Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 102. Mára, ARA: 50 fillér. 1951. május 3. péntek. A baráti országok szakszervezeti küldötteinek látogatása Szolnokon TEGNAP, a Szafcseerveee- tek Megyei Szövetségének Rzékházában baráti találkozó volt a vendégségbe érkezett csehszlovák, 'lbán, román, koreai és & lengyel szakszer­vezeti küldöttek, valamint a szolnoki szakszervezeti veze­tők között; — A vendégeknek Balogh Este a Tji&zátt Délután 6 óra után sűrű embercsoportok igyekeztek a Tiszapon Jelé, végignézni a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség íampionos, csónakos fel­von ulását és a tábortüzet. Alighogy besötétedett, a tűz­oltólaktanya mögött, a Tisza- parton kigyulladt a tábortűz, s körülötte megkezdődött az érvelt, a tánc, tt vidámság. Út­törők adták a műsort és KtSZ-esek. Szavalták, tán­coltak, szabadtéri játékokat mutattak be és zeneszámókat adtaik. eíő. A sétányom, a vé­dőgát korlátja mellett renge­teg, többezer ember, idősek és fiatalok, egész családok gyö­nyörködtek a messzire vilá­gító tábortűzben és a szóra­koztató műsorszámokban. Sötétedett és a sok érdeklő­dő egyre kiváncsiabban néze­lődött a Tisza-híd irányába, ahotinan a íampionos csóvá­itokat várták. A kőkoriéira felkapaszkodtak a gyerekek és az alul állóknak percen­ként adták a jelentést. — Elindultak a csónakok. — Kilőtték az első színes rakétát. Időközben egészen besötéte­dett, fél 9. A hídon túl a sötét vizen vörös fénypontok jelen­tek meg és ezt most már nem csak a korláton álló fiúk, ha­nem mások is látják. A csó­nakok egyre közeledtek a vá­ros felé. Gyönyörű látvány. Egy kis srác, néhány évvel idősebb bátyját arról faggat­ja, hogy mi az a görögtűz. Az idősebb testvér dühösen leinti az öcsit és figyelmezteti a közeledő csónakokra. Felejthetetlen élmény. A méltóságteljesen úszó csóna­kok, az imbolygó fáklyákkal, a villanykörtékből kirakott, gyémántfénnyel ragyogó öt­ágú csillagokkal, az eget be­ragyogó, a Tisza-partot mesz- szire bevilágító, fényes, sok­színű rakétákkal. Hallani le­hetett a csónakázó KISZ-esek lelkes énekszavát. „Előre, győzni kell a felke­lésnek" — hallatszott az olasz kommunisták közismert indu­lója. S közben állandóan re­pültek a rakéták az ég felé. Zöld-fehér, piros színben vi­lágították meg a csónakokat és a part mentét. Sziporkázó parabolát írtak le és utána darabokra hullva elvesztek a folyóban. Mellettem egy anya a mell- vértre emelte két kisfiát és biztatta őket: — A tüzet nézzétek, kis­fiáim, most meg a csónakázó­kot figyeljétek. Egy fiatalasszony megje­gyezte: — Olyan gyönyörű minden, hagy az ember nem tudja, melyiket néze. Igen. felejthetetlen volt a KISZ-isták íampionos felvo. nulá.sa. Ezer és ezer szempár kitérte a csónakokat egészen a Tárházig. S mikor a füzesek eltakarták a világító lampio­nokat, a fiatalok a tábortűz mellett mén rágyújtottak né­hány nótára. — borzák — Gáspár elmondotta, a Szolnok megyei szakszervezetek mű­ködését, majd ismertette a megye gazdasági helyzetét és az itteni ellenforradalmi ese­ményeket. Kérte a külföldi elvtánsakat, hogy mondják el hazai tapasztalataikat, ezzel is segítsenek a mi szakszer­vezeteink munkájának meg­javításában: A ROMAN küldöttség ve­zetője elmondotta, hogy az ellenség náluk is kezdemé­nyezett kisebb tüntetéseket. A párt azonban éber volt és az ellenséges kezdeményezéseket még csírájában sikerült el­fojtani. A román dolgozók nagy szolidaritásról tettek tanúságot a magyar nép iránt. Előbb a rádió útján, ké­sőbb pedig gazdasági segítsé­get nyújtottak. A román munkások és vezetőik leszűr­ték a tapasztalatot a magyar- országi eseményekből és fel­adatuk, hogy a dolgozó töme­geket minél aktívabban von­ják be az irányításba. A Ro­mán Népköztársaságban a szakszervezeti munkának egyik alapja a jól megszerve­zett termelési értekezlet. En­nek segítségével vonják be a munkások tízezreit az üze­mek vezetésébe. A lengyel nép küldötte ar­ról beszélt, hogy Lengyelor­szágban is létrehozták, de csak egyes helyeken és kísér­letképpen a munkástanácso­kat. Ott is kerültek demagóg, ellenséges elemek ezekre a helyekre, de a párt kezébe vette a munkástanácsok ügyét. A becsületes dolgozók tömegeinek segítségévéi meg­tisztították a munkástanácso­kat az oda befurakodott de­magógoktól A CSEHSZLOVÁK szak- szervezeti küldött az egyik ot­tani állami gazdaságban dol­gozik. Munkatársaival együtt a természetbeni juttatásairól mondott le azért, hogy ne­künk segítséget tudjanak ad­ni az ellenforradalom okozta sebek gyógyításában. Az albán dolgozókat na­gyon megrendítették a ma­gyarországi októberi esemé­nyek — mondotta az albán küldöttség tagja. Azt ered­ményezte, hogy még szoro­sabbra zárták soraikat a párt mellett. A magyar esemé­nyekből megtanulták, mit je­lent eltávolodni a párttól. Az albán népet szoros barátság fűzi a Szovjetunióhoz. Amit e.z imperializmus a Szovjet­unió vagy a népi demokrá­ciák ellen tervez, azt az egész szocialista tábor ellen irá­nyítja. Az albán küldött be­széde végén Kádár elvtárs, a magyar kommunisták, a Szovjetunió és a népi demok­ráciák népeinek egészségére és boldogulására ürítette po­harát. Andrási Béla 5W üturepzL- tiink. . . 3-ik oldal A LOTTO e heti húzása A lottó e heti nyerőszámai- inak húzása előtt az V. heti nyeremények sorsolására is sor került. A főnyereményt, egy Wartburg személygépko­csit az 1,560.287 számú szel­vény nyerte. 12, 19, 35, 42, 64 ÉRTÜK... ' A martfűi bölcsődében va­lóságos gyermekparadicsom­ban élnek a kis pöttömkék. Jó helyen, rengeteg játék között, nevelő: felügyelet mellett tölthetik az időt, rrüg apuka, meg anyuka az üzemben dol­gozik. Májusi arcohu májusi örömök A 13. szabad május elseje ^ is úgy kezdődött Szol­nokon, mint az elmúlt tizen­kettő. Pontosabban: már jó­val előtte. Csak szét kellett nézni a szolnoki utcákon, — meggyőződhettünk erről. A vérpiros zászlók erdejébe borult Költői Anna út egyik lakásának ablakán zene szű­rődött ki az utcára tegnap­előtt -gy estefelé. A kisfiú kint ült az ablakpárkányon, kezében egy kis piros papír­zászlót lobogtatva, míg az anyja takarított. — Ferikém, értsd meg nem mehetek veled, egyedül vi­szont nem engedlek. Feri szája sírásra görbült s könnyei fekete pontokká vál­tak vérpiros úttörő nyakken­dőjén. Az anyai szigor egyszerre füstté vált: — Hát nem bánom, elme­gyek, de ha hazajön apuci és nem lesz vacsora, a szoba sze­metesen maród —, akkor mi lesz? Feri válaszát hallottuk. Annál inkább apuci esetleges mar nem láttuk az haragjának Kádár János beszéde az 1957 május elsejei budapesti nagygyűlésen ÜNNEPEL BUDAPEST NÉPE Az idei május elseje külsőségeiben is sokkal inkább idézte a régi harcos májusok emlékét. Budapesten a Hősök tere a fővárosi dolgozók május elsejei nagygyűlésének szín- helye ünnepi díszt öltött. Mindenfelé vörös- és nemzeti szí­nű zászlókat lengetett a szél. Fél tízkor a párt és a kormány képviselői a térre ve­zető főbb útvonalak mentén gyülekező dolgozók elé mentek és köszöntötték ókét a nagy ünnep alkalmából. Tíz óra előtt néhány perccel indulók hangjai csendültek fel és különböző irányokból megelevenedtek a térre vezető útvonalak, a fő­város kerületeinek dolgozói elindultak a Hősök terére. A dísztribünön helyet foglaltak a párt és kormány vezetői: Dobi Istyán, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Apró Antal. Biszkú Béla, Fehér Lajos, Kállai .Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr, Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai. Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Horváth Imre külügyminiszter. Révész Géza altábor­nagy, honvédelmi miniszter. Kossá István pénzügyminiszter. Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter. Ugyancsak a dísztribünön foglalt helyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A dísz­tribünön voltak a magyar dolgozók május elsejei ünnepsé­gére hazánkba érkezett szakszervezeti küldöttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kul- túrális, kereskedelmi küldöttségek tagjai, továbbá a Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksaga- nak képviselői M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével. Többszázezer főnyi tömeg töltötte meg a Hősök terét. A lelkes hangulatban minduntalan énekszó csendült fel a dolgozók ajkán, éltették a pártot, a kormányt. A lelkese­dés csak fokozódott, amikor Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bi­zottságának elnöke a tér elején felsorakozott dolgozókhoz ment és köszöntötte őket. A kormányelnök elbeszélgetett a dolgozókkal, a szocializmus építését tevékenyen segítő mun­kásokkal, dolgos munkásnőkkel, édesanyákkal, gyermekeik­kel, fiatalokkal. A dolgozók közül többen régi ismerőskent üdvözölték,Kádár Jánost, akivel együtt vettek részt az el­elmúlt évek munkájában, harcaiban. Sokan szorították meg kezét, kifejezve hálájukat, szeretetüket, kommunista helyt­állásáért. Kádár János közben nyilatkozatot adott a magyar televízió számára, amely a rádió mellett ugyancsak közvetí­tést adott a fővárosi dolgozók május elsejei ünnepségéről. • Tizenegy óra után pár perccel felcsendültek a Him­nusz hangjai. A nagygyűlést Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának elnöke a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­ke szólt az egybesereglett, többszázezer budapesti dolgo­zóhoz. Munkások, Elvtánsak, Bu­dapesti Dolgozók! Hatvanezer öntudatos bu­dapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma ál­lunk, 1890. május elsején, hogy Magyarországon először tűntessen a proletámemzet- köziség eszméje mellett. En­nek hatvanhét esztendeje. Akkor a szocialista társada­lom eszméje még csak a leg- öntudatosabb munkások szí­vében élt és a Duna-medence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek te­kintette. Hol van már a gőgös mo­narchia? Elporladtak már ré­gen azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a ma­gyar munkásosztály él és itt van ma is: az elődeink szívé­ben és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él ás ©’őzeimet aratott a mun- kásbatalom, a proletárdikta­túra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! É] és legyőzhetetlen erővé válto­zott a hroletámemzetközisés eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés-földesúri rabság fe­kete éjszakája, háborúk, for­radalmak vörös napja és el­lenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztár­saság. a proletárdiktatúra, a Horthy-fasiszta ellenforrada­lom, majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvaló­sító Magyar Népköztársaság születése, az 1956. októberi el­lenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentá­madás — viharos sor ez, elv­társak! Ez alatt a 67 év alatt hol ti­tokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legömuda- tosabb dolgozói mindig, min­den év május elsején hitet tettek amellett, hogy a ma­gyar dolgozók a vroletámem- zetköziség hívei, hűek min­denkor a munkásság nemzet­köziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. Úgy gondolom, hogy jóné- hány harcos, kiemelkedő ma­gyar május elsejéről még so­káig megemlékezik a történer lem: az elsőről, az 1890. évi­ről mindig tisztelettel gon­dolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919-es má­jus elsejéről, amikor a ma­gyar munkásosztály leverve a monarchia és a tőke bilin­cseit, s először ünnepelte sza­badon május elsejét. — So­káig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös mújus elsejére, amikor a 25 éves dü­höngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegy­veres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi. harca segítsé­gével ismét szabadon ünne­pelhetett a magyar munkás- osztály és az egész magyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy 1890. 1919 és 1945 május el­seje mellett sokáig emlékeze- (Folytatása a 2-ik oldalon) „következményeit“ másfél óra múlva: piros és nemzeti- színű papírzászlócskáikkal boldogan integettek a lampio­nokkal felvonuló KlSZ-esek- nek. ök: anyu, apuci és Fe­rike. A Kommunista Ifjúsági Szövetség csodálatosan szép, kedd esti íampionos fel- vonulásán voltunk fültanui a következő jelenetnek: A fiú, izmos, kidolgozott markában szorongatta a lány puhát kis kezét. Felületesen fi­gyelve őket, először azt hit­tük, talán a szerelemtől. No attól is, de nem kizárólago­san. A lampion megvilágította a lány aranyszőke haját és elő­bukkantak hófehér fogai, ahogy a fiúhoz fordult: A fiú mégjobban megszorí­totta a kis kezet, hogy annak tulajdonosa felszisszent. — Ha elmégy nélkülem, akkor lásd a következménye­ket — itt elgondolkozott egy pillanatra, majd kivágta: — akkor engem nem látsz töb­bé .. .1 — És mi, május 1-én, dél­előtt negyedtizkor a követke­zőket tapasztaltula karcsú szőke kislány és a magas barna fiú egymás kezét fog­va, egymás szemébe nézve, ott álltak a Gólyánál, várva a felvonulás kezdetét. S hir­telen nem is tudták eldön­teni, mi csillogott szebben, melegebben: a kislány égszín­kék szeme, vagy ez a május délelőtti nap. Talán inkább az előbbi, mivel azt nem fá­tyolozta be semmiféle felhő.... Hogy milyen volt a felvo­nulás, a közvetítésekből, a lá­tottakból tudják kedves ol­vasóink. Mégis meg kell is­mételnünk: csodálatosan' — szép és ünnepélyes volt, — s amikor vége lett, a felhők is lassan oszladozni kezdtek az égen. li gy anyóka kézihajlású járószékén nézte végig a felvonulást. Látszott az ar­cán: mindenben gyönyörkö­dik. Feltevésünk nem is csalt. Ahogy vége lett a felvonu­lásnak, a következő szavakkal fordult kísérőjéhez, egy 14 év körüli kislányhoz: — Menjél játszani Évike. s táncolj ma este helyettem is..> Hiszen május van.. Évike elgondolkozva né­zett maga elé, s így felelt: — Elmegyek nagymama, de jövök mindjárt, viszem az ebédet, — s már szaladt is. Nagymamája tűnődve né­zett utána és nem látott sem­mit a körülötte gomolygó em­berforgatagból. Ezután kendője csücskét aszalodott kezébe fogva, le­törölte az arcán legyöngyöző könnycseppet. De ezt már nem láthatta Évike .... — BUBOR —

Next

/
Thumbnails
Contents