Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-04 / 155. szám

Vf LAG PROLETÁRJAI EGYES OUETEKt A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 155. szám. Ara: 50 fillér. 1957. július 4. csütörtök. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata G. M. Malenkov, L* M. Kaganovies, V« M. Molotov pártellenes csoportjáról (Cikk a 2-ik oldalon) <3gáe a szabad ég alatt:­ORSZÁGSZERTE ~ MEGYESZERTE Tizenöt vagon gabonára kötött szállítási szerződést két tisza|öidvári termelőszövetkezet Tisza föld váron két termelőszövetkezet, a Táncsics és a Lenin már megkötötte a gabonaszállítási szerződést a Terményforgalmi Vállalattal. A várható terméseredmények és a szükségletek pontos felmérése után a két szövetkezet összesen tizenöt vagon gabona szállítását vállalja. A község többi közös gazdaságainál most folynak a tárgyalások és összesen 35—40 vagon gabonát irányoztak elő. Az egyéni­leg gazdálkodók közül többen napról napra érdeklődnek, megérkeztek-e már a szerződéskötési nyomtatványok. Far­kas János 7 holdas egyénileg gazdálkodó például 30 mázsát kíván a cséplés után haladéktalanul eladni az államnak. Négyszeres termés a talajjavítóit szikeseken A Beseinyszög határában levő Palotási Állama Gazda­ságban öt kombájn arat. Az első eredmények alapján 15— 16 mázsás őszi árpatermést takarítanak be. Ez az ered­mény máshol talán nem len­ne feltűnő, de Besenyszögön valóságos szenzáció, mert négyszerese annak, amit év­tizedeken keresztül a szikes­­talajokon sikerült elérni. A Besenyszögi Állami Gazda­ságban ugyanis 400 höldnyi olyan szilcesen dolgoznak az idén a kombájnok, a jól fize­tő gabonaföldeken, ahol a közelmúltban végezitek talaj­javítást. Háromszázezer forint többlet bevételt jelent a Szolnok megyei tenyésztőknek a tenyész­bika árának rendezése Szolnok megyében a meg­kötött szerződések alapján még körülbelül száz tenyész­bikát nevelnek fel a termelő­­szövetkezetek és egyénileg gazdálkodók. A közelmúltban megállapított uj árak alapján a tenyésztők az idén körül­belül háromszázezer forintos többlet bevételhez jutnak, — nem számítva azt a nyeresé­get. amely a takarmány árá­nak csökkentese folytán ér­nek el. Előkerültek a nagykunok privilégiumai Uj helyiségekbe költözött a szolnoki Levéltár, ahol most rendezgetik a 24 vagonnyi iratanyagot. A munkák so­rán előkerültek azok az 1600- as évekből származó okmá­nyok, amelyek a nagykunok különböző privilégiumait fog­lalják magukba. A Nagykun­ság lakói ma is büszkék arra, hogy a jobbágyság ideje alatt is szabad emberek voltak, mert ezt a jogukat elsősor­ban. vitézi erényeikkel szol­gálták meg. A becses okmá­nyok a második világháború alatt Esztergomba kerültek, majd később a szakemberek úgy tudták, hogy elkallódtak a vándorlás közben. A Nagy­kunság történetének neveze­tes írásos emlékei most pán­célszekrénybe kerültek. Szol nők megye legérdekesebb történelmi emlékei közé. ARA1ASI HÍRADÓ Megyeszer te megkezdődött a mezőgazdaság egyik legna­gyobb munkája, a gabona­­betakarítás. A nagy forróság gyorsan érleli a gabonát. — Szinte egyik napról a má­sikra vágásra érett a szem. sőt egyes helyeken a késede­lem miatt már pergés is mu­tatkozik. SZOLNOKI JÁRÁS Itt az őszi árpaterület 60 százalékáról a terményt be­takarították a termelőszövet­kezetek és az egyéni gazdák. A mezőhéki Táncsics Tsz-ben napok óta hat aratógép vágja az őszi árpát. A Szolnoki Gépállomásnak szerdától kezdve már 7 kombájnja dolgozik. Az Alcsiszigetí Ál­lami Gazdaságban holdan­ként 20 mázsás őszi árpa ter­més van. Erről úgy győződ­tek meg, hogy 3 nap óta kom­bájn arat a gazdaságban. JÁSZTELEK A Tolbuchin Termélőszö­­vetlkezet búzatáblái mellett kevés ember megy el anél­kül, hogy elismerését ne fe­jezné ki a szépen fejlett nö­vények miatt. Ez érthető, hi­szen a termelőszövetkezet tagjai igen sókat tettek a gazdag termés érdekében. — ősszel a búza jelentős része lucerna helyére, vagy a Megyénkén is keresztül halad a moszkvai Vir-re induló nemzetküzi stalóla A nemzetközi VIT-staféta, mely a moszkvai Világ­­ifjúsági Találkozóra viszi el a világ fiataljainak béke mel­letti harcos üzenetét, július 8-án és 9-én halad keresztül megyénkén, a nemzetközi VIT-staféta Ausztriából érkező ága Cegléd felől július 8-án 20 óra 30 perckor érkezik Szol­nokra a Kossuth térre. Ugyanakkor erre az időpontra Kun­szentmártonitól, Tiszasülyről, Jászberényből és Jászapáti­ból csillag staféták érkeznek, melyek elhozzák a járások fiataljainak üdvözletét a világ ifjúságával való szoros együttérzéseket, melyet tovább visznek Moszkvába. A nemzetközi staféta július 9-én 10.50 órakor indul tovább Szajol, Törökszentmiklós, Szapárfalu és Kenderes útvonqjon Kisújszállásra. Ide hozzák Kunhegyes ég Tisza­füred irányából Karcagon keresztül haladva a fiatalok üdvözleteiket és ott adják át a nemzetközi váltónak, mely 14.15 órakor halad tovább Turkevén, Mezőtúron át Békés megye felé és a Szolnok megyei ifjak Nagylakoson adják át a Békés megyei fiataloknak a váltóbotokat. Amerre a nemzetközi és a csillagváltók keresztül ha­ladnak, a falvak, községek és városok fiataljai, lakói ünne­pélyesen fogadják majd őket és rövid ünnepség keretében, díszszalagot kötve a váltóbotra, fejezik ki együttérzésüket a nemzetközi ifjúsági mozgalomhoz és küldik békemelletti harcos kiállásukat Moszkvába a VIT résztvevőinek B J címmel másfél-két hónappal ezelőtt cikk jelent meg a u­­_! I szavidékben. A cikk a Jászberényi Műtrágyagyárat mutatta be olvasóinknak. Akkor arról írtunk, hogy egy üzem a szabad ég alatt dolgozik. A mellékelt fénykép után nem ne­héz elképzelni, hogyan néz ki. A falai még mindig az égre meredeznek. Ha eső van, a drága gépi berendezés ázik. Ha sokáig így marad, még a most meglévő bevakolatlan falak is széjjel áznak, s akkor lehet az egész építkezést elölről kezdeni. Ennek ellenére az üzem mégis dolgozik. Naponta sok tíz­mázsa műtrágyát, biószupert gyárt. A faltól kissé távolabb szállítószalag van elhelyezve, amely a nedves biószupert a hatalmas hengerbe szállítja. Képünkön Szabó István, az üzem dolgozója a szállítószalagra lapátolja a biószupert. nemrég trágyázott földbe ke­rült. Tavasszal korán hem­­gereztek, fogasoltaik és kát. holdanként 50 kiló pétisót szórtak ki. Bár a búza aratá­sát csak ma kezdik, az eddigi btcsiések 14 mázsás átlagter­mésről tanúskodnak. KARCAG A Béke Termelőszövetke­zetben eddig csak aratógépek dolgoztaik. Szerdán próbál­koztak a kombájnnal is. A próba sikerült, mert a gabo­na kombájnérett. A mai nap­tői kezdve 4 kombájnnal arat­ják az őszi árpát a Béke Tsz tagjai. — E szövetkezetben egyébként a búza aratásához is hozzáfogtak. Iharos újra a salakon A nyugatról nemrég vissza­tért Iharos Sándor vasárnap délelőtt az Előre versenyén lép újra pályára. A Bp. Hon­véd többszörös világcsúcstar­tó atlétája a Sport utcai pá­lyán fél tíz órakor, meghívá­sos háromezer méteres verse­nyen indul. (MTI). Innen-onnan Kairó (TASZSZ). A kai­rói A1 Bulisz c. hetilap leg­utóbbi számában cikket közöl „Amerikai összeesküvés” cím­mel. A cikk leleplezi, hogy az Egyesült Államok Egyip­tom elleni angol—francia—iz­raeli agresszió idején kétszí­nű politikát folytatott. Rámu­tat, hogy bár az amerikai po­litikusok külsőleg elítélték az agressziót, az Egyesült Álla­mok lényegében az agresszo­­rok oldalán állt. „Mi Egyip­tomban tudjuk — írja a lap —. hogy miközben az Egye­sült Államok megbízottja az ENSZ-ben ellenezte az egyip­tomi agressziót, azalatt az amerikai Port Szaid-i tenge­részeti attasé rádión keresz­tül adatokat szolgáltatott a támadók csapatainak az egyiptomi katonai objektu­mokról”. * Az Unesco arról értesítette az Akadémiai Könyvtárt, hogy hétezer dollár értékű felszerelés rendelkezésre bo­csátásával járul a könyvtár mikrofilm laboratóriumának fejelsz téséhez. * A Lengyel Vöröskereszt meghívására — Kárász Győ­ző, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese budapesti titkár vezetésével — a Ma­gyar Vöröskereszt háromtagú küldöttsége utazott Lengyel­­országba. A küldöttség nyolcnapos lengyelországi tartózkodása alatt tanulmányozza a Len­gyel Vöröskereszt egészség­­ügyi és társadalmi tevékeny­ségét. « A magyar—jugoszláv pénz­ügyi egyezmény alapján lét­rehozott vegvesbizottság ülé-< sere Incze Jenő külkereske­delmi miniszter vezetésével külkereskedelmi és ipari szakemberekből álló bizottság utazott Belgrádba. A tárgya­lások célja többek között a magyar—jugoszláv gazdasági •is kereskedelmi kapcsolatok további lehetőségeinek felmé­­résa, az energiagazdálkodás­ban kialakítható együttműkö­dés és a rijekai kikötő fej­­'es-iésévet kapcsolatos kérdé­sek, (MTI) Egy a munkásőrök közül... . (*• • PELBUGNAK A GYÁRAK szirénái, vége a munkának. Nem sokkai utána &z utcákon hol itt — hol ott bukkan fel egy-1 egy szaporaléptű, kékruhás, derékszíjas. piros karszalagos munkásőr. Sietnek a fog­lalkozásiba. Megszokott látvány ez ma már, szinte hozzátartozik a város képéhez. Nem úgy. még néhány hónappal ezelőtt. Akkor azt kétdezgették az emberek, kik ezek, hová tarthatnak vajon? Most már ismerik őket. S amikor felvonulnak, zárt sorokban gya­korlatoznak, e járó-kelők többsége a biz­tonság érzésével tekint rájuk, de akadnak olyanok is, akik gyűlölködő szempillantás­sal kísérik a kék egyenruhásokat. így van ez rendjén! Szeresse őket a nép, féljen tőlük az ellenség. Mert nem kis szerepet szánt a párt, a kormány a munkásőrségnek, amikor an­nak felállításáról intézkedett. Fegyvert a munkások kezébe, hogy ne ismétlődhessék meg október 2 3 -a! Egyre többen jelentkeztek idősek és fiatalok, kérges tenyerű munkások, akik készek arra, hogy a szerszámot, ha kell, fegyverrel cseréljék fel, s így őrködjenek a munkáshatalom megvédésén. Kik ők? — akik a hívó szóra tétovázás nélkül a mun­kásőrök nem könnyű, de megtisztelő fel­adatát választották? Szinte kivétel nél­kül mindegyik munkásőrt be lehetne mu­tatni. Talán a munkásból lett. vállalatveze­tőről írjak, vagy róla, aki napközben a tollat forgatja, de a munkásosztály ügyé­­"ek megvédésére fegyvert kért és mun­­kásőmek állt be? Róluk is sokat lehetne mondani. De szóljanak most a sorok, a kétkeziekről, mert ők vannak többen: a munkások, régi harcosok, akik a proleta­riátus szent ügyéért nemcsak most. de már évekkel ezelőtt is csatasorba álltak, néhá­­nyan közülük fegyverrel is harcoltak. * EGY KÖZÜLÜK, Dikó László elvtárs is, akinek családja mélyen gyökeredzik a munkásosztályban és élete elválaszthatat­lan a munkásmozgalomtól. Nem volt könnyű a sora. A Dikó csa­ládban tíz gyermek kért enni naponta. Édesapja szervezett munkás, gyermekeit már korán a munkások igazságának ld­­harcolására neveli. A fiatal Dikó László résztvett az öreg munkások összejövete­lein. Ha talán még nem is értette az ott elhangzott szavak értelmét, de az élet, ez a nagy tanítómester megmutatta neki, hogy tennie kell valamit. Utcai tüntetés, bátor ifjú munkások teli torokkal éneklik: „Nem lesz a töke úr tnbjjyfiínk’’... ott énekel ő is a többivel. iönt alkalmi munkás keresi kenyerét fia­tal éveiben, kőművesek mellett dolgozik, kell a pénz a nagy családnak. 1918-at írtak a naptárban, amikor ka­tonaéveit töltötte. Jöttek-mentek a levelek az otthon és a front között. Édesapja szál­kás soraiból kicsendült a figyelmeztetés: — „Fiam, nem a munkások érdekében harcoltok.” De eljött 1919, a Tanácsköztársaság — igaz, rövid, de a munkások számára fe­lejthetetlen — ideje. Mint vörös katona most már a proletariátus hatalmának megvédéséért akasztotta vállára puskáját és használta is, ha kellett. Jászberényben, Nagykátán, Tápióbicskén vett részt az el­lenforradalmárok leverésében, majd Bu­dapestre, a Lenin laktanyába vezényelték, ott kapott újabb megbízatást. A Tanácsköztársaság leverése után őt sem kímélték, megismerterték vele Horthy börtönét. Az elkövetkező években is a rendőrség rajta tartotta a szemét. Ahol dolgozott, úgy beszéltek róla, hogy balol­dali magatártású a Dikó László. Nem mű­velt nagy dolgokat, de mint egyszerű munkás, ahol tehette, szolgálta osztályá­nak ügyét. Egyszerű, szerény katonája volt ő a munkásmozgalomnak, s az is maradt. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt szervezeteinek létrehozásán fáradozott. Hol kisebb — ho] nagyobb feladattal bízta őt meg a párt. Tudásának legjavát adva, igyekezett ezeket ellátni. DIKÓ LÁSZLÓ elvtárs idős kora el­lenére ma is «tevékeny harcos Nem törődvo az ellenforradalmi hangulat­tal, az októberi tragikus események után a pártszervezet életrekeltésén dolgozott munkahelyén, a Szolnoki Járműjavítóban. Majd gondolkodás nélkül — mert úgy érezte, hogy rá is szükség van — magára öltötte feleségével együtt a munkásőrök egyenruháját. Dikó László elvtárs jelenleg kórház­ban van, de szombaton már kijön, hogy mint ő mondotta: „ott lehessen a vasárnapi, nagy napon”, a munkásőrség zászlóavatási ünnepségén, harci seregszemléjén. S csak egy vágya van — ami úgy gondolom, nem teljesíthetetlen —, hogy küzdőtársával, fe­leségével egysorba menetelhessen; meg­mutatva, hogy a munkások úgy markol­ják fegyverüket, hogy azokat, senki, sem­mi árn többé ki nem ütheti kezükből. Lazányi Angéla

Next

/
Thumbnails
Contents