Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-28 / 176. szám

A NAGYKUN NAPOK ELŐKÉSZÜLETEI A Népfront Is megmozdul Áz októberi ellenforradal­mi események erősen szíven ütötték a kisújszállási nép­frontbizottság sok szép re­ménnyel kecsegtető mozgal­mi munkáját is. A népfront egyszerű, de lelkes munkásai ott álltak tehetetlenül, remé­nyeik, vágyaik, terveik rom­halmazán, gyakran kitéve felelőtlen elemek gúnyoló­dásának céltáblájául is. Va­lamennyien, ha érezték is, hogy lesz kiút, még pedig a testvéri szocializmust építő népi demokráciák segítségé­vel, hős munkásosztályunk És a vele szövetségben lévő magyar parasztság elszánt akaratából, mégis mélysége­sen fájlalták azt, hogy az el­lenforradalmi támadás le fogta a jószándékú, békés, építő kezeket. Hányszor tet­ték fel azóta is a kérdést: hol tartanánk ma már, mi mindent megvalósítottunk volna, mennyit erősödtünk volna a népi összefogás e nagyszerű mozgalmában. A kisújszállási népfront­­bizottság az októberi esemé­nyek előtt sem csinált ország­rengető dolgokat. Az egysze­rű kisújszállási dolgozó nép olyan „okos gyülekezete’ volt, József Attila szavaival élve, ahol meghányták vetet­ték a város gondjait, bajait, segítettek a tanács munkájá­ban, szoros kapcsot képeztek a tömegek és tanács között. Szépen és népünk javára tör­ténő hasznos politizálgató élet folyt a gazdakörökben. Milyen kár és veszteség egy ilyen mozgalmi életnek a semmittevésre való kárhozta­­tásal Az események lassan, de november 4-e után egyre biz­tatóbban peregtek és ma már a párt útmutatása nyomán egyre világosabb minden be­csületesen gondolkozó ember előtt, hogy a nemzeti össze­fogás e nagyszerű szervére to­vábbra is szükség van. Szük­ség van feltétlenül egy olyan mozgalmi területre, ahol párttagok és pártonkívüliek. hívők és hitetlenek, de vala­mennyien építő és békésszán­dékú, a szocializmus útját egyengető magyarok egy­másra találásának, a béke és a fejlődés közös útján való együttmenetelésének nagy­szerű lehetőségeit találják meg. Olyan nagy találkozó helye az a dolgozó magyar­ságnak, ahol az egymást ösz­­szekötő kapcsolatokat lehet és kell is megtalálni. Valamennyi kisújszállási népfrontbizottsági tag is szin­te türelmetlenül várja már az új találkozásra az alkal­mat. Úgy érzik, hogy a múlt hibáiból, de még az ellenfor­radalmi eseményekből is gazdag tapasztalatok leszűré­sével a „Hazafias Népfront” a jövőben nem hol felfelé ívelő, hol lenyugvó nap lesz a magyar élet egén, hanem mindig egyformán, jobbra és balra való ingadozás nélkül, a céltudatos egyenes úton ha­ladva fogja sugaraival beara­nyozni egyre szépülő jövőn­ket. A kisújszállási népfront­bizottság minden felhívás, vagy felsőbb utasítás nélkül is megtalálta kibontakozásá­nak új és nagyszerű lehető­ségét a --.ovkun hét alkal­mával. A bizottság va.ameny nyi tagja úgy gondolja, hogy elmaradhat-e a népfront on­nan, ahol nemzeti haladó ha­gyomány felélesztéséről van szó? Elmaradhat-e onnan, ahol egy egész várost, egész vidéket kell mozgósítani egy nagy találkozásra? Elmarad­hat-e onnan, ahol nem rom­bolásról, hanem gazdasági életünk nagyszerű eredmé­nyeinek a bemutatásáról van szó? Elmaradhat-e onnan, ahol az élni és fejlődni aka­rás szimbólumai számtalan formában fognak bemutat­kozni? V'alamennyi népfront­bizottsági tag úgy érzi, hogy nem! A félszabadulás utáni idők­ben a Nagykunság mozdult meg először. Itt születtek meg először, az egész ország dolgozó parasztsága számára példátmutató termelőszövet­kezetek. Az idő szavának a megértésében való élenjárás, a példamutatás is kezd már haladó hagyománnyá válni a Nagykunságban. Ezt érézték a kisújszállásiak is, mikor a nagykun hét megrendezésére gondoltak. Lássa ország, vi­lág. hogy ellenforradalmi kí­sérlet után is élünk, sőt jól élünk. Dolgozunk és minden gondolattal a szocialista jövőt építjük. A Nagykunságban a múlt eseményein való rágó­­dás helyett egyre több figye­lemmel fordulnak a jövő táv­latai felé. A helyi népfrontbízottsá­­got a nagykun hét rendezése során szeretettel karolta fel a párt és a tanács is. Egyes tag­jai már az előkészítések során szép és megtisztelő feladato­kat kaptak. De különösen az augusztus 20-i nagy záró­­ünnepgly megrendezését érzi különösen a szívéhez közelálló feladatnak a bizottság. Ezen a napon sok-sok tízezer láto­gatót vár a város. Ezen a na­pon a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke szól a Nagykunság népén keresz­tül az egész ország népéhez Nemcsak a kommunistákhoz, hanem minden józan magyar dolgozóhoz is. A nagyszerű összeforrottság megnyilvánu-; fásának, a megújult nép-; frontpolitika diadalának az; első sikereit is fogja jelente-; ni ez a nap. Hitvallás az A1-] kotmány ünnepének a nap­ján a magyar népi demokrá-j cia mellett. Az egész nagykun; hét, de különösen e nagy nap sikeréért dolgozik lankadatla­nul a kisújszállási népfront­bizottság valamennyi tagja is. A bizottság szeretné, ha kezdeményezése magával ra­gadná a többi nagykun vá­rosok és megyénk egyéb he-; lyeinek a bizottságaid is.; Nagy segítséget és támogatást vár a testvér bizottságoktól.! Kéri, hogy egyetértésben! mozgósítsák területeiken bi-! zottságaik tagjait, hogy mi-! nél többen jöjjenek el az augusztus 20-i seregszemlére, hogy minél többen hallgassák meg Kádár elvtárs beszédét.; Ezek a kisújszállási nép­frontbizottság elgondolásai.; Az elgondolásokból azonban akkor lesz mindannyiónk szá­mára hasznos valóság, ha azok megvalósítását minden­ki szívvel, lélekkel támogatja. Ezt kérik — adjuk meg ne­kik szívesen! — be — rolóamatőrök seregszemléje Kisújszálláson, a nagykun­­hét keretében nagyszabású megyei fotóamatőr-kiáUítást is rendez a nagykun hét kul­turális bizottsága. A kiállítás gondolatát a szolnoki József Attila Kul­­túrház vezetősége vetette fel, s igen jól működő fotó-szakr körének tagjai számosán vesznek részt rajta. A kiál­lítás Kisújszálláson, az ugyan­csak 'József Attiláról elneve­zett kúlturházban nyer elhe­lyezést: Azok számára, akiknek nem jutott külön meghívó a ki­állításon való részvételre, ezúton is közöljük a felhívás szövegét, hogy időben fel­készülhessenek, „Kisújszálláson, 1957 aug. 1 l-tőj_ aug. 20-ig. a nagykun­­hétén rendezzük mee a fotó­­amatőrök seregszemléjét. A seregszemlén kiállított legjobb fényképeket díjazzuk. A beküldendő fényképek mérete: 13x18 cm, vagy ennél nagyobb. Beküldési határidő: 1957 augusztus 5. Kérjük a képeket Kisúj­szállás, József Attila Kultúr­otthon, Sztálin út 6. címre eljuttatni. A kiállításra kerülő képek hátsó oldalán tüntessék fel a kép címét, a készítő nevét és lakhelyét. Közöljék postafordultával, hogy hány darab és milyen méretű képpel óhajtanak a seregszemlén részt vermi.” Megyén kben egyre több fotó-szakkör működik, mind jobb és jobb amatőrfényké­pészek. kerülnek ki a szak­körök vezetőinek keze alól. Érdeklődéssel várjuk, hogy most versenyre keljenek egy­mással a fényképezés mes­terei és bemutassák legszebb képeiket: Cz. J. Van szállásom itten.. KISÚJSZÁLLÁSI VÁSÁRTÉREN Szürke hétköznapokon is jártam már a kisújszállási vásártéren. Szép füves, gye­pes térség. Egy évben csak négyszer zajlik rajta az élet, amikor országos vásárt tar­tanak. Máskor a megszokott, kép tárul az erre vetődő ide­gen látogató elé. Itt-ott né­hány legelésző liba fehérük, arrébb a disznócsorda indul éppen hazafelé. Most azonban már hiányoz­nak a vásártér e minden­napi látogatói. A nagykun hét megnyitása előtt három héttel olyan itt az élet, mint­ha minden nap vásár lenne. A kiállítás pavilonjait moz­galmas csoport állítja össze. Hárman-négyen lyukat ásnak, a cölöpöket erőteljes fiatal gimnazisták cipelik és büsz­kén állnak meg műveik, — egy-egy felállított épület — előtt. Most már tudjuk, hogy nem a vásártéren vagyunk többé, hanem a nagykun-hét kiállításának területén. Egy embercsoportra leszünk figyelmesek. Bébőle elvtárs­sal az élükön éppen a gép­kiállítási részleg elhelyezéséi beszélik meg az agronómu­­sok. Olyan alkalmas helye1, keresnek, aho-l működés köz­ben tekinthetik meg a láto­gatók a földmunkáló gépóriá­sokat, az öntöző és vizet per­metező mezőgazdasárri gépe­ket. Megtudjuk tőlük, hogy egy csehszlovák vállalat is fog kiállítani mezőgazdasági gépeket. • I A vásártérén bőven akad dolga Balogh Zoltánnak, a város fiatal, ambíciókkal telt mérnökének, ö vezeti az épít­kezéseket és hisszük, hogy a súlyosabb kérdéseket is biz­tosan és sikeresen fogja ineg­oldani a kiállítás egész terü­letének vízzel és esténként fénnyel való ellátását. Né­hány munkás éppen most helyezgeti a vezetékek oszlo­pH Autót sem látott még egy­szerre ennyit a nagykunsági vásártér. Egyik a másik után érkezik. Itt egy újságírót lá­tunk szimatolni elmaradha­tatlan ceruzájával és jegyzet­füzetével, amott a Megyei Tanács kiküldöttei érkeztek j meg, hogy a helyszínen nyújt- ! savak segítséget, érdeklődje­nek a nehézségek felöl és közös erővel gördítsék el a siker útját veszélyeztető aka­dályokat. Mennyi jószándék, mennyi lelkes igyekezet. Megérdem­lik a kisújszállásiak, hogy fáradságos készülődéseik után a siker örömeit is él­vezzék. Ezt meg fogjuk sze­rezni nekik. Valamennyien elmegyünk a nagykun-hétre. — be--1 I A NAGYKUNHÉT| hírei szétröppentek a szélrózsa minden irá­nyába .:; Ez már a kisújszállásiak-nák is „feltűnt, mint akit szódásüveggel fejbevág­tak ..— Mint a tóbadobott ;kő körül gyű­rűzik a víz, úgy kezdtek egyre szélesebb körben ráébredni a CSÜCSBIZOTTSÁG melletti tennivalókra. ; Nemcsak módja és ideje van a nagykun napoknak, hanem helye is. Nemcsak meghí­vottjai és látogatói lesznek, hanem szállás­adói is. Kisújszállás fejlődését, vagy inkább át­alakulását, formálódását nem annyira külső dolgok, szemléltetik, mint sokkal inkább ' belső tények jelzik. Nevezetességei között | nemcsak a barokkos Tanácsházát és szép ; rózsakertjét emlegetik, hanem azt is, hogy nincs szállodája. Most pedig erre különösen szüksége lenne. Miből lehet ezt éppen a nagykun-hétre oly nagyszámú látogató szá­­mái-a elővarázsolni? Szeretetből: vendég­szeretetből! Olyanból, amilyennel behívták és befogadták a magyarok a kunokat, és ahogyan ők a jászokkal együttműködve, a tatárdúlás után megépítették romjaiból az országot és rónává szépítették a pusztasá­got .. ; j ELSZÁLLÁSOLÁSI BIZOTTSÁG I alakult a nagykun-hetek előkészítésére és az július 24-én, délután 3 órakor megkezdte hivatalos működését, megtartotta első érte­kezletét. — A nyilvánosságra hozott elő­készületek üteme és mérete már érezteti a tanácselnök ezzel kapcsolatos munkamódsze­rének alapos és kiegyensúlyozott határozott­ságát: „belemenősen, lendülettel előre!” A bizottság elnökének, Németi Kálmán­nak a kezében pontos méreteket mutató raj­zok, négyzetmétereket és légköbmétereket, férőhelyeket és ágyak létszámát tartalmazó adatok vannak. Összefog!alólag jelenti: 600 főre készítünk fekvőhelyet a középületek­ben, iskolákban és kollégiumokban. Majd részletezi az adatokat. Munkatársa, Farkas Endre, szorgalmasan .jegyzi a lehetőségeket és szükségleteket. — A Párt, a Tanács, a Népfront, a Nőtanács és egyház képviselete közös gonddal készítik a szállásadás és ba­rátságos fogadtatás tervét. A fiú-otthon ve­hetője felajánlja, hogy holnapra már helyet | készít 2—3 szobában a kiállítás előkészítését 'végző tervezőknek és munkásoknak. Ugyan­csak ő felajánlja mpsógépjüket az ágyne­műk rendszeres cseréléséhez, tisztántartásá­hoz. A bizottságban igen komoly a rend, a fegyelem. A csoportos szálláshelynek1. gondnoka, takarítója és éjszakai őre. kapusa lesz. — Mellette működnek a szállásrendeap kise­gítők, eligazítók és vöröskereszt es szolgá­latok. utóbbi élén ügyeletes' orvosok. Tiszta­ságról és fertőtlenítő-szerekről előzetesen és menetközben is gondoskodnak. A szolnoki és karcagi honvédség ágyak és szalmazsákok kölcsönzésével is segít, a termelőszövetkezetek szalmazsákba való szalmával, a nőtanács a zsákok megtömésé­vel és elhelyezésével működnek közre. Min­denki úgy beszél ezekről, mintha saját ott­honát rendezné be. Éppen ezért, nem is vár­nak „idegent1’, mert ide mindenki hazajön. Legfeljebb fővárosi, vidéki, vagy külföldi, de „itt nem lesz senki idegen, mert nem fogadják hidegen ; Ezzel a jelszóval és szeretettel hívják és várják nemcsak a megye népjét, hanem 1786-ban a Bácskába (Bácsér-pusztára) sza­kadt kisújszállási nagykunokat, 1948-ban Zsámbékra költözött új honfoglalókat, or­szághatáron belü! és kívül érdeklődő, béke­szerető és építő testvéreket, felebarátokat. Ha sokan jönnek, sem lesz meglepetés, meri szivüket és házukat is megnyitják a kisúj­szállásiak a vendégeli előtt, ahogyan József Attila írta: „Mindig várnak váratlan vendégre, S megtérítik tán a szívüket is...” jöhet*1«' } akikben él a költő lelkesedése: „Szép Alföld, legalább nekem szép ; ■. " Jöjjetek és örüljetek, akikben ég a vágy: Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára? .. Jöjjetek, öreg-diákok, rési iskolások és emlékezzetek a mindennapi kenyérre, a ter­melőkre és az áldott földre, hol: „Értünk Kunság mezején, ért kalászt lengettél.. Ebből tesszük fel az első zsengét a közös­ség asztalára, hogy emlékező és jövőbe néző szívünk olyasmit érezen: „Van szállásom itten, s ennem, innom...” —N— Látványos mezőgazdasági i kiállítás ígérkezik A Mezőgazdasági Kiállítás,? amely Kisújszálláson a nagy-; kun-hét keretén belül lesz? megtartva, különösen a nagy-? kun városokból kiállításra ? kerülő állatállományt figye-1 letnbevéve, — gazdag feího-t zatalt, illetve látványt ígér. ? . A karcagi „Hunyadi” tér-1 mel őszövet kezet 35. Citrom £ nevű tehenével jelentkezett a ? kiállításra. Ez évente 6.3001 liter tejet ad, az Országost Mezőgazdasági Kiállításon II.? díjat nyárt 1955-ben. ? A kunhegyes! Vörös Ok tó- 5 bér Termelőszövetkezet 3 db. £ 6.000 literen felüli tejhozamú £ tehenével jelentkezett a kiál- £ Utasra. Már most nagy gond- » dal készítik elő a teheneket. 5 Az országos tejtermelést ver- r senyben ezekkel a tehenek-í kel II. helyezést értek el. ? ! A kisújszállási Kinizsi Tér- £ j melőszövetikezet bemutatja £ !l-es Manci nevű tehenét, két? [ tehén utódjával, üsző és i bika unokáival. £ Ugyancsak a Kinizsi Tér- \ melőszövefckezet Kisújszállás- ? ról 3 db. kiváló származású; növendék bikával nevezett; be, mélyek a kiállításon fel- ? vásárlásra kerülnek. A karcagi Táncsics Terme- g 1«szövetkezet, az Országos? Mezőgazdasági Kiállításon g többszörösen díjat nyert ju-| halt hajtja fel. c A turkevei Táncsics Tér- s meiőszövetkezet pedig egyik? olyan juhállományát mutat-? ja be. amellyel négy éven át £ a Tenyésztési Nagydíjat 8 nyerte el az Országos Mező-? gazdasági Kiállításon. \ A kiállításra Kenderesről c tizenhárom egyéni ' dolgozó ? paraszt jelentkezett, nővén- ? dékbika, tehén és növendék-? üsző bemutatására. Ezért a: szervezésért dicséret illeti? meg a kunhegyesi járási ta- S rács f óállattenyésztőját, Ábrii Róza elvtársnőt. t A jelentkezettek között van g Pádár István, aki tehenével. í növendaküszőjével, úgyszin- § tén Bana Zsigmondi, aki te- 8 henével jelen tkezett; « Mátyus Ferenc, j Bort kóstoltam S ríjiorkóstoló nyílt a Beloiannisz út 71. szám alatt. 8 A FMSZ keretében működő Egyéni Szőlőterme­’ § lök Csoportja, jászberényi részlege mutatja be azt, hogy az $ Alföldön is terem, legalább olyan jó bor, mint másutt. A £ jászberényi szakcsoport 40 hold szőlővel rendelkezik és § ennek a 40 holdnak a gyümölcsét, azaz borát lehet kos­ztolni, a fent említett pincében. 8 * § r~7“ürelmetlenül csörgött a telefon. Türelmetlenül § * ^ emeltem fel a kagylót, mert nem szeretem, ha smár korán reggel keresnek. 8 — Halló, itt... — mondtam volna, de a vonal túlsó § végén félbeszakítottak. 8 — Kérem, borkóstoló lesz a Beloiannisz út 71. szám 8 alatt, szeretném, ha kijönne és megnézné. § És letette a kagylót. Meghökkenve néztem magam 8 elé. Hm. Hát ez meg miféle dolog, hogy pont én menjek íki? Én, aki az elmúlt egy évben csak messziről láttam 8 a bort, s már a látásától is spicces lettem. § Közben megérkezett a posta, Névreszóló meghívót 5 kaptam, amelyben értesítettek, hogy borkóstoló lesz és ? legyek olyan szíves elmenni. 8 Gondoltam magamban, hogy ha már ennyire invitál­­| nak, csak elmegyek és kóstolok. fQövid idő múlva beléptem a pincébe. A pult ■mő­­§ ^ gött négy, isten tudja hányliteres, hordó sora­§ kozott. A hordók előtt egy fehérköpenyes, középkorú nő 8 álldogált és kedves mosollyal mérte a bort. Imbolygó lép­tekkel közeledtem a pulthoz. Erős illat lengedezett a pin- 8 cében, ugye nem is kell külön mondanom, hogy kadar - illat. Mély lélegzeteket vettem és eszembe jutott az a dal. I amelyik így szól: „Kocsmárosné, száz szál gyertyát, száz icce bort, ide az asztalra..Tettek is elém, ha nem is száz iccét, de egy decit. Felemeltem és kortyolgattam, köz­ben igyekeztem olyan arcot vágni, mint aki a szakértő szemével, azaz nyevével Ízlel. A második egy deci után erősen szédültem, a har­madiknál kezdtem duplán látni mindent. — Jó ez a bor, termelői ez a bor — és közben csuk­­lottam egyet. Aztán sürgősen távoztam. 8 '“JA’ónom alatt görcsösen szorítottam a jegyzetfüzete-8 <7U amelyben nem volt írva egy sor sem. Véle-I menyem szerint határozottan lépegettem és elbűvölően mosolyogtam. Mások véleménye szerint egy kicsit imbo­­lyogtam és az arcomon valami (nem akartak megsérteni) érdekes kifejezés volt. Véleményem szerint tüneményesen folyékonyan beszéltem, de egy őszinte kollégám szerint, sillabizáltam. Mert amikor megkérdezte, hogy hol voltam, valahogy így válaszoltam: — B...o...r...t...k...ó...s...t...o...l...n...i...hukk. Az utóbbit simán, folyékonyan ejtettem ki. a« him sr *=s

Next

/
Thumbnails
Contents