Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-30 / 125. szám

s nrxnxxta 'Jh&cdka -Uko-idían J»kólába kellett mennie a * kendermagos cicuská- nak és nem akar ózott föl­kelni nefci. De résen volt ám a macska-anyó. Jól megrázta: — Kelj föl, cica, mert mán a hátadra süt a nap! A lös cica azonban a pap­lan alá bújt. ■— Nym, nyau, anyácskám, hadd feküdjem még egy ki­csit a bal fülemre is! Macska anyó megharagudott: — Micsoda? Ejnye, irgum- birgum, vaslapét! Hát azt akarod, hogy megint elkéss az iskolából és papirgahis- kára marasszanakl Dehogy akarta ezt a kis cica. Szépen fölkelt, meg­mosdott, felkötötte a nyak­kendőjét (mi tűrés-tagadás, egyéb ruhája nem volt), vál­lára vette a könyvestáskát és útrakészen volt az iskolába. Mielőtt elindult volna, ille­delmesen kezet csókolt macska-anyának: — Jól viseld magad, cicus- kám — mondotta a macska- anyó —, hogy rossz bizonyít­ványt ne hozz haza! A kis cica nem késett el a macska-iskolából, mert nem bámészkodott sehol út­közben verebet sem ker­getett. Az iskolában mindjárt beült a padba, Micuska és Macuska nevű cicuska pajtá­sok közé, kivette a táskából az ábécés könyvet és a lec­két még egyszer jól átnézte. A zután bejött a macska Ss tanító úr és kikérdezte a leckét. Micuska pajtás nem t dott semmit belőle, amiért a tanító úr meghúzta a fülét. Macuska is csak tátotta a száját, amiért azután a sa­rokba állították a mihasznát. Hanem a mi kendermagos cicánk, az úgy felelt, mint a vízfolyás, amiért a tanító úr mindjárt belekapart számára a jegyzőkönyvébe egy „kitű­nőt.’’ A leckef öld mondás után jött az első tantárgy: a mocskoké párás. SEBŐK MIKLÓS meséje Minden cica elővette az ir­káját és beleírta azt, amit a tanító úr diktált. Mikor elvégezték, a tanító úr sorra járt és megnézte az írásukat. Egyiket megdicsér­te, a másikat megszidta. Mi- cuskának azt mondta: — No, teérted is hiába fizeti édesapád a drága tan­díjat, soha nem tanulod meg tisztességesen a macskakapa­rást! Macuskával sem volt meg­elégedve. — Ez is macska-kapard’- te pákosztos? — mondotta neki haragosan. —• Hiszen egyetlenegy „malacot“ sem csináltál! Ezzel beírt Macuskának egy szekundát a jegyzőköny­vébe. Bezzeg sírt, rítt Ma- cvska erre! ILI anem a kendermagos- cicuska Írásával annál jobban meg volt elégedve. Megveregette a vállát és így szólt: — Derék kis cica vagy! Ez olyan szép macskakaparás, hogy ilyet nem tud csinálni az a Pista se, aki nálatok lakik .és az első elemibe jár. Aztán még sokat tanultak a cicák. Hogy kell fogni az egeret, hogy kell énekelni, hogy kell fára mászni, szóval mindent, amit értelmes macs­kának tudni kell, Tíz órára a macska-anyáik elküldték az uzsonnát a ci­cáiknak és csöngetés után azt a macska-tanító úr be­hozta a fogai közt: minden cicának egy egeret. Hej, volt öröm! Csak Mi­cuska és Macuska búsullak, mert ők ma nem kapták uzsonnát. Ellenben a ken­dermagos cicuska dupla por­ciót kapott, Uzsonna után megint szor­galmasan tanultak a kis ci­cák. Majd meglátjuk, ki visz haza jobb bizonyítványt: a kendermagos cicusüca-e a macska-iskolából, vagy pedig Pista az első elemi osztály­ból? RAJZISKOLA >t' n­18 Sí AO l&j* 10 & •27 ** 3/ •»'j. at >2í> _L * *7 -Ö aC ’» . .V5 ­m -20*..2^ • is, i* «* Mit rajzoltatok, ha a pontokat ceruzavonallal 1- 56-ig összekötöttétek? A BUDAPESTI IPARI VÁSÁRON tekintse meg a Tisza Cipőgyár pavilonját, melyben láthatja a jelenlegi gyártású cipőket és a jövő időszakra tervezett cipő modelleket. . A kiállított cipők egyes modelljeit a helyszínen megvásárolhatja. Uj rejtvények —erén. —rzsébet. —ózsa —telka, —am ás, —mma —élen, —semény, —aci —ató, —dön, —iv, —tös —cm, —avasz, —óska, —lnők —edves, —esze, —z, —ikto- rla, —semény, —ászló, —dön —skola, —em, —órán, —ste —él, —Ima, —aprika, —per —ló, —sztal, —ómba, —ttő, —ábor, —bul, —ári, —ivó —asztal, —ad, —blak, —ánc —ötéi, — pós. — apát, —ar git. —rpád, —ajnok, —Ivad —esz. Ha a hiányzó betűket ösz­szerakjátok, fontos feladara hívja fel a figyelmeteket. SzöLlősi leráz Hová mész száz lúd. Nem vagyunk mi százan, Ha még egyszer ennyien, . (meg fél ennyien meg negyed ennyien és még ha te Is közénk állnál Akkor lennénk százan. Hány lúd volt? Mihályi Margitka Kézbe nem foghatod, tűzre nem vetheted. Mégis fa a neve, édes gyümölcse? Baricza György Melyik a legerősebb állat? (Akik a helyes megfejtést keddig beküldik, azok között könyvjutalmat sorsolunk ki) Ifjú levelezőink írják ÖSSZEFORROTT A MI ÖRSÜNK mí Vidám kacagástól hangos az osztály, amikor a hetedikesek tartanak órsi összejövetelt. Hiá­ba évele során összeforrott a m őrsünk. Élénken él bennünk az úttörőélet ezernyi kedves em­léke. Sok-sok tervet szövögetünk nyárra. Megszervezzük a kézi­munka ée modellező szakkörö- 1(6 £• Simon Margit őrsvezető Jászboldogháza HELYTÁLLTAK a VESZÉLY IDEIÉN Április -10-án az Iskola mellett tűz ütött ki. Lengyel István és Farkas Ilonka hatodik osztályos pajtások vették észre. A tanár­nő Irányításával segítségért sza­ladtak. Félrevert harang zúgása jelezte a veszélyt; Az úttörők, az iskola apraja; nagyja vödör­rel; kannákkal hordta a vizet; a fiúk segítették a tűzoltó fecsken­dőt odahúzni. Háromnegyed órai munkával sikerült eloltani a tüzet. Angyal Magdolna úttörő Tisiavárkonys áll. ált; Isk. A szolnoki Szigligeti SZÍIVHÁZ műsora: Május 30, csütörtök este 1 ó: ÓCSKAVAS NAGYBAN Május 31. péntek este 7 árai ÓCSKAVAS NAGYBAN Június 1. szombat este 7 óra: A MOSOLY ORSZÁGA Június 2. vasárnap este 1 óra: A MOSOLY ORSZÁGA Jón. 2. vasárnap de. 11 óra: LUDAS MATYI Június 8. vasárnap du. 3 óra: LUDAS MATYI A Szigligeti Színház előadása) után autóbusz a város minden részébe legyek kaphatók vasárnap «-» ttéfcfó kivételével fél 10—1 óráig a szervező Irodában, Kossuth tér 8. Telefon: 23—00 és a szín­it áa pénztáránál vasárnap 10— 12-ig és hétköznap d. u. 16 b­FIATALOKNAK immiimimiiiiimiiiiimimiiniiimi uiiMimMmmiMiiiiiiMiiiimiiiiiiHmHMimHmmmiiimiimiimmiinmimmiiumimmiumiii fi VIT programja A programot a VI. Világifjúsági és Diák- találkozó a Békéért és Barátságért Nemzet­közi Előkészítő Bizottsága 1956. augusztus 16-i alakuló ülésén elfogadta. 1. A VIT megnyitása: 1957. július 28-án Moszkvában, a Központi Lenin Stadionban. 2. Demonstráció a békéért és a népek barátságáért (ezt megelőzően a küldöttségek széles alapon megvitatják ezeket a kérdé­seket). 3. Színpadi tömegjelenet: „A békéért és barátságért”. 4. Küldöttségek regionális találkozói ál­talános kérdések megvitatása céljából (a küldöttségek kívánsága szerint). 5. Nemzetközi ifjúsági szervezetek kép­viselőinek találkozója az együttműködés és az ifjúság érdekvédelme problémáinak meg­vitatására. 6. A VIT alatt sor kerül a résztvevők szakmaszerinti találkozóira (lásd a VIT prog­ram II. részét), továbbá lesz munkásifjúsági találkozó, parasztifjúsági találkozó és fiatal értelmiségiek találkozója. 7. A VIT-en résztvevő ifjú parlamenti tagok találkozója. 8. A gyarmati országok ifjúsága iránti szolidaritás estéje. 9. Színpadi tömegjelenet: „Éljen a bé,- lcés munka”. 10. Nagy parasztifjúsági ünnepély, me­lyet a parasztifjúsági találkozó után rendez­nek meg. Ezen az ünnepélyen a tervek szerint népi kórusok és táncegyüttesek adnak műsort (hagyományos paraszti viseletek bemutatója, népdalok, népi táncok). 11. Leány-ünnepély (találkozó, leánygyű­lések, divat- és népviselet bemutató, leány­bál). 12. A tudományos fantázia estéje: „Pil­lantás a jövőbe”. (Az atomenergia az ember szolgálatában.) 13. Víziünnepély. 14. A VIT résztvevőinek találkozója is­mert alkotóművészekkel és írókkal. 15. Nagy ifjúsági Karnevál. 16. A VIT-résztvevők bálja a Kremlben. 17. A Barátság Parkjának elültetése. 18. A VIT záróünnepélye: 1957. augusz­tus 11-én. A fesztiválra utazó fiúkhoz * és lányokhoz! Szergej Obrazcov levele Drága Barátaim! Egy 56 éves ember szól hozzátok. 15, 20 vagy 25 éves ifjakhoz. Több mint kétszer olyan idős vagyok, mint ti, tehát többet él­tem, többet láttam, többet tapasztaltam. Sok emberrel találkoztam = boldoggal és boldog­talannal egyaránt. A boldogtól mindig igye­keztem megtudni, mi teszi őket boldoggá, Éppen erről szeretnék most szólni, m Mi a boldogság? Azt az embert nevezzük boldognak, aki nagyon gazdag és mindent megvehet, amit csak akar? Hiszen a szegény éhezőt nem nagyon nevezhetjük boldognak, S ez. igy igaz. De állíthatjuk-e, hogy a gaz­dagok mindig boldogok és a szegények tör­vényszerűen boldogtalanok? Nem, nem mondhatjuk. Vagy vegyünk egy másik esetet. Ha te szeretsz valakit, de a másik nem viszonozza ezt, — kibírhatatlan fájdalmat érzel. Ha úgy látod, hogy a másik is viszonozza szeretete- det, kimondhatatlanul boldognak érzed ma­gad, Mindezek tehát azt jelentik, hogy a hol* dogságot a kölcsönös szeretetben kell keres* nünk, abban, hogy szükségünk van egymás­ra. Ha úgy érezzük, hogy ránk senkinek nincs szüksége, — fájdalom tölti el szivünket, Élj úgy, hogy a családnak, gyermekeid­nek, házadnak, népednek szüksége legyen rád, — s tied a világ minden boldogsága! Számos olyan esetet ismerünk, amiko* az emberek bátran mentek a biztos halál elé, Miért vállalták ezek az emberek a haláU, hogy megmentsék országukat, népüket? Azért, mert érezték, lelkűk és lelkiismere­tűk azt sugallta, hogy a hazának ebben a pillanatban szüksége van rájuk. S a haza nem elvont fogalom, hanem az emberek összesé­gét jelenti. Abban a percben tehát a2 embe­rek, a tiőfe és gyermekek kiáltottak érte, hogy ,,szükségünk van rád‘‘, s gondolko­dás nélkül áldozta fel életét mások boldog­ságáért. Ez a találkozó tehát az egész emberiség számára hasznos, s mondhatjuk, szükséges, Rátok szüksége van az emberiségnek s eb­ben rejlik találkozástok boldogsága. Gyömbér Jóska valósággal táncolva jött vissza a szál­asra. Kétszáz ember szoron­gott egymás hegyén-hátán. A cigarettafüst olyan volt, hogy aprítani lehetett volna. Jós­fának pokoli jókedve volt s amikor odafurakodott a vao- cához, szélesen megölelte Je* rabeket és ráadásul még két­szer arcon is csókolta; — Na, mi van? Minek örülsz ennyire? — Fölvettek a kanadai Hs­ára! Megyek Kanadába; Hurrá! Jerabek megvonta a vál­lát. örült is, nem is a barátja nagy szerencséjén ele Aliik meghallották Jóska lelkes ki- örését, közelebb furakodtak és pillanatok alatt körülszeg- ék a priccset. Jóska felszo­rult a prices közepére és úgy nézett végig a tolakodó tö­megen, mint egy szónok a hallgatóina — Mi volt ? Hogy volt? Az; mond meg, hogyan történt! Gyömbér megtámasztotta a cipőjét és megszólalt — Pokolian udvarias embe­rek! Olyan pálinkával kínál­lak meg, amilyent még éle- emben nem szagoltam. A szivarjaik mesebeliek! És hogy milyen kedvesek; Ezt életemben nem hittem volna. — És mit kérdeztek? — Több mint száz kérdésre kellett válaszolnom! Mindent elmondtam becsületesen, örültek neki. amikor be­mond tain, hogy negyvennégy előtt vezérkari voltam és bol­Rossi Károly: CSAK AZ IGAZAT dogan vették tudomásul, hogy mindig undorodtam a vörö­söktől. Látták, hogy az ő em­berük vagyok; Tiszta képet adtam nekik arról a szörnyű tizenkét esztendőről, amit át­éltem; Tájékoztattam őket a politikai helyzetről, arról, hogy igazájir szabad levegőt csak akkor szívhattam, ami­kor átléptem a határt; Me­séltem nekik a pórttitkárok és funkcionáriusok garázdál­kodásáról, a politikaiak lel* itten üldözéséről. — Ezek általánossá gok. Magadról mit mondtál? = Csak az igazat! Elmond­tam, hogy mit szenvedtem az útépítésinél, a vegyi gyárban éj azalatt a rettenetes egy esz­tendő alatt, amit egy termelő­szövetkezetben éltem meg, mint állatgondozó. A hajuk az égnek meredt, amikor el­mondtam, hogy trágyát hord­tam targoncán a szarvasmar­hák alól és naponta ötször tehenet kellett fejnem; Igaz, hogy géppel csináltam, de ak­kor is fejes volt az, a kutya mindenit. — És meg voltak veled elé­gedve? — Ragyogott a szemük a gyönyörűségtől! Minden mondat után azt mondták, hogy az ő emberük vagyok! Karriert fogok csinálni Kana­dában. Tejben-vajban fognak fürdetni és nádmézben fog­nak hempergetm! Majd ki­bújtak a. bőrükből, hogy min­dent őszintén elmondtam ne­kik! Ezek szeretik az őszinte embereket és következetesen ragaszkodnak az igazsághoz; — Kértek valami írásos igazolást? — A puszta szavamat sBeartu- írásnak vették! És úgy Je­gyezték az adatokat, ahogyan én diktáltam! írták, írták és még a végén meg Is köszön­ték! — Szóval mindent elmond­tál? — Ától cettig! — Úgy, ahogyan történt? 1— Mondtam már, te hülye, hogy ezek ragaszkodnak az> igazsághoz. Úgy kilenc óra felé elcsen^ desedett a szállás. Gyömbér Jerabek mellett feküdt a priccsen. Mindketten tta- J.yattfekve babráltak a gon dolataSkkal. Egyszerre csak Jerabek oldalt fordult és oda- furakodott a barátja füléhez,­— Te! Tényleg csak az iga­zat mondtad azoknak? — Persze! —* 1 Azt is megmond tad, hogy kasszafúrásért négy év­re voltál lesdttölve és csak ok-J tóberben szabadítottak kt? Gyömbér Jósika arrébb hú­zódott: A homályos világítás­nál jól megnézte a barátját. — Hülye vagy! Azt hiszed, nincs nekem magamhoz való eszem? Van, megnyugtatlak! — azzal megfordult s ezzel a mozdulattal alaposan megro- pogtatta a priccset?

Next

/
Thumbnails
Contents