Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-11 / 161. szám

TISZABÓ: Petőfi Tsz

Néhány nappal' estelőtt Tiezabőn jártam. A faluban nem voltam ismerős, így jobbadén csak a házakat, az utcákat nézegettem. Szerettem volna fényképezni valamit, meg írni Tiszabőről, de hát egy ilyen kisközségben ugyan mit lehet;

ü- Mit? — csodálkozott el kérdésemen Krém Ferenc községi agronómus. Na, csak jöjjön az elvtárs, majd én mutatok, S azzal elindultunk a Petőfi Termelőszövetkezet központja felé. Éppen szerencsénk volt, mert véletlenül bent találtuk Kiss Kálmánt, a szövetkezet elnökét. Mesélik róla, hogy ez ritkaság, mert valahányszor a járástól, vagy a megyétől keresik, soha nem találják meg. Egyszer megtörtént vele, hogy a megyétől az egyik mezőgazdász egy napig járt a nyomába. Másnap hajnalban, mikor a lakásán akarta elcsípni, az sem sikerült, mert

mázsa volt az átlagtermés, de most, nem hazudok, ha azt mondom, hogy meglesz a 14 mázsa. No, de ezek csak számok. Nézzük az eredményt, s hallgassuk meg az emberek véleményét)

Kissé távolabb kapált Varga István, Nem tartja senki a szövetkezetben lusta embernek, csak egy kicsit zsörtölődőnek, Nem akar belenyugodni, hogy százalékra dolgoznak. — Ragaszkodik a munkaegységhez. Pedig az elmúlt évben nem is neki volt a legtöbb munkaegysége a szövetkezetben. No, de hát joga van megmondani a véleményét. — Azt hiszem, hogy éppen neki van igaza. Ezt majd eldönti a gyakorlat.

1— Szerintem sokkal helyesebb 1 munkaegység szerint dolgozni. Ügy jobban ellenőrizni lehet az elvégzett munkát. Mindenki aszerint részesül, amennyi munkaegységet teljesít, Itt viszont több lehemint a munkatársam, v s nekem is ugyanannyi jár érte. —« Majd így összegezi: *— Jobb a munkaegység, csak eddig az volt a tej, hogy a szövetkezet tagjai nem alakíthatták kedvük szerint.

Egy másik kukoricakapálő, Nagy József így vélekedik:

— Miért lennénk elégedetlenek? Menjen végig bárki a határba, s aki ennél különb kukoricatáblát talál az egyéniek földjén, mint a miénk, az előtt megeszem a kalapom.

A cukorrépa szélében egy lány gyönyörködik a mutatkozó termésben. Szabó Irma, Gyönyörködhet is benne, hiszen hétszer kapálta meg a neki jutó cukorrépát. Kérdezem tőle, megvan-e elégedve a szövetkezettel? A válasz kissé meglepett. — A szövetkezettel meg, csak az elnökkel nem.

Nem értettem a választ; Eddig még csak jót hallottam az elnökről. Rendbe hozta a gazdaságot, az irányításával kifizették az adósságot, emelkedett a terméshozam, s egy

esd csak mindig Ígéri, hogy megnősül, de soha sem teljesíti a szavát, pedig három éve minden ősszel az ő lagzijára készülünk)

S Kálmán bácsi huncutul hozzáteszi:

— Hiszen csak azért nem nősültem meg eddig, mert nem akartam, hogy a sok munka után a táncolásba még jobban kifáradj! —

A cukorrépaföld mellett apró növésű len látható. De csak úgy távolról. Mikor közelébe ér az ember, s elindul a tábla közepe felé, bizony majdnem térdig érő,

— Van itt minden, mint a kisboltban. Ipari növényt is termelünk. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a len jól fiiét, s most is termelünk jónéhány holdon. De legyen is minden, csak így tudtuk az eddigi sok adósságot is kifizetni. így volt a tagoknak is mivel megtölteni a kamrát, meg az erszényt,

S a gazdálkodásról még azt mondja az elnök elvtárs: Van egy Zetorunk, egy Hoffher traktorunk, meg egy álló motor, amivel a darálót hajtat juk. A két traktorral a munkák jelentős részét el tudjuk végezni. Különb az összes növényünk, mint az egyénieké. Tavaly 34 forint volt a munkaegység értéke. Ha most munkaegységre dolgoznánk, még az 50 forintot is meghaladná. így aztán érthető, hogy tagjaink átlagosan csak 25 ezer forintos jövedelemre számítanak. Ami a munkaegység körüli vitát illeti, azt majd a tagság eldönti zárszámadáskor.

Ezen a határjáráson tény-' leg csodákat láttam; Nemcsak a Petőfi Tsz területét néztem meg, hanem láttam az egyéniekét is, s elmondhatom, nem hazudott sem a szövetkezet elnöke, sem a tsz tag. Valóban szebb minden. S aki kételkedik benne,

Jugoszláv

szakszervezeti küldöttség Szolnokon

Kedden délelőtt tíz Órakor érkezett meg a szakszervezetek megyei' székházéba a jugoszláv szakszervezetek öttagú delegációja)

A csoportot Sebestyén János, az SZMT megyei elnöke és az elnökség tagjai fogadták. A jugoszláv elvtársak meghatódva vették át az őket köszöntő kis pajtások tói kapott virágcsokrokat.

A megbeszélés kezdetén Sebestyén elvtárs reményét fejezte ki, hogy a beszélgetés közelebb viszi a két nép baráti kapcsolatát.

A jugoszláv küldöttség vezetője Dragi Stamenkovics elvtárs kérdéseiben a inegye lakossága és foglalkozása iránt érdeklődött; Nagy figyelemmel hallgatta azt a fejlődést, amit megyénk elért, a felszabadulás óta. A legaprólékosabban érdekelte«- a nagyütemű iparosítás és a mezőgazdaság szocialista szektorainak létrehozása, továbbá azoknak mai munkája. Tájékoztatást kért a megyei mezőgazdaság gépi munka felhasználásáról is.

Elmondta a küldöttség vezetője, hogy náluk a dolgozók 70 százaléka szervezett munkás, s csak azt veszik szakszervezeti tagnak, aki rendszeresein fizeti a tagdíjat. A szakszervezetük országos viszonylatban kis apparátussal dolgozik, mert munkaterülete nem öleli fel a dolgozók gazdasági, szociális és kulturális órdekvitelének gyakorlati megvalósítását.

—* Délután ellátogattak a martfűi Tisza Cipőgyárba,

ahol megtekintették a gyár munkáját és a munkavédelmi berendezéseket.. Érdeklődve figyelték a korszerű, ízlésesen berendezett bölcsödét, napközit és a tanuló otthont.

A bölcsőde és napközi 1 forintos díjára vonatkozóan elmondották, hogy náluk a teljes költséget a szülők fedezik és az üdültetést sem a szakszervezet végzi, hanem állami irányítás alatt van. így a szervezett dolgozók különösebb előnyben nem részesülnek a többi dolgozókkal szemben.

A szakszervezet a munkaversennyel nem foglalkozik, A termelés növekedését a bérrendszerük folytán viszik előre. A bér három részből áll: alapbér, teljesítménybér és az üzem nyeresége után járó részesedés, s e három bértényező növeli a munka intenzitását.

A munkások keresete után érdeklődve megállapították, hogy a két országban hasonló keresethez jutnak a dolgozók, s ez mellett a magyar szakszervezet komoly szociális gondoskodással segíti tagságát;

Meg kell állapítani, hogy ez a találkozás a két ország szakszervezeti vezetői között, eredményes volt. Az értékes beszélgetés és vita során hasznos tapasztalatra tett szert mindkét fél. A kialakult elvtársi kapcsolat, mely megmutatkozott és az a kívánalom, hogy rendezzenek hasonló találkozót, mutatja a megbeszélés rendkívüli értékét, Andrási —

K£MtKUl£

Jól fizet a len is. Most is tér melünk néhány holdon mu, tatja a tsz elnök Krám Ferencnek.

lány mégis elégedetlen. Észreveszi csodálkozásomat, magyarázni kezd.

Azért, mert Kálmán bá-Ezelőtt itt csat acat termett,, most meg cukorrépa, ilyen-e?

nézze meg. Igaz, a búzát a héten learatják, de álljon majd a cséplőgép mellé és mérje le. Az a 96 holdas tábla, amelyiket körüljártunk, egészen biztos megadja a 16 mázsát.

Ugy-e nemcsak városon vannak érdekességek?

Csíkos Ferenc

5 Damiaircíí rádió műsora

Csütörtök: Este 18.10-től 19 óráig a 223 méteres középhullámon

Hírek, sport, sajtószemle. — Tudósítóink jelentik, kulturális híradó. — Ajándékműsor a cserkeszöllői Béke Tsz tagjainak. «

Idő járás jele níés

Az északnyugat felől be áramló hűvösebb óceáni légtömegek hatására Közép-Európában továbbra is mérséklődik a meleg. Németországban 23—26, Lengyelországban 25—28 fokos maximumok voltak.

Várható időjárás csütörtökön estig: változó felhőzet, többfelé záporeső, zivatar. — Mérsékelt, időnkint megélénkülő szél. A hőmérséklet alig változik

Még lakatot is. tét tek rá, hogy éjjel a vizet el ne lopje valaki. S minder hajnalban, kötélre kötött vödrökkel meríthették ki az összegyűlt tiszta vizet, mely mindig tisztább volt a Tisza, sárga, iszapos pos vizénél. Ezzel a vízzel sütötték a kenyereket. ‘ Amikor elmúlt a kánikula és a Zagyva medrében újra megjelent az áldott, fehér viz, akkor a kutakat egyszerűen otthagyták, vagy bedöntöttek. Sokan bele is fulladtak akkoriban az ilyen kutakba, a nemtörődömség és a gondatlanság miatt.

A kánikuláé esztendők vizkérdése akkor oldódott, meg véglegesen, amikor megépült a vízvezeték és a víztorony. Azóta nincs komolyabb hiba a város vizellátása körül. Pedig rengeteg víz elfogy egy-egy kánikulát napon Szolnok vd-> rcsában.

Negyven fok körül ágaskodik a hőmérS. Az emberek hervadton lézengenek mindenhol A Tisza fürdőtökkel van tele. Mindenki az eget lesi és a rádiót hallgatja: jönnek e már valahonnan a várvavárt felhők? Less-e végre eső és enyhülés? Lesz —( mondják a meteorológusok. Akkor pedig biztos, hogy úgy is lesz: í .

Gyomai György •

A cikkíró sorait nyilván keserveink enyhítésére szánta. (Hogy (ám: azért ne tlkksdiunk a melegtől, volt ez rosszabbul 1«.) pe lám az ld<5 rrvegtréfálta, avagy őt igazolta? 111 Lentebb szállt a hőmérő Ezt azonban még ne kiabáljuk el!

tA (szerbi

akkor mar Kun volt a jószágok etetését megnézni.

így aztán velük megmondom őszintén s=s kissé vedres érzelmekkel indultam „csodát látni’Y Azt gondoltam, a tsz tagjai nem szívesen veszik a pantallós látogatókat: Szerencsémre kellemesen csalódtam. De még szívesebben fogadják Kiss Kálmánt, az elnököt. Érthető is. Három évvel ezelőtt, amikor a szövetkezetbe került, 700 ezer forint volt a közös vagyon, s volt egy csomó adósság: Most viszont a közös vagyon „csupán'* egy millió 800 ezer forint; adósság nélkül: Az előbb azért írtam azt, hogy csupán, mert ezzel sem valami túlságosan elégedettek. Lesz még ez jobban is elvtárs, — mondja bizakodóan az elnök. Nézzen széjjel; Amerre csak ellát, három évvel ezelőtt jóformán csak acat termett, most viszont cukorrépa, ilyen-e. Vagy a búzát mutassam? Nem vagyok kistermetű ember, de hónaljig ér. S hogy ne túlozzak, csak egykét számot mondok. 1954-ben a búza átlagtermése 5.70 mázsa volt, most nem mondok sokat, de 15 mázsás biztos lesz. Árpából 1954-ben 5,60

tőség van a csalásra; Csak egy példát említek. A hereszéna kocsira rakásánál kétszer annyit feladogattam,

A zsörtölődő Varga István, aki jobban szeretné a munkaegys éget.

j A hőmérő higanya negyven fok körül ágaskodik. Az utcákon olvad az aszfalt. Az égen nem látni egy fia felhőt sem. Eső nincs hetek óta. S mindenki arról beszél, hogy ekkora forróság még nem volt talán soha, mióta a Tisza itt kanyarog az ősi partok és füzesek között. Pedig voltak forró és kánikulád nyarak a régebbi időkben is, csakhogy azokról kevés szó esik.

Félszázaddal ezelőtt, amikor még nem volt vízvezeték, egylovas, hordós kocsik szállították sok házhoz a vizet. Az ártézikút ott állt a Városháza bejáratával szemben. A lajtosok fa rocskáikkal megtöltötték a hordókat. S utcáról-utcára járva kiabálták: Friss vizet vegyenek! Egy krajcár volt egy rocska víz. s minden házban, p, leghűvösebb helyen állt a víztartó hordó. Azt telemérették a lajtossal és a főzés, ivás kérdése egy napra elintéződött.

Sokan az udvarbéli géme-kutakból szereztek vitet. Vagy vállra ikasztott horgokkal lejártak a Tizára. Bementek a utajokra. Telemeitették a rocská■M. Úgy cipelték laza a drága kinset, vigyázva, iogy egy csepp ki <e löttyenjen be- 5le az úton.

Amikor azon>an beállított a ■ánikula, felfordult az egész víz■ordási rend. Az rtézi kút előtt 'érés verekedések ajlottak le. A laj>sok nem akartak kút közelébe en*

gedni senkit, hogy a keresetük minél több lehessen. Felcsapták a víz árát két krajcárra. S pihenő nélkül, éjjel-nappal járták a várost, hordták o vizet mindenkinek, aki meg birta a drága folyadékot fizetni!

Még rosszabb lett a helyzet, amikor a Zagyva ráadásul Iciszáradt. Olyankor a Tabán lakói és a Tabántól a Zagyva vashidig lakó gazdák is a Tiszára kényszerültek járni vízért, mert a kutak kiszáradtak, alig gyűlt össze bennük naponta néhány vödör ital. A marhákat, ' lovakat falkástól hajtották akkor napjában háromszor a Tiszára itatni. A kutyák ejjelenkint nem az utcákon kóboroltak, hanem a Tisza partján, a víz szélén hasaltak és úgy teleittak maguk, hogy szaladni sem tudtak.

A Tabánban lakó kenyérsütő aszszonyok, aJcik gyékénysátrak alatt árulták minden nap a piacon a ropogós, piros kenyereket, mivei nem győzték a Tiszáról hordani a sok vizet és a lajtosok uzsoráját sem birtáfk, úgy segítettek magukon akkoriban, bogy kutakat ásottak a férjükkel. >agy a fiukkal a 'Zagyva medre netté az iszapba. 4z emberek teásak két-három méer mélyre. Négy''•zögletes vagy ke■efc kutakat csináltak. Ledesz■ázták, hogy sötétben valaki bele ne issen és piszok se mllhassan bele.