Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-03 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 102. Mára, ARA: 50 fillér. 1951. május 3. péntek. A baráti országok szakszervezeti küldötteinek látogatása Szolnokon TEGNAP, a Szafcseerveee- tek Megyei Szövetségének Rzékházában baráti találkozó volt a vendégségbe érkezett csehszlovák, 'lbán, román, koreai és & lengyel szakszervezeti küldöttek, valamint a szolnoki szakszervezeti vezetők között; — A vendégeknek Balogh Este a Tji&zátt Délután 6 óra után sűrű embercsoportok igyekeztek a Tiszapon Jelé, végignézni a Kommunista Ifjúsági Szövetség íampionos, csónakos felvon ulását és a tábortüzet. Alighogy besötétedett, a tűzoltólaktanya mögött, a Tisza- parton kigyulladt a tábortűz, s körülötte megkezdődött az érvelt, a tánc, tt vidámság. Úttörők adták a műsort és KtSZ-esek. Szavalták, táncoltak, szabadtéri játékokat mutattak be és zeneszámókat adtaik. eíő. A sétányom, a védőgát korlátja mellett rengeteg, többezer ember, idősek és fiatalok, egész családok gyönyörködtek a messzire világító tábortűzben és a szórakoztató műsorszámokban. Sötétedett és a sok érdeklődő egyre kiváncsiabban nézelődött a Tisza-híd irányába, ahotinan a íampionos csóváitokat várták. A kőkoriéira felkapaszkodtak a gyerekek és az alul állóknak percenként adták a jelentést. — Elindultak a csónakok. — Kilőtték az első színes rakétát. Időközben egészen besötétedett, fél 9. A hídon túl a sötét vizen vörös fénypontok jelentek meg és ezt most már nem csak a korláton álló fiúk, hanem mások is látják. A csónakok egyre közeledtek a város felé. Gyönyörű látvány. Egy kis srác, néhány évvel idősebb bátyját arról faggatja, hogy mi az a görögtűz. Az idősebb testvér dühösen leinti az öcsit és figyelmezteti a közeledő csónakokra. Felejthetetlen élmény. A méltóságteljesen úszó csónakok, az imbolygó fáklyákkal, a villanykörtékből kirakott, gyémántfénnyel ragyogó ötágú csillagokkal, az eget beragyogó, a Tisza-partot mesz- szire bevilágító, fényes, sokszínű rakétákkal. Hallani lehetett a csónakázó KISZ-esek lelkes énekszavát. „Előre, győzni kell a felkelésnek" — hallatszott az olasz kommunisták közismert indulója. S közben állandóan repültek a rakéták az ég felé. Zöld-fehér, piros színben világították meg a csónakokat és a part mentét. Sziporkázó parabolát írtak le és utána darabokra hullva elvesztek a folyóban. Mellettem egy anya a mell- vértre emelte két kisfiát és biztatta őket: — A tüzet nézzétek, kisfiáim, most meg a csónakázókot figyeljétek. Egy fiatalasszony megjegyezte: — Olyan gyönyörű minden, hagy az ember nem tudja, melyiket néze. Igen. felejthetetlen volt a KISZ-isták íampionos felvo. nulá.sa. Ezer és ezer szempár kitérte a csónakokat egészen a Tárházig. S mikor a füzesek eltakarták a világító lampionokat, a fiatalok a tábortűz mellett mén rágyújtottak néhány nótára. — borzák — Gáspár elmondotta, a Szolnok megyei szakszervezetek működését, majd ismertette a megye gazdasági helyzetét és az itteni ellenforradalmi eseményeket. Kérte a külföldi elvtánsakat, hogy mondják el hazai tapasztalataikat, ezzel is segítsenek a mi szakszervezeteink munkájának megjavításában: A ROMAN küldöttség vezetője elmondotta, hogy az ellenség náluk is kezdeményezett kisebb tüntetéseket. A párt azonban éber volt és az ellenséges kezdeményezéseket még csírájában sikerült elfojtani. A román dolgozók nagy szolidaritásról tettek tanúságot a magyar nép iránt. Előbb a rádió útján, később pedig gazdasági segítséget nyújtottak. A román munkások és vezetőik leszűrték a tapasztalatot a magyar- országi eseményekből és feladatuk, hogy a dolgozó tömegeket minél aktívabban vonják be az irányításba. A Román Népköztársaságban a szakszervezeti munkának egyik alapja a jól megszervezett termelési értekezlet. Ennek segítségével vonják be a munkások tízezreit az üzemek vezetésébe. A lengyel nép küldötte arról beszélt, hogy Lengyelországban is létrehozták, de csak egyes helyeken és kísérletképpen a munkástanácsokat. Ott is kerültek demagóg, ellenséges elemek ezekre a helyekre, de a párt kezébe vette a munkástanácsok ügyét. A becsületes dolgozók tömegeinek segítségévéi megtisztították a munkástanácsokat az oda befurakodott demagógoktól A CSEHSZLOVÁK szak- szervezeti küldött az egyik ottani állami gazdaságban dolgozik. Munkatársaival együtt a természetbeni juttatásairól mondott le azért, hogy nekünk segítséget tudjanak adni az ellenforradalom okozta sebek gyógyításában. Az albán dolgozókat nagyon megrendítették a magyarországi októberi események — mondotta az albán küldöttség tagja. Azt eredményezte, hogy még szorosabbra zárták soraikat a párt mellett. A magyar eseményekből megtanulták, mit jelent eltávolodni a párttól. Az albán népet szoros barátság fűzi a Szovjetunióhoz. Amit e.z imperializmus a Szovjetunió vagy a népi demokráciák ellen tervez, azt az egész szocialista tábor ellen irányítja. Az albán küldött beszéde végén Kádár elvtárs, a magyar kommunisták, a Szovjetunió és a népi demokráciák népeinek egészségére és boldogulására ürítette poharát. Andrási Béla 5W üturepzL- tiink. . . 3-ik oldal A LOTTO e heti húzása A lottó e heti nyerőszámai- inak húzása előtt az V. heti nyeremények sorsolására is sor került. A főnyereményt, egy Wartburg személygépkocsit az 1,560.287 számú szelvény nyerte. 12, 19, 35, 42, 64 ÉRTÜK... ' A martfűi bölcsődében valóságos gyermekparadicsomban élnek a kis pöttömkék. Jó helyen, rengeteg játék között, nevelő: felügyelet mellett tölthetik az időt, rrüg apuka, meg anyuka az üzemben dolgozik. Májusi arcohu májusi örömök A 13. szabad május elseje ^ is úgy kezdődött Szolnokon, mint az elmúlt tizenkettő. Pontosabban: már jóval előtte. Csak szét kellett nézni a szolnoki utcákon, — meggyőződhettünk erről. A vérpiros zászlók erdejébe borult Költői Anna út egyik lakásának ablakán zene szűrődött ki az utcára tegnapelőtt -gy estefelé. A kisfiú kint ült az ablakpárkányon, kezében egy kis piros papírzászlót lobogtatva, míg az anyja takarított. — Ferikém, értsd meg nem mehetek veled, egyedül viszont nem engedlek. Feri szája sírásra görbült s könnyei fekete pontokká váltak vérpiros úttörő nyakkendőjén. Az anyai szigor egyszerre füstté vált: — Hát nem bánom, elmegyek, de ha hazajön apuci és nem lesz vacsora, a szoba szemetesen maród —, akkor mi lesz? Feri válaszát hallottuk. Annál inkább apuci esetleges mar nem láttuk az haragjának Kádár János beszéde az 1957 május elsejei budapesti nagygyűlésen ÜNNEPEL BUDAPEST NÉPE Az idei május elseje külsőségeiben is sokkal inkább idézte a régi harcos májusok emlékét. Budapesten a Hősök tere a fővárosi dolgozók május elsejei nagygyűlésének szín- helye ünnepi díszt öltött. Mindenfelé vörös- és nemzeti színű zászlókat lengetett a szél. Fél tízkor a párt és a kormány képviselői a térre vezető főbb útvonalak mentén gyülekező dolgozók elé mentek és köszöntötték ókét a nagy ünnep alkalmából. Tíz óra előtt néhány perccel indulók hangjai csendültek fel és különböző irányokból megelevenedtek a térre vezető útvonalak, a főváros kerületeinek dolgozói elindultak a Hősök terére. A dísztribünön helyet foglaltak a párt és kormány vezetői: Dobi Istyán, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal. Biszkú Béla, Fehér Lajos, Kállai .Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr, Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai. Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre külügyminiszter. Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter. Kossá István pénzügyminiszter. Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter. Ugyancsak a dísztribünön foglalt helyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A dísztribünön voltak a magyar dolgozók május elsejei ünnepségére hazánkba érkezett szakszervezeti küldöttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kul- túrális, kereskedelmi küldöttségek tagjai, továbbá a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksaga- nak képviselői M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével. Többszázezer főnyi tömeg töltötte meg a Hősök terét. A lelkes hangulatban minduntalan énekszó csendült fel a dolgozók ajkán, éltették a pártot, a kormányt. A lelkesedés csak fokozódott, amikor Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke a tér elején felsorakozott dolgozókhoz ment és köszöntötte őket. A kormányelnök elbeszélgetett a dolgozókkal, a szocializmus építését tevékenyen segítő munkásokkal, dolgos munkásnőkkel, édesanyákkal, gyermekeikkel, fiatalokkal. A dolgozók közül többen régi ismerőskent üdvözölték,Kádár Jánost, akivel együtt vettek részt az elelmúlt évek munkájában, harcaiban. Sokan szorították meg kezét, kifejezve hálájukat, szeretetüket, kommunista helytállásáért. Kádár János közben nyilatkozatot adott a magyar televízió számára, amely a rádió mellett ugyancsak közvetítést adott a fővárosi dolgozók május elsejei ünnepségéről. • Tizenegy óra után pár perccel felcsendültek a Himnusz hangjai. A nagygyűlést Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt az egybesereglett, többszázezer budapesti dolgozóhoz. Munkások, Elvtánsak, Budapesti Dolgozók! Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890. május elsején, hogy Magyarországon először tűntessen a proletámemzet- köziség eszméje mellett. Ennek hatvanhét esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a leg- öntudatosabb munkások szívében élt és a Duna-medence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már régen azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma is: az elődeink szívében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él ás ©’őzeimet aratott a mun- kásbatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! É] és legyőzhetetlen erővé változott a hroletámemzetközisés eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés-földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság. a proletárdiktatúra, a Horthy-fasiszta ellenforradalom, majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956. októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás — viharos sor ez, elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt hol titokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legömuda- tosabb dolgozói mindig, minden év május elsején hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a vroletámem- zetköziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. Úgy gondolom, hogy jóné- hány harcos, kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történer lem: az elsőről, az 1890. éviről mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919-es május elsejéről, amikor a magyar munkásosztály leverve a monarchia és a tőke bilincseit, s először ünnepelte szabadon május elsejét. — Sokáig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös mújus elsejére, amikor a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi. harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkás- osztály és az egész magyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy 1890. 1919 és 1945 május elseje mellett sokáig emlékeze- (Folytatása a 2-ik oldalon) „következményeit“ másfél óra múlva: piros és nemzeti- színű papírzászlócskáikkal boldogan integettek a lampionokkal felvonuló KlSZ-esek- nek. ök: anyu, apuci és Ferike. A Kommunista Ifjúsági Szövetség csodálatosan szép, kedd esti íampionos fel- vonulásán voltunk fültanui a következő jelenetnek: A fiú, izmos, kidolgozott markában szorongatta a lány puhát kis kezét. Felületesen figyelve őket, először azt hittük, talán a szerelemtől. No attól is, de nem kizárólagosan. A lampion megvilágította a lány aranyszőke haját és előbukkantak hófehér fogai, ahogy a fiúhoz fordult: A fiú mégjobban megszorította a kis kezet, hogy annak tulajdonosa felszisszent. — Ha elmégy nélkülem, akkor lásd a következményeket — itt elgondolkozott egy pillanatra, majd kivágta: — akkor engem nem látsz többé .. .1 — És mi, május 1-én, délelőtt negyedtizkor a következőket tapasztaltula karcsú szőke kislány és a magas barna fiú egymás kezét fogva, egymás szemébe nézve, ott álltak a Gólyánál, várva a felvonulás kezdetét. S hirtelen nem is tudták eldönteni, mi csillogott szebben, melegebben: a kislány égszínkék szeme, vagy ez a május délelőtti nap. Talán inkább az előbbi, mivel azt nem fátyolozta be semmiféle felhő.... Hogy milyen volt a felvonulás, a közvetítésekből, a látottakból tudják kedves olvasóink. Mégis meg kell ismételnünk: csodálatosan' — szép és ünnepélyes volt, — s amikor vége lett, a felhők is lassan oszladozni kezdtek az égen. li gy anyóka kézihajlású járószékén nézte végig a felvonulást. Látszott az arcán: mindenben gyönyörködik. Feltevésünk nem is csalt. Ahogy vége lett a felvonulásnak, a következő szavakkal fordult kísérőjéhez, egy 14 év körüli kislányhoz: — Menjél játszani Évike. s táncolj ma este helyettem is..> Hiszen május van.. Évike elgondolkozva nézett maga elé, s így felelt: — Elmegyek nagymama, de jövök mindjárt, viszem az ebédet, — s már szaladt is. Nagymamája tűnődve nézett utána és nem látott semmit a körülötte gomolygó emberforgatagból. Ezután kendője csücskét aszalodott kezébe fogva, letörölte az arcán legyöngyöző könnycseppet. De ezt már nem láthatta Évike .... — BUBOR —