Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-28 / 150. szám

A lányok ünnepe a Világifjúsági Találkozón

Nemrégiben az egyik moszkvai gyárban furcsa gyűlési tartottak: az összejövetelen csak fiúk vettek részt és kizárólag a lányokról beszéltek. — A napirend egyetlen pontból állt: milyen ajándékot készítsenek a fesztivál leányküldötteinek. Mindenki javasolt valamit a saját ízlése szerint. Végül is megállapodtak abban, hogy mindegyikük saját maga készít ajándékot és csupán egy dolgot tettek kötelezővé: a virágot. Itt azonban új probléma vetődöt fel. A fesztivál idején nehezen lehet majd virágot venni, mert sokan akarnak ezzel kedveskedni a küldötteknek. Végül is elhatározták, hogy már most feladják rendelésüket az augusztusi virágcsokrokra.

A lányok valószínűleg nem is sejtik, mennyi érdekes és vidám eseménnyel várja őket Moszkva. Először is a vendéglátók mindent megtesznek, hogy a küldöttek úgy érezzék magúikat, mint otthon. Másodszor pedig egy percig sem hagyják unatkozni a vendégeket.

Moszkva egyik festői szépségű részén, a Szovjet Hadsereg Központi Házának parkjában rendezik meg a lányok találkozóját. A találkozó első napján beszélgetésekre kerül sor a lányokat érdeklő legfontosabb kérdésekről, a gyermeknevelésről, az anyaság örömeiről, a politikai egyenjogúságról és sok más egyébről. Már az első nap azok á lányok, akiket eddig sokezer kilométer választott el egymástól, testiielki jöbarátnőkké válnak, kicserélik ajándékaikat, címeiket. Átadják egymásnak fényképeiket is:: ha van náluk. S ha nincs, elsétálnak e park egyik részébe, ahol 30—40 perc alatt már kezükben tarthatják a kész felvételt.

Biztosan akadnak

közöttük olyanok is, akik nemzeti táncukat szeretnék bemutatni. Ez sem okoz gondot, mert ezekben a napokban a park-színpadok, az árnyas fasorok, a virágzó tisztások miind-tnind a lányokat várják.

A találkozó következő napján a fesztivál lányküldöttei

megismerkednek a legkiválóbb szovjet írókkal és megbeszélik művészeti és tudományos problémáikat.

A lányok ellátogatnak majd a szovjet gyárakba, bölcsődékbe, kórházakba, szülőotthonokba, hogy tiszta képet kapjanak a szovjet nők életéről és munkakörülményeiről. Tapasztalataikról beszámolnak majd, s ha valamit nem tartanak helyesnek, rögtön megmondják az üzem vagy intézmény vezetőjének. Ez mindkét részről csak előnyös lehet.

A szakmai séták és

beszélgetések után újból megélénkülnék a parkok. Megkezdődik az ajándékozás szétosztása. Még a legszerényebb számítások szerint is minden lánynak 5—R fiú nyújt majd át ajándékot. S ezután következnek a vidám, ünnepi műsorok. A vendégeket a legkiválóbb művészek és együttesek szórakoztatják.

Ezekben a napokban sok étteremben olvashatunk majd ilyen felírást: „Nemzeti eledeleink.“ " Itt nemcsak bemutatókat rendeznek, hanem tanács- és receptadó szolgálatot is. Ezenkívül, ha a barátnők meg akarják vendégelni egymást saját főztjükkeJ, felírják a szükséges nyersanyagokat és azután ők maguk állhatnak a tűzhely mellé.

Este a lányok a Szovjet Hadsereg Központi Színházában gyűlnek össze, ahol nagyszabású hangversenyt rendeznek. A műsor összeállításáná'. elsősorban a lányok ízléseit, igényeit vették figyelembe.

Elk épzelh et ő-e, hogy sok nő összejön s nem vitatják meg a divatot? Természetesen nem. Erre is gondoltak a találkozó szervezői, amikor divatbemutatót rendeznek. A sok szép ruha, cipő és kalap között helyet kapnak sok ország nemzeti viseletéi is.

Ezután pedig::: de nem folytatom. Hiszen e cikk olvasói között is lesznek olyanok, akik résztvesznek a fesztiválon. Valami váratlan eseményt számukra is hagyok. Egy biztos, hogy a lányok ünnepén sok kis és nagy meglepetés várja majd az „ifjú hölgyeket”.

R. Ijuljszkij.

MIHAIL SOLOHOV:

(11.)

Egyik nap Polockba indultunk. Kora hajnalban akkor, két év óta most először hallottam, ahogy dörögnek a mi ágyúink, és tudod, testvér, hogyan vert a szívem? Mikor még legény koromban Irinához jártam találkákra, még akkor se kalapált ennyire! Talán tizennyolc kilométernyire folyt a harc, Polocktól keletre. A városban levő németek dühösek voltak, idegesek, az én dagadt őrnagyom pedig egyre sűrűbben öntött fel a garatra. Nappal a város mögött jártunk vele és intézkedett, hogyan építsék az erődítményeket, éjszaka meg magában iddogált. Egész felpuffadt már, a szeme alatt táskák lógtak...

„Na — mondom magamban —,' várás nincs tovább, ütött az én órám! És nem is egymagám szökök, hanem, magammal viszem az őrnagyot is, jó hasznát vehetik a mieink!”

A romok között találtam egy kétkilős mérlegsűlyt, becsavartam a törlőrongyokba, arra az esetre, ha majd ütni kell, a nyomán nem serken ki a vér. Egy darab telefondrótot is felvettem az úton és mindent, ami csak kellett, gondosan előkészítettem és elrejtettem az első ülés alá. Két nappal előbb, mint hogy búcsút vettem a németektől, este épp megyek benzint vételezni és látom, jön szembe egy német unter, részeg, mint a tök, kezével a falat támasztja. Megállítottam a kocsit, bevezettem a németet a romok mögé, kiráztam a mtmdérjából, még a sapkáját is levettem. Ezeket is mind betettem az ülés alá, s már készen Is voltam:

Június 29-én kiadja a parancsot az őrnagy, hogy vigyem a város mögé, Trosznyica iránt. Ott irányította akkor az erődítési munkákat. Elindultunk. Az őrnagy szép nyugodtan szundikál a hátsó ülésen, nekem pedig majd kiugrik a szívem a helyéről. Jó tempóban hajtottam, de ahogy kiértünk a városból levettem a gázt, majd később egészen leállítottam a kocsit, kiszálltam és körülnéztem: messize mögöttünk két teherautó jött lassan. Elővettem a rongyba tekert súlyt, s jó szélesre kinyitottam a hátsó ajtót. Az ülésen hátra dőlve alszik az őrnagy, horkol békésen, mintha a felesége mellett lenne. Hát odasóztam neki egy jót a bal halántékára, félre is csuklott a feje rögtön. ÍA biztonság kedvéért még egyszer odaütöttem, de vigyáztam, hogy életben maradjon. Elevenen akartam átvinni, sok mindent el kellett még mondania a mieinknek. Pisztolytáskájából kivettem a „parabellumot”, zsebre dugtam, a feszítővasat bevertem a hátsó ülés támlája mögé, a telefondrótot meg átcsavartam az őrnagy nyakán és odakötöttem jól a vashoz, Azért csináltam az egészet, hogy oldalra

„Békét, békét

Folytathatnánk tovább is halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor sorait:

„ ... De ne zsamokkénytől.

Békét csupán a szabadság

Fölszentelt kezéből.”

Mert a szabadság tíz- és százmilliói, s a szabadságra vágyók tíz- és százmilliói mozdultak meg, hogy megőrizzék a békét a világnak. A világbékemozgalom, s köztük hazánk békemozgalma gyűjti, toborozza, erős táborba fogja a nemcsupán tehetetlen békét óhajtozók, hanem a céltudatos békét akaró békeharcosok tömegét.

„Tiltsák be az atomkísérleteket!” — zúdul végig a földkerekségen a jelszó, s ahol csiak épeszű és becsületes emberek élnek, ott zengik tovább. Levelek, táviratok tömegét, anyák, apák. gyermekek kéréseit, követeléseit kézbesíti a posta a Béke Világtanács, az Országos Béketanács címére, a pártbizottságoknak, a szeirkesz tőségeknek.

Nekem is onnan jutnak eszembe ezek a gondolatok, hogy két kötegbe fűzött tiltakozó aláírás fekszik előttem asztalomon. A Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat dolgozóinak összegyűjtött tiltakozó íveiből tevődik össze az egyik. Nem pontos számolásom szerint, 314 dolgozó írta alá ezt a szöveget, hogy:

„ i:. tiltakozunk az atom- és hidrogénbombák kísérlete ellen, követeljük, hogy az atory- és hidrogénbomba kísérleteit azonnal függesszék fel. Mi békés munkával akarjuk építeni az új társadalmi rendet. Mi nem törünk más népek békéjére és életére. Kérjük a Béke Világtanácsot, hogy tegyen meg mindent, ami szükséges az emberiség megmentése, az atomháború veszélyének elhárítása érdekében."

Nézem a neveket.

Gondosan megformált betűkből kiforrott férfias aláírás: Dr. Juhász József. Aztán kissé lentebb szálkás, akadozó aláírással: Kahi (talán Kaku) József.

Az egyik doktor, a másik

a világnak

egyszerű ember, de ragyog mindkettőjük aláírása. Egyforma szépen írták alá mindketten az ívet, mert a világ népeinek ügyében írták le nevüket többi dolgozó társaikkal együtt, akik hol tintával, hol ceruzával, vagy megnyálazott tintaironnal küldték üzenetüket ezeken az oldalakon.

S itt vannak a Szolnoki TÜZÉP Vállalat és vidéki lerakatainak tiltakozásai, amiért is idézem Petőfi költeményét. Ezt írják:

„... nem akarunk rettegni az atombomba robbantás átkos következményeitől és nem akarjuk, hogy az imperialisták háborús törekvései, őrült világuralmi tervei következtében a világ dolgozói ismét egy kizsákmányoló kis csoport játékszerévé váljanak.

Elég volt a vérből, elég a szenvedésből és a nyomorúságból!

Pusztuljanak a népek ellenségei!’“

Nem az imperialistáktól kérjük, könyörögjük a békét. Nem békéért síró litánia ez. Figyelmeztetés a világ nyugalmával üzérkedők számára, hogy álljanak el terveiktől, mert ott leszünk és elsöpörjük őket, ha meg merik bolygatni békénket.

Ott lesz a TÜZÉP központi telepéről Mikes Imrévé és öt gyermeke, aki elsőnek írta alá a békeívet. Ott lesz a iászberényi telepről Jővén László, a karcagiról Szabó Margit és a TÜZÉP-től az a 199 fizikai munkás, irodistalány, telepvezető és minden alkalmazott, akik hangot adtak felháborodásuknak.

Nem kérjük a békét ,.a zsamokkénytől“’, „a szabadság felszentelt kezében" van a béke, s az. ott is marad, íme lássák az atomlovagok, naponta nő a békéért harcolók tábora, s nem könyörgünk, fenyegetünk, ne próbálkozzanak új pusztulást zúdítani a világra.

A Kunmadarasi TÜZÉP-telep dolgozói, a Szolnoki Halászcsárda pincérei, a tokiói tüntetők mind együtt kiáltják:

„Békét, békét a világnak.” BORZÁK LAJOS

ne dőljön, vagy le ne boruljon a gyors hajtás közben. Hirtelen magamra rángattam a német mundért, fejembe-; nyomtam a sapkát, aztán sebesen hajtani kezdtem, egye-; nest arrafelé, ahol döngött a föld, folyt a harc.

■re németek első vonala két fedezéksor között húzó” dott cikcakkban. Géppisztolycsok ugráltak elő innen is, onnan is, s én készakarva lassítottam, hogy lássák, őrnagy jön. Kiabáltak, integettek, hogy hát oda behajtani nem lehet, én meg mintha nem érteném, ráléptem a gázra és jó nyolcvanas tempóban mentem tovább. Mire észhez kaptak és kezdtek a géppuskából a kocsi után lőni,; már ott cikáztam a senki földjén, a gránáttölcsérek között,; akár a nyúl, ha a kopók elől szalad.

Peking (Uj Kína) Szandzó Nodzaka, a Japán Kommunista Párt főtitkára kedden kijelentette, hogy Kisi miniszterelnök és Eisenhower elnök tárgyalásainak eredménye „szerencsétlenség” a japán nép számára — közli egy Tokióból érkezett jelentés.

Nodzaka, aki Tokióban egy tömeggyűlés résztvevőihez szólt, hangsúlyozta: ezek a tárgyalások eltorlaszolják a Japán függetlensége felé vezető utat, amelyet a japánszovjet kapcsolatok ujrafelvétele nyitott meg.

A Washingtonban folytatott tárgyalások megmutatták, — hogy a Kisi képviselte Japán monopolisták és más körök nem képesek fenntartani uralmukat, ha nem folyamodnak az Egyesült Államokhoz — mondotta a Japán Kommunista Párt főtitkára, majd hozzáfűzte, Kisi és Eisenhower tárgyalásai semmibe vették a japán népnek azt a kívánságát, hogy bontsák fel az Egyesült Államok és Japán úgynevezett biztonsági szerződést, adják vissza Okinavát Japánnak és ne akadályozzák a Kínával folytatott kereskedelem kiszélesítését.

Azok a kísérletek, amelyek japán—amerikai „biztonsági” szerződés módosítását és azt akarják elérni, hogy Japánt is bekapcsolják az Egyesült Államok atomháborus terveibe, egyenértékű a japán néppel szemben elkövetett árulással — mondotta Nodzaka.

Washington (MTI). A Reuter jelentése szerint Eisenhower szerdai sajtóértekezletén kijelentette: vezető amerikai tudósok közölték vele, hogy négy-öt évi további kísérletezéssel teljesen „tiszta” hidrogénbombát tudnak előállítani, egy ilyen fegyver alkalmazása kizárólag katonai jellegű lenne. Ha hadszíntéren alkalmaznák, a — bomba hatása csupán addig terjedne, ameddig az általa okozott hő és légnyomás hatása terjed, nem okozna csapadékot, s így nem tenne kárt a szükséges távolságban tartózkodó polgári lakosságban vagy egyéb személyekben.

Az elnök azt mondotta, — hogy a leszerelés felé teendő első lépés, amelynek az atom- és hidrogén-kísérletek felfüggesztése szerves részét alkotná, egyebek között a fegyverzetek további felhalmozódásának megszüntetésére vonatkozó egyezményt is magába foglalná, összekapcsolnák korlátozott légi megfigyelési tervekkel, s esetleg a fegyverzetek általános csökkentésének megkezdésével is, s természetesen a szükséges felügyeleti rendszerrel annak biztosítására, hogy mindkét fél hűségesen végrehajtja az egész tervet.

Az elnök kijelentette, — hogy az Egyesült Államoknax ki kell tartania ajánlata mellett.

Mikor megkérdezték a háború elkerülésének kilátásairól, az elnök megismételte, hogy nincs olyan globális háború, amelyben bármely fél győztes lenne.

Eisenhower elnök ezután arról beszélt, nincsenek határozott tervek arra vonatkozólag, hogy Japánon kívül másutt is csökkentenék a külföldön állomásozó amerikai csapatok számát.----Csou En-Laj beszámolója a népi gyűlésen

Peking (TASZSZ) Csou- En-Laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke a népi gyűlés ülésszakán elmondott beszámolójában fővonalakban értékelte a kormány előző évi munkáját .

A tavalyi év a nagy sikerek esztendeje volt, s ezek a sikerek hazánk történetének nagy eseményei — mondotta Csou- En-Laj.

1 Csou- En-Laj részletesen foglakozott a Szovjetuniótól kapott segítséggel és hangsúlyozta, hogy ezzel a segítséggel elválaszthatatlanul összefüggnek Kína már eddig is elért hatalmas eredményei, s azok is, amelyeket ezután ér el az első ötéves terv építőmunkájában.

El kell vetnünk a jobboldali elhajlók revizionista szempontját, amely szerint le kellene mondanunk a marxizmus általános igazságáról

forradalom ellen irányulnak. Ismételten emlékeztetett arra, hogy az osztályharc nem

fejeződött be.

Élesen elítélte mindazokat, akik a munkastílus megjavításáért indított harcot arra használják fel, hogy közvetlen támadásokat indítsanak Kína államrendje ellen.

Beszédének jelentős részében a szocializmus erőinek megszilárdításával foglalkozott.

Az előttünk álló feladatok sikeres megvalósítása végett — mondotta — a jövőben is állandóan szilárdítanunk kell a szocializmus alapján, minden ország népeinek nagy egységét. Bírálnunk kell. minden szocialista ellenes megnyilatkozást, ki kell irtanunk minden nyílt és megbúvó ellenforradalmárt hazánkon kivül, a jövőben is Erősítenünk kell a szocialis-A németek hátulról lőttek, amott meg már a mieink is észrevették, géppisztolyból soroltak elibém. A szélvédő üveget négy helyen is átlyukasztották, a radiátort meg egész szétlőtték.:; De akkor már egész az erdőnél voltam, a tó mögött. Rohannak a kocsi felé a mieink, én meg ahogy beugratok az erdőszélre, kinyitom az'ajtót, leborulok a földre és csókolom, hogy lélegzethez is alig jutok;.;

Egy fiatal kis legény ért oda elsőnek hozzám, a váll-! pántja olyan, amilyent én azelőtt még sohasem láttam.; Rámvicsorítja a fogát: „Ahá, gyalázatos fritz, eltévedtél.; mi?” Lerántottam magamról a német mundért, a sapkát; elibém csaptam a földre és azt mondtam neki: „Jaj, ked-; vesem, te kis mamlasz! Kedves fiam! Mért vagyok én ne-] ked fritz, amikor született voronyezsi vagyok? Fogságban] voltam, érted? Most pedig oldozzátok ki ezt a kövér disz-] nőt, amelyik itt benn ül, fogjátok az aktatáskáját és ve-] zessetek engem a parancsnokotok elé!” Odaadtam a le-l génynek a pisztolyt, aztán kézről kézre adogattak engem.' míg estefelé a zászlóaljparancsnok elé kerültem. Addigra már persze adtak ennem-innom, meg is fürödtem, rendes ruhát kaptam és kikérdeztek. Ilyenformán hát testben-; lélekben tisztán, teljes egyenruhában, előírás szerint jelent-; keztem az ezredes fedezékében. Fölkelt az ezredes az asz-!

és a Szovjetunió haladó tatasztalatáról, mert ez — úgymond — tiszta dogma.

Csou En-Laj ezután azokkal a kísérletekkel foglalkozott, amelyek az állam tevékenységében előforduló hibák eltúlzására irányulnak, főként pedig azokkal, amelyek az ellenforradalom ellen vívott harcban elkövetett hibákat túlozzák el. Csou En- Laj kijelentette, hogy az efféle kísérletek a szocialista

ta tábor nagy egységét, a békeszerető országok és a világ népeinek nagy egységét, el kell szigetelnünk az agreszszív imperialista tömböket, a tartós világbékére és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére kell törekednünk Egyetlen pillanatra sem gyengülhet éberségünk az Egyesült Államok agresszív köreivel szemben — mondta Csou En-Laj.

Lányok és fiatalasszonyok tanacsa alakul a KISZ budapesti bizottsága mellett

táltól és elémjött. Ott az egész tisztikar szeme láttára meg-; ölelt és azt mondja: „Köszönöm neked, katona, amiért ilyen* drága vendéget hoztál nekünk a németektől. Ez a te őrnagyod az aktatáskájával többet ér nekünk, mint h isz fogoly. Felterjesztek érte kormánykitüntetésre.” Ezektől a szavaktól, meg a gyöngéd bánásmódtól annyira felindultam, hogy a szám is remegett, s csak annyit tudtam kinyögni: „Kérem, ezredes elvtárs, osszanak be a lövészezredbe.” Erre elnevette magát az ezredes és megveregette a vállamat: „Miféle harcos lenne belőled, hiszen a lábadon is alig állsz? Még ma elküldlek kórházba. Ott szépen lefektetnek, jóltartanak, utána hazamehetsz egy hőnap sza-; badságra a' családodhoz, mikor aztán visszajössz hozzánk, majd meglátjuk, hova osszunk be.” i!

(Folyt, köv.)

A KISZ budapesti szervező bizottsága a közeljövőben életre hívja a lányok és fiatalasszonyok tanácsát. A tervek szerint majd a tanácsban négy szakcsoport működik.

A‘ divat- és kozmetika szakcsoport közvéleménykutatást folytat arról: milyen ruhatípusokat várnak a női konfekció-ipartól a dolgozó nők. Azt is tervezik, hogy a nőket foglalkoztató üzemekben kozmetikai tanácsadást, vagy rendelést szerveznek;

A tanács érdekvédelmi —liMoportja a hozzáforduló

lányok és asszonyok panaszaival, bejelentéseivel foglalkozik.

Külön szakcsoport foglalkozik tanfolyamok szervezésével. Tervbe vették, hogy sütés, főzés, szabás, varrás tanfolyamokat rendeznek a fiatal nőknek.

Szakcsoportot alakítanak a nők egészségvédelmi és egészségügyi problémáinak megvizsgálására is. A csoport tagjai figyelemmel kísérik többek között a gyermek- és lányotthonok, valamint a munkásszállók tisztaságát és rendjét, (MTI),