Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-14 / 164. szám

Válasz egy fiatal tanítónak f Jászalsószexifgyörgyre ! BEFEJEZÉS ELŐTT fl 200 VflGONOS TÁRHÁZ í Könyvespolc Kedves Barátom ! A VÉLETLEN HOZTA-E ÜGY, hogy a szerkesztő ép­pen nekem osztotta ki leveled, nem tudom. Viszont, amikor azt elolvastam, s alul meg­láttam nevedet, csodálkozva meredtem magam elé. Hogy máért, azt akarom elmondaná. Arról írsz ebben „a jász­­alsószentgyörgyi fiatalok ne­vében” fogalmazott leveled­ben, hogy a hét elteltével szeretnétek ti is „fiatalok­hoz illően, fiatalosan szóra­­kozni.‘‘ Ám községetekben — mint írod — egy-egy film megtekintésén, egy-egy fut­ballmeccsen kívül, a zagyvái fürdés és a tánc maradna még. A tánc, a tánc. Emiatt fog­tál tollat tulajdonképpen. A panasz az, hogy tíz órakor már zárórát parancsolnak a kerhelyiségben, ahová pedig — „mint pedagógus is mered állítani” — „a fiatalság színe­­java szokott járni.” S itt álljunk meg egy szó­ra. Teljesen egyetértünk az­zal, hogy meg kell változtatni a földművesszövetkezet zá­rási idejét. Bár mint érte­sültem, talán tíz táncolni­­vágyó pár az érdekelt eb­ben. Dehát miért ne tegyen kedvükre a szövetkezet s egész biztos, mások is szíve­sen eljárnak oda, ha nem is táncolni, de legalább zenét hallgatni. Ez eddig rendben is lenne, hanem ..; Hanem nagyon furcsáitok valamit. Azt, hogy ezt a levelet éppen te írtad mint pedagógus s mint fiatal. NEM RÉGEN Jászalsó­­szentgyörgyön jártam. — A KISZ szervezetről érdeklőd­tem; — Nem lenne itt semmi baj, csak egy. Tizenkét fia­tal tanító van a községben s közülük mindössze egy lépett be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe — válaszolták az elvtársak; S hozzátették, nagy szük­ség lennie pedig rájuk, mint falusi értelmiségre, akik irá­nyítani tudnák a fiatalok kulturmunkáját, képzett em­berek lévén, gondoskodnának az ifjúság szórakoztatásáról. Tudsz te erről, ugye? — Hogyne tudnál, hiszen két­szer is hívtak benneteket a fiatalok. Dehát „a fiatalok színe-java” a kerthelyiséabe szokott jámi és pern a KISZ- be. A színe-java? S kik azok ha szabad érdeklődnöm' Vagy mit gondolsz, a KISZ- be kik járnak? A KISZ-isták talán huligánok, erkölcstele­nek. az utca ifjak így véled0 Erről persze kár szót is ejteni, hiszen az egész ország tudja, hogy a KISZ-be az ifjúság legjobbjai, saját sza­vaiddal élve, a fiatalok színe­­java tömörült. Arra azonban már érdeme­sebb szót vesztegetni, milyen indokokkal tartjátok távol magatokat a KISZ-től. Amint hallottam, a következőket mond tá tok: — Nem megyünk a KISZ- be, mert ott tegeződés van. Hát ez így is szép. Mi fia­talok, elvtársak vagyunk. Közös eszme fűz össze ben­nünket. S ez a nagyszerű, az utolérhetetlen a kommunista ifjúsági mozgalomban, amely nélkülözi a rangkórságot, mentes a cafrang-hatásoktól. Az úri Magyarország ifjúsági szervezeteiben „mélyein tisz­telt uraim, mélyen tisztelt hölgyeim’1 s szigorú magázó­­dás volt a megszólítási. A mi ifjúsági szövetségünkben csak ennyi: elvtárs. És ebben ben­ne van a te is, miután az ifjúság korosztályába hasonló korú emberek tartoznak. A tegeződés a bizalom, az egy- (t máshoz tartozás s a szeretet j; legkézzelfoghatóbb jele. 1 EZÉRT ÜTKÖZTEM MEG 1 annyira ezen a felfogástokon. Ti tekintélyrombolásnak tart- ; játok talán, ha egy paraszt- 1 fiatal tegez és elvtársnak ' szólít, s nem „tanító uraz1’ benneteket? A másik magyarázatotok j még ennél is elgondolkodta­­tóbb. Azzal takaróztatok ] ugyanis: — Akkor megyünk a KISZ- ■ be, ha a KISZ szervezetnek : a mi igényeinket is kielégítő : programja lesz. i — Hát így állunk? A mi munkás- és parasztszármazá- : sú tanítóink már nem is ér­zik jól magukat a munkás és parasztfiatalok között? A mi tanítóinknak már ilyen magasra nőtt igényeik van­nak. ennyire elszakadtak már a néptől, amelyből ők is jöt­tek? Nem akarom agyondícsémi a jászalsószentgyörgyi KISZ szervezet munkáját, de hogy jól dolgoznak, azt sok tény igazolja. S ha nem is így lenne, mondd, kiknek kellene elsősorban tenni arról, ha nem a község tizenkét fiatal tanítójának? Hát nem érzitek, hogy ne­velők vagytok, s hogy nevelői hivatástok területét nem zárja le az iskola kapuja. — Hát nem éreztek felelősséget az iskolából már kinőtt fia­talok sorsáért is? Ha nincs tánclehetőség a 'öldművesszövetkezet helyi­ségében, miért nincs tánc a KISZ-ben? Miért nem segí­titek a KISZ-t ehhez, s ma­gatokat ahhoz, hogy ezáltal ti. „a fiatalok színe java” is lói szórakozzatok ott? MINDEZ RAJTATOK ÁLL elsősorban. De mit várjon tö- iiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiillllllllllNllllllllllllllilllllllllllilllilllllli: letek Jászalsószeretgyörgy ifjú- 1 sága, amikor közismert márj a faluban, hogy az elletnfor- j radalo-m idején éppen te és| még két tanítótársad törtétek I össze a DISz szervezet gra-j mafonlemezeit. Mondd, úgy érzed, teljes * joggal írtad leveledben ezt a ♦ mondatot: J „Az országépítő termelő í munkában erőnkhöz képest j résztveszünk, dolgozó fiatalok ♦ vagyunk.” J S érzed, visszásságát, aho- í gyan írásod befejezed: „Mindent összegezve, az lenne a kívánságunk, fiata­loknak, hogy az illetékesek törődjenek velünk többet, ne felejtsék el, hogy nekik kiéli alkalmazkodniok a néphez és nem fordítva.” Szépen hangzó frázis. — Csakhát az ellenforradalom óta nekem eleve gyanús min­denki, aki ilyen megfogalma­zásokat használ. Hiszen te is tudod, éppen azok árulták el a népet, akik azelőtt a leg­hangosabb demokratáink vol­tak.­Meghát a nagy szavak mö­gött nagyszerűen meg lehet bújni. Mert ugye, nálatok Jászalsószentgyörgyön sem lenne tanácsos tovább fesze­getni, ti hogyan alkalmaz­kodtok „a néphez és nem fordítva?” „Mindent összegezve, az lenne a kívánságunk, „ez az intelem nemcsak a földmu­­vesszövetkezet vezetői­nek szól, hanem elsősorban nektek és neked, aki leírta ezt. S VÉGÜL MÉG EGY dol­got hadd magyarázzak meg az olvasónak, aki nem tudja elképzelni, miért tegezlek le­velemben. Nem „osak-azért is „visszavágásból“, mert ti ettől irtóztclk a KISZ-ben hanem: mert mi diákéveink­ből jól ismerjük egymást. Ügy vedd hát ezt a beszél­getést is, mint egykori diák­társad jóakaró tanácsait. Üdvözlettel: Borzák Lajos ■'»fWIVri’V VVV V V V7T? V # V v VV*­Turkevén tavalyelőtt elkezdték a 200 vagonos tárház építé­sét, s azóta épül, mert hol munkáshiány, hol anyaghiány akadályozta az építkezést. Ebben az évben végre befejezik. Mint a képen látható, már a falai készen vannak, s jelen­leg a tetőszerkezetét rakják. A tárházat az ÉM Szolnok Me­gyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói építik FILMJAVÍTÁS KÖZBEN Kép rfudolto—tievész: Vigyázat, csalok című könyvből Rodolfo—Révész Gy. István: Vigyázat, csalok! (Biblio­theca). — Kb. 272 oldal, kötve 21.— Ft A hivatásos bűvésznek egy a célja: jókedvet, vidámságot árasztam maga körül. Aki már találkozott Rodolfóval, az maga is meggyőződhetett arról, hogy a nagy bűvész egy-egy előadásával még a legnyomottabb hangulatú né­zőt is felderíti. Könyvét is elsősorban a szórákoztaás 1 igényével adja az olvasó ke­♦ zébe. A könyv a bűvészet kü­♦ lönböző ágaiból ismertet mu­­í tatványokat. — ^Valamennyi 3 olyan, hogy bár a legigénye­♦ sebb közönséget is kielégíti, » előadásukat bárki nehézség nélkül elsajátíthatja, 1 Terméiiy’ergalii IfAHnUl II! telepei és bizományos földművesszüvetkezetei mapas áron vásáro'nak búsát, rozsot, árpát, zabol és mindenféle ter­ményt. Érdeklődjék a helyi felvásárló tele­pen. Termelőszövetke­zeteknek. legalább 150 mázsa esetén, külön térítést adunk. iiiiuiii.uiiiiiiiiiiiiniiiimiiiimiMiiiri. .iiiiimii Leningrádban megtalálták Diderot több saját könyvét F. lOTU PÁL: A szégyen ÍA MOKÉP Szolnok megyei keskenyfilm raktára három me-: gye: Szolnok, Békés és Csongrád — keskenyfilmszínházait: | látja el precízen kijavított filmekkel. Mert ugye nagy bősz-­­I szúság az, ha az ember ül a moziban és sercegést, krágokást: ♦ hall a hangszóróból, a vásznon a kép úgy látszik, mintha es-: J ne az eső és minden 10 percben elszakad. Mordán.y László, a: I filmraktár dolgozója lelkiismeretes munkával azon igyek- j ♦ szik, hogy a három megye mozilátogatói elégedettek legyenek; ► ► ; Kép Eric K1‘ itner: i Emil és a detektívek című könyvből f Kästner Erich: Emil és a í detektívek. (Móra Ferenc); \ Kb. 144 old. kötve 13.—Ft 5 Emil Tischbein 12 éves ta­­| nuló egy német kisvárosból | Berlinbe utazik a nagyma­­| májához. Az úton egy vasúti tolvaj ellopja a pénzét, sót • ami ennél rosszabb, azt a száz márkát is, amit édesanyja a nagymamának küldött. Emil a tolvaj után ered, de hely­zete kétségbeejtő. Kofferrel, virágcsokorral a kezében és egy fillér nélkül nehezen kö­vethetné a tolvajt. Szerencsé­jére segítségére sietnek a berlini gyerekek, megszerve­zik az üldözést, őrséget állí­tanak, rengeteget izgulnak, még többet nevetnek, s ami a fő, visszaszerzik Emil pén­zét, sőt még ráadást is kap­nak. — A regényt Walther IlTViPf rflirai HícvvHlr (7\ ídáman kattogott az est '-A gyors kereke. Az uta­sok, akik Cegléden szálltak fel, lassan elhelyezkedtek 02 ablakoknál. A műbőrrel be­vont kényelmes padok minő foglaltak voltak. Az újonnar felszállóknak állniok kellett. De mindenki még a fülkébe sem jutott be. Hiába, ez nem­zetközi gyors, sok az utasa. Aki csak egy-két megállót utazik, jobb, ha nem is to­lakszik befelé. A házaspár szintén Ceglé­den szállt fel a kocsiba.. Két nagy bőröndöt cipelt a férfi, az asszonynál pedig kisebb csomagok voltak szatyorban, táskában s mellettük bukdá­csolt egy 6 éves forma kis­lány, a gyerekük. A csomago­kat még csak valahogy elhe­­lyezgették, de ülőhely nem akadt számukra. — Ügy sem messzire me­gyünk — mondta a férfi —, addig kibírjuk ugye? — s bátorítóan nézett a felesé­gére, akin feszült a ruha. és láthatóan még valami más terhet is cipelt magával, a szíve alatt sarjadó új életet. — De azért, ha elfáradsz, szóljál! — tette még hozzá bátorítóan. — Miért szóljak? — mo­solygott vissza az asszonyka, — Hiszen nincs hely, i — Majd szerzek én, ne félj! — kacsintott rá a férj s a kocsi előterében, az egy­személyes kispadon üldögélő fiatal hölgyre nézett, aki el­­merülten olvasott valami agyonforgatott, bekötött táb­lája könyvet. — Biztosan akad egy rendes ember, aki átadja a helyét ilyen eset­ben — mondta nem min­den célzatosság nélkül és megnyomta az ily en eset­ben szót. hátha ért belőle a leányzó, de az fel sem né­zett, rájuk sem figyelt. A vonat már Abony felé járt. A kis előtérben, ahol a házaspáron és az olvasó höl­gyön kívül még egy másik család is szorongott, füllesz­­tő volt a meleg. A terhes asz­­szonyka fáradtan pihegett, de azért igyekezett tartani ma­gát. És amikor nem bírta tovább, az ajtóhoz lépett te­hát és megpróbálta kinyitni, hogy valami levegőhöz jus­son. —■ Ne csinálj bolondságot — ijedt meg a férj —, köny­­nyen kieshetsz. (7\ e akkora már alig tiz­­” centire kinyílt az ajtó és hűs levegő áramlott be a kocsi előterébe. Az asszony boldogan legyezgette magát. Hanem erre már az olvas­gató hölgy is fel-kapta a fejéi s éles, bántó hangon szólalt meg: — Tessék becsukni az aj­tót, bejön a füst, meg a ko­rom. — Maga nem szereti a jó levegőt? — kérdezte az asz­­szony csendesen, de máris becsukta a kocsi ajtaját, mert férje szemeiből, akit nagyon felháborított a hölgy viselke­dése, nem sok jót olvasott ki. Inkább tűri a meleget — gondolta —, csak botrány ne legyen. A kislányuk idáig kényel­mesen üldögélt a sarokba ál­lított bőröndön és most fel­ismerve a helyzetet, az any­jához fordult: — Ülj le ide anyu, én szí­vesen felállók. — Óh, meg se bírna, csak ülj nyugodtan — mondta az A férj pedig lassan le­­gyűrte az indulatát és azon törte a fejét, hogyan leckéztesse meg ezt a neve­letlen nőszemélyt. „Ha Abo­­nyig sem áll fel, én majd szó­lok neki" — gondolta. — „Ügy látszik abszolút nincs érzéke az emberi dolgok iránt. Valami kiszáradt kóró lehet. Csak a könyvet bújja, mit érdekli a környezet. Biztosan nincs gyerek, talán ■még testvére sem. Legjobb : volna p\ f ig hagyni az égé--imuiuiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiummmuimiiiMiiiimimm szét, csuda tudja, hogy reagá majd a felszólításra. De hí most hagyom, később foí enni a méreg, amiért pipo­­gya voltam. „S mint egy ön­igazolásul, így mentegetődzöti a feleségének: — Ne is ellenkezz, ér Abony után felállítom ezt c nőt. Ez elvi kérdés — mondtc komolyan — egy ilyen em­bert meg kell nevelni. — Hát csak neveld, — mo­solyodon el az asszony — nem bánom, de okosan. f a férj attól kezdve, c*' mint a kígyóbűvölő a kígyóra, úgy meredt a rá nerr, hederítő nőre. Csak nyeli nagyokat és lassan oszlado­zott a bátorsága. Magábar gyakorolta a szöveget, ami majd mondani fog. Sőt c hangsúly is, amely — képze­letében — eleinte bántó volt és türelmetlen, majd egyn halkult és végül szinte bo­csánatkérővé változott. A vonat pedig már elhagy­ta Abonyt, sőt vészes gyor­sasággal közeledett Szolnál felé. A férj máskor énnél örült volna, de most úgi érezte, mint akit kínpadrű vonnak. Sápadt, vörösödött. de az a bizonyos szó, amit ki kellett volna mondania, sehogyan sem jött a nyel­vére. A nő pedig ült-ült és olvasott-olvasott. Csak akkor állt fel, amikor a vonat fé­kezett és az utasok lekászá­lódtak. A férj, aki egy pil­­lamtra viSM'mézétt, úgy lAita, iiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiinMiiininii l mintha az ablakon át moso- | 1 lyogna rá, de ez már lehet, | 1 hogy csak képzelődés volt. | " /! z asszony, mintha csak | * C7L. a -férfi gondolataiban | ^ olvasna, így szólt, miközben g cipelték a csomagjaikat az § 1 állomás mögött: 1 — Nem érdemelte volna § 1 meg ,hogy szót vesztegessünk § ’ rá. Ha ő magától nem éri fel | ésszel. I — Tudod mit, taxival me- g ■ gyünk — készségeskedett a § férj, látszólag oda sem g figyelve. S már fordult is az g ott várakozó magányos taxi | I, felé. Hanem ugyanabban a = t pillanatban egy másik férfi | . is sietni kezdett a taxi irá- | i nyába s mivel csomag nél-1 t kül volt. már majdnem meg- | t előzte őket. g — Halló, szabod a kocsi? g [ — kiáltotta el magát hirte- i§ I len az asszonyka s a gépkocsi- g . vezető készségesen tárta ki az = ajtót. i . — Majdnem megelőztek y . bennünket — pihegett, ami- g : kor már elhelyezkedtek, — = ; pedig különben elég lett g 1 volna ezzel a sok csomaggal, = [ meg a teherrel. , S mivel megérezte, hogy 1 : mi megy végbe a mellette g , ülő emberben, tollászkodva j§ ■ bújt közelebb hozzá. A sza- s ; vában a hitvesi melegség s az M • asszonyos ravaszság bújkált: — Te kis ügyetlenke. g — És megcsókolta a még | mindég hallgató, mogorva § í&rfí arcát, ( A Leningrádi könyvtárban több olyan könyvet találtak, 1 amelyek valamikor Diderot­­nak, a híres francia filozófus­nak tulajdonában voltak. Az 1 egyik könyv Diderot . „A ‘ ■ szellemőr” c. művének 1758- ’ as kiadása, a francia fűozó­­* ifus több sajátkezű ceruza- 1 jegyzetével. A másik könyv Eacon filozófiájának elemzé- imiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiimiimiii se, amelyet a szerző a híres enciklopedistának dedikált. • A ‘ harmadik könyvben, — • amely a nyelv alakulásával : foglalkczik, úgyszintén Dide­­. rőt megjegyzései láthatók. A könyvek a nagy francia filo­zófus személyes könyvtárá­• ból származnak, amelyet ’ 1765-ben II. Katalin cárnő vá­sárolt meg. Illusztráció = Erckmana: Theres« kisásszoaj cuaU fc&nyvtbOl lErckmano, Emilé — Chat­­= rjan’ Alexandre: Therése = kisasszony (Móra Ferenc); H Kb. 220 holdal, M kötve 14.— Ft H A ^ két múltszázadi francia H író regénye a „Therése kis- H asszony” első ízben jelenik ig meS most magyar nyelven.­­= Kis elszászi faluban játszó­­gdik 1793-ban. amikor a for- H radalmi seregek győzelmesen H harcolnak Ausztria és Po­­ü roszország ellen. Therése kis­­ü asszony, a francia hadsereg jp markotányosnője, súlyosan H megsebesül, s míg a falu dok­torának házában visszanyeri gegészségét, meggyőzi-a forra­­gdalom eszméinek igazságáról |a doktort és egész környe- 5 aetét)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents