Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

BUS! VINCE'. f f H osszas vita után az együttmaradás mellett döntött a Szabadság tsz köz­­gyűlése, öt tag lépett ki csu­pán, s négyen olyanok, akik­nek már tavaly is kifelé állt a szekerük rudja. Értük te­hát nem kár, legalább keve­sebb lett a bajkeverő. Hanem az ötödik, az idős Gonda Ká­roly, annál inkább veszteség a szövetkezetnek. Szorgalmast akkurátus öregember Károly bácsi. Hét határban sincs ő­­nála jobb birkatenyésztő. “ Száz anyától százhuszonhét bá-ányi választott el ötvenöt* varra vánszorgott bánatosan. A hűvös széltől kijózanodott valamennyire. Bár tapasztala­ta szerint a dicséretokozta bó­dulat nehezebben száll ki az ember fejéből; mint a kadar­gőz, a dáridót követő napon. Egy darabig tűnődve járkált ben, az idén pedig százhar­minckettőt. Es a gyapjuho­­zam, az se éppen kutya, bir­kánként négy és fél kiló. =a Ilyen juhászt szélnek ereszte­ni, csak úgy egyszerűen, hely­rehozhatatlan bűn lenne, re Mentek is hozzá a maraszta­lók, egyik a másik után, jó két napig nem hült ki az aj­tókilincs Gondáéknál, De nem hiába volt vcjntag dereka Gondának, hajlíthatalan ma­­radti akár az öntött vasosz­­lop, Hagyják őt békében, —s megcsömörlött ő már a kö­zöstől, hatvannak tűnt az a hat esztendőin Harmadnap már nem akadt az öregnek látogatója. Hadd menjen, ha mindenáron men­ni akarj a kutya se szagol utána. Kerül még itt juhok­hoz értő tag, nem is egy-ket­­‘ő. Nincs értelme Gonda előtt unnyit hajbókolni s t Hej, pedig, de jólesett neki a rimánkodás. Egyebet se hallani napokig, csak dicsére­tet, magasztalást, s ígéretet nyakra-főre *— jó érzés ez ki­mondhatatlanul. Megnő tőle az atyafi, óriássá izmosodíkj felrepül a fellegekbe, s ajk­biggyesztve néz le onnan a törpék hadára. Sőt le is kiáltj parancsolólag: kitátani a má­ié f adót, tehetetlen népség! Tulharsogni a vihart, orkánt és mennydörgést, hogy nincs Gondánál különb juhász e ke­rek világon! Ilyenformán elmélkedett Károly bácsi, s miután estig se jött újabb látogató, felci­­helődött fekhelyéről és az ud­le s fel a vén éperfa szóm­szédságában. Kilépjen? Maradjon? Ha kilép, mi lesz a gyö­nyörű juhnyájjal? Tönkreteszik a hozzá nem ér­tők i 5 i Meg aztán, mégse volt itt annyira kibírhatatlan. Szép kis házat, vadonatúj szobabú­tort, nagy rádiót és asztali Szóval vitték azért a közös­ben valamire. Es ha közbe nem jön ez a felfordulás, ez az ellenforradalom, vagy mi­fene, akkor tán még többre is viszik. Dehát közbejött, úris­tent a kitalálójába i -.: Akár­hogy is okoskodik most az emberj baj lesz abból minden­­képen. Mert ha innen el­megy, gürcölhet majd azon a hat holdon, kora hajnaltól va­­kulásig. Méghozzá csepp én­ként potyog a haszon is, ha potyog egyáltalán. Hiszen a hatvannégy esztendő, az bi­zony hatvannégy esztendő. El­­ernyedt karizmok, könnyen fájduló derék, nehézmozgá­­su lábak tanúskodnak az évek súlyáról A csoportban persze más a helyzet. Segítik ott az időseb­bet, jóindulatulag -. De ha visszamarad, akkor meg ama­zok koppintanak az orrára, , , Megmondta Hörömpő, a haj­dani kilencven holdas: Le­hullott a vöröscsvllag, öreg Gonda. Észnél legyél hé, azt tanácsolom. A csendőrök nem kukoricádnak -. % t Hát igen, egyedül csak ez segíthet mos­tan, az észnélmaradáSi Va­gyis hát: ki a közösből minél hamarább, Gonda Károly támolyog­va indult neki az or­szágút hosszának; Hirtelen melege lett. Hátgerincén íz­­zadtságcseppek kúsztak lefe­lé, mint apró, nyulótestü bo­garak. Torka kiszáradt, tüde­je zihálva kapkodott levegő után. Mennyire lehet még? Az istenit annak a kocsmá­nak! Agyongyötri az embert a szomjúság. Végre, j > vég­re ott sárgállik a lámpafény. Egy-két perc mindössze és Iszik, iszik, akár a kefekötő, Fene ezt a búval teremtett világot! Borillattal keveredett pálin­kaszag csapta orron a kocs­mában. Hunyorogva tekintett körüli Az asztalnál ketten iszogattak. Közismert alak mindegyikük. A nyurga Szür­­szabó betörésért ült már vagy öt ízben» s valamikor mell­döngetve vallotta magát nyi­lasnak. Az a köpcös, az a tü­körsima koponyáju, az pedig IRODALOM Zalaváry László: f GYÖTRŐDÉS Halott-sápadten fekszik az ágyon, s hog ynyög! — a rozzant ágy nyekereg belé, izzad, fázik és tüzel a bőre, és megtört az arca, mint a Krisztusé. Segítenék: kérdem, mi lelte — csak felém fordítja fátyolos szemét; orvosért szaladnék — bágyadtan legyint. •, i — rátette a halál mind a két kezét. Eddig tart hát, barátom, az élet, és így kell átbukni a megírt végzeten? így gyötrő érzés elmenni innen, mikor a Kaszás int: „Készülj, jössz velem!”? Gyászos rémülettel nézem az arcát. — Pedig ő volt egykor a legelső legény!: s i Ágyához állok — már ajka mozog csak: egy nevet súg — értem! — szerelmes szegény! Nem csoda, hogyha elfeledtem: én is feküdtem így, mint a sárga holt, valaha::5 régen..! — már alig dereng fel: szerelmes voltam. (— Úgy — fél éve volt!) K. TÓTH LENKE Bolhából elefánt Mi az, amit a lapokban Elvezettel olvas ki-ki? Férfi, nő a-házassági Rovatokat böngészi ki. Házassági hirdetések Nem vezetnek mindig nászra, De a bennük rejlő témát Minden író kihasználja. Az íróknak kamatozik A hirdető néni, bácsi ,, i A hirdetés: apró, — ámde Irodalma: — óriási! Birka-öröm Divatos a gyapjuholmi, Egy kardigán ára cirka Négyszáz forint, — nem csoda, ha Rettentő felvág a birka. Hetykén mondja a tehénnek. Míg a réten fűvet gusztál: — Csak a húsom, bőröm magyar, De a gyapjam, az — ausztrál! PUfCÍMG » „Mondjuk meg az elvtársak felé” R8H«HBaB8C«*l J ~ A köznapi beszédben rendkívüli népszerűségre tett szert a felé sző. Áz irodalmi nyelvben hely- és időhatározói értelemben használjuk. (A helyhatározó a mondatnak az a része, amely „hol? hova? honnan?” kérdésre, időhatár ózó, amely „mikor? meddig? mióta? kérdésre felel, „Az erdő felé ment az imént’4 —* „Felénk se nézel.” •— „Gyere el este felé.” stb. A közbeszédben ennél lényegesen tá­­gabb értelmet kapott. Főként részeshatározói értelemben használják. ( Kinek, minek?” kérdésre felelő mondatrész. (A -nak, -nek rag helyére lép ilyen mondatokban: „Egy dolgot szeretnék megmondani L. elvtárs felé” — azaz „L elvtársnak.*’ Vagy elvtársa­kat javasoltak a gyáregységi pártszervezet felé,” Nem: valakinek teszünk javaslatot. Alkalmanként a legkülönbözőbb ragok és névutök helyett találkozunk a felé-vei. „Nagy fellendülés mutatkozik valami felé” — valószínűleg ahelyett, hogy „a szakszervezet munkájában,' „L. elvtárs közölje az igazgatóság felé” r— mon­dotta valaki, ahelyett, hogy „az igazgatósággal." „Érdék lődött-e már G. A: félé,'* — ahelyett, hogy „Érdeklődött-e már G. A.-nál.‘’ (u; o.) „A pártonkívüli elvtársak felé is népszerűsíteni kell.-.—• ahelyett, hogy „a pártonkí vüli elvtársak között.” Ebben az esetben is az történt, hogy a felé névutó kiszorít egy csomó más nyelvi eszközt, a -nak, -nek, -ra, -re ragokat és máso kát, s ezzel gyakran határo­zatlanná, bizonytalanná teszi a mondanivalót. tooooooooo©oooocooooooooooG©oooocooooooooccoc>ooo<xoooooooo^^ 0eeeo tűzhelyet, sok ruhát és láb­belit vettek az utóbbi évek­ben. Jóltejelő tehenük van, anyakocájuk kettő is, süldő­jük meg tizennégy darab; i > Hörömpő Bálint. Mögöttük a szerecsenképű Csitri Jóska nyekergeti hegedűjét. Szemé­ből alázatosság árad. Gallér­ból kinyúló vékony nyaka, a tetején vigyorgó ábrázattal, akár a szárára állított lopó­tök, imbolyog a sűrű dohány­füstben. Még a színe is ahhoz hasonló. Alul sötétbarna, fö­lül fekete-sárga. A negyedik, a duplatokájú kocsmáros, be­cses nevén Cibere Matyi, a pultra könyökölve ásítozik. — Három decit! — szólt oda a kocsmárosnak Gonda, —• Ne apaszd a zsebed tar­talmát, öreg fiú — fordult hátra Hörömpő Bálint. — Ma­tyi, hozzál egy litert Gondá­nak. Az én kontómra. — Az enyémre meg egy másikat = kiáltott Szürsza­­bó. HátrahökSlt Gonda Ká­roly, mint akinek nincs ínyére a kínálás. Szerette biz ö a jó italt, amióta nem kell rágni. Esténként, vacsora után •— de még inkább ünnepek alkalmával, meghitt barátok között, igencsak Ízlik a sző­lőlé. Kortyolgatják a pohár tartalmát, s amikor már bi­zseregni kezd a nyelvük, meg indul a nótázás is. Jó magyar szokás az ilyesmi, állítólag már Árpád hadában is ked­velték a ködmönös pászto­rok : i ! De Hörömpő-félékkel sose ivott egy asztalnál Gonda Károly. Negyvenöt előtt azért nem, mert akkor még ők nem komáztak a napszámossal, — azóta meg velük nem komá­­zik az egykori napszámos. — Jöjjön már közelebb, a kutyaistenit! — intett a fejé­jével Szürszabó, s hozzáfűz­te gúnyosan röhögve: — Te­teti itt magát, akár a szűz­lány. Úgyis van, mint a szűz kislány, aki száz bakának volt már a babája vigyorgott Hörömpő. Károly bácsi elvörösödött. Kinek nézik ezek az embert? Potyalesönek? Kulákoktól bort kunyerálónak? * Urak előtt kétrét görnyedő éhen­kórásznak? Semmirevaló bitang faj­zati Élhettek ti akár ezer eszten­deig. De az öreg Gonda be­csületét, azt egy vagon kin­csért se tudjátok megvásárol­ni. Megfordult, kitárta az aj­tót, aztán becsapta, hogy csak úgy recsegett minden eresztékében, Egyenesen^ a traktorszántáson keresztül vágott neki a tanyaközpont­nak. Csizmájára nedves föld tapadt, s lefékezte sietős lé­pését. Nem bosszankodott mi­atta. Hiszen a jónak a jele az is. Ragaszkodik hozzá a föld, hívja, csalogatja visszafelé, a kétezerholdas termelőszövet­kezetbe. ö pedig megy, megy most már szaporán, hívás nél­kül is. Ha ugyan visszafogad­ják. 111 Az irodában restelkedve nyújtott kezet az elnöknek: rm itt volnék, Sándor ,,; Visszatértem s; -t Hozzátok, » t arga Sándor mosolyog­­“ va szorított kezet az öreg juhásszal. Aztán elindul­tak a juhhodály felé, az akol­bán kérődző birkanyájhoz. A kapu felől Göndör kocogott elébük, a tegnap elzavart fe­kete puli. Vinnyogva, örven­dezve ugrálta körül gazdá­ját. Gonda lehajolt, kérges tenyere bocsánatkérőleg si­mult a hűséges pajtás bozon­tos fejére. SZURMAY ERNŐ: Közelebb az élethez A Szovjet írószövetség vezetőségének májusi üléséről KÖZEL MÁSFÉL HÓNAPJA már, hogy a Szovjet írószövetség vezetőségének har­madik teljes ülése többnapos vita után befejeződött. Talán szerénytelenségnek tű­nik, hogy éppen egy vidéki napilap iro­dalmi rovatában emlékezünk meg erről az eseményről, de úgy érezzük, rovatunk in­dulásakor tett ígéretünknek teszünk ele­get, amikor tájékoztatjuk olvasóinkat arról is, ami az irodalom döntő kérdéseiben or­szágunk határain tül történik; A Szovjet írószövetség vezetőségi ülé­sének eseményeiről azonban nemcsak a tájékoztatás kedvéért számolunk be. A Szovjet irodalom alkotásainak kritika nél­küli állandó példaképül állítása miatt az ötvenes évek elején szinte szólammá ka­pott a szovjet irodalom vezető szerepéről leírt igaz szó is. Ugyanakkor a közelmúlt­ban nyűt támadás indult legolvasottabb folyóirataink hasábjain a szocialista iro­dalom alkotó módszere: a szocialista realiz­mus ellen, s előbb burkoltan, majd az ellenforradalom napjaiban nyíltan is meg­indult a törekvés az irodalom pártosságá­nak s a párt irányító szerepének tagadé­ira, A szélesebb demokrácia hangozta­tása a revíziómzmus újjászületését, a tel­jes írói szabadság követelése pedig az ellenforradalom eszmei előkészítését ered­ményezte; A Szovjet írószövetség vezető­ségi ülése éppen ezeket a kérdéseket vi­tatta meg, mivel e jelenségek ott is fel­merülték az elmúlt év irodalmi termésé­ben. Nem érdektelen tehát némi képet kapni arról, hogyan vélekednek a szo­cializmus országának írói ezekről a prob­lémákról; A XX; Kongresszus óta eltelt bő esz­tendő irodalmának mérlegét állította fel az írószövetség titkársága által kidolgozott beszámoló „A szovjet irodalom XX. Kong­resszus utáni fejlődésének néhány kérdése“ címmel. A beszámoló feletti vitát A. Szur­­kov bevezetője nyitotta meg. Rámutatott, hogy a XX; Kongresszus határozatainak megvalósítása a soknemzetiségű szovjet állam növekvő erkölcsi-politikai egységé­nek, a párt és a kormány iránti bizalom­nak a jegyében indult meg. Ez a légkör szabta meg a szovjet irodaiam előtt álló feladatokat. Vitaindító szavai végén arra a megkülönböztetett figyelemre utalt, amely­­lyél a párt és ve^stöi a szovjet irodalom fejlődését (követik. Ez a figyelem arra ösz­tönzi az irodalom művelőit, hogy erejük megfesztíésével küzdjenek az ideológiai munka színvonalának emeléséért, a kom­munista építés nagy terveinek megvaló­sításáért; AZ ÜLÉS ELÉ VITÁRA bocsátott tit­kári" jelentés a szovjet irodaiam jelenlegi helyzetének elemzésével kezdődik, majd megjelöli az irodalom előtt álló föladato­kat. A jelentés hangsúlyozza a Kommu­nista Párt gyümölcsöző befolyását az egész értelmiség s ezen belül az írók alkotó munkásságára. A pártirányítás előnyeit és ösztönző erejét a szovjet írók többsége világosan látja; A szovjet irodalom 40 éves fejlődésének útja ezerféle módon bizo­nyítja ennek a vezetésnek a szükségessé­gét. Példaként utal a jelentés a háború utáni első évekre, amikor a bomlás és esz­mei tévelygés jelei mutatkoztak az ideoló­giai tevékenység egyes területein, amelyek­nek a leküzdésében a párt Központi Bizott­ságának határozatai segítettek; A jelentés középpontjában az irodalom fejlődésének néhány, az utóbbi időben fel­vetődött problémája áll. Mi jellemzi a szovjet irodalom mai állapotát? A XX; Kongresszus óta feszült, nem egyszer éles harc folyik az eszmei-művészi színvonlai emeléséért. A jelen problémái egyre na­gyobb helyet foglalnak el az irodalomban, még az eddig szívesen múltba forduló ba­ráti népéknek az irodalmában is. Megelé­gedéssel állapítja meg a jelentés, hogy nőtt az irodalom kommunista eszmeisége, a műveket a szocialista építés pátosza hatja át. Ezzel párhuzamosan élesedett a kritika a szocializmus ügyével szembenálló erők és jelenségek iránt. Ugyanakkor fel­színre kerültek a kommunizmus felé ha­ladó szovjet társadalom legégetőbb prob­lémái is. Az új művek jórésze az építő és harcos szovjet ember ábrázolása során hűen mutatja be a felmerülő akadályokat is. Egyre érezhetőbb a törekvés a nép életé­nek sokoldalú ábrázolására, a nehézségek, az árnyoldalak igaz feltárására. E művek közöl Solohov: Embersors c. elbeszélésé­nek (amelyet a 'Tiszavidék éppen most közöl folytatásokban), elvi jelentősége van. A KÖZELMÚLT PRÓZÁJA, költé­szete és drámaírása egyaránt igyekszik a mai élet bonyolult összefüggéseit, döntő konfliktusait hűen bemutatni. A jelentés bírálja azokat a műveket, amelyek az élet súlyos konfliktusait érintik ugyan, de ko­moly eszmei hibába esnek a szovjet való­ság egyoldalú ábrázolásával. Legélesebben mutatja e hibát Dugyincev: Nemcsak ke­nyérrel c. regénye. De kijut a bírálatból Granyin: Egyéni vélemény c; elbeszélésé­nek, Kirszánon: A hét napjai c. elbeszélő költeményének, Jasin novelláinak és Aliger verseinek is. Az irodalmi kritika és az irodalom­­mdomány kérdéseiről szólva a jelentés legfontosabbnak a szocialista realizmus problémáinak felvetését és kidolgozását tartja. Annál is inkább lényeges kérdés ez, travel a reakciós polgári sajtó egyre-másra / t i t %

Next

/
Thumbnails
Contents