Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-31 / 126. szám

t A Kunszentmártoni Gépállomás taggyűléséről Szerdán délután taggyűlést tartottak a Kunszentmártoni Gépállomás kommunistái. Örvendetes, hogy igen nagy volt az aktivitás, — úgyszól­ván mindenki megjelent —s a párt szervezési problémái mellett fontos feladatukkal, a termelési kérdésekkel is foglalkoztak. így a taggyűlés betöltötte hivatását, a legfon­tosabb tennivalókra irányí­totta a párttagok figyelmét, s a dolgozók által helytelení­tett intézkedésekre figyel­meztette a felsőbb szerveket. így például megállapítot­ták, hogy bár tavaszi normál- hold tervüket túlteljesítették, s az előző évekhez viszonyít­va igen jól állnak a nyári gépjavítással, — igen sok tennivaló van még. A téli gépjavításhoz viszonyítva például i lassult a nyári gépjavítás üteme, urakodóvá vált az a hangulat, hogy „ráérünk még”. A ponyvák elveszté­se, a még használható al­katrészek eldobása tetemes kárt okoz, « — mint ahogy erről Szűcs elvtárs, a gépállomás főmér­nöke igen helyesen beszélt. A pazarlás ellen valamennyi kommunistának fel kell lép­ni, segíteni a gazdasági veze­tőket, mert ha csak azok fi­gyelmeztetik a hanyagokat, akkor könnyen elterjed az a nézet, hogy „azért fizetik, hogy beszéljen*’,' Márpedig az anyagtakarékosság, a fe­lesleges kiadások elkerülése, i— különösen az ellenforra­dalom okozta gazdasági ne­hézségek időszakában — nemcsak a gazdasági veze­tők, hanem egész népünk ér­deke. Sokat tehetnek a párt­tagok — és kell is, hogy tegyenek a munkafegye­lem megszilárdításában is. Igen gyakoriak még az igazolatlan mulasztá- . sok. Az egyik — Gulácsj nevű — dolgozóról például most is két napig semmit sem tud­tak. Nyilvánvaló hogy ez megengedhetetlen. Akinek valamilyen fontos dolga van, az jelentse be a bri gádveze- tőnek, s vegyen ki fizetéses, vagy fizetésnélküli szabadsá­got. így nem zavarja a gép­állomás munkarendjét. Akad olyan dolgozó is, aki szeret a pohár fenekére nézni, s másnap bizony nem nagyon iparkodik be, egy-két óra késéssel kezd. Helyes, hogy a taggyűlés feltárta ezeket a hibákat, s harcot hirdetett ellenük. Igen figyelemre méltó a taggyűlés legnagyobb vitát kiváltó kérdése, a termelő- szövetkezetek gépvásárlása. A felszólalók egytől-egyig helytelenítették ezt. Elismer­ték, hogy a tsz-ek belső szállítási munkáinak végzésére szükség van egy, esetleg két Zetorra, de a gépál­lomástól való minél na­gyobb mérvű függetlcní- tés — márpedig szerin­tük erre vette a szövet­kezetek jórcszc az irányt — helytelen. Káros ez egyrészt azért, mert a gépállomások erőgé­peit nem tudják emiatt ki­használni, másrészt a tsz-ek nincsenek berendezkedve a nagyobb mérvű gépjavítá­sokra. De ha már így döntöt­tek a felsőbb szervek — ve­tette fel az egyik elvtárs z— akkor legalább azt kellene figyelembe vermiök, hogy fe­lesleges a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben Zeto- rokat importálni a tsz-ek ré­szére. Ha már mindenképpen el akarják őket látni erőgé­pekkel, akkor a gépállomáso­kon kihasználatlanul lévő erőgépeket adják el nekik, így devizamegtakarításhoz jut az ország. Mindenesetre érdemes ezen elgondolkozni. Sok hasznos gondolat fel­vetése mellett volt negativ vonása is a taggyűlésnek. A felszólalók igen hosz- szan és részletesen be­széltek olyan dolgokról is, amit más alkalommal kellett volna megtárgyal­ni. (Például, hogy a traktoros napot az udvaron, vagy bent a kulturházban tartsák-e meg, hogy mi lesz a vacsora, ki lesz a dekorációfelelös, stb.) A beszámolón érződött, hogy a pártvezetőség alapos gonddal készítette, a legfon­tosabb kérdésekkel foglalko­zott. Egyetlen hibája, hogy általánosan tárgyalta a kü­lönböző témaköröket, s így sok tennivalóról megfeledke­zett, Beszélt például arról, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tésének kulcskérdése a bel­terjesség, de arról már, hogy a hozzájuk tartozó tsz-ekben ezzel . kapcsolatban milyen feladatok várnak a gépállo­másiakra, — egy szót sem ej­tett. Márpedig ez lett volna a legfontosabb. Ehhez hason­lóan az ellenséges hírveré­sekkel kapcsolatban megemlítette, hogy „kö­vetkezetes elvi harcot kell vívni’* és „a fő tüzet a jobboldali, revizionista nézetekre kell összpon­tosítani*’, de, hogy ezek az ő körzeti- ben hogyan jelentkeznek, miben jutnak kifejezésre, s hogyan leéli küzdeni elle­nük, — szintén nem szólt. Egészében véve a taggyű­lés betöltötte hivatását, arról tanúskodott, hogy jó úton járnak a kunszentmártoni elvtársák. S. B. A 111. kerület tiltakozik Május 29-én Bajtai Károly elvtárs, országgyűlési képvi­selő, a Szolnok városi tanács elnöke beszámolót tartott a Sipostéri iskolában. A kerület lakossága ezalkalommal kér­te Bajtai elvtársat, hogy jut­tassa el üzenetüket az Orszá­gos Béketanácshoz, melyben csatlakoznak az atom- és hid­rogénbomba kísérleteinek be­tiltását követelő, békét és gyermekeiket szerető embe­rek táborához. Bajtai elvtárs a tiltakozó üzenetet továbbí­totta. JÁSZBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 3ászárokszá!láson nyitották meg a Jászsági Kincses Hónapokat Időjárás jelentés Várható időjárás pénteken estig: változó felhőzet, leg­feljebb néhány helyen dél­utáni záporeső. esetleg ziva­tar. Mérsékelt délkeleti déli szél. Melegebb idő. Várható legalacsonyabb hő­mérsékelt — éjjel négy hét fok között, északkeleten he- lyenkint négy fok alatt. Leg­magasabb nappali hőmérsék­let pénteken húsz huszonhá­Ebbenaz esztendőben Jász- árofeszá Hasnak jutott az a di­csőség, hogy falai között nyis­sák meg az immáron hagyo­mányossá vált jász-hónapot, amelyet a Hazafias Népfront vezetősége 1957-ben, több hó­napos időtartammal, Jász­sági Kincses Hónapok névvel rendez meg. A jászárokszállásiak méltó­nak is bizonyultak a nagy kitüntetésre, mert ugyancsak kiállították nyalka verbumk- '••kat a jeles ünnepre. program már a tulaj- ppeni megnyitó előtti rí baton megkezdődött a ., Földmunkás-kör’’ 50 éves fennállásának megünneplésé­vel. A Jászsági Kincses Hó­napok számára valóban ne­héz lenne szebb, érdekesebb és jellemzőbb megnyitást el­képzelni, mint Jászároikszál­lás régi és mai kubikosainak ünnepi találkozóját, amely­nek során a kínkeserves, ne­héz műit emléked kapcsolód­tak a mai biztos, becsületes, egyre javuló megélhetés él­ményszerű adataival. Faragé Bálint, nagy időt megért 'kubikos ünnepi be­számolója híven idézte a múltat és mutatta be a je­lent. — Elmondotta, hogyan ’épült meg 50 esztendővel ez­előtt a .Kubikoskor" első kicsiny, nádtetős háza, miképpen bővült, gyarapo­dott és milyen eszközökkel küzdöttek a kubikosok a ma­gasabb bérért, hogyan szer­veztek arató-sztrájlkot, mi­lyen küzdelmet folytattak a Horthy-rendszer csendőrszu- ronyos választásain. Rámuta­tott arra is. hogy a felszaba­dulás mentette meg a ku­bikosokat a munkanélküliség folyvást fenyegető rémétől. A 30-as években az a mon­dás járta, a kubikos életről: nehéz munka, könnyű kraj­cár, ha pedig kivásott a mun­kából a kubikos, megnézhet­te, hány helyen nyitnák aj­tót a koldusnak Árokszállá­son. A felszabadulás óta már nem a Teleki-tér porában, vagy esetleg hitvány szalmán fetremgonak a kubikosok. Fe­hér lepedős ágyon alszanak, a modemül, igényesen be­rendezett munkás-szálláso­kon. Az egyinges „fóton-fót” világban a kubikos megette a burgonyából, hagymából, tésztából készített e g y-t á 1 ételt, a „marmancsot**, ivott rá két pohár hideg vizet és azt mondta: enyém a világ. Ma már alaposan kitágult a kubikos világa, hiszen résztvett Sztálinváro6. Ka­zincbarcika, Inota, valamint a (két jászberényi nagyüzem építésében, s közben saját házát is megépítette, amely­ben az asszony kiadósán min­dennap megrakja az asztalt. Arról nem is beszélve, hogy a tanács és párt vezetőinek javarésze a kubikosok szer­vezett soraiból került ki Jászárökseálláson, sőt a mi­nisztériumokba is jutott be­lőlük A kubikosok és egykori kubikosok tudván tudják, hogy ha 1956 őszén megint a régi, bitang úri világ kerekedett volna felül, az­óta már ismét gyalog tolhat­nák a kubikos talicskát Pest­re, meg a Dunántúlra, hogy nyomorúságos betevő falatot juttassanak maguknak és családjuknak. Vagy elszegőd­hetnének ismét a „kétnapos rabodéba’*, ami azt jelen­tette, hogy a zsíros nagy­gazda csak annak a kubikos­nak adott aratás idején mun­kát, aki előzőleg a legna­gyobb dologidőben 2 napig ingyen dolgozott' nála. A program folyamán meg­koszorúzták Boros Alajosnak, a ,.kubikos-kör” alapítójának sírját és pénzjutalomban ré­szesítettek 12 idős kubikost, akik 50 esztendővel ezelőtt az alapítók közt voltak. A pénzjutalom mellé virágcsok­rot és kicsiny, kubikos talics­kát, ásót és lapátot is kaptak emlékbe. A megnyitó ünneipségckre másnap az a politikai nagy­gyűlés tette fél a koronát, amelyet Dávid Ferenc elv­társ, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront országos titkára tartott szabadtéren, másfélezer főt meghaladó tö­meg jelenlétében. Dávid elv­társ ugyanazzal a lendülettel és lelkesedéssel ismertette a Kádár-kormány politikájának és tevékenységének alapjait, amelyet 6 éves megyei tit­kársága idején megszoktak tőle. — Alig egynegyed óra alatt sikerült olyan lel­kes hangulatot teremtenie, hogy beszámolója több ré­szét is megtapsolták és meg­éljenezték, ami ugyancsak nagy szó, hiszen errefelé szinte szájról-szájra. járó ha­gyománnyá vált az az anek- dóta, hogy a régi világban Apponyi Albert grófot a já­szok 52 esztendeig egyfolytában megválasztották képviselőjüknek, de egyetlen egyszer sem éljenezték meg. A népes nagygyűlésen az egyénileg dolgozó parasztok különösen nagy számban je­lentek meg, s közülük a gyű­lés befejezése után többen is felkeresték Dávid elvtáreat, hogy a legfontosabb kérdé­sekről még beszélgessenek vele. A nagygyűlést színvonalas kultúrműsor követte, ‘ ame­lyet —■ akárcsok előző nap a kubikos-körben — a három árokszállási Iskola úttörőd adtak. Mind a szereplők, mind az irányítást végző pedagógusok teljes dicséretet érdemelnek kiváló teljesítmé­nyükért; A Jászsági Kincses Hóna­pok megnyitási napján 5 községben zajlottak még le képviselői beszámolók, mégpedig: Jász- fényszarun és Jászágón Besz- teri Mihály, Jánoshdián Váczi Sándor képviselő tartott nagy érdeklődéssel kísért beszá­molót. A jászapáti járás két községében új képviselőt avattak: Jászapátin Győri Gyulát, Jászkiséren S zaba rí Istvánt. Mindkét képviselőt nagy szeretettel fogadták a választók. y A nagy nap kulturális ren­dezvényed közül toron nyma- gasan emelkedik k“az Ag­rártudományi Egyetem KISz népi táncegyüttesének mű­sora. A csehszlovákiai kör­útra készülő nagyszerű együttes Jászfényszarun és Jászberényben tartott tom­boló sikerrel kísért bemuta­tót. A „Sárközi tánc”-öt, a „Palóc csárdást-t’*. a „Huszár verbunk’’-ot, a „Somogyi ka- nász_ tánc“-ot igazi lenyűgöző ererjű művészi élménynek tartotta a közönség. Közki- vánságként merült fel, hogy a nagyszerű egyetemi együt­test a Jászsági Ifjúsági Ta­lálkozó alkalmából is kérjék majd fel szereplésre. Kom- Játi Lajost, az együttes egyik kitűnő vezetőjét, aki az el­múlt két évben még az ak­kori Jász-hónapok műsorán tevékenykedett, külön nagy szeretetted üdvözölte a kö­zönség; Száz szónak is a* a vége, hogy a Jászsági Kincses Hó­nap megnyitása kitűnően si­került. Minden remény meg­van arra. hogy hétrol-hétre több embert mozgósít szorgos munkára s a szocializmus építésében való lelkes rész­vételre. BOBNAK GYULA Illetékesek válaszolnak A Tlszavldék május 21-1 szá­mában „A 10. sz. Autóközleke­dési Vállalat figyelmébe“ cím­mel cikk jelent meg, melyben a Jászberényiek azt kérték, hogy a Petőfi tér — Vasútállomás . vi­szonylatban a 5.02 órás szolnoki vonathoz is Indítsanak autóbusz Járatot. Tájékoztatásul közöljük, — hogy e vonathoz van járatunk, melynek indulási ideje a Petőfi térről 4.40 őrá. Ez a menetrend­ben is szerepel és hivatott az 5.02 órai vonathoz az utasokat kiszállítani. Tényként állapítot­tuk meg azt. hogy a cikk meg­jelenése előtti napokban a szol­gálatot teljesítő járatszemélyzet ezen menetrend szerinti járatot mulasztás következtében ki­hagyta. A mulasztásra figyel­meztető cikkük alapján Jöttünk rá és éppen ezért figyelmezte­tésüket köszönettel vesszük. A járatok pontos menetrend- szerinti közlekedése érdekében a mulasztást elkövető járatsze­mélyzet ellen a fegyelmi eljárást folyamatba tettük. Kerekes Ferenc igazgató 10. sz. Autóközlekedési V. Jászberény" •-• „Tüneményes postahivatal" címmel május 9-1 lapszámunk­ban Burda György tsz elnök pa­naszát leközöltük. Az Illetékes szervtől a válasz megérkezett! A postahivatal kijavítása és korszerű kialakítása ez évi terv­ben szerepel. A hivatal valóban Igen elhanyagolt állapotban van és mivet más alkalmas helyiség nincs Szászberek községben, a Postaigazgatóság áldozatok árán Is kész a romos, elhanyagolt épületet rendbehozatnl. melyet már a helyi tanács le akart bon- tatnl, A Jászapáti KTSZ vállalata a munkálatok elvégzését 1957. jú­nius 15-1 kezdési időponttal. Nyilas Miklós p. mű. lg. Debrecen » ll * A Tiszavldék április 6-1 számá­ban megjelent „A posta tovább* jó hírnevéért" című cikkben foglaltakat megvizsgáltam; Az érdekelt dolgozókat szóbelileg figyelmeztettem, míg úiabb kéz­besítési hlányoságok esetén el­lenük büntetőiem fogok eljárni. A panaszttevőknek a cikkben foglaltakat megköszönöm, mert ezzel Is segítette a posta mun­kájának jobbátételét. Király Zsuzsanna Területi Postaigazgatóság Debrecen )Li/OiH(íÜÍ~ & 1957, május 31, MlHfS GYÖRGY sHémámfl céL Kalandos regény . - (74.) Az elmúlt éjszakára kellett gondolom, mikor apa és Tatár mérnök meg sem kísérelték eltitkolni előlem a re­ménytelen helyzetünket. Férfiak vagyunk, szembenézünk a veszéllyel — Apa — súgtam (meri nem kellett ezt mindenkinek meghallania) — azért mi mégsem hagyjuk magunkat, ugye? ó felnézett és szokatlanul fénylett a tekintete. Egé­szen halkan felelte: — Nem, nem, kisfiam. S ekkor történt, hogy villámszerűén támadt-egy öt-, Jetein. Elhúzódtam a túlsó partra, ott véggi gondoltam még- egyszer mindent. Egyre pompásabbnak találtam. Igen. Most már határozottan tudom, hogy ez segí­teni fog. Felrázom ókét. Alig vártam a sötétedést. Mikor aztán eljött az éjszaka, úgy éjfél tájén, mi­alatt apa és Tatár mélyen, csöndesen aludtak, nádláttam a tervem megvalósításának; Tatár mérnöknek volt egy jegyzetfüzete. Abból kiszakítottam egy lapot, aztán nyomtatott betűkkel, ne­hogy ráismerjenek az írásomra, felrajzoltam a következő . szöveget: NE CSÜGGEDJETEK! MINDENT TUDOK RÖLATOK ÉS IDEJÉBEN MEGMENTELEK , Aztán aláírtam, de már vastagabb létükkel: A HEGYEK URA Hogy ki az a Hegyek Ura? Hm. hadd gondolkozza­nak rajta. Biztosan valami nagyon titokzatos ember, aki mindent tud, mindent 'át s el is jut mindenfelé. Egy nagy tudós, aki a világban csalódva ide húzódott a Zsiványka barlangjaiba, itt építette fel a leboratórlumát. Vagy mit tüdőm én, valami ilyesféle. És biztosan vannak neki suga­rai, amelyekkel átvilágít a sziklán s látja minden lépé­sünket. Illetve látná, ha léteznék. Akaz, hogy is mondjam. Tatár mérnök úr biztosan valami ilyesmi! fog majd gon­dolni a Hegyek Uráról Nagyon elégedetten feküdtem le aludni, csak elébb még i.gy ágacskával odatűztem az írásj az alvó Tatár Kálmán kabátjára. Arra ébredtem, hogy apa és a mérnök a papirost vizsgálgatják. Nem szóltam, úgy tettem, mint aki semmiről sem tud. Vésü' apa idenyújtotta nekem. ~ Láttad? Azt lüszem, igazán nagyon ügyesen játszottam a meglepettet. Felkiáltottam, aztán egyik kezemet a szívemre szárítottam. — A Hegyek Ura! Ez egészen olyan, mint Nemo kapitányi Apa és Tatár összemértek, aztán ktúüoüs tekintettel vtasgálgatni kezdtek. Talán csak. nem sejtik, hogy én vagyok a He­gyek Ura? A HEGYEK URA Lehet, hogy a sírunk lesz a Kék Barlang, de az biz­tos, kevés embernek volt ilyen barátságos és kelle­mes sírja. Tatár mérnök valóságos kunyhót épített a tóparti hulladékból, apa füvet teregetett ki a forró, napverte szik­lán s ebből készített derékaljat. Szelíd füst csavarodott fölfelé a tűzhelyünkről Elindultam vadászatra, én legalábbis így neveztem magamban, a galambok utáni mászkálást. Persze, ez a vadászat napról napra nehezebbé vált. Eleinte a galambok olyan szelídek voltak, hogy szánté bele­repültek a kezembe. Most azonban már a közeledtemre fölrebbentek s néha órákba is beletelt, míg elegendő zsák­mányt szerezhettem. Biz még az is megesett, hogy üres tarisznyával és dühtől fortyogva tértem vissza a tanyára. Nem tudnám megmondani, barlangi tartózkodásunk hányadik napján történt, de egyszer csak kezdtem észre­venni, hogy Tatár mérnök mind különösebben viselkedik. Mint akit megragad egy gondolat, elnézett sokáig mozdu­latlanul, ha szóltunk hozzá, meg se hallotta. • Alaposan megnéztem. Sötét karikák feketélltek a szeme alatt. Álmatlan éjszakák nyomai. Egyszer aztán, mint aki már döntött, fogta az irat­táskáját és elvonult a tó túlsó partjára. Mi a távolból figyeltük. Elővette a táskáiból azt a fekete vászonfedelű iratcsomót, melyről tudtuk — hisz egy­szer megmutatta —, hogy a gyémántacél gyártásának le­írását rejti magában. Gyors mozdulattal kioldotta a kötő­szalagokat, majd lapozni kezdett az iratok között. Mit akarhat? Hamarosan megtudtuk ezt is. Tatár írni kézdett, az­tán megint maga elé nézett, töprengett, utóbb ismét j egyez- getett. Pár óra múlva kezdett megnyugodni, visszatért szokott hangulatába, ha kérdeztük, most már nem nézett keresztül az emberen, hanem nyugodtan, nem egyszer majdnem derülten felelt. Este volt már, a gyenge tűz körül ültünk, s úgy éreztük, mintha a súlyos sziklafalak * minden terhe a szí­vünket nyomasztaná Ebben a hangulatban szólalt meg Tatár mérnök. — Barátaim! Tudjátok, hogy egész égetem eredmé­nyét, a gyémántacél gyártási eljárását rejti éz az irattáska. Azt is elmondtam már, hogy az eljárás legfontosabb, döntő szakaszára vonatkozó adatokat és teendőket mostanáig az emlékezetemben őriztem, nehogy elrabolják. (.Folytatjuk,) _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents