Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

{Folytatás az első oldalról) tes marad és kiemelkedő je­lentőségű a mai, az 1957-es május elseje. Ebben az órában itt, Buda­pesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szivében és a. Magyar Népköztársaság minden városában és falvá- ban harcos tüntetéssel ün­nepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és lá­nya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját — má­jus elsejét. Kedves Elvtársak! Miben van e különleges je­lentősége a mai magyar má­jus elsejének népünk számá­ra — de nyugodtan mond­hatjuk — nemzetközileg is? Abban hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi tá­madás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott ma-, gyár dolgozó nép ünnepli sza­badon május elsejét — a pro- letámemzetköziség ünnepét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! ‘ Az 1956 októberi esemé­nyek menetében a magyar Horthy-íasiszta burzsoázia, amely egyrészről az el­lenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-cso- porttal, másrészről az ameri­kai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fe­nyegette a Magyar Népköz- társaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsem­misítés veszélye fenyegette a magyar mu nkás-paraszt ál­lamot, a néphatalmat, a pro­letariátus diktatúráját Ma­gyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függet­lensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a ban- .kok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, amelyeket né­pünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feled­kezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ezt az ellen­forradalom igen ravaszul és ■'hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék áru­lása nélkül — amely a döntő időpontban megbénította az o-szág vezetését és megbéní­tották a vezetéstől megfosz­tott, félrevezetett és tehetet­lenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket — enélkül 6oha nem tudott volna az el­lenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogyan si­került neki. Mindannyian emlékszünk még az ellenfor­radalmi támadás sötét és vé­res napjaira. Budapest utcáin ■ az ellenforradalmi terror lett ,-az úr, tömegesen gyilkolták a ^kommunistákat és a haladó üembereket. Az országban ez­rével vetették börtönbe a párt harcosait, a termelőszö­vetkezeti vezetőket, a tanács­elnököket. a szocializmus hí­veit és készülődtek lemészár- * lásukna. Megjelentek ismét a politi­ka porondján a töltések, a 5 földesurak, a bankárok, a , hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek j a parlamentben, két nap alatt ■ 28 ellenforradalmi pártot ala­kítottak, bejelentették még a ; hírhedt Magyar Élet Pártjá­nak megalakítását is és meg­jelentek a falvakban és a gyárakban is a „mindent visz- sza” jelszóval. Afrgy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az Entente — úgy sora­koztak fel az imperializmus ■ sötét erői pénzzel, fegyverrel, j széles propagandagépezettel 1956 októberében is az ellen­forradalom sötét erői mögött. Í . Munkások. Elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő , ellenforradalommal nekünk. Í kommunistáknak kellett dön­tenünk. tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép erejét, sírba tegyék a Népköztársa­ságot, elrabolják nemzeti füg­getlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák ha­zánkat — vagy minden el­képzelhető erővel szálljunk 2 * j 1957, május 3| Kádár János beszéde az 1957 május elsejei budapesti nagygyűlésen szembe az árulással és az el­lenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Mi kommunisták döntöt­tünk. Elhatároztuk, hogy har-ba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellen}orrada'ómmal szem­beszállni kész hívét, ugyan­akkor ismét segítséget kér­tünk a magyar nép legönzet­lenebb, legigazibb barátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletárin­ternacionalizmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítsé­gével megvédte a szocializ­mus ügyét Magyarországon. Ez a harc nein ment áldo­zatok nélkül. Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártír­jainkra, az ellenforradalmá­rok által legyilkolt kommu­nistákra, igaz magyar haza­fiakra— Mezőimre, Ka la már, Asztalos Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkrc ... — akik nem ünnepelhetnek töb­bé velünk. Emlékeznünk kell azokra a pártharcosokra, ál- lamvédelmistákra, honvédek­re. rendőrökre, karhalalmis- tákra, akik hitükhöz, eskü­jükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forra­dalom, a nemzeti független­ség a Mamrar w-“pköztársa­ság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munká­sokra, parasztokra, értelmisé­giekre, katonákra, akik segít­ségünkre siettek a harcban, segítettek megvédeni népi de­mokratikus rendünket, füg­getlen hazánkat, békénket. Mély tisztelettel emlék eiünk mindazokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség köz­ben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hű­ségüket a proletárnemzetkö­ziség szent eszméjéhez, örök dicsőség övezze mindannyiük emlékét 1 Kedves Elvtánsák! Erre a hősi harcra visszate­kintve, világosan látható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élet-halál harcát a régi űri Magyaror­szággal és ebből a harcból a szocialista Magyarország ke- -ült ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugvanakkoy a népek, a nemzetek leigázás-ára törő nagytőkés imperializmus és a ■'épeik ^ szabadsága és békéje felett őrködő proletárnemzet­köziség összecsapása is volt és győzött a proletáriritemacio- nali-mu's. győztek a társadal­mi haladás és a béke erői 'Nagv tans.) E/é-t bír 11 3 rty; ielentős éggel az 1957-es ma- május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldo­zatkész" segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával tak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen meg­bénult állapotban volt — és így nézünk vissza a meg­tett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő Irány, amelyet azóta - ve­tünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről be­szélhetünk? Mindenekelőtt a hatalom­ról, az. államról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellensé­geink is, akik a kákán is cso­mót keresnek. Az ilyen em­berek szeretnek bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyet­len terroristáknak, sztálinis­táknak minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótá­rukban van, szidalmazni. De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatűbb kritiku­saink sem mondhatják, hogy mi a kapitalisták és a föld- birtokosok érdekeit szolgál­nánk. lit van a kutya elte­metve. — Népünk ellenségei számára a Magyar Népköz­társaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennél fogva né­pünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős és a kapitalizmus visszaállí­tásának lehetősége megszűnt. (Taps). Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmá­nyos néphatalmi és állam- igazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászervez­tük népköztársaságunk fegy­veres erőit, a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a kar­hatalmi egységek fegyveres erőit. .4 kulcspozíciókból el- távolítottuk az árulókat. A hatalom fegyveres biz­tosításának feladatába be­vontuk és bevonjuk a mun­kások, a bányászok, a pa­rasztok legöntudatosabbjait — megszerzveztük a munkás­őrséget. (Éljen — nagy taps). A munkásőrség megalakí­tása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támasz­kodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvé­telre a munkásőrség alakula­taiba, azt jelzi, hogy a .ma­gyar munkások százezrei ké­szek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps). Mindez egyben beszédes cá­kifejező ellenséges rágalmak­ra, amelyek szerint október­ben a munkások támadtak volna a népköztársaságra és most egy tömegektől elsza­kadt kormány vezetné az or­szágot. Vannak külföldi vendé­geink: nézzék mag a párt és a kormány vezetőit és a „tő­lük elszakadt tömegeket1’, amelyek itt állnak százezré­vel ezen a téren. (Éljenzés és taps). (Felkiáltások: Éljen a párt!) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A népi hatalom megerősí­tése után másik nagy ered­ményünk a népgazdaság ele­mi rendjének és rendes vér­keringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati ter­melés. úgyszintén a mező- gazdasági termelés, a közle­kedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették nekünk a Nehézipari Minisztérium folat azokra a hiú vágyakat. jelentését április hónapvá!, Közlik, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ün­nepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesí­tette április havi tervét. (Él­jenzés és taps). Hogy a ter­melés alapjait helyreállítot­tuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy' még igen komoly fogyatékosságok van­nak. De mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilago­san nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyre­állítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom 'megerő­sítése, a gazdasági élet vér­keringésének megindítása mellett igen jelentős ered­ménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb ku­tató, művelődési és kultúrá­iig intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üte­méhez és eredményeihez. Elvtársak! Minek tulajdo­níthatók ezek a jelentős ered­mények? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva, a párt politikáját és a töme­gek tisztánlátását zavaró, a marxizmus — léninizmust meghamisító, a munkásosz­tály érdekeit' eláruló revi­zionista eszméket leleplez- tü’ , Visszaértünk a nagy len n tanításaihoz. (Nagy taps). E tanítások fé­nyében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet cs határoz­tuk meg a legfontosabb ten­nivalóinkat. Kerülgetés nélkül nevén neveztük az ellenforradal­mat, lelepleztük az- árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó töme­gekre támaszkodik és ugyan­akkor kíméletlenül elnyom­ja az osztályellenséget. (Él­jen — hü6szantartó, viha­ros taps). • Elvetettük a hazug sem­legesség jelszavát és meg­mondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitéphetetlen tagja a szocialista országok Szovjetunió által vezetett ha­talmas családjának és követ­kezetesen hű marad a varsói szerződséhez. (Nagy taps). Szem,beszálltunk az ellen­forradalom aljas szovjetelie- ncs uszító rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy Ma­gyarország területén tartóz­kodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzett függetlenség és népünk bé­kéjének védelmét segítik az imperialisták kalandor ter­veivel szemben. Megmondottuk kertelés nél­kül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista kö­rök anyagi alapot létesíte­nek azzal a nyilvánosan be­vallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét meg­semmisítsék és e cél érdeké­ben sok éve fegyverben tar­tanak Nyugat-Németország- ban Horthy-fasiszta ellen- forradalmi erőiket is, amikor ennek a célnak az érdeké­ben szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a ma­gyar népnek Hitler-fasiszta hóhérait, addig mi is igazsá­gos, jogos önvédelemnek te­kintjük a szocializmus a béke erőinek összefogását a varsói szerződést és a szov­jet csapatok magyarországi tartózkodását is. (Nagy taps). Erre a nyíltságra és hatá­rozottságra a magyar nép­tömegek napról-napva foko­zódó bizalommal és támoga­tással válaszolnak. * Az eredmények a nyíltsá gon kívül továbbá annak kö­szönhetők, hogy világos hely­zetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb tár­sadalmi vezető ereje, a párt kérdésében. Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az el­lenforradalomnak ezzel ke­zére játszó, a párt vezető- szerepet tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetességnek eredmé­nye, hogy az ellenforradalom füzében újjászületett a ma­gyar nép vezető ereje, a műim sosítaty Élcsapata a Magyar Szocaisia foun«aspári. (Éljen a párt, tap6). A poli­tikai, a fegyveres és a gaz­dasági harcokban megedző­dött párt újjászervezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkás­osztály osztályszervezeteit, a szakszervezeteket és a Kom­munista Ifjúsági Szövetséget és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető ere­jének, a pártnak irányítóké­val megvédtek és megerősí­tették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a magyar munkásosztály nagy harci hagyományokra visszatekintő és ma már is­mét egymillió nyolcszázezer tagot számláló szakszerveze­teit. Üdvözöljük az újjászer­veződ ő nőmozgalmat és a büszke zászlaját kibontó Kommunista Ifjúsági Szövet­séget, (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt ké­pező tömegszervezeteknek és mindjobban javuló munká­júiénak jelentős szerepük van az eddigi eredményeinkben. A társadalmi szervezete­ken kívül az eredményekben része van annak is, hogy or­szágunk alkotmányos állam­hatalmi és államigazgatási szerveit, a tanácsokat, a mi­nisztériumokat viszonylag rö­vid idő alatt munkába áMJ tottuk. Az eredményekről szólva külön elismeréssel kell meg­emlékezni népköztársaságunk újjászervezett fegyveres erői­ről. a néphadseregről, a ha­tárőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepe volt a munka előfeltételét jelentő törvényes rend hely­reállításában. A magyar fegyveres erők újjászervezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megte­remtése és ezek hősies helyt­állása az cJloforradalmi ban­dák szétverésében. A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazdasági és kultu­rális életének helyreállításá­ban a főszerepet kétségtele­nül maguk a munkás és pa­raszt tömegek, valamint a munkások és parasztok erő­feszítéseit támogató értelmi­ségi dolgozó rétegek játszot­ták. Nekünk, akik a vezetés­ben dolgoztunk ezekben az időkben, meg kell monda­nunk, hogy november ne­gyediké után a központi irá­nyítás — ha napról-napra erősödött is — hosszú hete­ken át nem volt«eléggé haté­kony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a ten­nivalókat helyesen felismerő és saját erejének ‘ tudatára ébredt munkások, bányá­szok, szövetkezeti és önál­lóan dolgozó parasztok, ér­telmiségiek öntevékeny mun­kája és helyes politikai fel­lépése az ellenforradalmár provokátorok és az úgyeve­zett „háborgók” ellen. A halhónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és kormányunk erő­feszítései mellett a szocialista tábor országainak, elsősorban a Szovjetuniónak a proletár- internacionalizmus szellemé­ben nyújtott anyagi, erkölcs!, sokirányú testvéri segítségé­nek is nagy része van. Erőt adott a magyar nép­nek a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támoga­tása is. A Szakszervezeti Vi­lágszövetség és több ország szakszervezeti vezetőinek lá­togatása és szolidaritási nyi­latkozatán kívül huszonhét ország testvéri kommunista és munkáspártja nyilatkoza­tát kaptuk kézhez, ame­lyekben az egész nemzetközi munkásmozgalom egységesen elítélte a Magyar Népköztár­saság és a béke ügye elleni ellenforradalmi támadást és biztosít bennünket támogatá­sáról. Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársa­ság társadalmi rendje ellen 1956 októberében indított, — az imperialisták által szí­tott és támogatott — ellen­forradalmi támadás, az oko­zott károk mellett negacé- 1< zta a magyar szocialista forradalom erőit. Ugyanakkor szorosabbra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetet­len proletámemzetközíséget. Elvtársak. Elvtánsnök! Május elseje a nemzetközi munkásszolidaritás harci ün­nepe. Ezen a napon a nemzet­közi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúg­nak az egész világon. A Japán-tengertől az oszt­rák Alpesekig terjedő szocia­lista világban a szocialista építés ügye, a tőkés orszá­gokban az elnyomott munká­sok és parasztok politikai és gazdasági követelései — az ■imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függetlenségért folyó harc — és minden május el- 'ejei ünnepen az egész kerek világot átfogva, a béke el­szánt védelmének kérdései és követelései mozgatják ma a •százmilliókat. Mi. magyar dolgozók ezen a május elsején milyen főbb feladatodat látunk magunk e’ött Mindenekelőtt Május elsejei harci progra­munk egyetlen mondatban is összefoglalható: továbbfej­lesztjük a társadalmi hala­dás terén tizenkét év alatt elért vívmányainkat, a jó ta­pasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elke­rülve teljesen iül akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle k i zsák m á nyol éstól mentes raccialista Magyarországot. (Nagy taps.) Mai május elsejei ünne­pünkön messzehangzóan hir­detjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt —. hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, ame­lyet annyi munkás és paraszt- nemzedék vére és verejtéke öntözött cs amelyen a bitang úri rend tizenkét évvel ez­előtt csak romokat hagyott örökül a népnek, felépítjük a -zabod, független, szocialista hazánkat, a szocialista Ma­gyarországot, (Lelkes nagy ’aps.) Elvtársak! E nagy cél elérése érdeké­ben a most soron levő felada­tokra kell fordítanunk figyel­münket, de tudnunk kell. hogy a mai viszonyok között minden irányú tevé­kenységünket a munkáshata­lom erősítésének szempontjá ból kell vizsgálnunk-: erősítsük meg államhala.mutual a vezető politikai erő, a párt további szervezésével, tönug- kapcsolataink szélesítésével, egységének, fegyelmének megszilárdításával, tekinté­lyének növelésével. A pártépítésben szakítot­tunk a régi hibás gyakorlat­tal. A múltban szektásnak bélyegezték a régi 19-es elv- társakat, fólreállítotlák az le­galitás éveiben helytállt ká­derek jelentős részét, Az el­lenforradalom idején is bebi­zonyosodott a régi. 19-es har­cosok, a spanyol front ma­gyar proletár harcosai, a Hor- fhy-fasizmus éveiben dereka­san helytálló elvtársak hűsé­ge és értéke. Most az élő há­rom munkásnemzedék — a 19-esek. az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek — sze­rencsésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdsá­gának egvik legfontosabb biz­tosítéka. (Taps.) Most a párt tekintélyének növekedése idején óvakodva a szektás elzárkózástól, bizto- ri'anunk kell. hogy utat ta- 'áljon a pártba a szocialista forradalom Óévéért áldozat­kész, önzetlen, harcra és munkára képes minden be­csületes dolgozó, elsősorban munkás. De csak ezek jöjje­nek. Ne legyen senki a párt rési a társadalmi illendőség­(Folytatása a 3; oldalon) sikerült megvédeni a szoc’alhmus ügyét és így a magyar proletárdik­tatúra, annak munkás-pa- raszt állama, a Magyar Nép­köztársaság él! (Taps). 1957 május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkásbataloni elleni ve­szélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok test­véri családja tagjaként, né­pünk barátainak örömére, el­lenségeink bánatára, szaba­don ünnepli május elsejét. (Nagy taps). Kedves elv társak, élv társ­nők! Tekintsük át a november 4. óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számbavesszük, megállapít­hatjuk anélkül, hogy az ön­teltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentő­sek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén levő hiányosságókat is, nem lehe­tünk egészen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy köl­csön is tudnánk adni belőle másnak. De, ha november 3. anarchikus viszonyaira gon­dolunk, amikor a dühöngő eile nforrad alom és impe­rialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatói­mat és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű ha­zafiak üldözött vadakká vál-

Next

/
Thumbnails
Contents