Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-03 / 102. szám
{Folytatás az első oldalról) tes marad és kiemelkedő jelentőségű a mai, az 1957-es május elseje. Ebben az órában itt, Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szivében és a. Magyar Népköztársaság minden városában és falvá- ban harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és lánya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejét. Kedves Elvtársak! Miben van e különleges jelentősége a mai magyar május elsejének népünk számára — de nyugodtan mondhatjuk — nemzetközileg is? Abban hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott ma-, gyár dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét — a pro- letámemzetköziség ünnepét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! ‘ Az 1956 októberi események menetében a magyar Horthy-íasiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-cso- porttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköz- társaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar mu nkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a ban- .kok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, amelyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ezt az ellenforradalom igen ravaszul és ■'hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása nélkül — amely a döntő időpontban megbénította az o-szág vezetését és megbénították a vezetéstől megfosztott, félrevezetett és tehetetlenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket — enélkül 6oha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogyan sikerült neki. Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin ■ az ellenforradalmi terror lett ,-az úr, tömegesen gyilkolták a ^kommunistákat és a haladó üembereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket. a szocializmus híveit és készülődtek lemészár- * lásukna. Megjelentek ismét a politika porondján a töltések, a 5 földesurak, a bankárok, a , hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek j a parlamentben, két nap alatt ■ 28 ellenforradalmi pártot alakítottak, bejelentették még a ; hírhedt Magyar Élet Pártjának megalakítását is és megjelentek a falvakban és a gyárakban is a „mindent visz- sza” jelszóval. Afrgy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az Entente — úgy sorakoztak fel az imperializmus ■ sötét erői pénzzel, fegyverrel, j széles propagandagépezettel 1956 októberében is az ellenforradalom sötét erői mögött. Í . Munkások. Elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő , ellenforradalommal nekünk. Í kommunistáknak kellett döntenünk. tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép erejét, sírba tegyék a Népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák hazánkat — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk 2 * j 1957, május 3| Kádár János beszéde az 1957 május elsejei budapesti nagygyűlésen szembe az árulással és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Mi kommunisták döntöttünk. Elhatároztuk, hogy har-ba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellen}orrada'ómmal szembeszállni kész hívét, ugyanakkor ismét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, legigazibb barátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletárinternacionalizmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nein ment áldozatok nélkül. Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az ellenforradalmárok által legyilkolt kommunistákra, igaz magyar hazafiakra— Mezőimre, Ka la már, Asztalos Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkrc ... — akik nem ünnepelhetnek többé velünk. Emlékeznünk kell azokra a pártharcosokra, ál- lamvédelmistákra, honvédekre. rendőrökre, karhalalmis- tákra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzeti függetlenség a Mamrar w-“pköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítettek megvédeni népi demokratikus rendünket, független hazánkat, békénket. Mély tisztelettel emlék eiünk mindazokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletárnemzetköziség szent eszméjéhez, örök dicsőség övezze mindannyiük emlékét 1 Kedves Elvtánsák! Erre a hősi harcra visszatekintve, világosan látható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élet-halál harcát a régi űri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Magyarország ke- -ült ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugvanakkoy a népek, a nemzetek leigázás-ára törő nagytőkés imperializmus és a ■'épeik ^ szabadsága és békéje felett őrködő proletárnemzetköziség összecsapása is volt és győzött a proletáriritemacio- nali-mu's. győztek a társadalmi haladás és a béke erői 'Nagv tans.) E/é-t bír 11 3 rty; ielentős éggel az 1957-es ma- május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész" segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával tak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt — és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő Irány, amelyet azóta - vetünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről beszélhetünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az. államról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek. Az ilyen emberek szeretnek bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak, sztálinistáknak minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van, szidalmazni. De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatűbb kritikusaink sem mondhatják, hogy mi a kapitalisták és a föld- birtokosok érdekeit szolgálnánk. lit van a kutya eltemetve. — Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennél fogva népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége megszűnt. (Taps). Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és állam- igazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászerveztük népköztársaságunk fegyveres erőit, a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatalmi egységek fegyveres erőit. .4 kulcspozíciókból el- távolítottuk az árulókat. A hatalom fegyveres biztosításának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, a bányászok, a parasztok legöntudatosabbjait — megszerzveztük a munkásőrséget. (Éljen — nagy taps). A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy a .magyar munkások százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps). Mindez egyben beszédes cákifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a munkások támadtak volna a népköztársaságra és most egy tömegektől elszakadt kormány vezetné az országot. Vannak külföldi vendégeink: nézzék mag a párt és a kormány vezetőit és a „tőlük elszakadt tömegeket1’, amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps). (Felkiáltások: Éljen a párt!) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés. úgyszintén a mező- gazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették nekünk a Nehézipari Minisztérium folat azokra a hiú vágyakat. jelentését április hónapvá!, Közlik, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesítette április havi tervét. (Éljenzés és taps). Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy' még igen komoly fogyatékosságok vannak. De mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom 'megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítása mellett igen jelentős eredménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kultúráiig intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményeihez. Elvtársak! Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva, a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus — léninizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit' eláruló revizionista eszméket leleplez- tü’ , Visszaértünk a nagy len n tanításaihoz. (Nagy taps). E tanítások fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet cs határoztuk meg a legfontosabb tennivalóinkat. Kerülgetés nélkül nevén neveztük az ellenforradalmat, lelepleztük az- árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget. (Éljen — hü6szantartó, viharos taps). • Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát és megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitéphetetlen tagja a szocialista országok Szovjetunió által vezetett hatalmas családjának és következetesen hű marad a varsói szerződséhez. (Nagy taps). Szem,beszálltunk az ellenforradalom aljas szovjetelie- ncs uszító rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzett függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták kalandor terveivel szemben. Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot létesítenek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét megsemmisítsék és e cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Nyugat-Németország- ban Horthy-fasiszta ellen- forradalmi erőiket is, amikor ennek a célnak az érdekében szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler-fasiszta hóhérait, addig mi is igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szocializmus a béke erőinek összefogását a varsói szerződést és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását is. (Nagy taps). Erre a nyíltságra és határozottságra a magyar néptömegek napról-napva fokozódó bizalommal és támogatással válaszolnak. * Az eredmények a nyíltsá gon kívül továbbá annak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb társadalmi vezető ereje, a párt kérdésében. Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellenforradalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezető- szerepet tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom füzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a műim sosítaty Élcsapata a Magyar Szocaisia foun«aspári. (Éljen a párt, tap6). A politikai, a fegyveres és a gazdasági harcokban megedződött párt újjászervezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztályszervezeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető erejének, a pártnak irányítókéval megvédtek és megerősítették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a magyar munkásosztály nagy harci hagyományokra visszatekintő és ma már ismét egymillió nyolcszázezer tagot számláló szakszervezeteit. Üdvözöljük az újjászerveződ ő nőmozgalmat és a büszke zászlaját kibontó Kommunista Ifjúsági Szövetséget, (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt képező tömegszervezeteknek és mindjobban javuló munkájúiénak jelentős szerepük van az eddigi eredményeinkben. A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak is, hogy országunk alkotmányos államhatalmi és államigazgatási szerveit, a tanácsokat, a minisztériumokat viszonylag rövid idő alatt munkába áMJ tottuk. Az eredményekről szólva külön elismeréssel kell megemlékezni népköztársaságunk újjászervezett fegyveres erőiről. a néphadseregről, a határőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepe volt a munka előfeltételét jelentő törvényes rend helyreállításában. A magyar fegyveres erők újjászervezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megteremtése és ezek hősies helytállása az cJloforradalmi bandák szétverésében. A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazdasági és kulturális életének helyreállításában a főszerepet kétségtelenül maguk a munkás és paraszt tömegek, valamint a munkások és parasztok erőfeszítéseit támogató értelmiségi dolgozó rétegek játszották. Nekünk, akik a vezetésben dolgoztunk ezekben az időkben, meg kell mondanunk, hogy november negyediké után a központi irányítás — ha napról-napra erősödött is — hosszú heteken át nem volt«eléggé hatékony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat helyesen felismerő és saját erejének ‘ tudatára ébredt munkások, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmiségiek öntevékeny munkája és helyes politikai fellépése az ellenforradalmár provokátorok és az úgyevezett „háborgók” ellen. A halhónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és kormányunk erőfeszítései mellett a szocialista tábor országainak, elsősorban a Szovjetuniónak a proletár- internacionalizmus szellemében nyújtott anyagi, erkölcs!, sokirányú testvéri segítségének is nagy része van. Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támogatása is. A Szakszervezeti Világszövetség és több ország szakszervezeti vezetőinek látogatása és szolidaritási nyilatkozatán kívül huszonhét ország testvéri kommunista és munkáspártja nyilatkozatát kaptuk kézhez, amelyekben az egész nemzetközi munkásmozgalom egységesen elítélte a Magyar Népköztársaság és a béke ügye elleni ellenforradalmi támadást és biztosít bennünket támogatásáról. Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje ellen 1956 októberében indított, — az imperialisták által szított és támogatott — ellenforradalmi támadás, az okozott károk mellett negacé- 1< zta a magyar szocialista forradalom erőit. Ugyanakkor szorosabbra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetetlen proletámemzetközíséget. Elvtársak. Elvtánsnök! Május elseje a nemzetközi munkásszolidaritás harci ünnepe. Ezen a napon a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúgnak az egész világon. A Japán-tengertől az osztrák Alpesekig terjedő szocialista világban a szocialista építés ügye, a tőkés országokban az elnyomott munkások és parasztok politikai és gazdasági követelései — az ■imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függetlenségért folyó harc — és minden május el- 'ejei ünnepen az egész kerek világot átfogva, a béke elszánt védelmének kérdései és követelései mozgatják ma a •százmilliókat. Mi. magyar dolgozók ezen a május elsején milyen főbb feladatodat látunk magunk e’ött Mindenekelőtt Május elsejei harci programunk egyetlen mondatban is összefoglalható: továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén tizenkét év alatt elért vívmányainkat, a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve teljesen iül akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle k i zsák m á nyol éstól mentes raccialista Magyarországot. (Nagy taps.) Mai május elsejei ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt —. hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás és paraszt- nemzedék vére és verejtéke öntözött cs amelyen a bitang úri rend tizenkét évvel ezelőtt csak romokat hagyott örökül a népnek, felépítjük a -zabod, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot, (Lelkes nagy ’aps.) Elvtársak! E nagy cél elérése érdekében a most soron levő feladatokra kell fordítanunk figyelmünket, de tudnunk kell. hogy a mai viszonyok között minden irányú tevékenységünket a munkáshatalom erősítésének szempontjá ból kell vizsgálnunk-: erősítsük meg államhala.mutual a vezető politikai erő, a párt további szervezésével, tönug- kapcsolataink szélesítésével, egységének, fegyelmének megszilárdításával, tekintélyének növelésével. A pártépítésben szakítottunk a régi hibás gyakorlattal. A múltban szektásnak bélyegezték a régi 19-es elv- társakat, fólreállítotlák az legalitás éveiben helytállt káderek jelentős részét, Az ellenforradalom idején is bebizonyosodott a régi. 19-es harcosok, a spanyol front magyar proletár harcosai, a Hor- fhy-fasizmus éveiben derekasan helytálló elvtársak hűsége és értéke. Most az élő három munkásnemzedék — a 19-esek. az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek — szerencsésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdságának egvik legfontosabb biztosítéka. (Taps.) Most a párt tekintélyének növekedése idején óvakodva a szektás elzárkózástól, bizto- ri'anunk kell. hogy utat ta- 'áljon a pártba a szocialista forradalom Óévéért áldozatkész, önzetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, elsősorban munkás. De csak ezek jöjjenek. Ne legyen senki a párt rési a társadalmi illendőség(Folytatása a 3; oldalon) sikerült megvédeni a szoc’alhmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-pa- raszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Taps). 1957 május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkásbataloni elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk barátainak örömére, ellenségeink bánatára, szabadon ünnepli május elsejét. (Nagy taps). Kedves elv társak, élv társnők! Tekintsük át a november 4. óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számbavesszük, megállapíthatjuk anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén levő hiányosságókat is, nem lehetünk egészen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De, ha november 3. anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő eile nforrad alom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatóimat és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká vál-
