Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

tiinaí ütiv Mivel kenyér nem volt,, helyette rizst kértünk és sört. Harmadik kollégánk, aki Ózdra való fiatalember, már ekkor kikötötte, hogy o csak nézi a lakomát. Hamaro­san hozták nagy tóiban a kí­gyóié vest, (6 embernek is elée lett volna) evőpálcikákat, lá­bas kanalakat, kis evőcsészét A leves tetején nagy zöldség- levelek, hagymaszálak és a gerincről lefosztott húsdara­bok úszkáltak. Nekiláttunk Igen ízes. fűszeres leves volt. valami szúrós szaggal és a kigyóhús nagyon furcsa va­das ízével. Hősiesen gyűrtük lefelé, sok rizst és sört fo­gyasztva hozzá. Az egész sze­mélyzet körülöttünk állt. bá­multák a bolond európaiakat és megdicsértek bennünket, milyen iól tudunk enni a pál­cikával. Ezt már ózdi kolle­gánk sem bírta ki. ő is hoz­zá fogott az evéshez, csak ar­ra kért bennünket, hogy mondjunk közben neki olya­nokat. hogy ..nem is olyan ro^sz ez' a kígyó’’, „nagyon ér­dekes íze van”, „nem is tu­dom. miért undorodsz”, stb. hogy ne legven ideie másra gondolni. Ha abbahagytuk a beszédet, sietve kapott a teli -örös pohár után. lenyomtatta a felkívánkozó utolsó falato­dat. Ezután pörköltszerűség következett sok hússal, iól megborsozva. Hasonló bonyo­dalmak után egyrészét ennek is legyűrtük, folytonosan biz­(5.) látván sápadozó kollegánkat A kínaiak látszólag jól mu­lattak rajtunk. KÖZBEN egy uj kígyót hoz­tak a boltba, egy nagy kob­rát. Nyakát felfújva sziszeg­ve, köpködve vágott az ót bá­muló emberek felé. az orrát mindig beleverte a vasháló falába. Hiába olyan mérges ez a kobra, nemsokára pör­költ lesz belőle is. de hogy nem a mi asztalunkon, az biz­tos. Egyelőre megelégeltem a kigyólakomát. Az egyik kínai bácsi, valószínű a fő kigyó- szállító, látván nagy érdeklő­désünket a pajkos csúszó-má szók iránt, benyúlt a ketrecbe és egymásután huzgálta ki a foltos, pettyes, fekete állato­kat. Egyet a nyakába akasz­tott. mint egy eleven kalá- rizst. a többiek meg a karján tekeregtek. A mutatványo­kon felbuzdulva ózdi kolle­gánk is megfogott egy mé­ternél hosszabb foltos kígyót, felemelte, majd vissza akarta adni a bácsinak, de a kigyó a farkával körül kapta a kí­váncsi magvar csuklóját és csak lassan, fokozatosn csú­szott le róla. Érdes testével le- dörzsölte a bőrt barátunk karjáról és egy kicsit meg is vérezte. Átmeneti ijedelem után nagynehezen kitörtet­tünk az addigra nagyra nótí kiváncsi tömegből és igyekez­tünk szállodánk felé. hisz nemsokára itt az ebéd ideie. Sajti Sándor Vizsgára készülő, Pekingben tanuló koreai egyetemista diák. L&irúzite a ihm a rákőcziújfatui Uj Elet Termelőszövetkezet fö tdjén Szolnok megyében ezévben 20 100 holdon termelnek rizst. Az áprilisi hidegebb időjárás ellenére több helyen vetettek, de nem a felszínre, hanem a talajba. így került földbe a rizs a rákócziúifalui Új Élet Termelőszövetkezet- nél is. A tíz napja elvetett rizs fölött már több mint 10 centiméteres vízréteg pihen. Szombaton reggel megvizs­gálták. miiven állapotban van a mag. Minden „próba- merítés’’ azt bizonyította, hogv szépen csírázik a rizs. Ugyancsak csírázik a mag a Karcag környéki termelő- szövetkezetek fötdiein. ahol szintén vetettek a hűvösebb időjárás ellenére is. Tovább bővül az NDK és Kína kereskedelmi kapcsolata A Kínai Népköztársaság külkereskedelmében a Szov­jetunió után a Német Demok­ratikus Köztársaság foglalia el a második helvet. Eev áp­rilis elején Pekingben aláírt kereskedelmi és fizetési meg­állapodás értelmében a mind­két ország számára fontos és előnyös kereskedelmi kapcso­lat. a következő években to­vább bővült. Kína főleg — nyersanyagokat, mezőgazda- sági terményeket, selvem- anvagokat és kisipari cikke­ket szállít a Német Demok­ratikus Köztársaságnak. Ezek az áruk jelentősen hozzájá­rulnak a lakosság életszínvo­nalának további emeléséhez. A Német Demokratikus Köz­társaság gépekkel és üzemi felszerelésekkel. vegyészeti cikkekkel és egyéb fontos — árukkal segíti a kínai nép or­szágépítő munkáját. Nagy segítséget jelentenek az NDK által szállítandó — komplett üzemi berendezé­sek. Szianban például, amelv a következő években a kínai elektrogépipar központjává válik, az NDK segítségévei építik fel a Kínai Népköztár­saság legnagyobb mérőműszei gyárát. Az NDK több korsze­rű hőerőmű és cementgyáron kívül, a több) között két mű­rost gyárat is épít Kínában, továbbá egv műseivemgvárat Paotingban és egv perlonevá- rat Pekingben. A műselvem- gvár építését 1960-ra felezik be. a perlongvár már 1959- ben megkezdi a termelést. A biztosítási díj ' nem takarékosság! megtakarítása“ A kötelező tűz- és jégbiztosítás március 3l-ével megszűnt. Az Állami Biztosító nemcsak a sajtó és rádió útján hívta tel erre az érdekeltek figyelmét, — hanem minden egyes ügyfelét levélben Is értesítette. Ez az értesítő tar­talmazza a biztosítás megszűné­sének dátumát, az önkéntesen feladható új biztosítás díját, a várható kártérítési összeg felső határát és egy csekklapot azért, hogy a fél az önkéntes biztosítás díját időben feladhassa. Az Állami Biztosító minden községben egy dolgozót megbí­zott azzal, hogy volt ügyfeleit személyesen keresse fel, a bizto­sításokat kössék meg és könnyít­sék meg a lakosság teendőit az­zal is, hogy a csekklapon törté­nő körülményes átutalás nelyett a biztosítási dijakat készpénzben, nyugta ellenében — fizethessék meg. Mint már említettük, a kötele­ző biztosítás március 31-én szűnt meg. Ezen időpontig az Állami Biztosító nagyrévl körzeti fel­ügyelője több ízben is felkereste Farkas Jánost és társtulajdo­nosát, Hegyes Martat a biztosítás folytatólagos érvényben tartása érdekében, azonban Farkas Já- nosék mindig halogatták ezt; — mondván, hogy „úgysem lesz tűz!" Pálfalvi Lajos körzetlel- ügyelö hiába bizonygatta, hogy „tűzbiztosításra szükségük van" — erőfeszítése hiábavaló volt. 1957. április 1-én, tehát 1 nappal a kötelező biztosítás megszűnése után. Farkaséknak 500 kéve nád­juk égett el. Farkasék kétségtelenül ártatla­nok a tűz keletkezésében, de a kár mégis őket sújtotta. Szom­szédjuk, Lévai Istvánná avart égetett és egy hirtelen keletke­zett szélroham a tüzet a nádra hajtotta. Elégett többezer forint égtékű nád, de Farkasék gazda­gabbak lettek egy tapasztalattal: a biztosítás! díj megtakarítása, nem takarékosság! Jóállapótban levő négy személy es személy­gépkocsit vennék Cím a kiadóban. iíimiiiiiimiumuiiííi MEHES GYÖRGY GyemnniflcéL Kalandos regény (53.) — Panaszkodott, még a könnye is hullt bele. Vannak ilyenek, akiket örökké sújt a sors. Szegényt egyik napról a másikra fogták és idevetették. — Hát az hogy lehet? — Az úgy, hogy annak a cégnek, ahol dolgozott, itt is varrnak erdei Csak annyit mondtak: szedd magad s eredj Erdélybe. S a család, az asszony, a gyermek mind ott maradt. Most kijárogat az erdőre s lopogat egy kis fát, ebből él, a fizetése kell odahaza, abból se él meg a csa­ládja. Úgy kért, mint egy istent, hogy hagyjam fát vinni. Mondtam neki: vigyed, testvér, nagy a Zsiványka, csak arra vigyázz, hogy a csendőrök meg ne fogjanak, mert én nem bántalak, én már felmondtam az államnak. Doroftel apó mondta, hogy már harmadik napja kuncorog nála. Nyomorúságos élet. Ruszin. íízok egytől-egylg úgy utálják a hitleristákat, mint a bűnüket. — Úgy dicséred, mintha férjhezadó leány volna. — Dicsérem is! Sokat ér nekünk ez az ember. Szép sorjában kiszedtem belőle mindent. A falukban német őr­ség van, meg csendőrség. Ö is alig lopózkodhatott át. — Hallja, ez komoly értesülés — vetette közbe Tatár. — Azt mondja a csendőrök és az SS-ek kutyákkal járkálnak az erdőben reggeltől estig. — Sokat tud ez a maga ruszinja. —; Tud, aki nem dugja be a fülit s nem hunyja le a szemét. Mondott még egyebet is. — Még ennél is többet? Te valóságos „nyelvet” fog­tál, ahogy a katonák mondják. —- Elbeszélte, hogy a németek meg a csendőrök mindenütt azt hirdetik a falvakban, hogy rablógyilkosok bujkálnak az erdőben, de senki sem hiszi, hanem azt me­sélik. hogy szökött katonák meg szovjet partizánok rejtőz­nek a Zsiványkában, s most szervezik a vörös zászlóaljakat és ágyúik vannak meg tankjaik, s nemsokára támadni fognak s akkor semmi de semmi nem marad a németek­ből: Most afölött tanácskoznak az emberek, akik nem akarnak kimenni a frontra — s ugyan ki akar kimenni? — mind tanakodnak, nem kellene-e beállani a partizánok közé? Éppen a napokban jött megint egy csomó behívó. — S mi hír a frontokon? — Arról nem tud semmit, csak hogy nagy harcok varrnak Moldovában meg Bukovinában. Tatár mérnök, aki mostanáig eléggé egykedvűen hallgatta Tudor bácsit, egyszerre felderült. — Ez azt jelenti, hogy már nem tart sokáig. ' Aztán felemelte a kezét. — De nagyon, nagyon kell vigyáznunk! Ez a maga embere elhiszem, hogy deréül, becsületes ember, úgy, de látszik, hogy fecsegő fajta. Hátha visszatérve elbeszél min­dent a csendőröknek? — Ez úgy bele van keseredve ebbe az életbe, hogyha vernék, akkor se mondana semmit. Megtárgyaltam vele, hogy adunk neki pénzt. Mondtam, hogy holnapra elviszem, erre megígérte, hogy hoz élelmiszert. Bár elég nehéz sze­rezni, mert ami volt, azt mind lerekvirálták. De azért azt mondta, kerít valahonnét, s akkor hoz híreket, még tán újság is kerül. Tatár szigorúan összeráncolta a homlokát, — Maga holnapra újabb találkozót beszélt meg az­zal a favágóval? Ez nagyon nagy elővigyázatlanság volt. Mégiscsak egy idegen! Győrbíró úr, magának nem ez a véleménye? — Ne értsen félre. Nem látok minden bokor­ban kísérletet. Ha maga mondja, minden további nélkül hajlandó vagyok elhinni, hogy a ruszinja derék, becsüle­tes ember. De elszólhatja magát valahol, s az SS-eknek meg a csendőröknek elég a legkisebb nyom, hogy i6mét reánk zúduljanak. Nem lehet eléggé vigyáznunk. — Majd kioktatom — csitította Tudor. — Ha valaki faggatni kezdi, azt mondja majd, hogy Doroftel apónak hozza az élelmiszert. Gondoltam én mindenre. Apa bólintott. — Nézzék — folytatta Tatár —, kicsit furcsa, amit mondok, hisz én kevertem valamennyiüket bajba. — Erről ne beszéljünk — szólt közbe apa. — De igenis, beszéljünk. Ha én nem jövök ide. ma­guk nyugodtan végezhetnék a dolgukat. így:.: nem tu-: dom, megússzuk-e elevenen. Látják, járőröznek ..; s ki: tudja még mire készülnek. Ne haragudjanak, ha azt mon­dom, hogy maguknak fogalmuk sincsen, mire képesek' ezek. Végigrabolták, pusztította!? egész Európát, s most,; amikor már szorongatják őket. most a legveszedelmeseb- 3 bek. Úgy látszik, nagyon kell nekik az én gyémántacélom, 3 ha jelentős katonai alakulatokat mozgatnak meg a kózre-J kerítésem érdekében. « t Ott állt az alig parázsló tűz mellett, összeforrt karral, elgondolkozva, maid hirtelen haragosan megrázta a fejét. — Nem fogják megkapni. Később apa is felkelt a helyéről, vállára vette a ka­bátját s indult. Tudtam, hogy ismét őrségbe megy. Éjjelen­ként a patak kanyarjánál helyezkedett el az őr. Mi meg befedtük hamuval a parazsat s lefeküdtünk (Folytatjuk.) A béke, a munkásegység jegyében ünnepeltek Szolnok város dolgozói má jus Lén A változatosság kedvéért, no meg az időjárás szeszélye Jolytán, május el­sejei ünnepségről szóló be­számolómat nem úgy kez­dem, hogy „Ragyogó napfé- yes reggelre ébredt váro­sunk”. Nem volt napfény, sőt, időnként azért aggód­tunk, hogy megerednek ráz ég esőcsatornái és nem lesz a felvonulásból semmi sem. De szerencsére, szemerkélé- sen kívül egyéb nem volt és délelőtt 10 órakor megkez­dődhetett városunk dolgozói­nak nagy seregszemléje. A felvonulás kezdetére a Kossuth-téren, az útvonal mindkét oldalán, valamint az ízlésesen feldíszített tribün környékén mintegy 4—5000 ember szorongott. Megkapó és színpompás látványt nyúj­tott a vörös és nemzeti szín­be öltözött Kossutli-tér, a tarka, kavargó sokaság. 10 óra után néhány perccel megkezdődött a felvonulás. Általános iskolai úttörők lép­kedtek el a dísztribün előtt, fegyelmezett sorokban, fehér blúzban, kék aljban és piros nyakkendővel. Nagy taps köszöntötte őket. Utánuk a KISz fiataljai következtek, világoskék ingben, sötétkék nadrágban, mellükön a Kom­munista Ifjúsági Szövetség hímzett emblémájával. A fiatalok elvonulása után acélkék színű avaraiban, sö­tét sapkában a munkásezred közeledett. Léptük keményen koppant az úttesten, meg­jelenésüket viharos tapssal fogadta az egyre jobban sza­porodó nézők serege. Impo­záns látványt nyújtottak, a tekintetek szeretettel simo­gatták a harcedzett, fegyve­rüket keményen markoló munkásokat: erőt1 sugárzott, tekintélyt követelt minden mozdulatuk. „Ez igen’’“ — röppentek az elragadott fel­kiáltások és az elismerést joggal érdemelték ki mun­kásosztályunk fegyveres kép­viselői: A munkásezred után sor- C7* rendben jöttek a kö­zépiskolák, a Közgazdasági Technikum, a Verseghy Gim­názium, a Gépipari Techni­kum, városunk pedagógusai, a „Petőfi Sándor“ Ipari Ta­nulóintézet növendékei, a MÁV Járműjavító dolgozói. A Járműjavító menetének elején népviseletbe öltözött lányok egy nagy, ízlésesen el­készített virágkosarat vit­tek, utánuk vonultak a Jár­műjavító különböző osztá­lyai, valamint a MÁV spor­tolók, vivők, teniszezők, lab­darúgók, kosárlabdázók, ke­rékpárosok. — A dísztribün mikrofonja minden egyes üzemet, vállalatot külön- külön üdvözölt, méltatta el­ért eredményeiket. Nagy taps fogadta a szolnoki Cukor­gyár dolgozóit, amelyet meg is érdemeltek, hiszen ők vol­tak azok. akik az ellenforra­dalmi időszakban megállás nélkül dolgoztak, a kiskeres­kedelmi, valamint a sütőipari vállalattal egyetemben. /Aötlek a dolgozók ezrei, ff kezükben táblákkal, me­lyeknek \ feliratai mind azt hirdették, hogy ezen a 13. szabad május 1-én hitet te­szünk népünk, pártunk, a béke melleit. Igen, ezt hir­dették a vállalatok csoport­jainak feliratai, ezt hirdet­ték a sorrendben felvonuló Fűtőház dolgozói, a Szolnoki Cukorgyár Célaazdaságáiiak dolgozói, a Mezőgazdasági Gépjavító, a Tisza Bútor­gyár, a Szolnok Megyei Ta­nács kórházának orvosai és ápolói, ragyogó (ehér munka­ruhában vonultak fel. a Szolnoki Papírgyár, a Tisza- menti Vegyiművek, a Szol­noki Vágóhíd, a Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vál­lalat. a Dohányfermentáló, a Vízügyi Építővállalat, a szol­noki olajbányászok, az 51-es Autóbuszközlekedési Válla­lat. a Vegyi Nagykereske­delmi Vállalat, a Szolnoki Téglagyár, a szoloki Szabad­ság Termelőszövetkezet, az MSzMP II. körzeti pártszer­vezete, a Szolnok Megyei Ta­tarozó és Építővállalat, a Szolnok Megyei Allatforgal- mi Vállalat, a Tisza Antal Termelőszövetkezet, az Uj Élet Termelőszövetkezet, a Vasipari Vállalat, a Patyo­lat, Tejipar, a Szolnoki Kis­kereskedelmi Vállalat dolgo­zói. akik a legnehezebb el­lenforradalmi időszakban is a vásárlók rendelkezésére álltak, a Posta, a Nyomda­ipari Vállalat dolgozói és még sorolhatnám a végtelen­ségig. 12 körül járt már az óra mutatója, amikor elhaladt a dísztribün slőtt az utolsó fel­vonuló csoport is. Véget ért a nagyszerű seregszemle, vé­ge* ért a városunk dolgozói­nak töretlen békevágyát és munkásegységét hűen tük­röző tömegmegmozdulás. Fel­vonultak városunk iskolái, üzemei, termelőszövetkezetei, igaz szívvel, igaz hittel tün­tettek kormányunk és pár­tunk mellett. Történelmi pil­lanatok voltak ezek, a ma­gyar dolgozó nép megújho­dásának dokumentumai. HIMER ZOLTÁN APRÓHIRDETÉSEK DANUVIA motorkerékpár príma állapotban eladó. — Tasnádi, Uj szász. SZAKKÉPZETT motorszerelőket, körzeti szerelőket a tószegi, sza- joli, rákóczifalvi üzemegysé­geinkhez azonnali belépéssel fel­veszünk. Jelentkezés: Gépállo­más, Tószeg. KÉTLOVAS féderes hintó Jó ál­lapotban sürgősen eladó. Tóth Jenő fodrász, Jászkisér, Fő utca. ELADÓ 350-es négyütemű Jawa oldalkocsis motorkerékpár 13 000 Ft-ért Besenyszög Palotás! Álla­mi Gazdaság. Kátai. Tel.: 28—55. 350-es teleszkópos IZS motorke­rékpár eladó. Szolnok, Kisfalud! u. 8. — Megtekinthető: szombat délután és vasárnap. PATKÁNYIRTÁST görényekkel vállalok. Balogh Géza. Pestszent- lőrínc. Állami telep 42. SZINHAZ-müsor Május 3. péntek este 1 óra: KISPOLGÁROK Május 4. szombat este 7 óra: KISPOLGÁROK A Szigligeti Színház előadásai után autóbusz a város minden részébe Jegyek kaphatok vasárnap és hétfő kivételével fél 10—1 Óráig a szervező irodában Kossuth tér 8. Telefon: 23—0« és a színház pénztáránál vasárnap 10 — U-ig és hétköznap d. a. II b-té) 19 óráig. Telefon: I»—03. A SZIGLIGETI Színház színpadi díszítő munkásokat vesz fel. Je­lentkezés: délelőtt 10—12 éráig a gazdasági hlvtalban. KÖSSÖN toliértékesítési szerződést, liba-, kacsa-tollra. ma gasabb árat fizet érte éd előleget folyósít a KUN II EG VÉSI FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZET. IRDESSEH T, ISZflVIDEKBEN

Next

/
Thumbnails
Contents