Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-28 / 150. szám

A lányok ünnepe a Világifjúsági Találkozón Nemrégiben az egyik moszkvai gyárban furcsa gyűlési tartottak: az össze­jövetelen csak fiúk vettek részt és kizárólag a lányok­ról beszéltek. — A napirend egyetlen pontból állt: milyen ajándékot készítsenek a fesz­tivál leányküldötteinek. Min­denki javasolt valamit a sa­ját ízlése szerint. Végül is megállapodtak abban, hogy mindegyikük saját maga ké­szít ajándékot és csupán egy dolgot tettek kötelezővé: a virágot. Itt azonban új prob­léma vetődöt fel. A fesztivál idején nehezen lehet majd virágot venni, mert sokan akarnak ezzel kedveskedni a küldötteknek. Végül is elha­tározták, hogy már most fel­adják rendelésüket az augusz­tusi virágcsokrokra. A lányok valószínűleg nem is sejtik, mennyi érdekes és vidám eseménnyel várja őket Moszkva. Először is a vendéglátók mindent meg­tesznek, hogy a küldöttek úgy érezzék magúikat, mint ott­hon. Másodszor pedig egy percig sem hagyják unatkoz­ni a vendégeket. Moszkva egyik festői szép­ségű részén, a Szovjet Had­sereg Központi Házának parkjában rendezik meg a lányok találkozóját. A talál­kozó első napján beszélgeté­sekre kerül sor a lányokat érdeklő legfontosabb kérdé­sekről, a gyermeknevelésről, az anyaság örömeiről, a poli­tikai egyenjogúságról és sok más egyébről. Már az első nap azok á lányok, akiket eddig sokezer kilométer vá­lasztott el egymástól, testi­­ielki jöbarátnőkké válnak, kicserélik ajándékaikat, cí­meiket. Átadják egymásnak fényképeiket is:: ha van náluk. S ha nincs, elsétálnak e park egyik részébe, ahol 30—40 perc alatt már kezük­ben tarthatják a kész felvé­telt. Biztosan akadnak közöttük olyanok is, akik nemzeti táncukat szeretnék bemutatni. Ez sem okoz gon­dot, mert ezekben a napok­ban a park-színpadok, az árnyas fasorok, a virágzó tisztások miind-tnind a lá­nyokat várják. A találkozó következő nap­ján a fesztivál lányküldöttei megismerkednek a legkivá­lóbb szovjet írókkal és meg­beszélik művészeti és tudo­mányos problémáikat. A lányok ellátogatnak majd a szovjet gyárakba, bölcső­dékbe, kórházakba, szülőott­honokba, hogy tiszta képet kapjanak a szovjet nők életéről és munkakörülmé­nyeiről. Tapasztalataikról be­számolnak majd, s ha vala­mit nem tartanak helyesnek, rögtön megmondják az üzem vagy intézmény vezetőjének. Ez mindkét részről csak elő­nyös lehet. A szakmai séták és beszélgetések után újból meg­élénkülnék a parkok. Meg­kezdődik az ajándékozás szét­osztása. Még a legszerényebb számítások szerint is minden lánynak 5—R fiú nyújt majd át ajándékot. S ezután kö­vetkeznek a vidám, ünnepi műsorok. A vendégeket a legkiválóbb művészek és együttesek szórakoztatják. Ezekben a napokban sok ét­teremben olvashatunk majd ilyen felírást: „Nemzeti ele­deleink.“ " Itt nemcsak bemu­tatókat rendeznek, hanem ta­nács- és receptadó szolgála­tot is. Ezenkívül, ha a ba­rátnők meg akarják vendé­gelni egymást saját főztjük­­keJ, felírják a szükséges nyersanyagokat és azután ők maguk állhatnak a tűzhely mellé. Este a lányok a Szovjet Hadsereg Központi Színházá­ban gyűlnek össze, ahol nagy­szabású hangversenyt rendez­nek. A műsor összeállításáná'. elsősorban a lányok ízléseit, igényeit vették figyelembe. Elk épzelh et ő-e, hogy sok nő összejön s nem vitat­ják meg a divatot? Természe­tesen nem. Erre is gondoltak a találkozó szervezői, amikor divatbemutatót rendeznek. A sok szép ruha, cipő és kalap között helyet kapnak sok or­szág nemzeti viseletéi is. Ezután pedig::: de nem folytatom. Hiszen e cikk ol­vasói között is lesznek olya­nok, akik résztvesznek a fesz­tiválon. Valami váratlan ese­ményt számukra is hagyok. Egy biztos, hogy a lányok ün­nepén sok kis és nagy megle­petés várja majd az „ifjú hölgyeket”. R. Ijuljszkij. MIHAIL SOLOHOV: (11.) Egyik nap Polockba indultunk. Kora hajnalban akkor, két év óta most először hallottam, ahogy dörögnek a mi ágyúink, és tudod, testvér, hogyan vert a szívem? Mikor még legény koromban Irinához jártam találkákra, még akkor se kalapált ennyire! Talán tizennyolc kilométer­nyire folyt a harc, Polocktól keletre. A városban levő né­metek dühösek voltak, idegesek, az én dagadt őrnagyom pedig egyre sűrűbben öntött fel a garatra. Nappal a város mögött jártunk vele és intézkedett, hogyan építsék az erő­dítményeket, éjszaka meg magában iddogált. Egész fel­­puffadt már, a szeme alatt táskák lógtak... „Na — mondom magamban —,' várás nincs tovább, ütött az én órám! És nem is egymagám szökök, hanem, magammal viszem az őrnagyot is, jó hasznát vehetik a mieink!” A romok között találtam egy kétkilős mérlegsűlyt, becsavartam a törlőrongyokba, arra az esetre, ha majd ütni kell, a nyomán nem serken ki a vér. Egy darab tele­fondrótot is felvettem az úton és mindent, ami csak kel­lett, gondosan előkészítettem és elrejtettem az első ülés alá. Két nappal előbb, mint hogy búcsút vettem a néme­tektől, este épp megyek benzint vételezni és látom, jön szembe egy német unter, részeg, mint a tök, kezével a falat támasztja. Megállítottam a kocsit, bevezettem a németet a romok mögé, kiráztam a mtmdérjából, még a sapkáját is levettem. Ezeket is mind betettem az ülés alá, s már készen Is voltam: Június 29-én kiadja a parancsot az őrnagy, hogy vi­gyem a város mögé, Trosznyica iránt. Ott irányította ak­kor az erődítési munkákat. Elindultunk. Az őrnagy szép nyugodtan szundikál a hátsó ülésen, nekem pedig majd ki­ugrik a szívem a helyéről. Jó tempóban hajtottam, de ahogy kiértünk a városból levettem a gázt, majd később egészen leállítottam a kocsit, kiszálltam és körülnéztem: messize mögöttünk két teherautó jött lassan. Elővettem a rongyba tekert súlyt, s jó szélesre kinyitottam a hátsó ajtót. Az ülésen hátra dőlve alszik az őrnagy, horkol bé­késen, mintha a felesége mellett lenne. Hát odasóztam neki egy jót a bal halántékára, félre is csuklott a feje rögtön. ÍA biztonság kedvéért még egyszer odaütöttem, de vigyáz­tam, hogy életben maradjon. Elevenen akartam átvinni, sok mindent el kellett még mondania a mieinknek. Pisz­tolytáskájából kivettem a „parabellumot”, zsebre dugtam, a feszítővasat bevertem a hátsó ülés támlája mögé, a tele­fondrótot meg átcsavartam az őrnagy nyakán és odakötöt­tem jól a vashoz, Azért csináltam az egészet, hogy oldalra „Békét, békét Folytathatnánk tovább is halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor sorait: „ ... De ne zsamokkénytől. Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből.” Mert a szabadság tíz- és százmilliói, s a szabadságra vágyók tíz- és százmilliói mozdultak meg, hogy meg­őrizzék a békét a világnak. A világbékemozgalom, s köz­tük hazánk békemozgalma gyűjti, toborozza, erős tábor­ba fogja a nemcsupán tehe­tetlen békét óhajtozók, ha­nem a céltudatos békét akaró békeharcosok tömegét. „Tiltsák be az atomkísér­­leteket!” — zúdul végig a földkerekségen a jelszó, s ahol csiak épeszű és becsü­letes emberek élnek, ott zen­gik tovább. Levelek, távira­tok tömegét, anyák, apák. gyermekek kéréseit, követe­léseit kézbesíti a posta a Béke Világtanács, az Orszá­gos Béketanács címére, a pártbizottságoknak, a szeir­­kesz tőségeknek. Nekem is onnan jutnak eszembe ezek a gondolatok, hogy két kötegbe fűzött til­takozó aláírás fekszik előt­tem asztalomon. A Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat dolgozóinak össze­gyűjtött tiltakozó íveiből te­vődik össze az egyik. Nem pontos számolásom szerint, 314 dolgozó írta alá ezt a szö­veget, hogy: „ i:. tiltakozunk az atom- és hidrogénbombák kísérlete ellen, követeljük, hogy az atory- és hidrogénbomba kí­sérleteit azonnal függesszék fel. Mi békés munkával akar­juk építeni az új társadalmi rendet. Mi nem törünk más népek békéjére és életére. Kérjük a Béke Világtanácsot, hogy tegyen meg mindent, ami szükséges az emberiség megmentése, az atomháború veszélyének elhárítása érde­kében." Nézem a neveket. Gondosan megformált be­tűkből kiforrott férfias alá­írás: Dr. Juhász József. Aztán kissé lentebb szálkás, aka­dozó aláírással: Kahi (talán Kaku) József. Az egyik doktor, a másik a világnak egyszerű ember, de ragyog mindkettőjük aláírása. Egy­forma szépen írták alá mind­ketten az ívet, mert a világ népeinek ügyében írták le nevüket többi dolgozó tár­saikkal együtt, akik hol tin­tával, hol ceruzával, vagy megnyálazott tintaironnal küldték üzenetüket ezeken az oldalakon. S itt vannak a Szolnoki TÜ­­ZÉP Vállalat és vidéki lera­­katainak tiltakozásai, amiért is idézem Petőfi költeményét. Ezt írják: „... nem akarunk rettegni az atombomba robbantás át­­kos következményeitől és nem akarjuk, hogy az impe­rialisták háborús törekvései, őrült világuralmi tervei kö­vetkeztében a világ dolgozói ismét egy kizsákmányoló kis csoport játékszerévé válja­nak. Elég volt a vérből, elég a szenvedésből és a nyomorú­ságból! Pusztuljanak a népek el­lenségei!’“ Nem az imperialistáktól kérjük, könyörögjük a bé­két. Nem békéért síró litánia ez. Figyelmeztetés a világ nyugalmával üzérkedők szá­mára, hogy álljanak el ter­veiktől, mert ott leszünk és elsöpörjük őket, ha meg me­rik bolygatni békénket. Ott lesz a TÜZÉP központi telepéről Mikes Imrévé és öt gyermeke, aki elsőnek írta alá a békeívet. Ott lesz a iászberényi telepről Jővén László, a karcagiról Szabó Margit és a TÜZÉP-től az a 199 fizikai munkás, irodista­­lány, telepvezető és minden alkalmazott, akik hangot ad­tak felháborodásuknak. Nem kérjük a békét ,.a zsamokkénytől“’, „a szabad­ság felszentelt kezében" van a béke, s az. ott is marad, íme lássák az atomlovagok, naponta nő a békéért harco­lók tábora, s nem könyör­­günk, fenyegetünk, ne pró­bálkozzanak új pusztulást zú­dítani a világra. A Kunmadarasi TÜZÉP-te­­lep dolgozói, a Szolnoki Ha­lászcsárda pincérei, a tokiói tüntetők mind együtt kiált­ják: „Békét, békét a világnak.” BORZÁK LAJOS ne dőljön, vagy le ne boruljon a gyors hajtás közben. Hir­telen magamra rángattam a német mundért, fejembe-; nyomtam a sapkát, aztán sebesen hajtani kezdtem, egye-; nest arrafelé, ahol döngött a föld, folyt a harc. ■re németek első vonala két fedezéksor között húzó­” dott cikcakkban. Géppisztolycsok ugráltak elő innen is, onnan is, s én készakarva lassítottam, hogy lás­sák, őrnagy jön. Kiabáltak, integettek, hogy hát oda behaj­tani nem lehet, én meg mintha nem érteném, ráléptem a gázra és jó nyolcvanas tempóban mentem tovább. Mire észhez kaptak és kezdtek a géppuskából a kocsi után lőni,; már ott cikáztam a senki földjén, a gránáttölcsérek között,; akár a nyúl, ha a kopók elől szalad. Peking (Uj Kína) Szand­­zó Nodzaka, a Japán Kommu­nista Párt főtitkára kedden kijelentette, hogy Kisi mi­niszterelnök és Eisenhower elnök tárgyalásainak eredmé­nye „szerencsétlenség” a ja­pán nép számára — közli egy Tokióból érkezett jelentés. Nodzaka, aki Tokióban egy tömeggyűlés résztvevőihez szólt, hangsúlyozta: ezek a tárgyalások eltorlaszolják a Japán függetlensége felé ve­zető utat, amelyet a japán­­szovjet kapcsolatok ujrafel­­vétele nyitott meg. A Washingtonban folytatott tárgyalások megmutatták, — hogy a Kisi képviselte Ja­pán monopolisták és más kö­rök nem képesek fenntartani uralmukat, ha nem folya­modnak az Egyesült Államok­hoz — mondotta a Japán Kommunista Párt főtitkára, majd hozzáfűzte, Kisi és Ei­senhower tárgyalásai semmi­be vették a japán népnek azt a kívánságát, hogy bontsák fel az Egyesült Államok és Japán úgynevezett biztonsá­gi szerződést, adják vissza Okinavát Japánnak és ne akadályozzák a Kínával folytatott kereskedelem ki­­szélesítését. Azok a kísérletek, amelyek japán—amerikai „biztonsá­gi” szerződés módosítását és azt akarják elérni, hogy Ja­pánt is bekapcsolják az Egyesült Államok atomhábo­­rus terveibe, egyenértékű a japán néppel szemben elkö­vetett árulással — mondotta Nodzaka. Washington (MTI). A Reuter jelentése szerint Ei­senhower szerdai sajtóérte­kezletén kijelentette: vezető amerikai tudósok közölték ve­le, hogy négy-öt évi további kísérletezéssel teljesen „tisz­ta” hidrogénbombát tudnak előállítani, egy ilyen fegyver alkalmazása kizárólag kato­nai jellegű lenne. Ha had­színtéren alkalmaznák, a — bomba hatása csupán addig terjedne, ameddig az általa okozott hő és légnyomás ha­tása terjed, nem okozna csa­padékot, s így nem tenne kárt a szükséges távolságban tar­tózkodó polgári lakosságban vagy egyéb személyekben. Az elnök azt mondotta, — hogy a leszerelés felé teen­dő első lépés, amelynek az atom- és hidrogén-kísérletek felfüggesztése szerves részét alkotná, egyebek között a fegyverzetek további felhal­mozódásának megszüntetésé­re vonatkozó egyezményt is magába foglalná, összekap­csolnák korlátozott légi meg­figyelési tervekkel, s esetleg a fegyverzetek általános csökkentésének megkezdésé­vel is, s természetesen a szük­séges felügyeleti rendszerrel annak biztosítására, hogy mindkét fél hűségesen vég­rehajtja az egész tervet. Az elnök kijelentette, — hogy az Egyesült Államok­­nax ki kell tartania ajánlata mellett. Mikor megkérdezték a háború elkerülésének kilátá­sairól, az elnök megismétel­te, hogy nincs olyan globá­lis háború, amelyben bár­mely fél győztes lenne. Eisenhower elnök ezután arról beszélt, nincsenek ha­tározott tervek arra vonatko­zólag, hogy Japánon kívül másutt is csökkentenék a külföldön állomásozó ameri­kai csapatok számát.----­Csou En-Laj beszámolója a népi gyűlésen Peking (TASZSZ) Csou- En-Laj, a Kínai Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke a népi gyűlés ülésszakán el­mondott beszámolójában fő­vonalakban értékelte a kor­mány előző évi munkáját . A tavalyi év a nagy sike­rek esztendeje volt, s ezek a sikerek hazánk történetének nagy eseményei — mondot­ta Csou- En-Laj. 1 Csou- En-Laj részletesen foglakozott a Szovjetunió­tól kapott segítséggel és hangsúlyozta, hogy ezzel a segítséggel elválaszthatatla­nul összefüggnek Kína már eddig is elért hatalmas ered­ményei, s azok is, amelyeket ezután ér el az első ötéves terv építőmunkájában. El kell vetnünk a jobbol­dali elhajlók revizionista szempontját, amely szerint le kellene mondanunk a mar­xizmus általános igazságáról forradalom ellen irányulnak. Ismételten emlékeztetett ar­ra, hogy az osztályharc nem fejeződött be. Élesen elítélte mindazokat, akik a munkastílus megja­vításáért indított harcot arra használják fel, hogy közvet­len támadásokat indítsanak Kína államrendje ellen. Beszédének jelentős részé­ben a szocializmus erőinek megszilárdításával foglalko­zott. Az előttünk álló feladatok sikeres megvalósítása végett — mondotta — a jövőben is állandóan szilárdítanunk kell a szocializmus alapján, min­den ország népeinek nagy egységét. Bírálnunk kell. minden szocialista ellenes megnyilatkozást, ki kell ir­tanunk minden nyílt és meg­búvó ellenforradalmárt ha­zánkon kivül, a jövőben is Erősítenünk kell a szocialis-A németek hátulról lőttek, amott meg már a mieink is észrevették, géppisztolyból soroltak elibém. A szélvédő üveget négy helyen is átlyukasztották, a radiátort meg egész szétlőtték.:; De akkor már egész az erdőnél voltam, a tó mögött. Rohannak a kocsi felé a mieink, én meg ahogy beugratok az erdőszélre, kinyitom az'ajtót, leborulok a földre és csókolom, hogy lélegzethez is alig jutok;.; Egy fiatal kis legény ért oda elsőnek hozzám, a váll-! pántja olyan, amilyent én azelőtt még sohasem láttam.; Rámvicsorítja a fogát: „Ahá, gyalázatos fritz, eltévedtél.; mi?” Lerántottam magamról a német mundért, a sapkát; elibém csaptam a földre és azt mondtam neki: „Jaj, ked-; vesem, te kis mamlasz! Kedves fiam! Mért vagyok én ne-] ked fritz, amikor született voronyezsi vagyok? Fogságban] voltam, érted? Most pedig oldozzátok ki ezt a kövér disz-] nőt, amelyik itt benn ül, fogjátok az aktatáskáját és ve-] zessetek engem a parancsnokotok elé!” Odaadtam a le-l génynek a pisztolyt, aztán kézről kézre adogattak engem.' míg estefelé a zászlóaljparancsnok elé kerültem. Addigra már persze adtak ennem-innom, meg is fürödtem, rendes ruhát kaptam és kikérdeztek. Ilyenformán hát testben-; lélekben tisztán, teljes egyenruhában, előírás szerint jelent-; keztem az ezredes fedezékében. Fölkelt az ezredes az asz-! és a Szovjetunió haladó ta­­tasztalatáról, mert ez — úgy­mond — tiszta dogma. Csou En-Laj ezután azok­kal a kísérletekkel foglal­kozott, amelyek az állam te­vékenységében előforduló hi­bák eltúlzására irányulnak, főként pedig azokkal, ame­lyek az ellenforradalom ellen vívott harcban elkövetett hi­bákat túlozzák el. Csou En- Laj kijelentette, hogy az ef­féle kísérletek a szocialista ta tábor nagy egységét, a bé­keszerető országok és a világ népeinek nagy egységét, el kell szigetelnünk az agresz­­szív imperialista tömböket, a tartós világbékére és a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésére kell törekednünk Egyetlen pillanatra sem gyengülhet éberségünk az Egyesült Államok agresszív köreivel szemben — mondta Csou En-Laj. Lányok és fiatalasszonyok tanacsa alakul a KISZ budapesti bizottsága mellett táltól és elémjött. Ott az egész tisztikar szeme láttára meg-; ölelt és azt mondja: „Köszönöm neked, katona, amiért ilyen* drága vendéget hoztál nekünk a németektől. Ez a te őrna­gyod az aktatáskájával többet ér nekünk, mint h isz fo­goly. Felterjesztek érte kormánykitüntetésre.” Ezektől a szavaktól, meg a gyöngéd bánásmódtól annyira felindul­tam, hogy a szám is remegett, s csak annyit tudtam ki­nyögni: „Kérem, ezredes elvtárs, osszanak be a lövészez­redbe.” Erre elnevette magát az ezredes és megveregette a vállamat: „Miféle harcos lenne belőled, hiszen a lábadon is alig állsz? Még ma elküldlek kórházba. Ott szépen le­fektetnek, jóltartanak, utána hazamehetsz egy hőnap sza-; badságra a' családodhoz, mikor aztán visszajössz hozzánk, majd meglátjuk, hova osszunk be.” i! (Folyt, köv.) A KISZ budapesti szervező bizottsága a közeljövőben életre hívja a lányok és fia­talasszonyok tanácsát. A ter­vek szerint majd a tanács­ban négy szakcsoport műkö­dik. A‘ divat- és kozmetika szak­csoport közvéleménykutatást folytat arról: milyen ruhatí­pusokat várnak a női konfek­ció-ipartól a dolgozó nők. Azt is tervezik, hogy a nőket fog­lalkoztató üzemekben kozme­tikai tanácsadást, vagy ren­delést szerveznek; A tanács érdekvédelmi —liMoportja a hozzáforduló lányok és asszonyok pana­szaival, bejelentéseivel fog­lalkozik. Külön szakcsoport foglal­kozik tanfolyamok szervezé­sével. Tervbe vették, hogy sütés, főzés, szabás, varrás tanfolyamokat rendeznek a fiatal nőknek. Szakcsoportot alakítanak a nők egészségvédelmi és egész­ségügyi problémáinak meg­vizsgálására is. A csoport tag­jai figyelemmel kísérik töb­bek között a gyermek- és lányotthonok, valamint a munkásszállók tisztaságát és rendjét, (MTI),

Next

/
Thumbnails
Contents