Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-10 / 160. szám

A fiatalok érdekében Jegyzőkönyvi kivonatot kap­tunk a 22-es számú Szolnoki Állami Építőipari Vállalat­tól. Arról értesítettek ben­nünket az építés vezetősége és a tanoncoktatók, hogy a vállalatuknál dolgozó 22 ipari táruló étkeztetése a lehetet­lenséggel határos. Jegyzőkönyvbe foglalják például, hogy július 2-án ebédre a levesen kívül 22 fejlődésben lévő nehéz fizi­kai munkát végző fiatal ré­szére 2 liter káposztástésztát küldtek ki, ez a mennyiség 5 tanulónak ha elegendő. A jegyzőkönyvben nyilat­kozó oktató egyike szerint a tűző napon dolgozó ifjaknál így aztán előfordul, hogy szédelegnek aiz éhségtől az építő állványokon. Arról is jelentést tesz a jegyzőkönyv, hogy az MTH étkeztetés k,nemtörődömsége, felületes kiszolgálásé,” miatt a tanu­lók munkateljesítménye visz­­szaesett. Ilyen előzmények után in­dultunk el a szolnoki Papír­gyár építkezéseire, ahol a szóbanforgó 22-es vállalat dolgozik. Mintegy harminc emberrel, felnőttel és fiatallal beszél­gettünk el az ügyben. Zuho­gott a barnára sült colstokkal felfegyverzett ipari tanulók panaszáradata. Július 3-án 75 dekagramm csontot gyűjtöttek össze a 22 személy részéire kiadott tarhonyából, a hús 1—2 de­kagramm volt fejenként. — Ugyanakkor a tarhonya zsfr­­talan, nyers, összecsomóso­dott állapotban került terí­tékre. Az első fogás paradi­csomleves volt egy szál tész­ta, vagy rizsa nélkül, úgy nézett ki, mint a paradicso­mos üveg elmosása után a mosogató víz. Július 4-én 2 deciliter lekvárostésztát kaptak vacso­rára, s mellé 15 dekagramm kenyeret, melyet csak úgy magában fogyasztottak el, de Jóízűen, hiszen egésznapi munka után mitsem oltott éhésgükből a 2 deciliter lek­várostészta. No, de ekkor még csak meg is kapták a kenyeret. Ellenben július 3-án 13 sze­mélynek nem jutott. Június 30-án pedig vajat küldtek 8 adaggal kevesebbet. Ugyan­csak június egyik napján sa­láta járt volna az ebédhez, de elfelejtették kihozni, s így másnap tésztához kapták meg az ipari tanulók. S amikor megvannak az adagok? A leves változatlan hétről­­hétre. Igaz, mindennap más­más nevet kap, de a lényeg ugyanaz, viz, néhány ká­posztalevéllel. Ezévben még egyszer sem szerepelt gyümölcs, vagy sülttészta az étrenden. (Igaz, a Keletmagyarországi Közét­keztetési Vállalat cáfolja, hogy sült-tészta nem lett volna.) A reggeli hetenként több­ízben feketekávé, vagy tea. Ezt ugyan maguk az ipari tanulók sem tudják eldön­teni, hogy mi is lenné, hi­szen annyira átlátszó, hogy lelátnak a bögre fenekére a teán, vagy feketén át. Nagyom-nagyon sok a pa­nasz. Többek között az is, hogy a tanulóktól levonják az egészhavi étkezési díjat, de ha hazautazik közülük valaki, társai mégsem kap­ják meg a távollevő adagját. Fiatal, fejlődésben lévő emberekről van szó. Ebben a korban táplálkozik a leg­bőségesebben az ember, kü­lönösen, ha dolgozik. A fia­talok panaszát éppen ezért úgy is fel lehetne fogni, hogy fiatalok, éretlenek, s hajla­mosak a valóság eltúlzására. Csakhogy a felnőttek még élesebben nyilatkoznál? a tanulók étkeztetéséről. Ki hát a felelős ezért a tarthatatlan helyzetért? A 22-es Építőipari Vállalat 11 forint napi ellátmányt fizet be a Keletmagyarorszá­­gi Közétkeztetési Vállalat pénztárába. Az étkeztetési vállalat az MTH konyhának adja át a megrendelt adago­kat, s onnan szállítják a m unkahelyekre. Kétségtelen, nem nagy ösz­­szag 11 forint napi ellát' mány, de ugyanennyi volt az élelmezési költség, amíg a 22-es Építőipari Vállalat a saját konyháján főzött. S azt az időszakot mégis az „emberiség aranykorsza­­kaként“’ emlegetik a fiatalok a mostanihoz képest. Hogyan lehet, hogy az egyik konyha ki tudott jönni abból az összeből, amiből a másik nem tud? Debrecenből „bűzlik a hal.’* Illetve a szalámi és s tojás, amit szombaton, va­sárnapesti hldegvacsoraként TAKARÉKOSSÁG, AMIBŐL NEM KÉRÜNK kapnak meg a fiatalok min­den hűtés nélkül ebben a nyári nagy melegben. A Keletmagyarországi Köz­­étkeztetési Vállalatnak Deb­recenben van a központja. Itt készült az a csak ember­telennek nevezhető intézke­dés, melynek lényege a kö­vetkező: Az étkezdéi telepeken a telepvezető és a főszakács a megtakarított pénzösszeg 2— 3 százalékát kapja jutalmul. A szolnoki telepen nem rit­kaság a 300 ezer forintos megtakarítás, s így a te­lepvezetőt és a főzsakácsot 2-3 ezer forint illeti a meg­takarítás után. Hát ezért zsírtalan az ipart tanulók tarhonyája és tész­tanélküli 4 paradicsomlevesük. Nem ismerem azt a deb­receni szellemi nagyságot, aki eme intézkedésnek a szülőanyja, de hogy bürok­rata a javából, azt monda­nom sem kell ugye? Hiszen, ha a számokon kívül embe­reket is nézett volna, képte­len lett volna ilyen intézke­dés megalkotására. — Igaz, Debrecen messze van, de el kéül hogy jusson hozzá a szolnoki tanulók panasza, s ha becsületes ember, lelki­­ismieretfurdalást is ébreszt benne. Ez az intézkedés önmagá­ban is elégséges a magyará­zatra, s ha még hozzávesz­­szüik az olyan meUékzöngé­­ket is, hogy a Keletmagyar­­onszágtól az MTH konyhára szállított ételeket olyanok­nak is kiadják, akik nem fi­zettek elő, már tiszta képei kaphatunk a fiatalok hely­zetéről. Az MTH konyha e cselekedeteiről jegyzőkönyv is tanúskodik a Keleten a­­gyarországi Közétkeztetési Vállalatnál. Reméljük, megfelelő vissz­hangra talál a megírt pa­nasz. Sző sincs róla, nem a takarékoskodás ellen eme­lünk szót. de az ilyen ta­karékosságból nem kérünk ■Sőt, úgy hisszük, az emberi megbecsülés azt követeli: ezt a takarékossági intézke­dést hatályon kívül kell helyezni. A főkönyvelőt és a telepvezetőt jutalmazzák az elért forgalomtól függően, s ne azután, hogy mennyit ta­karítanak meg az ipari ta­nulók élelmezéséi}, népiesen, a tanulók hasán. Borzák Lajos. Hozzászólás A TitztvirtékbPn nemrégiben cikk jelent meg a pedagó­gusok tanév végi gondjairól. Az iskolából ldó előtt kimaradt fiatalok problémáival, a szülök, nevelők s a társadalom együt­tes felelősségével foglalkozott. Az alábbiakban az egyik, hozzá­szólásként érkezett levelet ismertetjük. A hibák gyökerei — a jel­zett problémával kapcsolat­ban — mélyen lenyúlnak és nagyon szerteágazóak. A fő okokat a szülők nemtörődöm­ségében, a gyermekük neve­lése és jövője iránti közöm­bösségben látom. Hozzájárul még ehhez a rossz családi nevelés és a szülök nem ép­pen példásnak mondható csa­ládi élete. Ezek a leggyako­­riábbak. Vannak azonban nagy csalóddal rendelkező szülők is szép számmal, akik alig várják, hogy gyermekü­ket ki tudják venni az Isko­lából és kereső munkába ál­líthassák. A baj ott kezdő­dik, hogy ez a kereső munka legtöbbször igen csekély jö­vedelemmel bíró napszámos­­munka. Elítélem azokat a munkáltatókat, akik iskolás gyermekeket alkalmaznak termelőmunkára a szorgalmi idő alatt. Ideje volna, ha illetékes szervek orvosolnák végre a pedagógusok régi sé­relmét. Vonják felelősségre azo­kat. akik iskolás gyerme­keket alkalmaznak bér­munkára a tanév folyamán. Ninos szánalmasabb, mint azt látni, hogy iskolaköteles gyermekek az utcán csava­rognak. A szülők és nevelők mellett ezért felelős a tár­sadalom is. A környezet, a társadalom a legjobb névelő Azt mondjuk, hogy a neve­lés társadalmi kérdés. Nem mindegy az, hogy a felnövő jövő generáció hogyan viszo­nyul a munkához, a szocia­lista tulajdonhoz ebben az országban. Sajnos, a gyakor­lat azt mutatja, hogy ponto­san az iskolából kimaradt tanulókkal van a legtöbb baj ezen a téren. A fiatalkorúak bíróságának tárgyalótermei­ben ■ legtöbbször ezeket a gyermekeket látjuk a vád­lottak padján. Édesanyjuk pedig könnyes szemmel töp­reng azon, hogy gyermeke hogyan került oda. Hiszen sohasem mondták nekik, hogy lopjon, vagy törvény­­ellenes cselekményt kövessen el. Az ilyen gyermekek ab­ban a korban kerülnek ki az élet sodrába, amikor leg­nagyobb szükség volna az is­kola és a szülői ház segítsé­gére. PAR ÉV MÚLVA egy ré­szük újra felkeresi az isko­lát. Legtöbbször az édesapa jön el. „Igazgató úr, a gye­rek ügyében jöttem. Valamit tenni kellene. Nem veszik fel inasnak. Pedig ideje vol­na, hogy mesterséget tanul­jon. Legalább a hat osztálya meg lenne neki. Tessék el­hinni, megfizetek érte ...” Ott áH az alig egy évvel ezelőtt még büszke szülő ta­nácstalanul, mert gyermeke szemére vetette: „há nem vették volna ki az iskolából, már segéd volna és szép rendezett ifjúsági életet él­hetne, mint hasonló korú társai.” Azonban már késő a bánat. A helyeket betöltik a nyolc osztályt eredményesen elvégzett fiatalok. Ezek a gyerekek pedig visszamen­nek az utcára, hátha akad valami alkalmi munka. A legfájdalmasabb a városi leánygyermekek helyzete. — Gondolkozzanak ezeken a szülők, akik ez év végén az­zal a szándékkal vitték el gyermeküket, hogy soha töb­bé nem engedik iskolába. Le­het ugyan, hogy az ötödik osztályt sem végezte él ered­ményesen. Most még nincs késő. őszre még letehetik a javító vizsgát és folytathat­ják tanulmányaikat. Jól gon­dolják meg cselekedetüket, mert amilyen mértékkel mérnek most gyermeküknek, olyan mértékkel mérnek vissza gyermekeik, ha ők megöregszenek. Ne áldozzák fel gyerme­kük jövőjét pillanatnyi csekély kis keresetért. Párt és tanácsszerveink, karöltve a nevelőkkel, aka­dályozzák meg, hogy a tánév végi elmaradások évről-évre nagyobb arányúak legyenek. Hiába végeznek nevelőink családlátogatásokat, ■ hiába igyekeznek a szülői? között felvilágosító munkát végezni, ha őket ebben nem segítik. Kormányzatunk eltörölte egy­szer és mindenkorra, hozy a nevelőket bevonják olyan munkába, mely nem áll kap­csolatban az iskolai munká­val és legtöbbször rontotta tekintélyüket. Nagyobb meg­becsülésben részesíti azokat a pedagógusokat, akik ezt megérdemlik. Ez azonban nem minden. Munkánk za­vartalan és jó elvégzéséhez több is szükséges. Légyen szilárd és a gya­korlati életre vonatkozó rend­tartás. — Ne kelljen azon Minden fiatalt jflz erű és nem a gpngeség Jel® érdekel | MÉG CSAK NÉHÁNY nap telt el azóta, hogy nap-A F_e„*,vnl nrnnrnmiébói!világot látott az SZKP Központi Bizottságának határozata. P 8 í Azóta is gondolkodunk rajta ég emlékezetünkbe idézzük A Fesztivált július 28-án a$a határozat egyes pontjait. Mi a megdöbbentő ebben az V. I. Lenin Központi Sta-! igazán nem mindennapi eseményben? Az, hogy olyan elv­­dianban nyiíják, meg. A ! társakról van szó, akiknek nem kis érdemeik vannak a résztvevők az Összövetségi !szovjet nép sikereiben. Olyanokról, akiknek nevét beírták Mezőgazdasági Kiállítás te-*a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetébe. Mert rületón gyülekeznek. Innen ♦ a legnehezebb években résztvettek olyan út kitaposásá­­indulnak a motorkerékpárosában, amelyet még egyetlen kommunista párt sem járt meg, hírnökök, akik a Fesztivál ♦ úttörő munkát végztek a szocializmus építésében. Igen emblémáját viszik. Mögöttük ♦ képzett marxisták ezek az elvtársak. Hogyan történhetett harsonások következnek. A|meg mégis ez a szigorú döntés, melyet az SZKP Központi kiállítástól a stadionig vezető I Bizottsága és Központi Revíziós Bizottsága egységesen 15 kilométeres utat a küldőt-{megszavazott: kizárta Molotov, Malenkov, Kaganovics és tek sokszáz autón teszik meg. tsepilov elvtársakat, a Központi Bizottság tagjai, póttagjai A stadionban felvonjak a Z közül frakciós, pártellenes tevékenységük miatt. Nem VIT zászlaját, majd 25 000 félünk a Szovjetunióban, nem ismerhetjük részletesen a fehér galambot repítenek fel.!körülményeket, de ami a határozatban van, elfogadható A labdarúgó pályán a szov-!mjnden kommunista számára, akármilyen régi, tapasztalt, jet sportolók üdvözlik a kül- ♦ a pártban fontos tisztséget betöltő elvtársakról is van szó. dötteket. Ezután a szovjet j ^ Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kong­­szövetségi köztársasagok leg- * resszusa új célokat, új feladatokat jelölt meg a szovjet jobb táncosai táncjátékot ♦ kommunisták, a szovjet nép számára. Az eltelt időszak a mutatnak be. $ politika helyességét igazolja. Sikerek születtek a külppliti-Másnap a főváros 14 leg-lkában: Ausztria semleges lett, Jugoszláviával a viszony a nagyobb hangversemytermé-! még fennálló különbségek ellenére is rendeződött, sokat ben megnyitják a nemzetkö-! javuit A szovjet vezetők ellátogattak Angliába, találkoz­­zi művészeti versenyeket. A|tak a2 jndiai néppel, vezetőjével, Nehru miniszterelnökkel, harmadik napon rajtolnak a t akivel tárgyalásokat folytattak, közös nyilatkozatokat ad­­sportolók. A Találkozó ne- j tak ki Adenauer nyugatnémet kancellár Moszkvában gyedik napján a Gorkij ut-I járt> tépések történtek a szovjet—japán viszony rendezé­­cám cirkuszi lovas felvonu-Jg,^ hosy cs.ak a legfontosabb állomásokról emlékezzünk lást, majd a Dinamó stadion- * meg ’a külpolitika területén. Ezek a tények mind azt bízó­ban nagyszabású cirkusz-elő- ♦ nyitják hogy a szovjet kormány és pártvezetök komoly adást rendeznek. Z erőfeszítéseket tesznek és nem eredménytelenül az SZKP A program fénypontja kö-1XX. kongresszusa határozatában elfogadott külpolitikai irányvonal megvalósításáért. A nemzetek békés egymásmelleit élése elvének meg­valósítása vajon csak a szovjet nép érdeke? Találkozik ez minden ország dolgozó népének érdekével. Ki akar vi­szálykodást, háborút a nemzetek között? A dolgozó osztá­lyok semmi esetre sem. A Szovjetunió a második világhá­ború után a fasizmus felett aratott győzelme következmé­nyeképpen kiszabadult abból az elszigeteltségből, melyben korábban volt. A Szovjetunió Kommunista Pártja, felis­merve az új történelmi helyzetet, mindent elkövet azért, hogy a Szovjetunió népeinek barátsága erősödjön a szom­szédos országok népeivel, a viszonyok normalizálódjanak a diplomácia, a külpolitika területén is. E bölcs politika meghozta gyümölcseit. A Szovjetunió vezető nagyhatalmi szerepet visz a nemzetközi életben, nélküle, vagy rája való tekintet nélkül ma már az imperialista országok vezető körei kényük-kedvük szerint nem dönthetnek. Már a Szovjetunió puszta léte. nagy befolyása a közvéle­ményre, gondolkodásra készteti az imperialista országok íormánvait. A tényeket nem lehet letagadni és éppen ezért ítélendő el Molotov elvtársnak maradi, visszahúzó magatartása, amely a régit, az elavult álláspontot és mód­szereket szeretné fenntartani a külpolitikában. Álláspont­ját az élet túlhaladta. S ő — amint a határozat megálla­pítja — a figyelmeztetés. a bíráló szavak ellenére is ra­gaszkodott a régi, mgszokott módszerekhez, s nem figyelt fel azokra a változásokra, amelyek az utóbbi években végbementek. Molotov, Kaganovics, Malenkov és Sgpilov elvtár­sak a XX. pártkongresszuson egyhangúlag megszavazták az SZKP kongresszusi határozatát és mégis vétve a párt törvénye, a párt szervezett szabályzata ellen, nem a hatá­rozat szellemében végezték vezető, irányító tevékenységü­ket, hanem a konzervatív erők támogatóivá és képvise­lőivé váltak. A határozattal ellentétes nézeteket vallottak több kérdésben: a külpolitika, a nemzetiségi politika és a gazdaságpolitika egyes fontos kérdéseiben. A párttörténet számtalan példája azt igazolja, hogy csak egységesen fel­lépő. azonos nézeteket valló párt viheti győzelemre poli­tikáját. A PÁRT VEZETŐ szerepe, ütőképessége forog koc­kán, ha a párt előremutató és a nép érdekében hozott fon­tos célok a széthúzás következtében nem valósulnak meg. A párt életének törvénye kötelezően előírja, hogy vita csak a határozatok meghozatala előtt lehetséges, de a meSsza* vazás után már vitatkozásnak helye nincs. A kisebbség, amely esetleg ellenvéleményen volt a határozatok meg­hozatala előtt a döntés után alá kell vesse magát a több­ség akaratának. Ez minden kommunista pártban elsőrendű jelentőségű, mert' alapja a párt egységének, vasfegyelmé­nek. Molotov, Kaganovics, Malenkov és Seoilov elvtársak vétettek a párt fegyelme és egysege ellen. Odáig jutottak, hogy saját nézeteik, módszereik érvényreiuttatásáért frak­ciót szerveztek a párton belül, hogy a XX. pártkomgresz­­szuson megválasztott vezetőket leváltsák, ég ezrei az SZKP fő politikai irányvonalát megváltoztassák. A Központi Bi­zottság szigorú de igazságos döntést hozott, amikor a lenini tanítások szellemében megvédte a párt egységét azokkal szemben, akik bomlasztani akarták. Ezeknek az elvtársak­nak elévülhetetlen érdemeik vannak, mégis ezekre való tekintet nélkül döntött a Központi Bizottság. S ez semmi semmi esetre sem a gyengeség, hanem az erő jelét mutatja. A párt félreállította azokat az elvtársakat, akik nem tudtak szembenézni és leszámolni önkritikusan salát hi­báikkal. A -baloldali-szektás magatartás éppen olyan ve­szélyes. mint a jobboldali, mindkettő ellen küzdeni kell. A nagyobb veszély az adott történelmi helvzetet figye’embé­­véve arról az oldalról fenyeget, amely ellen nem harcol a párt elég határozottsággal és eréllyel. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága határozatával bőven foglalkoznak a hurzsoá lapok és rádió. Szenzációéhesen kaotak az eseményen. A szovjet párt és rendszer gyengülésének jeleit olvasták ki a hatá­rozatból. Csak hangoskodjanak, nem újság ez már a mi számunkra Feltehető a kérdés, ha ez a gyengeséget és nem az erőt mutatná, miért került nyilvánosságra a ha­tározat? Azért, mert a kommunistái? pártiában nem szokás az elkendőzés: bátran szembenézni a hibákkal, kijavítani azokat és kellő eréllyel fellépni a pártellenes erők leküz­désében, ez ami jellemzi a kommunisták pártját, Ezt tette zé tartozik a krmeli bál. a „Barátság” kert elültetése és a „Szolidaritás a gyarmati ifjúsággal’’ est. A falusi ifjú­ság gyűlését az Összövetségi Mezőgazdasági Kiállítás, a Munka Ünnepét és a mun­kásfiatalok találkozóját az ipari kiállítás területén tart­ják meg. Különösen szépnek ígérkezik a lányok ünnepe, amelyet a Szovjet Hadsereg Házában és parkjában ren­deznek. A Moszkva folyón vízi­­'parádé, a Lenin hegyen pe­dig látványos diák-karnevál lesz. A találkozó 14. napján Moszkva valamennyi utcáját és parkját a vidám karnevál táncoló ifjúsága veszi bir­tokába. A jereváni fiatalok mint­egy 30 új sportpálya ,felépí­tésével, a minszki gépgyár ifjúmunkásai négy gép ter­­venfelüli elkészítésével, a sztavropoli textllkomblnát ifjúsági brigádjai a féléves terv öt hónap alatti teljesí­tésével készülnek a Feszti­válra. mindig módosítani. Készít­senek olyan tankönyveket, melyeket legalább négy évig tudunk használni. — Hiába hajtjuk végre a papírtakaré­kossági rendeletit, ha min­den évben a tankönyvek mil­liói kerülnek zúzdába. Adja­nak feisób szerveink olyan tudományosan megalapozott módszertani könyveket a ke­zünkbe, melyet eredménye­sen tudunk majd használni Módszertani könyveim’? ne lyogyenek silány fordítá­sú ak, melyeket a megjelenés után nem győznek értelem­­magyarázó jegyzetekkel ki­egészíteni. Állami költségve­tésünkben érdemes volna komolyabb összegeket fordí­tani az oktatás céljaira amennyiben ezt igen nehéz gazdasági helyzetünk meg­engedné. ILYEN TANÉV-VÉGI gond­jai is vannak a pedagógu­soknak a „lemorzsolódás' kérdésén kívül. Minden ne­velő szeretné, ha minél előbb tudomást szerezne a saját helyzetéről is. Hová helyez­ték, milyen körülmények közé fog kerülni új munka­helyén. Ez is foglalkoztatja most a pedagógusok százait A jő és zavartalan iskolai munka gyümölcse a jó ered­mény. Zavartalan munkát végezni azonban csak rende­zett körülmények között le­het. Az áthelyezések gyors és igazságos lebonyolítása megkönnyíti az igazgatók és egyaránt t0Vabbl murl'íája1 * a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Tennivalónk akad bőven.f’*- akikor feltárta és megfe’elő intézkedéseket foganatosí- Az ellenforradalmi egemé-* tott Molotov', Kaganovics, Malenkov és Sepilov elvtérsak nyék ütötte sebek még nemi (jgyében. hegedtek be a gyermekek! -r,«,,,« . , , szivében. Még mindig sok a! RÖVID IDŐ telt el a határozat megjelenése óta, de bizonytalanság a nevelők kö-!a szovjet kommunisták számtalan szenvedélyes hangú nébm is. A nevelők többsége! gyűléseken fejezték ki. hogy egyetértenek a Központi Bi­­azonban már tisztán lát és*zottség szigorú, bölcs döntéseivel és minden erejükkel tá­mogatják a Központi Bizottságot, hogy a XX. pártkong­resszus irányelvei megvalósuljanak. LAZÁNYI ANGÉLA végzi is-j enmelk szelemében kólái munkáját; Grecsuha Mihály ált, isk, Igazgató, Jászboldoghiza

Next

/
Thumbnails
Contents