ismétlődő ké­pek. Hozzátartoznak a szol­noki vasárnapokhoz. Béke van rend. S mi ott a járda szélen, ezen a forró délelőttön azokat ünnepeltük, akik ne­jünk a békét, a rendet őrzik, nyugalmunkat vigyázzák. Szekeres Pál

Next

/
Thumbnails
Contents