Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-26 / 97. szám

ß VEDENEK, FENYEGETNEK bennünket ? ||f||g NÉHÁNY HETE tartózko­dom Szolnokon, a Tisza-szál­ló Kan lakom; Jónóhányszor zörgettek fel éjszaka: igazol­tatás! Bármennyire udvaria­sak voltak az igazoltatók, bármennyire helyesnek tar­tom az elővigyázatosságot, bizony morogtam, minden al­kalommal, mikor első ál­momból felkeltettek. A hirte­len fénytől, álmosságtól pis­logva nézo'"'Micm a karhatal­­misitáikat; ’ lehetnek, mi­lyen emberek azok, akiknek a kezébe a kormány a nép nevében fegyvert adott? Ez a kérdés hónapokkal ezelőtt is felötlött bennem — akikor vé­res feleletet kaptam rá. A magam és közvetlen környe­zetem bőrén tapasztaltam, hogy bűnözők, zavarosban ha­­iáserák, legjobb esetben meg­gondolatlan kalandkereső gyerekek kezébe került a fegyver múlt év októberében. Akkor ellenünk, dolgozó em­berek ellen Irányult a fegy­ver. Ezért halt meg sorbán­éi! ás közben Tom an ovi ts Er­zsébet. munkatársam, aki 80 éven felülj szüleinek egyetlen támasza volt, ezért feküdt no­vember 2-án három tíz év körüli kisfiú holtteste a Köz­telek utca sarkán. Akkor rossz kezekbe került a fegy­­j|Z3r. És most? ^ Találomra kiválasztottam egy karhatalmiját. Megszó­lítom, beszélgetni kezdünk. Elmondom, ml indított arra, hogy érdeklődjem iránta. — Ugyan már — mosolyog — olyan vagyok, mint a töb­bi. Dolgoztunk eddig is, egész életünkben, most is dolgo­zunk, hogy az egész népnek, u családnak jobb legyen. Végül csak rááll, beszél ma­gáról. az életéről. Egy társa ■ is hallgatja a beszélgetést, időnként rábólint, igaz. így volt, az ő élete is hasonló. SZABÓ JÁNOS karhalai­­mista 63 éves. Sok mindont látott, tapasztalt, mióta 1913- ban felszabadult, villanysze­relősegéd lett. Megjárta az el­ső világháborúban az orosz fogolytábort, utána a Tanács­­köztársaság katonája lett. — Akkor miért fogott fegy­vert? — kérdem.­— Miért? — néz rím meg­ütközve. — Hiszen már ak­kor lehetett volna, hogy a föld a paraszté, a gyár, az or­szág a népé legyen, ha a fel­bérelt cseh, meg román fe­hér-csapatok nem törtek volna ránk. Hát hogyne jelentkez­tem volna ellenük? Vertükig őket Put nőktől Tornaaljáig, aztán átjöttünk a Tiszán Turkevéig. Sohasem vertek volna meg bennünket, ha csak rajtunk múlik — emlék­szik vissza az öreg harcos. Egyszer már a nép védelmére fagott fegyvert Szabó János keze. Hogyan folyt az élete tovább? Háború után a Ganz gyárban dolgozott, majd ha­zament a falujába. Jászárok­­sza.llásra. Ott villanyszerelő műhelyt nyitott, csöndesen dolgozott hosszú évekig. 1942 tői már színesedik az élettör­ténet, úgylátszik, Szabó bácsi nem c*ak a házakban, hanem fejekben is gvtíitogatta a világosságot. 1942-ben letar­tóztatták. nyolc hónapig ült Kistarcsán — háborúellenes izgatásért. (Hm. Úgylátszik, az én karhatalmistám.) Aztán 1943- ben a Markó utcai fog­házzal ismerkedik meg, „mert mindig járt a szám”; Majd 1944— 45-ben bujkálás a kényszermunka elől. A fel­­szabadulás után pártmunkás lebt, falusi, majd járási tit­kár, gépállomásokon politi­kai munkatárs. — Tudja, volt olyan is, hogy nagyon egyedül marad­tam a haszontalan emberek elleni harcban, majd beletö­rött a bicskáim, dehát — csak csinálni kellett, mert az em­ber nem hagyja az igazságát. Csinált „nemszeretem” dol­got is, begyűjtési előadó lett. —- Tudja, az nehéz volt — mondja; — Az ember segíteni is szeretett volna, meg a ren­deletet is be akarta tartani. Azért — itt vidáman csillan a kedves kék szeme — csak lehetett néha segíteni, pél­dául üzv. Molnáráét tisztára megnyomorította volna, ha elveszünk a kevésből. AZTÄN JÖTT október; — Szabó bácsi azt nézte, hogy kéne segíteni, erősíteni a né­pet. „Párt nélkül nem látjuk az utat” — gondolta és el­kezdte szervezni a pártszer­vezetet. Aztán januárban a munkásszázad tagja lett.-— A 24 órás szolgálata alatt mit csinál Szabó elv­­tőre? — kérdem; — Vigyázok, hogy niég egy­szer ne támadhassanak a népre — mondja kicsit ün­nepélyesen. Azlán mosolyog. — Azt hiszi, mi csak bekí­sérni, meg őrtállni vagyunk? Annyi minden adódik szolgá­lat közben, amitől nincsen szó a SeolgíSati Szabályzat­ban. Az az 50 év körüli asz­­szony, aki 10 éves forma kis­fiúval a Téglagyártól a sze­nét a hátán próbálta haza­vinni, bizony nagyon örült, mikor autót kerítettünk neki. hiszen itt lakik valahol az SZTK körül, talán sosem tu­dott volna hazaérni vele. Meg az az Abonyban dolgozó fia­talember, aki lekéste a vona­tot, hogyan örült, mikor „fel­szegeztük” egy Abony felé haladó szovjet teherkocsira. Kemény hidegben kaptuk a hírt, hogy a debreceni útnál egy ember, máskor meg itt a városban hajnali három óra­kor egy vasutas súlyos beteg, szereztünk mentőkocsit, ha nehezen is. Meg az 1 tonnás TEFU-kocsi. ami Debrecen felől jött. a fáradt vezetője el­aludt s lecsúszott a töltésről, kihúztuk, hadd menjen már aludni, mi meg szolgálatban maradtunk. Bizony, ezek jó­szí wel emlékeznek a „pufaj­­kásokra” — mondja kedves nevetéssel. — De olyan is volt, mikor Törökszentmikló­sim az egész utca örült ne­künk, hogy megfékeztük azt a garázda utcarémét, aki ver­te a családját, fenyegette az egész utca lakóit. — Aztán, mintha gondolatomra felelne, azt mondja Szabó bácsi: — Tudja, elvtánsnő, az a fontos, hogy a puskát a nép érdekében használjuk. KÖSZÖNÖM Szabó János kiarhatalmista — nem fogok haragudni az igazoltatókra. Minket — engem védenek. Zsillé Zsigmondné GYERÜNK A VÍZBE! Gyerünk a vízibe! — Égve!őre csak a bátrabbak. I Szakszervezetek Megyei Szövetséginek mi|n 1-1 FELHÍVÁSA Mmkáenk, munkásnök, szerveaett dolgozók! Kedves Barátaink! Néhány nap múlva a vi­lág dolgozói 68-adszor ünne­pelik a proletámemzetközi­­ség, a prole tártisszefog ás har­cos ünnepét. Ezen a napon százmilliók tesznek hitet amellett, hogy nem engedik megdönteni a munkásosztály hatalmát, nem engedik szét­zúzni a háborús imperializ­musnak küzdelmes, de bol­dog életüket. Ezen a napon a kapitalista országokban is a dolgozók milliói mutatják meg erejüket, azt hogy ké­szek a tőke hatalmát sírba­­dönteni és harcolni a prole­tariátus uralmáért, a kommu­nista társadalom felépítésé­ért. Májú* elsején a gyarmati népek felszabadító küzdelmé­nek harci zászlóit még ma­gasabban lobogtatja a szél és a kapitalizmus végső pusztu­lásának közeledtét hirdeti. Május 1-e minden dolgozó ünnepe: a munkásoké, — akik erre a napra leteszik a szerszámot —, a dolgozó pa­rasztoké, az értelmiségieké, minden haladó gondolkodású emberé, aki' építő munká­jában és győzelmében a munkásosztály mögött áll. — Ünnepelnek szerte a világon, Moszkvában, Pékingben. Pá­rizsban, Rómában, Varsóban, Berlinben. Tokióban épp úgy. mint Budapesten. S ebből kiveszik részüket Szolnok megye szervezett dolgozói is. Május 1-én be akarják bizonyítani, hogy hiába volt az ellenforrada­lom minden szervezkedése —. a magyar népet nem le­het megállítani a szocializ­mus építése útján. Hitet tesznek amellett, hogy min­dig hűek maradnak a prole­tárnemzetköziség nagy esz­méjéhez. A proletárnemzet­köziség oly hatalmas erő, melyre mindig számítha­tunk, mely hazánkat, népün­ket mindig segítette önálló­ságunkért, felemelkedésünk­ért, haladásunkért folytatott harcában. A történeti tények is bizonyítják ezt. Hazánkat, népünket immár másodszor mentette meg a proletárin­ternacionalizmus ereje a fas­izmus borzalmaitól s adta vissza a szabadságát, boldog, független élethez való jogát. Az ellenforradalom okozta gazdasági romlástól is a Szovjetunió és a testvéri né­pi demokráciák önzetlen se­gítsége mentett meg bennün­ket, sőt része volt ebben az egész nemzetközi proletariá­tusnak is. Május elsején ünnepeljük a proletárnemzetköziséget és büszkén valljuk csak az le­het jó hazafi, aki ragaszko­dik ahhoz az erőhöz, mely népét, szocialista hazáját fel­emeli, védi, óvja a rátörő im­perializmustól. Éteren, azon­ban nekünk is van tenniva­lónk. nem várhatjuk szünte­lenül barátaink segítségét. A proletármemzetköziség elve parancsolóan megköveteli, hogy megerősödjünk — erre kötelez bennünket saját ér­dekünk, a nemzetközi mun­kásosztállyal szembeni , fele­lősségünk. . A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány — a legnehezebb körülmények között — a pusztító október után is — mindent megtesz azért, hogy szépen indult fej­lődésünket semmi sem aka­dályozza. hogy népünk élet­színvonala, ha lassan is, de állandóan emelkedjék. — A Munkás-Paraszt Kormányt ebben az erőfeszítésében szívvel-lélekkel támogatják a szakszervezetek és a szer­vezel! dolgozók. Alapvető fel­adat ma az, hogy az ellen forradalom okozta súlyos be­tegségből mielőbb teljesen felgyógyuljunk. Meg kell szi­lárdítani mindenekelőtt a termelés frontját, el kell ér­ni, hogy ?- átlagbérek növe­kedését megelőzze a terme­lékenység emelkedése. örvendetes jelenség, hogy dolgozóink egyre több üzem­ben szocialista versenyt kez­deményeznek. Az újonnan felelevenedő verseny — mel­lőzve korábbi bürokratikus kötöttségeit és formaságait — hozzájárul a töhőterme­léshez, mely egyben alapja az életszínvonal további eme­lésének. Induljon ezért ne­mes vetélkedés, hogy mi­előbb elérjük a múltévi ered­ményeket a termelésben, az önköltség csökkentésében. — Megvagyunk győződve, hogy ebben a mozgalomban min­denhol rásztvesznek a szer­vezett dolgozók, jó munká­jukkal ^hozzájárulnak a nép­gazdaság megerősödéséhez, segítik országunk felemelke­dését. Gépgyárak. javítóműhe­lyek dolgozói! — Be~sületes helytállással teljesítsétek a rátok háruló feladatokat. --­­Emeljétek a termelés színvo­nalát, csölckcn+sétek az ön­költséget — készítsétek el határidőre a legyártandó gép­egységeket. fejlesszétek üze­metek műszaki színvonalát. Építőm unkások! Kérünk benneteket, űffv dolgozzatok hogy minél több család me­leg napfényes otthonhoz iut­hasson. Javítsátok a mlrftj*­­takarékoskodjatok az anyaggal, harcoljatok az el­­eníorradalom okozta sóból: begyőgyffásáért. Vasutasok, <— közlekedési dolgozók!Tegyetek meg min­­dent a gyors, biztonságos közlekedésért, a gépok és szállítóeszközök jó kihaszná­lómért. Építsétek tovább a szocialista vasutat. Az alanti cikket a Km­sulii Könyvkiadó leg­utóbb megjelent „Uni­verzum" sorozatából vettük át. 88 perc alatt (i Föld körül — Riport 1968’ban — Egy pillantás ax ablakból TALÁN NEM IS keil mon­dani, kedves olvasóinknak, hogy amint fölértünk és ki­csit megtanultunk mozogni a súlytalan világban, rögtön az ablaknál termettünk. Az em­ber kíváncsi és laikus módra hajlandó volna azt képzelni, hogy az ablakból kitekintve, rögtön feltárul előtte a világ­­egyetem minden titka. Ahhoz persze, hogy a különböző csillagrendszerek és ködfol-» tok titkait meglássuk, nem elég ez a 200 kilométeres magasság, ahol mi vagyunk. Az égbolt képe, ha este néz­zük, alig különbözik a földi képtől, kivéve azt. hogy lé­nyegesen több csillagot lá­tunk, mint bárhonnan a Föl­dön. A csillagok éjszaka tisz­ták és világosabbak, mint a Földről nézve. Ha északa né­zünk a Föld irányába, látjuk, hogy alattunk fel-felvillan­­nak a meteorok, s a hatalmas, nem mindig volt fegyverpárti lapos fekete tányért, a Föl­det sok pislogó fénypont tar­kítja. Ezek a f.ényfoltok a nagyvárosok, jól látni őket, ha éppen nem takarja el a kilátást valami felhő. Amikor felérkeztünk, ép­pen újhold volt. Sötét volt az éjszaka, de a sötét éjszaká­ban egy csodálatos jelenség­nek voltunk a tanúi. A Föld fekete tányérja szélén ugyan­is egyszerre csak gyenge fény tűnt elő. Ez a fény ívformát öltött és egyre hosszabb lett. A belső oldala, különösen a közepe táján, fényesen ragyo­gott s ez a ragyogás a külső széle felé egyre csökkent, s átment az általános sötétség­be. A földi légkör fénykoszo­rúja ez, — magyarázták ne­kem az űrhajó régebbi uta­sai. A NAPKELTE és a nap­nyugta innen az űrhajóról csodálatosan szép látványt nyújt, különösen akkor, ha a Nap a Föld túlsó oldalán van. Ilyenkor a Nap fényének két­szeresen kell áthatolnia a föl­di légkörön, hogy hozzánk el­érjen és olyan színeket és olyan sugárpásztákat vetít fe­lénk a felkelő vagy a lenyug­vó Nap, amilyet még földi szem előttünk sohasem lá­tott. Napkeltekor egyébként a felkelő napkorong az óriási, megvilágosodó Földhöz ké­pest igen kicsinek látszik. Ahogy világosodik az a fekete mélység, amely a Föld volt alattunk, egyre világosabb lesz, mintegy kékes gőzzel te­lik meg és a felhők között, ahol takarójuk megszakad, felismerhetők a földrészek körvonalai. A nappali ég azon­ban fekete marad, bár halvá­nyabb. mint éjjel, de nem kék, mint ahogy a Földön megszoktuk, hanem fekete. Mi itt fent a Föld kék ege alatt vagyunk. NAPPAL szabad szemmel a Földön csak foltokat látunk, úgy látjuk a Földet, mint egy óriási domborművű térképet. Egy-egy nagykiterjedésű vá­rost szabadszemmel is észre­veszünk, de távcsővel aztán egészen kitűnően látunk. Saj­nos, be kell vallanom: az űr­hajó távcsöveit nem használ­hattam túlságosan sokszor ar­ra, hogy a Földre „kukucs­káljak” velük. Ezeket az itt dolgozó kutatók sokkal fonto­sabb célokra használták. Ami a Földet illeti, mindazt, ami őket érdekelte, a különböző műszerek feljegyezték és je­lezték nekik. Mégis néni pa­naszkodhatott!. Elég sokat utaztam a távcsővel. Amikor Moszkva fölött elmentünk, még a parkot is kikerestem, ahol a kisfiam szokta a lab­dát rúgni. Biztosan ott volt a gyerek is, de őt, sajnos, nem láttam. Párizst azért néztem meg távcsővel, mert kiváncsi voltam, hogy a Szajna-hidak megvannak-e még (tavaly töl­töttem ott egy hónapot és az alatt a néhány perc alatt, amíg Párizsra lenéztem, sze­rettem volna minden kedves emlékemet egyszerre vissza­idézni). Angliában és Ameri­kában még sohasem jártam. Angliából ez alatt a hét alatt sem láthattam semmit. (Folytatjuk.) Könnyűipari, élelmezési dolgozók! Legméltóbban ak­kor ünnepelitek május else­jét, ha minél jobb, minél ol­csóbb áruval látjátok el * lakosságot. Művészek, pedagógusok, értelmiségi, államigazgatási dolgozóit! Munkátokkal tá­mogassátok Ti is a magyar nép életszn.ívonal emeléséért vívott harcát. Neveljétek úgy az ifjúságot, az egész társa­dalmat, hogy mindannyian építői és ha kell védői is le­gyenek szocialista hazánk­nak. Állami gazdaságok, gépál­lomások dolgozói! Ti a legnehezebb időkben is helytálltatok, elvégeztétek az őszi mezőgazdasági mun­kát. Továbbra is úgy mun­kálkodjatok, hogy ne legyen fennakadás az élelemmel va­ló ellátásban. Szakszervezeti aktívák, — ÜB tagok, bizalmiak! Bát­ran. harcosan álljatok ki a dolgozók érdekvédelmében, segítsetek problémáik meg­oldásában, támogassátok kez­deményezéseiket, a május 1 tiszteletére induló versenyt. Szervezett dolgozók, érez­zétek május 1 jelentőségét, érezzétek a felelősséget azért, hogy nektek hozzá kell já­rulni a szocializmus építé­séhez és megvédéséhez. Ezért a szerszám mellett tartsátok kezetekben a fegyvert is. hogv ne legyen mégegyszer pusz­tító október. Mi. magyar dolgozók Is­merjük a szabadság ízét, — megismertük a kapitalizmus éjszakája után a szabadság világosságát; Szilárd elhatá­rozásunk, hogy hazánkat, né­pünket és társadalmi ren­dünket pártunk vezetésével megvédjük, — nem hagyjuk többé kiragadni kezünkből azt a hatalmat, melyet a Szovjetunió segítségével, a magyar dolgozók áldozatos munkájával megszereztünk. Szervezett dolgozók, ve­gyetek valamennyien részt, május elseje megünneplésé­ben, emeljétek magasra a munkásság vörös lobogóját. a proletárinternacionalizmus győzelmes zászlaját. Éljen május 1, a nemzet­közi proletariátus nagy íin­­nope. A Szakszervezetek Szolnok megyei Szövetsége Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás kö­szönetét mindazoknak, akik drága kisfiúnk — Fekete Győző — temetésén részvé­tükkel fájdalmunkat enyhí­teni Igyekeztek, Gyászoló család, Jásztelek Hirdetmény Közhírré teszem, hogy a kunhegyesi járási tanács 1957 március 25-én megtartott ta­nácsülésen 1/1957; szám alatt a piacokról és a piaci hely­­pénzszedésről rendeletét al­kotott. A rendelet a mai nap­pal hatályba lépett és azt a Kunhegyest Járási Tanács végrehajtó bizottságának tit­kárságánál (Kunhegyes. Kos­suth Lajos u. 60.) a hivata'os órák alatt bérki megtekint­heti. Fodor Mihály s.k. VB elnök h. Minden ioénvt kieíégíiő nagy választékban áll Jász­berény és környéke dolgo­zói részére a Jászberényi Cipész KSZ mértékutáni részlege. Ortopéd cipők or­­vosi rendelés alapján ké­szülnek. ön Is keresse fel Jászberényben, Lehel vezér tér 9. sz. alatti mérlékes részlegünket. : *♦**♦#♦♦ T \Május bén nyitja meg a Mezőtúri; Földniíívesszövelkczct ♦ Vendéglő Éttermének í kert helyiségét. * Hangulatos zene. Kitűnői ételek, italok, tánc. Zenét J a Horváth együttes szol- } gáltatja. | c9cgCK£CgdH^CgGK®<^Cí<^Ogcíi^<^CKSCS<K«CScS<§QScK8CSCtei<»3<#Cff<K»<^CSá^<^ | Éljen a néphatalmat védelmező, I harcban szürete'! forr^delrrii munkás-paraszt kormány f

Next

/
Thumbnails
Contents