Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-16 / 165. szám

Ä/§(?/5NY0L a francia SZAHARA­MINISZTERIUM alá tartozó terület ha­tára •••••• ^v-'füolomb . V*- 1 Béehar. területe becsült mennyi­ség tonnában ■6uettara Mangánérc <500000 to. InSalah 5^%-os vasérc 3ooo millió .Tamanrasset TSÜBA 2/57-2 SZŐLŐTŐKÉK KOZOTT belül 600 hold a szőlő, s a kezdet jónak mutatkozott. Már messze — a szőlőten­ger közepén jártunk — ami­kor vidám beszélgetésre, nó­tafoszlányokra lettünk figyel­mesek. Az egyik permetező­brigádhoz érkeztünk. Egy ré­szük apermetleves kád mel­lett töltötte a hordozható tar­tályokat, más részük pedig vidáman dalikázva, gondo­san permetezett. Az idős Lakatos Károly bá­csi még akkor is a Mo­nostori zöld erdőben.. .”-t du­­dorászta, amikor egészen a közelébe értünk. Ha nem mondjuk, hogy egy pár szót váltani akarunk vele, talán minden szó nélkül visszafor­dul, annyira benne volt a munkában. Amint mondták, nem nehéz a munka, eQy embernek egy nap kétezer tőke bepermete■> zése a norma, s átlagkerese­tük 55—60 forint. Szőlőmunkában most kö-> rülbelül 400-an dolgoznak. Eléggé nagy ez a szám. De ha minden jól megy, a következő évben már kevesebb munka­erővel, egyszerűbben, többet ei tudnak végezni. Most még kocsival szállítják a permet­­levet az egyes brigádokhoz, ami bizony eléggé költséges. Körülbelül két hónapig 10 pár ló, s tíz ember csak ezzel foglalkozik, ami hozzávetőle­gesen 52 ezer forintba kerül. Ha megépítik azt a három hatalmas tartályt (60, 100, 140 hektósakat, amelyekben nagy­­mennyiségű mésztejet és réz­­gxlicoldatot tudnak egyszerre keverni s azt központilag tud­ják elosztani ez a probléma is megoldódik. Megspórolnak SZALLITJÁK A HIRES JÁSZBERÉNYI BORT A MONI MPEX KÜLKERESKEDEL-* MI VÁLLALATNAK, bOCOOOOCOCXJOOOOOOOC DCOOOOOOOOOOOOCOOCOOCŰOOOOOOOOOOOOOüOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOOOOOOOOOOOOGOOOGOC? | tcooooooooooooo TUKACS ISTVÁN LÁTHATÓ MUNKA KÖZBEN. JOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOQQOOOOOOOQOGOOC^? tJCCOCCOOOOO Védjük meg gyermekeinket a „nyári” betegségektől! HOGYAN? Hát varrnak külön nyári és külön téli be­tegségek? r- kérdezhetné ya­­laki. . |11 ! ■ | 1 Bizony vannak, nemcsak fertőző, de egyéb betegségek is, amelyek bizonyos mérték­ben helyhez és időhöz is van­nak kötve, de függnek egyéb körülményektől is, és sokszor kilépnek a megszabott keret­ből. Ennek megfelelően kell védekeznünk ellenük; Azelőtt csaknem minden gyermek megkapta a „nyári” betegséget, amelyet úgy hív­tak gyűjtőnéven, hogy a cse­csemők, a gyermekek „nyári hasmenése”. Igen sok gyer­mek pusztult el a szülők gondatlansága — mondjuk meg nyíltan — tudatlansága folytán. Nem hallgattak az orvosra. Az orvosok ugyanis gyűléseken azt beszélték, hogy gyógyítani feltétlenül kell és lehet is a „heveny bélhurutot”, de sokkal helye­sebb megelőzni. El is mond­ták a szülőknek, hogy a gyer­meknek ne adjanak mosatla­­nul gyümölcsöt, mert arra sok szenny tapad leszedéskor, szállításkor, de az árusítónál, p tároláskor is, amely elő­idézi a „bélhurutot”. FOLYTON hangoztatták, hogy a főtt ételt is frissen kell megenni. Ha áll, már olyan baktériumok, fertőző csírák telepedhetnek meg benne, amelyek „gyomorron­­tásii.”, „gyomormérgezést”, „ételmérgezést” okozhatnak és okoznak is. Áll ez nem­csak a főtt ételre, hanem a „felvágott” hentesárura is. Ez nem állítás, hanem kísérleti­leg is bebizonyított valóság. Karcagon például nem olyan régen hat olyan egyén be­tegedett meg á helytelenül tárolt disznósajttól, köztük maga a készítő és elárusító is. Azért mondottuk el így konkrét példákra hivatkozva ezeket az eseteket, hogy az olvasót meggyőzzük szavaink igazságáról. Amint igaz az az évezredes mondás, hogy „lúd­­májat enni jó”, az is igaz, hogy „állott ételt enni kész veszedelem”; A védekezéshez tartozik az is, hogy mosatlan kézzel ne üljünk le étkezni. Ez ellen is mennyit vétenek az emberek! Pedig ha tudnák, hogy még az úgynevezett „tiszta mun­kát” végzőknek is mennyi szenny, mennyi kórokozó csi­ra tapad napközben a kezük­höz, bizony megmosnák a ke­züket. A „HASMENÉS^ a „bél­hurut” ugyanig nem maga a betegség, hanem annak csak egyik tünete. Tulajdonképpen dizentériáról (a magyar neve: vérhas), hastífuszról kellene beszélnünk. Egyszóval, ez is fertőzés, tehát a fertőzés el­len kell küzdenünk, a fertő­zéstől kell óvakodnunk. Ezt a célt szolgálja a frissen főtt étel fogyasztása, a gyümölcs megmosása, s a mosakodás. Ezek után — azt hiszem, érthető a kérés —, hogy az étkezéshez, aki teheti, ne munkaruhában, hanem tiszta ruhában üljön le. Mennyit vétenek ez ellen még az orvo­sok is, akik a kórház, az in­tézet ebédlőjébe ugyanabban a fehér köpenyben ülnek le — tisztelet a kivételnek — étkezni, amelyben egész nap dolgoznak. Még csupán egy dologról kívánunk beszélni, Arról, hogy a „nyári” betegségek el­leni küzdelemhez tartozik az ember egyik legnagyobb el­lensége, a légy pusztítása is. A „légyveszedelem” nem me­se. A légy, amely szerte rep­ked, nem válogatós. Kétségte­len, hogy szereti a társasá­got, azért is hívják házi légynek. Szívesen eszik egy tálból a kis gyermekkel akár tejet, akár más ételt, de lát­juk, s tudjuk, hogy elrepül a trágyadombokra, íödetlenül hagyott mcsaflan edényekre, a szemétdombra, s az emberi ürülékre is, amely esetleg „bélhurutcs”, vagy tífuszos egyéntől származik, s amely különféle betegségek csíráit, akár a „gyermekparalizisét” is tartalmazhatja. Ezért nem­csak utálatos, de valóban ve­szedelmes la a légy; Pusztít­suk, ahogyan csak tudjuk! LEGJOBB védekezés elle­ne a tisztaság. A krezol szagát a legyek nem tűrik. Éppen ezért sze­métdombjainkra a meszelé­sen kívül öntsünk egy kevés krezol-oldatot, az elűzi a le­gyeket. Ezenfelül locsoljunk, seperjünk, meszeljünk, moso­gassunk, ne hagyjunk mosat­­ianul edényt egy percig sem. Ügyeljünk az étel tisztaságá­ra, mert a TISZTASÁG nem félegészség, hanem EGÉSZ EGÉSZSÉG. Kevés fáradsággal meg­védhetjük nemcsak magun­kat, hanem gyermekeinket is a „nyári” betegségektől: egy­szerűen, csak akarni kell. Dr, Elek István „0 szaliarai területek gazdasági szervezete“ A közelmúltban megalakult Bourgés- Mounoury vezette francia kormányban első­ízben szerepel a Szahara minisztériuma is. Még a múlt év decemberében a francia nemzetgyűlés elfogadta a „Szaharai terüle­tek gazdasági szervezete” tervezetét, amely Algéria, Francia Nyugat-Afrika, Szudán, valamint Niger területének és Francia- Egyenlítői Afrika Csád területének szaharai részeit egységes gazdasági vezetés alá he­lyezte. Mauritania csatlakozását szintén tervbe vették. A szervezet élére a francia minisztertanács által kinevezett fődelegá­tust állították, A most létrehozott Szahara minisztériuma még szorosabban fűzi köz­vetlenül a párizsi kormányhoz a Szahara olajban, vasban, rézben, mangánban gazdag területeit, miután a Szahara minisztere nemcsak gazdasági, hanem politikai és ka­tonai teljhatalommi is fel van ruházva. Az új szervezet célja, hogy a szabadsághar­cát vívó algériai nép már eleve elveszítse gazdasági hátterületét, s ugyanakkor tárt kapukat nyissont a küljöldi (elsősorban nyu­gatnémet) tőke részvételének a Szahara mesés gazdasági ásványi kincseinek kiak­názásában. Zavaró körülmény az imperialis­ták számára csak abban rejlik, hogy a Sza­hara tervezett olajvezetékeinek és vasútjai­nak Földközi-tengermenti végpontjai ma már a felszabadult marokkói, és tuniszi nép birtokéban vannak, vagy pedig az algériai partizánok által veszélyeztetett területeken vezetnének keresztül. A szolnoki ifjúság és a népi kulióra — Gondolatok a KISZ-balról — Levélben vitatkozom jelenleg egyik kunszentmártoni fiatal levelezőnkkel, Sztojkov Paula óvónővel. Irt ugyanis egy cikket, „Ne szégyeljük magyarságunkat” címmel; Azt teszi szóvá, hogy a népzene ■ és a népi kultúra rovására, túlságosan tért hódított hazánkban a jazz és a hasonló értékű zeneszámok. Megírja, vannak mambó, Rodk and Roll, wugi-wugi lemezeink, de eltűntek a Dankó-dalok hangfelvételei. Szórakozóhelyeinken újráztatja a közönség a modern táncdalénekeseket, míg a magyar népdal művé­szeinek alig jut egy kevés taps. Azt válaszoltam erre, s azt is vallom, helytelen lenne vitatkozni ezen: magyar nóta, magyar népdal, vagy .mambó Itáliáno”? Az emberek vérmérséklete, zenei műveltsége, mentalitása, sőt sok esetben életsorsa határozza meg, tánc­zenét, a klasszikus számokat kedveli-e, vagy a hallgatóé magyar nótákat, csárdásokat, verbunkosokat, hallgatja legszívesebben. Ki-ki dya» szórakozóhelyekre, kulturális rendezvényekre jár tehát, ahol az általa szeretett zenei műfajnak áldoznak; Ezt írtam, ám ez a levél darazsat dugott fü­lembe, s nyugtalanul. kérdezgettem magamtól, hogyan is áll a magyar népi kultúra ügye Szolnokon? Nem tudtam mivel magyarázni, hogy a Kisdobos Együttes színházi estje iránt — a kisdobosok, népművészetünk igaz gyöngyeivel remekeltek a színpadon — igen mérsékelt volt az érdeklő­dés. S mint hallottam, bőven kaphatók még jegyek a Deb­receni Népi Együttes július 18-1 szolnoki vendégszereplé­sére, Vegyes érzelmekkel telt hangulatban indultam a Kommunista Ifjúsági Szövetség VIT-báljára a Járműjavító Kultúrotthonába szombaton este. A hirdetményekről, plakátokról előzetesen mindenki tájékozódott, mindenki tudta, népi táncok, népi kórusszá­mok, népdalok alkotják a műsort. Ha kevesen lesznek a fiatalok, akkor mindannnyiunknak bele kell kapaszkod­nunk Sztojkov Paula vészharangjának kötelébe: vigyázat, ébresztő, mentenünk kell nemzetünk igaz művészetét! Nem így történt. Legalább 500—600 Ifjúmunkás, mun-kásJány, s hozzátartozóik várták halálos csendben a szabadtéri színpad nézőterén a kultúrműsor kezdetét. S ez volt a VIT-bál legnagyszerűbb eseménye; A csillag- és villanyfényben fürdő színpadon csen­dültek fel Széki Sándor üzemi munkás: „Elittam a becsü­letem; Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány” a más. nagy sikert aratott számai. A hallgatóság többször visszatapsolta a fiatal műkedvelő nótásfiút. a közönség, az 500—600 főnyi munkásfiatal szenvedélyesen szívta, it+a népünk lelke mélyéből kivirágzott, nemzeti kincsünket. S itták a munkáslelkek a Kőműves Kelemenné székely bal- Lada szépségét. A kis Hatvani Manci átéléssel, mimikával, stílusos hangerővel előadott szavalata tapsra ragadtatta a légfűróhoz, kalapácshoz, hegesztőpisztolyhoz szokott mun­kástenyereket. A -Kisdobos Együttes fánckara által jász­­dózsai népviseletben tolmácsolt jászsági tánc, méltán cso­­dálkoztatta el az ifjú nézősereget: hát ilyen szép a mi magyar népművészetünk? írhatnánk a Fűtőház tánccsoportjáról, énekkaráról — s lenne mit írni sikerükről — de nem ez a lényeges, ha­nem az, hogy a munkásosztály szolnoki fellegvárában, a Járműjavítóban ilyen elevenen él és virágzik néni kultúránk. S az itt a sokatígérő, hogy az ifjúság, a munkás­­ifjúság kezdeményezte a kultúrműsort. Az enged bizakodni bennünket, hogy a népi kultúra estjének fiatalok voltak a nézői, a rendezői, s ha ifjúságunk körében ennyire él nép­művészetünk ápolásának szeretete, a jövőben, a «zületn szocialista jövőben él az. Sztojkov Paulával együtt bizonyára nagyon sokan örülnek annak a hírnek, hogy Szeptemberben megalakul Szolnokon a Kommunista Ifjúsági Szövetség Népi Együt­tese, s akkor a Fűtőház, a Kultúrház kulturcsoportjai mel­lett a KISZ Népi Együttesével színvonalas népi kultúra ígérkezik Szolnok városában. A szombatesti ifjúsági műsor sikere buzdjtási kell, hogy legyen népművészetünk élesztsetői számára. Kiutat mutatott a KISZ-fiatalok bálja, a népi kultúra feltámasz­tására. S az út: a Kommunista Ifjúsági Szövetség tábora, az ifjúság, s főleg a munkásifjúság. Ha az ifjúság nagyobb tömegét megnyertük népkultúránk szeretete ügyének, a következő nemzedéknek ismét átmenthetjük legértékesebb nemzeti kincsünket. BORZÄK. LAJOS Amikor a Jászberényi Uj­­erdei Állami Gazdaságba ér­keztünk, első pillanatban fel­tűnt, hogy a központi épület előtt hatalmas hordókat rak­nak kocsira. Sejtettük, hogy a hordókba semmi más nem le­het, mint híres jászberényi bor. S valóban jól sejtettük. Az állami gazdaság főkönyvelője elmondta, hogy az ő boruk nemcsak a megyében, az or­szágban híres, hanem külföl­dön is keresett cikk. Most na­gyobb mennyiséget szállíta­nak a MONIMPEX Külkeres­kedelmi Vállalatnak, expor­tálás céljából. Már a szőlőtőkék között sé­táltunk, amikor megkérdez- 1 tűk, milyen termésre számító,- ' nak az idén. — Az elmúlt évek termé­seire nem panaszkodhatunk, Most is jó termés várható, :sak az a baj, hogy a mult I iónap végén szőlőtábláink I >gyharmadán a jég körülbelül >0 százalékos kárt okozott, s , gy valószínűleg elesünk attól } i kétmillió forint haszontól, t imire számítottunk. i — Mire alapozták számító- l iukat? i — Arra, hogy gazdaságunk l !600 holdas területéből körül- i tíz embert, s tíz pír lovat, Ezzel a megoldással a perme­tezéssel járó munkálatok nem derülnek többe, mint tizen­ötezer forint. Folyik tehát az élet, e munka az Vjerdei Állam Gazdaságban. Az a kár, amii a jég okozott az apró, szőlő­­fürtökön, nem mondható túl­ságosan veszélyesnek. Ha c további időjárás engedi, lesi szőlő, s lesz bor az idén is. Fotó: Csikós Ferem Szöveg: Rapi Miklói

Next

/
Thumbnails
Contents