Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-25 / 96. szám
KISPAJTÁSOK t OLVASSATOK (Folytatás.) H jelzőtüz rí. GYjöNTÖRO nyár rolt: a meleg nappalokat langyos éjszakák váltották fel. Az augusztusi égen millió csillag ragyogott s alattuk némán terült el a sötét tenger. A szép idő belenyúlt az őszbe: de egy napon mégis beköszöntött a ködös Idő és a tenger felől csaknem egész nap hallatszott a hajók ködszirénájának kísérteties bugása. Nagyapó és Péter keze alatt most égett a munka, nem értek rá beszélgetni. De a hónap végén néhány napra kiderült az idő. Ekkor Péter megköszörülte a torkát és két napi szabadságot kért az öreg Nielstől. — Tudniillik a nénémnek lesz a lakodalma, — mondotta. És azzal már szedte is hoszszú lábát, s ment le a faluba, hogy onnan tovább induljon messzi útjára. Másnap verőfényes reggel virradt fel. Nagyapó, aki éjjel két ember helyett dolgozott, most fáradtan ült a nappaliban: még a szemét is lehunyta, de mire újra felnyitotta, sötét volt a szobában, mert egy óriás felhő eltakarta az eget. s,Vihar lesz — gondolta az öreg Niels. — Ma már korán meg kell gyújtani a lámpákat* Klaus az erkélyről nézte a hullámtarajok táncát a tengeren: felágaskodtak, lebuktak, rohanva kergetőztek, s mögöttük feketén meredezett a nagy felhő az ég peremén. Klaus orrát hirtelen hideg szél csapta meg. Szorosabbra gombolta kabátját és lement Nagyapóhoz a nappaliba. ÖT ÖRA TÄJBAN, amikor már tombolt a vihar, s a hideg eső az ablakokat csapkodta, megszólalt az öreg Niels. — A kék kannát állítsd a tűzhelyre, fiam, hogy legyen egy korty italom éjszakára. Én addig felmegyek és meggyújtom a lámpákat. Klaus a tűzhelyhez ment és néhány tuskót rakott a parázsra. Hirtelen zuhanást hallott, és rögtön utána valaki felnyögötí. Mi volt ez? Klaus otthagyott csapot, papot, felrohant a lépcsőn — nem is rohant: repült a nappaliszoba ajtajáig. Ott feküdt Nagyapó nyögve: — Jaj, fiam, megcsúsztam és elestem. Nem tudok fölkelni. De az öreg tengerész aztán mégis megpróbálkozott a felkeléssel. Minden erejét megfeszítve feltápászkodott és nagy keservesen besántikált Qaeika kakába T7" ott egyszer két kisleány. ' Ikrek voltak;, de mégis nagyon különböztek egymástól. Valtka mindig szép, tiszta ruhában jött iskolába, meg is volt mindig mosakodva és fésiilködvew De testvére, Jucika, mindig maszatos és kócos volt. Ha néha rendesen ment, akkor is édesanyja mosdatta és fésülte. Történt egyszer, hogy a két kislány kapott két egyforma babát születésnapjára. Mindketten nagyon megörültek az a jándéknak. Pár nap múlva a két kislány késő estig játszott a babákkal. Mikor végre elaludtak, csodálatosat álmodtak. Kinyílt a szekrény, melyben a játékaikat tartották és kilépett onnan Valika és Jucika babája. A két baba beszélgetni kezdett. — Miért vagy ilyen vidám? — kérdezte szomorúan Jucika babája. — Azért, mert az én kis gazdám minden este puha ágyacskában ringat el — felelte Valika babája. — Ö! — sóhajtott a másik. — Engem pedig ott dob el, ahol utoljára játszott velem. Már a karomat is elrepesztette. — ÍPngem pedig minden . ^ reggel megmosdat és megfésüt, mielőtt maga mosdana és fésülködne — dicsekedett Valika babája, 1 2 3 4 5 6 mosdat és maga sem <— Engem nem fésül, mert saját szeret mosakodni és fésülködni — mondta Jucika babája. — Nekem nagyon gondomat viseli ■— mondta a másik baba. — Ót öl = síránkózott Jucika babája — Hogyan is viselné a gondomat, mikor őt is édesanyja mosdatja, öltözteti, fésüli. , —- Bizony! Bizonyt Rossz lehet neked — mondta Valika babája. — Hogyan is gondozhatna 6 téged, mikor még őt is édesanyja gondozza, ő is csak egy baba! Ezután elköszöntek egymástól Jucika Simában is nagyon elszégyelte magát. Másnap nagyon elcsodálkozott édesanyja, mikor reggel Jucika kelt föl leghamarábban. Megmosdott, hideg vízben, meg is fésülködött. T1 e legjobban kis osztálytársnői lepődtek meg, mikor Valika és Jucika egyforma tisztán és rendesen állítottak be. így ment ez napról napra. A két ikertestvér volt a legrendesebb az osztályban. Osztálytársaik sokszor kérdezték, mi okozta a nagy változást, de ilyenkor Jucika elpirosodott és nem válaszolt. Szégyelte, hogy saját babája tanította rendre. Beküldte: Bistey András, Jászapáti. A mullheli rejtvények helyes megfejtése mák; napraforgót 1. Gombai 2. Kasza. 3. Levegő. 4. ,.M" betűi 5. József Attila ,,Anyám*' c. vers.» 6. Ady Endre ;,A föl-földobott kő“ c. vers. Helyesen fejtették meg: Rajzik Mátyás Kétpó; Cseh Ilona Jászladány, Gorkij U; 8.; CTyözö Károly Kunhegyes, Béke u. 8., Agócs Anna Jászandrás; Rózsa u. 23., Antal Károly Abád-Szalók, Arany János iu 7. sz;; Molnár Gábor Öcsöd, Aulich u. 10. sz.; Takács Mária Mezőtúr, Szekfű u. 1.; Takács Márta Mezőtúr, Eper u. 18. sz., Szőke Erzsébet Turk eve, Kisújszállási a. 18. szám. Könyvjutalmat nyertek: Takács Márta Mezőtúr, Eper U; 18.; Antal Károly Abádszalók, Arany J. u. 7. sz.,- Cseh Ilona Jászladány, Gorkij u; 8. (A könyveket postán kíMdJük eL Szervezzük az úttörőcsapatot A Tiszapüspöki Áll. Ált. Iskola, a helyi pártszervezet. tanács, termelőszövetkezet és idősebb elvtársak bevonásával megalakítottuk az úttörő szervezőbizottságot. A szervező testületben Márton Domokos igazgatóval részt vesznek Degula Lajos, a községi megbízott párttitkára, Magyar László az Ezüstkalász Tsz. tagja, Antali Kivin a községi tanács vb. titkára. Farkas Mátyás tsz tag, Lencse József tanár. Az iskola képviselői tájékoztatták a szervezőtestület tagjait az úttörő-mozgalom új szervezeti szabályzatáról. Hangsúlyozták, hogy csak ott sikerül valóban jól működő iittörőcsapatot létrehozni, ahol a szervezőtestület jól működik. A szervezőtestületek tudják megoldani azt a sok év óta megoldásra váró problémát, hogy az ifjúság nevelését társadalmi üggyé tegyék. Köszönjük az iskola nevében a szervezők odaadó munkáját, akik az ifjúság nevelésének megoldásában a pedagógusok segítségére siettek. Le mse József tanár Tiszapüspöki a szobába. Ott aztán tehetetlenül leroskadt karosszékére. Klaus rémülten nézte nagyapját: nem tudta, mitévő legyen. — A LÁMPÁK! — mondta az öreg. — Ez az első. Megyek. Fel akart állni, de erőtlenül esett vissza karosszékébe. — Te most nem tudsz lépcsőt járni. Nagyapó — mondta Klaus. — Ne hívjak ide valakit a faluból? — Nem. Klaus, ne menj el. Messze van innen a falu és már alkonyodik. Hanem ma te fogod meggyújtani a lámpákat, fiam, és te virrasztasz mellettük egész éjszaka. Menj fiacskám, itt az ideje. Az öreg lehunyta a szemét, s a nagy zuhanástól kábultan, hangja elhalkult, feje féloldalt billent. Klaus kihúzta magát és felszaladt a csigalépcsőn. Fenn, a sokablakos szobában még világos volt. Munkához látott. Sorjában megcsinált mindent, amit Nagyapótól és Pétertől ellesett. Meglazította a lámpák szoros csavarét és leemelte a hasas üveghengereket — két kézzel, mert fél kezével nem érte át őket. (Folytatása következik.) KISPAJTÁSOK találós kérdései: Tolvaj Ilona: Télen virágzik, nyáron elszárad? Lngosi Margitka: Milyen lábast hordanak télen a gyerekek? Antal Károly: Az vagyok, aki vagyok, De mégsem az vagyok, (aki vagyok. Mert ha az volnék. (aki vagyok Nem volnék az, (aki vagyok? Olvassátok el figyelmesen az alábbi verset s írjátok meg, hány helyesírási hibát találtok benne: Füstbement terv Egész utón — haza felé — Azon gondolkodóm: Miként fogom szólítani Régnem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépeinek! ? Midőn, mely bölcsöm (ringatá, Akart terjeszti ki S jutott eszemben (számtalan Szebniél-szeb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szalladt. S kis szobában topanék:.: Röpült felém anyáim;: i S én csüngtem ajkán,, 5 (szótlanul.;. Mint a gyümölcs fán. (Aki a helyes megfejtést keddig beküldi, azok között könyvjutalmat sorsolunk ki). PélyI Árpád : MÉG EGYSZER ... Hiába: tetszel, hiába: tetszel S szeretnélek megölelni, Szeretnélek megcsókolni Még egyszer... Veled életem nagyon öleltem, öleltem, csókol am, S benned kivirágzott, kinyílt A lelkem. Hiába: tetszel, hiába: tetszel S szeretnélek megölelni, Szeretnélek megcsókolni Még egyszer. Kisújszállás Már kószál az alkony. Emlékvérző ajkon Ott a folyóparton Tárogatót fújnak. Most szívemhez bújnak A felriasztott gondolat árnyak Fájnak... Jászberény. A vőrösnyakkendős úttörők tábora nap, mint nap növekszik. Ma már nem ritkaság, nem véletlen, ha mosolygó arcú vörösnyakkendős gyerekekkel találkozik az ember, jártában, keltében. — Büszke, jóleső érzés ez: úttörőket, vőrösnyakkendős úttörőket látni. A gyerekek adták meg a választ a kétkedőknek. 12 év nevelése a lelkes pedagógusok, ifjúsági vezetők munkája nem tűnt el nyomtalanul, hiszen nevelésük minden hibája ellenére is pedagógusaink jelentős része ■— különösen a volt úttörővezetők — a nevelést politikai hitvallásnak tekintették. Általában a lendület, a lelkesedés jellemzi az úttörőcsapatok újjáalakulását. Az úttörőmozgalom veteránjai elsőnek léptek csatasorba, s ma is az első sorokban küzdenek a megujhódó, hibáktól mentes úttörőmozgalomért. Fáradtságot nem ismernek, vitatkoznak, érvelnek, ha az úttörő szervezet politikai jellegét akarják háttérbe szorítani, de épp olyan szenvedélyességgel harcolnak az elmúlt évek nem egészen helyes direkt politizálása ellen is. Sokat lehet szólni a már eddig elért sikerekről, a mozgalom uj, biztató hajtásairól. Most azonban úgy érzem nem az a legfontosabb. A mozgalom érdekében az egészséges fejlődés meggyorsítása parancsolóan követeli, hogy feltárjuk a megújhodással járó nehézségeket és a várható veszélyekre is felhívjuk társadalmunk, elsősorban pedagógusaink figyelmét. Bár korántsem általános jelenség, de előfordul, hogy egyes iskolák „rendeletre”’ szervezik az úttörőcsapatokat, — mondván, hogy ez jópont — akkor is, ha annak a személyi feltételei nincsenek biztosítva. Az igaz, hogy nincs olyan kiváló osztályközösség, olyan kiváló osztályközösség, mely nélkülözheti az úttörőszervezet segítő munkáját, de ha nincs biztosítva olyan nevelő, ki mély politikai felelősségtől vezérelve önként vállalja a gyermekszervezet vezetését, a vidám úttörőélet irányítását, átmenetileg inkább ne legyen úttörőcsapat, mintsem holmi cserkészkedő egyesület jöjjön létre. Nem látszatsikerek kellenek, hanem a gyermekek által kedvelt, igazi hazafisággal átitatott egységes, lelkes szervezet. Az igaz hazafiság pedig minden körülmények között feltételezi a világ népeivel való őszinte barátságot. Ez a megújhódott úttörőmozgalom nevelési munkájának egyik alapja. Az úttörő-szervezet továbbfejlődésének fontos előfeltétele az iskola és az úttörőcsapat helyes kapcsolatának biztosítása. Üj vonás-e ez a gyermekmozgalom életében? Nem, hiszen az elmúlt években is ez volt a cél és törekedtünk is erre. A kívánt eredmény azonban nagyon sokáig váratott magára, mert a helyes megoldást akadályozta az iskola és úttörő-csapat, az osztály és a raj (sőt sokszor a padsor és az őrs) öszszefonódása. Ez szinte lehetetlenné tette az iskolát segítő igazi úttörő-élet kialakítását. 7 ermészetesen szembeállítani az iskola és az úttörő-csapat munkáját, megbocsájthatatlan bűn lenne Azt mindenkinek látni kell, hogy a cél egy: hazáját szerető, szocialista gondolkodású gyermek nevelése, olyan gyermeké, akinél ,a szocialista hazához való hűség, más népek szeretető, a pontosság, az idősebbek tisztelete, a kultúrált magatartás nem szólam, hanem erkölcsi norma. Ezt a célt azonban más módszerrel kell elérni az iskolának és mással az úttörő- Ecsapatnak. Amíg az iskola tananyaggal bizonyítja be a történelmi fejlődést, a szóda i Hzmus győzelmének elkerülhetetlenségét, addig az úttörőcsapat idős kommunista elvtársakkal való találkozásokon keresztül az érzelem ezer szálával köti gyermekeinket a szocializmus ügyéhez, a vörös zászlóhoz. Amíg az iskola a rendtartás különböző pontjainak következetes alkalmazásával igyekszik a tanulókat pontosságra, rendszeretetre, kultúrált magatartásra nevelni, addig az úttörőmozgalom az önként vállalt úttörő törvények betartásával mélyíti el a pajtásokban e tulajdonságokat. Az úttörő saját bőrén érzi, hogy egyegy hosszabb túrán mit jelent a rendetlenül összerakott hátizsák, egy gondozatlan cipő, egy rosszul felvert sátor (különösen, ha esik az eső), egy roszul foltozott harisnya és mit jelent az igaz barátok önzetlen segítőkészsége, szeretete. Az ilyen romantikával telített táborozások nemcsak egy életreszóló élményt jelentenek, hanem szilárd jellemeket formálnak, a nehézségek előtt meg nem hátráló gyermekeket nevelnek. Az úttörő szervezet egészséges kibontakozása ma azt kívánja, hogy elsősorban ne arról beszéljünk, ami az Iskola és az úttörő-mozgalom munkájában azonos, közös vonás, hanem elsősorban arról, ami sajátos, ami a kettőt egymástól megkülönbözteti, bár egymásnak kölcsönösen segítői a gyermekek szocialista szellemű nevelésében. Ott, ahol az iskola és az úttörő-csapat egészségtelenül összefonódik, nemcsak a nevelők, de maguk a gyermekek sem látják, hogy mit is jelent úttörőnek lenni. Pedig talán a legnagyobb kárt az okozza a mi gyermekszervezetünknek, ha a fiúk és lányok nyűgöt látnak mozgalmunkban és nem találják meg benne az életüket vidámabbá tevő romantikát. Az iskola és az úttörőszervezet összefonódása azt eredményezte, hogy helytelenül, eléggé általánosan az úttőrő-munkát az iskolának alárendelt kisegítő munkának tekintették, mely elvégzi a gyermekek szocialista szellemű nevelését addig, míg az iskola oktat. Elsősorban az oktatást és a nevelést így különválasztani helytelen, másodsorban pedig tanítóink, tanáraink áldozatos munkájának bizonyosfokú lebecsüléséhez vezet. A szocialista nevelés, a társadalomban ható sokféle tényezőn kívül elsősorban pedagógusaink vállán nyugszik. Ügy érzem, ezt a felelősséget pedagógusaink jelentős része vállalja is és nem akarja a szocialista nevelés minden súlyát a gyermekmozgalomra átrakni. A napokban tartott Igazgatói értekezleten az egyik iskola igazgatója helytelenítette az iskola és az úttörőmozgalom kettéválasztását. Állítását azzal indokolta, hogy az iskola munkája így nehezebb lesz, mivel a nevelés nagyobb súllyal nehezedik a tanítók vállára. Ha nem lesz minden osztályfőnök rajvezető, ha az úttörők nem lesznek leckenézők, felvigyázók, akkor hogyan támaszkodjék a nevelőmunka az úttörőre? Mi semmiesetre sem helyeselhetjük azt, hogy az úttörők végezzék ezt az adminisztratív jellegű fegyelmezési munkát. Erre az iskola közösségének meg vannak a maga sajátos eszközei. Az úttörők úgy segítsék az osztály fegyelmét, hogy valóban legyenek példaképei minden tanulónak. Ha csak azok a tanulók lesznek úttörők, akik önként vállaliák az úttörő törvények betartását, akik leteszik a próbát, akkor megvalósul az a régi jelszó, hogy az úttörők követendő példaképek. 1/ éleményem szerint az' ért is ketté kell választani az iskola és az úttörő csapat munkáját, hogy iskoláink erőteljesebben lássanak. hozzá az iskolai gyermekké-1 Iskola és úttörőmozgalom jósöégek kialakításához, — mely nélkül a szocialista gyermek-nevelés nem lehet teljes értékű. A szocialista nevelésben * vezetőszerep az iskoláéi Nevelőink, helyesebben nevelőközösségeink válláról ezt a felelősséget az úttörő mo& galom nem veheti magára. Akaratlanul is felvetődik a kérdés, hogy ezek szerint az iskolában van egy iskolai és egy úttörő közösség? Igen, van egy iskolai közösség, ;— melynek vezetője és irányítója az iskola igazgátója és van egy úttörő közösség. >— melynek erkölcsi és politikai vezetője a Szervező Testület: Az iskolai közösségben természetesen benne vannak az úttörők is. Ennek a közösségnek az úttörők teljes jogú tagjai, de semmiféle előnyt nem jelent számukra az úttörő tagság, ■— hanem inkább nagyobb felelősséget, — mert az úttörő név a srodali*mushoz való hűségben, az áldozatvállalásban, as Idősebbek tiszteletében, az udvariasságban példamutatásra kötelez. Amíg az iskolai közösség kisebb egysége az osztály, addig az úttörő közösség rajokra tagozódik, mely nem mindenkor azonos az osztállyal, sőt nem is helyes, ha csak egy osztályra tagozódik: Az osztályközösség vezetője az osztályfőnök. A megújhódott úttörő-mozgalom iskolai és iskolánkívüli tevékenysége, az osztály és a raj kettéválasztása szükségessé teszi az osztályfőnököt iákolánkívüh munkájának erőteljesebb kifejlődésére. Egy osztályon belül nem lesz minden gyermek tagja az úttörő-mozgalomnak, ezért az úttörők programján kívül az osztályközösségek kialakítása érdekében szükség lesz olyan rendezvényekre. ameyeket az osztályfőnök vezet, osztálya minden tanulója számára: Nem szabad összetéveszteni és azonosítani a minden pedagógus számára kötelező iskolánkívüli nevelőmunkát az úttörő csapatban kifejtett tevékenységgel. Az úttörő őrs és rajok munkájának gerincét a próbákra való készülés jelenti: Ennek az írásnak nem feladata, hogy a próbák anyagával. azok nevelőhatásával foglalkozzék, de azt meg kell állapítani, hogy a próbák ha közvetve is, segíteni fogják sz iskola oktató- és nevelőmunkáját. A csapatban folyó jó erkölcsi, politikai nevelőmunka biztosítása a főfeladatunk és egyben ez lesz az iskola segítésének egyik fő formája is. Az úttörő-szervezet a nehézségek leküzdésére, becsületességre fegyelmezettségre, pontosságra, — nem gyűlések szervezésével akar nevelni, hanem igazi úttörő-élettel, a szabadidő helyes megszervezésével, a romantikus, összeforrott őrsi és rajkollektívák kialakításával: ^ z úttörő raj esetenként ezután is fog szervezni tantárgyi rajgyűléseket, de az iskolai oktató munkának egy unalmas tantárgyi rajgyűlésnél nagyobb segítséget jelent, ha az úttörők jobban ismerik a természetet, többet járnak kirándulni és magatartásuk kulturáltabb, mint a nem úttörőké. Ha az úttörők vidámabbak. életrevalóbbak, pontosabbak, tisztelettudóbbak. ríendszerelőbbek lesznek, többet fog segíteni az iskolának minden tanulásról, nevelésről szóló prédikációnál. Az ilyen úttörőközösség valóban az iskolai közösség kovásza fess. Majoros Kán*T t
