Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-16 / 140. szám

DIMITROV EMLÉKEZETE BARÁTAINK ELETEBOL HETVENÖT ÉVE,| 1882 jú­nius 18-án született egy kis bolgár faluban, Kovacsevsz­­kiben Georgi Dimitrov, a bolgár munkásosztály hű fia, a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő har­cosa. Élete szakadatlan harc, megpróbáltatás, küzdelem, — olyan példás élet, amelyen okulva nemzedékek nevel­kedhetnek; Dimitrov élete tanúbizony­sága annak, hogy nincsenek született forradalmárok. A munkásosztály érdekeinek harcos képviselőjévé nem véletlenül válik valaki, ha­nem a dolgozó nép, a mun­kásosztály szeretető, erő, for­radalmi elszántság, évtize­dekig tartó tanulás és harc szükséges ahhoz, hogy azzá váljék. Dimitrovot egész élet­műve tette a munkásosztály kiemelkedő vezérévé. Szülei falusi kisiparosok, majd apja halála után nincs­telen földművelők voltak. A nagyszámú család minden egyes tagja aktív osztályhar­cosa a bolgár munkásmoz­galomnak. Három fiútestvére a munkásosztály ügyéért ál­dozta életét. Lena, Dimitrov hüga pedig néhány évi ta­pasztalatszerzés után, melyet a Szovjetunióban végzett pártmunka során szerzett, a nemzetközi munkásmozgalom cselekvő harcosa. Édesanyja *— a lipcsei per idején — a 72 éves Paradkeva árnyé, vé­gigjárta börtönbe hurcolt fia, egyben a Kommunista Párt ügyéért harcolva Németor­szágot, Franciaországot, s mindenütt hirdeti, hogy a kommunisták a dolgozók Igazi érdekképviselői DIMITROV! gyermekkara a hozzá hasonló proletárgyer­mekek sorsával azonos. Ti­zenkét éves « korában abba kell hagynia iskoláit, hogy segítségére legyen családja eltartásának. Nyomdai szedő lett, itt talál kapcsolatot elő­ször a bolgár munkásmoz­galommal. Ezekben az évek­ben nagy önfegyelemmel te­ául éjszakánként, hogy ön­műveléssel pótolja azt, ami­től a kapitalista rendszer megfosztotta. Tanulja nem­zetének történelmét, iroda­lomtörténetét, különösen nagy figyelemmel foglalkozik a bolgár nemzeti-, forradalmi harcok időszakával, tanul filozófiát, s így komoly el­méleti felkészültséget szerez mielőtt a tudományos marx­ista ideológia útjára tér. A tanulással töltött évek alatt is tevékeny részese a dolgozók napi követeléseiért vívott harcnak; Tizennyolc éves korában a szófiai nyom­daipart munkások szakszer­vezetének titkára. Ebben az időben Bulgáriában a mun­kásosztály önálló politikai pártjának megteremtéséért folyik a harc. E harc veze­tői a bolgár úgynevezett ..szaros’’ szocialisták, alak később Lenint követve, ré­szesei a mocsárba süllyedt II. 1 ntemacionálé opportunizmu­sa elleni küzdelemnek. ‘Az tsztályhafc talaján állottak, rendíthetetlenül bíztak a munkásosztály erejében, jö­vőjében. Nemsokára ennek a csoportnak a vezetője Di­mitrov. Járja a műhelyeket, 1 >ányákat, kicsiny parasztfal­­vafcat, harcra bu'zdít, s neve 25 éves korában már ország­szerte ismert. Csaknem kétévtízedes ke­mény harc eredménye volt 1919 februárjában a Bolgár Kommunista Párt megalakí­tása. Magvát a „szoros*’ szo­cialisták képezték; — Ettől kezdve a Kommunista Párt bolgár munkásosztály gaz­dasági és politikai harcának vezére. Dimitrov egyik veze­tője, lelke a párt Központi Bizottságának. Bolsevik ma­gatartása, munkája miatt évekre illegalitásba kénysze­rül. kegyetlen üldözésnek van itéve. 1923-ban pedig, ami­kor a bolgár fasizmus nyílt, ' érés hadjáratával a bolgár munkásosztály legjobb veze­­• öívei az élen, fegyveres fel­keléssel szállt szembe, Dimit­rov tevékenyen részt vesz a forradalom megszervezésében, vezetésében. Az 1)12 3-as szep­temberi történelmi jelentő­ségű felkelés volt az első fegyveres harc a fasizmus el­len. Ennek leverése után Di­mitrov emigrációba kénysze­rül, s a nemzetközi munkás­­mozgalomban fejt ki tevé­kenységet. A burzsoázia vad dühét fejezi ki a nagyszerű harcos iránt hazájától távol, a bolgár fasizmus két íziben is halálra ítéli. A NEMZETKÖZI | mmltün­­mozgalom érdekében végzett munkája viszi az 1930-as évek élején Németországba. Németországban a politikai helyzet rendkívül kiéleződött ebben az időben. A fasizmus uralomrajutásának dacára, a Kommunista Párt megerő­södött, az 1932-es választáso­kon 6 millió szavazatot ka­pott. Ezért indított vad haj­szát a párt letöréséért a fa­siszta német állam. E haj­szának egyik láncszeme volt csupán, hogy megrendezték a Reichstag felgyújtásával kap­csolatos nagy provokációs pert, az úgynevezett lipcsei­­pert, ahol a gyújtogatással megvádolt kommunista veze­tők személyében magát a Német Kommunista Pártot akarták ítélőszék elé állítani és parrázúzni, a kommunis­tákat gyújtogatökmak, pro­vokátoroknak feltüntetni. Hogy az ügynek nemzetközi méretű kommunista összees­küvés látszatát keltsék, le­tartóztatták Dimitrovot és két másik bolgár kommunis­tát is. , A német fasiszták bízva a provokáció sikerében, ele­inte rádióban is közvetítették a tárgyalásit. Azonban Dimit­rov első beszéde után azon­nal megszakították a tárgya­lás közvetítését. Dimitrov a fasiszta horda bírósága előtt kimagasló példáját adta a kommunista magatartásnak. Nem önmagát védte, hanem a fasizmust leplezte le, a fa­sizmus eilend harcban hívta a német és a nemzetközi munkásosztályt, a párt cél­jait tárta fel kommunista kö­vetkezetességgel. Kijelentette: hogy: „A Kommunista Párt a fasizmus ellen harcol, fog is harcolni és győzni fog." Megkérdezte Gőringeí: „Mint miniszterelnöknek, vart-e tudomása arról, hogy az a párt, mélyet „meg kell semmisítenä,^ a földkerekség egyhatod részén, a Szovjet­unióban uralkodó párt és hogy a Szovjetunió diplomá­ciai, gazdasági és politikai kapcsolatban áll Németor­szággal, és a Szovjetunió megrendeléseivel sokezer né­met munkásnak nyújt mun­kát és (kenyeret.” SORRA HULLTAKl porba a fasiszta vértörvényszék és a tanuk által koholt vádak. Dimitrov kérdéseivel a fa­sizmust ültette a vádlottak padjára, egyszersmind fel­hívta beszédében az egész vi­lág dolgozóit a fasizmus elle­ni harcra, a proletárforrada­lom győzelme érdekében. — A lipcsei per 1933. XII. 23- án a vádlott kommunisták felmentésével fejeződött be. Dimitrov és a Kommunista Párt igazáért harcba indult az egész világ munkássága. Til­takozó sztrájkok, küldöttsé­gek, tömegmegmozdulások követelték Dimitrov szabad­lábra helyezését, akit a fel­mentés után is fogvatartpt­­tak. Ebben a harcban ková­­esolódott ki az egységfront­taktika uj formája: az anti­fasiszta népfront. Ez a lipcsei per egyik legfontosabb kö­vetkezménye, mely Dimitrov tevékenységének további alapját képezi. 1934-ben a Szovjetunió ba­ráti segítsége mentette meg Dimitrovot a fasiszta Gesta­­pó börtönéből, állampolgárá­vá fogadta, s ettől kezdve Dimitrov a Szovjetunióban dolgozik a II. világháború el­hárítása érdekében. A Kommunista Intemaci­­onálé VII. Kongresszusa, — amelynek beszámolóját Di­mitrov tartotta, Dimitrov egész élettapasztalatát és a munkásmozgalom összegyűjt tött tapasztalatait összegezte. A fasizmus jellegének, gyö­kerének mélyen járó marxista elemzésével, a fasizmus el­leni harc formájára való út­mutatással a nemzetközi munkásmozgalom évtize­dekre szóló programját ala­pozta meg. AZ BGYSÉGFRONT-POLI­TIKA.|arnpjv az 1930-as évek­től kezdve szerte a világon, a kommunista pártok fő fel­adata a fasizmus elleni harc jegyében, sok vonatkozásban ma is számottevő tanulságo­kat ad. Az akcióegység meg­teremtése a munkásosztály és a dolgozók legszélesebb rétegei között, a kommunista pártok politikája sikerének alapvető feltétele. S ennek megvalósítása múlhatatlanul megköveteli a párt aktív, a tömegek érdekeinek megfe­lelek}, a tömegek hangulatán, támogatásán keresztül ellen­őrzött politikájának helyes vonalát. Az egységfront po­litika nem elavult politika ma sem. Megtanít mindenhol, minden időben a tömegek­kel való szoros kapcsolat épí­tésére, páncélt jelent a szek­­táns vonalvezetéssel szem­ben. 1945-ben Dimitrov a felsza­badult bolgár nép egyöntetű követelésére visszatért hazá­jába. Bulgáriába visszatérve lázas tevékenységet fejteti ki. Közvetlenül irányítja a párt tevékenységét, amely most­­már az uj életért harcba in­duló nép vezetőereje. Veze­tése alatt zajlik le Bulgária államformáját eldöntő nép­szavazás, Dimitrov lesz a Bolgár Népköztársaság első miniszterelnöke. Kidolgoz­zák az uj demokratikus al­kotmányt, a szocializmus épí­tése. alapfeltételeinek meg­teremtő 2 éves népgazdasági tervet. Ennek az eredmények­nek kiharcolása közben a Bolgár Kommunista Párt ha­talmas tömegbefolyással ren­delkező, országvezető, mar­xista-leninista tőmegpárttá vált. S a párt vezetésével, a bolgár nép önfeláldozó harca nyomán épül Bulgáriában is az uj társadalmi rend. mely­nek megteremtéséért vívott harcban elsők között kell em­lítenünk Dimitrov nevét. 1949. JUNIUS 2-ÁN | halt meg Georgi Dimitrov. De életműve időtálló mű. És az utókornak gondosain kell ta­nulmányozni az olyan veze­tők életét, tevékenységét, mint amilyen Dimitrov volt, tanulni kell belőle- mert a pártnak, a szocializmus épí­tése ügyének szüksége van hozzá hasonló újtípusú em­berekre, képzett, tántorítha­tatlan, a néphez, a szocializ­mushoz hű proletárforradal­­márokra. KÉZÉR LAJOS, az MSZMP Törökszentmiklósi! Int. Bizottságának ágit. prop., felelőse. Részlet a Ploesti- vidéki kőolajberendezésd gyárból; MIHAIL SOLOHOV £ Junius 24-én mutatkozik be a 120 tagú Kisdobos Együttes Június 24-én fontos ifjúsági és kulturális eseménye lesz Szolnok városénak. Az Uttörőház 120 tagú Kisdobos Együttese este fél 8 órakor önálló műsort ad a Szigligeti Színházban. A Kisdobosok műsorában ének-, tánc- és zeneszá­mok szerepelnék, önálló előadással lépnek fél a Bartók Béla Zeneiskola kis zenészei, az Uttörőház táncegyüttese, a Beloiannisz úti iskola énekkara és a város úttörő-együt­tesei. A bemutatkozó előadáson egész évi munkájából vizsgázik az Uttörőház nevelői kara és az egész éven át szorgalmasan tanuló úttörők serege. Helyárak szokásos színházi jegyárak lesznek. Az önálló est műsorának ismertetésére későbbi lapszámunk­ban még visszatérünk; Solohov — a kitűnő szovjet Író, a Csendes Don, az Uj Barlzdát szánt az eke és más ismert, művek szerzője — most ismét egy nagy érdeklődést és visszhangot kiváltó uj elbeszéléssel lepte meg o ivasőit. Ez az elbeszélés — mely­nek elme: Embersors — még csak kevéssé ismert hazánk­ban és Így megyénkben Is. Ezért most folytatásokban ad­juk közre, s reméljük, örömet szerzünk vele lapunk olva­sóinak. * háború után való első esztendőn hirtelen-hamar jött jó melegekkel köszöntött be a kikelet a Don felső vidékére. Március végén az Azovi-tenger felől megindultak a langyos tavaszi szelek, s egy-két nap alatt pőrére vetkeztek a Don balpartján húzódó homokos me­zők, a sztyeppén földuzzadtak a hóval telisodort száraz­erek, vízmosások, a kis pusztai folyócskák, jegüket szét­törvén, bősz rohanásba kezdtek, az utak pedig egyszeri­ben szinte járhatatlanná váltak. S ebben az emberveszejtő úttalarusá^ban kellett el­­menneni Bukanovszkajába. Nem is a messzeség — hiszen mindössze vagy 60 kilométer a faluig —, hanem azért megjárni nem volt egyszerű dolog mégsem. Társammal még napfelkelte előtt felkerekedtünk. A két jóltartott ló egész nekifeküdt a hámnak, de alíg-alig haladt az elnehe­zült hamokfutóval. A kerekek agyig levágtak a hóval, jéggel vegyes, föűágyult homokba s egy óra sem telt belé, a lovak horpaszát, lágyékát, meg a hámtartó keskeny szí­jak alját sűrű, fehér tajték verte fel ki, a friss reggeli levegőben a lóverejték és a vastagon olajozott szerszám­bőrök csípős, nehéz szaga áradt. Ahol különösen bajos volt a lovaknak, leszálltunk, s gyalogoltunk. Csizmánk alatt cuppogott a lucskos hókása, nehezen szedtük a lábunkat, ám az útszéleken meg jég csillantgatta kristályait a napfényben, ott még keserve­sebb volt az előrehaladás. Jó hat óra tellett bélé, míg 30 kilométert magunk mögött hagytunk, s elértük a révet a Jelenka folyón. A nyaranként itt-ott kiszáradó kis folyócska most egész ldlométemyire szétterült Mohavszkij falu alatt az égerfával benőtt mocsaras ártéren. Egy rozoga, laposfenekű lápjáró ladikon kellett átkelnünk, amely egyszerre legfel­jebb háiom embert bírt él. A fogatot útnak bocsájtottuk visszafelé. Odaát a túlsó parton régi, sok vidéket megjárt öreg „Willis” várt ránk a teoM*« kocsiszínében, még a télen hagyták ott. Nem minden aggodalom nélkül száll­tunk be a sofőrrel az ütött-kopott alkalmatosságba. Uti­­társam a holmival ottmaradt a parton. Ám alighogy meg­indultunk, a korhadt fenékdeszkák között, mint meg­annyi szökőkút, vastag sugárban bugyogott föl a víz. Az éppen kéznél levő ezzel-azzal bedugaszoltuk a réseket, s meregettük kifelé a vizet, amíg át nem értünk. Egy óra alatt a Jelenka túlsó partján voltunk. A sofőr előhozta a kocsit a faluból, aztán visszalépett a csónakba, megfogta az evezőt, s azt mondta: — Ha ugyan szót nem málik a vízen ez a nyomorult teknő, jó két óra múlva itt leszünk, élőbb ne is várjon. falu messze húzódik oldalt, s a kikötőnél olyan nagy volt a csendesség, amilyen csak egész késő ősszel, s így koratavasszal szokott lenni az ember nem lakta helyeken. A víz felől nyirkos hűvösség, meg a kor­hadó éger fanyar-keserű szaga áradt, a lilaszín füstös messzeségbe vesző hopermelléki pusztáikról pedig a hó alól nemrég előszabadult föld öröktől ifjú, s csak alig érezhető finom illatát hozta a könnyű szél. Nem messzire fonott kerítés hevert kidöntve a parti homokban. Leültem s rá akartam gyújtani, de amint be­nyúlok a vattakabátom jobb zsebébe, elszomorodva veszem észre, hogy az egész csomag „Belomor” tönkreázott. Persze átkelés közben átcsapott a hullám a mélyre merülő ladik alacsony dldalán, s derékig átloccsant rajtam a zavaros víz. Nem értem rá akkor a cigarttával törődni, az evezőket félrelökve, merni kellett a vizet kifelé, hogy el ne merül­jünk, most azonban mit volt, mit termi, a magam gon­datlanságán bosszankodva, óvatosan előhalásztam az el­ázott paklit, s sarkamra guggoltam és egyenként rakni kezdtem a megbámult, nedves cigarettákat ki a vessző­fonatra. ■fád&di HÍREK Párizs (MTI.) Luther Evans, az Unesco főigazgatója Pá­rizsban közölte, hogy az Unesco Titkárságának egy funkcionáriusa a főigazgató képviseletében wésztvesz a moszkvai VIT kulturális meg­mozdulásain. Az Unesco ezen­kívül filmbemutatót rendez a VIT keretében és az Unesco tevékenységét ismertető do­kumentációs anyagot küld Moszkvába. * • Moszkva (TASZSZ.) a Karn­­szomol Központi Bizottsága felhívással fordult a Szövet­ség tagjaihoz és az egész szovjet ifjúsághoz: arra kér­ve Őket, hogy 270—300.000 önkéntes jelentkezzék a fel­tört szűzföldek termésének learatására. A felhívás rá­mutatott arra, hogy tavaly e földeken ott dolgoztak s szovjet ifjak, a komszomo­­listák is. Mintegy 220.000 ifjú és leány vett részt az aratás munkájában.­A felhívás hangoztatja, hogy a szovjet ifjúság min­dig boldogan teljesítette azo­kat a feladatokat, hogy a nagy cél érdekében hőstette­ket hajtson végre. A felhí­vás végül megemlíti, hogy a szovjet ifjúság ebben az ara­tási munkában való részvé­telével készül fel legméltób­ban a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. év­fordulójának megünneplé­sére. * Tokio (AFP). A japán kor­mány pénteken hivatalosan bejelentette, hogy 1960-ig fo­kozatosan növelik a japán fegyveres erők létszámát; Ez az új bejelentés, amely a jövő héten kezdődő japán­­amerikai tárgyalások előtt hangzott el, kiegészíti a hó elején tett nyilatkozatot, amely szerint Japán fenn akarja tartani a katonai szö­vetséget az Egyesült Álla­mokkal és igazolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül ő fedezi teljes védelmi Vitá­sait; • Bonn (DPA). Nyugat-Né­metarszágban a bűnözés 1953 óta mind nagyobb mértéket ölt. Míg a lakosság száma 1953-tól 1956-ig 3.1 százalék­kal növekedett, addig a nyil­vánosságra jutott bűntények száma 9,4 százalékos emelke­dést mutat. Erre vonatkozó­lag pontos adatokat közölt a pénteken nyilvánosságra ho­zott rendőrségi bűnügyi sta­tisztika; 1956-ban 1 millió 140 ezer bűntényt követtek el, ebből 19.702 (1.7) bűncselekményt idegen állampolgárok. A nem német állampolgárságú bű­nözők 31.8 százaléka ameri­kai, 11,2 százaléka hontaian és nyolc százaléka lengyel származású; (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents