Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-25 / 96. szám

A megye kereslted elmér él, a tsz-ck helyseiéről, a mezőgazdasági munkákra való felkészülésről — Ütést tartott a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — a megyei kereskedelem mű rombolóit és anyagi kár­térítésre kötelezni őket. Tűr­hetetlen az is, hogy sok he­lyen azok, akik romboltak, s nagy károkat akoztak a kö­­zületeknek, s az államnak, (— például a mezőtúri Tán­csics Tsz-nek kb. 70 000 foirnt értékű kárt) büntetlenül, — anyagi kártérítés nélkül él­jenek. Felelősségrevonásukat nem lehet elodázni. Ezután került sor helyzetének elemzésére. A kereskedelmi osztály és a MÉSZÖV közös jelentése alapján megállapította a VB, hogy kiskereskedelmi készle­teink, néhány cikk ki-vételé­vel elegendők, a tavaszi és nyári id.inyre biztosított az. áruellátás. Ez annál inkább örvendetes, mert az ellen­forradalmi események követ­keztében a kiskereskedelem készlete abban az időben 40 százalékkal csökkent. Jó példa a zsircliátás. Az I. negyedévben 2190 mázsa zsírt használtunk fel. A II. negyedévben rendelkezésre álló mennyiség meghaladja a 4000 mázsát. Az elmúlt év II. negyedében 11000 mázsa cukrot vásároltak a megyében. Ez óv ugyan­azon időszakára 15 850 mázsa cukrot biztosítottak. Javul a dohánycllátás is. A II. negyedévben 110 millió cigarettát kap a megye, 10 százalékkal többet, mint az j elmúlt év azonos időszaká­ban. Ruházati vonalon Is igye­keznek kielégíteni az igénye­kéit. Pamut méteráruból pál­­í. dául olyan nagy a raktár­­készlet, hogy ha a II. negyed* ‘ évben egyáltalán nem érkez­­; ne be áru, néhány cikk ki­vételével, akkor is ki tudnák elégíteni az igényeket. Talán legégetőbb problé­ma a vegyes iparcikkeknél . jelentkezik. Permetezőgépek­ből, battériából, borsai tol ók-MéHES GYÖRGY A ból különböző ekékből az igényelt mennyiségnél jóval kevesebbet kap a kereskede­lem. Ez annál inkább káros, mert kihatással van a mező­­gazdaság fejlődésére is. Ez­en foglalt ú gy állást a VB, hogy » kereskedelem is igyekez­zen befolyásolni az ipari termelést, s a parasztság vásárlóerejét elsősorban a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló eszközök eladásá­val próbálja lekötni. Általános panasz, hogy al­katrészhiány miatt sokszor uj kisgépeket' kell venni. — Ezért a lakosság érdekeit fi­gyelembe véve úgy határo­zott a VB, hogy az ipari osztály vizsgálja meg, melyik helyiipari vál­lalat, milyen alkatreszt tud gyártani, s esetleg országos szinten kielégíteni az igé­nyeket. Csak üdvözölni lehet a vég­rehajtó bizottság ilyen irányú kezdeményezésé t. A kereskedelmi propagan­da fejlesztése mellett is ál­lást foglalt a VB. Sokszor raktáron van bizonyos áru, mégsem veszik, mert nem tudnak róla. írásos propa­gandával, jobb kirakatrende­zéssel, s egyéb módon változ­tatni kell ezen. Szó vétették azt is, hogy a cukrászdákban, s néhány más jellegű üzletben sok az al­kalmazott. Jónéhányan go­rombák, udvariatlanok a ve­vőkkel szemben. Az illetéke­seknek erre is ügyelni kell. Fokozott figyelemmel kell kí­sérni az árukiadást is, mert igen gyakori az áru „meg­­rövidítése.'1 A felelősségérzet növelése is elkelne néhány helyen. A fegyvemeki vasútállomásnál például nem lehet készételt kapni, (pedig 100—120 mun­kás dolgozik ott, távol a csa­ládjától). Tiszatenyőn viszont megromlottak a készételek, még sem vonták felelősségre az elárusítókat. A vendéglátóipar is erősen kifogásolható. Ezért vált ki közmegelégedést a vegrehaitó bizottság határozata: fokozni kell a vendéglátóipart válla­latok egészségügyi ellenőrzé­sét, s a szolnoki Népbüfét, — mely tisztasági, egészségügyi szempontból erősen kifogá­solható, a közeli hetekben be kell zárni. Az építkezéshez használa­tos anyagok készletének növe­lése érdekében felhívással fordult a VB a járási és váro­si tanácsokhoz, hogy bontásból, kisajátításból származó ajtókat, ablako­kat megfelelően kijavítva bocsássanak az építtetők rendelkezésére. Foglalkoztak azzal a gondo­lattal is, hogy a mészégetést is bevezetik a téglagyárak­ban. A tsz-ek önállósága nem jelenti a törvények semmibevevését A végrehajtó bizottság meg állapította, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalomban sok a bizonytalanság, s egyes helyeken az önállóságra hi­vatkozva .törvénytelen dolgo­kat is megengednek a szövet­kezetek vezetői. (Pl. a bankok megkerülésével, több tízezer forinttal kereskednek). Sajnos, igen gyakori ta­pasztalat. hogy a szövetkezeti tagok jogos érdekeit sem vé­dik a tsz-ek vezetői. Nem elég következetesek például az elhurcolt javak visszavitelénél. Márpedig erre is törvény van, érvényt kell szerezni neki. — álla­pította meg a végrehajtó bizottság. Más vonalon is tapasztal­ható felelőtlenség. Köztudo­mású, hogy állattenyésztés nélkül mitsem ér a gazdálko­dás. Mégis vannak elszomorí­tó példák. Karcagon például öt tsz-nek nincs szarvasmar­­haállomónya, hat szövetke­zetben pedig nincs sertésállo­mány. A város tsz-einek — 18.000 holdján csak 15 barom­fi van. A mezőtúri Petőfi Tsz 100 férőhelyes tehénistállót bontott le. Sok helyen csök­kentik az öntözött területet, részesművelésre adják ki a Meg­tá gok szövetkezeti földeket, oldalién az öreg tsz problémája. Ezért állapította meg a VB. hogy a szövetkezeti törvény sür­gős kiadására lenne szük­ség. Ezt követeli a tsz tagok ér­deke. Ezért ebben az ügyben küldöttséget menesztenek a kormányhoz. A tsz-ek tavaszi és nyári munkákra vbIó felkészülésé­ben a takarékosságra való tö­rekvés tapasztalható — álla­pította meg a VB. — Ez azon­ban nem mindig eredményes. Több tsz-ben — így a turke­­vei Táncsicsban, sem fejtrá­gyázást. sem vegyszeres gyomirtást nem akarnak vé­gezni. Közel 100 vagon nit­rogén műtrágya vár felvásár­lásra. — A gépi munkától is nagyfokú az idegenkedés. — Helytelen ez. annál is inkább, mert az egv tagra eső szántó­­terület az elmúlt évhez viszonyítva átlag 1.7 kát. holddal nőtt. s már tavaly sem volt elegendő munkáskéz a gazdaságok belteriesebbé té­teléhez. Ezért az állami és pártszervek részéről nem hiá­bavaló a ségítőkészség, az Okos tanács. — állapította meg a végrehajtó bizottság. Simon Béla cAz iujijAizi akták mfiqSlt GyernnnmceL haltmHoß regény (40.) — Jó reggelt, Tudor 1*50*0. Felmehetek? — Ezt hamarább kellett volna kérdezned — felelte, de hallotlam a hangjából, hogy nem haragszik, amiért megzavartam. Intett s melléje húzózbodtam. Pompás őrhely, mondhatom! Valaki nyilván apa és Tudor bácsi ügyesen letörtek néhány kisebb Agat s így jó kilátás nyílik háromfelé is. Felálltam az ágon és előrehajoltam, hogy jól szem­ügyre vehessek mindent. Tudor bácsi azonban visszahúzott maga mellé. — Megint ugrálsz, Öcskös — kopogtatta meg a feje­met a mutatóujja bütykével. — Aki beteg, az maradjon agyban. — Aki pedig egészséges, az másszék fel Tudor bátya mellé az őrtoronyba — nevettem reá. Az őrtorony az persze ez a fa. — Jól van no, te őrtomyos — kacagta el magát ő is. — Nem bánom, nézz körül, de vigyázz, nehogy leszédülj. Nőm tudom, mit képzel rólam Tudor bácsi. Hiszen több fát másztam meg, mint ahány szál haj van a fejemen. Mindegy, azért engedelmeskedtem, nehogy lekergessen. Hát... látnivaló akadt bőven. A szikla, s rajta a mi őrtornyunk, úgy emelkedett ki a Zsiványka erdőrenget egéből, mint sziget a tengerből. Csak most láttam hogy valójában milyen hatalmas ez az erdő. Jobbról, hátunk mögül hallottam a vízesés dü­börgését, amint kitör az Ördögtorokból, mintha egy óriási vár falából szökkenne elő. Hát ez a vár igazán bevehetet­len, Tudor bácsi jól kiválasztotta apáéfk rejtekhelyét. Itt nem kell tartani attól, hogy hátulról meglepnek bennünket. Szinte teljesen meredekig emelkedik a sziklafal, egvetlen sás van rajta, ahol a patak utat tört magának s fehéren forrva az erőlködéstől, lezuhan a mélybe, a völgybe. Még egy darabig dühösen vágtat, azután megcsendesedik, bebú­jik a fák közé, széles ívben balra kanyarodik s meg sem áll, míg oda nem ér annak a kőpartnak a lábához, amely az ördögtorok kőrengetegének végső nyúlványa. Persze, azt csak úgy mondom, hogy a patak meg sem áll odáig, mert hiszen azután sem áll meg, csak éppen ... de erről majd később beszélek..; hogy mi történik ott a patakkal A patakon túl jó darabon menedékes, omlást» part­rész következik. — Látod, ezért választottuk ezt a helyet — mutatott körbe Tudor bácsi. — Itt nem lephet meg bennünket senki. Hátulról sem jöhet, azon a nyolcvan méteres meredek sziklafalon élő ember le nem ereszkedik, előttünk meg. a patakon túl az a puszta part, ott is csak üggyel-bajjal — és észrevétlenül semmiképpen sem. Magamnak is el kellett ismernem, hogy jő! el volt ,eend^ye miiyjen, Egyelőre semmiféle veszély sem mutatkozott. Az erdő csendes volt, élte a maga mindepnapl életét. Hallgattam a madarak füttyehtgetéseit, néztem a napsütésben aranyos fénnyel remegő leveleket. Velünk egymagasságban, alig húsz-huszonötmétemyire varjú vi­torlázott kiterjesztett szárnnyal, ide-oda kormányozva a ezéláramok közt. Amint így elnéztem a végtelen erdőt, megértettem Tudor bácsit, hogy egész életét itt élte le a Zsivánjrkában. Ninas is ennél szebb, legfeljebb ha az «Ti­ber repülő vagy tengerész lehet Esetleg feltaláló vagy még inkább mélytengeri búvár, mert az a legizgalmasabb. Harcolni nyolc-tízméteres polipokkal meg cápákkal, belé­jük döfni a kést. Oda idegek kellenek! Elképzeltem, amint egyszerre három cápával harco­lok. Valódi gyémánt acélból készült szigony van a kezem­ben. Csupa vér körülöttem a víz.; és ekkor... ekkor fel­bukkant odalenn apa. Megint megfeledkeztem magamról. Hiszen itt ülök az őrtorony tetején, itt nincsenek cápák. Itt Tudor bácsi van és apa, aki jön felváltani őt. Apa feljött, a bácsi leereszkedett. Később láttuk Tudor bácsit felbukkanni a patak partján. Egy ideig körülkémlelt, majd mikor látta, hogy nincsen veszély, átgázolt a vizen, megmászta a meredek, omladékos túlpartot, áthaladt a sík árterületen, majd odaát elnyelte az erdő. Tudtam, hogy fürkésző útra ment. Mi ültünk odafenn apával, Láttam, hogy megint hallgatag kedvében van. Ilyenkor anyára gondol. Ha idő­sebb leszek, egyszer majd megkérem, meséljen nekem róla, sokat, sokat. Úgy szeretném, ha megosztaná velem a szo­morúságát. ami reáborult az egész életére. Ki álljon mel­lette. ha nem a fia; hiszen azt mondta, hogy ml barátok vagyunk. Kimondhatatlan jó volt odafenn a fán. Mintha re­pülnénk. Szél fürdette az arcomat. El tudtam volna nézni a végtelenségig az enyhe szélben hullámzó lombteng'.rt és hallgatni a vízesés zúgását. — De jó ez a nyugalom — vallottam be apának. — Csak ne bízzál benne. Az SS-ek nem nyugodtak bele abba, hogy elszalasszák Tatár Kálmánt. — Nem, dehogy gondolom — védekeztem, pedig mostanáig, magam sem tudom miért, de úgy képzeltem hogy örökre megszabadultunk üldözőinktől. — Szép ez a rengeteg — folytatta apa. — De benne rejtőzködik az ellenség. — Tudor bácsi pedig elment Mkémlelni őket — vet­tem át a szót. — Nem, a pakulárhoz ment sajtéri. Egy darabig ketten vigyáztuk a patakpartot, de aztán apa leküldött pihenni. —- Hg elég erősnek érzed magad, délután le veszed át az őrszolgálatot. Ha nem a fa tetején vagyunk, nagyot ugrottam volna. Végre én is tehetek valamit. — Csak aztán nehogy elábrándozz! — bocsátott út­nak apa és én lekúsztam a figyelőből. {Folytatjuk.) — Majd később megmrrn* dóm, kisfiam, most aludjál. Szép nyári estéken jó szó­rakozási lehetőség van a vá­roson. Este van, az asszony szoká­sához híven készül a városba, szórakozni. — Anyu, megint a városba mész? — kérdezte kisfia. — Igen, fiam, oda, fektesd le öcsikédet és majd jövök nemsokára. — Várhatták a kisfiúk az anyukát, az bizony csak reggelenként jött haza. Az asszonyt váratlanul érte, amikor férje hazajött és be­jelentette. hogy nem fog bá­nyában dolgozni, hanem ide­haza gazdálkodik. Az asszony elég rossz arcot vágott hozzá. Az egyik napon megérke­zett a postás, már nem kopog­tatott, otthonosan benyitott * szobába, ahol egy férfit látott. Minden köszönés nélkül meg­szólalt, és megkérdezte a fér­fit, a „cuculi" hol van? A férj majd hanyatt esett, csodálko­zott, hogy a postás milyen „cuculi”-t keres. A postás látta, hogy a férfi nem érti a kérdést, ezért hozzákezdett magyarázkodni. — Hát nem ismeri azt a fia­talasszonyt, aki itt lakik? A férjnek még a nyakán is kidagadtak az erek. Piros lett. — Mit akar vele? — kér­dezte. — Egy küldeménye van, de csak saját kezébe lehet át­— Adja ide, én, is jogosult vagyok az átvételre. A postás erre nevetve meg­szólalt. /tiagának ? . i. Dehogy adom. — A férjet érdekelte, hogy mi lehet a küldemény, ezért kikapta a levelet a postás kezéből. A postás fürge volt, visszavette. — Hát mit gondol, szabad ilyet csinálni? — mondta. — Elvenni másnak a levelét? — Dehogy vagyok illeték­telen, én vagyok a „cuculi” férje, — válaszolt a férj. A postás elpirult és átadta a le­velet. Maja szövőikül távo­zott. Pár nappal később a kisfiú beszaladt a szobába. — Anyu, gyere csak ki, ég * tsz szalmakazla. — Az asz­­szonynak nem is kellett több, feljelentette a férjét, hogy az gyújtotta fel a kazlat. Tanús­kodott is amellett, hogy látta, amikor a szalmakazalhoz ment. A férjet letartóztatták. Az ügyészségen sok minden ki­derült. Az ügyész sokat gon­dolkozott azon, vajon ki az igazi bűnös. Végül előkerül­tek azok a tanúk, akik az igazi bűnöst megvilágították, s a férjet szabadon engedték, mert ártatlan volt. Kovács Mihály .........—■ — Az f‘hő iskolai úttörő föld m ű ven sző vetkezet pénztárost és a Ünnepélyes keretek között április 16-án alakult meg Ti­­szasason az iskolaszövetkezet Mohácsi László, a fmsz. igaz­gatóságának elnöke és Ko­vács Tivadar járási főellenőr ismertette az iskolaszövetke­zet célját, működését. A gyermekek úgy határoz­tak. hogy egy részjegy ösz­­szege 10 forint legyen, s egy­­egy tag legfeliebb 5 részje­gyet jegyezhet. Huszonnyolc taggal alakították meg a szö­vetkezetei. s megválasztották az igazgatóságot, a felügyelő bizottságot, a boltkezelőket. valamint a könyvelőt. Az iskola igazgatósága biz­tosította a bolt számára a he­lyiséget, a helyi földműves­­szövetkezet pedig a szükséges berendezést, az áruféleséget, a munka és egészségvédelmi felszerelést (kézmosó, munka­­köppeny, stb.) Délután már szorgos gyermek kezek mun­kálkodtak a bolt berendezé­sén, s az esti órákban már nyitásra készen állt az ui is­kolaszövetkezeti bolt. mely­nek nyitó árukészlete közel 500 forint értékű. Csütörtökön megkezdik a Lolló-nyereménvtárgyak kiadását A lottó első térsvnyere­­mény sorsolásának nyertesei április 20-ig beküldték az el­lenőrző szelvényeket. Ennek alapián a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság kiállította és megküldte a nyerteseknek a vásárlási utalványokat. A Rákóczi úti Lottó Áru­ház április 25-től, Csütörtök­től kezdi meg az utalványok beváltását A nyereménvtár­­gyakat kívánságra — különö­sen vidékre — házhoz szállít­ják. A főnyeremény fiatal tu­lajdonosa az Autókertől kap­ta meg a Wartburg gépkocsit (MTI), únlusi forróságban fü­­rösztötte a kisújszállási tanyát a delelő nap. A hőmé­rő 30 fokot mutatott az eresz alatt, amikor megérkezett a postás. Leszállt a kerékpárról, megtörölte izzadt homlokát, levélhordó táskáját kinyitotta , s kopogtatott. Egy fiatalasz­­szony nézett ki az ajtón. — Maga az, Józsi, jónapot, kerüljön beljebb. Tessék, ül­jön le, helyezze magát kénye­lembe. A fiatal bogárfekete hajú, kékszemű postás úgy vizsgál­ta, mint a jó kereskedő az árut. Nem sokat gondolko­zott a meghíváson. Bement és leült. — Lássuk, ml jót hozott — törte meg a csendet az asz­­szony. — Pénzt — felelte a postás, s ezzel átnyújtott egy csekket, kiszámolt 2000 forintot, mel­lékelve egy levelet is átadott Az asszony V[agához ragad­ta a pénzt, a levélen megnéz­te a feladót. Hm, nem érde­kes, férjem, küldte, írja. hogy mit vásároljak a pénzből. Egy hótwpja, hogy elment bá­nyásznak, ez az első fizetése. Majd én tudom, hogy mii k II a pénzen vásárolni. Nem kell, hogy ő oktasson. Ezzel odaszólt a legidősebb fiának._ — Pista, ott az üveg, hozzál két liter bort. /I 10 év körüli fiú örömmel nézett édesanyjára. Abba <. a reményben, hogy cukrot is tud vásárolni, alig várna, hogy a pénzt átvegye, már futott is az italboltba.---fi tűikor a legídőseb't fiú 11 elment, a kisebbikhez, Jancsihoz fordult édesanyja. — Elmehetsz játszani, de vigyázz magadra, nehogy va­lami bajt csinálj. . — Na, Józsikám, most már nyugodtan beszélgethetünk. Mi újság? Udvarol-e már? — A fiatalember lehajtotta a fe­jét. szégyenlősen mondta — még nem. Az asszony köze­lebb ment hozzá, megsimogat­ta a férfi haját, s mondta. — Nem hi-zam, el kis csa­csi, ilyet ne mondjon egy ko­moly fiatalember. Ezek bátorító szavak voltak. A fiatalember egész balepiro. sodott, de bátorságot kapott. A kisfiú egy óra múlva visszatért egy üveg borral. Az ajtózárat lenyomta, azon lan az nem engedett, belülről be volt zárva. , _ rflnyu.ka, meghoztam a 1 1 bort. — Jól van, kisfiam, tedd az 1 ajtó elé, menj öcsi után és 1 látsszatok ketten. Egy hónappal később egyik j •’síé az idősebbik fiúcska meg- j kérdezte édesanyját. i — Anyuka, miért alszik itt 1 olyan sűrűn a postás bácsi? A Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága keddi ülé­sén megtárgyalta a lejárt ha­táridejű határozatok végre­hajtását, a megye kereske­delmének helyzetét, a tsz mozgalom fejlődését, vala­mint a tsz-ek felkészülését a tavaszi és a nyári munkákra. A lejárt határidejű határo­zatok megtárgyalásánál ál­lást foglalt a VB amellett, hogy mindenhol meg kell ke-

Next

/
Thumbnails
Contents