Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-04 / 155. szám

fl Szovjetunió Kommunista Pártja KUzponti Bizottságának határozata G. M. Malenkov, L. M. Kaganovscs, V. M. Molotov pártellenes csoportjáról

Moszkva (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsága 1957. június 22—29-i ülése megvizsgálta Malenkov, Kaganovics és Molotov az SZKP Központi Bizottsága Elnökségén belül kialakult pártellencs csoportjának kérdését.

Amikor a párt- Központi Bi zottságának vezetésével és az egész nép támogatásával hatalmas arányú munkát végez, hogy végrehajtsa a XX. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatait, amelyek a népgazdaság továbbfejlesztésére és a szovjet nép életszínvonalának szakadatlan emelésére, a pártélet lenini normáinak visszaállítására, a forradalmi törvényesség megsértéseinek kiküszöbölésére, a párt tömegkapcsolatainak kiszélesítésére, a szovjet szocialista demokrácia fejlesztésére, a szovjet népek barátságának elmélyítésére, a hely^ nemzetiségi politika folytatására, külpolitikai vonatkozásban pedig a tartós béke biztosítása céljából a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnák, és amikor már mindezeken a területeken komoly eredményeket sikerült elérni, amely eredmények minden szovjet ember előtt ismeretesek — Malenkov, Kaganovics és Molotov pártellenes csoportja akkor szállt szembe a párt irányvonalával.

Ez a csoport a párt politikai irányvonalának megváltoztatása céljából párteilenes, frakciós módszerekkel igyekezett leváltani a pártnak az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésén megválasztott vezető szerveit. Ez nem volt 'életlen.

A legutóbbi három-négy évben, amikor a párt határozott erőfeszítéseket tett a személyi kultuszból származó hibák és fogyatékosságok helyreigazítására és sikeres harcot folytat a marxizmusieninizmus revizionistái ellen mind nemzetközi síkon, mind pedig a párton belül, amikor a párt nagy munkát végzett, hogy helyrehozza a lenini nemzetiségi politika múlt beli eltorzításait, — a most felfedett és teljesen leleplezett pártellenes csoport tagjai közvetlenül vagy közvetve állandóan szembehelyezkedtek ezzel az SZKP XX. kongresszusán jóváhagyott irányvonallal.

Ez a csoport lényegében a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini irányvonalával, a nemzetközi feszültség enyhítésével, a Szovjetunió és a világ valamennyi népe közötti baráti kapcsolatok megteremtésével szemben próbált ellenállást kifejteni.

Ellenezték a szövetségi köztársaságok jogkörének kibővítését a gazdasági és kulturális építésben, a törvényhozásban, ellenezték a helyi szovjetek szerepének fokozását a feladatok megoldásában. A pártellenes csoport i lymódon szembehelyezkedett a pártnak azzal a szilárd irányvonalával, amely a nemzetiségi köztársaságok gyorsabb ütemű gazdasági és kulturális fejlődését célozta, s amely biztosítja országunk összes népei lenini barátságának további megszilárdítását. A pártellenes csoport nemcsak, hogy nem értette meg a pártnak a bürokratizmus elleni harcban, a felduzzasztott államapparátus csökkentésére tett intézkedéseit, hanem szembe is helyezkedett ezekkel az intézkedésekkel. Mindezekben a kérdésekben a demokratikus centralizmusnak a párt által követett lenini elve ellen foglaltak állást.

E csoport makacsul ellenállt és meghiúsítani próbált olyan rendkívül fontos intézkedést, mint az iparigazgatás átszervezése, a népgazdasági tanácsok létrehozása. A népgazdasági tanácsok létrehozása a gazdasági körzetekben, olyan intézkedés, amelyet az egész párt és a nép helyeselt, nem akarták megérteni, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a szocialista ipar fejlődése óriási arányokat ért el és tovább fejlődik a nehézipar elsődleges fejlesztésével, — új, tökéletesebb iparigazgatásd formákat kellett találni, amelyek nagyobb tartalékokat tárnak fel és biztosítják a szovjet ipar még hatalmasabb fellendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is folytatta harcát az ipar-igazgatás átszervezése ellen, amikor az országos megvitatás után helyeselték a szóbanforgó intézkedéseket és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán.

A mezőgazdasági kérdések ben e csoport tagjai elárulták, hogy nem értik a megérlelődött új feladatokat. — Nem ismerték fel, hogy fokozni kell a kolhozparasztság anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés bővítésében, ellenezték a kolhozok régi bürokratikus tervezési rendszerének megszüntetését és az uj tervezési rendszer bevezetését, amely érvényesíti a kolhozok kezdeményezőkészségét gazdaságuk vezetésében, ami máris pozitív eredményeket hozott. Annyira elszakadtak az élettől, hogy nem tudják megérteni azt a reális lehetőséget, amely az év végén módot ad a kolhozparaszt-gazdasá gok kötelező mezőgazdasági terménybeszolgáltatásának megszüntetésére.

Ez a szovjet ország sokmillió dolgozója szempontjából létfontosságú intézkedés a kolhozok közösségi állattenyésztésének jelentős fellendülése és a szovhozok fejlődése alapján vált lehetővé. A pártellenes csoport tagjai ahelyett, hogy támogatták volna e megérett intézkedést, szembehelyezkedtek véle.

Teljesen indokolatlan harcot folytattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köztársaságok aktívan támogatnak— nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni az Egyesült Államokat az egy főre eső tej, vaj és hústermelésben. A pártellenes csoport tagjai ezzel elárulták, hogy fölényeskedő megvetést tanúsítanak a nagy néptömegek legközvetlenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gazdaságban rejlő óriási lehetőségekben, a szovjet népnek a tej és hústermelés rohamos fokozásáért indított egyetemes mozgalmában.

Nem lehet véletlennek tekinteni hogy Molotov elvtárs a pártellenes csoport egyik tagja konzervativizmusból és közömbösségből nemcsak hogy nem értette meg a szúzföldek hasznosításának szükségességét, hanem még szembehelyezkedett a 35 millió hektár szűzföldi feltörésével is. ami pedig óriási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életében.

Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azokat az intézkedéseket. amelyeket a Központi Bizottság és egész pártunk a személyi kultusz következményeinek a felszámolására, a forradalmi törvényesség annakidején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölésére és olyan feltételek megteremtésére foganatosított, amely feltételek kizárják ezek megismétlődésének lehetőségét, a jövőben, amikor a munkások, a kolhozparasztok, dicső ifjúságunk, a mérnökök, a technikusok és a tudósok, az írók, egész értelmiségünk egyemberként támogatta a pártnak az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok alapján tett intézkedéseit. Amikor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokban fellendült a nép aktivitása és újabb alkotóerők törtek a felszínre — a pártellenes csoport résztvevőinél süket fülekre talált a tömegek alkotómozgalma.

Küloolitikai téren ez a esooort, különösen Molotov elvtárs tehetetlennek bizonyult

és minden eszközzel gátolta a nemzetközi feszültség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irányuló újabb, megérett intézkedések keresztülvitelét. Molotov elvtárs hoszszú időn keresztül, mint külügyminiszter, nemcsak, hogy nem tett semmit külügyminiszteri vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának megjavítására, hanem is mételten szembe is szegült azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége a szovjet—jugoszláv viszony megjavítása érdekében tett. Az SZKP Központi Bizottságának 1955 júliusában tartott ülése egyhangúlag elítélte Molotov elvtársnak a jugoszláv kérdésben elfoglalt helytelen álláspontját, „mint amely nem felel meg a szovjet állam és a szocialista tábor érdekeinek, valamint a lenini politika elveinek.’* Molotov elvtárs fékezte a2 osztrák államszerződés megkötését és a kapcsolatok megjavítását, *— holott az osztrák államszerződés megkötésének fontos jelentősége volt az általános nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. Molotov elvtárs ellenezte továbbá a szovjet— japán viszony rendezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet játszott a távolkeleti nemzetközi feszültség enyhítésében. Szembehelyezkedett a párt által kidolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi feltételek között elháríthatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetségesek, s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a külföldi haladó pártok között.

Molotov elvtárs ismételten ellenezte a szovjetkormány elengedhetetlenül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védelmében. Egyebek között tagadta annaik célszerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető államférfiad között, ami pedi nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából.

Molotov eívtárs véleményéi e kérdések közül sokban támogatta Kaganovics élvtárs, valamint több esetben Malenkov elvtárs. A Központi Bizottság Elnöksége és maga a Központi Bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra számítva, hogy levonják hibáikból a tanulságokat. Nem fognak ragaszkodni azokhoz és lépést tartanak a párt vezető kollektívájával, ök azonban kitartották helytelen, nem-lemni álláspontjuk mellett.

Malenkov, Kaganovics és Molotov élvtársáknak a párt irányvonalától eltérő állásfoglalása azon a körülményen alapult, hogy régi el képzetesek és módszerek rabjaivá váltak és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körülményeket, az új helyzetet, konzervatívak, makacsul ragaszkodnak a magúkat túlélt, a kommunizmus felé tartó előrehaladás érdekeinek meg nem felelő munkaformákhoz és munkamódszerekhez, elutasítják azt. ami az életből születik és ami a szovjet társadalom fejlődésének érdekeiből, az egész szocialista tábor érdekeiből következik.

Mind bel-, mind külpolitikai kérdésben szektások és dogmatikusak, betűrágó, élettelen módon kezelik a marxizmus—leninizmust. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi körülmények között az éló, cselekvő marxizmus— leninizmus, a kommunizmusért vívott harc a XX. kongresszus határozatainak végrehajtásában, a békés egymás mellett élés politikájának álhatatos keresztülvitelében, a népek közötti barátságért kifejtett erőfeszítésben, a szocialista tábor általános erősítésének politikájában, az iparvezetés, tökéletesítésében.

a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztéséért, a termékbőségért, a nagyarányú lakás építkezésért, a szövetségi köztársaságok jogkörének kibővítéséért, a nemzeti kultúrák felvirágoztatásáért, a néptömegek kezdeményezőlaépességének sokoldalú fejlesztéséért folytatott küzdelemben ölt testet.

Amikor Molotov, Kaganovics, Malemkov elvtársak meggyőződtek arról, hogy helytelen megnyilvánulásaik és cselekedeteik állandó viszszau tasitásra találnak a Központi Bizottság Elnökségében, amely következetesen valóraváltja a XX. Pártkongreszszus irányvonalát, ráléptek a pártvezetőség elleni csoportos harc útjára.

Párteilenes alapon összebeszélve azt a célt tűzték maguk elé, hogy megváltoztatják a párt politikáját, vissza viszik a pártot azokhoz a helytelen vezetési módszerekhez, amelyeket a XX. Pártkongresszus elítélt, intríkus módszerekhez folyamodtak és titkos összeesküvést szőttek a Központi Bizottság ellen. A Központi Bizottság ülésén napvilágra került tények azt mutatják, hogy Máknkov, Kaganovics, Molotov elvtársak és a hozzájuk csatlakozó Sepilov elvtára a frakciós harc útjára lépve, megszegték a párt szervezeti szabályzatát és a XX. pártkongresszusnak „A pártegységről” című Határozatát, amelyet Lenin dolgozott ki, és amelyben többek között ez áll:

„Hogy a párton belül és az egész szovjet munkában a legszigorúbb fegyelmet valósítsuk meg, és mindennemű frakciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egységet érjük el, a kongresszus felhatalmazza a KB-t arra, hogy fegyelemsértés vagy frakciózás felújítása, illetve megtörése esetén (eseteiben) alkalmazza a pártbüntetés minden formáját, beleértve a pártból való kizárást is, a KB tagjaival szemben pedig a póttaggá való visszaminősítést, sót, mint végső rendszabályt, a pártból való kizárást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival és az ellenőrző bizottság tagjaival szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha egybehívják a KB teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB minden póttagját és az Ellenőrző Bizottság minden tagját. Ha a párt legfelsőbb vezetőinek ez az együttes ülése kétharmad szótöbbséggel a Központi Bizottsági tag póttaggá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendszabály haladéktalanul foganatosítandó.’*

A lenini határozat arra kötelezi a Köziponti Bizottságot és az összes pártszervezeteket, hogy fáradhatatlanul erősítsék a párt egységét, határozottan utasítsák vissza a frakciózás és a csoportosulás minden megnyilvánulását biztosítsák a valóban baráti a munkásosztály élcsapatának — a kommunista pártnak — akarati és cselekvési egységét válóban megtestesítő munkát.

A Központi Bizottság ülése nagy megelégedéssel állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága összes tagjainak és póttagjainak, az SZKP Központi Revíziós Bizottsága tagjainak szoros egységét és összeforrottságát, amellyel egyöntetűen elítélték a pártellenes csoportot.

A Központi Bizottság ülésének résztvevői között egyetlen ember sem volt, aki támogatta volna ezt a csoportot.

Amikor kitűnt, hogy a Központi Bizottság ülése egyemberként elítéli a csoport párteilenes tevékenységét, amikor az ülésen jelenlévők egyöntetűen követelték a csoport tagjainak kizárását a Központi Bizottságból és a pártból, ők beismerték az összeesküvést, pártellenes tevékenységük káros voltát, vállalták, hogy alárendelik magukat a párt határozatainak.

Az SZKP Központi Bizottságának ülése a fent; elmondottakból kiindulva és a párt lenini egységének minden eszközzel való erősítését szemelőtt tartva, elhatározta;

1. Elítéli Malenkov, Kaganovics, Molotov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportjának frakciós tevékenységét, mint amely összeegyeztethetetlen pártunk lenini elveivel.

2. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárja a Központi Bizottság Elnökségéből és a Központi Bizottságból; Sepilov elvtársat leváltja az SZKP Központi Bizottsága titkári tisztségéből, kizárja az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül.

Bizottsága Malenkov, Kaga* novics, Molotov elvtársak pártellenes csoportjának frakciós tevékenységét részesítette, lenini pártunk sorai egységének további szilárdítását, vezetésének erősítését, a párt fő irányvonaláért vívott harc ügyét szolgálja.

A Párt Központi Bizottsága felhív minden kommunistát, tömörüljenek még szorosabban a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen zászlaja köré, összpontosítsák minden erejüket a kommunista építés feladatainak sikeres megoldására.

(E határozatot 1957. június 29-én egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság valamennyi tagja és póttagja, a Központi Revíziós Bizottság valamennyi tagja, Molotov elvtárs egymaga tartózkodott a szavazástól. (MTI)

(MTI).

Az az egyöntetű elítélés, amelyben a Párt Központi

A Pravda nagy fontosságú cikke a pártegységröl

Moszkva (MTI). A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikket közölt „A párt lenini egysége — legyőzhetetlen erejének forrása” címmel;

A cikk bevezetőben megállapítja: a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa az egész világ előtt félreérthetetlenül megmutatta a párt eszmei, politikai és szervezeti egységét, sorainak tömörségét és erejét. A kongresszus azt is megmutatta, hogy a párt életerős, telve van hatalmas alkotóerővel és azzal a forró kívánsággal és törhetetlen akarattal, hogy tovább haladjon a lenini úton hatalmas célja, a kommunizmus felépítése felé.

A cikk a továbbiakban a párt egységének kérdésével foglalkozik, amely a kritika és önkritika jegyében, a pártellenes csoportok elleni harc ban, az éberség légkörében kovácsolódott ki. A cikk hangsúlyozza, hogy Lenin mindig határozott harcot folytatott a különböző kispolgári demagógok ellen, akik a pártot halálos vétkekben találták bűnösnek, hogy ezzel rombolják egységét, fegyelmét és tekintélyét.

A Pravda szerkesztőségi cikke rámutat arra, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között bármilyen ingadozás, a párt fegyelmének és a pártélet normáinak megsértése csak az ellenségnek kedvez a vélemények szabad cseréje és a párttagok széles tömegeinek aktív vitái — természetesen nem mondanak ellent a pártegységnek, de a párt nem vitaklub, hanem az ország vezető ereje.

Különös figyelmet szentelt Lenin — írja a cikk — a párt vezető magva, a Központi Bieottság egységének. 1

„A párt egységéért vívott harcban a Központi Bizottság a lenini elviség. állhatatossaß.js határozottság méltó Példáját nyújtja, a pártban nincsenek és nem is lehetnek olyan személyek, akiket betöltött magas posztjaik miatt ne lehetne hibáikért és fogyatékosságaikért bírálni.

Ez ellentmondana a marxista—leninista párt széllé mének a Központi Bizottság bátran, személyekre való tekintet nélkül vitának és kritikának veti alá a párt és az állam bármely vezető személyét, ha azok munkájukban hibát követnek el: határozott intézkedéseket tesz bárki ellen, ha az illető ténykedései, trttei ellentmondanának a bárt vonalának ebből a párt ügye számára csak haszon származik.

Szocialista országunkban nincs és nem is lehet társadalmi bázisa a pártonbelüli, a leninizmussal szemben ellenséges frakciók és irányzatok keletkezésének a Kommunista Pártnak és vezető magvának egységét a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége határozza meg annak a szovjet népnek az egysége, amelynek céljai, feladatai és érdekei közösek a párt célkitűzéseivel. De rendkívül helytelen volna úgy képzelni el a dolgot, mintha biztosítva lennénk az ellen, hogy körünkben ne jelenjenek meg egyes olyan csoportok és személyek, akik nem értenek egyet a párt vonalával. Nálunk még vannak emberek, akik szektások és dogmatikusok módjára nézik a bel- és külpolitika* kérdéseit, betűrágó módon értelmezik a marxizmust—leninizmust. Olyan

emberek, akik nem tudják megérteni, hogy a mai viszonyok között a gyakorlati marxizmus—leninizmus, a

kommunizmusért vívott harc a párt XX. kongresszusa határozatainak megvalósításában nyilvánul meg. A szektások és dogmatikusok nem értik, hogy a párttagnak, az igazi marxistának az a legelső kötelessége, hogy állhatatosan folytassa a békés egymás mellett élés politikáját. — harcoljon a népek barátságáért, — minden módón erősítse a szocialista tábort, javítsa az ipar vezetését, sokoldalúan fejlessze a mezőgazdaságot, megteremtse a termékek bőségét, széleskörűen fejlessze a lakásépítést, bővítse a szövetséges köztársaságok jogait, biztosítsa a nemzeti kultúra felvirágzását, minden módon fejlessze a néptömegek kezdeményezését, akik elszakadtak a párt és az ország életétől, elmaradott elképzelések rabjai. Nem ismerik fel az új helyzetet, [konzervatívok, makacsul ragaszkodnak a munka túlhaladott formáihoz és módszereihez, elutasítják a születő újat, ami a szovjet társadalom, valamint a szocialista tábor érdekeiből következik. Ezek az emberek szeretnék visszatéríteni a pártot a vezetésnek azokhoz a helytelen módszeredhez, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa elítélt és ha gyengül az éberség, ha nem figyelünk fel idejében a i ilyen emberekre, ha nem harcolunk ellenük, ha nem akadályozzuk meg őket pártellenes nézeteik terjesztésében, akkor ez jelentős kár’ okozhat a pártnak és egységének.

A cikk a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a szocializmussal szembenálló reakciós erők a személyi kultusz bírálatát a párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom gyengítésére igyekeztek felhasználni. De ez a számításuk teljesen csődöt mondott;

A Pravda szerkesztősért cikke befejezésül rámuta' arra, hogy a párt jelenlegi akciói — az ipar-vezetés szervezetének átalakítása stb. — a nép jólétét szolgálják.

„Valamennyi kommunistának az a feladata, — írja befejezésül a Pravda, —hogy őrizze és erősítse a pártnak és vezető magvának egységét és tömörségét, mindig emlékezzék arra hogy a kommunista párt legyőzhetetlen ereje sorainak lenini gében van. (MTI.)